Magyar Hírlap, 1973. november (6. évfolyam, 301-330. szám)

1973-11-17 / 317. szám

A centenáriumi vállalások mérlege Milliós értékekkel gazdagodott a főváros Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából jelentős város­­rendezési munkát végeztek a Fővárosi Ingatlankezelő és Építési Főigazgatóság irányítása alá tartozó vállalatok. A mun­kálatok összegezése a napokban fejező­dött be. Az eredményekről Dávid István főigazgató adott tájékoztatást. A centenáriumra minden olyan mun­kát elvégeztek, amelyet szocialista szer­ződésben vállaltak. Ennek során valósult meg a Tolbuchin, a Múzeum, a Tanács körúton, a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Ferenc körúton, a József körúton, a Szent István körúton, a Kossuth Lajos utcában, a József Attila utcában, a Nép­­köztársaság útján és a Várban levő lakó­házak homlokzatainak felújítása. 884 la­kóház újult meg, több mint 14 millió fo­rintos költséggel. Figyelmet fordítottak a főváros vezetői a kelet-nyugati metró vonalán kialakult közlekedési csomópontokon levő épületek tatarozására is. Ennek során 59 épület tatarozását fejezte be november 1-ig a Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat. Az idén és jövőre az I. kerületben 26 millió, a II. kerületben egymillió, a III. kerület­ben pedig 4,5 millió forint értékű mun­kát végeznek, illetve végeztek. A legna­gyobb munka a Bem rakpart felújítása volt. A kiemelt feladatokon kívül a cente­náriumi év végére a fővárosi építőipari vállalatok még 44 különféle fontos mun­ka befejezését vállalták, ezek értéke meghaladja a 290 millió forintot. Elké­szült a Nánási úti iskola új tornaterme, a III. kerület, Monostori úti ABC-áruház, valamint a II. kerületben a Hidegkúti Áruház. Korszerű üzletet építettek a XIV. kerületi Zalán utcában és Újpalo­tán is. Nem feledkeztek el a legifjabbak­­ról sem; a centenáriumi felajánlások nyomán új óvoda nyílik a III. kerületi Szél utcában, a XIV. kerületi Zalán ut­cában, a XVIII. kerületi KISZ-lakótele­­pen. Sor került vagy kerül a II. kerületi Tölgyfa utcai rendelő, a XIX. kerületi Csengő utcai, valamint a IX. kerületi Gyáli út 17. sz. alatti új szakorvosi ren­delő átadására. A centenáriumi építési program keretében 570 bölcsődés és 1250 óvodás elhelyezésére alkalmas épülete­ket alakítottak át, ezen kívül 46 iskolai tantermet építettek. Részt vállaltak a kórházbővítésekből is, hiszen 18 hónap alatt 496-tal gyarapodott a kórházi ágyak száma. Az Ingatlankezelési és Építési Főigaz­gatóság felügyelete alá tartozó vállalatok dolgozói a centenárium tiszteletére 38 247 társadalmi munkaórát végeztek, s ennek értéke majdnem 4,5 millió forint. A tár­sadalmi munkaórák munkabérértéke meghaladja a félmillió forintot. Dicséretes a vállalatok centenáriumi teljesítménye, jó lenne, ha a jövőben ugyanilyen tempóban, lelkiismeretesség­gel munkálkodnának Budapestért. S nem­csak ők, hanem azok a vállalatok is, akiknél zökkenők mutatkoztak a tataro­zások végzésénél. F. J. Kiállítás és verseny Huszonöt éves az Utasellátó Tudósítónktól. Az Utasellátó Vállalat pénteken ünne­pelte fennállásának 25. évfordulóját. Ur­bán Lajos, a MÁV vezérigazgatója nyi­totta meg az ebből az alkalomból ren­dezett kiállítást, majd Tóth László, az Utasellátó főigazgatója ismertette a vál­lalat múltját és jelenét. Az esemény jelentőségét fokozta, hogy a szocialista államok utasellátó vállalatai sorában a mostani, budapesti volt az el­ső nemzetközi gasztronómiai verseny, amelyet a további években mindig más és más országban rendezendő hasonló ve­télkedés követ. Az Utasellátó fejlődését fennállásának negyed évszázada alatt a következő szá­mok bizonyítják: 1949-ben 82 millió fo­rint volt az árbevétele, ez az összeg az idén meghaladta az 1,6 milliárd forintot. Csak az automaták forgalma 30 millió forintot tett ki. A dolgozók létszáma a megalakuláskor 1227 fő volt, ma 6500. Az Utasellátónak ma többek között 306 pavilonja, 479 vendéglátóüzeme, 321 vas­úti, autóbusz és hajó ér szolgálati járata van. Összesen 7 országba járnak az Utas­ellátó kocsijai. A vállalat további terveiben első he­lyen áll az automatizálás fejlesztése. Nagy súlyt helyeznek ugyanakkor a személy­zet nyelvismeretének bővítésére is. &0 typspCtoh/ Magyar Hírlap_______________________________________________________ 7 A I KÖRKÉP 1973. NOVEMBER 17. SZOMBAT 5 A hivatalos úri Magyarország 1923. november 17-én ünnepelte a főváros egyesítésének 50. évfordulóját. A külön­böző pártállású lapok különféle megnyi­latkozásai, ha nem is teljes, de megkö­zelítő képet vetítenek elénk arról, ho­gyan emlékezett meg az akkori Budapest a főváros történetének e nagyon jelentős évfordulójáról. Részletesen indokolták, hogy miért november 17-e a nevezetes dátum (ekkor kezdte meg munkáját 1873- ban az egyesített fővárosi magisztrátus), beszámoltak az elmúlt ötven év eredmé­nyeiről, cikkek sora foglalkozott a város fejlődésével. A Miklós Andor szerkesztette Az Est így köszönti az évfordulót: „Ha a város­háza mai urai így ünneptik az ötvenéves Budapestet, akkor attól tartunk, az egész ünnepséget minden programpontjával együtt, de a kellő módosításokkal meg kell majd ismételni, amikor a városházán a mai többség törpe kisebbség lesz.” Hasonló szellemben, de harciasab­­ban fogalmazott a Népszava: „Azok, akik ma Budapest népe nevében tesznek, vesz­nek és intézkednek a városházán, nem merik ünnepre hívni a népet, mert tud­ják, hogy minden ilyen kísérletük a leg­csúfosabb kudarcba fulladna. A régi cen­­zusos, virilis kormányzat is nagyon sok tekintetben idegen és meg nem értő volt a lakosság széles rétegeivel szemben, de ez a mai városháza mint ellenség áll szemben az egész várossal. Az ötvenéves jubileum előestéjén Budapest nincs zász­lódíszben, Budapest népe nem tolong az utcákon, pedig az a nagyszerű munka, amit ebben az ötven esztendőben a letűnt és mai generáció produkált, megérdemel­né az igazi, a bensőséges ünneplést. Az ötvenéves jubileum egy hivatalos aktus élettelen ceremóniájává zsugorodik össze. De azért Budapest népe tudja, hogy mi­vel tartozik a maga városának, a maga alkotásának. Budapest népe fog még ün­nepelni, majd akkor, amikor eltávolítja az útból azt, ami ma akadálya az ünnep­lésnek.” Ezzel az optimista hangvétellel, vigasz­taló, reményt keltő mondanivalóval ek­kor még csak a Népszava állt olvasói elé. A többi lap felváltva kesereg és bizako­dik, reménykedik — önmagában és a ma­ga pártja szempontjából vizsgálva a kora­beli viszonyokat. A főváros egyesítésének 50. évforduló­ja 1923. szeptember 17-én szombatra esett. Az utolsó pillanatban elrendelték, hogy a házakat lobogózzák fel, de ennek nem lett nagy foganatja. Felhívták a felekezetek vezetőit, hogy 17-én délelőtt a templo­mokban hálaadó istentiszteleteken emlé­kezzenek meg az évfordulóról. Az Újvárosháza közgyűlési ter­mét átalakították erre az alkalomra, hogy a meghívott 430 vendéget elhelyezhessék. A karzaton 300 néző foglalhatott helyet. Ők szintén meghívóval léphettek be az épületbe. Többségük újságíró volt, és a fővárosnál korábban magas beosztást el­ért, akkor már nyugdíjas tisztviselő. Ér­dekességként közölték a lapok azt is, hogy az ötven év előtti, tehát az egyesítési közgyűlésen részt vett törvényhatósági tisztviselők közül még élő két bizottsági tagot is meghívták. Az egyik Kuntz Jenő, aki sokáig az i­­­rkoló választmány elnöke volt, a másik pt -­­ Radocza János, a te­rézvárosi liberális polgárság vezetője, aki nagyon sokat tett Budapest fejlesztéséért. Az első magisztrátus tagjai közül csak egyetlenegy volt életben, Vadász Ede ta­nácsjegyző. Népszava: „Szomorú, egyhangú hivata­los házi ünnepség volt ez, amelynek alap­tónusát Csilléry András fogorvos adta meg szánalmasan alantjáró, gyűlöletet szikrázó és nevetséget keltő beszédével. Az ünnepnek azonban mégis volt egy ki­magasló értéke, az, hogy világosan meg­mutatta: két Budapest van. Az egyik an­nak az érdektársaságnak Budapestje, amely mit sem tudott alkotni, de a maga politikai céljainak elérésére és biztosítá­sa végett mindent föláldozott, múltat, je­lent, haladást. A másik Budapest, a dol­gozó nagy munkástömegek és a komoly, dolgozó polgárok Budapestje, amely el­következik minden mesterkedés, politikai és pártintrika ellenére...” Az Est megállapította, hogy az el­múlt 50 évből 46 a virágzásnak, a szédü­letes tempójú haladásnak, a gazdagodás­nak az aranykora volt. Az utolsó négy év — 1920—1923 — pedig a züllés, a roha­mos elszegényedés, a kultúraellenes tet­tek, a meglazult etika, az élhetetlenség, a tehetetlenség ideje volt, s lidércnyomás­ként nehezedett a városra. Az ötvenedik évfordulóról szóló kora­beli méltatásokat a Friss Újság Ünnep­rontás c. vezércikkéből vett idézettel zár­juk. ..ötven év egy város történetében nem nagy idő, de az az ötven év, amely úgyszólván a semmiből életre hívta Buda­pestet, a földkerekség kilencedik világ­városát, nemcsak a magyar történelem büszkesége, de a világ legnagyobb nem­zeteinek is díszére válnék. — Milyen tra­gikusan szomorú, hogy ma a főváros ün­nepének Csilléry András a vezérszónoka, aki ahelyett, hogy a világ előtt, mint a magyar tehetség, tudomány, művészet és gazdaság csodálatraméltó gócára mutat­na rá Budapestre, a romló Rómához, Ba­bilonhoz és Bizánchoz hasonlította. — Budapest glóriás múltján, mint a gyalá­zat szennye ömlött végig ez a mai beszéd, de visszafolyik rájuk, az ő tehetetlensé­gükre. — Budapest öntudatos, szabad­lelkű népe ... nagyon helyesen távoltar­totta magát ettől a szégyenletes ünnep­rontástól. Budapest polgársága csende­sen, lelkében ünnepelve várja a nagy ün­nepnapot, mikor őseinek e város halha­tatlan érdemű megalapítóinak és építői­nek szelleme új életre kel, s akkor fog igazán ünnepelni az egész kultúrvilág részvételével...” Az inkább jubileumi paródiának beillett ünnepségek után, november vé­gén nyújtotta be lemondását Bárczy Ist­ván, a tanácsban az utolsó ellenzéki bi­zottsági tag, akinek átfogó városfejlesztési programja alapján épültek lakások, isko­lák, szociális, kulturális intézmények. Polgármestersége, majd főpolgármester­sége ideje alatt Budapest nagyon sokat fejlődött. Az ő nevéhez fűződik többek között az Elektromos Művek, a Gázmű­vek a fővárosi villamosvasút községesí­­tése és számos más közérdekű intézkedés. Indok nélkül benyújtott lemondása bírá­lat is volt az 50. évforduló hivatalos ün­nepségeiről. Vida Sándor A százéves főváros sajtójából ~WTI& Korabeli lapok az 50. évfordulóról Felavatták a Munkásőr-parkot és a Sallai—Fürst-szobrot Pest, Buda és Óbuda egyesítése 100. évfordulójának kiemelkedő eseménye volt a munkásőr-park felavatása pénte­ken a XIII. kerületben. Az ünnepség színhelyét, a Gyöngyösi teret a pihenő­hely építőiről Munkásőr-parknak nevez­ték el. A budapesti és az angyalföldi munkásőrök már korábban felajánlották, hogy a centenárium tiszteletére széles körű társadalmi összefogással 2000 négy­zetméter alapterületű parkot építenek Angyalföldön, a gyárak közötti téren. A munkásőrök munkájával létrehozott parkban állítottak emléket Sallai Imré­nek és Fürst Sándornak, a KMP kiemel­kedő harcosainak. A mártírhalált halt két kommunista embernagyságú bronzszob­rát Farkas­ Aladár szobrászművész for­málta meg. Az ünnepséget Farkas Róbert, a XIII. kerületi Tanács általános elnökhelyette­se nyitotta meg, majd Keres Emil Kos­­suth-díjas, az Irodalmi Színpad igazgató­ja, József Attila Szocialisták című versét szavalta el. Ezután Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka mondott ünnepi beszédet. A parkot és a mártírhalált halt két kommunistát ábrázoló szobrot Angyal­föld lakossága és a helyi üzemek, gyárak, intézmények dolgozóinak nevében Földes Róbert, a XIII. kerületi Tanács elnöke vette át. Ezt követően a párt nevében Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára és Kovács Károly, a XIII. kerületi párt­­bizottság első titkára; a tanács nevében Kelemen Lajos, a fővárosi tanács általá­nos elnökhelyettese és Földes Róbert, a XIII. kerületi Tanács elnöke; a munkás­őrség nevében Papp Árpád vezérőrnagy, az MSZMP KB tagja, a munkásőrség or­szágos parancsnoka és Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka koszorúzta meg­ a munkásmozgalom már­tírjainak szobrát. Az ünnepségen részt vettek az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői is. Kitüntetések a főváros centenáriuma alkalmából A főváros centenáriuma, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulója al­kalmából ünnepséget tartottak pénteken a Parlament Munkácsy-termében: a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ki­tüntette azokat a budapestieket, akik a főváros szocialista építésében hosszabb időn át kiemelkedő munkát végeztek, s eredményesen tevékenykedtek a centená­riumi évforduló méltó megünneplésének megszervezésén. A kitüntetési ünnepsé­gen megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Cseterki Lajos, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára és Szépvölgyi Zol­tán, a fővárosi tanács elnöke. Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke méltatta az évforduló jelentőségét, s azt a fővárost féltő­­szeretetet, önzetlen tenniakarást, áldozatkészséget és munkaszeretetet, amellyel a kitüntetettek az Elnöki Tanács elismerését kiérdemelték. Kisházi Ödön a Munka Érdemrend arany fokozatát nyújtotta át Debreczeni Lajosnak, a Fővárosi Vízművek szak­munkásának, Eperjesy Józsefnek, a Fő­városi Gázművek csőszerelőjének, Kádár Róbertné dr. nyugdíjasnak, a fővárosi ta­nács tagjának, Kisvári Jánosnak, a 43-as­­számú Állami Építőipari Vállalat vezér­­igazgatójának, Kovács Ferencnek, a fő­városi tanács vb. osztályvezető főmér­nökének, Mesterházi Lajos Kossuth-díjas írónak, a Budapest című folyóirat szer­kesztőjének, Németh Istvánnak, a fővá­rosi tanács vb. csoportvezetőjének, Pethő Bélánénak, a Fővárosi Patyolat Vállalat vegytisztítójának, Pénzes Antalnak, a Bu­dapesti Közlekedési Vállalat autóbusz­­vezetőjének, Simon Józsefnek, a Főváro­si Sütőipari Vállalat dagasztó szakmun­kásának, Szántai Jánosnak, a Fővárosi Csatornázási Művek csatornajavító cso­portvezetőjének, Tézhi Ferencnének, a Belvárosi Közért Vállalat eladójának, Tóth Józsefnek, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem könyvtára könyvkötőjének, a fővárosi tanács tagjának, Vág Vilmos­nak, a Budapest, VI. kerületi Tanács V. B. főelőadójának és Vereség Mihálynak, a Hídépítő Vállalat vasbetonszerelőjének. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát húszan, a Munka Érdemrend bronz fokozatát pedig tizenöten kapták meg. Kisházi Ödön az ünnepség után a Par­lament Nándorfehérvári-termében foga­dást adott a kitüntetettek tiszteletére. Új GYSEV-alapszabályt írtak alá Sopronban Pénteken a magyar és az osztrák kor­mány megbízásából dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Erwin Lánc­ szövetségi közlekedési mi­niszter aláírta a Győr—Sopron—Eberfur­ti Vasúti Részvénytársaság új alapsza­bályát. A közös érdekű részvénytársaság régi alapszabálya 1913 óta volt érvény­ben. A 94 éves társaság alapszabályát kibővítették, illetve hozzáigazították az elmúlt évtizedekben mindkét országban bekövetkezett gazdasági változásokhoz. A magyar ágazat az idei évben eddig csak­nem 3 millió tonna árut továbbított. Ezenkívül évenként 7 millió utas utazik Magyarországon a GYSEV vonalain. Az új alapszabály szerint a részvény­­társaság a jövőben mindkét országban az idegenforgalommal is foglalkozik: szállodákat, éttermeket épít és üze­meltet. Mindkét országban GYSEV utazási iroda nyílik. Az első GYSEV- szálloda és -étterem Sopronban már működik. A pénteken aláírt alapsza­bály értelmében a részvénytársaság ki­bővíti szállítási tevékenységét is. Be­kapcsolódik a konténerszállításba, gép­kocsi-fuvarozásokat vállal, szállítótartá­lyokat bérel és ad bérbe, vámszabad­­raktárat épít Sopronban és mindkét or­szág területén építéstervezési tevékeny­séget folytat, leányvállalatokat, fióktele­peket létesít. A részvénytársaság köz­pontja továbbra is Budapest marad. Bécsben fiók, Sopronban pedig üzem­­igazgatóság működik. A részvénytársa­ság jelenleg érvényben levő részvényei­nek száma meghaladja a 32 ezret. A magyar és a német nyelvű új alap­szabály szövegének aláírása után mind­két miniszter pohárköszöntőt mondott.

Next