Magyar Hírlap, 1974. november (7. évfolyam, 301-330. szám)

1974-11-23 / 323. szám

Magyar Hírlap ATF Kutató Intézete Tudósok és műszerek a teljesítmény nyomában Vajon a sporteredmények robbanásszerű fejlődésében van-e, és ha igen, milyen szerepe van a sporttudománynak ? 1967-ben Lipcsében „Testkultúra és szocializmus" jelszóval országos sporttudományi konferenciát rendeztek. Akkor már az NDK nemzetközileg is kimagasló sporttal rendelkezett. A konferencia az e területen elért sikerek titkát így foglalta össze: — a párt és a kormány politikája, — a sportmozgalom magas fokú szervezettsége, — a tudományos kutatás fejlesztése és hatékony felhasználás A „köztes tudományok" A testnevelési és sporttudomány az általános tudományfejlődés és a sportgyakorlat tapasztalatainak magas szintű általánosítása alapján jött létre. A fejlődés menetében két fő sajátosságot lehet kiemelni: a tudományok differenciálódását és azok integrációját. Kezdetben az ismeretek egységes tudományban, a filozófiában integrálódtak. Később — a társadalmi, technikai munkamegosztás velejárójaként — ez az „egységes tudomány” több ágra szakadt. A „leszakadt” tudományok tovább differenciálódtak, pl. a kémia szerves és szervetlen kémiája. Ez az osztódás természetesen megteremtette az újabb, magasabb szintű integráció feltételeit, mindenekelőtt azzal, hogy a különböző tudományok között kapcsolódó területek jelentkeztek. A különböző tudományos ismeretek ilyen módon új oldalról, új összefüggésben világíthatják meg a jelenségek lényegét, alkothatnak adott esetben új tudományt. Kilenc tanszék A differenciálódás és integráció ebből fakadóan új tudományok keletkezését is jelenti, hiszen a „köztes tudományok” kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, ezzel új kérdések, új kutatási területek merülnek fel (pl. biokémia, elektrofiziológia, biokibernetika stb.). Az integrálódási tendencia tehát ugyanannak a sajátosságnak, a differenciálódásnak másik oldalát jelenti. A végtelen, sokszínű világ jelenségei egyetemesen összefüggnek egymással. A differenciálódási és integrációs folyamat jól követhető a sporttudományok kialakulásában is. Kezdetben az egységes tudományt a gyakorlati tapasztalatok, hagyományok, egészségügyi ismeretek, versenyszer-, szabály- stb. ismeretek rendszere alkotta. Már a századfordulón gyarapodtak azok a tudományok, amelyek közvetlen lökést adhattak az emberi szervezet tökéletesítését, a teljesítményfokozást elősegítő gyakorlati tevékenységhez, a tevékenység hátterében rejlő elméletek továbbfejlődéséhez. Míg 1869-ben a Nemzeti Torna Egylet tornatanítói tanfolyamán négy tárgy szerepelt a képzés programjában, addig az 1925—26. tanévet megnyitó Testnevelési Főiskola tucatnyi tudományág előadójét foglalkoztatta. Ma a Testnevelési Főiskolán kilenc tanszéken nyolcvankét tanár készíti fel a hallgatókat a gyakorlati munkára. Mindez jelzi azt, hogy az egészség megőrzését célzó fizikai aktivitásokat, az iskolai testnevelést és a sportolók felkészítését segítő tudományok tárgyuk, céljaik alapján egységes rendszerbe integrálódtak, a tudományfejlődés belső logikájának megfelelően, nála különböző területeken, tudományágakban folyó sportkutatási beszámolóknak. A lipcsei Sportkutató Intézet 1950-től működik. Eredményei az NDK hazai és nemzetközi sikereiben jelentkeznek. Más szocialista országok kutatóintézetei az ötvenes évek közepén-végén alakultak. Létrehozásukban mindenekelőtt a sport és testnevelés jelentőségének felismerése játszott vezető szerepet. A lakosság egészségének megóvása, megszilárdítása, a felnövekvő ifjúság testi fejlődésének kedvező alakítása, végül a sporteredmények javítása nem nélkülözheti a korszerű ismereteket. Komplex téma műhelye Hazánkban a Testnevelési Tudományos Kutató Intézetet 1959- ben hozták létre, kormányhatározattal. Az intézet első tíz évében iskolai testnevelési, tömegtestnevelési és ifjúsági-sportmódszertani kutatásokkal foglalkozott. Hatékonyabb működése érdekében 1968-ban a Testnevelési Főiskolához csatolták. Feladatát az élsport és iskolai testnevelési kutatásokra koncentrálták. A Testnevelési Főiskola Kutató Intézete, felügyeleti hatósága, az Országos Testnevelési és Sporthivatal jelentős támogatását élvezve, lehetőséget kapott arra, hogy a sportmozgalomnak fokozott segítséget nyújtson. Kutatói egyetlen központi témán dolgoznak: korszerű vizsgáló módszerekkel keresik az edzettség (sportbeli felkészültségi jellemzőit és a jellemzők meghatározásának, feltárásának, ellenőrzésének módszereit. A központi kérdés az, hogy milyen fizikai, pszichikai tulajdonságok, szervezeti működések, környezeti hatások befolyásolják a sportoló edzettségét, teljesítményét. A kérdésfeltevés jelzi, hogy komplex témában folyik a kutatás, vagyis, hogy különböző tudományágak szakembereinek együttes, összehangolt tevékenységére van szükség. Az intézet felépítését ezek a feladatok határozták meg, így jött létre az Edzéselméleti Osztály, amely főként mozgáselemzéssel foglalkozik, a Pszichológiai Osztály, Élettani Osztály és a szükséges , többségében originális műszereket előállító Műszerfejlesztési, adatfeldolgozási és számítástechnikai Osztály. Edzés és eredmény A témaválasztást mindenekelőtt kettős meggondolással lehet indokolni : A sportoló teljesítményfokozásának egyik alapfeltétele az, hogy milyen differenciáltan hatunk rá az alkalmazott edzésmódszerekkel. Lényegében akkor tudjuk ezt a feladatot jól megoldani, ha alaposan ismerjük a teljesítményben meghatározó szerepet játszó fizikai, pszichikai tényezőket (edzettségi jellemzőket), ezek kölcsönös összefüggéseit A feladat tehát az, hogy jól megtervezett kutatómunkával tárjuk fel a teljesítmény szempontjából leginkább érdekelt tulajdonságok, működések lényegét, hatásmechanizmusát. Az edzésmunka tervezésének, a végzett munka helyes irányba terelésének feltétele az, hogy rendelkezzünk olyan vizsgáló eljárásokkal, amelyek segítségével az edzettségi jellemzők változására, lényegében a technikai, taktikai készségszintre, az erőnléti állapotra, az egyén és környezet kölcsönhatásaira vonatkozóan lényeges információkat nyerhetünk. Ki kellett tehát dolgoznunk a feltételezett edzettségi jellemzők feltárásának módszereit. Tesztelés közben a laboratóriumban Moszkva, 1935 A sporttudomány fejlődésében a legdinamikusabb tényező a kutatás. A szervezett kutatómunka kb. 40 éves múltra tekint vissza ezen a területen. 1935-ben alakult — ezen a téren elsőként a világon — a moszkvai Testnevelési Kutató Intézet. Az Egyesült Államokban ebben az időben jelenik meg a „Research Quarterly”, amely mind a mai napig teret ki. TUDOMÁNYOS FIGYELŐ AZ ORVOSOK ÉS AZ EMBERISÉG JÖVŐJE. Sok, régen halálos betegségen úrrá lett az orvostudomány, de közben számtalan, előre nem látott probléma vetődött fel. A tudományos életben szint, már áttekinthetetlen az állandóan növekvő információáradat. Világközpontra volna szükség, amely minden országba eljuttatná az információkat és amelyhez minden orvos hozzáférhetne. Az orvostudomány erkölcsi problémái is egyre nagyobbak. Sok új, nagy kockázattal járó gyógyító eljárást dolgoztak ki, és időnként felmerül a kérdés, meddig lehet elmenni a betegek életének meghosszabbításában, ha az nem gyógyulást jelent, csak további szenvedést és nyomorúságot. Másrészről az egyre drágább gyógyítás nem minden országban és nem mindenki számára érhető el. De mi lenne, ha az egész világon hirtelen az élenjáró orvostudomány eredményeit érnék el és a gyermekhalálozás mindenütt 2 ezrelék alá esne, a terhességi szövődmények százezer lakosra számítva 583-ról 33-ra csökkennének? Ez a világ népességének robbanásszerű növekedését hozná létre. A népességi problémák ma is súlyosak. A föld mai lakossága 35 év alatt előreláthatóan meg fog duplázódni, a fiatalok és öregek aránya az öregek javára tolódik el. A régen halálos öröklődő betegséggel született emberek közül ma sokan életben maradnak és utódokat nemzenek. Ezzel az emberiség öröklési állománya romlik. A környezet felelőtlen pusztítása is katasztrófába sodorhatja a földi életet. Az állatvilágban a faj fennmaradása a legfőbb, az egyed ennek alá van rendelve. Az embert a személyiség megbecsülése jellemzi, a problémák tehát nem oldhatók meg az egyén figyelembevétele nélkül. A biológus és az orvos a megoldást abban látja, hogy a túlnépesedés ellen a születésszabályozást, az öröklési károsodás ellen megfelelő felvilágosítást, a környezet rombolása ellen a környezet energikus, céltudatos védelmét ajánlja. Ugyanakkor fél olyan megoldástól, amely csak a közösséget védi és küzd az ellen, hogy egy nagyszerűen szervezett világban jól védett emberi robotgépek éljenek és elvesszen a lényeg, az ember egyénisége. M. A. 1974. NOVEMBER 23. SZOMBAT II és 17 év között A kutatás hatékonyságát annak alkalmazása jelzi a legérzékenyebben. Milyen gyakorlati haszonnal jár a sportkutató tevékenysége, milyen módon jut a gyakorlai szakemberhez a kutatási eredmény? Az élettani vizsgálatok látszólag messze esnek az orvosi képzettséggel nem rendelkező „trénerektől”. Ha azonban az élettani kutató jól választja meg a témát, vagyis a gyakorlatból meríti a maga számára megfogalmazott problémát, akkor a kutatási eredmény, a válasz feltehetően minden érdekelt számára érthető és értékelhető lesz, így pl. az úszásban így fogalmaztuk meg vizsgálati területünket: milyen életkorban lehet a legkedvezőbben fejleszteni a szervezet oxigénfelvevő képességét? Ismert, hogy ez a tartós fizikai igénybevétel terén igen jelentős szerepet játszik. Kutatóink öt éven át vizsgálták ugyanazt az öt úszót és közben különböző évjáratú versenyzőkről is vettek fel adatokat. Végső következtetésként azt állapították meg, hogy a keringési-légzési rendszerek fejlesztésére legkedvezőbb életkori szakasz 11—17 év között van. Ebből levonhatjuk a következtetést: ha valaki a keringési szervek kellő megalapozottsága nélkül jut el az élvonalba, pl. labdarúgásban, kosárlabdában, akkor további fejlődését, teljesítményét erősen hátráltatja ez a hiányosság, hiszen állóképessége nem érheti el a korszerű edzéskövetelmények szintjét. Mivel a TFKI rendelkezik korszerű műszerekkel, amelyek a sportoló állóképességének mérésére alkalmasak, megbízható adatokat tud közölni az edzőkkel, versenyzőkkel a keringési-légzési működések szintjére vonatkozóan. Dinamika, szociálpszichológia Sokáig a benyomásainkra, szemünkre bíztuk a sportoló technikájának, mozgási csiszoltságának megítélését. Vizsgálataink arra figyelmeztetnek, hogy nincs kizárólagosan jónak nevezhető, általános érvényű mozgásvégrehajtási mód. Egymástól eltérő — szemmel rendszerint nehezen megkülönböztethető — mozgások egyaránt eredményesek lehetnek ugyanis. A döntő mozzanat az úszásban, a súlyemelésben — és természetesen a legtöbb sportágban — az erőközlés dinamikájában, gazdaságosságában rejlik. Szemre kevésbé tetszetős mozgásmódok gyakran lehetnek hatékonyak. Mérnünk kell tehát a mozgás folyamatában kifejtett erőt, mert enélkül nem tudunk megalapozott véleményt adni a versenyző technikájáról. Műszereink tökéletesítésével jelenleg egy időben tudunk adatot felvenni a mozgás térbeli, időbeli és dinamikai összetevőiről. Fontos szerepet játszanak a gyakorlati munka segítésében a szociálpszichológiai vizsgálatok is. A felmérések — tapasztalataink és az edzők visszajelentései alapján — megközelítő pontossággal képesek jelezni a csapat, a kis közösség (szakosztályi csoport) kölcsönös kapcsolatainak jellegét. Több esetben megmutatkozott az, hogy a várt teljesítmény szempontjából a csapat összeforratlan, mert a tulajdonképpeni magnak — az irányító játékosoknak — nincs vezető szerepük, így az egyes játékosok egyéni szerepe nem formálódik kellőképpen, következésképpen nem alakulhat ki a csapatszerkezeten belül az eredményes játékhoz nélkülözhetetlen közösségi szerkezet. Innen már csak egy lépés annak megállapítása, hogy a csapat játéka miért kialakulatlan, miért széteső, stílustalan, esetleges. Különösen a csapatközösségbe épülő fiatal játékosok helyzetét kell jól ismernie az edzőnek, elsősorban ők várnak segítséget. Dr. Nádori László, a TF Kutató Intézetének igazgatója Mütj Unmmm? finGYairfftetin* VEGE Uzsm fiínwp Három évtized sportjához Sport és szórakozás, sport és munka, sport és tudomány , évezredek, évtizedek útján kísérik az emberiséget mindmáig. A mi társadalmunk szocialista fejlődése gyökeresen megváltoztatta politikai, gazdasági, kulturális életünket. Ez a változás minden mozzanatában nyomon követhető sportmozgalmunkban is. A mérhető sportágak eredményeinek robbanásszerű változása, a nem mérhetők szinte elképzelhetetlenül magas fokú elemei az elmúlt három évtized testkultúrájának új léptékű időszakát jelzik, éppen úgy, mint annak felismerése, hogy a mai életformában megkülönböztetett helye van mind a közösségi, mind az egyéni testnevelésnek. Főiskolák, tudományos intézetek, a technika eredményei segítik és támogatják a felszabadulás óta eltelt évek magyar sportját is. Mai mellékletünkben fejlődésének, helyzetének kevéssé ismert területeire villantunk fényt.