Magyar Hírlap, 1974. október (7. évfolyam, 270-300. szám)

1974-10-01 / 270. szám

2 ,?74.októbeb11kedd_______________________* ° z L E M * N Y__________________________Macim Himar KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett látogatásáról A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének és minisz­tertanácsának meghívására Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának a ve­zetésével 1974. szeptember 25—30. között hivatalos baráti látogatást tett a Szovjet­unióban a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A küldöttség szovjetunióbeli tartózko­dása során járt Leningrádban, ipari és mezőgazdasági létesítményeket tekintett meg, találkozott a dolgozók képviselőivel, a párt- és állami szervek munkatársaival, közéleti személyiségekkel. A leningrádi Kirov-gyárban magyar—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak, amely nagy erővel demonstrálta a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, a Magyar Szocialista Mun­káspárt és, a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti megbonthatatlan egységet. A magyar párt- és kormányküldöttsé­get mindenütt meleg, szívélyes fogadta­tásban részesítették, ami a magyar és a szovjet népet összekötő mély testvéri ér­zelmek újabb tanúbizonysága. A látogatás során a két fél tárgyaláso­kat folytatott, amelyeken részt vettek ma­gyar részről: Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára; Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke; Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Benke Valé­ria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bi­zottságának elnöke; Huszár István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Pója Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, külügyminiszter; Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagy­követe. A tárgyalásokon jelen volt: Ka­tona Zst­tá­n, az MSZMP KB tagja, a Nép­­szabadság főszerkesztője, Berecz János, az MSZMP KB­ külügyi osztályának veze­tője, Szűrös Mátyás, Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesei és Tóth József, a Külügyminisztérium fő­­osztály­vezetője. Szovjet részről: L. I. Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára; N. V. Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke; A. N. Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke; M. A. Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bi­­zottságána.. . inja. e központi bizottság­­ v­.ra: K. F. Katus, , az SZKP KB tit­kára; N. K. Bajbakov, az SZKP KB tag­ja Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­­k-hez­­ . a Szovjetunió Állami Tér elnöke; V. V. Kuznye-COI­. a­z SZKP KB tagja, a Szovjetunió Külügymri­­­niszterének első helyettese; V. Pavlov az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió nagykövete a Magyar Népköztársa­­­­ságban. A tárgyalásokon jelen volt: K. V. Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP KB főtitkárának munkatársa, AT. N. Ro­­gyionov, az SZKP KB tagja, külügymi­niszter-helyettes, G. A. Kisze­ljav, az SZKP KB osztályvezető-helyettese és N. N. Szikacsov, a külügyminisztérium V. európai osztályának vezetője. A szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében lezajlott tárgyalásokon a felek megelégedéssel állapították meg, hogy magas színvonalúak a két országnak a politikai, gazdasági és kulturális élet min­den területére kiterjedő testvéri kapcso­latai. A gyümölcsöző magyar—szovjet együttműködés a szocialista internaciona­lizmusra, valamint a barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződésben lefektetett elvekre épül. A tár­gyalások valamennyi megvitatott kérdés­ben megerősítették a két párt és ország nézeteinek és álláspontjának teljes egy­ségét. A szovjet küldöttség tájékoztatást adott a szovjet népnek a kommunista társada­lom építésében elért sikereiről, az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak meg­valósításáról, a Szovjetunió gazdasági­­erejének növekedéséről, a szovjet társa­dalom szociálpolitikai és szellemi fejlő­déséről. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unióban is kommunista építés jele­nlegi szakaszát a szovjet nép magasfokú mun­kaaktivitása, a szocialista munkaverseny újabb fellendülése jellemzi, amely bizto­sítja a termelési tervek sikeres teljesíé­­sét. A szovjet fél tájékoztatást adott az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet V. kormány külpolitikai tevékenységéről, az M­SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett­­ békeprogram megvalósításában elért et­­z­kerekre. A magyar vezetők nagyra értékelték a testvéri szovjet nép nagy eredményeit a kommunizmus építésében, az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak megvalósí­tásában, a Szovjetunió gazdasági erejének növelésében, a dolgozók anyagi és kultu­rális színvonalának emelésében. Hangsú­lyozták az SZKP és a Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs vezette központi bizott­ság kiemelkedő szerepét, jelentőségét e sikerek elérésében. A magyar vezetők úgy értékelik, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram valóra váltása kedvezően befolyásolja a nemzetközi helyzetet. A Magyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben helyesli a Szovjetunió aktív és békeszerető lenini külpolitikáját, hozzá­járulását a konfliktusok és vitás nemzet­közi kérdések alkotó megoldásához, az enyhülési folyamat elmélyítéséhez Euró­pában és az egész világon. Növekszik a Szovjetunió és hasonlóképpen az összes testvéri szocialista ország szerepe abban a világot átfogó küzdelemben, amely a szocializmus és a kommunizmus eszméi­nek győzelméért, a népek békéjének, sza­badságának, függetlenségének biztosítá­sáért és az imperialista reakciónak a ha­ladás, a béke és a népek biztonsága ellen irányuló támadásai visszaveréséért folyik. A magyar párt- és kormányküldöttség tájékoztatást adott a magyar népnek a szocialista építésben elért sikereiről, az MSZMP X. kongresszusán hozott határo­zatok eredményes megvalósításáról. A Magyar Népköztársaság fejlődését az jel­lemzi, hogy erősödik a társadalom erköl­­csi-politikai egysége, tovább növekszik a párt és a munkásosztály vezető szerepe. Tökéletesedik a tervezés- és gazdaság­­irányítás rendszere, fokozódik a pártnak az ideológia, a kultúra és az oktatás terü­letén kifejtett tevékenysége. A magyar vezetők kiemelték az MSZMP közelgő, XI. kongresszusának jelentőségét, amely meghatározza a szocialista építés további feladatait, és elfogadja a párt új program­­nyilatkozatát. Az egész magyar dolgozó nép lelkes hangulatban, növekvő munka­­lendülettel készül a kongresszusra, és a fasiszta elnyomás alóli felszabadulásának 30. évfordulójára. A szovjet vezetők nagyra értékelték azokat az eredményeket, amelyeket a testvéri magyar nép a szocialista társada­lom építésében, az ország termelőerőinek további növelésében, a társadalmi terme­lés hatékonyságának fokozásában, a dol­gozók anyagi és kulturális színvonalának emelésében elért. Ezek a sikerek a mun­kásosztály kipróbált élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Központi Bizottsága hatékony és alkotó vezetésének köszön­hetők. A Magyar Népköztársaság aktív külpolitikájával jelentős mértékben hoz­zájárul a szocialista államok egyeztetett k­ülpolitik­cai irányvonalának eredményei­hez. A Magyar Népköztársaság eredmé­nyesen és alkotó módon vesz részt a test­véri országok kollektív szervezeteiben , a Varsói Szerződés Szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­ban —, erősítve ezzel a szocialista közös­ség erejét és tekintélyét. Az MSZMP, a többi párttal együtt, következetesen har­col a nemzetközi kommunista mozgalom erősítéséért, és korunk összes antiimpe­­rialista erőinek gyarapításáért A felek véleménycserét folytattak a ma­gyar—szovjet kapcsolatok fejlődéséről a L. I. Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­­nak főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség 1972. évi magyar­­országi hivatalos, baráti látogatása óta. Kiemelték, hogy ez a­ látogatás újabb ösz­tönzést adott a magyar—szovjet együtt­működésnek, az MSZMP és az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szervei kö­zötti munkakapcsolatok erőteljes fejlesz­tésének. Hatékonyabbá váltak a két or­szág helyi párt- és társadalmi szervezetei­nek, minisztériumainak és főhatóságai­nak, megyéinek és városainak kapcsola­tai. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés jelenlegi helyzetéről és távlatairól, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforgalom dinami­kus növekedéséről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság követ­kező ötéves terveinek összehangolása te­rén végzett munkát. Kiemelték a két or­szág fűtőanyag- és energiahordozó-tarta­lékainak további kiaknázására, s a leg­fontosabb gépipari ágazatokban a szako­sítás és kooperáció kiszélesítésére hozott közös intézkedések nagy jelentőségét. A felek egyetértenek abban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor megkülönböztetett figyelmet kell fordíta­ni a szocialista gazdasági integráció komplex programjában előirányzott új, korszerű gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások részvevői kiemelték, hogy a magyar—szovjet műszaki-tudo­mányos megállapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordulóját — mindkét fél számára nagy haszonnal jár, elősegíti a technikai haladás meggyor­sítását. Rámutattak, hogy a felek erő­feszítéseket tesznek a tudományos kuta­tásban és a tervező munkában megvaló­suló együttműködés további bővítésére, a koordináció további tökéletesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság haté­konyságát. A felek aláhúzták, hogy a kétolda­lú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztése szerves része annak az együttes munkának, amelyet a testvéri szocialista országok folytatnak a szocialista gazdasági integráció komp­lex programjának megvalósítására. Meg­állapodtak: megbízzák illetékes szervei­ket, hogy fokozzák az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos munkát, így jobban kihasználják az egyes kulcs­ágazatok és termékfajták közös tervezé­sének lehetőségeit, szélesítsék a terme­lési és műszaki-tudományos együttmű­ködést a hatékonyság fokozására, és or­szágaik népgazdasági fejlődésének meg­gyorsítására. A magyar és a szovjet küldöttség meg­elégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bővültek az ideológiai munkában, az oktatás, a tu­domány és a kultúra területén. Megerő­sítették, mindent megtesznek, hogy elő­segítsék e kapcsolatok továbbfejleszté­sét, a két ország tudományos és művé­szeti szervezetei, intézetei és intézményei közötti szoros együttműködés tökéletesí­tését. Aláhúzták a marxista—leninista elmélet időszerű kérdéseinek kidolgozá­sát szolgáló közös tevékenység, a bur­­zgog ideológia elleni harc fokozásának fontosságát. A felek kiemelték: eredményesen fej­lődik a magyar—szovjet együttműködés a külpolitika és a nemzetközi kapcsola­tok területén. Nagyra értékelték az e te­­rületen összegyűlt tapasztalatokat, és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztériuma szélesítse még to­vább a külpolitikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egy­ségének töretlen fejlődésében meghatá­rozó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosságnak és testvéri együttműködésnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően, mind teljesebb mértékben felhasználják a szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett tapasztalatokat, egyeztes­sék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s minőségileg ma­gasabb szintre emeljék a magyar—szov­jet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió megerősítette szilárd eltökéltsé­gét, hogy továbbra is fáradhatatlanul tö­rekszik a szocialista országok egységé­nek erősítésére, sokoldalú együttműködé­sük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzetközi tevékenységük összehangolá­sára. Ez a nemzetközi politikai légkör javításának, az enyhülési folyamat meg­szilárdításának egyik legfontosabb té­nyezője. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­ták a Varsói Szerződés Szervezetének, a baráti országok politikai együttműködé­se kollektív szervének, jelentős, haté­kony szerepét a béke és a biztonság erő­sítésében. A felek kölcsönösen tájékoztatták egy­mást az MSZMP-nek és az M­SZKP-nak más testvérpártok képviselőivel az utób­bi időben lezajlott találkozóiról és tár­gyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harc­nak a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán meg­jelölt irányvonala alapján, nagy ered­mények születtek, számos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az im­perializmus makacs ellenállást tanúsí­tott, és megpróbált ellentámadásba át­menni — megerősödött a demokratikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötelezettségéből ki­indulva, az MSZMP és az SZKP a jö­vőben is minden módon fogja segíteni a kommunista és munkáspártok egységé­nek és összeforrottságának további erő­sítését, a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Mindkét párt határozottan síkraszáll az antikommunizmus, a na­cionalizmus és a sovinizmus, a jobbol­dali és „baloldali” opportunizmus min­den megnyilvánulása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mellett. Az MSZMP és­ az SZKP nagy jelentő­séget tulajdonít a kommunista és mun­káspártok regionálisan és világméretek­ben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, hogy elősegíti az erre irányuló gyakorlati lépések meg­valósítását. Az alapvető nemzetközi problémákról folytatott eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zetet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mélyreható változások jellem­zik. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatá­ban elfogadottá válik a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet —amerikai kapcsolatok jelentős normali­zálódásában, a szocialista és tőkés orszá­­gok közötti konstruktív párbeszéd kibon­takozásában, valamint több más fontos eseményben és jelenségben. Az európai földrész helyzetének megvitatásakor a fe­lek kie­melték, hogy a szocialista országok egyeztetett, aktív külpolitikai tevékenysé­ge döntően elősegíti — a békés egymás mel­lett élés elvei alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyülését, a kü­lönböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének kiszélesíté­sét. Aláhúzták azoknak a nemzetközi szerződéseknek és egyezményeknek je­lentőségét — és következetes végrehaj­tásuk szükségességét —, amelyek meg­alapozták az európai enyhülést és békét lehetővé tevő jelentős fordulatot. A felek kijelentették, lehetséges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentős törté­nelmi mérföldkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinensévé válik. Fontos szakaszt je­lenthet ez a világméretű enyhülési folya­mat megszilárdításában és visszafordít­hatatlanná tételében is. Kiemelték an­nak jelentőségét, hogy az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet má­sodik, genfi szakaszán több fontos kér­désben megegyezés született. Úgy vélik, hogy konstruktív megközelítéssel lehe­tőség van gyors, kölcsönösen elfogad­ható megállapodásra valamennyi eddig nem egyeztetett kérdésben. A felek úgy vélik, a tartós európai béke és biztonság megteremtése azt kívánja, hogy az össz­európai értekezlet a legközelebbi időben fejeződjék be, és zárószakaszára a leg­magasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió arra törekszik, hogy az európai politikai enyhülést egészítsék ki a­ ka­tonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szerve­ződés Politikai Tanácskozó Testülete 1974 áprilisában Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontjukat. Annak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalá­sokon részt vevő egyik fél biztonsága sem károsodhat — figyelembe véve az összes európai állam biztonságát —, tel­jes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökken­téséről konstruktív megállapodás szüles­sék. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalá­sok­­sikere lényeges eleme lenne a kato­nai enyhülésnek, és kedvező feltételeket teremtene ahhoz, hogy a jövőben ugyan­ilyen tárgyalásokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meggyőződésü­ket fejezték ki, hogy hatékony intézke­déseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, s az általános és teljes leszerelés megvalósításába, ami — meg­felelő nemzetközi ellenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegyverfajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak lát­szik, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvételé­vel megtartandó leszerelési világértekez­let összehívására. A felek nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán beterjesztett­­„Egyezmény a természeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetközi biztonságot, az emberek jó­létét és egészségét károsító katonai és más célú intézkedések eltiltásáról” elneve­zésű szovjet javaslatnak. Úgy vélik, hogy a fentieknek megfelelő megállapodás megkötése a világ minden országának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés 1

Next