Magyar Hírlap, 1976. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
6 1976. OKTÓBER 26. KEDD KULTÚRA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Közművelődési alapból • Új művelődési központok A közművelődési alapból 140,5 millió forinttal támogatják a közművelődési beruházásokat ebben a tervidőszakban — döntött a legutóbbi ülésen az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Főleg a komplex művelődési központok létesítését segítik elő. Mezőhegyes, Földes, Besenyőtelek pénzalapjait például hathétmillióval egészítik ki, hogy a községbeliek létrehozhassák az általános iskola—művelődési otthon—könyvtár együttest. A Bács- Kiskun megyei keceliek 1980 végéig az oktatási-művelődésisportközpont egy részét, az iskolát és a könyvtárat szeretnék felépíteni. Terveik megvalósításához az alap négymillió forinttal járul hozzá. A VI. ötéves terv időszakában a művelődési ház, filmszínház, óvoda, tornaterem, konyha, étterem megvalósításához, további összegeket kapnak majd. A komlói művelődési központ egy része már elkészült, a további beruházást ötmillióval segítik elő. Tízmilliót folyósítanak a sárospatakiaknak, akik a nagy múltú városhoz méltó művelődési központot terveznek. Gödöllőn, a fejlődő egyetemi központ művelődésének tárgyi feltételeit teremti meg a Pest megyei Tanács. Az Állami Ifjúsági Bizottság 14 millió, a MÉM tízmillió forinttal támogatja ezt a beruházást; a közművelődési alapból 12 millióval segítik. A Szolnok megyei művelődési központ számos üzem, vállalat jóvoltából széles körű társadalmi összefogással valósul meg előreláthatólag 1977. november 7-ig. Az a nyolcmillió forint, melyet a közművelődési alapból nyújtanak, a mielőbbi befejezést segíti. A támogatásban részesülő 26 város és község között szerepel Pécs, Eger, Gyöngyös, Tótkomlós, Dióskál, Battonya, Szombathely, Zalaegerszeg is. A fővárosban a IV. és a XV. kerületbeli művelődési és ifjúsági ház, valamint a XVIII. kerületbeli könyvtár építését támogatják a közművelődési alapból. — ma — Örkény-bemutató Hétfőn megkezdődtek a Nemzeti Színházban Örkény István Kulcskeresők című drámájának próbái Major Tamás rendezésében. A főbb szerepeket a készülő előadásban Avar István, Törőcsik Mari, Egri Katalin, Őze Lajos, Máthé Erzsi, Szacsvay László alakítják. A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket pedig Schaffer Judit tervezi. A premierre előreláthatóan december közepén kerül sor. Prága Dzsesszfesztivál Vasárnap este ünnepélyesen megnyílt a XI. prágai dzsesszfesztivál. A Szmetana-teremben felcsendültek a dzsessz cseh klaszszikusának, Jaroslav Jezeknek művei, Gershwin híres zongoraversenyével egyetemben. A műfaj világhírű sztrájáinak részvételével szerdáig zajló fesztivál iránt nagy a nemzetközi érdeklődés is. Több mint negyven külföldi újságíró és számos szakember érkezett Prágába, a versenyt rendező Prágakoncert meghívására. Az ünnepélyes megnyitó-hangversenyen a csehszlovák együttesek mellett fellép a szovjet Georgij Garanjan, az angol Alex Welsh és az amerikai Gil Evans együttes is. A fesztivál fénypontja a swing 67 esztendős királyának, Benny Goodmannak a vendégszereplése. Vele egy műsorban lép fel Pege Aladár Csehszlovákiában is népszerű kvartettje. _ Tévénapló — Játsszunk valami Két kérdésre megfeleltél, lányom. De azt fejtsd meg, ha olyan nagyon okos vagy, hozz is meg ne is, legyen is, meg ne is. A lány láment az udvarra, kért két szitát a szakácsnőtől, és közéjük tett egy élő galambot. Így ment a király színe elé. Mikor az kezébe fogta a szitákat, a galamb kiröppent belőle. A király feleségül vette az okos lányt, hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak ... Idézhettünk volna példát a világ bármely nemzetének hagyománykincséből, irodalmából — de bizonyítani aligha kell: az ember ősidők óta szeret játszani, versenyezni. Mostanában pedig különösen virágkorát éljük a vetélkedőknek. Brigádok, iskolák, kerületek, művelődési házak állnak ki szellemi párbajra. Olykor még a tananyag elsajátításánál is ez a „varázsszer”. E divatban közrejátszik a televízió, hiszen a sorozatok mellett talán a vetélkedők a legnépszerűbb műsorok. Méltán, minthogy szórakoztatnak, izgalmat keltenek, némelykor szellemileg alaposan megtornáztatják a nézőket. No igen, tanítanak, ismereteket terjesztenek — de eme hatásukat nem szabad túlbecsülni. Lassan önálló tévés műfajjá duzzad a vetélkedő. Bizonyos vetélkedők esetében — amatőr vagy profi — produkciók versenyeznek egymással. Olykor egész életutakat eldönthet a „végeredmény” (gondoljunk a jövőre újra induló Ki mit tud-ra). Sok vetélkedőműsor magas színvonalon látja el a szórakoztatás funkcióját, művészi élményt nyújt (szavaló- és karmesterverseny, Lássuk a zenét). A produkció jellegű vetélkedők hatására kibontakozott már országos mozgalom is. (Röpülj, páva) De az „igazi” játékok mégsem ezek, hanem a kvízek, kitalálósdik, a kérdezz-felelek, amikor a dobások, kérdéshúzások folytán a szerencse is nagyobb szerephez jut. A néző ilyenkor nemcsak rokonszenvez, kritizál, hanem, még ha passzív részvevő is, aktívan bekapcsolódhat, valamiféle különlegesebb talentum nélkül is. Ezzel a tipikus kvízformával gyakran színesítenek egyéb — például nyelvi, ifjúsági — műsorokat. Mi kell ahhoz, hogy „jó”, népszerű legyen egy vetélkedő? Mindenekelőtt egy eredeti alapötlet, vagy ahogyan filmes nyelven mondják: gag. Liszkay Tamás — akinek nevéhez fűződik a nagy sikerű Fekete-fehér monstre vetélkedő is — írja Játékok és játékosok című könyvében: „Az alapötlet determinálja az egész játékot. Ennek olyan konzekvenciái vannak, melyek előre jól láthatók, s amelyekkel számolni kell, de olyanok is vannak, amelyek előre nem láthatók, később bukkannak fel.” Én ennek a gagnek számos követelményt kell kielégítenie, egyebek között — egymással szorosan összefüggő — sajátos politikai, kulturális, társadalmi célt, tartalmat. A jelenleg is folydogáló, illetve nemrég kezdődött vetélkedők közül érdeklődésre tarthat számot a népművészet berkeit kutató Tojáspatkoló. Kifejezetten egy réteget — a vendéglátóipari szakközépiskolásokat — hívja játszótársul A mi sulink című ifjúsági vetélkedő, hiányt pótol, mindezt jó hangulattal, okosító kérdésekkel teszi. Nem valamiféle általánosító céllal, de megjegyezzük: az úgynevezett , általános műveltségre apelláló, sok területen mozgó, épp ezért „könnyű” kérdésekkel operáló játékok jellegtelenné válhatnak (Aki mer, az nyer). Az eredetileg jó gag később unalmassá szürkül, a jó törekvés visszájára fordulhat... A Játék a betűkkel során bizonyára sokan forgatták az Értelmező Szótár lapjait, de utóbb mintha csak azért tennék, hogy szószörnyeikhez önigazolás próbáljanak keresni. Mindezt fiiiért? Egy-egy — önmagában gyönyörű — kerámiatárgyért, és ez csak fokozza az egyhangúságot. Ha már a tétnél tartunk: arany sza músza bály, hogy ennek a játék súlyával, stílusával — esetleg a játékosok személyével — összhangban kell lennie. No meg a tudásukkal ... A nagy vihart kavart ominózus Aki mer, az nyer adásban az egyik versenyző szinte alapfokúnak tekinthető kérdésekre sem adott helyes választ — és üdülést nyert. Ez már átvezet a játékszabályok témájához. A szerencse és a tudás viszonya meghatározza egy játék komolyságát, és olykor éppen nem azért szórakoztató egy vetélkedő, mert túl nagy a szerencse szerepe... A szabályok kiválasztásánál is fontosabb a játékosok kiválasztása. A közelmúltban tapasztalhattuk, hogy a játékosok megbuktathatnak egy efféle műsort. Mindeme nehézségeken sokszor úrrá tud lenni a jó játékvezető, különösen, ha egyben közkedvelt televíziós egyéniség is. Vitray Tamás vagy Antal Imre bevált jolly jokerek, tapasztalataik folytán szinte biztosítékai a sikernek. Egri János már a legutóbbi Aki mer, az nyerben érezhetően szigorodott, és ez javára vált a műsornak, hiszen túlzásba vitt mosolygósengedékenysége korábban talán még veszélyeztette is a játék vetélkedőjellegét. Gáti Istvánban végre állandó vezetőre talált a Kicsoda — micsoda, remélhető, hogy a nemrég beharangozott Soha jobb kor!-nak is jó házigazdája lesz. A játékok stáblistájának többi szereplője is megérdemelné, hogy tevékenységükkel egyenként foglalkozzunk, hiszen nélkülük egy nyeremény sem találna gazdára. A szerkesztőkön kívül éppen ezért nekik is címezzük a kívánságot: bár mostanában jó néhány kvít kezdődött, a tévénézők kiéheztek egy olyan nagyszabású, százezreket megmozgató, értelmes célú és nagy tétű játékra, mint a Feketefehér volt. Igaz, hogy jövő év januárjában már izgulhatunk a Ki mit tud részvevőinek — de szeretnénk játszani is ... Elek Lenke Diákparlamentek gO^JL1 / Gondolkodás közös dolgokról Ezekben a hetekben, napokban rendezik a főváros gimnáziumai, szakközépiskolái, szakmunkásképző intézetei az iskolai diákparlamenteket. A diákparlamentek az ifjúság közéletiségre való nevelésének, felkészítésének, így a közéletiség gyakorlásának igen fontos fórumai. Nem egyedi, alkalomszerű fórumok, hanem kiemelkedő eseményei egy egész folyamatnak, nevelési koncepciónak. Új vonások Az idén megrendezett vagy megrendezésre kerülő parlamentek a korábbiakhoz képest új vonásokat is tartalmaznak, amelyek közül legfontosabb, hogy biztosítani kell valamennyi diák részvételének lehetőségét. Rendkívüli jelentősége van a parlament előkészítésének. Sikere attól függ, hogy valóban egy folyamat megnyilvánulása-e, tehát attól, hogy milyen mértékben és gogyan vonták, illetve vonják be az előző parlament óta a diákokat az iskola előtt álló feladatok megoldásába. Meghatározó szerepe van az iskola igazgatója beszámolójának a parlament sikerében. Fontos, hogy az igazgató őszintén, a partner módján és hangján beszéljen az iskola előtt álló feladatokról, nyíltan tárja fel a közös célok elérését nehezítő akadályokat, gondokat is. Célunk ugyanis az, hogy minden intézményben kialakuljon egyfajta iskolai öntudat; szeretnénk, ha a diákok büszkék lennének munkahelyükre, iskolájukra. Ez pedig csak ott és csak akkor lehetséges, ahol az ifjúság magáénak érzi a közösség gondjait, ismeri a közösségért történő erőfeszítéseket. Amelyben maga is részt érez. Csak akkor kívánhatjuk a diákoktól, hogy becsüljék iskolájukat, ha tudják, hogy az ő zavartalan életük, tanulásuk, művelődésük milyen szellemi és anyagi erőfeszítést kívánt a felnőtt társadalomtól. Az ifjúságnak a parlamentre való felkészülése ugyancsak része egy folyamatnak. A parlament sikere, eredményessége, feltételezi a diákoknak az iskolai közéletben való korábbi és folyamatos részvételét. Nem csupán a beszámolóból ismerik meg az iskola feladatait, gondjait, azok megoldásában saját szerepüket. Az élet egészével A hangsúly tehát azon van, és a parlamenteket ez motiválja, hogyan alakuljon tovább az iskola élete, amelyben felnőtt és fiatal, tanár és diák egyaránt fontos tényezők, hogyan egyesítsék erőiket a közösen meghatározott feladatok megoldásában. A parlamenten folytatott eszmecsere nem korlátozódhat a tanítási órákra. Az iskolai élet egészével kell törődni, sőt túl kell lépni az iskola falain is. Iskoláink, a nevelőtestületek, mind többet tesznek ennek a funkciónak betöltése érdekében. Tudjuk azt is, hogy még igen sok — az ifjúsággal közös — feladatunk van az igények felkeltésében és kielégítésében. Éppen nevelési céljaink következetes képviselete kívánja azonban meg, hogy a parlamentek ne az igénybejelentések fórumaivá váljanak, hanem legyenek színterei a közös gondolkodásnak arról: mit és hogyan kell tenni a feltételek javításáért. Érdekvédelem is Fontos fóruma a parlament — a fentiekkel összhangban — az ifjúság érdekvédelmének is. Az iskola egyik feladata, hogy egyre jobban gondoskodjék a tanulók szociális ellátásáról. Ehhez nyújt segítséget annak megvitatása, hogy a diákszociális bizottság hogyan teljesítette feladatát és miként szélesítheti e tevékenységét. Mint a korábbi parlamenteken, az idén is az határozza meg a tanácskozás légkörét, hogy a küldöttek választ kapnak-e az előző alkalommal felvetett kérdéseikre, tájékozódhatnak-e javaslataik sorsáról. Nem várunk-e túl sokat a diákparlamentektől? Bizonyosak lehetünk benne, hogy nem. Éppen a korábbi parlamentek tapasztalatai adák erre a határozott választ. Vajna Gábor, a fővárosi tanács művelődési főosztályának helyettes vezetője J rádiófigyelő tanulmányt le-Nemzeti Szin■ ■ a labdarrugójáték vezetékem nemzetközi hírű Zsolt István „kettesben” mondott önmagáról. Ezt a zárkózott föltárulkozó embert Szilágyi János különc hírében állónak nevezte. Elő is tetszett: Zsoltotvitathatatlan unikum volta teszi öntudatossá, mert olyan közönyt taszító tulajdonságok keverése, ami rokon- és ellenszenvet egyaránt kihívhat (mások ezért az öntudat szót önteltséggel helyettesítik). Szélsőségesnek látszó, egy könyörtelen belső logika láncán mégis egybefűződő vonások jellemzik : szabadságát féltve őrző szokásra; a nyilvánosság kereszttüzében lappang (a futballbíró sípja mögött jelen is van, el is tűnik az ember); szerelemben a változatosságot; életmódban, barátban, ételben a szinte groteszkségig fokozott állandóságot kedveli; csaknem képtelenül udvarias, de a „ne közelíts” határozott gesztusával, vasszigorral követel másoktól önmagától, ám (Krúdy-kedvelő is!) elnyújtozó epikureusa a fizikai élvezeteknek. Ráadásul — fölesküdt agglegény — tiltakozik a magányosság díszítő jelzője ellen. Mégis föllelhető az ellentmondások alkotta belső egység. Zsolt karaktere — esztétikából kölcsönvett, jelzővel — formalista. Nemhiába tartják anglománnak: a gentleman pokolban is őrzött szokásokkal pántolta össze belsejét. Zsolt is a maga számára vasból öntött formákat (fölkelés, torna, naptár szerinti ulti,lábtenisz, baráti csevegés, sőt tán pásztoróra) tölt meg sportpályán, bírói testületben, színházban már-már kevésbé fontosnak tetsző tartalommal. Igaz, eltökélt civilkurázsival tartotta-tartja a fegyelmet — sietve tegyük hozzá, nem katonásdit, hanem ésszerű rendet. Ez emelte az élvonalba sikere záloga lehet elégedettségének és sajátos életszeretetének (bár a Nemzeti — kívülről — nem tetszik annyira idilli munkahelynek, mint az ő közérzetében), hogy végül is erre gondoljunk: vannak emberek, roppant szükségesek, akiket ép erkölcsi érzékkel tisztelni kell, vagy legalábbis elismerni — ám nehéz közel kerülni hozzájuk. Volt ennek a beszélgetésnek még további hozadéka. Keveset szólt a riporter, mégis kitűnő médiumnak bizonyult a vallomástételre. Az emberi lényeget föltáró riport interjú, beszélgetés, portré — mondhatni — lakmuszpapírként működteti a fölkészült kérdezőt. Az ő érzékenysége mutatja ki a föltáruló alkat összetevőit. Ha van hozzá kellő vegy rokonsága, egyenrangú társ lehet a szerkezeti képlet fölírásában. Hasonlatos továbbá — természettudományos képzeteknél maradva — a modern fizika érzékeny műszereihez túlzott beavatkozása az eredményt is módosíthatja. Úgy kell tehát kérdezni (néha csak hallgatni), hogy a dialógus alanya mintegy önkéntelenül nyíljék meg és — a régi esküformula szerint — az igazságot mondja, csak az igazságot, s a teljes igazságot. Nehéz a riporter dolga: élő nyersanyaggal küzd; a dokumentáló műfajok hősei gyakorta igazat hazudnak, s hazugságot adnak elő meggyőző őszinteséggel (lásd: önámítás). A rátermett kérdező nem tehet egyebet, mint jó előkészítéssel, szünetekkel, hangsúly-elosztással, makacs visszatérésekkel vagy a lendületes elszólások továbblendésével , azaz társalkotói szintű dramaturgiával engedje át magán, szűke-csapolja jellemzővé egy ember vallomását. Effajta, sokszor észrevétlen gesztusok értéknövelő hatása alig kihüvelyezhető, mert beolvad a produkció egészébe. Mégis: figyelnünk kell rájuk s megbecsülnünk, mert megteremtői a jó riportonű soroknak, amelyek manapság már nem ritkák a rádióban. Lukácsy András JBj vf|SS1L Pszichológiai