Magyar Hírlap, 1976. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

2 1979. JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK A BERLINI ÉRTEKEZLET Magyar Hírlap (Folytatás az 1. oldalról) nemzetközi viszonyait az enyhü­lés és a világ forradalmi folya­matainak előrehaladása jellemzi. Az erőviszonyok a szocialista vi­lágrendszer, a nemzetközi mun­kásosztály és a nemzeti felsza­badító mozgalom javára változ­nak. A nemzetközi helyzet kedvező alakulásának fontos tényezője a szocialista országok dinamikus fejlődése, összefogása, békepoliti­kája és teljes szolidaritása a ha­ladás minden erejével. A szocia­lista országok együttes ereje je­lenti ma a világ békéjének leg­főbb biztosítékát, és a szabad­ságért küzdő elnyomottak, a füg­getlenségért, az önálló nemzeti fejlődés jogáért küzdő népek har­A világhelyzet fejlődésének je­lentős tényezője a kapitalista or­szágok kizsákmányolt munkás­­osztályainak, dolgozó tömegeinek fokozódó harca. A kapitalizmus általános válsága mélyül, s a gaz­­dasági élet mellett egyre inkább áthatja a társadalom egészét. A tőkés rendszer a válságból azzal keres kiutat, hogy a terheket megpróbálja a dolgozók vállára rakni és fokozza a monopóliu­mok diktatúráját. A helyzet gyö­keres megoldására egyedül a kommunistáknak van olyan prog­ramja, amely a tömegek érdekeit szolgálja, alapvető társadalmi változásokat követel és a mono­póliumok hatalma ellen a leg­szélesebb népi egységre támasz­kodik. Ebben a harcban testvér­pártjaink szervezetileg erősöd­nek, tömegbefolyásuk növekszik. A Magyar Szocialista Munkás­párt teljes mértékben szolidáris a kapitalista országokban har­coló kommunistákkal, az összes demokratikus erőkkel, üdvözli sikereiket, támogatja küzdelmü­ket a társadalmi haladás, a szo­cializmus irányába mutató mély­reható változásokért. A világforradalmi folyamat előrevitelében mind jelentősebb szerepet­ játszanak a nemzeti fel­szabadító mozgalmak. Harcuk nyomán további haladó vonások jelennek meg a fejlődő országok kül- és belpolitikájában. Pártunk elvi következetességgel­­ erősíti kapcsolatait ezen országok kom­munista pártjaival, felszabadító mozgalmaival, segíti a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért ví­vott harcukat. A nemzetközi helyzetben mind­inkább tért hódít az enyhülés, a különböző társadalmi rendsze­rű országok közötti békés egy­más mellett élés politikája. Az eredmények hosszú harcban, kö­vetkezetes erőfeszítések nyomán születtek. Ezt a küzdelmet to­vább kell folytatni a háború és a hidegháború megszállottjai, a történelem kerekét visszafordíta­ni próbáló szélsőséges imperia­lista körök meg-megújuló ellen­­támadásaival szemben. A politi­kai enyhülés megszilárdításáért, a katonai enyhülés előmozdítá­sáért harcolva, számíthatunk a dolgozó tömegek, valamennyi bé­keszerető erő aktív támogatásá­ra. Ez a politika valamennyi nép jának szilárd támaszát. Meggyő­ződésünk, hogy a Magyar Nép­­köztársaságban folyó szocialista építőmunkával, demokratikus rendszerünk fejlesztésével, nem­zetközi tevékenységünkkel nem­csak népünk érdekeit szolgáljuk, hanem hozzájárulunk a szocia­lizmus nemzetközi pozícióinak erősítéséhez, a szocialista orszá­gok összefogásának megszilárdí­tásához. Ugyanakkor annak is tu­datában vagyunk, hogy a szocia­lizmus építésében fontos, sőt nél­külözhetetlen erőforrást jelent számunkra az a nemzetközi szo­lidaritás, amelyet mindig is ta­pasztaltunk a világ haladó erői, mindenekelőtt a szocialista or­szágok és a nemzetközi kommu­nista mozgalom részéről, érdekeinek megfelel, mert meg­menti az emberiséget egy új vi­lágháború borzalmaitól. Ugyan­akkor jobb külső feltételeket te­remt a szocialista építőmunka számára, elősegíti a nemzetközi munkásosztály harcát a társadal­mi haladásért és a békéért. Hoz­zájárul annak a harcnak a si­keréhez, amelyet a nemzeti fel­szabadító mozgalmak országaik politikai és gazdasági független­ségéért, felemelkedéséért vívnak. Az európai helyzet az elmúlt években jó fordulatot vett. Az élet igazolta az európai kommu­nista és munkáspártok 1967-ben Karlovy Varyban tartott értekez­letén kidolgozott akcióprogramot. Közös harcunk elvezetett a má­sodik világháború óta megoldat­lan kérdések jelentős részének lezárásához. Fejlődnek a szo­cialista és a tőkés országok kap­csolatai. Az elmúlt évben Hel­sinkiben megtartották az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet zárószakaszát. Ez a bé­keszerető erők és a realitásokkal számoló politikai tényezők közös sikere volt. Történelmi jelentő­ségű, hogy ezen a konferencián részt vettek 33 európai és két észak-amerikai ország legmaga­sabb szintű képviselői, akik er­kölcsileg, politikailag elkötelez­ték magukat a béke megszilár­dítása, a békés egymás mellett élés elveinek és gyakorlatának érvényre juttatása mellett. A helsinki értekezlet óta eltelt csaknem egy év bebizonyította a záróokmány ajánlásainak életké­pességét, annak ellenére, hogy a tőkés országok vezetőinek egy része a záróokmány egyes pont­jait mellőzi, mások­at pedig ki­emel. A szocialista országok ko­molyan veszik a vállalt kötele­zettségeket, a megállapodások egységes és kölcsönös végrehaj­tásáért szállnak síkra. A Magyar Népköztársaság, a többi szocialista országhoz hason­lóan, a Helsinkiben közösen el­fogadott tíz alapelv szellemében őszintén törekszik az államok kö­zötti kapcsolatok fejlesztésére, a gazdasági, tudományos és kul­turális együttműködés kibővíté­sére, az információcsere javítá­sára, az emberek közötti kap­csolatok szélesítésére, s ugyanezt várja természetesen a tőkés or­szágok kormányaitól is. mink és az első szocialista or­szág, a Szovjetunió hozta a leg­több áldozatot azért, hogy a fa­siszta fenevad világot romboló, népeket pusztító garázdálkodá­sának véget vessenek, megte­remtsék a népek hőn óhajtott vágyát, a békét, biztosítsák szá­mukra a szabadságot. Nincs ez másként napjainkban sem, ami­kor a kommunista és munkás­pártok a békés egymás mellett élés gyakorlatának megszilárdí­tásáért, további térhódításáért és a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért szállnak síkra. Az egyes országokban az ön­álló politikai tényezővé vált munkásosztály, az egész nem­zetközi kommunista munkás­­mozgalom számára a cselekvés vezérfonala tudományos világ­nézetünk, amely nem dogmák gyűjteménye, hanem élő, fejlődő tudomány. A marxizmus—leni­­nizmus általános érvényű tanítá­sait az egyes kommunista pártok hazájuk nemzeti sajátosságai­nak, történelmi hagyományainak és társadalmi viszonyainak fi­gyelembevételével önállóan al­kalmazzák. Ma, amikor a kom­munista világmozgalomnak nincs központja vagy vezető pártja, amikor a testvérpártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat,, különös jelentő­ségű a marxista-leninista el­mélet tisztaságának megőrzése, a gyakorlat tapasztalatainak el­méleti hasznosítása és a proletár internacionalizmus elvének ér­vényesülése. A proletár internacionalizmus eszméjét Marx, Engels, Lenin fo­galmazta meg, akik szembesze­gezték azt a burzsoázia nemzet­közi összefogásával és a nacio­nalizmussal, a sovinizmussal. Az internacionalizmus eszméje ál­landóan gazdagodott, hatása nőtt, és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom ennek erejével fej­lődött a történelem leghatalma­sabb politikai mozgalmává. A proletár internacionalizmus esz­méje megítélésünk szerint ma­gában foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek összhangját, mert az egyes pártok eredményei erősítik nemzetközi mozgalmun­kat, és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom erősödése segíti az egyes pártokat. A proletár internacionalizmus kölcsönös szolidaritás és támo­gatás, elvtársi együttműködés, amely feltételezi az egyes pár­tok önállóságát és egyenjogúsá­gát, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást. Megoldást a kommunista program jelent A forradalom a társadalom belső ügye A helsinki záróokmányban fog­lalt elvek és megállapodások va­lóra váltása az enyhülés folya­matát erősíti. Ez jó feltételeket teremt földrészünkön a szocia­lista országokban a békés építő­munkához, a kapitalista orszá­gokban pedig az égető társadal­mi problémáknak a dolgozók ja­vára történő megoldásához, a társadalmi haladáshoz. Ugyanak­kor nem feledkezünk meg arról sem, hogy a világban különböző társadalmi berendezkedésű orszá­gok vannak, amelyekben ellen­tétes osztályérdekek érvényesül­nek, s ennek következtében egy­mással kibékíthetetlenül ellenté­tes ideológiák léteznek. A békés egymás mellett élés elvének el­fogadása nem változtatja meg a kapitalizmus természetét, és min­ket sem térít el szocialista esz­méinktől, céljainktól. A társa­dalmi fejlődés objektív törvénye­ken alapul. Minden nép joga, hogy önállóan, külső beavatkozás nélkül, válassza meg vezérlő esz­méit, azt az utat, amelyen járni kíván. A forradalom a társada­lom belső fejlődésének a követ­kezménye, kívülről nem lehet rá­kényszeríteni senkire. Éppen ezért minden erővel ellenezzük az ellenforradalom erőszakos ter­jesztését is. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk legbe­folyásosabb politikai ereje, a vi­lág fejlődésének döntő tényezője. A kommunisták a legállhata­­tosabb harcosai a béke és a tár­sadalmi haladás ügyének, így volt ez a múlt században, ami­kor tudományos világnézetünk, a marxizmus megszületett, így volt a századfordulót követően, ami­kor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével új feje­zet kezdődött az emberiség törté­nelmében. Ez jellemezte a kommunisták magatartását a második világhá­ború idején, amikor mozgat­ Történelmi tanulságok erősítik mozgalmunkat A kommunista pártok között voltak, vannak és nyilván lesz­nek is véleményeltérések, viták egyes ideológiai, politikai, takti­kai vagy stratégiai kérdések megítélésében, mert ez a fejlődés velejárója. A történelem tanúsá­ga szerint mozgalmunk erősödé­sét az szolgálja, ha eszmecse­réinket a kölcsönös megbecsülés, a proletár internacionalizmus szelleme hatja át, és állásfogla­lásainkat, tevékenységünket alapvető érdekeink és céljaink azonossága vezérli. A kapitalista osztályellenség, a nemzetközi imperializmus a kom­munizmus ellen vívott évszáza­dos harcában korán felismerte, és ma is nagyon jól tudja, mi a proletár internacionalizmus je­lentősége, az osztályharc szem­­­pontjából. Ezért­ küzd ellene minden módon, igyekszik moz­galmunkat a nacionalizmus, a szovjetellenesség szításával, a nemzeti elzárkózás ösztönzésé­vel, a mozgalmunkban fellelhető minden antimarxista és szaka­dár nézet felhasználásával gyen­gíteni. A Magyar Szocialista Munkás­párt tevékenységében a proletár internacionalizmus elvét követi. Visszautasít minden burzsoá és antimarxista nézetet, a naciona­lizmust, a szovjetellenességet, mert tudja, hogy mindez moz­galmunk egysége, az emberi ha­ladás ellen irányul. Pártunk ezért támogatja, hogy a kommunista és munkáspártok kapcsolatai erő­södjenek, hogy képviselőik két-, több és sokoldalú találkozók ke­retében rendszeresen találkozza­nak. A testvérpártoknak ki kell cserélniük forradalmi tapasztala­taikat, tanácskozniuk kell a nemzetközi politika fő kérdé­seiről, a közös feladatokról, hogy a­­ proletár internacionalizmus szellemében, összehangoltan lép­hessenek fel a békéért, a társa­dalmi haladásért és a nemzeti érdekeket semmibe vevő nagy monopóliumok, az imperializmus nemzetközi összefogása ellen. A haladó erők együttműködéséért Véleményünk szerint a szer­kesztő bizottság által készített dokumentumtervezet az európai kommunista és munkáspártok je­len értekezletének napirendjével és céljaival összhangban van. Elemzi a nemzetközi helyzetben, az Európa biztonságáért folyta­tott harcban bekövetkezett vál­tozások lényegét, körültekintően határozza meg közös feladatain­kat az adott helyzetben. Egyetér­tünk a dokumentumnak azzal a részével is, amely felhívással for­dul Európa haladó, demokrati­kus erőihez, mindenekelőtt a szocialista, szociáldemokrata pártokhoz, hogy működjünk együtt a béke és a biztonság kö­zös ügyének megerősítésében. A szerkesztő bizottság munká­jában közreműködő 28 testvér­párt egyikeként mi is részt vet­tünk a dokumentum készítésé­ben, amely meggyőződésünk sze­rint alkalmas arra, hogy segítse Európa kommunista és mág­as­­pártjainak, valamennyi haladó erejének közös harcát, felemelő céljaink elérését. Pártunk elfo­gadja a beterjesztett okmányter­vezetet, és elfogadásra javasolja az értekezleten részt vevő min­den testvérpárt küldöttségének. Befejezésül kérem a testvér­­pártok küldötteit, vigyék maguk­kal hazájukba a magyar kom­munisták üdvözletét és jókíván­ságait. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és tagsága, a szocializmust építő és békeszerető magyar nép teljes erejével támogatni fogja tanács­kozásunk állásfoglalásait, és minden tőle telhetőt megtesz an­nak érdekében, hogy Európa a béke, a biztonság, az együttmű­ködés és a társadalmi haladás földrésze legyen. Kétoldalú megbeszélések Kádár János és Leonyid Brezsnyev baráti eszmecseréje (MTI) Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitká­ra június 30-án megbeszélést folytatott Berlinben. A két párt vezetői foglalkoz­tak néhány nemzetközi kérdés­sel és megállapították, hogy az európai kommunista és munkás­pártok konferenciája fontos hoz­zájárulás földrészünk kommu­nista és munkásmozgalmának összeforrottságához. Kádár János és Leonyid Brezs­nyev tájékoztatták egymást az MSZMP XI., illetve az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásának alakulásáról és kifejezték teljes megelégedettségüket afelett, hogy állandóan mélyül a ma­gyar-szovjet párt- és államközi együttműködés. A találkozó baráti légkörben zajlott le. Kádár János a nap folyamán megbeszélést folytatott Erich Ho­­neckerrel, Gustav Husákkal, Tó­dor Zsivkával, Nicolae Ceauses­­cuval ás Joszip Broz Titóval Testvérpártok vezetőinek felszólalásai A reggeli ülés első felszólalója Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke volt Joszip Broz Tito. Joszip Broz Tito kijelentette, hogy meggyőződése szerint az ezen a konferencián kialakult nyílt és szabad eszmecsere jelentősen hozzájárul, hogy megvalósulhas­sanak a konferencia céljai: a kommunista és munkáspártok még erőteljesebben járulhassa­nak hozzá­­ európai bék­­és biztonság szil­irditlásáho­z, az eu­rópai általános, rr. .den oldal együttműködés fejlesztéséhez is az európai társadalmi­­ ,­hoz. Az egé­s mai r­rnz-. Azi helyzet bonyi­mon­dásos — mon­totta a ‘KSZ el­nöke —, de r­eg g­­ietó, ho­gyan törnek el re «* al nokrácia. a haladás és i sz' A világ ;■ idéjét erőteljesen je . ■.,!-■ a kapitalista rendszer váls .da, £ ellent­mondásuk ha.­.. ’ ak, és .'la­kat hívnak é'en *; • nemcsak gazdasági, hanem . t d .•impo­­litikai és erkölcsi \ . ,g is é|jM| úttal. Ebben az ba i‘ ami­kor a kapital ..okban a gazdagok még . . b. .sze­gények pedig válnak, az a jejen parancsa, hogy a szocia - .. . w récia erőinek .é.Vo­l­­ jt niuk harcuk. Kítózak­ban egyre erőteljes, ub szanak a dolgozó tbmá»k. s a ok» növekvő politikai c.'.Tv^a..­ A dolgozók széle. ' ■ n­o miek egy • re előnyösebben kai hangulata arra kel., szerit: az' összes társadalmi erői tüzetesen mer saját ál­láspontjukat. A szocializ.au? ,*:/• képesek túlszárnyalni.­zitív politikai, gazdasági é., • . lemi értékeket amelyeket de­mokrácia edd e­lőtt mu­tatni. A szi­mokrácia ért nos, egymás: megegyező mák, s ezek: emberi igazságos-­ ság és szabadság, függetlenség,­ egyenjogúság. 1. A JKSZ elnöke a továbbiak­ban rámutatott, a függetlenségü­kért harcoló népek ma már be­hatoltak a nemzetközi küzdőtér­re. Ezek a népek tovább folytat­ják igazságos harcukat a politi­kai emancipációért, a független és szabad nemzeti fejlődésért, a világ békéjéért és biztonságáért. A katonai tömbön kívül álló or­szágok mozgalma közvetlen el­lenállást tanúsít az imperialista politikával szemben. Tito külö­nösen jelentősnek minősítette az ilyen országok államfőinek és miniszterelnökeinek hamarosan sorra kerülő colombói értekezle­tét. A nemzeti kisebbség jogainak figyelmen kívül hagyása, azok jogainak elhanyagolása ellenté­tes a legelemibb emberi jogok­kal s különösen ellentétes a nemzeti kérdés marxista-leni­nista megközelítésével. A kommunista mozgalom problémáiról szólva, Tito hang­súlyozta, hogy minden forradal­mi mozgalom közvetlenül saját munkásosztályának és saját né­pének felelős, s pozitívan hat a nemzetközi kapcsolatok fejlesz­tésére, ha figyelembe veszik, hogy a szocializmusért vívott harcnak különböző útjai lehet­ségesek. Megállapította, milyen feleme­lő politikai légkörben történt en­nek a konferenciának az előké­szítése, s milyen kitűnő a konfe­rencia légköre is. Itt teljesen nyílt a légkör, mindenki meg­értő a másik álláspontja iránt, így lehetővé válik egymás állás­pontjának jobb megismerése és a fő kérdésekben könnyebb ki­alakítani egységes álláspontot. Meggyőződése, hogy a szocializ­mus feltartóztathatatlan világfo­lyamat. A JKSZ elnöke után Lars Werner, a (svéd) Baloldali Párt — Kommunisták elnöke szólalt fel.

Next