Magyar Hírlap, 1979. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

MflGVfjB HÍRIBP NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM ^ 1979. februári, csütörtök 3 Haderőcsökkentési tárgyalások (MTI) Szerdán Bécsben meg­nyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről kezdett tárgyalás­­sorozat 17. ülésszaka. A sorrend­ben 191. plenáris ülés elnöke és első szónoka David Reece nagy­követ, a kanadai küldöttség ve­zetője volt. Őt követően szólalt fel Tadeusz Strulak nagykövet, a tárgyalásokon részt vevő len­gyel küldöttség vezetője. Mint a plenáris ülést követő sajtóértekezleten Strulak nagy­követ kifejtette, a szocialista or­szágok 1978. június 8-i javas­lata jó alapot teremt a felek számára kölcsönösen elfogadható megállapodás kidolgozásához. A nyugati országok azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel és to­vábbra is halogatják a nagy je­lentőségű, kompromisszumos ja­vaslatra vonatkozó válaszadást. Mára várják a Khomeinit Teheránba (MTI) A Khomeini ajatollah-t Teheránba szállító repülőgép csü­törtökön hajnalban indul Párizs­ból — közölte a francia televízió kiküldött tudósítója. Neauphle-le-Chateau-ban már elszállításra készen állnak a bő­röndök. Az iráni vallási ellenzék vezetője orvosának közlése sze­rint, a jó egészségnek örvendő 78 éves Khomeini könnyen meg­teszi a fárasztó repülőutat. (AFP) Szerdán az iráni fővá­rosban a lakosság és a hadsereg egyaránt a síita ellenzék vezető­jének fogadására készülődött. Több ezer katona harci öltözet­ben, géppuskákkal megerősített járműveken vonult fel Teherán utcáin. A soha nem látott mére­tű erődemonstrációban a sah iránt fanatikusan hű császári testőrség egységei, a légierő, a haditengerészet és a szárazföldi erők katonái egyaránt részt vet­tek. A császári gárda páncélautói a repülőtérhez vonultak. Ellenzé­ki vallási körökben attól tarta­nak, hogy a katonaság esetleg megpróbálja megakadályozni Khomeini ajatollah hazatérését. Az ország lakossága nagy lel­kesedéssel várja a vallási ellen­zék vezetőjét. Fogadására való­ságos nagytakarítással készítik elő Teheránt. Teheránban szerda estére még feszültebbé vált a légkör. A ka­tonák ismét tüzet nyitottak a tüntetőkre, s első­ jelentések sze­rint hárman meghaltak, huszon­öten pedig megsebesültek. Kínai provokációk a VSZK ellen Győri Sándor, az MTI hanoi tudósítója jelenti: Változatlan erővel folytatódik a kínai provokációsorozat Viet­nam északi határkörzete ellen. Az elmúlt napokban a kínai ha­tóságok incidenseket provokál­tak a Vietnammal való határ­térség több szakaszán. A kínai támadások középpontjában Lang Son tartomány Van Lang nevű körzete áll Január 30-án kínai fegyveresek két alkalommal ha­toltak be az említett körzetbe és csak a vietnami önvédelmi erőik ellentámadásának hatására vo­nultak vissza. Kínai alakulatok egyidejűleg bekerítő akciókat hajtottak vég­re Loc Binh körzetében. Teng Hsziao-ping befejezte washingtoni tárgyalásait Heffer András, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Szerdán mérsékelt jelentőségű egyezmények aláírásával ért vé­get Teng Hsziao-ping kínai mi­niszterelnök-helyettes washingto­ni látogatása. Teng és Carter elnök szerdán este tudományos­műszaki, valamint kulturális együttműködési megállapodáso­kat és konzuli egyezményt írt alá. Hivatalos kormányszintű láto­gatáson a diplomáciai gyakorlat­ban szokatlan, a nyilatkozó sze­mélyét tekintve azonban koránt­sem meglepő hevességű táma­dást intézett kedden este egy fogadáson Teng Hsziao-ping a Szovjetunió ellen. Teng hasonló szellemű, az amerikai sajtóban éppen Wa­shingtonba érkezésének napján megjelent nyilatkozata „dühbe hozta Carter elnököt és a kül­ügyminisztériumot” — írta szer­dán James Reston. A The New York Times vezető publicistája szerint az amerikai kormányt felháborítja, hogy Teng az új SALT-szerződés amerikai ellen­feleit támogatja és ezzel bele­avatkozik az ország belügyeibe. Teng Hsziao-ping nem utasí­totta el a lehetőséget, hogy Kína katonai lépéseket tesz Vietnam ellen, és hangoztatta: Peking ar­ról sem mond le, hogy fegyve­resen törekedjék Tajvan egyesí­tésére az anyaországgal. Egyiptomi ellenzéki vezető bírálta a kormány politikáját (MTI) Kemény bírálattal illet­te az egyiptomi kormány tavalyi tevékenységét Khaled Mohied­­din, a baloldali Nemzeti Haladó Párt elnöke és parlamenti kép­viselője a nemzetgyűlésnek a kormány idei programjáról foly­tatott vitájában. Mohieddin bűnösnek nevezte a vezetés belpolitikáját és rámu­tatott, hogy az ország gazdasága a csőd szélén áll. Erről tanúskodik — mondotta — Egyiptom vészes mértékű és egyre gyarapodó kül­földi eladósodása is. Mohieddiin a „nyitott kapuk” gazdaságpoli­tikájának felülvizsgálására szó­lította fel az ország vezetését. A baloldali ellenzéki vezető a továbbiakban a Camp David-i megalkuváshoz vezető egyiptomi külpolitikát bírálta és erélyesen fellépett az Izraellel kötendő különbéke aláírása ellen.. Megválasztották Algéria elnökjelöltjét (Folytatás az 1. oldalról) Ezután az elnök zárszavával véget ért a Nemzeti Felszabadí­­tási Front 4. kongresszusa, amely új, átszervezett pártot hozott létre és lefektette a jövőbeni fej­lődés alapjait. Ik Bendzsedid Sadfi ezredes 1929-ben született. Algéria­­függet­lens­égi harcá­ban kezdettől fogva részt vett. 1960- ban a Nemzeti F­elszabadítási Hadse­reg (ALN), az FLN fegyveres ereje zászlóaljparancsnok­ává nevezték ki, és UHU óta az ALN vezérkarának tag­ja. 1963-ban a constantine-i katonai körzet parancsnoka lett, 1964 óta pe­dig az oráni katonai körzet élén állt. Bumedien hatalomra jutása, 1965 óta tagja a most megszüntetett forradal­mi tanácsnak. Bumedien elnök halála után a forradalmi tanács az új poli­tikai vezetés megválasztásáig megbíz­ta a nemzeti néphadsereg ügyeinek­­ koordinálásával. Megfigyelők szerint, az ezredes főként a hadseregben él-­­­vez nagy népszerűséget, de vitatatha­­a­tatlan tekintélye van az egész ország-­­­ban. Ez ideig nem túl gyakran szere­­­­pelt politikusként a nyilvánosság előtt. " Moszkvába látogat a francia külügyminiszter (TASZSZ, AFP) A szovjet kor­mány meghívására Moszkvába látogat Jean-Francois Poncet francia külügyminiszter — közöl­ték a szovjet fővárosban. A hi­vatalos látogatásra február első felében kerül sor. Hadügyi tanácskozás Bonnban (AP) Szerdán a bonni hadügy­minisztériumban összeült Hel­mut Schmidt kancellár vezetésé­vel a nyugatemet kormány, hogy megvitasson néhány katonai kér­dést. Megfigyelők szerint a megbe­szélés napirendjén a SALT I II. tárgyalások és a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tár­gyalások állása, valamint a nyu­gatnémet hadügy kérdései sze­repelnek. Bonnt elsősorban a két tárgyalássorozatból kimaradt, az úgynevezett, „szürke övezethez” tartozó fegyverek kérdése foglal­koztatja. VI­LÁG­H­Í­RADÓ Japán szakszervezeti kongresszus (TASZSZ) Tokióban szerdán befejezte munkáját a Japán Munkásszövetségnek (Döméi), az ország egyik legnagyobb szak­szervezeti szövetségének 15. kongresszusa. A 2,2 millió szer­vezett dolgozót tömörítő szerve­zet kongresszusán jóváhagyták a Dömer 1979. évi programját, amely szerint a szakszervezet fo­kozza harcát a munkabérek nö­veléséért és a dolgozók munka­­körülményeinek javításáért. „Népszavazás” Rhodesiában (Reuter) A rhodesiai fehér ki­sebbség a népszavazásnak kikiál­tott választási komédián kedden a leadott voksok 85 százaléká­val elfogadta az ország új alkot­mányát, a referendumon a fehér telepesek 70 százaléka jelent meg a szavazóhelyiségekben. Az alkotmány „demokratikus hata­lomátadás” látszatát keltve, va­lójában arról intézkedik, hogy a 94 ezerre becsült kisebbség mi­ként gyakoroljon új mód­on ha­talmat az ország 6 milliónyi fe­kete bőrű őslakossága felett. DIN­A-üzelmek leleplezése (UPI) Olof Palme volt svéd miniszterelnök ellen a chilei tit­kosrendőrség merényletet terve­zett. A DINA Michael Tormiley-t, Letch­er volt chilei külügymi­niszter gyilkosát bízta meg azzal, hogy 1975-ben Madridban a Szo­cialista Internacionálé találkozó­ján merényletet hajtson végre Palme ellen — írja a Dagens Nyheter című svéd lap. A Le­tel­ier-gyilkosság ügyében jelen­leg per folyik Townsey ellen New Yorkban. Baszk terroristák kiadatása (AFP) A francia hatóságok a spanyol igazságügyi szervek ren­delkezésére bocsátották azt a hét, terrorista tevékenységgel vádolt baszk személyt, akit a francia rendőrség kedden tartóztatott le — jelentette be kedden este a madridi belügyminisztérium, amely egyben köszönetet mond a francia hatóságoknak az együttműködésért. NATO-hadgyakorlat­i áldozatokkal (UPI) Ketten meghaltak és többen megsebesültek a Bajor­ország és Baden-Württemberg tartomány területén hétfőn meg­kezdődött nagyszabású NATO- hadgyakorlaton. Az egyik halá­los kimenetelű balesetet az idéz­te elő, hogy az egyik amerikai harckocsi rádióantennája hozzá­ért egy villanyvezetékhez és az áramütés egy katonát megölt­, kettőt pedig súlyosan megsebe­sített. A másik esetben egy pán­célos összeütközött egy teher­autóval és a gépkocsi vezetője szörnyethalt. C­sattognak a billentyűk, a gép szalagra rótt számso­rokat lök ki magából. Az orvos gyakorlott mozdulattal nyúl újabb adatokért. A beteg hetvenegy kiló és százhatvan­nyolc centi magas. A gyógyszer­­­gyári utasítás szigorú: ezt a cy­­tostaticumot, tehát sejtszaporo­­dásgátló, daganatellenes szert a testsúly és a testfelület alapján kell adagolni. A gépből kiug­rik az utolsó, a piros szám. „Kész?” — kérdem. Az orvos zavart. „Pillanat” — mondja, „utánaszámolok”. S teszi jegyzet­lapon, ceruzával, kétszer annyi idő alatt. Érdeklődöm, melyik betegről van szó. Széttárja a karját, csak a nevét tudja, lehet, hogy személyesen egyszer sem látja majd. „Hát akkor?” — sza­lad ki a számon, „így nyugod­­tabb vagyok" — s látom, erről többet nem akar beszélni. Ha valaki netán a példákat gyűjtené, jómagam ezzel, a na­pokban megesett esettel szolgál­hatok az orvos-beteg kapcsolat­ról fellángolt vitához. Ne tes­sék­­minden újtól irtózó, magá­ban önhitten bízó, hatásvadász orvosra gondolni. Itt az orvos kételkedni mert. Személytelen maradt, sem hálát, sem egyebet nem remélhetett, nem is várt a betegtől. Örülök ennek a példá­nak, talán kerestem is ilyet, amióta Csákány György mélysé­gekbe hatoló írását olvastam a Valóságban. A professzor szerint egyre inkább elmosódik orvos és beteg kapcsolatának személyes jellege azzal, hogy a régi módon gyógyító „háziorvosok”­ szerepét átveszi a szervezett egészségügy: orvosok, szakorvosok hada, gé­pekkel és műszerekkel ellátott, mi több körülbástyázott teamek sora. „A pszichológiai ráhatás gyógyereje hovatovább eltörpül a korszerű medicina tudomá­nyos-technikai vívmányainak át­ütő gyógyhatása mellett. A be­tegnek nem szuggesztív mágu­sokra, hanem tudományosan megalapozott, korszerűen kép­zett, jól felszerelt, szorosan szer­vezett szakemberek kollektívájá­ra van szüksége.” Ki merne kér­dőjelet tenni egy ilyen igazság mellé? Csakhogy nem vezet-e ez a folyamat az orvos—beteg kap­csolat eldologiasodásához, sze­mélytelen, rideg viszony kiala­kulásához? A kérdésre nincs, s talán jó ideig nem is lehet megnyugtató válasz. A gépcsodák beépülnek a gyógyításba és fölöttébb gyorsan tudomásul vesszük, hogy van lé­zer, pacemaker, szívbillentyűpót­lás és kézvisszavarrás. Ki gon­dolta volna — még akár két év­tizede is —, hogy ma már az egyszer használatos fecskendők, tűk beszerzését szorgalmazzuk ? Ki töpreng azon, mekkora talál­mány az életet jelentő dializáló berendezés, amely a vese helyett dolgozik? Az már inkább téma, hogyan lehetne több e drága gé­pekből. Pénz, pénz, irdatlanul sok pénz ez — egyaránt tudja beteg és orvos. S elkönyveli: a gyógyítás központi kérdés lett, s bárhogy alakuljon a népgazda­sági helyzet, a tervezéskor meg­hirdetett döntés nem módosul­hat. Kissé csúf hivatalos kifeje­zéssel élve: az egészségügy ki­emelt ágazat marad. Ma több embert gyógyíthatnak meg, mint tegnap, s ez a gépek­nek is köszönhető, amelyekből még hosszú ideig nem lesz mindenütt elég. Nemcsak az or­vosok tudása gyarapodik, hanem a beteg is változik, ha úgy tet­szik: tanul. Miért ne tételezhet­nénk föl hát, hogy éppen úgy bí­zik orvoséban, mint néhány évti­zede, amikor a gyógyítást jobbá­ra ismert szerektől, műszerektől, módszerektől várta? Miért ne hihetnénk, hogy a beteg nem az orvos rovására ragaszkodik egy­re inkább a gyógyítás gépi vilá­gához? Kétségtelen, sokkal ke­vesebb beteg beszél manapság csodadoktorokról, mint régebben. De ez semmiképp nem jelenthe­ti az orvos lebecsülését, hanem inkább a beteg tájékozottságát. Aki tudja, hogy igen sok kórsá­got még a mai napig sem lehet elűzni, s erre az az orvos is kép­telen, aki esetleg úgy tesz, mint­ha neki semmi sem szabna ha­tárt. Orvos és beteg kapcsolatát ma már a bizalmon kívül a kor­rektségnek is jellemezni kell. Ezt pedig szerencsés esetben elősegí­tik a teamek, amelyek a bizton­ságot jelentik a betegágy mellett álló orvosnak. A beteggel köz­vetlen kapcsolatot tartó gyógyí­tó orvost felvértezi orvoscso­portjának sokoldalú tudása, s ez alkalmas a bizalom fokozására. De Magyar Imre professzor sokkal világosabban szól erről: a specializálódás és a team-munka a tudomány haladásának termé­szetes következménye. A beteg helyes ellátásához kétségtelenül szükséges, hogy minél több szak­ember alapos részletadataiból te­vődjék össze az a kép, amelynek alapján megkezdődhet a gyógyí­tás. Ezt a képet azonban a rész­letadatokból össze kell állítani, és ehhez nem csupán a beteg­ség, hanem e beteg és a környe­zet részletes ismerete is szüksé­ges. A beteg embert a team so­hasem fogja megismerni és ha megismeri is, mit kezd? A beteg embert csak egy másik ember képes gyógyítani. De ahhoz, hogy gyógyítása valóban eredmé­nyes legyen, igenis szükség van és mindig szükség lesz gyógyító orvosra, annak személyiségére, emberségére és a belé helyezett bizalomra is. Megrázó — legalábbis szá­momra — ez a kérlelhetetlen igazság, hogy a beteg embert csak egy másik ember képes eredmé­nyesen gyógyítani. Ez a megál­lapítás egyben szereposztás is, amely az orvosnak, azaz az egyénnek méltó helyet jelöl ki, egyúttal a felelősségre is mutat. Jól tudom, hogy a kórházak­ban számtalanszor meglehetősen szűk azoknak a köre, akik min­dennap, esetleg egész nap a be­teggel foglalkoznak. Valaki ke­serűen megjegyezte, a kis kórhá­zakban, ahol kevés az orvos, e tekintetben egész jó a helyzet, mert a főorvostól a gyakorló or­vosig mindenki a kórtermekbe „kényszerül”. Nem így a na­gyobb kórházakban, klinikákon, ahol a kórtermi jelenlét kötele­zettsége gyakran a kezdő orvo­sokra hárul A többiek túlontúl elfoglalják magukat az elmélet­tel, például tudományos cikkek előkészületeivel, megírásával. Is­ten őrizz, hogy ennek a sarkos véleménynek a közreadásával értelmetlen vitát kavarjak, de az tény: a helyes vezetői szemlélet a keményen megterhelt orvosok­ban állandóan ébren tarthatja a betegekkel való intenzív kapcso­lattartás igényét. De alighanem ez egyébként is él az orvosok­ban. És ezt fölismerni meg el­ismerni már nem bizalom kérdé­se. PINTÉR DEZSŐ SZEREPOSZTÁS A pápa beszéde Mexikóban­­ (Reuter) Mexikó második leg­nagyobb városában, Guadalaja­­rában töltötte keddi napját II. János Pál pápa, s beszédeit több mint egymillióan hallgatták. Be­szédében elítélte az igazságtalan­ságot, a társadalmi konfliktuso­kat, valamint „a gyűlölet és erő­szak ideológiáját”, hozzátéve, hogy a keresztény ember szá­mára „az igazságtalanság elíté­­­­lése nem elegendő Az egyházfő látogatást tett a város nyomornegyedében, ahol kétszázezer fős tömeg gyűlt ösz­­sze ebből az alkalomból. II. Já­nos Pál felszólította azokat, akik­nek módjukban áll „és keresz­ténynek érzik magukat”, hogy többet­ tegyenek a­­ szegények ér­dekében. A pápa szerdán a közép-ame­rikai országok külügyminisztereit fogadta a mexikói fővárosban, és megvitatta velük az egyház és ezen országok kapcsolatait. Úgy tudják, Nicaragua és Salvador képviselője kérni fogja a pápá­tól a ,,kormányellenes politikai tevékenységet folytató” püspökök eltávolítását.

Next