Magyar Hírlap, 1979. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
2079. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK ( Q ) . MAGTBB HilkÍF NEMZETKÖZI POLITIKA KÜLFÖLDI LAPOKBÓL flPflBAfl — Eredménytelennek bizonyultak az amerikai diplomácia legújabb erőfeszítései, hogy a megrekedt egyiptomi—izraeli tárgyalásokat kimozdítsák a holtpontról — írja szerdai kommentárjában a Pravda. A Kairó és Jeruzsálem között két hétig ingajáratban közlekedő Alfred Athertonnak, Carter elnök különleges megbízatású közelkeleti utazó nagykövetének sikertelenül végződött tárgyalásait elemezve, a kommentár szerzője megállapítja: a Camp David-i megállapodást követően Egyiptom gyakorlatilag elszigetelődött az arab világban, és politikaigazdasági szankciók fenyegették arra az esetre, ha aláírja Izraellel a különbéke-szerződést. Kairóban ezt nem hagyhatták figyelmen kívül, hiszen Egyiptom évente kétmilliárd dollár hitelt és kölcsönt kap az arab országokból. Az Egyesült Államok közelkeleti helyzetét megnehezítették az irániesemények is. Miután Iránban gyakorlatilag leállt az olajkitermelés, megnőtt az amerikai érdeklődés az arab félsziget olaja iránt. Atherton hazarendelésével azonban nem szűntek meg az Egyesült Államok próbálkozásai, hogy mind Egyiptomot, mind Izraelt az amerikai politikai célok szolgálatába állítsa. — Nem nehéz megjósolni — írja befejezésül a Pravda —, hogy ezek az erőfeszítések sem az igazságos és tartós közel-keleti béke célját fogják szolgálni. . Feltámasztható-e Panoramia Olaszországban a IUNUILLILIU középbal — kereszténydemokrata—szocialista — kormányzati formula? — tette fel a kérdést az olasz politikai hetilap, még a jelenlegi kormányválság kirobbanása előtt, Zaccagnini, a tér főtitkára, január közepi, egyesült államokbeli útját kommentálva. Washingtonban lehetségesnek és szükségesnek tartják a kereszténydemokrata-vszocialisusi összefogást. Calder elnök, és főleg nemzetbiztonsági főtanácsadója, Brzezinski meg van győződve arról -- írja a lap, hogy a DC és az OSZP sikerei a legutóbbi részleges választásokon, továbbá az utóbbi három évben a gazdaság terén mutatkozó némi javulás (az infláció 13 százalékosra való leszorítása, a fizetési mérleghiány csökkenése), lehetővé teszi a középbal felélesztését. Brzeziinski a fő szószólja azoknak, akik az Egyesült Államokban ellenzik az OKP olaszországi kormányra jutását. Washingtonban az olasz kereszténydemokraták pozícióinak erősítésére az amerikai beruházások (főleg a nukleáris iparágban), és kölcsönök fokozását tervezik. Zaccagnini ígéretet kapott az Egyesült Államokban élő 22 milliós olasz közösség képviselőitől is „az emigránsok millióinak mozgósítására’ a DC érdekében. DAILY WOULD Carter az USA gazdasági helyzetéről szóló üzenetében az egyik központi feladatnak az infláció elleni harcot nyilvánította. Telhetetlen szörnyeteg. Edward Gierek Szófiában Temesi János, az MTI szófiai tudósítója jelenti: A BKP Központi Bizottságának, valamint a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának és Államtanácsának meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra Szófiába érkezett a Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttsége. A delegációit Edward Gierek, a LEMP KB első titkára vezeti és annak egyik tagja, Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök. A lengyel vendégeket a szófiai repülőtéren Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke fogadta. A lengyel párt- és állami delegáció látogatása alkalmából a szerdai bolgár lapok több kommentárban és elemzésben méltatták a bolgár—lengyel kapcsolatok fejlődését. A Rabotnicseszko Delo vezércikkében hangsúlyozza, hogy a bolgár—lengyel barátság fejlődéséhez most különösen kedvezőek a feltételek. A román külügyminiszter Leningrádban (TASZSZ) A szovjet kormány vendégeként hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Stefan Andrei román külügyminiszter szerdán Moszkvából Leningrádba utazott. A Leningrádi repülőtéren Stefan Andreit Lev Zajkov, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke üdvözölte. A román külügyminiszter a Győzelem téren elhelyezte a kegyelet virágait Leningrad védőinek emlékművénél. Átszervezték a román kormányt (MTI) A Schiteia szerdai száma közli, hogy elnöki rendelettel átszervezéseket hajtottak végre a román kormány összetételében. Felmentették Virgil Cazacut miniszterelnök-helyettesi tisztségéből, valamint Trandafir Codiria villamosenergia-ügyi minisztert. Gheorghe Ciorát, aki eddig miniszterelnök-helyettes és az ipari építkezések minisztere volt, mindkét tisztségéből felmentették, egyszersmind kinevezték villamosenergia-ügyi miniszterré. Az ipari építkezések miniszteri tárcáját Ion Dinca kapta meg, akit egyben miniszterelnök-helyettessé is kineveztek. Felmentették Gheorghe Pana minisztert, aki a Bukaresti Néptanács elnöki tisztéből távozott Ion Dinca helyére kerül. Új munkaügyi miniszterré Emil Bobut nevezték ki. Az angol sztrájkolókk sikere (MTI) Több mint kéthetes angliai tehergépkocsi-vezetősztrájkban a dolgozók döntő győzelmet arattak. Számos körzeti rendezés után egy felkért döntőbíróság a délnyugati körzetben új, javított heti alapbért ítélt meg a dolgozóknak, s a fuvarozó , szövetség közölte, hogy kész mindenhol megadni ezt az összeget. A munkáspárti kormány intenzív tárgyalássorozatot kezdett a szakszervezeti főtanáccsal a téli bérmozgalom lecsillapításáról és a kimúlt „társadalmi szerződést” pótló új egyezmény gyors létrehozásáról. James Callaghan miniszterelnök megfenyegette a főtanácsot: ha három héten belül nem sikerül valahogy kordába szorítani a sztrájkokat, akkor a kormány rövideséttenertbukik, és a a munkáspárt elviszli a választásokat. A TUC főtanács hajlik a megegyezésre, de leszögezte, hogy sem a szakszervezetek jogainak megnyirbálásáról, sem a bérkövetelések konkrét százalékhoz kötéséről nem lehet szó. Peking erődemonstrációja? A KÍNAI—VIETNAMI HATÁRON a fegyverek zaja egyre gyakrabban töri meg a csendet, a kínai hadsereg alakulatai mind sűrűbben hatolnak be a Vietnami Szocialista Köztársaság határ menti területeire. A legutóbbi napokban a kínai fegyveresek több mint ötven alkalommal provokáltak összetűzéseket, amelyeknek halálos áldozatai között békés vietnami lakosok, határőrök és népi milicisták voltak. A csaknem háromnegyed éve megindított kínai határprovokációk megszaporodását, a kínai— vietnami határon szított feszültség kiéleződését aggodalommal figyeli a világ. A szovjet kommentárok a napokban figyelmeztettek a pekingi vezetők akcióinak veszélyességére. A moszkvai televízió 9-es stúdió című politikai műsorában Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB osztályvezetője Peking délkelet-ázsiai politikájáról szólva, rámutatott: a kambodzsai nép győzelme keresztül húzta a pekingi vezetésnek a délkelet-ázsiai országok feletti uralom megteremtésére vonatkozó számításait. Ezért a pekingi vezetés a Vietnami Szocialista Köztársaságot okolja. Kína — közölte Zamjatyin— a japán lapok jelentése szerint nagy erőket, mintegy 15—20 hadosztályt vont össze a vietnami határon, s nem kizárt, hogy „csapásra” készül. A japán lapokhoz hasonló értesülést közölt a Newsweek című amerikai hetilap is. Közlése szerint Kína 80—120 ezer főnyi, repülőszázadokkal megerősített haderőt álomásoztat Vietnammal közös határa mentén. „E haderő felsorakoztatása — írta az amerikai lap — több mint egyszerű erődemonstráció. A pekingi vezetés feltehetőleg Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes amerikai látogatása után nagyméretű támadást indít Vietnam ellen.” A Teng Hsziao-ping washingtoni látogatására időzített Vietnam-ellenes kínai erődemonstráció — írta felelős amerikai tisztségviselőkre hivatkozva a Christian Science Monitor — a Carter-kormányzatot is nyugtalanítja, mivel Carter elnök Kínának Tajvan vonatkozásában táplált békés szándékairól próbálja meggyőzni a törvényhozást, s úgy tűnhet, mintha az Egyesült Államok zöld utat adott volna a Vietnam elleni támadás megindításához. A Fehér Ház lakója — mint január 27-i sajtóértekezlete és Tenghez intézett üdvözlő beszéde is tükrözte — arról szeretné meggyőzni a világot, hogy a kínai miniszterelnök-helyettes látogatása az USA-ban, növeli a biztonságot Ázsiában, a Csendes-óceán térségében „hozzájárul majd egy olyan légkör kialakulásához, amelyben megerősödik a térség népeinek a békés élethez való joga.” Ennek az ellenkezőjét bizonyítaná, ha a kínai vezetés nagyméretű támadást indítana Vietnam ellen. A VIETNAMOT SÜVITŐ esetleges kínai katonai csapást — a Fehér Házból kiszellőztetett információk szerint — az Egye-sült Államok ugyan élesen elítélné, de előzetes intelmét mégsem Pekingnek, hanem Hanoinak címezte. A Carter-kormányzat intelme szerint Hanoinak tartózkodnia kell minden olyan lépéstől, amely nagyszabású katonai akciót provokálhat ki Kína részéről. Ez az érvelés az események tárgyilagos megfigyelőiben azt a gyanút kelti fel, hogy Washington az esetleges fejleményekért már előre Vietnamra igyekszik hárítani a felelősséget. Ez az amerikai intelem félelmetesen emlékeztet a Zsenmin Zsipao 1978. december végi vezércikkére, amely szerint a kihívóan viselkedő Vietnamnak számolnia kell a türelmét elvesztő Kína büntetésével. Az egész világon ismert azonban, hogy Peking a Vietnamban élő félrevezetett loák ügye kapcsán szította fel a feszültséget a vietnami—kínai határon, s a feszültség fokozásával párhuzamosan vezényelt 80— ■ 120 ezer főnyi haderőt a Vietnammal határos térségbe. A KÍNAI VEZETŐK Vietnamellenes provokációi, a kínai— vietnami határon kialakult veszélyes helyzet komolyan, aggasztják a Világ közvéleményét. A haladó és demokratikus erők szembeszállíták” . “Vietnam-ellenes kampánnyal és kifejezésre juttatják szolidaritásukat Vietnammal. Ezzel a kínai vezetőknek is számolniuk kell. /Bőgős László It Nyugat-európai parlament ~ y ' \ '{ Igen, de... nem, de...r TŰRHETETLEN BEAVATKOZÁSNAK nevezte Karamanlisz görög miniszterelnök Georges Marchais-nak, az FKP főtitkárának azt az athéni kijelentését, amely szerint a francia kommunisták ellenzik Görögország csatlakozását a Közös Piachoz. Athén bekapcsolódását a nyugat-európai gazdasági integrációba a görög kommunisták is ellenzik, így mi sem természetesebb, hogy a görög és a francia kommunista vezetők tanácskozásáról kiadott közlemény rögzíti a kérdéssel kapcsolatos egyetértést. Ugyanúgy, ahogy más közlemények — például azok, amelyeket Karamanlisz legutóbbi nyugat-európai körútjáról adtak ki — szintén a tárgyalópartnerek egyetértését rögzítették, csak éppen ellenkező értelemben: ezekben a csatlakozás mellett foglaltak állást. Az nem volt beavatkozás? Általában nem tekintették annak. Tárgyilagosan mérlegelve, Marchais fellépése sem minősülhetne így. A nyugat-európai gazdasági közösség déli kiterjesztése azonban — függetlenül attól, hogy hovatovább elintézett tény: Görögország, Spanyolország és Portugália a következő évtized közepére, papíron legalábbis, a közösség egyenjogú tagja lesz — egyik fő témája a nyugat-európai parlament megválasztásával kapcsolatos kampánynak. Tőkés választási kampányokban pedig — legalábbis ami a minősítéseket illeti — vajmi kevés , tárgyilagosság tapasztalható. Jelen esetben csak az tűnhet furcsának, hogy Görögország — nem lévén még tagja a közösségnek — a választásokon nem vesz részt, formailag tehát a kampányban sem. Formailag valóban nem, ténylegesen azonban éppenséggel részt vesz: kormánya kívülről nyújt támogatást azoknak az erőknek, amelyek a tőkés Európa integrációjának erősítésén dolgoznak. Ez területi kiterjesztést és tartalmi mélyítést jelent. Az utóbbi kérdéskörbe tartozik az egységes nyugat-európai pénzrendszer megteremtése és a megválasztandó nyugat-európai parlament hatáskörének bővítése, az európai közösség állam- és kormányfőinek 1974. december 9—1e1 én Párizsban megtartott csúcsértekezlete határozott úgy, hogy a jövőben — a közlemény szavaival: „amint lehet” — közvetlenül választott képviselői testülettel váltják fel a jelenlegi strasbourgi parlamentet, amelynek tagjait a nemzeti parlamentek delegálják. A 74-es közlemény szövege szerint ennek az új „európai parlamentnek a hatáskörét ki fogják , bővíteni”. Hogy mire és meddig, arról nem szólt az okmány. Maga a mondat is elfelejtődött. Ez okozhatta, hogy óriási felhördülés fogadta Schmidt nyugatnémet kancellárnak azt a múlt őszi ártatlannak tűnő kijelentését, amely szerint, s az új európai parlement aligha fog megelégedni a régi hatáskörével és nyilván új illetékességi területeket keres majd magának. A legélesebben éppen a francia államfő, Giscard d’Estaing utasította vissza Schmidtkijelentését, jóllehet, a 74-es csúcsértekezletnek ő volt a házigazdája, s ami ennél lényegesebb: az ott hozott határozat alapvetően az ő ötletei volt. A kancellárnak, illetve szavai értelemezésére válaszolva, kijelentette, hogy az új közösségi parlamentnek csak akkora hatásköre lehet, amekkorát a római szerződés (a közös piac alapító okmánya) előír és engedélyez. A franciakülügyminisztérium ehhez még hozzáfűzte, hogy a római szerződés bármiféle módosítása csak valamennyi tagállam kormányának és parlamentjének jóváhagyása után léphet érvénybe. A szerződés ilyen értelmezése, azonban — mint a Le Monde tavaly november 21-i száma rámutat — nem pontos, mert a 95. cikk lehetővé tesz más módosító eljárást is. Ez elvben a szén- és acélközösségre vonatkozik ugyan, de csupán értelmezési készségtől függ, hogy mire alkalmazzák. A lényege az, hogy nem szükségeltetik hozzá a nemzeti parlamentek állásfoglalása. Érthető tehát, hogy mindazok az erők bizalmatlanul tekintenek a leendő képviseleti szervre, amelyek a nemzeti államot előnyben részesítik a nemzetek fölötti intézményekkel szemben. SZINTE MINDEN POLITIKAI ERŐ felfigyelt ugyanakkor arra a lehetőségre, amit a különböző áramlatok összefogása kínálhat az új testületben. Beszélni erről ugyan keveset beszélnek, de mindennél beszédesebb az a tény, hogy különféle „európai” pártszövetségek alakultak. A kereszténydemokrata irányzatú pártok Európai Néppárt néven hoztak létre közös platform alapján tömörülő szövetséget, a magukat liberálisnak nevező pártok, valamint a szocialista és szociáldemokrata pártok szintén kidolgozták külön-külön közös programjaikat. Nem lehetetlen, hogy e programokat többé-kevésbé be is tartják, és akkor az új nyugateurópai parlamentben a szavazások nem a nemzeti érdekek választóvonalai mentén zajlanak majd le, hanem ideológiai és politikai különbségek figyelembevételével. Ez pedig a jövőben szolgálhat még egy-két meglepetéssel. Otthon kormányon levő pártok ellenzékbe szorulhatnak, ellenzékiek többségbe kerülhetnek az új testületben, amelynek tagjai éppen azáltal, hogy közvetlenül választották őket, nem feltétlenül nyugszanak ugyanúgy bele a strasbourgi intézmény mellékes jellegébe, mint a mostaniak. Erre gondolhatott a bonni kancellár, amikor nevezetes kijelentését megtette, s ez motoszkálhat azoknak a gondolatai mögött, akik ugyan szívvellésekkel „európaiaknak” mondják magukat, de rögvest meg is keresik ennek az „európaiságnak” a korlátait, mint a francia államfő. ÍGY ALAKULHATOTT KI az az érdekes helyzet amikor szintte minden érdekelt „de”-t mond. Az is, aki igenli a nyugat-európai integrációt, és az is, aki elveti. Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni. Arról, hogy az új nyugat-európai parlament a művészbejárón csempészi vissza a politikai unió korábban elbukott tervét — ha azok az erők kerekednek benne felül, amelyek annak idején ennek a tervnek a megvalósítását szorgalmazták. Szalay Hanna 'Lilifó f