Magyar Hírlap, 1974. augusztus (7. évfolyam, 210-239. szám)
1974-08-01 / 210. szám
2 1974. AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL mám mm rja mm mm A lap genfi íudósf■ V El fi fii tói nagyobb terje-I ■ m wUll delmü kommentár* " " " m * ban elemzik azokat az eredményeket, amelyeket a biztonsági értekezlet nyári ciklusában sikerült elérni. Mindenekelőtt megállapítják, hogy sikerült megoldani az értekezlet egyik legfontosabb kérdését: kidolgozni a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a kapcsolatok, illetve az érintkezések területén megvalósuló együttműködés elvi alapjait. A koordinációs bizottság egész komplexumában jóváhagyta azt a megállapodást, amely szerint az említett területen kifejtett együttműködés során maradéktalanul be kell tartani az államközi kapcsolatokat szabályozó elveket, köztük a szuverén egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elveit. A fő politikai okmány tíz pontjából hatot már megfogalmazott az európai biztonsággal foglalkozó első számú munkabizottság. Ezek egyebek között a következő elveket rögzítik: a szuverén egyenjogúság, az erőszaknak vagy az erőszakkal való fenyegetőzésnek az elutasítása, a területi sérthetetlenség és a viták békés rendezése. Rendkívül fontos a határok sérthetetlenségének összegyeztetett elve, hiszen ennek elismerésétől és betartásától függ a valódi enyhülés kontinensünkön. Az első számú munkabizottság — mint a Pravda rámutat — továbblépett az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elvének megszövegezésében is, s összeegyeztették a hadgyakorlatokra meghívott megfigyelők cseréjéről szóló szövegrészt is. A gazdasági, a tudományos, a műszaki és a környezetvédelmi együttműködés kérdéseivel foglalkozó bizottság munkája is közel került a befejezéshez. A hármas számú bizottságban kidolgozták a tételeket a tudományos együttműködésről, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekkel foglalkozó tudományos fórumok megszervezéséről. Közelebb jutottak az álláspontok az adatszolgáltatásban való jobb együttműködés kérdéseiben is. Kezd végleges formát ölteni a záróokmányok tervezete — állapították meg a Pravda tudósítói. Ennek megfelelően a részvevők aktív vitát folytatnak a negyedik napirendi pontról, amely az európai értekezlet utáni további lépésekről szól. A már ismert csehszlovák javaslat mellett ebben a kérdésben több más javaslat érkezett be, egyebek között Jugoszlávia részéről. Leonyid Zamjatyin tr-COBETCKA3 POCCMfl» lap szerdai számában: ■>i Az Egyesült Államokban az elmúlt esztendőben jelentősen aktivizálódtak azok az erők, amelyek ellenzik az enyhülést és a szovjet—amerikai kapcsolatok javulását. Tapasztalható ez magában a kongresszusban is, ahol akadnak olyan személyiségek, akik saját politikai célkitűzéseik elérése érdekében elferdítik a tényleges folyamatokat. Ezzel összefüggésben leggyakrabban Jackson szenátor nevét említik. Jackson nevéhez — a szenátor egyébként nem első nagyságrendű politikai személyiség — mindinkább ama körök hangulatát tükröző törekvések fűzhetők, amelyek szinte elkeseredetten ellenzik az enyhülést. Ide kell sorolni egyes szakszervezeti vezetőket, a katonai-ipari komplexum képviselőit és bizonyos cionistabarát köröket. Jackson mindezeknek a köröknek eleget kíván tenni, szereplései során sürgeti a Szovjetunióval való konfrontációhoz, a hidegháborúhoz való viszszatérést. Jackson kijelenti, hogy jelölteti magát az 1976-os elnökválasztásokon. A megválasztáshoz azonban szavazatokra, de még több pénzre van szükség. Az Atlantic című amerikai folyóirat a napokban a következőket írta: Jackson, aki támogatja Izraelt és állandó kirohanásokat intéz a Szovjetunió ellen az ott élő zsidók állítólagos üldözése miatt, meglehetős népszerűségre tett szert az amerikai zsidóság körében. Az amerikai zsidók szavazata pedig — mutat rá az amerikai folyóirat — fontos szerepet játszik az ipari államokban, annál is inkább, mert az amerikai zsidóközösség képviselőinek pénze szintén nagy szerepet tölt be. Itt kell tehát keresnünk a kereskedelmi törvénnyel kapcsolatos Jackson-féle módosítás gyökereit, még akkor is, ha a szenátor „erkölcsi felelősséggel” és az „emberi jogokkal” leplezi indítványait — szögezte le végezetül a Szovjetszkaja Rosszi-fransfurtirallgrafini Ciprussal kapcsolatos fenti megállapodásról a többi között ezeket írja: Minél több hadfelszerelést és katonát szállítanak a törökök Ciprusra, annál valószínűtlenebbé válik a nemzeti gárda Makariosz elleni puccsát megelőző helyzet visszaállítása a szigeten. A török katonaság az utóbbi napokban olyan tényeket teremtett, amelyeket sem az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozata, sem pedig az új görög kormány fenyegető gesztusai nem változtathatnak meg. A genfi kompromisszum sokkal inkább megfelel Ankara eredeti elképzeléseinek, mint az athéniaknak. Az 1960-as alkotmányt — állítja a nyugatnémet lap —, amely nem gondoskodott kellően a ciprusi török lakosság jogairól, meg fogják változtatni, ugyanakkor azonban a szigetköztársaság függetlenségét és területi egységét a genfi kompromisszum után és az ebből adódó további tárgyalások során láthatóan többé már nem vonják kétségbe. A STÍLUSRÓL, a külsőségekről már sokat írtak az új francia elnökkel kapcsolatban, így legutóbb az újságírókkal tartott múlt heti összejövetele alkalmából is. Sokan állítják, hogy Giscard d’Estaing azért helyez súlyt a formákra, mert ezek elterelik a figyelmet a tartalomról, de a kijelentéseit komolyan elemző kommentátorokat ez nem téveszti meg. Nemcsak a kommunista l’Humanité emeli ki a sajtóértekezlet másnapján első oldalán négyhasábos főcímében, hogy „Giscard 500 napos hitelt kér”, hanem a polgári Le Monde is ilyen címek alatt közli első oldalas kommentárjait: „További négyszáznegyven nap” és „A derűlátó orvos”, s a jobboldali Le Figaro is egyetért abban, hogy a köztársasági elnök szavaiban lényeges utalások találhatók belpolitikai terveire, gazdaságpolitikai optimizmusa pedig nem a tényeken, hanem csupán szándékain alapszik. Két hónappal hivatalba lépése után azzal említette a fent idézett ötszáz napot, hogy annak leteltével, és ne az első száz nap alapján ítéljék meg kormányzásának eredményeit. Érdemes azonban ezt a kijelentést összevetni mindazzal, amit valamilyen időtényezővel összefüggésben mondott öt negyedóra alatt. Megjegyezte például, mennyire sajnálja Jean- Jacques Servan-Schreiber távozását a kormányból és kifejezte reményét, hogy „egy napon” visszatér majd a reformerek vezére a miniszterek közé. Mivel felmentését nyilvánvalóan a kormánytöbbség szilárdságát jelenleg egyedül biztosítani képes gaulle-isták kényszerítették ki a nukleáris robbantások folytatása elleni tiltakozása miatt, visszatérésének, vagy a gaulle-ista VDR meg-, illetve széttörése, vagy eltávolítása a feltétele. A megtörésnek a hadügyek kezelése lehet a próbája, s az ezzel kapcsolatos új koncepció kialakításához, mint mondta, ezen a héten fog hozzá az államfő. Ha de Gaulle 1960-as elgondolását a megváltozott körülményekre hivatkozva úgy veti el, hogy tovább fokozza a visszatérést az Egyesült Államok vezette NATO katonai szervezetébe, vagy emellett, esetleg ezen belül közös piaci közös véderő megteremtését tűzi napirendre, kihívja a gaulle-isták ellenállását. Ez pedig — amennyiben nem sikerül meg-, illetve széttörésük — eltávolításukat teszi szükségessé, ami új választásokat jelent, az elnök saját parlamenti többségének megszerzése érdekében. 1975 végéig számítva a jelzett ötszáz napot, a nemzetgyűlési képviselők idő előtti újjáválasztása 1976-ban lenne esedékes, amit — függetlenül attól, megnyerné-e Giscard tábora ezt a választást — még egy időtényező is alátámaszt. AZ ELNÖKI MEGBÍZATÁS hétéves időtartama túl hosszú — jelentette ki az államfő egy kérdésre válaszolva, és kifejtette, hogy szerinte hat év is sok, öt pedig kevés. Nem zárta ki, hogy már jelenlegi megbízatása alatt kezdeményez ennek megfelelő módosítást, de ha kitölti a májusban mindössze másfél százalékos többséggel elnyert hét esztendőt, akkor 1981 tavaszán állna ismét a választók elé. Tehát nem sokkal egy esetleg 1976- ban megválasztandó parlament mandátumának lejárta előtt. Ha akkor veszít, együtt távozik az elnök és parlamenti többsége, de ha győz, saját sikere a képviselőválasztást is kedvezően befolyásolhatja. 1976-ig vagy 1981-ig annál inkább érdemes kombinálni, mivel Giscard maga — például az oktatásügyről szólva — az ezredfordulóig megvalósítandó feladatokról beszélt a meghívott 350 újságíró előtt, és nyilvánvaló, hogy a most 48 éves államfő aligha akar visszavonulni jelenlegi megbízatásának lejártával, 55 éves korában. A távlati belpolitikai terveknél jobban érdekli azonban a franciákat néhány olyan mindennapos probléma, amelyre a kérdésekre adott magabiztos válaszok nem adtak kielégítő feleletet. AZ ÁRAK, AZ INFLÁCIÓ, a megtakarított pénz értéke sok kérdésben felvetődött, de az elnök semmit sem ígért olyan anomáliák megszüntetésére, amilyet a tőkés kereskedelem produkál, amikor a termelő és a fogyasztó között még 600 százalékkal is növeli némely mezőgazdasági termék árát. Az infláció elleni harcban is csak annyit kockáztatott meg „derűlátóan”, hogy szerinte csupán tízszázalékos általános áremelkedés várható és — bár korábban többször is nekik lett igazuk vele szemben — könnyedén tévesnek nyilvánította tekintélyes nemzetközi szakértők 15 százalékos becslését. Azzal büszkélkedett, hogy a takarékbetét-állomány elérte a tízmiliárdot, arra azonban nem tudott biztosítékot adni, hogy a takarékoskodók pénze meg is őrzi vásárlóerejét. A kis és közepes vállalatok tulajdonosait sem igen nyugtathatja meg, hogy az előkészítés alatt álló költségvetés a közületi kiadások (bármennyire tiltakozott is az elnök e kifejezés ellen) befagyasztását irányozza elő. Még kevesebb jót ígér a többletjövedelem megadóztatásának szépen hangzó terve. A nemzetközi nagyvállalatok adóztatható profitja és vezetőik tényleges jövedelme tudniillik, ha egyáltalán, akkor is nehezen ellenőrizhető, és saját bankvállalataik révén gondoskodhatnak beruházásaikról, a kisvállalkozók jövedelme ezzel szemben könnyen nyilvántartható, a hitelforrásokat pedig szigorúan elzárják előlük, mondván, hogy ezzel lehet viszszafogni az inflációt. A hagyományokon és a biztonságon alapuló változás jelszavával fellépő államfő, aki azt a célt tűzte ki Franciaország el£, hogy az események előtt járjon, a gyakorlatban olyan politikát folytat, amely valójában az események mögött kullog. Az egyetlen szociális vívmány, amelyre első 60 napja után hivatkozhat, az öregségi járadék felemelése. Ezzel azonban csak napi 3 frankkal jut több az öregeknek, és csupán az év végére ígéri nekik, hogy megkapják majd a napi 20 frankot. Ez akkor már aligha fog többet érni, mint a mai 17, tehát a kullogás folytatódik, s az infláció üteme legfeljebb a fogyasztók rovására csökken. A BALOLDAL pártjai és a harcos szakszervezetek a dolgozók távlati és napi érdekeit egyaránt képviselve dolgozzák ki követeléseiket és tevékenykednek azért, hogy megnyerjék a demokratikus hagyományokat érvényesíteni akaró és a biztonságon nem a juttatások fékezését, hanem a létbiztonságot értő tömegek támogatását az igazi változás megvalósításához. Nem arra várnak, hogy Giscard meghívja Marchais-t és Mitterrand-t az Elysée-palotába, hanem Marchais és Mitterrand hívására tömörülnek az elnökválasztás óta újabb tíz- és tízezrek a baloldali pártokba. Erősítve a napi és távlati célokért harcolók táborát. Vajda Gábor Francia gondok és távlatok IM/YTSF Az elnök haladékot kér Angliában eltörölték az ipari viszonyok törvényét (MTI) Szerdán Angliában eltörölték az ipari viszonyok törvényét: szakszervezeti és munkaviszony törvénynek nevezték el, délután a lordok házában megkapta a királyi szentesítést, s bekerült a törvénytárba. Ez volt a törvényhozási ülésszak utolsó aktusa. A parlament két háza október 15-ig elnapolta üléseit. Az ipari viszonyok törvénye — az úgynevezett Carr-törvény — a lordok házában működő konzervatív többség és az alsóházban összefüggő tory, liberális és skót nacionalista ellenzék utóvédharcai közben tűnt el a süllyesztőben. Kedden az alsóházban például ötször szenvedtek vereséget Wilsonék, amikor a lordok házából visszaküldött különböző módosítások rendre bekerültek az új törvénybe. Az egyik ilyen módosítás meg is vonja a szakszervezetektől azt a hatvannyolc éve élvezett kedvezményt, hogy nem perelhették őket munkahelyi szerződésszegés címén. A módosítások kicsikarása után az új törvény végül is alsóházi szavazás nélkül született meg harmadik olvasásban. Heathék ugyanis nem merték az egész törvényt megtorpedózni. Michael Foot, a baloldali munkaügyi miniszter azonban méltán figyelmeztette az ellenzéket arra, hogy eljárásával zűrzavart okozott és felidézte a TUC haragját. Ez a figyelmeztetés egybeesett Harold Wilson miniszterelnök felszólalásával, amely a Munkáspárt parlamenti frakciójának ülésén hangzott el. Wilson óvakodott attól, hogy elkötelezze magát az általános választások kiírásának bármikori időpontja mellett, de beszédének egyes részeiről a megfigyelők azt olvasták ki, hogy a döntés küszöbén áll, így például közölte, hogy néhány héten belül közreadja választási manifesztumát, amit minden frakciónak el kell fogadnia. Jenkinsnek, a jobbszárny szószólójának egyik nyilatkozatára célozva — amely a baloldal ellen irányul — Wilson pártegységre hívott fel a Munkáspárt számára kritikus időszakban. A Nixon elleni törvényjavaslat a képviselőház elé kerül (AP, Reuter) Az amerikai képviselőház jogügyi bizottsága kedden befejezte a Nixon elnök elleni alkotmányjogi vádemelési törvényjavaslat-tervezet feletti vitát. Mint jelentettük, a keddi napon a bizottság 21 szavazattal 17 ellenében jóváhagyta a törvényjavaslat-tervezet harmadik cikkét is, amely a kongresszussal szembeni engedetlenséggel vádolja az elnököt. A bizottság ugyanakkor elvetette két további cikk belefoglalását a törvényjavaslat-tervezetbe. Az elnök állítólagos adóvisszaélésével kapcsolatos cikket és az 1969-es kambodzsai bombázások törvénytelen elrendelésére vonatkozó cikket — egyaránt 26 szavazattal 12 ellenében— a jogügyi bizottság elvetette. Az alkotmányos vádemelési törvényjavaslat-tervezetet a jogügyi bizottság — a megfelelő bizonyítékok és a bizottság jelentésének melléklésével — várhatóan egy héten belül terjeszti a képviselőház elé. Megfigyelők szerint az augusztus közepén kezdődő képviselőházi vita kéthárom hétig fog tartani. A jogügyi előírásoknak megfelelően, a képviselőházat nem köti a bizottság törvényjavaslattervezete, a képviselők újabb vádakat is emelhetnek, illetve megszavazhatják azokat is, amelyeket a bizottság elvetett. Mint ismeretes, a képviselőház döntésétőlfügg, hogy a szenátus később alkotmányjogilag vád alá helyezheti-e Nixon elnököt . Guinea-Bissau nyeri el elsőként a függetlenséget (MTI) Befejezett tényként kezelik szerdán a portugál lapok, hogy Guinea-Bissau a legrövidebb időn belül formálisan is független állam lesz Lisszabon számára is. Guinea-Bissau területének jelentős része a felszabadító mozgalom kezében van, a PAIGC megszervezte a közigazgatást és a különböző társadalmi szolgáltatások rendszerét, s a múlt év őszén kikiáltotta már függetlenségét. Az önálló államot eddig már az ENSZ 86 tagállama ismerte el, köztük a szocialista országok, s a függetlenség elfogadása portugál részről ennek a folyamatnak betetőzése lesz. Egyes értesülések szerint Luis Cabral, a köztársaság államtanácsának elnöke a legrövidebb időn belül megtárgyalja az illetékes portugál hatóságokkal a közigazgatás teljes átvételének, a gyarmati hadsereg kivonásának kérdéseit, s nem lesz akadálya, hogy Guinea-Bissaut az ENSZ szeptemberi közgyűlése már fel is vegye a tagállamok sorába. Mozambikból érkezett jelentések szerint teljes a fegyverszünet, sőt a portugál hadsereg katonái a felszabadító erők harcosaival együtt kezdték meg egyes aknamezők felszámolását. A FRELIMO követelésének megfelelően a portugál katonai kormányzat ígéretet tett arra, hogy megakadályozza az ultrakolonialista kisebbség esetleges provokációit. Mozambikban egyébként a napokban megalakult a szociáldemokrata párt, amely értesítette erről a tényről mind Spínola portugál elnököt, mind pedig Samara Machelt, a FRELIMO elnökét.