Magyar Hírlap, 1974. július (7. évfolyam, 179-209. szám)
1974-07-01 / 179. szám
Etiópiai politikusok letartóztatása (Reuter, UPI) Az Etiópia, egész területét gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartó fegyveres erők vasárnap közölték, hogy egy sor magas rangú politikust és arisztokratát letartóztattak, és további személyeket akarnak előállítani. Noha hivatalosan nem közöltek neveket, a Reuter, katonai forrásokra hivatkozva úgy értesült, hogy a vasárnap letartóztatottak között szerepel Abije Abebe hadügyminiszter, Aszrate Kassza, a koronatanács elnöke, és Meszfín Szilesi, Hailé Szelaszszié császár egyik tanácsadója, az ország egyik legbefolyásosabb közéleti személyisége. Letartóztattak több parlamenti képviselőt is. A hadsereg vasárnap közleményben jelentette be, hogy a letartóztatásokat azért hajtják végre, mivel az érintettek „kerülő utakon” megpróbáltak közbenjárni a kabinet áprilisban letartóztatott 25 volt miniszterének és magas rangú személyiségének kiszabadításáért. A UPI Addisz Abeba-i tudósítójának jelentése szerint a hadsereg alakulatai vasárnap megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, és szoros gyűrűbe fogták Addisz Abebát. Hét végén: 31 fok jön a kánikula Hosszabb ideje a 40. és 50. szélességi fok között a magasabb légrétegekben intenzív nyugatias áramlás uralkodik. Az áramlással különböző hőmérsékletű légtömegek érkeznek gyors egymásutánban a Kárpát-medencébe, így hazánkban a napos, nyárias időt felhősödések, gyakori záporok, zivatarok szakítják meg. A változékony időjárás a hét elején is folytatódik. Felhősödések, ismétlődő záporok, zivatarok várhatók. A nyugatias szél időnként kissé megélénkül. A hőmérséklet hajnalban 13—18, kora délután 24—29 fok között lesz. A hét második felében fokozatosan megszűnik a változékonyság Kevés felhő lesz, valószínűleg eső nélkül A hajnali minimumok 14—19, a nappali maximumok 26—31 fok között várhatók. Kapovits Albertné Kezdődik az aratás Vágják az árpát Bács-Kiskun több táján kezdték el a hét végén az őszi árpa aratását. Képünkön dolgozik a rendrevágó a tiszaalpári szövetkezet 290 hektáros árpatábláin. (MTI Fotó : Kozák Imre felv.) Brezsnygy és Nixon vasárnapi tárgyalásai Ha a stratégiai fegyverzet korlátozása a fő téma kiküldött munkatársunk telefonjelentése. Az olvasó általában arra kíváncsi, hogy a „nagypolitikával” foglalkozó tárgyalásokon mi történik a kulisszák mögött. Ezúttal azonban írtunk arról, hogy mi történik a most folyó szovjet—amerikai csúcstalálkozón „a kulisszák előtt”. Ezek — a lehető legjobb értelemben vett — kulisszák nagyon szépek. Valóban alkalmasak arra, hogy a béke erősítéséről tárgyaljanak köztük. Jalta és a Krím félsziget, „a szovjet Riviéra” nyújtja ehhez a színhelyet. Előttünk a tenger zöld, ipari szennyeződéstől szemmel láthatóan tönkre nem tett vize, mögöttünk kopár, legendás hegyek. A városkában, Jalta utcáin és a környező fürdőhelyeken megszámlálhatatlanul sok: fürdőző, sétáló, kávézó, fényképező üdülő és turista. Igaz, nem ezen múlik egy-egy nagy politikai megegyezés, de kissé talán ihleti ez a vidám nyüzsgés, gondtalan derű a tárgyalásokat is. Jaltát egyébként is megjárta a történelem (nevét a görögöktől örökölte), de maga is csinált olykor történelmet. A város egyik főutcája Roosevelt nevét viseli, emlékeztetőül arra, hogy 1945 februárjában itt ült össze a három nagy képviselője (Sztálin, Roosevelt és Churchill) és felvázolta azokat az elveket, amelyek alapján a háború után Európa sorsa alakulni kezdett. S ha ma vannak is amerikai politikusok, akik nem szívesen gondolnak a jaltai megállapodásokra (mondván, hogy ezekkel ,,a Szovjetunió túl nagy befolyást szerzett Európában”), az a találkozó immár történelem, például szolgál arra, hogy az emberiséget érintő nagy célokért a hatalmak egyezségre juthatnak. Jaltától nem messze, az oreandai kormányvillában folytak a tárgyalások. E fürdőhelyvidék kissé távol esik a mindennapok világától, repülőgéppel és vonattal csak Szimferopolig lehet jönni, innen autón vagy — az idegenvezető szavaival élve — a világ egyetlen hegyi trolibuszán csaknem száz kilométert kell megtenni a hegyeken át. A környezet feltehetően oldottá tette a vasárnapi tanácskozásokat, bár, mint azt már a moszkvai programok is mutatták, jó kedélyben előzőleg sem volt hiány. A tévénézők tudják, hogy minden tárgyalás kezdetén — mielőtt az ajtók bezárulnak — a sajtó, a film és a tévé emberei ott lehetnek a teremben. Ilyenkor a politikusok más tárgyról beszélgetnek egymással, olykor az újságírókkal is. Egy ilyen alkalommal Leonyid Brezsnyev a vendégújságíróknak szinte idegenvezetője lett, bemutatta nekik a Kreml Katalin-termét: „Rendszerint itt tartjuk — mondta — a csúcstárgyalásokat a legfőbb államférfiakkal.” Más alkalommal a Nagy Színházban, miután a szünetben Nixon elnök meglátogatta a művészeket és gratulált nekik, így mutatta be a balerinákhoz fordulva Kissinger külügyminisztert: „Házas ember, de még veszélyes.” Természetesen Jaltában is volt tárgyaláson kívüli program. Nixon elnök, felesége és kísérete, valamint a szovjet vendéglátók vasárnap délután hajókirándulást tettek a tengeren. De a kérdések kérdése természetesen változatlanul az, hogy miről tanácskoztak, meddig jutottak vasárnap. A tudományos és a technikai, valamint a gazdasági témák jórészt már formát kaptak az eddig aláírt egyezményekben, hátra(Folytatása az 5. oldalon) ”*/ ^ Megjelenik a hét minden nap- m m Hi m ÁRA: 1 FORINT jön, a hétfői szám vasárnap HHE M||! PBa jpr HjS EB^^ Ujj ^E^^ Terjeszt^'o Magyar Postaf^" H | bY Arii £jj SFe3 E «Ni '&A j|lj 149.) Idrendeltsegei és bíró- 7. ÉVFOLYAM, L79. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1979, JULIUS 1. Mai számunkból: Elpusztult a római mozaik Szársomlyó alatt Halászokkal a Balatonon (2. oldal) Újságkészítés a János-napon (3. oldal) Tudósítás a hortobágyi lovasnapról (4. oldal) Árad a Tisza és a Maros (6. oldal) Idegenforgalmi perek és kártérítés (7. oldal) Világbajnokság a levegőben (11. oldal) A Kovács-ügy (12. oldal) A labdarúgó-világbajnokságról jelentjük Kialakult a nagy négyes ■t 17 munkatársa írja: alakulnak a csopor- MSKS&JB '550L ismertek lesznek W nBBI az első, második helyezettek, akik majd az érmekért küzdenek a két utolsó napon, július 6-án és 7-én a müncheni Olimpiai-stadionban. Az esélylatolgatáskor sokan a múltból, a hagyományokból igyekeznek különböző következtetéseket levonni. Szakmai kérdések, viták is támadnak. Frankfurtban, az évkönyveket lapozgatva az került szóba, hogy vajon melyik poszton szereplő játékosok lesznek az érmek kovácsai ... A Szélsők főszerepben A futball csaknem három és fél évtizedes történetében — az ötvenes évek végéig — a szélsők tették a legtöbbet csapatukért. Az 1930-as Uruguay—Argentína 4:2-es döntőn három gólt szélső Dorado, Iberli, illetve Peucella szerzett. 1934-ben az Olaszország—Csehszlovákia találkozón (2:1) Orsi és Poc járult hozzá az eredmény kialakulásához. 1938-ban, az Olaszország—Magyarország 4:2-es mérkőzésen Colaussi (2), és Titkos szerepelt a góllövők között. 1950-ben az uruguayi Ghiggia rúgta a győztes gólt Rio de Janeiróban, amely Brazília álmainak a szertefoszlását jelentette. 1954-ben nyugatnémet Rahn két góllal pecsételte meg a magyar együttes sorsát (3:2), az aranycsapat egyik góllövője pedig Czibor volt Az ötödik világbajnokságtól a 4—2— 4-es és 4—3—3-as, illetve most már a 4— 4—2-es felállások kialakulásával — az igazi szélsők hiányával — csökkent a 7-es és 11-es számú mezt viselő játékosok szerepe. Mi a helyzet most a X VB-n ebből a szempontból — kérdeztem Bozsik Józsefet, a magyar válogatott szövetségi kapitányát, aki megfigyelőként vesz részt a világbajnokságon. . — A klasszikus labdarúgás korában a szélsőknek elsősorban a támadás-indítás és a befejezés volt a feladatuk — mondta. — A középkorúak emlékezhetnek: a hátulról, vagy az összekötőktől és a középcsatároktól kapott labdával iramodhattak el a szélsők, s ha lefutották őrzőiket, befelé törtek, igyekeztek célba venni a kaput, s leginkább a hosszú sarokba rúgták a labdát. Ha nagyon kiszorították őket a szélre, akkor a velük futó, következő csatártársaikhoz igyekeztek ívelni, lehetőleg úgy, hogy ők azután kapásból, lábbal, vagy esetleg fejessel továbbítsák az ellenfél hálójába a labdát. Corski és Michels előnye — így volt ez 1954-ig, de mi történt akkor Svájcban? — Itt már a magyar válogatott — ugyan még kimondhatatlanul —, de a 4— 2—4-et játszotta, ahol a szélsőnek olyan szerepe is volt, hogy a félvonalon túlra visszahúzódva, az ellenfél szélsőinek a megzavarásával könnyítsék a hátvédek dolgát. A nyugatnémetek még hagyományosan játszottak, így érte el a két gólt Rahn. 1958-ban Svédországban Garrincha és Zagalo ugyan még szélsőnek számított, de eredményességüket befolyásolta a mind több taktikai feladat megoldása — folytatta Bozsik. — 1966-tól alaposan csökkent a szélsőjáték jelentősége, s hiába hangoztatták a szakemberek szerte a világon, hogy a tömörülő védősorok mellett még a széleken van a legtöbb lehetőség a kapuk megközelítésére, a védelmek mögé kerülésre, maradt minden a régiben. — Mi a helyzet a mostani világbajnokságon ? — Ehhez talán annyit, hogy a dél-amerikaiknál alig található szélső, a támadók éltek, inkább az összekötők vonalától igyekeznek a védőkön átjutni, a széleken felváltva középpályások próbálnak rohamokat vezetni. Az európai csapatoknál kicsit más a helyzet, különösen Gorski rendelkezik átlagon felüli gyors szélsőkkel (Lato és Gadocha), akiknek jelentős szerepet szánt a támadások befejezésénél. A holland Rinus Michels is kedvező helyzetben van, Rep és Rensenbrink, valamint Keizer a csapat motorja és kapuja (Folytatása a 12. oldalon)