Magyar Hírlap, 1974. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-01 / 31. szám

2 1974. FEBRUÁRI, PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA MiK­ros Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL ■n 4M ■■ m­m mm Napirendre került a I­­41 ifi Szovjetunió fejlődése 111 l I­­M111 új korszakának vi­szonyait és feladatait tükröző új szovjet alkotmány kérdése — ír­ja a Pravda csütörtöki száma. Az új alkotmány kidolgozását az teszi szükségessé, hogy a Szovjetunió már a fejlett szocialista társadalmat építi. A proletárdiktatúra állama a dolgozók szo­cialista államává fejlődött. Hatalmas változások mentek végbe a Szovjetunió nemzetközi helyzetében is. A továbbiakban a cikk megemlékezik arról, hogy ötven évvel ezelőtt dolgoz­ták ki a Szovjetunió első alkotmányát. Az alkotmányt Lenin elméleti tételei és gyakorlati útmutatásai, valamint a kom­munista párt határozatai alapján dolgoz­ták ki. Az első alkotmány meghatározta az or­szágos törvényhozás rendszerét és for­máját. Szilárd államjogi alapot terem­tett a Szovjetunió egységének megerősí­téséhez, és ugyanakkor garantálta a szö­vetséges köztársaságok szuverén jogait. A Pravda befejezésül emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió jelenlegi alkotmányát 1936-ban, a szocializmus győzelemre ju­tásának évében fogadták el. olga A perui hetilapnak az Amerikai Államok Szer­vezetéről szóló cikke ezt a címet kapta: Megszólalt a vészcsengő Az AAsZ-ban ... Omar Torrijos panamai kormányfő argentínai és perui körútja egyrészt új­ból bizonyítja Latin-Amerika hitét saját sorsának igazgatásában, másrészt figyel­­meztetőleg szól az Amerikai Államok Szervezete bürokratáinak, akiket „a po­litikai régészet műemlékeinek” nevezett. Torri­iosnak az a kijelentése, miszerint az AÁSZ „hatásköre nem nagyobb, mint egy falusi bíróé" , megkérdőjelezi ennek a válságban levő szervezetnek a jövő­jét, amiről különben nemsokára tanács­kozni fognak a latin-amerikai külügy­miniszterek. Felvetődik a kérdés: vajon mit vár az Egyesült Államok ettől az értekezlettől? Daniel Szabó külügyminiszter-helyettes nyilatkozata szerint az USA azt várja, hogy elsimítsák a nézeteltéréseket az ér­dekelt­­országok között. A másik amerikai külügyminiszter-helyettes, Kenneth Bush így nyilatkozott: ,.Latin-Amerika fontos nyersanyagforrás. Országunknak szüksé­ge van a latin-amerikai nyersanyagra, élelmiszerre és energiaforrásokra.” S mit vár Latin-Amerika? Az USA szerint az amerikai tőkét és technológiát. Miguel Angel de la Flor Valle perui kül­ügyminiszter ellenben úgy véli, hogy „Latin-Amerika országai tőkét exportál­nak, és a nagy ipari országok fejlődését ők szubvencionálják”. Mindenesetre a mexikói értekezleten a kontinens árgus szemekkel fog vigyázni egyre értékesebb nyersanyagaira. Akkor dől majd el az is, hogy ebben a vitában milyen szerepet kaphat az AÁSZ. Ilio Carreira, az Ango­­l Brasaflofro­s­zérkari főnökségének tagja az olasz napilapnak adott Interjút. Carreira elmondotta: az angolai nép­nek a portugál gyarmatosítás ellen ví­vott első fegyveres harca óta eltelt 30 év alatt a hazafias erők felszabadították az ország területének több mint egyharma­­dát. Ellenőrzik a fő közlekedési vonala­kat, s a portugál csapatokat arra kény­szerítik, hogy a városokban húzzák meg magukat. Az Angolai Népi Felszabadítás­ Mozga­lom — folytatta Carreira — a felszaba­dított körzetekben megteremti a demok­ratikus fejlődés feltételeit, intézkedése­ket tesz­­ a lakosság írástudatlanságának felszámolására, megszervezi az orvosi el­látást és biztosítja a védelmet a portu­gál büntető különítmények támadásaival szemben. Az MPLA politikája széles körű támogatásra talál a felszabadított körze­tek lakosságánál, és újabb erőket vonz a gyarmatosítás ellen harcolók soraiba. A portugál rezsim — állapította meg Irio Carreira — nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megtartsa uralmát Angolában. Ál­landóan 70 000 fős hadsereget állomásoz­­tat itt, s a felszabadító harc elnyomására felhasználja a NATO által szállított leg­újabb fegyverfajtákat. A portugál légi­erő az utóbbi évek során a vietnami há­borúban kipróbált lombtalanító és nö­vénypusztító fegyverekből több ezer ton­nát dobott le a felszabadító erők által ellenőrzött területekre és sok falut na­­palmbomtyával égetett fel. Angolában a portugál hatóságok „stratégiai települése­ket” hoznak létre, ahová fegyverrel ker­getik a lakosok ezreit, hogy ne tarthassa­nak fenn kapcsolatot a nemzeti felszaba­dító erőkkel — mondotta Ikio Carreira. Gierek beszéde Varsóban Meg kell gyorsítani a lengyel fejlődés ütemét Márkus Gyula, az MTI varsói tudósí­tója jelenti: Edward Gierek, a LEMP KB első tit­kára szerdán beszédet mondott a párt varsói fővárosi bizottságának a pártmun­­ka időszerű kérdéseivel foglalkozó ülésén. " Ötéves tervünk megvalósításának negyedik esztendejébe léptünk — mon­dotta a többi között Gierek. — Orszá­gunk • gyorsan fejlődik, a pártunk VI. kongresszusán hozott határozatok végre­hajtása eredményesen, jól halad. Tevé­kenységünk pozitív hatása minden terü­leten érezhető. Eredeti tervelőirányza­tainkat teljesítjük és túlszárnyaljuk, s ez még bátrabb célok elérésére ösztönöz bennünket. Ugyanakkor még mindig csak az út kezdetén járunk. Le kell küzde­­nünk a történelmi örökség következmé­nyeit, s egyidejűleg meg kell gyorsíta­nunk a fejlődési ütemet. A KB első titkára a továbbiakban rész­letesen foglalkozott a beruházás problé­máival. Kiemelte, hogy 1971—73-ban 900 milliárd zlotyt ruháztak be a népgazda­ságba, s ennek eredményeként a nemzeti vagyon értéke mintegy 420 milliárd zloty­val növekedett. Folytatódtak Tito és Rahman megbeszélései (AP, Reuter) A hivatalos látogatáson Daccában tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő és Mudzsibur Rahman sejk, Banglades Népi Köztársaság minisz­terelnöke szerdán több mint másfél órás megbeszélést tartott. Megállapodtak abban, hogy Jugoszlá­via és Banglades gazdaságügyi miniszte­re a jövőben rendszeres időközökben fog találkozni a fokozottabb gazdasági együtt­működés elősegítésére, eredményeinek áttekintésére. A két államférfi a szerdai megbeszélé­sen egyetértett abban, hogy az el nem kö­telezett és a fejlődő országoknak foko­zottabban együtt kell működniük termé­­szeti kincseik, nyersanyagaik értékesíté­sében, s közös erővel kell leküzdeniük a kőolajárak emelkedésének káros kihatá­sait. Szerdán este Rahman kormányfő va­csorát adott a jugoszláv államfő tisztele­tére. Pohárköszöntőjében egyebek között hangsúlyozta, hogy az Új-Delhiben alá­írt indiai—pakisztáni megállapodás ma­radéktalan végrehajtása egyengetné az indiai szubkontinensen levő államok kap­csolatainak rendezését. Diplomáciai kapcsolat Mongólia és az NSZK között (TASZSZ) A mongol fővárosban hiva­talosan bejelentették, hogy a Mongol Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság nagyköveti szinten diplomá­ciai kapcsolatokat létesít egymással. Az NSZK a 64. állam, amelynek dip­lomáciai kapcsolatai vannak a Mongol N­épköztársasággal. Tüntetnek a francia parasztok (MTI) A dél-franciaországi Agenben szerdán délután több mint tízezer pa­raszt tüntetett a kormány mezőgazdasági politikája ellen. A tüntetők elsősorban az állattenyésztőknek fizetett termelői árak felemelését sürgették. Bár a francia fo­gyasztóknak egyre többet kell fizetniük a húsért, a termelőknek fizetett húsárak korántsem tartanak lépést az általános árszint emelkedésével, s így állandóan csökken a parasztok bevételeinek vásárló­­értéke. Az AP hírügynökség koholmányai és a valóság Alekszandr Bohonyko, a TASZSZ hír­­magyarázója írja: Az AP amerikai hírügynökség olyan közleményt hozott nyilvánosságra, amely szerint a Szovjetunió állítólag „nyomást gyakorol a guineai elnökre, hogy az hoz­zájáruljon egy szovjet haditengerészeti támaszpont építéséhez Conakrytól nem messze egy szigeten ". Az AP azzal ijeszt­geti az olvasókat, hogy a szovjet hadiha­jók erről az állítólagos támaszpontról „ellenőrizhetnék a tengeri közlekedést Európa, Latin-Amerika és Dél-Afrika kö­zött”. A guineai „szovjet katonai támasz­pontról” közölt koholmány olyan otromba hazugság, hogy még beszélni sem volna érdemes róla, ha nem rejtőznének mö­götte határoz­­­tt célok. Jellemző, hogy az AP hírügynökség ne­vében készült koholmány egy olyan idő­szakban látott napvilágot, amikor a világ közvéleményének figyelme az Indiai­­óceán felé fordul, ahol a Pentagon — amely fokozni akarja katonai jelenlétét ebben a térségben — tárgyalásokat foly­tat egy légi és egy haditengerészeti tá­maszpont építéséről a Diego García-szige­­ten. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy bizonyos körök — amelyeket aggaszt az Indiai-óceán térségében levő orsé­­gok társadalmának erősödő tiltakozása ezek ellen a tervek­­ellen — *k­ere • manőver­hez folyamodnak — mutat, ra a TASZSZ hírrttfigy átázó­ja. A bolíviai kormány szerint a­1 Újabb Banzer-ellenes katonai összeesküvés (Reuter, AFP) A bolíviai fővárosból ér­kezett jelentések szerint a kormánycsa­patok szerdán éjjel megtörték a felkelő parasztok ellenállását, és visszafoglalták a Cochabambába befutó három főútvo­nalat. Mint korábban jelentettük, az áremelé­sek miatt tüntető parasztok ellen katona­ságot, majd szerdán repülőgépeket vezé­nyeltek a 150 000 lakosú Cochabamba kör­zetébe. A felkelők és a katonák között szerdán összecsapás zajlott le és ennek során hivatalos jelentés szerint öt pa­raszt életét vesztette. Carlos Alcoreza Melgarejo, a fegyveres erők egyesített parancsnokságának veze­tője szerdán sajtóértekezleten jelentette be, hogy kormányellenes katonai össze­esküvést lepleztek le, amelynek élén a bolíviai hadsereg egykori magas rangú tisztje, Eladio Sánchez Giranda tábornok áll. Melgareto tábornok a sajtóértekezlet után pár órával kijelentette, hogy a San­ier elleni összesküvés és a parasztok fel­kelése közt nincsen összefüggés. A NEMZETI MEGBÉKÉLÉS szelleme egyre erősödik a hárommillió lakosú Laoszban — így összegezte a Millió Ele­fánt Országában az elmúlt hetekben szerzett tapasztalatait Marc Filloux, a Le Monde tudósítója. Hasonló megállapítás­ra jutott az utóbbi hetekben Vientiané­­ban és Luang Prabangban járt többi új­ságíró is. E biztató megállapítás két tény­re: a vientiane-i megállapodás végrehaj­tásának részleges eredményeire és a lao­szi jobboldal józan köreinek magatartá­sára alapul. A béke helyreállításáról és a nemzeti megbékélés megteremtéséről 11 hónapja, 1973. február 21-én aláírt vientiane-i meg­állapodás, ha lassan, lépésenként is, de megvalósul. A megbékélési folyamat szeptember 14-e, a vientiane-i megálla­podás végrehajtási jegyzőkönyvének alá­írása után gyorsult meg. Az előtte alig egy hónappal, augusztus 20-án elvetélt államcsínykísérletkor kiderült, hogy az Egyesült Államok — szakítva korábbi gyakorlatával — jelenleg nem kívánja támogatni a laoszi szélsőjobboldalt. Wa­shingtonban a laoszi erőviszonyok fel­mérése után úgy döntöttek, hogy ha fenn­tartással is, de a vientiane-i megállapo­dáshoz tartják magukat, és Souvanna Phouma miniszterelnököt támogatják, így az Egyesült Államok vientiane-i nagykövetségének ügyvivője a jobboldali államcsínykísérletkor, augusztus 20-án a Wattham repülőtéren tárgyalt a puccsis­ták vezetőjével, Thao Ma tábornokkal, és tudomására adta: „Ezek a repülőgépek, ezek a bombák amerikaiak, nem hasz­nálhatják fel a miniszterelnök ellen, nem támogatjuk önöket.” A szélsőjobboldali államcsínykísérlet meghiúsítását köve­tően a Szovjetunió is segítette a laoszi megbékélési folyamatot. A Szovjetunió vientiane-i nagyköövetsége hozta össze a Laoszi Hazafias Front és a vientiane-i hadsereg tábornokait a végrehajtási jegyzőkönyv vitás pontjainak egyezteté­sére. ’] A SZÉLSŐJOBBOLDALI személyisé­gek — élükön a nagy hatalmú és befo­lyású Sananikone család — magukra ma­radtak, elszigetelődtek, s így megkezdőd­hetett a végrehajtási jegyzőkönyv ■ ren­delkezéseinek megvalósítása. Ennek ed­digi legjelentősebb fejleménye, hogy a Laoszi Hazafias Front katonai és rendőri erői megérkeztek a közigazgatási szék­helyre, Vientianeba és a királyi székhely­ Laosz é­­­j Szufanuvong zászlóalja Vientiane-ban re, Luang Prabangba. Ezeket az erőket a Szovjet légiforgalmi társaság, az Aeroflot gépei szállították Sam Nevából, a haza­fias erők főhadiszállásáról a két városba, így a megállapodás alapján a laoszi népi felszabadító hadseregnek Vientianeban 1200 főnyi zászlóalja, Luang Prabangban 600 főnyi százada állomásozik. Emellett a hazafias frontnak Vientiane-ban 1000, Luang Prabangban 500 főnyi rendőri egy­sége tartózkodik. A Laoszi Hazafias Front katonai és rendőri erőit a két város semlegesítésé­nek megvalósításaként engedték be a vientiane-i hatóságok. A semlegesítés ér­dekében a másik fél, a vientiane-i kor­mány is hasonló létszámú katonai és rendőri erőket tarthat Vientianeban és Luang Prabangban. A vientiane-i kor­mány többi fegyveres erőinek és a Köz­ponti Hírszerző Ügynökség, a CIA ügy­nökeinek távozniuk kell a két városból. Luang Prabang lakói elégtétellel nyug­tázták, hogy a néphadsereg 9 .századának parancsnoksága abban az épületben ren­dezkedett be, amelyben néhány héttel előbb még a CIA emberei tartózkodtak. A két fél azonos létszámú és azonos fegyverzetű katonai erőinek parancsnok­sága közösen, egyhangú határozatok alapján gondoskodik a két város bizton­ságáról. A KÉT VÁROS SEMLEGESÍTÉSÉRE vonatkozó öt pont azonban még megol­dásra vár. Ezek közül a legfontosabb a két városban megszervezendő vegyes rendőrség feladatának, működésének, s a vegyes rendőrségen belül keletkezhető viszályok rendezésének pontos meghatá­rozása. A vientiane-i kormány küldött­sége január közepén már szorgalmazta a vegyes rendőrségre vonatkozó megálla­podás elfogadását de a Laoszi Hazafias Front küldöttségének még nincs erre fel­hatalmazása. A Laoszi Hazafias Front küldöttsége a vegyes rendőrség ügyében azért helyez­kedett várakozó álláspontra, mert a vien­tiane-i hadsereg egységei Luang Pra­bangban körülzárták az odaszállított ha­zafias erőket, és néhányszor ágyúzták is­­táborukat. A hazafias erők joggal köve­telik, hogy a vientiane-i erőket távolít­sák el onnét. A hazafias front küldöttsé­gének szóvivője kijelentette: „Souvanna Phouma miniszterelnök parancsa ellené­re Luang Prabangból nem vonták ki a vientiane-i hadsereg fegyveres erőit. A miniszterelnöknek nincs megfelelő befo­lyása a fegyveres erőkre. Kértük, hogy mi távolíthassuk el ezeket az alakulato­kat. Van hozzá erőnk.” A megállapodás rendelkezéseinek vég­rehajtása tehát nem akadálytalan, mint­hogy a szélsőjobboldal még mindig arra törekszik, hogy megbénítsa a végleges rendezésre irányuló erőfeszítéseket. S e törekvésekben bátorítja az a tény, hogy az amerikaiak bizonyos fenntartásokkal veszik tudomásul a megállapodást. A State Department, a külügyminisztérium 1973 júniusában, a vientiane-i megálla­podás aláírása után négy­ hónappal szer­kesztett bizalmas jelentéséből kitűnik, hogy az Egyesült Államok továbbra is m­elegen tartja a vasat Laoszban. A­ bi­­zalm­as dokumentum tanúsága szerint minden eshetőségre számítva a vien­tiane-i hadseregnek 1974-ben is folyósít­ják a katonai segélyt. A CIA titkos ma­gánhadseregét, a rheo nemzetiségű Vang Pao tábornok csapatait nem oszlatják fel, mint azt a megállapodás előírja, ha­nem beolvasztják a vientiane-i hadsereg­be. A Pentagon szóvivője a közelmúltban azt közölte, hogy a 17—20 ezer főnyi thai­földi „önkéntes” erőket, amelyek költsé­geit az Egyesült Államok fedezi, csak jú­lius elsején kezdik kivonni Laoszból. LAOSZ HAZAFIAS FRONTJÁNAK vezetői tehát jogosan, fenntartással figye­lik az Egyesült Államok magatartását. Ennek hangot adva a hazafias erők tár­gyaló küldöttségének vezetője. Fun Szi­­paszuth tábornok megjegyezte: „Az ame­­rikaiak, akik Vientianeban a nemzeti megbékélés bajnokaiként viselkednek, Phnom Phenben és Saigonban továbbra is a háború folytatását segítik. Amíg Dél-Vietnamban és Kambodzsában is folytatódik az amerikaiak háborúja, ad­dig Laosz békéje törékeny marad.” Sam Nevában a hazafias erők vezetői tudják, hogy még nehéz politikai küzdelmek előtt állnak, esetleg még a fegyvereket is használni kell, de ennek tudatában is bi­zakodóan tekintenek a jövőbe. Gőgős László

Next