Magyar Hírlap, 1977. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
xBnT /eyonsyaa filalap / ________tudósítások - fórum____________________________1977. júniusi, szerda 3 Egy bérváltozás anatómiája Újra elosztott forintok — A keresetek megállapítása sohasem tartozott a legnépszerűbb vezetői feladatok közé. De ha ezt a kényes munkát a legilletékesebbekkel, magukkal a dolgozókkal közösen végezzük, megközelíthetjük az igazságos és a valóban munka szerinti béreket. Fedjük fel a magabiztos nyilatkozó kilétét, mert a történet hitele így kívánja. Nagy Bálintné, a Budapesti Konzervgyár munkaügyi osztályának irányítója mondta a fenti szavakat, amikor arról kérdeztük: miként sikerült rendezni a dolgozók fizetését azt követően, hogy az üzemben új technológiai vonalat szereltek fel Az érintett részleg munkásai — sokuk közül említsük meg Kárpáti Gézát, Deli Pált, Németh Bélát — nyíltan közölték: igenis aktívan közreműködtek az új bérforma bevezetésében, következésképp Nagyné magabiztosságának körükben van a fedezete Műszaki fejlesztés De miért érdemel mindez közfigyelmet? Hiszen az üzemi demokrácia gyakorlata meglehetősen régen ismeri az említett bérmegállapítási formát. Csakhogy a Budapesti Konzervgyárban a forintok újraelosztását megelőzte a korszerűbb technika és technológia bevezetése. Az új gépek munkába állítása előtt az emberek brigádban dolgoztak, így végezték — egymás közt felosztva — változatos feladataikat. Az elszámolásra pedig az évek óta bevált kulcs szerint került sor. A munkások úgy vélték: ennek a módszernek is megvan az előnye. A szorgalmas, az ügyes kezű szakember nemcsak többet termelt, hanem többet is keresett. Érthető, ha a korszerű gépeket, az új technológiai sort kiki vérmérséklete szerint fogadta. Az üzem- és munkaszervezők azonban nem szoríthatták a változásokat pusztán a mechanikára, az automatikára, a nagyobb termelékenység érdekében, a magasabb minőségi követelmények jegyében meggyökeresedett posztokat kellett kiiktatniuk, korábban kövületnek tetsző beosztásokat, lényegében egyetlen tollvonással kellett megszüntetniük. És a jövedelmeket — talán ez a legfontosabb tanulság — az új mértékhez kellett igazítani. Ugye nyilvánvaló, hogy mindez nem egyetlen gyár esete-ugye. A műszaki feltételek gyökeres változásai kivétel nélkül valamenynyi termelő vállalatunknál a napi gondok tucatjával terhelik a vezetőt és a munkást egyaránt. A szalagszerű termelés ugyanis nem csupán a nehéz fizikai megterhelést szünteti meg, hanem a szalag mentén — klasszikus képlet ez — szükségtelenné válik a kvalifikált szakmunka is. Azaz, a fázisok többségét elég ha jól begyakorolt betanított munkások végzik. Személyi besorolás Jogosnak tetszik hát a kérdés: mi lesz az ügykezű, szorgalmas szakemberekkel, akik éppen képzettségük okán kerestek a korábbi csoportos képlet alapján többet? Kérjék ki a munkakönyvüket és menjenek el egy sokkal kevésbé gépesített üzembe, ahol pénzben még kifejeződik az aranykezű mesterek iránti megbecsülés? Érthető, ha Lengyel István, az újjávarázsolt üzem vezetője, a technológiai sor kialakításának első számú felelőse nemmel válaszolt erre a kérdésre. — Krónikus munkaerőhiány van, ez köztudott, s a vállalatok amúgy is inkább gyarapítják a létszámot, semmint önszántukból elengedjenek akár egyetlen árva lakatost. Természetes hát, hogy a Budapesti Konzervgyár sem választhatta ezt a megoldást. Azt mondták: az újonnan berendezett üzemben szükség van kiváló szakemberekre, sőt egyre több olyan munkásra, aki tanult mestersége, akár több oklevele szerint is univerzális ismeretekkel bír. Az emberek összegeződő szaktudása, a lelkiismeretesség másokat mindig sarkalló példája ugyanis nagymértékben befolyásolja a munka hatékonyságát, azaz a vállalat gazdaságos termelése egyaránt függ minden üzemrész teljesítőképességétől. Jól ismert közgazdasági tételek ezek csakúgy, mint az üzemi demokrácia fórumairól tudott formák, s éppen ezért mondhatták bátran Nagy Bálintnéval együtt konzervgyári vezető kollégái: az átalakított részlegben — szemé,lyi besorolás alapján — bevezetik a kategorizált bérezést. — Az üzem gárdáját — hallottuk Rákos Imrénétől, a műhely normájától — az érdekeltek tudtával és beleegyezésével, négy osztályba soroltuk, sőt éppen az egymást jól ismerő dolgozókat kértük fel: jelöljék meg, kiket tartanak maguk közül első rangbélinek. E társakat természetesen a szalag legnehezebb, a legtöbb gyakorlatot és magas képzettséget követelő helyeire állítottuk, azzal a megjegyzéssel, hogy adott esetben más poszton, váratlan körülmények között is tudásuk legjavát kell nyújtaniuk És ugyanígy, a többi klasszisra is a munkások maguk adták egymásnak azt a titulust, amely kifejezi ügyességüket, sokoldalúságukat, szakmai rangjukat. Még javában tartott a próbaüzemelé, amikor már azt is eldöntötték: ha az első kategóriába tartozók bérét száz százaléknak veszik, a második osztályba soroltak ennek 90, a harmadik kategóriában levők 85, míg a negyedik helyen álló betanított, illetve segédmunkások a 75 százalékot kapják. * Követendő példa A rajt és ezt ne feledjék azok az üzemek (tartozzanak bármely iparágba, ágazatba), ahol csak ezután kerül sor a nagyszabású belső átszervezéssel járó technikai korszerűsítésre — fényesen sikerült. A modern eszközök a korábbinál lényegesen jobb körülményeket teremtettek az üzemben, azóta a dolgozók higiéniai és munkavédelmi szempontból egyaránt kielégítő keretek között végzik feladatukat. Az első havi borítékok átvételekor pedig kitűnt: a teljesítménybért igazságosan állapították meg, éppúgy figyelembe véve a részfeladatok elvégzéséhez szükséges időt, mint a munka nehézségi fokát. A teljesítmény — a korábbihoz képest — 10 százalékkal nőtt és ennél nagyobb mértékben emelkedtek a keresetek is. És mert itt sem áll meg az élet, a folytatást is elmondták: amennyiben a munka intenzitása további öt százalékkal nő, ugyanilyen arányban gyarapodnak a keresetek is. Egyenes beszéd. Ezt szeretik az emberek, ilyenkor érzik úgy: megbecsülik őket. A jó eredményről pedig bátran szólhat mindenki, a normál éppúgy, mint a mérnök vagy az osztályvezető, magabiztosan, hiszen senkiben sem kelt visszatetszést. Ellenkezőleg: másokat is buzdít a példa követésére. Benedek István Gábor Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Tunéziai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Habib Burgiba köztársasági elnököt Pártküldöttségünk hazaérkezett Mexikóból Hazaérkezett Mexikóból tegnap a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Varga Gyulának, a KB tagjának, a Zala megyei pártbizottság első titkárának vezetésével részt vett a Mexikói Kommunista Párt XXVII. kongresszusán. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Hazánkba érkezett Erich Mückenberger A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett a Német Szocialista Egységpárt Központi Ellenőrző Bizottságának és központi revíziós bizottságának küldöttsége, Erich Mückenbergernek, az NSZEP Politikai Bizottsága tagjának, a központi ellenőrző bizottság elnökének vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke fogadta. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Albert Bélánné külügyminisztériumi tanácsost, a munkásmozgalomban több évtizeden keresztül kifejtett tevékenysége elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A barátsághajó Pozsonyban Tegnap korán este Pozsonyba érkezett az Amur barátsághajó, amelynek fedélzetén 10 szocialista ország küldöttei a Szovjetunióból kiindulva, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül Csehszlovákiába látogatnak. A pozsonyi kikötőben a szlovák főváros több száz lakosa, ifjúságának képviselői és az úttörők küldöttei köszöntötték abarátsághajó utasait. KGST-tanácskozások A KGST két állandó bizottsága ülésezik keddtől Prágában. A statisztikai állandó bizottság ülésén a magyar delegációt Bálint József államtitkár, a KSH elnöke vezeti. A gépipari állami bizottság egyebek között a gőz- és vízturbinák, valamint a fűrészipari gépek és berendezések gyártásának szakosítására vonatkozó javaslatokat tárgyalja meg. KGST munkaértekezlet kezdődött kedden Nyíregyházán és Békéscsabán. Nyíregyházán a növényvédelmi előrejelzési adatfelvételezés és az információs rendszer kidolgozásánál kérdéseivel, a távészlelés, valamint a kártételek felmérésének és a kártételi veszélyhelyzetek megállapításának módszereivel foglalkoznak. A tanácskozás a jövő hét szerdáján Budapesten fejeződik be. Békéscsabán a KGST mezőgazdasági állandó bizottsága referencialaboratóriumokkal foglalkozó megbízottai ültek össze háromnapos eszmecserére. Megtárgyalják, hogyan lehet elősegíteni az állatbetegségek eddiginél megbízhatóbb kórjelzését, illetve az állatbetegségek elleni hatékonyabb védekezést és az állategészségügyi kutató tevékenységet. VEZETŐKÉPZÉS Az ismeretek szüntelen gyara- M podása, a régiek avulása, ' 'újak keletkezése — korunk egyik jellemző vonása. S az ismereteknek, információknak ezt a szakadatlan áramát, felgyorsult cserélődési folyamatát egy másik követi nyomon: az anyagi termelés társadalmi-gazdasági feltételeinek, hazai és külföldi környezetének változása. Nincs szakember, akinek ne kellene számolnia ezekkel a folyamatokkal, lépést tartania velük, s ennek következtében ne szorulna ismereteinek, szaktudásának rendszeres „karbantartására”, a továbbképzésre. Különösen áll ez a termelést irányító szakemberekre, a gazdasági vezetőkre, hiszen helyzetüknél fogva nem csupán részesei, hanem alakítói is az említett folyamatoknak. Nem lehet közömbös, hogy kormányzati szerveink szemmel tartják: a termelés irányítói miként „tartják karban” vezetői ismereteiket. Ezt tette a közelmúltban a Minisztertanács, amikor jelentést tárgyalt meg és határozatot hozott a vezető-továbbképzés feladatairól. A kérdés már régen nem az, hogy képezhető-e a vezető, sokkalta inkább az: hogyan? Ma már nem kell bizonygatni, hogy a gazdasági vezetéshez különleges ismeretekre van szükség. A közgazdász, a mérnöki, a jogi vagy más diploma s a vezetői rátermettség, párosulva a újunkéban szerzett rutinnal és tapasztalatokkal, együttvéve sem adhatnak a változó kor követelményeihez igazodó, tudományos alapokon álló vezetési ismereteket. Ezeket külön kell elsajátítani, vagy ha már rendelkezik is velük valaki, időnként fejlesztésre szorulnak. Az ismereteket a továbbképzéshez a korszerű vezetéstudomány nyújtja. Nem mai keletű felismerések ezek hazánkban sem. Egy évtizeddel ezelőtt vetette meg a vezető-továbbképzés alapját egy kormányhatározat, amely első ízben intézkedett a vezetési ismeretek oktatásáról és a gazdasági vezetők továbbképzéséről. Azóta jelentősek az eredmények. Létrejött az Országos Vezetőképző Központ, s mellette tucatnyi továbbképző „iskola” alakult különböző gazdasági ágazatokban, igazodva az eltérő viszonyokhoz, a speciális követelményekhez. Az oktatás leküzdötte számos gyermekbetegségét Az irányító szervek, amelyek kezdetben nem a jelentőségének megfelelően kezelték a szervezett és intézményes továbbképzést, ma már elismerik szerepét. Jelentős mértékben visszaszorult a tőkés vezetéstudományi módszerek kritikátlan átvétele. A továbbképzésnek azonban nem minden gondja rendeződött, sőt újabbak is keletkeztek. A Minisztertanács határozata ezekkel is foglalkozik. Lássunk közülük néhányat. A vezető-továbblépő intézetekben az oktatás tartalmát és módszereit is tekintve, még nagyok a színvonalkülönbségek, s ez az összehangoltság hiányára mutat Úgy tűnik, az irányító szervek jóval több gondot fordítottak a továbbképzés saját, házi szervezetének létrehozására, az oktatásban részt vevők számának növelésére, mint a tartalmi munkára. A továbbképzésben részt vevők kiválasztása során is előfordulnak hibák. Nem mindig a legmegfelelőbb embereket keresik meg: olykor nyugdíjazás előtt állókat jelölnek, de nem azokat, akikről tudják, hogy hamarosan magasabb vezetői helyet kell elfoglalniuk. A kiválasztás gyakran tervszerűtlen, sok vezető pedig elfoglaltságára hivatkozva egyszerűen kibújik részvételi kötelezettsége alól. Gondatlanságra vall, hogy a továbbképzés különböző szintjeire jelöltek kiválasztásában sok helyütt nincsenek tekintettel az adott vezető képzettségére, felkészültségére. Vagyis, nem tartják be a vezetői ismeretek megszerzésében is nélkülözhetetlen fokozatosságot. Hiányosság az is, hogy a vezetői továbbképzést nem hangolják össze az egyéb szakmai-politikai továbbképzési formákkal. Ezért aztán gyakori a párhuzamosság, amikor ugyanazt az embert jelölik felsőfokú politikai és szakmai továbbképzésre egyaránt. Az oktatás tartalmában, színvonalában változást igényel mindenekelőtt az a tény, hogy kialakulóban van hazánkban a szocialista állami vállalat új modellje, amelyben az üzemi demokrácia intézményeinek működése új feltételeket teremtett a gazdasági vezetés számára. Megváltoztak a bel- és külgazdasági feltételek is, mindjobban fejlődik a KGST keretében a szocialista integráció, a gazdasági szerkezet átalakulása. A műszaki haladás is új irányítási, vezetési módszerek és eszközök felhasználását kívánja és teszi lehetővé. Megváltoztak a továbbképzés káderfeltételei is. E változások a továbbképzésben új szemléletet, az oktatás gyakorlatában pedig az eddigiektől eltérő módszereket kívánnak, de ugyanakkor újabb lehetőségeket is kínálnak a tartalmasabb, hatékonyabb, színvonalasabb oktatáshoz. PÉTER ILONA Tanácsi vezetők értekezlete a bérpolitikai intézkedésekről A Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek, munkaügyi, egészségügyi és művelődésügyi osztályai vezetőinek részvételével tanácskozást tartottak a közeljövőben esedékes bérrendezések előkészítéséről. A megbeszélésen részt vett Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese. Buda István, a Munkaügyi Minisztérium államtitkára bevezetőjében hangsúlyozta: a bérrendezés egyik célja a nők és a férfiak közötti keresetkülönbségek csökkentése , a bérintézkedések 60 százalékban a női dolgozóknak kedveznek majd. Felhívta a figyelmet a differenciált bérpolitikai intézkedések szem előtt tartására. Hangoztatta: aki többet és jobban dolgozik, a rendelkezésre álló pénzből arányosan többet kell hogy kapjon. Dr. Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes arról szólt, hogy az új bérintézkedés kedvező hatása az egészségügyi dolgozók kétharmad részét érinti. Június 15-én a megyei vezető főorvosokkal és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének képviselőivel részletesen megbeszélik a tennivalókat. Közölte, hogy a gyógyszertári dolgozók bére is jelentősen emelkedik. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes bejelentette, hogy a kulturális intézmények 16 ezer dolgozóját érinti az intézkedés. Kitért arra is, hogy nagyobb arányban kell emelni azoknak a bérét, akiknek magasabb az iskolai végzettségük, és természetesen munkájukat is jól végzik. Barna Gyuláné, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője a közoktatási bérrendezés alapelveinek ismertetése során hívta fel a figyelmet arra, hogy a rendelkezésre álló pénzből a megyék elsősorban a törzsfizetések emelésére fordítsák a legnagyobb hányadot, közölte, hogy a pótlékrendszert megtartják ugyan, de egyszerűsítik. Az ország valamennyi pedagógusát szeptember 3-ig írásban értesítik új béréről, F. J.