Magyar Hírlap, 1974. augusztus (7. évfolyam, 210-239. szám)

1974-08-01 / 210. szám

Magyar Hírlor NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1974. AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK 3 Makariosz elnök fenntartással fogadta a genfi megállapodást (Folytatás az 1. oldalról) méltatta a létrejött megállapodást, és ki­jelentette, hogy az „nem csupán a ciprusi probléma megoldása szempontjából je­lentős, hanem a Görögország és Törökor­szág közötti baráti, sőt együttműködési kapcsolatok helyreállítása szempontjából is". B­ilent Ecevit török miniszterelnök szerdán üzenetet küldött Semih Sancar tábornoknak, a török fegyveres erők ve­zérkari főnökének, s ebben megállapítot­ta, hogy a genfi háromhatalmi megálla­podás megteremtette a „ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját”. Üzenetében a miniszterelnök köszöne­tet mondott a török fegyveres erőknek, mert mint mondotta, Cipruson aratott nagy győzelmük volt a legfőbb forrása annak a szilárdságnak, amelyet Török­ország tanúsított a genfi tárgyalásokon. Karamanlisz görög miniszterelnök jó­váhagyólag nyilatkozott a háromhatalmi tárgyalások eredményeiről. Szavai sze­rint a genfi megállapodás kiindulópont­ja lehet a ciprusi kérdés olyan igazságos rendezésének, amely biztosítaná a térség békéjét. James Callaghan angol külügyminisz­ter szerint a genfi megállapodás biztosít­hatja Ciprus békéjét, de nem tökéletes és „még nehéz napok állnak a sziget előtt". Callaghan, aki szerdán reggel ér­kezett haza Genfből a háromhatalmi ér­tekezletről, délelőtt nyilatkozott közvetí­tői szerepéről és a megállapodásról az angol alsóházban. Hangoztatta, hogy az ideiglenes megál­lapodást mielőbb jobb, állandó egyez­ménnyel kell felváltani. A genfi megállapodás mindazonáltal „visszarántotta Görögországot és Török­országot a háború szakadékának szélé­ről” — jelentette ki Callaghan. — Most ezt a békét tartóssá kell tenni és gondos­kodni a ciprusiak helyzetének javításá­ról — mondotta, hozzáfűzve: jólétükről nem lehet addig beszélni, amíg a sziget katonai tábor. Kérdésekre válaszolva Callaghan el­mondotta, hogy tudomása szerint Maka­­­riosz érsek nem kíván részt venni az augusztus 8-án kezdődő genfi értekez­leten. Callaghan értesülései Mavrosz gö­rög külügyminisztertől származnak. A Londonban tartózkodó Makariosz el­nök óvatos fenntartással fogadta a genfi nyilatkozatot. Kijelentette, örömére szol­gál, hogy a genfi tárgyalások tűzszüneti megállapodást eredményeztek, ami véget fog vetni a vérontásnak és a további szenvedéseknek. „Ugyanakkor nem mondhatom el, hogy elégedett lennék a megállapodás teljes tartalmával. Annak legfontosabb részével — a török csapa­tok Ciprusról történő kivonását illetően. A megállapodás nagyon homályos. Min­denesetre remélem, hogy az egyezmény az első lépés lesz a Biztonsági Tanács július 20-i határozatának teljes egészében történő megvalósításában.” Athénban sajtóértekezletet tartottak a görög kommunisták (TASZSZ) Hosszú évek óta először kaptak lehetőséget a görög kommunisták arra, hogy újságírókhoz szóljanak. Szer­dán Antoniosz Ambatielosz, Nikosz Ka­­ludisz, Grigoriosz Farakosz és A. Lannu­s valamennyien alig néhány napja sza­badultak a katonai junta börtöneiből — sajtóértekezletet tartottak külföldi újság­íróknak. Az egybegyűltekhez fordulva, Ambatie­losz kijelentette: az utóbbi időben vég­bement politikai változások kezdetétől fogva a Görög Kommunista Párt, Közpon­ti Bizottságának Politikai Bizottsága, és mi magunk, a börtönből kijövet adott nyilatkozatainkban az eseményeket nagy sikerként jellemeztük. A Görög Kommunista Párt úgy véli — állapította meg Ambatielosz —, ah­hoz, hogy ténylegesen megnyíljék az út az országban a demokratikus átalakulá­sok előtt, teljes amnesztiát kell adni va­lamennyi politikai elítéltnek, helyre kell állítani a polgárjogokat mindazok számá­ra, akik ettől az elmúlt 25 évben meg voltak fosztva és engedélyezni kell a sza­bad hazatérést a politikai emigránsok­nak, haladéktalanul hatálytalanítani kell a rendkívüli állapotot, fel kell számolni az összes antidemokratikus törvényeket, mindazokat, amelyeket a junta hozott, vagy előtte iktattak be; meg kell bün­tetni a kínzásokban és egyéb bűnökben vétkeseket; helyre kell állítani az összes politikai, szakszervezeti és egyéb szabad­ságjogokat, az egyenjogúság alapján meg kell adni valamennyi politikai pártnak, közöttük a Görög Kommunista Pártnak is a működési szabadságot. Az újságírók kérdéseire válaszolva, Ambatielosz hang­súlyozta, hogy a görög kommunisták egyesítésének alapja a GKP programja. Közölte, hogy rövidesen megjelenik a Nea Dem­okratia, a demokratikus bal­oldali erők lapja. A környezetvédelmi hivatal ügyét tárgyalta a bonni kormány Győrffy Tibor az MTI kiküldött tudó­sítója jelenti. A bonni kormány szabadságon nem levő tagjai szerdán délelőtt Genscher al­­kancellár, külügyminiszter elnökletével kétórás kabinetülést tartottak. A szokásos heti minisztertanács kö­zéppontjában, mint, várható volt, a Nyu­­gat-Berlinben jogellenesen felállított kör­nyezetvédelmi szövetségi hivatallal kap­csolatos problémák állottak. Mint ismeretes, az NDK foganatosítot­ta előre bejelentett intézkedését és hét­főn éjjel az NDK határőrsége a nyugat­berlini környezetvédelmi hivatal egyik munkatársának nem engedélyezte a vá­rosba vezető tranzitút használatát. A bonni kabinet ülésén megtárgyalt, a kérdéssel kapcsolatos nyugatnémet­ állás­pontot Klaus Bölling kormányszóvivő szerdán délután nyilatkozat formájában ismertette a sajtóval. A nyilatkozatban a kormány arra hi­vatkozik, hogy a nyugat-berlini környe­zetvédelmi szövetségi hivatalt a négy­hatalmi szerződést aláíró három nyugati hatalom jóváhagyásával hívták életre. Ugyanakkor a három hatalom biztosíté­kot kapott, hogy a hivatal „nem hajt végre közvetlen államhatalmi aktusokat Nyugat-Berlinben”. A nyilatkozat az NDK-t vádolja szer­ződésszegéssel és kétségbe vonja az NDK szerveinek azt a jogát, hogy személyeket — amiért valamelyik nyugat-berlini szö­vetségi hivatal munkatársai — kizárjon a tranzitutak használatából. A nyilatkozat úgy tünteti fel, mintha NDK lépései sértették volna meg a négy­oldalú megállapodást és veszélyeztetnék az enyhülést. A Scinteia válasza az angol rágalmakra (MTI) A Sci­nteia, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságának lapja „Kit szolgál az ilyenfajta beállítás?” címmel szerkesztőségi megjegyzéseket fűz azokhoz a közleményekhez, amelyek a román ipari vállalatoknál történt szeren­csétlenségekkel kapcsolatban jelentek meg a Daily Mail és a Daily Express című angol lapokban. Az olvasó mggal teszi fel a kérdést, hogy kit szolgál az ilyen tendenciózus beállítás, amelynek célja: lejáratni a Ro­mán Kommunista Párt marxista-leni­nista nemzeti politikáját, eltorzítani azt a testvéri barátságot, amely Romániát fűzi a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz — írja a Scinteia. — A termelő tevékenységben, még az olyan országokban is, amelyek régi hagyomá­nyokkal és általános magas szakmai szín­vonallal rendelkeznek, történnek szeren­csétlenségeit és ezek általában az elő­vigyázatlanság következményei. Más okokra visszavezetni ezeket, ahogyan az említett közleményekben történt, nem­csak az igazság eltorzítása, hanem bujto­­gatás is a diverzióra. Csodálkozást kelt — írja a Scinteia —, hogy egyes lapok így torzítják el a té­nyeket. Hiszen a társadalom helyes tá­jékoztatása,­­ a jobb megismerés és a népek közötti közeledés egyik fontos útja. JACQUES CHIRAC francia miniszter­­elnök szerdán délután a dán kormány meghívására, 48 órás hivatalos látogatás­ra Koppenhágába érkezett J ... I 1 1.1 II . LU-J .11 BRIGÁDVEZETŐK V­alaha ők ültek törvényt a hétközna­­­­pok felett. Hatalmuk nagy volt, sza­vuk perdöntő, száz, kétszáz ember sorsa alakulásában. A tekintetben, hogy milyen beosztásba kerülnek, s hogy ott a munka mennyit ér? S a munkaegységet ponto­san jóváírják-e? Azután, hogy a háztá­ji ügyekben — ki hol kapjon sarjúkaszá­­lást, hol mérjék ki részére azt a bizonyos egy hold tengerit, kap-e fogatot a közös­ből a fuvarozni­valóhoz — közmegelége­désre intéződjenek a tagság kérései. Mindez, és még sok más, nagyrészt a termelőszövetkezeti brigád vezetőkön múlott. Egy rossz elnököt tovább megtűrt a közösség, mint az olyan brigádvezetőt, aki süket az emberi szóra, vagy épp a hatalmával visszaél. Mert az elnököt vagy látták, vagy nem, de a brigád­veze­tővel naponta találkoztak, szót váltottak, küzdelmeket éltek, szenvedtek végig együtt, amikor feszültek az inak, szakadt az istráng, vasvillák emelkedtek, mert ilyen is volt. Kíméletlenül próbára tette az idő ezt a tisztséget, megannyi viselőjét is, akik a viszonylatok ütközőpontján nyúltek el, sokan idő előtt. Fölfelé is, lefelé is meg kellett harcolniuk a tisztességért, a be­csületért, s akadtak, akiktől később nem­csak a saját lelkiismeretük kérte szá­mon, miért nem azokkal tartottak, akik — kezdetben legalább — fölnéztek rá­juk. Nemcsak önmagukat kellett elfo­gadtatniuk, hanem azokat az elgondolá­sokat is, amelyek messzi túlmutattak a kisparcellák szűk világán, s ami a nagy­üzemi szemléletet oltogatta az emberek­be, olyanokba is, akik féltek minden új­tól. Nehéz teher volt ez az olyanok szá­mára — a téesz-brigádvezetők zöme ide tartozott —, akik a beosztottaikkal együtt tanulták a közös gazdálkodás ábécéjét, s tapasztalataik, hozzáértésük a csizmás­­lajbis világhoz kapcsolta őket. Tűnt idők malma bennük is lassan őrölt, munkáju­kért köszönetet ritkán kaptak, hosszú vitáikat a nincs miatt csak lassan vál­totta fel a van bíró öröme. Azután pe­dig, mire ez az idő eljött, rissz-rossz kerékpárjaikon elkerekeztek a szemünk elől, belevesztek a múlandóság dűlőút­­tengerébe, puszták csöndjébe, az emléke­zés elfüggönyözött szobáiba, hol a vá­lyogfal nyirkot lehel, s az ablakokat ritkán nyitogatják. Ma fiatalabbak a brigádvezetők, és motoron járnak többnyire. A leg­utóbbi összesítés szerint a felsőfokú ké­pesítésű szakemberek száma a termelő­­szövetkezetekben kicsivel meghaladja a hétezret, s mintegy négy és félezer a kö­zépfokon képzettek száma, ez együtte­sen a szakemberek 711,7 százalékát teszi ki. S ha ehhez hozzávesszük az alapfokú képzettséggel rendelkezőket, kiderül, hogy mindössze 6 százalék körüli azok aránya, akiknek nincs semmiféle okle­velük. A bridágvezetők esetében ez utóbbiak többen vannak ugyan, figye­lemre méltó azonban, hogy ebben a tiszt­ségben minden harmadik ember egye­temi diplomát vagy technikusi végzett­séget mondhat magáénak. Más, mert ipa­ri jellegűvé vált a struktúra, amelyben elhelyezkednek, akiket irányítanak, azok között is mindinkább a szakmunkások dominálnak. Nagyobb érték van a gond­jaikra bízva gépekben, vegyszerekben, nemesített vetőmagban, mint akár csak tíz év előtti elődeikre. Arra készültek már az iskolapadban, hogy milliókban, ezermázsákban számoljanak, anélkül, hogy a méretek elragadnák őket. Míg régebben a brigádvezetői tisztségnek sok esetben politikai tartalma került elő­térbe, mára ez gyökeresen megváltozott. A brigádvezetők főként szakemberek, szaktudást vár tőlük mindenki, egyetlen dolguk —nem mintha ez kevés lenne — a termelés megszervezése, a munka fo­lyamatosságának biztosítása, az ehhez szükséges optimális feltételek létrehozá­sa, az üzemszerű tevékenység fenntartá­sa és fejlesztése, a jelentkező akadályok elhárítása. R­égebben okkal nevezték mindenesnek a brigádvezetőt. Ám azóta jó­cskán differenciálódott a szövetkezeti vezetés. Amivel régebben a brigádvezetőnek kel­lett törődnie, a beosztásából eredő, a ter­melést csak közvetve szolgáló pluszkö­telesség gyanánt, azt ma külön felelő­sök, nem ritkán egész testületek intézik, ilyenformán energiájukat jobban össz­pontosíthatják a termelési feladatok megvalósítására. Nem csökkent-e ezzel a brigád vezetői tisztség társadalmi rangja? S egyáltalán: a termelőszövetkezetek kö­zépvezetése megengedheti-e magának, hogy mellékesnek tartsa az emberekkel való sokoldalú törődés kötelezettségét? Semmiképpen nem, hiszen a dolgozók­­ a szakemberben nemcsak a szakem­bert látják, hanem a vezetőjüket is, a náluk okosabbat, a többet tudót, akivel meg lehet beszélni sok mindent, az élet legkülönfélébb vetületeit, akinek széle­sebb a látóköre, megőrizte fogékonysá­gát a jelenségek politikus tartalma iránt, többet ért meg, s tesz magáévá a szélesebb környezetből, mint akiket irányít, van műveltsége, nagyobb dimenziókban él, gondolkodik, cselekszik. A munka zavar­talan menete azonkívül a szövetkez­etben is, mint bárhol másutt, emberközeliséget igényel, sőt, követel a vezetőtől. A brigádvezető magatartásán múlik nagyrészt a helyi demokratizmus alaku­lása. Különösen így van ez, amióta sűrűn tanúi lehetünk a szövetkezetek egyesíté­sének, annak, ahogyan egy-egy mezőgaz­dasági nagyüzem egyik évről a másikra korábbi méreteinek többszörösére növek­szik. A közgyűlés fórumjellege, legalább ami a gazdálkodás menetébe való bele­szólást illeti, csökken, akadnak helyek, ahol csaknem formálissá válik. Megnövekszik viszont a brigád­gyűlé­sek fontossága, ahol egymás között meg­beszélhetik a brigádtagok, amit kell, s ahol a brigádvezetőnek tisztsége magas­latán kell állnia olyan, mindenki számá­ra elérhető piedesztálon, amely felé a hétköznapok jószándékú együttmunkál­­kodása épít lépcsőfokokat. Ha ezt a hi­vatását is jól tölti be, tapasztalhatja majd, hogy e beosztás rangja nem csök­ken. Inkább növekszik, még akkor is, ha fiatalabb a derékhadbelieknél. De ehhez természetesen nem elegendő a szakmai képesítés, az oklevél. Nagyonis kevés­nek bizonyulhat, ha nem párosul olyan emberi értékekkel, mint a vezetői fele­lősségtudat, a közösségi érzület, az a ké­pesség, hogy naponta meg tudjuk nyer­­ni az embereket a kitűzött célok véghez­vitelére, hogy ők is fontosnak lássák, amit közvetlen vezetőjük annak tekint. Számos termelőszövetkezetben — leg­utóbb a Sarkad—Feketeéri Lenin Tsz­­ben győződtem meg erről — a szocialis­ta brigádok sikeresen munkálkodnak azon is, hogy a vezetés, valamint a tag­ság kapcsolata ne kizárólag a termelési utasítások megbeszélésére korlátozódjék. Akad több, ehhez hasonló jó példa. S amikor az ilyen közösségekben járva a kérdezettek sorra veszik a bligádélet kü­lönböző eseményeit, a sarkadihoz hason­ló régi-régi termelőszövetkezetekben jó érzéssel nyugtázhatjuk annak a hagyo­mánynak a továbbélését, amit annak idején az első brigádvezetők honosítot­tak meg. Akik olyan nagy súlyt he­lyeztek a családias közösséggé formálás munkájára, a­ szocialista nevelésre, ama, hogy jól érezzék magukat az emberek a brigádban, s ne külső parancsra, hanem belső indítékból tartsák a közös ügyeit minden másnál előbbre valónak. Kétségtelen, manapság sok minden szolgálja ugyanezt a célt. Az anyagi érdekeltség megvalósítása, az ösztönzők szerencsés alkalmazása, a tagság tulaj­donosi jogainak tiszteletben tartása, az emberekkel való törődés megannyi in­tézményesített formája és számos más tényező. Mindez azonban nem csökkenti a brigádvezetők tevékenységének fontos­ságát, a felelősségüket azok iránt, akik tisztségükre emelték őket. Magasabb szinten, de érzelmeikben hasonló hőfo­kon elődeik munkáját kell folytatniok a téesz-brigádvezetőknek. Az elődöket, akik a mostaninál nehezebb körülmények között dolgoztak a máért, s talán maguk sem gondolták, hogy a meghirdetett jö­vő viszonylag rövid idő alatt betölti leg­szebb reményeiket. Mai utódaik is felel­nek a jövőért. Nem mindegy, hogy re­ményeik közüggyé válnak-e, s az sem, honnan nyerik éltető forrásukat. KOVÁCS IMRE Tiltakozó táviratok a chilei ítéletek ellen A magyar társadalom felháborodását tolmácsolva, különböző magyar szerve­zetek Pinochet tábornokhoz és Jose Ber­­dichetwski katonai bíróhoz tiltakozó táv­iratot intéztek a Chilében dühöngő ter­ror ellen. A Hazafias Népfront Országos Taná­csa és a Magyar Szolidaritási Bizottság távirata hangsúlyozza: a hazaárulás vád­ja és a halálos ítélet Carlos Lazára, a szocialista párt tagjára, valamint három társára, a súlyos büntetések kiszabása a légierő tisztjeire, polgári személyekre , azokra akik hűségesen szolgálták­ Sal­vador Allende alkotmányos kormányát, újabb arcátlan kihívás. A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratában szintén erélyesen követeli a chilei légierő katonai törvényszéke által hozott törvénytelen ítéletek megsemmi­sítését,a az elítélt­ hazafiak azonnali sza­badon bocsátását.

Next