Magyar Hírlap, 1978. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

2 1978. SZEPTEMBER 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA - ' ^ v ^0 MflGYBR HfRtftp KÜLFÖLDI LAPOKBÓL NEW STATESMAN Nagy feltűnést keltett, amikor kí­nai küldöttség jelent meg tavasszal a brit Aldershotban rendezett fegy­vervásáron — írja a londoni he­tilapban Robin Cook. Kína ugyan­is szerepel azon országok listáján, amelyeknek a NATO-tagok és Ja­pán nem adhatnak el fegyvereket és stratégiai jellegű anyagokat. E lá­togatás, majd körútjuk Európa ha­diipari üzemeiben annak a hosszú kampánynak az első gyümölcse, amelynek célja, hogy Kínát kivon­ják a vásárlási tilalom alól — írja a szerző ..Fegyverek Kínának — im­perialista tengely a Nyugattal” című cikkében. E kampányban vezető szerepet játszott a m­aoizmust felkaroló brit Konzervatív Párt. E törté­nelmi egymásratalálás elméleti magyarázatául szolgál Sir Fre­deric Bennet tory képviselőnek, a Baharpas, a Hongkong és több európai bank elnökének a Nyu­gat-európai Unió elé terjesztett je­lentése. Sir Frederic maoista szempontból írta át a történel­met. Szerinte például Kína aka­rata ellenére keveredett a koreai háborúba, de nem azért, hogy a nyugati kapitalizmus ellen har­coljon, hanem mert attól tartott, ha a Szovjetunió Korea egyet­len megmentője lenne, vezető sze­repre tenne szert Kelet-Ázsiában. Sir Frederic történelme szerint az 1962-es indiai háború oka: In­dia utat épített olyan területen, amelyre. ..Kína igényt tart.” Sir Frederic leglélegzetelállí­tóbb variációja Tibet 1950-es kí­nai elfoglalására vonatkozik. A századokon át függetlenséget él­vezett nemzet véres meghódítá­sa, a kínai hatóságok kérlelhe­­tetlensége legalább két nagyobb ■felkelést vált­ott ki. Sir Frede­ric ezt egyetlen mondattal in­tézi el: ..Kína Tibetben történel­mi jogait érvényesítette.” A hízelgés ilyen fokának kulcsa: a toryk felfedezték, hogy a kí­nai vezetésben, amely ma is mélységesen hisz a hidegháború hatékonyságában, rokonlélekre talál. A jelenlegi kínai külpo­litikának több köze van Dulles­­hez,­­mint Marxhoz. Vezérelve, hogy a szovjet jelenlét bárhol a világon azonos, de ellentétes elő­jelű jelenlétet követel. Az amerikaiak annak idején rá­jöttek: ilyen elv alapján igen, kétes rendszereket kell támogat­niuk. A kínaiak most kiképzőket küldenek a zaíre-i flottához, no­ha Mobutu uralkodói stílusában semmi sincs, ami Marxra vagy Maóra emlékeztetne. Kína tart­ja hatalmon a Kambodzsát ter­rorizáló pszichopatákat, akik a nélkülözésnek és az emberi nyo­morúságnak a világon páratlan szintjét teremtették meg. Kína támogatásának kizárólagos oka: „el­hidegülése az újraegyesített Vietnamtól, mint a Szovjetunió szövetségesétől.” Kína erélye, amellyel globá­lis konfrontációs politikáját foly­tatja... és a mi hidegháborús ve­teránjaink ez iránti lelkesedése figyelmet érdemel, ha a kínaiak fegyverigényeinek teljesítését mérlegeljük. Azért akarják be­szerezni a nyugati fegyvereket, mert megváltoztatták katonai stratégiájukat. Tizenkét állam hosszan hatá­ros Kínával. Több közülük, pél­dául India, kénytelen elszenved­ni Kína „térképészeti agresszió­ját”,,­­azaz bizonyos területeit a kínaiak úgy tüntetik fel, mint­ha, már­ el is foglalták volna azo­kat. A Szovjetunió figyelemmel kíséri Kína fegyverkezését, hi­szen Kínától a világ leghosszabb szárazföldi határa választja el, amelyet Kína teljes hosszában vi­tathatónak nyilvánított — írja egyebek közt a New Statesman­­ben . Robin Cook. reakciósok most azzal rágalmaz­nak bennünket, hogy — úgymond — regionális hegemóniára törünk, összhangban a „világhegemoniz­­mussal”, veszélyeztetve biztonsá­gukat. Valójában azonban ők, a nemzetközi reakciósok hajtot­tak végre kegyetlen intézkedése­ket elszigetelésünkre. A vietnami pártlap külön kom­mentárban elemezte Kína újabb eszkalációs lépését is, amely a nemrég átcsábított hoáknak a ha­tár kínai oldalán történő tömö­rítésére irányul. Álláspontunk — hangsúlyozza a kommentár — változatlan: igyekszünk meggyőz­ni a hoákat, nyugodtan marad­janak Vietnamban, ne hallgas­sanak a csábításra, ne sodorják önmagukat szerencsétlenségbe. Ugyanakkor mindazoknak, akik Kínába akarnak menni, minden segítséget megadunk. Mindazok, akik egyszer már eltávoztak, nem kapnak engedélyt a visszatérés­re. Minden országnak megvannak a törvényei — állapítja meg a Nhan Dán, hozzátéve: bárki ha­toljon is be törvényellenesen Viet­nam területére, büntetésben ré­szesül. » « i■­­__ ..­­ A Vietnami KP m m­ilítis lapja csütörtök I aBEll 1­v api.811 ben kommentárok­ban ítélte el az or­szág szuverenitását súlyosan sértő tö­rekvéseket. A nemzetközi reakció — nem okulva az imperialista erők ku­darcaiból­ — fenyeget bennün­ket. Az imperialisták annak ide­jén antikommunista jelszavakkal próbálták csorbítani függetlensé­günket "­­és szuverenitásunkat, szolgaságba igyekezve dönteni minket. Ugyanúgy a nemzetközi Punch — Sam, ha már leugrik... használna a cég tekintélyének, ha egy szaltót is csinálna köz­ben. Ma Moszkvába érkezik a görög külügyminiszter (MTI) A szovjet-görög kap­csolatok történetében első ízben látogat el Athénból a kormány külügyminisztere Moszkvába. Georgisz Ballisz külügyminiszter szeptember elsején kezdődő tár­gyalásain a gazdasági kapcsola­tok várhatóan fontos helyet kapnak. Railiszt a görög külügy­minisztérium nemzetközi gazda­sági szakértői is elkísérik. A .­­ Izland új kormánya (XJPI, DPA) Az izlandi fővá­rosban csütörtökön bejelentették, hogy szerdán este három párt részvételével koalíciós kormány alakult. A három párt koalíció­jának létrejöttével a jelek sze­rint véget ért a két hónapja tar­tó kormányválság. A kormány­alakítással legutóbb megbízott Olafur Johannessonnak, az ag­rárburzsoáziát képviselő Haladó Párt enökének vezetésével a Haladó Párt, a Néppárt (szociál­demokraták) és a kommunistákat és szocialistákat tömörítő Népi Szövetség Párt képviselőiből ala­kult meg az új kabinet Mindhá­rom párt 3—3 miniszterrel kép­viselteti magát a kormányban. Bonn: ellenzéki mérleg (MTI) A nyugatnémet jobb­oldal vezető pártja, a CDU meg­vonta a Schmidt—Genscher kormány kétéves tevékenységé­nek mérlegét. A keresztényde­mokraták vezérkara másfél órás sajtóértekezlet keretében ítélte el az SPD—FDP koalíció bel-, gaz­daság és szociálpolitikai munká­iét. A CDU támadása elsősorban a szociáldemokraták balszárnyá­­nak szólt. Kohl és Dregger ér­velése szerint Schmidt kancellár — tekintettel a rendkívül csekély parlamenti többségre — ki van szolgáltatva néhány baloldali SPD-képviiselőnek. Kohl dema­­­góg szavakkal sötét képet festett a nyugatnémet társadalomról, amelyben egyre növekszik a lét­bizonytalanság, a jövőtől való fé­lelem. Vietnam harminchárom éve (w) To Lieh szelleme REGGELENKÉNT ÖT-HAT­EZER hanoi polgár szállja meg a fővárost Nyugatról határoló To Lieh csatorna partját, s veszi ki részét annak szabályozási mun­káiból. Vietnami utazásom so­rán egy délelőtött töltöttem a csatornaszabályozáson dolgozó társadalmi munkások között Le Minh Chau építésvezető mérnök társaságában. Korábbi utazásaim idején — amikor Hanoiból az egyes fő­úton, a Mandarinok útján in­dultunk déli irányba — nagyon sokszor elhaladtam a keskeny, sekély vizű To Lieh mellett, de jóformán ügyet sem vettem rá, és nem is sejtettem, hogy év­ezredünk első felében milyen je­lentős szerepe volt Hanoi életé­ben. A csator­na partján, a szo­kásosnál hosszabb és magasabb bambuszfaházban berendezett fő­hadiszállásán, Le Minh Chau seb­tében ácsolt asztal mellett, fris­sítő zöld tea kínálgatása közben tárta fel To Lieh titkait, virág­korát meg­hanyatlását és életre keltésének terveit. A To Lieh egykor kis folyó volt, s­ a Vörös folyóból táplál­kozó Nyugati-tó (Ho Tay) vizét vezette le déli irányban a Nhue folyóba. Amikor a Vörös folyó megváltoztatta medrét, s többé nem táplálta a Nyugati-tó vizét, a To Lieh is víz nélkül ma­radt, a tóból kivezető szakasza feltöltődött, s így időszakos csa­tornaként működött. Az egyik vietnami legenda szerint az ezer­éves kínai uralom egyik utol­só kormányzója, Cao Bien egy­szer a To Lieh folyón hajóz­va szemlélte meg a tájat. Szem­lélődés közben megjelent előtte a vizek szelleme egy fehér ha­jú és szakállú öregember alak­jában, és nagy vihart kavart. A kínai kormányzó különféle va­rázslattal megpróbálta elpusztíta­ni a szellemet, de sikertelenül. Rémületében a kínai kormány­zó így kiáltott fel: „Ezt az or­szágot egy hatalmas szellem párt­fogolja, s nagy bajba sodorja azt, aki sokáig akar itt maradni!” E legendát, egészen napjainkig száj­hagyományként őrizték a ha­­noiak. AZ EGYKORI KÍNAI KOR­MÁNYZÓT megrémítő To Lieh szabályozását, a francia gyarma­tosítók idején elhanyagolták, s a folyóból csatornává zsugoro­dott To Lieh elcsúfította a fő­város nyugati részének külső ké­pét. Hanoi hosszú távú fejlesz­tési terve keretében foglalkozni kezdtek a To Lieh csatorna ren­dezési tervével is. Hanoi párt­os tanácsi vezetése 1973-ban ho­zott határozatot a csatorna ren­dezéséről, s a tervrajz 1974-ben el is készült. Ennek alapján 1977 februárjában kezdték meg a To­u­ch szabályozását , és környéké­nek rendezését. Hanoi lakói vállalták, hogy a csatorna szabályozását társadal­mi munkában végzik el, mint az ötvenes évek végén az Egy­ség park építését, s a kerüle­tek lakói egymást váltva dol­goznak a terepen. Látogatásom idején a Ba Dinh és a Dong Ha kerület lakói mellett a nép­hadsereg hanoi helyőrségének katonái dolgoztak. Az öt és fél kilométer hosz­­szúságú építkezés egyik másfél kilométeres szakaszát a hanoi helyőrség vállalta magára. Az építésvezető a másfél kilométe­res frontszakasz parancsnokát, Nguyen Kim Boc ezredest így mutatta be: „A hanoi hadmű­velet egyik nagyszerű vezetője, aki 1975 tavaszán a Saigon fel­szabadításával záruló Ho Si Minh hadműveletben is részt vett.” E frontszakasz ugyancsak bam­­buszfaházas főhadiszállása előtt, a teraszról jól át lehet tekin­teni a helyőrség katonáinak mun­káját. Első pillantásra feltűnt, hogy míg a helyőrség frontsza­kaszán földgyaluk és baggereik is segítettek a munkában, addig a tőlük jobbra és balra levő szárnyon a kerületek dolgozói csupán kézi szerszámokkal — ásókkal, csákányokkal, lapátok­kal — végezték a földmunkát. Ahogy a gépek munkáját figyel­tem, Le Minh Chau szinte gon­dolataimban olvasva megjegyezte: — A kerületek rövidebb, hét­­nyolcszáz méteres szakaszokat kaptak." Sajnos, egyik legnagyobb gondunk a technika hiánya. Eb­ben néphadseregünk jobban áll, s amint látja, a Hanoi hadmű­­v­eleihez is adott néhány gépet. A HELYŐRSÉGI FŐHADI­SZÁLLÁS irodájában Nguyen Kim Boc ezredes elmondta: — A forradalom új szakaszá­ban, amikor egész Vietnam a szo­cializmus építésének az útjára tért, a Vietnami Kommunista Párt határozata alapján néphad­seregünknek két feladatot kell ellátnia. Tökéletesíteni kell harci fel­­készültségét, s meg kell vé­deni az ország függetlenségét, te­rületi integritását. Részt kell venni az ország gazdasági építésében. A második feladat teljesítése­ként vállalta a hanoi helyőrség, hogy segít a főváros lakóinak a To Lieh csatorna szabályozá­sában. Naponta csaknem három­ezer katona dolgozik a csator­nán, s eddig már több mint hat­vanezren — köztük tisztek és főtisztek — vettek részt a mun­kában. Dong Ha kerület dolgozói ebéd­szünethez készülődtek, amikor nyolcszáz méteres építési szaka­szukhoz értünk. A vidám fia­talok csoportjából egy vékony­ka, szemüveges leányt próbáltam szólásra bírni, de ő pirulva igye­kezett elfutni. Fiú pajtásai kap­ták el, s helyette közöltél­, hogy Ton Nu Hong Tanhoz, a nem­zetközi tekintélyű Ton Th­it Tung orvosprofesszor leányához van szerencsém. A fiúk gyűrűjébe zárt nyú­lánk, törékeny termetű leány kér­désemre tőmondatokban válaszol­­va elmondta: a hanoi orvosegye­temen felvételizett, az egyetemi oktatás megkezdése előtt társai­val együtt két hétig vett részt a csatorna építésén. Amikor meg­köszöntem a beszélgetést és szét­nyílt a fiúk zárógyűrűje, leg­alább olyan megkönnyebbüléssel futott el, mint amikor édesapja a Vietnami­ NDK Barátság Kór­ház műtőjében megkönnyebbül egy-egy súlyos beteg megoperá­­lása után. MIKÖZBEN TEKINTETEM aZ elfutó leányt követte, arra gon­doltam: megtörténhet, hogy 1980 őszén a megszépült To Lieh töl­tésének sétányán felidézi majd kedvesének, milyen h­ulással­­pirulással válaszolgatott egy ma­gyar újságírónak, amikor annak idején bambuszkosarakban cipel­te fel a gáton a húszkilós föld­téglákat. Megtörténhet, mert az egy évezrede élt kínai kormány­zót megrémítő To Lieh szabá­lyozása befejeződik Peking mai vezetőinek minden gáncsoskodá­­sa ellenére is. Hiszen a Viet­namot oltalmazó hatalmas szel­lem a vietnami emberek haza­szeretete. Rögös László II A japán-kínai szerződésről Mongol külügyi nyilatkozat Tokióhoz (TASZSZ) A Moncame mongol hírügynökség jelentése szerint Sz. Dambadarzsa külügyminiszter­­helyettes magához kérette Aki­ja­ma Terudzsit, Japán mongollal nagykövetét és nyilatkozatot tett előtte a nemrég megkötött ja­pán—kínai „béke- és barátsági szerződéssel” kapcsolatban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az államoknak szuverén jo­ga nemzetközi szerződéseket köt­ni, az egyes országok azonban más államok különböző akcióit annak alapján ítélik meg, hogy azok mennyiben érintik nemzeti érdekeiket és hogyan befolyásol­ják a nemzetközi helyzetet. A ja­pán—kínai szerződés értékelésé­nél mindenekelőtt azt­ a cáfol­hatatlan tényt kell figyelembe venni, hogy a kínai vezetők mind aktívabban nagyhatalmi, egyed­uralomra törő politikát folytat­nak, terjeszkedésre irányuló ak­ciókkal kísérleteznek, amelyek más országok szuverenitását, füg­getlenségét és területi épségét ve­szélyeztetik, és nyíltan készülőd­nek a háborúra. Az, hogy Japán megkötötte a „béke- és barátsági szerződést”, amelynek hegemóniaellenes téte­lét kínai részről nyíltan a szer­ződés lényegének mondják és fennen hirdetik a tétel szovjet­­ellenes célzatosságát, a Mongol Népköztársaság véleménye sze­rint azt mutatja, hogy Japán gya­korlatilag szemet huny a kínai vezetőknek Mongóliával és más békeszerető országokkal szembe­­n. nagyhatalmi soviniszta cselek­ményei felett.­­ Az, hogy Japán a kínai nagy­hatalmi törekvések részesévé vált, olyan légkört hozott létre, amely kedvez a japán militarizmus erői­nek. Tevékenységük megélénkü­léséről nap mint nap új híreket közölnek japán és külföldi for­rások. Ázsia népeinek — köz­tük a mongoloknak — az em­lékezetében még élénken él azok­nak a szenvedéseknek az emlé­ke, amelyet a japán militaristák okoztak a múltban. Nem lehe­tünk biztosak abban — mutat rá a nyilatkozat —, hogy mi­után Japán most engedményt tett Kínának, belső és külső nyomás­ra nem tesz-e többet is. A cél a provokációk leplezése / MT (­b ) Hanoi cáfolja a pekingi híresztelést (MTI) Az Új-Kína hírügynök­ség augusztus 26-án és 27-én, pe­kingi keltezéssel jelentést tett közzé arról, hogy a vietnami fél „elfoglalta” a Kínához tartozó Bo Nien magaslatot, és a fent említett kínai területen szöges­­drótokkal vette körül a térséget. A VNA hírügynökséget felha­talmazták annak közlésére, hogy a szóban forgó kínai hírek pusz­ta koholmányok. A rágalmazás­sal a kínai fél takarni próbálja augusztus 25-i durva provokáció­ját és más Viet­nam-ellen­es tevé­­­kenységét. A fenti hírekkel ellentétben a­­valóság az — mutat rá a viet­nami hírügynökség nyilatkozata —, hogy amióta a kínai fél köz­zétette az úgynevezett határel­lenőrzési megállapodást, s meg­tiltotta a hon lakosság Kínába való befogadását, Peking gya­korta küldött polgári ruhába öl­tözött katonákat és rendőröket a vietnami határtérségbe. Ezeket a személyeket azzal a feladattal bízták meg, hogy lépjék át a ha­tárt, vegyüljenek el a vietnami határállomáson várakozó hoák között, s arra biztassák őket, szálljanak szembe a vietnami biztonsági szervekkel. Így augusztus 25-én, a kínai fél által előidézett Cao Lang-i véres in­cidens után fegyveres vietnami biztonsági szerveknek kellett helyreállítaniuk és biztosítaniuk a rendet Vietnam határtérségében — hangsúlyozza végül a hanoi" nyilatkozat.

Next