Magyar Hírlap, 1977. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

xBnT /eyo­­nsyaa filalap / ________tudósítások - fórum____________________­________1977. júniusi, szerda 3 Egy bérváltozás anatómiája Újra elosztott forintok — A keresetek megállapítása sohasem tartozott a legnépsze­rűbb vezetői feladatok közé. De ha ezt a kényes munkát a leg­illetékesebbekkel, magukkal a dolgozókkal közösen végezzük, megközelíthetjük az igazságos és a valóban munka szerinti bére­ket. Fedjük fel a magabiztos nyi­latkozó kilétét, mert a történet hitele így kívánja. Nagy Bálint­­né, a Budapesti Konzervgyár munkaügyi osztályának irányító­ja mondta a fenti szavakat, ami­kor arról kérdeztük: miként si­került rendezni a dolgozók fize­tését azt követően, hogy az üzemben új technológiai vonalat szereltek fel Az­ érintett részleg munkásai — sokuk közül említ­sük meg Kárpáti Gézát, Deli Pált, Németh Bélát — nyíltan közölték: igenis aktívan közre­működtek az új bérforma beve­zetésében, következésképp Nagy­­né magabiztosságának körükben van a fedezete Műszaki fejlesztés De miért érdemel mindez köz­figyelmet? Hiszen az üzemi de­mokrácia gyakorlata meglehető­sen régen ismeri az említett bérmegállapítási formát. Csak­hogy a Budapesti Konzervgyár­ban a forintok újraelosztását megelőzte a korszerűbb technika és technológia bevezetése. Az új gépek munkába állítása előtt az emberek brigádban dolgoztak, így végezték — egymás közt fel­osztva — változatos feladataikat. Az elszámolásra pedig az évek óta bevált kulcs szerin­t került sor. A munkások úgy vélték: ennek a módszernek is megvan az előnye. A szorgalmas, az ügyes kezű szakember nemcsak többet termelt, hanem többet is keresett. Érthető, ha a korszerű gépe­ket, az új technológiai sort ki­ki vérmérséklete szerint fogad­ta. Az üzem- és munkaszerve­zők azonban nem szoríthatták a változásokat pusztán a mechani­kára, az au­tomat­ikára, a na­gyobb termelékenység érdekében, a magasabb minőségi követelmé­nyek jegyében meggyökeresedett posztokat kellett kiiktatniuk, ko­rábban kövületnek tetsző beosz­tásokat, lényegében egyetlen toll­vonással­ kellett megszüntetniük. És a jövedelmeket — talán ez a legfontosabb tanulság — az új mértékhez kellett igazítani. Ugye nyilvánvaló, hogy mindez nem egyetlen gyár esete-ugye. A műszaki feltételek gyökeres vál­tozásai kivétel nélkül valameny­­nyi termelő vállalatunknál a na­pi gondok tucatjával terhelik a vezetőt és a munkást egyaránt. A szalagszerű termelés ugyanis nem csupán­ a nehéz fizikai meg­terhelést szünteti meg, hanem a szalag mentén — klasszikus kép­let ez — szükségtelenné válik a kvalifikált szakmunka is. Azaz, a fázisok többségét elég ha jól begyakorolt betanított munkások végzik. Személyi besorolás Jogosnak tetszik hát a kérdés: mi lesz az ügy­­kezű, szorgal­mas szakemberekkel, akik éppen képzettségük okán kerestek a korábbi csoportos képlet alapján többet? Kérjék ki a munkaköny­vüket és menjenek el egy sok­kal kevésbé gépesített üzembe, ahol pénzben még kifejeződik az aranykezű mesterek iránti meg­becsülés?­­ Érthető, ha Lengyel István, az újjávarázsolt üzem vezetője, a technológiai sor kialakításának első számú felelőse nemmel vá­laszolt erre a kérdésre. — Krónikus munkaerőhiány van, ez köztudott, s a vállalatok amúgy is inkább gyarapítják a létszámot, semmint önszántukból elengedjenek akár egyetlen árva lakatost. Természetes hát, hogy a Budapesti Konzervgyár sem vá­laszthatta ezt a megoldást. Azt mondták: az újonnan beren­dezett üzemben szükség van kivá­ló szakemberekre, sőt egyre több olyan munkásra, aki tanult mes­tersége, akár több oklevele sze­rint is univerzális ismeretekkel bír. Az emberek összegeződő szaktudása, a lelkiismeretesség másokat mindig sarkalló példája ugyanis nagymértékben befolyá­solja a munka hatékonyságát, az­az a vállalat gazdaságos terme­lése egyaránt függ minden üzem­rész teljesítőképességétől. Jól ismert közgazdasági tételek ezek csakúgy, mint az üzemi de­mokrácia fórumairól tudott for­mák, s éppen ezért mondhatták bátran Nagy Bálintnéval együtt konzervgyári vezető kollégái: az átalakított részlegben — szemé­,­lyi besorolás alapján — beveze­tik a kategorizált bérezést. — Az üzem gárdáját — hal­lottuk Rákos Imrénétől, a mű­hely normájától — az érdekel­tek tudtával és beleegyezésével, négy osztályba soroltuk, sőt ép­pen az egymást jól ismerő dol­gozókat kértük fel: jelöljék meg, kiket tartanak maguk közül első rangbélinek. E társakat ter­mészetesen a szalag legnehezebb, a legtöbb gyakorlatot és magas képzettséget követelő helyeire állítottuk, azzal a megjegyzéssel, hogy adott esetben más poszton, váratlan körülmények között is tudásuk legjavát kell nyújtaniuk És ugyanígy, a többi klasszisra is a munkások maguk adták egy­másnak azt a titulust, amely ki­fejezi ügyességüket, sokoldalúsá­gukat, szakmai rangjukat. Még javában tartott a próba­üzemelé, amikor már azt is el­döntötték: ha az első kategóriá­ba tartozók bérét száz százalék­nak veszik, a második osztályba soroltak ennek 90, a harmadik kategóriában levők 85, míg a negyedik helyen álló betanított, illetve segédmunkások a 75 szá­zalékot kapják. * Követendő példa A rajt é­s ezt ne feledjék azok az üzemek (tartozzanak bármely­­ iparágba, ágazatba), ahol csak ezután kerül sor a nagyszabású belső átszervezéssel járó technikai korszerűsítésre — fényesen sikerült. A modern esz­közök a korábbinál lényegesen jobb körülményeket teremtettek az üzemben, azóta a dolgozók higiéniai és munkavédelmi szem­pontból egyaránt kielégítő kere­tek között végzik feladatukat. Az első havi borítékok átvéte­lekor pedig kitűnt: a teljesít­ménybért igazságosan állapítot­ták meg, éppúgy figyelembe vé­ve a részfeladatok elvégzéséhez szükséges időt, mint a munka nehézségi fokát. A teljesítmény — a korábbihoz képest — 10 szá­zalékkal nőtt és ennél nagyobb mértékben emelkedtek a kerese­tek is. És mert itt sem áll meg az élet, a folytatást is elmond­ták: amennyiben a munka in­tenzitása további öt százalékkal nő, ugyanilyen arányban gyara­podnak a keresetek is. Egyenes beszéd. Ezt szeretik az emberek, ilyenkor érzik úgy: megbecsülik őket. A jó ered­ményről pedig bátran szólhat mindenki, a normál éppúgy, mint a mérnök vagy az osztályvezető, magabiztosan, hiszen senkiben sem kelt visszatetszést. Ellenke­zőleg: másokat is buzdít a pél­da követésére. Benedek István Gábor Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Tunéziai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Habib Burgiba köztársasági elnököt Pártküldöttségünk hazaérkezett Mexikóból Hazaérkezett Mexikóból tegnap a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Varga Gyulá­nak, a KB tagjának, a Zala me­gyei pártbizottság első titkárának vezetésével részt vett a Mexikói Kommunista Párt XXVII. kong­resszusán. A küldöttséget a Feri­hegyi repülőtéren dr. Nagy Gá­bor, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője fo­gadta. Hazánkba érkezett Erich Mückenberger A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Ellenőrző Bi­zottságának és központi reví­ziós bizottságának küldöttsége, Erich Mückenbergernek, az NSZEP Politikai Bizottsága tag­jának, a központi ellenőrző bi­zottság elnökének vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottságának elnöke fogadta. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Albert Bélá­nné külügyminisztériumi taná­csost, a munkásmozgalomban több évtizeden keresztül kifejtett tevékenysége elismeréséül, nyug­állományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntette ki. A barátsághajó Pozsonyban Tegnap korán este Pozsonyba érkezett az Amur barátsághajó, amelynek fedélzetén 10 szocialis­ta ország küldöttei a Szovjet­­unióból kiindulva, Bulgárián, Ro­mánián és Magyarországon ke­resztül Csehszlovákiába látogat­nak. A pozsonyi kikötőben a szlovák főváros több száz lakosa, ifjúságának képviselői és az út­törők küldöttei köszöntötték a­­barátsághajó utasait. KGST-tanácskozások A KGST két állandó bizottsága ülésezik keddtől Prágában. A statisztikai állandó bizottság ülé­sén a magyar delegációt Bálint József államtitkár, a KSH elnöke vezeti. A gépipari állami bizott­ság egyebek között a gőz- és víz­turbinák, valamint a fűrészipari gépek és berendezések gyártásá­nak szakosítására vonatkozó ja­vaslatokat tárgyalja meg. KGST munkaértekezlet kezdő­dött kedden Nyíregyházán és Bé­késcsabán. Nyíregyházán a nö­vényvédelmi előrejelzési adatfel­vételezés és az információs rend­szer ki­dolgozásánál­ kérdéseivel, a távészlelés, valamint a kártéte­lek felmérésének és a kártételi ve­szélyhelyzetek megállapításának módszereivel foglalkoznak. A ta­nácskozás a jövő hét szerdáján Budapesten fejeződik be. Békéscsabán a KGST mezőgaz­dasági állandó bizottsága refe­rencialaboratóriumokkal foglal­kozó megbízottai ültek össze há­romnapos eszmecserére. Megtár­gyalják, hogyan lehet elősegíteni az állatbetegségek eddiginél meg­bízhatóbb kórjelzését, illetve az állatbetegségek elleni hatéko­­nyabb védekezést és az állat­egészségügyi kutató tevékenysé­get. VEZETŐKÉPZÉS Az ismeretek szüntelen gyara- M podása, a régiek avulása, ' 'újak keletkezése — korunk egyik jellemző vonása. S az is­mereteknek, információknak ezt a szakadatlan­ áramát, felgyorsult cserélődési folyamatát egy másik követi nyomon: az anyagi terme­lés társadalmi-gazdasági feltéte­leinek, hazai és külföldi környe­zetének változása. Nincs szakem­ber, akinek ne kellene számolnia ezekkel a folyamatokkal, lépést tartania velük, s ennek követ­keztében ne szorulna ismeretei­nek, szaktudásának rendszeres „karbantartására”, a továbbkép­zésre. Különösen áll ez a terme­lést irányító szakemberekre, a gazdasági vezetőkre, hiszen hely­zetüknél fogva nem csupán ré­szesei, hanem alakítói is az emlí­tett folyamatoknak. Nem lehet közömbös, hogy kormányzati szerveink szemmel tartják: a ter­melés irányítói miként „tartják karban” vezetői ismereteiket. Ezt tette a közelmúltban a Miniszter­­tanács, amikor­ jelentést tárgyalt meg és határozatot hozott a ve­zető-továbbképzés feladatairól. A kérdés már régen nem az, hogy képezhető-e a vezető, sok­kalta inkább az: hogyan? Ma már nem kell bizonygatni, hogy a gazdasági vezetéshez különle­ges ismeretekre van szükség. A közgazdász, a mérnöki, a jogi vagy más diploma s a vezetői rá­termettség, párosulva a újunké­ban szerzett rutinnal és tapaszta­latokkal, együttvéve sem adhat­nak a változó kor követelmé­nyeihez igazodó, tudományos alapokon álló vezetési ismerete­ket. Ezeket külön kell elsajátíta­ni, vagy ha már rendelkezik is velük valaki, időnként fejlesz­tésre szorulnak. Az ismereteket a továbbképzéshez a korszerű vezetéstudomány nyújtja. Nem mai keletű felismerések ezek ha­zánkban sem. Egy évtizeddel ezelőtt vetette meg a vezető-továbbképzés alap­ját egy kormányhatározat, amely első ízben intézkedett a vezetési ismeretek oktatásáról és a gazda­sági vezetők továbbképzéséről. Azóta jelentősek az eredmények. Létrejött az Országos Vezetőkép­ző Központ, s mellette tucatnyi továbbképző „iskola” alakult kü­lönböző gazdasági ágazatokban, igazodva az eltérő viszonyokhoz, a speciális követelményekhez. Az oktatás leküzdötte számos gyer­mekbetegségét Az irányító szer­vek, amelyek kezdetben nem a jelentőségének megfelelően ke­zelték a szervezett és intézmé­nyes továbbképzést, ma már el­ismerik szerepét. Jelentős mér­tékben visszaszorult a tőkés ve­zetéstudományi módszerek kriti­kátlan átvétele. A továbbképzés­nek azonban nem minden gondja rendeződött, sőt újabbak is kelet­keztek. A Minisztertanács hatá­rozata ezekkel is foglalkozik. Lássunk közülük néhányat. A vezető-továbblépő intézetek­ben az oktatás tartalmát és mód­szereit is tekintve, még nagyok a színvonalkülönbségek, s ez az összehangoltság hiányára mutat Úgy tűnik, az irányító szervek jóval több gondot fordítottak a továbbképzés saját, házi szerve­zetének létrehozására, az okta­tásban részt vevők számának nö­velésére, mint a tartalmi mun­kára. A továbbképzésben részt vevők kiválasztása során is előfordul­nak hibák. Nem mindig a leg­megfelelőbb embereket keresik meg: olykor nyugdíjazás előtt állókat jelölnek, de nem azokat, akikről tudják, hogy hamarosan magasabb vezetői helyet kell el­foglalniuk. A kiválasztás gyakran tervszerűtlen, sok vezető pedig elfoglaltságára hivatkozva egy­szerűen kibújik részvételi köte­lezettsége alól. Gondatlanságra vall, hogy a továbbképzés külön­böző szintjeire jelöltek kiválasz­tásában sok helyütt nincsenek te­kintettel az adott vezető képzett­ségére, felkészültségére. Vagyis, nem tartják be a vezetői ismere­tek megszerzésében is nélkülöz­hetetlen fokozatosságot. Hiányos­ság az is, hogy a vezetői tovább­képzést nem hangolják össze az egyéb szakmai-politikai tovább­képzési formákkal. Ezért aztán gyakori a párhuzamosság, amikor ugyanazt az embert jelölik felső­fokú politikai és szakmai tovább­képzésre egyaránt. Az oktatás tartalmában, szín­vonalában változást igényel min­denekelőtt az a tény, hogy kiala­kulóban van hazánkban a szo­cialista állami vállalat új mo­dellje, amelyben az üzemi de­mokrácia intézményeinek műkö­dése új feltételeket teremtett a gazdasági vezetés számára. Meg­változtak a bel- és külgazdasági feltételek is, mindjobban fejlődik a KGST keretében a szocialista integráció, a gazdasági szerkezet átalakulása. A műszaki haladás is új irányítási, vezetési módsze­rek és eszközök felhasználását kívánja és teszi lehetővé. Meg­változtak a továbbképzés káder­feltételei is. E változások a továbbképzés­ben új szemléletet, az oktatás gyakorlatában pedig az eddigiek­től eltérő módszereket kívánnak, de ugyanakkor újabb lehetősége­ket is kínálnak a tartalmasabb, hatékonyabb, színvonalasabb ok­tatáshoz. PÉTER ILONA Tanácsi vezetők értekezlete a bérpolitikai intézkedésekről A Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére a megyei taná­csok elnökhelyetteseinek, m­un­kaügyi, egészségügyi és művelő­désügyi osztályai vezetőinek rész­vételével tanácskozást tartottak a közeljövőben esedékes bérrende­zések előkészítéséről. A megbe­szélésen részt vett Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivata­lának elnökhelyettese. Buda István, a Munkaügyi Mi­nisztérium államtitkára bevezető­jében hangsúlyozta: a bérrende­zés egyik célja a nők és a férfiak közötti keresetkülönbségek csök­kentése , a bérintézkedések 60 százalékban a női dolgozóknak kedveznek majd. Felhívta a fi­gyelmet a differenciált bérpoliti­kai intézkedések szem előtt tar­tására. Hangoztatta: aki többet és jobban dolgozik, a rendelkezésre álló pénzből arányosan többet kell hogy kapjon. Dr. Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes arról szólt, hogy az új bérintézkedés kedvező hatása az egészségügyi dolgozók kétharmad részét érinti. Június 15-én a megyei vezető főorvosok­kal és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének kép­viselőivel részletesen megbeszé­lik a tennivalókat. Közölte, hogy a gyógyszertári dolgozók bére is jelentősen emelkedik. Boros Sándor kulturális mi­niszterhelyettes bejelentette, hogy a kulturális intézmények 16 ezer dolgozóját érinti az intézkedés. Kitért arra is, hogy nagyobb arányban kell emelni azoknak a bérét, akiknek magasabb az isko­lai végzettségük, és természete­sen munkájukat is jól végzik. Barna Gyuláné, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője a közoktatási bérrendezés alapel­veinek ismertetése során hívta fel a figyelmet arra, hogy a rendel­kezésre álló pénzből a megyék elsősorban a törzsfizetések eme­lésére fordítsák a legnagyobb há­nyadot, közölte, hogy a pótlék­­rendszert megtartják ugyan, de egyszerűsítik. Az ország vala­mennyi pedagógusát szeptember 3-ig írásban értesítik új béréről, F. J.

Next