Magyar Hírlap, 1974. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-01 / 31. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM mi. február 1, péntek 3 Folytatódtak a szovjet-kubai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) mindenkiért: ez a nemes szabály teljességgel alkalmazható a szocialista országok közti kapcsolatokra. A barátság megkétszerezi erőinket. Barátságunk közelebb hozza annak a nagy célnak a megvalósítását, amelyért pártjaink küzdenek. Nincs szebb és nemesebb ennél a barátságnál — mondotta Brezsnyev. A kitüntetés átadásakor beszédet mondott Osvaldo Corticós kubai államfő is. — Az önök pártja, élén a lenini központi bizottsággal, és a szovjet állam — mondta a szónok — igen nagy tekintélyt vívott ki a nemzetközi színtéren. A függetlenségükért küzdő népek — minden rágalmazó kiagyalás ellenére — biztosak abban, hogy a Szovjetunió, amely óriási politikai, ideológiai, gazdasági és katonai potenciállal rendelkezik, a szocialista közösség országaival együtt megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat. A kubai forradalom — a gazdag hősi hagyományokat újjáélesztő nép műve — a modern világ jelenlegi változásainak egyik leglelkesítőbb példája. — Az ön személyében — fordult Corticus a kitüntetetthez — népünk, amely elérte a politikai öntudat magas színvonalát, és megőrizte magában a hősi harcok forró lelkesedését, a nagy szovjet népnek és Lenin dicső pártjának adja meg a tiszteletet. Az ön ragyogó és tartalmas beszéde, amelyet tegnap a Forradalom terén a sarló és kalapácsos zászlók, valamint a mi csillagunkkal ékesített lobogók alatt összegyűlt hatalmas tömeg hallgatott meg nagy figyelemmel, örökre emlékezetes marad számunkra. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a forradalmi kormány szerdán fogadást adott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tiszteletére. A fogadás szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Konsztantyin Katusen, az SZKP KB titkára szerdán baráti megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodríguezszel, a Kubai KP KB titkárságának tagjával, Raül Roa külügyminiszterrel, a KB tagjával és Osmani Cienfuegosszal, a KB tagjával a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Leonyid Brezsnyev kubai hivatalos baráti látogatásának negyedik napján, csütörtökön délelőtt folytatódtak a hivatalos tárgyalások Havannában. A szovjet párt főtitkára, csütörtökön délután (magyar idő szerint éjfélkor) egy havannai középiskola felavatásán vett részt, amely Lenin nevét vette fel. Leonyid Brezsnyev és kísérete pénteken különgépen a forradalmi múltú városba, a Havannától ezer kilométerre levő Santiago de Cubába látogat. Havannában csütörtökön aláírták a szovjet-kubai polgári légi együttműködésről szóló jegyzőkönyvet. Közel-Kelet Jó ütemben folyik a csapatszétválasztás Bócz Sándor, az MTI kairói tudósítója jelenti. A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint valamivel gyorsabban halad az egyiptomi és az izraeli csapatok szétválasztása, a Szuezi-csatorna nyugati partjára behatolt izraeli erők kivonása. Egyiptom ugyanakkor arról tájékoztatta az ENSZ békefenntartó erőit, hogy az izraeliek a csapatszétválasztási megállapodást megsértve, leszerelték és Izraelbe szállították a Szueztől délre fekvő ElZetija-i műtrágyagyárat és olajfinomítót. Az egyiptom—izraeli csapatszétválasztás előrehaladásával mindinkább az érdeklődés középpontjába kerül a szíriai— izraeli csapatszétválasztás kérdése. Továbbra sem ismeretes, hogy ezzel kapcsolatban milyen elgondolásokat közölt Kissinger amerikai külügyminiszter Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszterrel. Iszrhail Fahmi egy szerdai nyilatkozatban kijelentette, hogy Kairó és Damaszkusz között intenzív tárgyalások folynak a genfi békeértekezlet második szakaszának előkészítéséről. Egyiptom arra az álláspontra helyezkedik, hogy Szíria részvétele nélkül az értekezlet folytatása nem lehetséges. Fahmi a továbbiakban közölte, hogy a megfelelő időpontban a Palesztináiak is elküldik képviselőiket Genfbe. (AFP) Bahdzsat Talhuni, a jordániai király kabinetirodájának főnöke csütörtökön nyilatkozatban cáfolta, hogy Jordánia és Izrael megállapodásra jutott volna a csapatszétválasztás kérdésében. Ezek az információk — mondotta Talhuni — minden alapot nélkülöznek. (WIENA, TASZSZ) Csütörtökön ülést tartott az egyiptomi kormány és megvitatta a súlyos háborús károkat szenvedett Szuez városa és a Szuezi-csatorna helyreállítási terveit, amelyek elsőbbséget élveznek más munkálatokkal szemben. A Szuezi-csatorna helyreállítása két részből áll majd: a megtisztítás és a hajóforgalom megindítása, valamint egy hétéves szakaszban a csatorna bővítése és mélyítése. Összeül a BVT CTASZSZ Romesh Chandra, a Békevilágtanács főtitkára Helsinkiben sajtókonferencián közölte: február 16-tól 19-ig Szófiában ülésezik a BVT ülésszaka, hogy megvitassa a szervezet fennállásának 25. évfordulója megünnepléséből adódó feladatokat, valamint a békemozgalom további megerősítésének időszerű problémáit. DIFK-tiltakozás Thieu uszításai ellen (VNA) Vo Dong Giang ezredes, a délvietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottsága DIFK-tagozatának helyettes vezetője a testület küldöttségvezetőinek keddi ülésén élesen elítélte a saigoni kormányzatot, amely az utóbbi napokban a békéről beszél ugyan, de folytatja háborús politikáját és a párizsi megállapodások szabotálását. Az ezredes visszautasította Thieunak azt a rágalmazó állítását, amely szerint „a kommunisták általános offenzívára” készülődnek. Elítélte a mélyen a felszabadított övezetben fekvő térségek ellen intézett saigoni támadásokat. „Mindezek a manőverek — hangsúlyozta Vo Dong Giang ezredes —, valamint Thieunak a »kommunista katonai erők felszámolására«, »a kommunista káderek likvidálására«, »a felszabadított övezet gazdasági életének megbénítására« uszító felhívásai ultrareakciós politikájának részét jelentik.” (MTI) Józef Tejchma, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese fogadta Le Dinh Giait, a VDK és Huynh Tuant, a Dél-vietnami Köztársaság varsói ügyvivőjét, és átnyújtották a miniszterelnökhelyettesnek kormányaik nyilatkozatát a vietnami helyzetről a párizsi szerződés aláírásának évfordulóján. (VNA) Szerdán baráti látogatásra a VDK fővárosába érkezett Moszkva város delegációja, amelyet V. Promiszlov, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi tanács vb-elnöke vezet. A Paracel-szigetek után (Jj) W W*4 ti Saigoni partraszállás a Spratley-szigeteken (Reuter, UPI) Saigoni katonai megerősítés szállt partra a Spratley-szigeteken, amelyeket Saigon és Kína egyaránt a magáénak tekint. A Paracel -szigetektől délre fekvő szigetcsoporton a múlt év szeptembere óta állomásoznak saigoni csapatok. Thieu elnök ekkor jelentette be, hogy Phuoc Tuy dél-vietnami tartományhoz csatolta a Spratley-szigeteket. A szigetcsoportra igényt támasztott a Kínai Népköztársaság, Tajvan és a Fülöp-szigetek egyaránt. A geológusok mind a Paracel-, mind a Spratey-szigetek térségében gazdag kőolajlelőhelyeket sejtenek. Emlékezetes, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma a közelmúltban tiltakozott a Spratley-szigetek bekebelezése miatt, és megerősítette, hogy azok Kínához tartoznak. Saigoni katonai körökben most azzal indokolták a szigeteken állomásozó haderők megerősítését, hogy „kínai támadástól tartanak". (AP) A Kínai Népköztársaság csütörtökön reggel szabadon bocsátott egy amerikai összekötő tisztet — a Pentagon alkalmazottját — és öt saigoni katonát, akik a Paracel-szigetek térségében január 19-én és 20-án lezajlott fegyveres összecsapásban estek kínai fogságba. / VAP-I POKOLHEGY K/intha periferikus volna a téma... " * Mintha kizárólag a tanítók és gyógypedagógusok maroknyi létszámú rétegét és a fonetikával s a nyelvszociológiával foglalkozó szakemberek még ennél is csekélyebb rétegét érintené. És másra tartoznék a tudományos megfigyelés, hogy a ráckeve-pokolhegyi cigánygyerekek erősebben pergetik az „r” hangot, mint magyar anyanyelvű társaik, és hogy a lovári cigány törzs fonémarendszere mindössze öt magánhangzót tartalmaz? Mit keres a széles értelmiségi körök számára szerkesztett társadalomtudományi folyóirat, a Valóság hasábjain a Kétnyelvű cigánygyermekek az iskoláskor elején című tanulmány? A kérdés szónoki: valójában a világ éhező népeinek gondjait, az urbanizációs problémákat, az egzakt társadalomkutatás módszereit, a tudomány erkölcsét taglaló közlemények sorában is, úgy tetszik, nagyon a helyén van egy olyan cikk, amely egzakt módon próbálja tárgyalni, miért marad — hogy Bari Károlyt, a cigányköltőt idézzem — a „kapukon kívül’’ a magyar társadalom egy — igaz, nem túl népes — rétege? E cikk közvetve arra ad ugyanis választ, miért nem végzi el több tízezer — cigány származású — magyar állampolgár az általános iskolát. Közismert adat, hogy sok éven át minden kilencedik elsős gyerek megbukott az iskolában. Kevésbé köztudott, hogy a „bukott” hétévesek fele cigány volt. Reger Zita említett tanulmánya annak a kérdésnek próbál a végére járni, hogyan emelnek rosszul ejtett hangok, a pedagógusnak is érthetetlen ragok, a magyar nyelvtől idegen képzők jelenleg még áthághatatlan akadályt e barna bőrű kisgyerekek elé; tanácsot ad, hogy a szociális hátrányok, a környezeti hátrányok, az előítéletekből adódó hátrányok mellett felfedezett és kimutatott nyelvi hátrányokat hogyan lehetne legalább mérsékelni. E tanulmányt elolvasva, levonhatjuk azt a következtetést, hogy a nem magyar anyanyelvű cigánygyerekeket — akik Kemény István elemzése szerint a cigányság egynegyedét alkotják — még a jó tanító sem tudhatja a legfontosabb alapkészségekre megtanítani. Nemcsak az írást és olvasást kell ugyanis megtanulniuk ezeknek az elsősöknek, hanem el kellene előbb sajátítaniuk azt a nyelvet, amelyen később majd írnak, olvasnak A közoktatáspolitika okos intézkedésekkel, hatékony kísérletekkel próbálja leszorítani a magas osztályismétlési arányt. Mégpedig úgy, hogy az iskolaérett gyerekek — bizonyos feltételek esetén — automatikusan haladjanak át az elsőből a második osztályba. A nem magyar anyanyelvű cigánygyerekek előtt azonban mégsem nyitott ez az út, hiszen a magyar nyelv tudása híján a második osztály végén is megbuknának. Ezeknek a gyerekeknek a kötelező tanításét tehát nem hatéves korban kell kezdeni, hanem jóval előbb. Az óvodai nevelő minden gyerek számára segítség és előny. E cigánygyerekek számára azonban a sine qua non, azaz a legnélkülözhetetlenebb alapfeltétel ahhoz, hogy a mai korban legszükségesebb ismeretekkel rendelkező felnőtt váljék belőlük. Mert, ha a magyarul nem tudó cigánygyerek megbukik az első osztályban, akkor még csak egy negatív folyamat elején áll: nemcsak az első osztályt ismétli meg, hanem megismétli valószínűleg a többit is. S ha már egyszerkétszer osztályt ismételni kényszerül, sohasem, vagy esetleg csak nagyon későn, felnőtt korban szerezhet majd általános iskolai bizonyítványt. A cigánygyerekek tudniillik nagyon gyorsan érnek, a tizenhárom-tizennnégy esztendős lányok kilógnak a többi osztálytársak közül, gyakran élettársat választanak, gyerekeket is szülnek. Akik — lehet — szintén megbuknak majd az első osztályban. A kör bezárul. Óvodába bejutni — a gyarapodó óvodai helyek ellenére —, persze, nem cigánygyerekeknek is sok helyen főnyeremény. Szülők és gyermekeik tömege — képletesen szólva — sorban áll az óvodai helyért. De a cigánygyerekek többsége egyáltalán nem jogosult arra, hogy bekerüljön az óvodába, mert a cigány édesanyák általában nem állnak munkaviszonyban. A Cigánytanulók az iskolában című kitűnő, mostanában megjelent könyvecske (a Tankönyvkiadó egy népszerű sorozatában látott napvilágot, 2500 példányban), számolva a reális helyzettel, inkább az iskola-előkészítő tanfolyamok fontosságát hangsúlyozza, hogy legalább azt végezze el valamennyi cigánygyerek. Ezek a tanfolyamok egyúttal a szelektálás feladatát is magukra vállalhatnák. Erre is nagy szükség van, hiszen az első osztályokba — a jelen körülmények között — szellemi sérült, fogyatékos gyerekek is bekerülnek, fölöslegesen próbára téve az egyébként is megfeszített munkát végző tanítókat. Csakhogy az iskola-előkészítő tanfolyamok elterjedt rendszere — a pokolhegyi gyerekek s társaik esetében — csupán szerény eredménnyel járhat, mert néhány hét aligha elegendő még a nyelvi hátrány pótlására is. Hosszabb tanfolyamokra, új formákra és módszerekre van szükség, amelyek révén legalább a kétnyelvűségből adódó hátrányok megszüntethetők. Bizonyára akadnak majd, akik szerint egy periferikus kérdésnek is csak a perifériáját érinti e javaslat. Hiszen a Tankönyvkiadó könyvecskéje eredményesen működő cigányosztályokat, „csodatevő”, szinte emberfeletti munkát vállaló pedagógusokat mutat be. Kiderül tehát, hogy eljutnak a jelenlegi feltételek között, az adott iskolarendszeren belül is cigánygyerekek a szakmunkás-oklevélig, sőt, akadnak, elvétve, akik a diplomáig is. Eljutnak, s az ilyen esetek többségében közrejátszik az, hogy a cigányok sajátos társadalmán belül is előnyös differenciálódás következett be — az általános társadalmi fejlődés részeként. A munkát vállaló és társadalmi beilleszkedésre vágyó szülők pedig értik az iskola célját is, és a gyakorlatban is tenni próbálnak gyerekeikért. Felemelkednek és folyamatosan beilleszkednek cigányok, s ezeket a „cigánykarriereket” humánus és nem csekély anyagi áldozatokkal járó intézkedésekkel segítik elő az állami szervek, kislétszámú osztályokat, cigánynapköziket hozván létre. De ha differenciálódott is a cigányság, nagyszámú rétegei továbbra is a társadalom szélén maradnak. A társadalmon kívüli félanalfabéta szülőktől pedig az iskola vajmi kevés segítséget várhat. Tehát csak az iskoláztatási lehetőségek bővítésével lehet odahatni, hogy ne kelljen csodát tennie némely pedagógusnak, ne kelljen a saját helyi lehetőségeit szinte meghaladó áldozatot vállalnia egyik-másik tanácsnak. A cigányosztályok szervezete önmagában tehát nem mindenütt megoldás — például városon általában nem az —, a megoldás gyökeres, más testvéri, szocialista országokban is követett módja az iskoláskor meghoszszabbítása lefelé, az óvodáskorba. Ez egyes rétegek eredményes tanításához szinte nélkülözhetetlen. Nálunk is az, meg kell tanítani a pokolhegyi gyerekeket és társaikat is — már hatéves korukra — magyarul. N. SÁNDOR LÁSZLÓ Nixon elnök kongresszusi üzenete Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Nixon amerikai elnök szerdán este (magyar idő szerint csütörtökön hajnalban) mondta el a törvényhozás két házának drámai légkörű együttes ülésén az „Unió helyzetéről” szóló hagyományos évi kongresszusi üzenetét, amelyet amerikai politikai berkekben jó előre az alkotmányos vádemelés eshetőségének fenyegetése alatt álló elnök „sorsdöntő” beszédeként, a Fehér Ház előrejelzése szerint pedig az újabb „Wattergate-ellentámadás” kezdeteként jellemeztek. Kormányzatának legfontosabb célkitűzéseit vázolva az elnök csak közvetve utalt a lemondását, illetve elmozdítását sürgető felhívásokra. Kijelentette: „Elnökségem öt éve alatt egy minden más kérdést háttérbe szorító célt tartottam szem előtt: a világbéke olyan nemzetközi rendszerének kiépítését, amely a jövő nemzedékeit megszabadítja a háború korbácsától. Megértem, hogy másoknak másféle fontossági sorrendjük van. Az én elsődleges célkitűzésem azonban ez volt és ez is marad. Azt remélem, hogy ez lesz nyolcéves elnökségem legfontosabb hagyatéka.” Nixon bejelentette: „arab barátai” személyesen biztosították, hogy az olajtermelő országok legközelebbi jövőben tartandó értekezletükön megvitatják az Egyesült Államokkal fennálló arab olajembargó „sürgős feloldásának” kérdését. Az elnök kijelentette: „Az örökös borúlátás vészmadarainak próféciáival szemben közölhetem önökkel, hogy 1974-ben nem lesz gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban.” A nemzetközi politikáról szólva megemlítette, hogy az Egyesült Államok idén tovább tárgyal a Szovjetunióval a hadászati fegyverek korlátozásáról, és más országokkal együtt folytatja erőfeszítéseit az Európában állomásozó csapatok és fegyverzetek csökkentéséért. Megígérte, hogy tovább kutatja az eszközöket Latin- Amerika problémáinak összehangolt közös megoldására.