Magyar Hírlap, 1978. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

­­r ./ N­emzetközi politia - fóru­m__________ *in». márciusi, szerda 3 MaaraR HiRiar ffZ?­.7 n Leszerelési világkonferencia Cenfben Hozzászólások az N-bomba kérdéséhez (MTI) A társadalmi szerveze­tek leszerelési világkonferenciá­ja kedden, szakbizottságokban folytatta munkáját. A „leszere­lési akciók és a közvélemény szerepe” témakörrel foglalkozó, III. számú bizottságban felszó­lalt Pet­hő Tibor, az Országos Bé­ketanács elnökhelyettese is, és egyebek között rámutatott an­nak az érvnek a tarthatatlansá­gára, amelyek szerint a tudomá­nyos-technikai forradalom hala­dása időben előtte jár a leszere­lési intézkedéseknek, így — az érv hangoztatói szerint — nem lehet szó valóságos leszerelésről. A kérdés azonban elsősorban po­litikai, nem pedig technikai ter­mészetű — hangsúlyozta a ma­gyar küldött. Pethő Tibor azt ja­vasolta, hogy a konferencia vé­gén elfogadandó ajánlásokat jut­tassák el az Interparlamentáris Unió genfi titkárságához, hogy az IPU márciusban Lisszabonban megtartandó tanácsülése a do­kumentum figyelembevételével foglalkozzék a leszerelés kérdé­sével. Az I. bizottságban helyet fog­laló dr. Simai Mihály akadémi­kus a fegyverkezési verseny gaz­dasági hatásait elemezve rámu­tatott: a fegyverkezés új irá­nyai nemcsak hogy összehason­líthatatlanul több pénzt emész­tenek fel, mint amennyibe az eddigi fegyverek előállítása ke­rült, hanem lényegesen nagyobb beruházásokat igényelnek az el­lenfegyverek, illetve a védelmi rendszerek létrehozása is — anélkül, hogy a hadiipari ágazat arányosan több munkaalkalmat teremtene. A kedden elhangzott felszólalások zöme kitért a neut­ronfegyver kérdésére. A brit szakszervezetek küldötte egyebek között megemlítette, hogy az amerikai stratégák a barbár fegyvert — adott esetben — Nyugat-Európa sűrűn lakott te­rületein kívánják bevetni. Egy hirosimai delegátus szenvedélyes hangon ítélte el az újabb nuk­leáris tömegpusztító fegyver be­vezetésére irányuló terveket. A népes japán küldöttség egy­ má­­sik tagja felszólalásában han­goztatta, hogy Franciaországnak és a Kínai Népköztársaságnak csatlakoznia kell a „teljes atom­csend” megteremtését célul ki­tűző egyezményhez. A genfi Nemzetek Palotájában folyó tanácskozás szerdán foly­tatja munkáját. Belgrádi találkozó Dán és román szövegtervezet (ADN) A belgrádi találkozón részt vevő 31 ország küldöttségei hétfőn délután plenáris ülés ke­retében folytatták tanácskozásai­kat. A plenáris ülés előtt a hét végén két-, illetve sokoldalú, nem hivatalos megbeszéléseket tartot­tak. A konzultációk napirendjén az el nem kötelezett és semleges országok által előterjesztett, nem hivatalos záródokumentum-ter­vezet szerepelt. A szocialista or­szágok ezt a dokumentumot jó alapnak tartják ahhoz, hogy a belgrádi találkozót konkrét, po­litikailag irányadó megállapítá­sokat tartalmazó záródokumen­tum elfogadásával fejezzék be. Néhány NATO-tagország dele­gációja azonban továbbra is ma­kacs módon szembehelyezkedik ezzel a megoldással. A találkozó kedd délutáni ple­náris ülésén a dán küldöttség elő­terjesztette IS nyugati állam szö­vegtervezetét a találkozó záródo­kumentumára. A jugoszláv rádió közlése sze­rint a rövid —­ mintegy 3 oldalas — javaslat a többi között azt in­dítványozza, hogy a legközelebbi, belgrádi típusú európai biztonsági és együttműködési­­találkozót Madridba 1980. február 19-ére hívják össze. A kedd délutáni ülésen kormá­nya nevében a román delegáció is szövegtervezetet nyújtott be a találkozó záródokumentumára. A tanácskozás szerdán folyta­tódik. Atherton ismét Kairóban tárgyal (API) Kedden délután Tel Avivból Kairóba érkezett Alfred Atherton amerikai külügyi ál­lamtitkár és nyomban tárgyaló­­asztalhoz ült Mohammed Ibra­him Kamel egyiptomi külügymi­niszterrel. A két politikus az egyiptomi- izraeli tárgyalások felújításával kapcsolatos lehetőségeket vizsgál­ja meg annak a válasznak is­meretében, amelyet a párbeszéd folytatására tett egyiptomi javas­latokra Izrael adott. Az eszmecsere után Atherton újságíróknak azt mondotta, hogy az „elvi nyilatkozat” kidolgozá­sát célzó egyiptomi—izraeli tár­gyalások legsúlyosabb problémá­ja továbbra is a Palesztinai kér­dés, s hogy e kérdésnek „kivé­teles figyelmet szentelnek”. Kamel egyiptomi külügyminisz­ter elismerte, hogy Egyiptom és Izrael álláspontja között válto­zatlanul nagy a szakadék, de — mint mondotta — „a tárgyalások folytatódnak, és szándékunk e szakadék­ áthidalása. Ehhez azon­ban idő kell”. (MTI) Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője kedden köz­vetetten elismerte, hogy Alfred Atherton szeretett volna látoga­tást tenni Damaszkuszban, de a szíriai kormány elutasította az amerikai tervet. Atherton újabb kísérletet szeretett volna tenni Szíriának az egyezkedésbe való bekapcsolására, ami régi keletű, sikertelen amerikai szándék. Katonatisztek letartóztatása Zaire-ban (AFP) Letartóztatták a zaire-i hadsereg kétszázötven tisztjét február 20. és 25. között, egy, Mobutu elnök elleni, sikertelen puccskísérlet után — jelentette be hétfőn este Brüsszelben ki­adott közleményében egy „Zaire­­bizottság” elnevezésű, a diktátor­elnök belső ellenzékét támogató mozgalom. A közlemény szerint, a letar­tóztatottak között van a zaire-i hadügyminisztérium főigazgatója, a vezérkar két tagja, a csendőr­ség helyettes vezérkari főnöke, és az elnöki hivatal biztonsági szol­gálatának egyik tagja. Alvaro Cunhal sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) értekezletet tartott. Ezen tájé­koztatást adott a jelenlegi por­tugáliai helyzetről. Hangsúlyoz­ta, hogy bár a portugál reakció heves offenzívát indított az 1975- ös forradalom vívmányai ellen, ezeket­ nem sikerült megsemmi­sítenie, s a fejlődést nem tudják visszafordítani a jövőben sem. Cunhal megállapította: Portu­gália haladó irányú fejlődésének és a súlyossá vált gazdasági hely­zetből való kilábalásnak is csak egyetlen demokratikus lehetősé­ge van: a szocialistákból és kom­munistákból álló baloldali koalí­ció létrehozása. Indira Gandhi pártjának újabb választási sikerei (AP) A legutóbb közzétett — még mindig nem végleges — vá­lasztási eredmények szerint az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt Indira Gandhi volt miniszterel­nök vezette szárnya Karnataka és Andhra Pradesh szövetségi ál­lamokban aratott győzelme után Maharashtrában is előretört: a 286 helyi parlamenti mandátum­ból eddig 62-t szerzett meg, hét­tel kevesebbet, mint a Gandhi­­ellenes Indiai nemzeti kongresz­­szus. A­ Dzsanata Párt 98 kép­viselőt küldhet a helyi parla­mentbe ebben az á­llamban. A Gandhi asszony vezette in­diai Nemzeti Kongresszussal szemben álló, hivatalos kongresz­­szus párt Assam szövetségi ál­lamban is szavazatokat vesztett. . f . )-------­Ecevit—Karamanlisz találkozó Athén derűlátó ,(DPA) Hétfőn Athénban is hi­vatalosan bejelentették, hogy Karamanlisz görög miniszterel­nök m­árciusban a svájci Luganó­­ban találkozik török kollégájá­val, Ecevittel. A görög főváros­ban kiadott közlemény igen de­rűlátó, hangsúlyozza, hogy a két kormányfő találkozója „utat nyithat a görög—török ellenté­tek békés és igazságos rendezése felé”. Ankarában kedden a külügy­minisztérium újságíróknak azt a tájékoztatást adta, hogy­­Kara­manlisz és Ecevit „valamikor március 8. és 12. között találko­zik Svájcban”. A török minisz­terelnök Svájcba utazása előtt Ankarában fogadja Rauf Denk­tast, a ciprusi török közösség ve­zetőjét. A svájci találkozót Ecevit kez­deményezte és Karamanlisz az­zal a feltétellel fogadta el, hogy a megbeszélések csupán tájéko­zódó jellegűek lesznek. 1967 óta először találkozik majd a két ország miniszterel­nöke. Mengisztu nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) sem, amely Szomália hódító­ igé­­nyein és az agresszív háborún ala­pulna. Az etiópiai államfő végezetül hangoztatta: „A szocialista országok rokon-­­szenve és az a támogatás, ame­lyet Etiópiának az osztályharchoz és a népi forradalom megvalósí­tásához nyújtanak, megsokszoroz­za erőnket. Harcunk az ellenség felett aratott győzelemmel vég­ződik, és ezzel példát mutatunk a szomszédos országok elnyomott tömegeinek is”. (UPI) „Sziad Barré Szomáliai elnök elszigetelődött és helyzete rendkívül ingatag” — jelentette ki egy magas rangú Szomáliai volt katonatiszt, aki letartóztatás­tól tartva a szomszédos Kenyá­ban keresett menedéket. A tiszt, Husszein Hadzs Al Duale, tavaly szeptemberig Szo­mália kenyai nagykövete volt, s szeptembertől négy hónapig ve­zérezredesi rangban irányította az Ogaden térségébe hatoló Szomá­liai erőket. A UPI beszámolója szerint Douale az első olyan Szomáliai katonatiszt, aki elismeri, hogy reguláris Szomáliai csapatok részt vettek az ogadeni konfliktusban. (TASZSZ) Naponta kétmillió dollárba kerül Szomáliának az Etiópia ellen indított agresszív háború — írja a La Republica cí­mű olasz lap. A fegyvereket a N­ATO-országokból kapják az ag­­resszorok, és a fegyverek eladá­sából származó profit oroszlánré­szét amerikai és francia fegyver­gyártók vágják zsebre. Sziad Barré Szomáliai államfő kedden hivatalos látogatásra Tri­­poliba érkezett, s ott megbeszé­léseket folytat Kadhafi líbiai ál­lamfővel. A UPI amerikai hír­­ügynökség a látogatást azért mi­nősíti jelentősnek, mert Líbia a Szomália és Etiópia közötti vi­szály­ba il Etiópiát támogatja. A BUROKBAN?­ lykor az a benyomásom, hogy a körülöttem dolgozó mérnökök és munkások bizonyos szempontból burokban élnek. Azt az illúziót dédelgetik ugyanis magukban, hogy a szak­munkásvizsgával, vagy a diplo­mával megszerzett ismeretekkel életük végéig biztosították ke­nyérkereseti lehetőségüket. Nem veszik tudomásul, hogy az idő el­járt az „egész életre szóló fog­lalkozások” felett, s hogy az élet már nálunk is egyre gyakrabban s mind drámaibb erővel feszegeti a burkot, megtépázza az illúzió­kat.” E meditációra egy riporteri kérdés késztette a nagyvállalat vezérigazgatóját: hogyan hatott a dolgozókra egy új termék beve­zetése? A hatás ugyancsak drá­mai volt: az új gyártmány beve­zetésének esztendejében több mint félezer munkás elhagyta a gyárat, megtudván, hogy az új termék kis ismereteket kíván, szakmai továbbképzésen, átképző tanfolyamon kell részt venniük, elhagyni a régi, megszokott mun­kapadot, s odaállni az új auto­matasor mellé. Kiléptek, elmen­tek tehát inkább százan és százan valamelyik másik gyárba, avval a jó reménnyel, hogy ott nem lesz részük hasonló „kellemetlensé­gekben”. Az ilyen eset még nem általá­nos nálunk, de már nem is kivé­teles, hiszen a gazdasági fejlődés­nek arra az útjára léptünk, ami­kor előtérbe került a műszaki­technikai színvonal emelése, a termelékenyebb és jobban szer­vezett munka, a gazdaságos ter­mékszerkezet kialakítása. E sar­kalatos feladatok közismertek. Kevésbé köztudott viszont — s e tekintetben a gazdasági propa­ganda csakugyan „burokban” tartja az érintetteket —, hogy a technikai fejlődés vagy a terme­lési szerkezet változása óhatatla­nul együttjár a szakmai szerkezet megváltozásával. Könnyű elképzelni,­ hogy az olyan munkahelyeken, ahol újat kell gyártani, valami mást, mint korábban, esetleg más arányokat kell kialakítani a termékek kö­zött, ott módosításra, változásra van szükség a munkásállomány szakmai összetételében is. Ez ter­mészetesen aligha jelentheti azt, hogy mondjuk egy híradástechni­kai üzemben, ahol eddig magne­tofont készítettek, most majd könnyűfémszerkezeteket állítanak elő. Ám az már elképzelhető, hogy a piaci igény és a gazdasá­gossági célszerűség arra készteti a vállalatot, hogy kevesebb mag­netofont és több átviteltechnikai berendezést gyártson. Ekkor már elkerülhetetlen, hogy a gyár elektroműszerészei, akik hosszú évekig csak magnetofonokkal foglalkoztak, most megtanulják a szakmába vágó, de sok új isme­retet is kívánó konkrét átvitel­technikai munkát. Másutt előfor­dulhat, hogy az esztergályosnak a marógép mellé kell állnia vagy kénytelen megtanulni a több szakmai ismeretet feltételező mo­dern számjegyvezérlésű gép ke­zelését. Hazánkban a ma ismert és művelt szakmáknak még a fele sem alkalmas arra, hogy különö­sebb tartalmi változtatások nél­kül is megfeleljen a gazdasági fejlődés előírta új követelmé­nyeknek. A szakmai szerkezet átalakítása tehát nem valami futurológiai óhaj, hanem a tgnap és a ma pa­rancsoló követelménye, aminek érvényesítésére párt- és kor­mányhatározatok köteleznek. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy az emberi sorsokat lényegé­ben érintő változásokról van szó, amikor napirendre kerül az új technika bevezetése vagy a ko­rábbi termelési szerkezet meg­változtatása. E feladatokra nem csupán műszaki vonatkozásban kell felkészülni, hanem a sze­mélyzeti, a munkaerő-gazdálkodá­si területeken is, de főként az ok­tatásban. Sőt, az oktatásnak idő­ben előbb kell lépnie, hogy az adott közösség­ felkészülten fo­gadhassa az új technikát vagy az új terméket. Sajnos, ma még az a gyakoribb, hogy gyárainkban előbb vezetik be az új­ technikát, s csak utóbb „gyorstalpaló” tan­folyamokkal, s rengeteg idővesz­teséggel igazítják hozzá a szak­mai ismereteket, készségeket. Pedig az állami iskolarendsze­rű oktatás jókor felkészült a szakmai szerkezet átalakítására. A szükséges tantervi és szerve­zeti reformok egy része az 1978/ 79-es tanévtől kezdve folyamato­san életbe lép. A változásokat ta­lán leginkább az jelzi, hogy to­vább szűkül a szakmai lista, a± elképzelések szerint a jelenlegi 190-nel szemben 128-ra csökken a tanított szakmák száma. Ez azt jelenti, hogy az egymáshoz ido­muló rokonszakmák integrálód­nak, olyan alapszakmák alakul­nak ki, amelyek szélesítik az egyes szakmák profilját. Ma pél­dául még külön tartjuk számon az esztergályos, a marós, a köszö­rűs szakmákat. A jövőben viszont a szakmunkásiskolák már olyan gépi forgácsolókat bocsátanak út­ra, akik egyaránt ismerik majd a marós, a köszörűs vagy az eszter­gályos szakma alapjait. A jövő szakmunkása tehát már olyan nagy szakmai mozgékonysággal rendelkezik, hogy a munkahelyén bekövetkező változások nem hoz­zák zavarba, ugyanakkor a válla­latok­ rugalmasabban használhat­ják fel a rendelkezésre álló mun­kaerőt. A jelenlegi ötéves terv idejére a magyar vállalatok összesen egy­millió-háromszázezer munkás szakmai továbbképzését tervez­ték. Az eddig eltelt időben, saj­nos, a tényleges továbbképzés messze elmaradt ettől az elő­irányzattól, ám még így is jól ér­zékelhető, hogy millióknak kell továbbtanulniuk. Kár lenne olyan illúziókat dédelgetni, hogy bárki is kitérhetne a változások elől. Saját jövőjükkel gazdálkodnak rosszul azok, akik munkahelyi ki­lépéssel próbálkoznak elmenekül­ni egy-egy továbbképző tanfo­lyam elől. PÉTER ILONA A kínai parlament vitát folytat (MTI) Pekingben folytatja munkáját az ötödik kínai orszá­gos népi gyűlés­­ (parlament) va­sárnap megnyílt első ülésszaka. A kínai sajtó keddi jelentése szerint a képviselők a hétfői na­pon csoportokra oszolva vitatták meg Hua Kuo-feng miniszterel­nök kormánybeszámolóját, vala­mint a tízéves gazdaságfejlesz­tési terv kivonatának tervezetét Lapjelentések szerint a csopor­tos vitákon a képviselők arra a közös álláspontra jutottak, hogy Hua Kuo-feng pártelnök és mi­niszterelnök az egész nyolcszáz­milliós kínai nép véleményét jut­tatta kifejezésre, amikor a par­lamentben elhangzott beszédé­ben kiadta a harci felhívást: „Változtassuk Kínát korszerű és hatalmas szocialista állammá.” Folytatta munkáját a DIVSZ közgyűlése (MTI) A Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség X. közgyű­lésén kedden, Berlinben, a re­gionális és tematikai bizottsá­gok üléseinek befejeztével ismét plenáris ülésen folytatták mun­kájukat a küldöttek. A mandátumvizsgáló bizottság kedden beterjesztett jelentése szerint 106 országból több mint 700 küldött érkezett a közgyű­lésre. Kedden, a késő délutáni órá­kig, a Salvadori Köztársaság, Pe­ru és Svájc ifjúkommunistáinak, valamint Guinea, Togo, Puerto Rico, Guayana és Algéria nem­zeti ifjúsági szervezeteinek kül­döttei szóltak hozzá a vitához.

Next