Magyar Hírlap, 1974. augusztus (7. évfolyam, 210-239. szám)
1974-08-01 / 210. szám
Magyar Hírlor NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1974. AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK 3 Makariosz elnök fenntartással fogadta a genfi megállapodást (Folytatás az 1. oldalról) méltatta a létrejött megállapodást, és kijelentette, hogy az „nem csupán a ciprusi probléma megoldása szempontjából jelentős, hanem a Görögország és Törökország közötti baráti, sőt együttműködési kapcsolatok helyreállítása szempontjából is". Bilent Ecevit török miniszterelnök szerdán üzenetet küldött Semih Sancar tábornoknak, a török fegyveres erők vezérkari főnökének, s ebben megállapította, hogy a genfi háromhatalmi megállapodás megteremtette a „ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját”. Üzenetében a miniszterelnök köszönetet mondott a török fegyveres erőknek, mert mint mondotta, Cipruson aratott nagy győzelmük volt a legfőbb forrása annak a szilárdságnak, amelyet Törökország tanúsított a genfi tárgyalásokon. Karamanlisz görög miniszterelnök jóváhagyólag nyilatkozott a háromhatalmi tárgyalások eredményeiről. Szavai szerint a genfi megállapodás kiindulópontja lehet a ciprusi kérdés olyan igazságos rendezésének, amely biztosítaná a térség békéjét. James Callaghan angol külügyminiszter szerint a genfi megállapodás biztosíthatja Ciprus békéjét, de nem tökéletes és „még nehéz napok állnak a sziget előtt". Callaghan, aki szerdán reggel érkezett haza Genfből a háromhatalmi értekezletről, délelőtt nyilatkozott közvetítői szerepéről és a megállapodásról az angol alsóházban. Hangoztatta, hogy az ideiglenes megállapodást mielőbb jobb, állandó egyezménnyel kell felváltani. A genfi megállapodás mindazonáltal „visszarántotta Görögországot és Törökországot a háború szakadékának széléről” — jelentette ki Callaghan. — Most ezt a békét tartóssá kell tenni és gondoskodni a ciprusiak helyzetének javításáról — mondotta, hozzáfűzve: jólétükről nem lehet addig beszélni, amíg a sziget katonai tábor. Kérdésekre válaszolva Callaghan elmondotta, hogy tudomása szerint Makariosz érsek nem kíván részt venni az augusztus 8-án kezdődő genfi értekezleten. Callaghan értesülései Mavrosz görög külügyminisztertől származnak. A Londonban tartózkodó Makariosz elnök óvatos fenntartással fogadta a genfi nyilatkozatot. Kijelentette, örömére szolgál, hogy a genfi tárgyalások tűzszüneti megállapodást eredményeztek, ami véget fog vetni a vérontásnak és a további szenvedéseknek. „Ugyanakkor nem mondhatom el, hogy elégedett lennék a megállapodás teljes tartalmával. Annak legfontosabb részével — a török csapatok Ciprusról történő kivonását illetően. A megállapodás nagyon homályos. Mindenesetre remélem, hogy az egyezmény az első lépés lesz a Biztonsági Tanács július 20-i határozatának teljes egészében történő megvalósításában.” Athénban sajtóértekezletet tartottak a görög kommunisták (TASZSZ) Hosszú évek óta először kaptak lehetőséget a görög kommunisták arra, hogy újságírókhoz szóljanak. Szerdán Antoniosz Ambatielosz, Nikosz Kaludisz, Grigoriosz Farakosz és A. Lannus valamennyien alig néhány napja szabadultak a katonai junta börtöneiből — sajtóértekezletet tartottak külföldi újságíróknak. Az egybegyűltekhez fordulva, Ambatielosz kijelentette: az utóbbi időben végbement politikai változások kezdetétől fogva a Görög Kommunista Párt, Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, és mi magunk, a börtönből kijövet adott nyilatkozatainkban az eseményeket nagy sikerként jellemeztük. A Görög Kommunista Párt úgy véli — állapította meg Ambatielosz —, ahhoz, hogy ténylegesen megnyíljék az út az országban a demokratikus átalakulások előtt, teljes amnesztiát kell adni valamennyi politikai elítéltnek, helyre kell állítani a polgárjogokat mindazok számára, akik ettől az elmúlt 25 évben meg voltak fosztva és engedélyezni kell a szabad hazatérést a politikai emigránsoknak, haladéktalanul hatálytalanítani kell a rendkívüli állapotot, fel kell számolni az összes antidemokratikus törvényeket, mindazokat, amelyeket a junta hozott, vagy előtte iktattak be; meg kell büntetni a kínzásokban és egyéb bűnökben vétkeseket; helyre kell állítani az összes politikai, szakszervezeti és egyéb szabadságjogokat, az egyenjogúság alapján meg kell adni valamennyi politikai pártnak, közöttük a Görög Kommunista Pártnak is a működési szabadságot. Az újságírók kérdéseire válaszolva, Ambatielosz hangsúlyozta, hogy a görög kommunisták egyesítésének alapja a GKP programja. Közölte, hogy rövidesen megjelenik a Nea Demokratia, a demokratikus baloldali erők lapja. A környezetvédelmi hivatal ügyét tárgyalta a bonni kormány Győrffy Tibor az MTI kiküldött tudósítója jelenti. A bonni kormány szabadságon nem levő tagjai szerdán délelőtt Genscher alkancellár, külügyminiszter elnökletével kétórás kabinetülést tartottak. A szokásos heti minisztertanács középpontjában, mint, várható volt, a Nyugat-Berlinben jogellenesen felállított környezetvédelmi szövetségi hivatallal kapcsolatos problémák állottak. Mint ismeretes, az NDK foganatosította előre bejelentett intézkedését és hétfőn éjjel az NDK határőrsége a nyugatberlini környezetvédelmi hivatal egyik munkatársának nem engedélyezte a városba vezető tranzitút használatát. A bonni kabinet ülésén megtárgyalt, a kérdéssel kapcsolatos nyugatnémet álláspontot Klaus Bölling kormányszóvivő szerdán délután nyilatkozat formájában ismertette a sajtóval. A nyilatkozatban a kormány arra hivatkozik, hogy a nyugat-berlini környezetvédelmi szövetségi hivatalt a négyhatalmi szerződést aláíró három nyugati hatalom jóváhagyásával hívták életre. Ugyanakkor a három hatalom biztosítékot kapott, hogy a hivatal „nem hajt végre közvetlen államhatalmi aktusokat Nyugat-Berlinben”. A nyilatkozat az NDK-t vádolja szerződésszegéssel és kétségbe vonja az NDK szerveinek azt a jogát, hogy személyeket — amiért valamelyik nyugat-berlini szövetségi hivatal munkatársai — kizárjon a tranzitutak használatából. A nyilatkozat úgy tünteti fel, mintha NDK lépései sértették volna meg a négyoldalú megállapodást és veszélyeztetnék az enyhülést. A Scinteia válasza az angol rágalmakra (MTI) A Scinteia, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja „Kit szolgál az ilyenfajta beállítás?” címmel szerkesztőségi megjegyzéseket fűz azokhoz a közleményekhez, amelyek a román ipari vállalatoknál történt szerencsétlenségekkel kapcsolatban jelentek meg a Daily Mail és a Daily Express című angol lapokban. Az olvasó mggal teszi fel a kérdést, hogy kit szolgál az ilyen tendenciózus beállítás, amelynek célja: lejáratni a Román Kommunista Párt marxista-leninista nemzeti politikáját, eltorzítani azt a testvéri barátságot, amely Romániát fűzi a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz — írja a Scinteia. — A termelő tevékenységben, még az olyan országokban is, amelyek régi hagyományokkal és általános magas szakmai színvonallal rendelkeznek, történnek szerencsétlenségeit és ezek általában az elővigyázatlanság következményei. Más okokra visszavezetni ezeket, ahogyan az említett közleményekben történt, nemcsak az igazság eltorzítása, hanem bujtogatás is a diverzióra. Csodálkozást kelt — írja a Scinteia —, hogy egyes lapok így torzítják el a tényeket. Hiszen a társadalom helyes tájékoztatása, a jobb megismerés és a népek közötti közeledés egyik fontos útja. JACQUES CHIRAC francia miniszterelnök szerdán délután a dán kormány meghívására, 48 órás hivatalos látogatásra Koppenhágába érkezett J ... I 1 1.1 II . LU-J .11 BRIGÁDVEZETŐK Valaha ők ültek törvényt a hétköznapok felett. Hatalmuk nagy volt, szavuk perdöntő, száz, kétszáz ember sorsa alakulásában. A tekintetben, hogy milyen beosztásba kerülnek, s hogy ott a munka mennyit ér? S a munkaegységet pontosan jóváírják-e? Azután, hogy a háztáji ügyekben — ki hol kapjon sarjúkaszálást, hol mérjék ki részére azt a bizonyos egy hold tengerit, kap-e fogatot a közösből a fuvaroznivalóhoz — közmegelégedésre intéződjenek a tagság kérései. Mindez, és még sok más, nagyrészt a termelőszövetkezeti brigád vezetőkön múlott. Egy rossz elnököt tovább megtűrt a közösség, mint az olyan brigádvezetőt, aki süket az emberi szóra, vagy épp a hatalmával visszaél. Mert az elnököt vagy látták, vagy nem, de a brigádvezetővel naponta találkoztak, szót váltottak, küzdelmeket éltek, szenvedtek végig együtt, amikor feszültek az inak, szakadt az istráng, vasvillák emelkedtek, mert ilyen is volt. Kíméletlenül próbára tette az idő ezt a tisztséget, megannyi viselőjét is, akik a viszonylatok ütközőpontján nyúltek el, sokan idő előtt. Fölfelé is, lefelé is meg kellett harcolniuk a tisztességért, a becsületért, s akadtak, akiktől később nemcsak a saját lelkiismeretük kérte számon, miért nem azokkal tartottak, akik — kezdetben legalább — fölnéztek rájuk. Nemcsak önmagukat kellett elfogadtatniuk, hanem azokat az elgondolásokat is, amelyek messzi túlmutattak a kisparcellák szűk világán, s ami a nagyüzemi szemléletet oltogatta az emberekbe, olyanokba is, akik féltek minden újtól. Nehéz teher volt ez az olyanok számára — a téesz-brigádvezetők zöme ide tartozott —, akik a beosztottaikkal együtt tanulták a közös gazdálkodás ábécéjét, s tapasztalataik, hozzáértésük a csizmáslajbis világhoz kapcsolta őket. Tűnt idők malma bennük is lassan őrölt, munkájukért köszönetet ritkán kaptak, hosszú vitáikat a nincs miatt csak lassan váltotta fel a van bíró öröme. Azután pedig, mire ez az idő eljött, rissz-rossz kerékpárjaikon elkerekeztek a szemünk elől, belevesztek a múlandóság dűlőúttengerébe, puszták csöndjébe, az emlékezés elfüggönyözött szobáiba, hol a vályogfal nyirkot lehel, s az ablakokat ritkán nyitogatják. Ma fiatalabbak a brigádvezetők, és motoron járnak többnyire. A legutóbbi összesítés szerint a felsőfokú képesítésű szakemberek száma a termelőszövetkezetekben kicsivel meghaladja a hétezret, s mintegy négy és félezer a középfokon képzettek száma, ez együttesen a szakemberek 711,7 százalékát teszi ki. S ha ehhez hozzávesszük az alapfokú képzettséggel rendelkezőket, kiderül, hogy mindössze 6 százalék körüli azok aránya, akiknek nincs semmiféle oklevelük. A bridágvezetők esetében ez utóbbiak többen vannak ugyan, figyelemre méltó azonban, hogy ebben a tisztségben minden harmadik ember egyetemi diplomát vagy technikusi végzettséget mondhat magáénak. Más, mert ipari jellegűvé vált a struktúra, amelyben elhelyezkednek, akiket irányítanak, azok között is mindinkább a szakmunkások dominálnak. Nagyobb érték van a gondjaikra bízva gépekben, vegyszerekben, nemesített vetőmagban, mint akár csak tíz év előtti elődeikre. Arra készültek már az iskolapadban, hogy milliókban, ezermázsákban számoljanak, anélkül, hogy a méretek elragadnák őket. Míg régebben a brigádvezetői tisztségnek sok esetben politikai tartalma került előtérbe, mára ez gyökeresen megváltozott. A brigádvezetők főként szakemberek, szaktudást vár tőlük mindenki, egyetlen dolguk —nem mintha ez kevés lenne — a termelés megszervezése, a munka folyamatosságának biztosítása, az ehhez szükséges optimális feltételek létrehozása, az üzemszerű tevékenység fenntartása és fejlesztése, a jelentkező akadályok elhárítása. Régebben okkal nevezték mindenesnek a brigádvezetőt. Ám azóta jócskán differenciálódott a szövetkezeti vezetés. Amivel régebben a brigádvezetőnek kellett törődnie, a beosztásából eredő, a termelést csak közvetve szolgáló pluszkötelesség gyanánt, azt ma külön felelősök, nem ritkán egész testületek intézik, ilyenformán energiájukat jobban összpontosíthatják a termelési feladatok megvalósítására. Nem csökkent-e ezzel a brigád vezetői tisztség társadalmi rangja? S egyáltalán: a termelőszövetkezetek középvezetése megengedheti-e magának, hogy mellékesnek tartsa az emberekkel való sokoldalú törődés kötelezettségét? Semmiképpen nem, hiszen a dolgozók a szakemberben nemcsak a szakembert látják, hanem a vezetőjüket is, a náluk okosabbat, a többet tudót, akivel meg lehet beszélni sok mindent, az élet legkülönfélébb vetületeit, akinek szélesebb a látóköre, megőrizte fogékonyságát a jelenségek politikus tartalma iránt, többet ért meg, s tesz magáévá a szélesebb környezetből, mint akiket irányít, van műveltsége, nagyobb dimenziókban él, gondolkodik, cselekszik. A munka zavartalan menete azonkívül a szövetkezetben is, mint bárhol másutt, emberközeliséget igényel, sőt, követel a vezetőtől. A brigádvezető magatartásán múlik nagyrészt a helyi demokratizmus alakulása. Különösen így van ez, amióta sűrűn tanúi lehetünk a szövetkezetek egyesítésének, annak, ahogyan egy-egy mezőgazdasági nagyüzem egyik évről a másikra korábbi méreteinek többszörösére növekszik. A közgyűlés fórumjellege, legalább ami a gazdálkodás menetébe való beleszólást illeti, csökken, akadnak helyek, ahol csaknem formálissá válik. Megnövekszik viszont a brigádgyűlések fontossága, ahol egymás között megbeszélhetik a brigádtagok, amit kell, s ahol a brigádvezetőnek tisztsége magaslatán kell állnia olyan, mindenki számára elérhető piedesztálon, amely felé a hétköznapok jószándékú együttmunkálkodása épít lépcsőfokokat. Ha ezt a hivatását is jól tölti be, tapasztalhatja majd, hogy e beosztás rangja nem csökken. Inkább növekszik, még akkor is, ha fiatalabb a derékhadbelieknél. De ehhez természetesen nem elegendő a szakmai képesítés, az oklevél. Nagyonis kevésnek bizonyulhat, ha nem párosul olyan emberi értékekkel, mint a vezetői felelősségtudat, a közösségi érzület, az a képesség, hogy naponta meg tudjuk nyerni az embereket a kitűzött célok véghezvitelére, hogy ők is fontosnak lássák, amit közvetlen vezetőjük annak tekint. Számos termelőszövetkezetben — legutóbb a Sarkad—Feketeéri Lenin Tszben győződtem meg erről — a szocialista brigádok sikeresen munkálkodnak azon is, hogy a vezetés, valamint a tagság kapcsolata ne kizárólag a termelési utasítások megbeszélésére korlátozódjék. Akad több, ehhez hasonló jó példa. S amikor az ilyen közösségekben járva a kérdezettek sorra veszik a bligádélet különböző eseményeit, a sarkadihoz hasonló régi-régi termelőszövetkezetekben jó érzéssel nyugtázhatjuk annak a hagyománynak a továbbélését, amit annak idején az első brigádvezetők honosítottak meg. Akik olyan nagy súlyt helyeztek a családias közösséggé formálás munkájára, a szocialista nevelésre, ama, hogy jól érezzék magukat az emberek a brigádban, s ne külső parancsra, hanem belső indítékból tartsák a közös ügyeit minden másnál előbbre valónak. Kétségtelen, manapság sok minden szolgálja ugyanezt a célt. Az anyagi érdekeltség megvalósítása, az ösztönzők szerencsés alkalmazása, a tagság tulajdonosi jogainak tiszteletben tartása, az emberekkel való törődés megannyi intézményesített formája és számos más tényező. Mindez azonban nem csökkenti a brigádvezetők tevékenységének fontosságát, a felelősségüket azok iránt, akik tisztségükre emelték őket. Magasabb szinten, de érzelmeikben hasonló hőfokon elődeik munkáját kell folytatniok a téesz-brigádvezetőknek. Az elődöket, akik a mostaninál nehezebb körülmények között dolgoztak a máért, s talán maguk sem gondolták, hogy a meghirdetett jövő viszonylag rövid idő alatt betölti legszebb reményeiket. Mai utódaik is felelnek a jövőért. Nem mindegy, hogy reményeik közüggyé válnak-e, s az sem, honnan nyerik éltető forrásukat. KOVÁCS IMRE Tiltakozó táviratok a chilei ítéletek ellen A magyar társadalom felháborodását tolmácsolva, különböző magyar szervezetek Pinochet tábornokhoz és Jose Berdichetwski katonai bíróhoz tiltakozó táviratot intéztek a Chilében dühöngő terror ellen. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság távirata hangsúlyozza: a hazaárulás vádja és a halálos ítélet Carlos Lazára, a szocialista párt tagjára, valamint három társára, a súlyos büntetések kiszabása a légierő tisztjeire, polgári személyekre , azokra akik hűségesen szolgálták Salvador Allende alkotmányos kormányát, újabb arcátlan kihívás. A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratában szintén erélyesen követeli a chilei légierő katonai törvényszéke által hozott törvénytelen ítéletek megsemmisítését,a az elítélt hazafiak azonnali szabadon bocsátását.