Magyar Hírlap, 1977. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

2 1977. ÁPRILIS 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA Jlíkvum Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL OPOUDIEN A francia lapok nem minden irónia nélkül kommentálják a második Barre-kormány összetételét. A Szocialista Párthoz közelálló napilap kiemeli, hogy a választási „harci kormány” csak jelentéktelen mértékben tér el a miniszterelnök előző kabinetjétől. Az eredmény banalitása annál bántóbb, mivel a várakozás nagy és türelmetlen volt. Átalakították, letisztogatták, újrameszelték a homlokzatot restauráltak — de semmit sem újítottak. A miniszterelnök, miután megkapta az államfőtől a politikai trojka (Guichard, Lecarnet és Poniatowski) fejét, olyan csapattal vette körül magát, amely hagyja majd, hogy kedvére kormányozzon. Barrenak Giscard d’Estaing részéről sem kell meglepetésekre számítania, mivel az államfő és a kormánytöbbség sorsa a kormány eredményességétől függ. A L’Humaniténak, az FKP lapjának értesülése szerint több neves személyiség is elutasította azt az ajánlatot, hogy belépjen az új Barre-kabinetbe , nem siettek a süllyedő hajóra. l'Hunnité A Francia KP lapjának rajzos kommentárján Barre, a nagy mágus sapkája (az árindex) felfelé mutat, míg a szeméből áradó varázserő (a foglalkoztatottság és a vásárlóerő) elgyengülve hanyatlik ... Trybuna Luda A LEMP KB lapja élesen bírálja az „emberi és polgárjogok védelmi mozgalma” felhívásának szerzőit, akik a napokban „sajtóértekezletet” tartottak Varsóban. A lap rámutat, hogy e csoport tevékenysége sérti a lengyel nemzeti érdekeket. Több lengyel újságíró és Varsóban akkreditált külföldi tudósító értesítést kapott, hogy sajtóértekezletet tartanak az „emberi és polgárjogok védelmi mozgalma” felhívásának szóvivői. A sajtóértekezletet meg is tartották, öt külföldi újságíró részvételével, és előterjesztettek egy dokumentumot, amely a rosszakarat, a közönséges hamisítás és a politikai kártevés megtestesítője. E felhívás szerzőinek politikai célja olyan benyomást kelteni, mintha Lengyelországban nem tartanák tiszteletben az ENSZ által elfogadott emberi jogokat, és mintha színre lépett volna egy olyan csoport, amely joggal nevezi magát a törvény védelmezőjének. A néphatalom Lengyelországban felszámolta a kizsákmányolást, a társadalmi egyenlőtlenséget, és a nemzet történetében először megteremtette a valódi emberi jogok és az igazi demokrácia létét biztosító társadalmi rendet és anyagi feltételeket. Lengyelország jelentősen hozzájárul az emberi jogok kodifikálásának munkájához, és a gyakorlatban még túl is megy e törvények előírásain. Az alkotmány lételemévé vált az állampolgári egyenlőség. Igen jelentős a munkához és a tanuláshoz való jog biztosítása, a törvény előtti egyenlőség és a mindenfajta diszkrimináció elleni védelem. 1TTP---------- --------------------Kaysone Phomvihane beszéde Laosz a kapitalista fejlődést kihagyva halad a szocializmus felé (ADN) Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke beszédet mondott a legfelsőbb népi tanács és a kormány március 18-tól 28- ig tartott együttes ülésén. A Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szocialista építést siker koronázza, és rámutatott, hogy a nemzeti forradalmi harc teljes sikere hozzájárult a béke megszilárdításához Indokínában és Délkelet-Ázsiában. A népi demokratikus hatalmat — folytatta Kaysone Phomvihane — sikerült fokozatosan megszilárdítani, különböző tömegszervezetek jöttek létre. Fontos eredmények születtek a gazdaság területén is. Noha a gyarmatosítás és az imperializmus korának öröksége rendkívül súlyos volt, az ipari üzemek ismét megkezdték a munkát, fokozódott a mezőgazdasági termelés, sikerült biztosítani a lakosság ellátását a városokban is. Az élet stabilizálásához nagymértékben járult hozzá a valutareform, az új bérrendszer bevezetése, valamint egy széles körű kereskedelmi hálózat létrehozása. Jelentős eredmények születtek az oktatásügy, valamint az egészségügy területén is. A laoszi kormányfő a továbbiakban kiemelte, hogy országa mindig számíthatott a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatására és hatékony segítségére, és emlékeztetett arra, hogy a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság szorosan együttműködik a szomszédos Kambodzsával és Vietnami Szocialista Köztársasággal. A Laoszban folyó szocialista építés ismertetőjegyeiről szólva Kaysone Phomvihane többek között kifejtette: Laosz békeszerető, független és egyesített ország. A szocializmus elővédje Délkelet- Ázsiában és új társadalmat épít. Laosz a szétforgácsolt kisüzemi termelés rendszeréből, a kapitalista fejlődést kihagyva, a szocializmus felé halad, és mindez kedvező nemzetközi feltételek között történik. Az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatai között említette meg a főtitkár a nép demokratikus közigazgatási szerveinek megszilárdítását és a dolgozók beleszólási joga kiszélesítését, és rámutatott, hogy egyidejűleg kell végrehajtani a termelési viszonyok forradalmi átalakítását, valamint a tudományos-műszaki és az ideológiai-kulturális forradalmat. A tudományos-műszaki forradalomnak ebben a folyamatban kulcsszerepe van — hangoztatta Kaysone Phomvihane. ....... fi...TH1-; TXm'0"H---------1 413 i -^i A A lengyel szejm tavaszi ülésszaka (MTI) Csütörtökön Varsóban megtartották a lengyel parlament, a szejm tavaszi ülésszakát. Piotr Jaroszewicz miniszterelnök a LEMP VI. és VII. kongresszusának határozataiban foglalt társadalmi program megvalósításáról beszámolva kijelentette:- Az elmúlt évek egyik legfontosabb eredménye, hogy jelentős beruházások segítségével, sikerült biztosítani a teljes foglalkoztatottságot, annak ellenére, hogy az ország történetében eddig példátlan számú, 3 és fél millió munkába álló fiatalnak kellett hat év alatt munkalehetőséget teremteni. Óriási a fejlődés a munkabérek terén. Csupán 1976-ban, mintegy 1,9 millió dolgozó fizetését emelték fel. Az állami szektorban a reálbérek 47 százalékkal emelkedtek az elmúlt hat év alatt. A szónok bírálta egyes vállalatok és intézmények helytelen béralap-gazdálkodását, és kijelentette, hogy a vezetés törekedni fog a béralap-gazdálkodási fegyelem biztosítására és szigorú ellenőrzésére. Az ellátási kérdésekről szólva Jarosaewicz elmondotta, hogy a jövedelmek növekedése együtt járt a fogyasztási cikkek és szolgáltatások iránti kereslet növekedésével. Megalapozott a bírálat egyes fogyasztási cikkek minőségével szemben, és ezen változtatni kell. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy az elmúlt hat év alatt óriási összegeket fordítottak lakásépítésre, és beszámolt arról, hogy dolgoznak azoknak a feltételeknek megteremtésén, amelyek lehetővé tennék évi félmillió, vagy annál is több új lakás építését. A minisztertanács elnöke beszédében előterjesztette a minimálbérek és az 1975 előtt megállapított nyugdíjak felemelésének tervezetét. A szejm a beszámolót követő vita után határozatot hozott, s ebben elfogadta a kormány tájékoztatását a LEMP VI. és VI. kongresszusa határozatai társadalompolitikai programjának megvalósításáról. Giscard programadó beszéde Az új francia kormány első ülése Baracs Dénes, az MTI párizsi tudósítója jelenti: „Az új francia kormány minisztereinek, még ha tagjai is a többséget alkotó különböző pártoknak, nem e pártok, hanem a kormány nevében kell beszélniük” — jelentette ki a második Barre-kormány csütörtök reggeli első ülésén Giscard d’Estaing köztársasági elnök. A kormánynak mondotta, egységesnek kell lennie és távolságot kell tartania a pártokkal szemben (amelyek parlamenti támaszát adják, és amelyeknek a kormányban volt vezérképviselői, az államminiszterek, az előző Barre-kabinetben gyakorta hajba kaptak — a tud. megj.). Az államfő a kabinet ülésén elhangzott nyilatkozatában óvatosan beszélt a gazdasági talpraállás esélyeiről. Az első Barrekormány lelassította a mindent elsöpréssel fenyegető inflációt — mondotta —, a másodiknak ki kell vezetnie az országot a válságból Ehhez azonban az szükséges, hogy ne legyenek újabb külső nehézségek és hogy megtartsák a bérek és az árak egyensúlyát (ami a vásárlóerő korlátozására irányuló politika folytatását feltételezi). A kormány és a kormánypártok formai különválasztásának időszerűségét jelezték az RPR képviselőinek parlamenti napjai is, amelyek a gauile-ista UDR helyébe lépő legnagyobb többségi formáció morózus hangulatáról tanúskodtak. Jacques Chirac, az RPR elnöke, akit kedden az államfő után a miniszterelnök is fogadott, azt mondotta csütörtöki beszédében, hogy pártja lojális lesz a többségen belül, egyben „éber” is — megköveteli a kölcsönösséget. Az exminiszterelnök ismét szemére vetette — név említése nélkül — az államfőnek, hogy a gazdasági talpraállás tervének életbe léptetése előtt nem írta ki a parlamenti választásokat, és hogy a községtanácsi választások politikai jelentőségét túlságosan sokáig kétségbe vonta. l-M !V/} Bonni botránykrónika Csupafülország ZÁRJUK LE A TRAUBEÜGYET — mondta Schmidt kancellár, szinte könyörgő hangon a szociáldemokrata parlamenti képviselők múlt csütörtöki frakcióülésén. (Traube-ügyként vonult be a köztudatba az NSZK-ban és határain túl az a lehallgatási botrány, amelynek során az NSZK alkotmányvédő hivatalának emberei 1975-ben betörtek dr. Klaus Robert Traubénak, a Kraftwerke Union egyik leányvállalata tudományos igazgatójának overathi lakásába, s ott lehallgató készülékeket helyeztek el. Az atomtudóst azzal gyanúsították, hogy terroristákkal tart fenn kapcsolatot, s a vizsgálat arra irányult, hogy adott-e át nekik atomtitkokat. Bár ez nem bizonyosodott be, a tudóst elbocsátották állásából, s mikor az ügy kipattant, a bonni belügyminisztériumnak csak hosszas erőfeszítéssel sikerült elfogadtatnia azt, hogy a betörésre „indokolt időpontban került sor”, másfelől, hogy a minisztérium illetékesei tudtak a dologról.) A kancellár ugyanebben a beszédében, más összefüggésben, kancellársága alatt első ízben vetette fel az SPD-FDP-kormány bukásának lehetőségét, hozzátéve, hogy ezt már csak azért is el kellene kerülni, mert súlyos szociális nyugtalanságot váltana ki az NSZK- ban. Holott a Traube-ügy, mint a tény, és a koalíció bukása, mint lehetőség között , szoros összefüggés mutatkozik. Igaz, első megjelenési formájában ez a bukási lehetőség még csak a kormányválság ördögeként festődött a falra, s az is igaz, hogy egy esetleges bukásnak mélyebben fekvő okai lennének, mint a Traube-ügy. Mint minden ügy, ez az alig egy hónappal ezelőtt kirobbant lehallgatási botrány is többféle jelentést hordoz. Legalább hármat: a kicsinyes gyanúsítgatás légkörét, amelyben egy tó takarítatján nyaraló, a padláson heverő matracok, több nyelvű üdvözlőlapok, és baloldalinak minősített ismerősök, később terroristának bizonyult ismerőseivel fenntartott laza kapcsolatok okat szolgáltathatnak hatósági vizsgálódásra, méghozzá az érintettek tudta nélkül; a szükségállapot légkörét, amelyben megengedhető az alkotmány biztosította szabadságjogok mellőzése, vagyis a magánlaksértés, lehallgató készülékek elhelyezése, a levéltitok semmibevétele — a sor iróniája folytán éppen egy nevében az alkotmány védelmére hivatott állami szerv részéről. A sors számlájára írt irónia, valójában nem egyéb, hatósági cinizmusnál: az NSZK-ban senki előtt sem titok, hogy az alkotmányvédő hivatal a titkosrendőrség funkcióit betöltő belbiztonsági szerv, saját elhatározásából és saját belátása szerint cselekszik anélkül, hogy előzetes engedélyt kérne, vagy utólag számot adna tevékenységéről a föléje rendelt, a parlamenti erőviszonyok alapján kinevezett személyeknek: a szavahihetőségi válságot. A kínos magyarázkodások, nyilatkozatok kísértetiesen emlékeztetnek Nixon volt amerikai elnök hivatalban eltöltött utolsó hónapjainak önmosdató kísérleteire. MAIHOFER BELÜGYMINISZTER, aki annak idején — amikor pártja, az FDP még ellenzékben volt — élesen helytelenítette a szükségállapot-törvényt, most nevét adta e törvény kihirdetetten alkalmazásához. A kormányt — személy szerint Schmidt kancellárt és az FDP elnökét, Genschert — az egész ügyben már csak az foglalkoztatta, hogy valamilyen formában „bebizonyosodjék”: az alkotmányvédő hivatal nem állam az államban. Mikor Maihafer a „felmentő bizonyítékot” szállította, megkapta a mennevelet, nem kényszerült lemondásra. Ez egyben a bonni kormány menlevele is volt, és ezért kérte Schmidt a szociáldemokrata parlamenti képviselőket, hogy vegyék le a napirendről a Traube-ügyet. Az atommérnök rovására elkövetett jogtiprás egyedi esete egy kancellári bocsánatkéréssel és ennek nyugtázásával tulajdonképpen le is zárult, az ügy azonban nem. Mert kiderült azóta, hogy ugyancsak alkotmányellenesen lehallgatják a bebörtönzött anarchisták és védőügyvédjeik bebeszélgetéseit, hogy Herbert Miest, a Német Kommunista Párt elnökét rendőri megfigyelés alatt tartják, hogy poloskákat (a miniatürizált lehallgató szerkezetek beceneve) helyeztek el a hamburgi polgármesteri hivatalban stb. A Traube-ügyet leleplező Spiegel című — történetesen szintén hamburgi — hetilap újabban minden számában közöl olyan olvasói leveleket, amelyeknek írói a kárukra elkövetett hasonló bírósági alkotmánysértésről számolnak be. És hányan nem számolnak be? A különös csak az, hogy —a közvéleménykutató intézetek felméréseinek tanúsága szerint — az NSZK állampolgárainak jelentős része egyetért, ezeknek a módszereknek az alkalmazásával. Sőt, az alkotmányvédő hivatal egyik volt alelnöke, jelenleg a belügyminisztérium belbiztonsági osztályának vezetője, Werner Smogdzin szerint az alkotmányvédelemnek, mint különleges rendőrségnek, jogot kell kapnia arra, hogy a magánéletbe is bepillantást nyerjen. Igaz, különleges esetekben. De mintha kicsit sok lenne a különleges eset. Arról nem beszélve, hogy vannak nem különleges esetek, például a hesseni kommunális választásokon megnyilvánult elégedetlenség, ami nemcsak az SPD visszaszorulásában és a jobboldali CDU előretörésében, hanem a kommunista pártra leadott szavazatok számának megsokszorozódásában is kifejezésre jutott. A kancellár nem is titkolta, hogy a hesseni eredményekből országos hangulatjelentés adatait olvassa ki, bár súlyukat azzal igyekezett csökkenteni, hogy manapság Nyugat-Európa valamennyi országában az ellen szavaznak, aki éppen kormányon van. A koalíció bukási lehetőségéről bevezetőben idézett szavait azonban éppen a hesseni számok mondatták vele. Szalay Hanna — ——mrjTV/ 1 Angela Davis az USA-ban uralkodó faji megkülönböztetésről (TASESZ) Angela Davis, az amerikai néger polgárjogi mozgalom neves aktivistája, aki nemrég érkezett Párizsba, beszámolt az Egyesült Államokban levő faji megkülönböztetésről, az emberi jogok durva megsértéséről. A négerek, Puerto Ricó-iak, indiánok és más, nemzeti kisebbségek ellen alkalmazott megtorlások, erőszakos cselekmények megfélemlítésüket és azt célozzák, hogy az Egyesült Államokban fennmaradjon a faji megkülönböztetés rendszere. Angela Davis, aki saját bőrén érezhette a hatóságok üldözését, konkrét adatokat ismertet azokról, akiket politikai meggyőződésükért, a polgárjogi mozgalmakban játszott szerepükért, hamis vádak alapján, köztörvényes bűnözőkként hosszú börtönbüntetésekre ítéltek. A fajgyűlölet, a kizsákmányolás, a megtorlások és az önkény az amerikai életforma elválaszthatatlan vonásai. Az új kormány hatalomra jutásával a hébert cseppet sem javult — állapította meg Angela Davis.