Magyar Hírlap, 1979. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

2 1979. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK, ^ ^ 1 )(EMZETKÖZI POLITIKA ^ Mgyar Hírlap Dr. Willibald Pahr külügyminiszter előadása Kedvezően fejlődnek a sokoldalú magyar—osztrák kapcsolatok (MTI) ..Ausztria és Magyarország. kapcsolatai valamennyi szinten zavartalanul és nagyon kedvező irányban fejlődnek, egyben például szolgálhat naiv a különböző társadalmi Rendszerű országok békés egymás mellett élésére, illetve jó szomszédi viszonyára” — jelentette ki egyebek között dr. Willibald Pahr osztrák külügymniniszter kedden este Bécsben, a Donaueuropäisches Institut felkérésére tartott előadásában. Az osztrák diplomácia veztetője az állami élet valamennyi szintijén megtartott konzultációk, illetve magas szintű találkozók sorában ■ kiemelkedő • félérítőséget tulajdonított Kádár János tavalyelőtti ausztriai látogatásának. Nagyon gazdagok és sold rottyúak Ausztria és Magyarország gazdasági"kapcsolatai is — mondotta Pahr külügyminiszter. A múlt évben 13 százalékkal növekedett a Magyarországra irányuló osztrák kivitel, a két ország között jelenleg 105 kooperációs szerződés van életben. A zömükben a jövő évben kezdődő nagy közös vállalkozások sorában Pahr első helyen említette a nyugat-magyarországi Torony község határában fellelhető barnaszénkincs közös kiaknázását, majd szólt a magyar idegenforgalmi infrastruktúra és a közlekedés területén szándékolt beruházásokban tervezett osztrák részvételről. Ausztriának a Duna-medence országaihoz fűződő kapcsolatait értékelve az osztrák külügyminiszter kitért a magyar—osztrák kulturális együttműködésre is, és méltatta a Budapesten létesült osztrák, és a hosszú évek óta Bécsben működő magyar kulturális intézet tevékenységét. A szovjet—afgán barátsági szerződés ratifikációs vitája Moszkvában (MTI) Egyöntetűen, támogatja a Szovjetunió kormányának, a Vietnam ellen indított kínai agresszióról kiadott nyilatkozatát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két házának külügyi bizottsága. Az állásfoglalást azon az ülésen fogadták el, amelyen a két bizottság a tanács elnökségének elfogadásra ajánlotta a múlt év decemberében Moszkvában aláírt szovjet—afgán barátsági és együttműködési szerződést. A Szovjetunió és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság a múlt év decemberében Moszkvában kötött barátsági ,és együttműködési, szerződését, a kormány nevében, Firjubin külügyminiszter-helyettes terjesztette az ülés elé. v . 1.7. A ra'tifikációs'.'t'iszába'n a tand-, zetiségi tanács külügyi bizottságának elnöke. Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára is fölszólalt. Hangoztatta: ma rendkívül fontos feladat, hogy Ázsiában megszilárdítsák a békét és biztonságot. A Szovjetunió és Afganisztán a szerződésben kifejezésre juttatta azt a törekvését, hogy a földrész országai között elősegítse az együttműködés, a békés kapcsolatok fejlesztését, a jószomszédi viszonyt, a kölcsönös bizalmat, hatékony ázsiai biztonsági rendszer létrehozását a földrész valamennyi országának közös erőfeszítésével. A két bizottság egyhangúlag elfogadásra ajánlotta aszerződést a Legfelsőbb Tanács Elnökségének. Tegnap volt „a megfontolás napja c ímb Én Ma választ Spanyolország népe Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: Mint ősszel a falevelek, úgy röpködtek és terítették be a spanyol főváros utcáit a választási röplapok "kedden este. A különbözet" pártok feldobogózott „kortesautóit” még egyszer körbejárták , a,’városit hangszórókon és nyomtatásban osztogatva propagandaanyagaikat. A voksokért versengő legnagyobb pártok megtartották utolsó választási nagygyűléseiket. A két nagy esélyes, Adolfo Suárez kormányfő, a Demokratikus.. .Centrumunió (UCD) és Felipe Gonzalez, a Spanyol Szocialista, Munkáspárt (PSOE) főtitkára a televízió kamerái előtt fejezte a ber a késő éjszakába nyúló választási kampányt. Szett és reggeltől már tilos volt minden választási propagandatevékenység. A szerda a választók számára ,a megfontolás napja" (din de reflección) volt. Afontolgatásra valóban szükségük van a spanyol választópolgároknak. Mert jóllehet,az egyes pártok vezetői nem kíméltek időt, fáradságot, pénzt (a választási költségek állítólag megközelítik az ötmilliárd pezetát) a „hadjáratban”, a választási kampány jellegzetessége az volt, hogy jellegtelen volt. Egyértelmű, kidolgozott, az átlag spanyol számára világos programmal egyik párt sem jelentkezett. A kampánybeszédek jó részét inkább arának bizonygatása tette ki (nem egy esetben a személyeskedésig és sértegetésig elmenve), hogy Spanyolország fő gondjainak — terrorizmus, munkanélküliség, a beruházások fellendítése, az egészségügyi és az iskolaügy , reformja stb. — megoldására a többi párt, vagy pártszövetség alkalmatlan. A saját alkalmasságot alátámasztó érvek viszont meglehetősen általánosak, homályosak maradtak. Santiago Caristo, az SKP főtitkára „demokratikus koncentrációra” hívott fel választási beszédében, értve alatta egy centrista—szocialista—kommunista bázison alapuló kormányt A cseppfolyós programok, az általánosságoknál megrekedő választási beszédek következtében nagyon sok spanyol választó az utolsó napig nem döntötte el, szavazzon-e és kire? Kérdés, hogy a döntéshez elég volt-e ..a megfontolás napjának” 24 órája? Madrid, 1979. február 28. Arató Gábor Hárommilliárdos kiegészítés az USA külföldi katonai segélyprogramjához? (WPJ) Csaknem hárommilliárd dollárt leért kedden az amerikai kormány újabb , külföldi katonai segélyekre.. Lucy Wilson Benson asszony, a külügyminiszter-helyettes a képviselőház megajánlási bizottságának egyik albizottságában azthangoztatta,, .hogy az 1980. pénzügyi év 4,2 milliárd dolláros katonai segélyprogramjához kért összeg összhangban van az elnök költségvetés-megszorítási politikájával... Az ,,északról fenyegetett” délkoreai rezsim mintegy 228 millió dollárt kapna. A segélyek hetven, százaléka ,a Közel-Keletre jut, asegélyterv nem említi Iránt. Pekingi agresszió - határozott visszautasítás A moszkvai Pravda cikke Kína Vietnam elleni támadásáról (TASZSZ) A moszkvai Pravda szerdai számában közölte Igor Alekszandrovnak „Pekingi agresszió — határozott visszautasítás” című cikkét. Az írás bevezetőként hangoztatja : Peking fegyveres agreszsziója folytatódik; a hősiesen ellenálló vietnami fegyveres erők az agresszornak súlyos veszteségeket okozva, meghiúsították a kínai stratégák „villámháború, pekingi módra” elképzeléseit. Ennek ellenére a kínai vezetők nem hagytak fel kalandor terveikkel. Több körzetben súlyosbodtak a harcok, s ma már Peking az ország központi körzeteiből irányít fegyveres alakulatokat a VSZK határára, hogy velük váltsa fel a harcokban kivérzett csapatokat. A harcokkal egyidejűleg a pekingi propaganda újabb manőverekbe kezdett. Peking ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül — állapítja meg a cikk szerzője —, hogy még a Vietnam-ellenes és szocializmusellenes kínai politikával gyakorlatilag szolidáris nyugati hatalmak sem voltak képesek nyilvánosak áldásukat adni a VSZK elleni kínai támadásra. Előre kitervelt támadás Ezért félrevezető rágalomhadjáratba kezdtek, hogy a nemzetközi közvélemény előtt más színben tüntessék fel a kínai akciók jellegét, méreteit és céljait. Ebben a kampányban a fehéret feketének állítják be: a jó előre kitervelt Vietnam elleni támadást, „kényszerű” válaszlépésnek, a szomszédos állam területére való nyílt fegyveres behatolást egyfajta korlátozott akciónak tüntetik fel, amelyet Kína „majd” „önkéntesen” beszüntet. Ezzel egyidejűleg azt, állítják, hogy Kína „Vietnam fenyegetésének” van kitéve. Az agresszor jogot, formál a szuverén vietnami állam „megbüntetésére”, arra, hogy agreszszív akciójának „határait” és időtartamát ő szabja meg. Mindez a soviniszta, más népeket megvető maoista világnézet, a hegemonizmus megnyilvánulása — írja a szerző. A kínai vezetők azáltal, hogy nem hajlandók beszüntetni Viett nam elleni agressziójukat, tanúbizonyságot tesznek arról, hogy az emberiséget fenyegető veszély, a józanságot sürgető felhívások ellenére folytatni kívánják felelőtlen, kalandor játékukat a világ sorsával. A Pravda cikke a továbbiakban hangoztatja, hogy a Peking támogatásával hatalmon tartott kambodzsai vezetés részletesen kidolgozott terv alapján hajtotta végre a kambodzsai nép tömeges legyilkolását, egy álcázott katonai-stratégiai művelet első lépcsőfokaként. A kínai vezetők Kambodzsát felvonulási területté szerették volna tenni az „izgága” Vietnam ellen, kijáratot akartak szerezni Malaysia, Thaiföld és Indonézia felé. A kambodzsai nép tragédiája, hogy ők váltak a terjeszkedő maoisták első áldozatává. Nem az első agresszió A pekingi propaganda most úgy akarja feltüntetni a helyzetet, mintha Peking azért folyamodott volna fegyverekhez, hogy meggátolja „mások önkényét”, hogy leckét adjon a kínai érdekek „semmibevételéért”. A pekingi vezetés az indokínai térségi hosszú ideje saját befolyási övezetének tekinti, csakúgy, mint egész Délkelet- Ázsiát. Peking többször kinyilvánította, hogy a térség országai közülsokakat nemcsak befolyási övezetéhez tartozóknak tekint, hanem úgy beszélt róluk, mint Kínától elhódított területekről". Mao még a 60-as évek közepén felszólította Kína vezetőit, hogy ne sajnáljáka pénzt Délkelet- Ázsia „visszaszerzéséért”. A Pravda a továbbiakban rámutat, hogy a Vietnam elleni mostani kínai agresszió korántsem az első évszázadok során a kínai császárok, majd később a csang kajsekiisták is Vietnam meghódítására törekedtek. Peking a vietnami népi foradalom győzelme után megpróbálta ellenőrzése alá vonni az országot — sikertelenül. Újabb kísérletet akkor tott, amikor az Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köztársaságra támadt. Abban az időben Peking hozzájárulást kért ahhoz, hogy Vietnam északi részén bevethesse csapatait „a harcoló vietnami nép megsegítésére”. Ezt a vietnamiak elutasították. Kijelentették, hogy az intervenciósokkal maguk is megbirkóznak, kivált, ha Peking kevesebb akadályt gördít a Kína területén áthaladó, a testvéri szocialista országokból érkező stratégiai szállítmányok elé. Peking levonta a következtetést : az akadályok nem csökkentek, hanem növekedtek. A pekingi nyomás azt követően vált durvává, hogy Indokínából kiűzték az amerikaiakat és végbement Vietnam újraegyesítése. A Vietnami Szocialista Köztársaság megalakulását Peking jelnek tekintette katonai, gazdasági és másfajta ellenséges akciók kibontakoztatására. Ettől kezdve nem szűntek meg a provokációk a VSZK északi és déli határai mentén. Pekingi „élettérelmélet” Egyes nyugati országok politikai körei hajlamosak szemet hunyni afelett, hogy Peking már két évvel ezelőtt frontot nyitott Vietnam déli részén és kínai parancsra a Pol Pot-klook kínai fegyverekkel, felszerelt katonák tízezreit irányította ide. Kína azt akarta elérni, hogy Vietnam, harapófogóba kerülve, egyidejűleg két■ fronton kényszerüljön harcra. A kambodzsai nép győzelme összezúzta Peking terveit Nem sikerült kijáratot szerezni a Sziámi-öbölhöz és nem sikerült bekeríteni Vietnamot sem. A Vietnam ellen indított kínai agresszió idején mind hangsúlyozottabban jelentkeznek a területi követelések, a pekingi terjeszkedés valódi mozgatórugói. Több vietnami tartományt olyan területnek nyilvánítanak, amely „vitathatatlanul Kínáhhoz tartozik”, más területekről „még tárgyalni kell”, s előkerült a „biztonságos kínai határok” jelszava. A Pravda továbbiakban emlékeztet arra, hogy más agresszorok, köztük a hitleristák is „kényszerű válaszadásnak" minősítették támadásaikat. A pekingi vezetők által az ideiglenesen elfoglalt területeken most alkalmazott olyan módszerek, mint a népirtás, fosztogatás,ipari létesítmények és lakóházak lerombolása szintén jól ismertek a fasizmus és a gyarmati háborúk ■idejéből ” A cikk a kínai agresszió nemzetközi visszhangjával kapcsolatban megállapítja: „Sok megfigyelő felhívja a figyelmet, hogy az Egyesült Államok kormányának válasza feltűnően hasonlít, ha nem is jóváhagyásra, de legalábbis a közvetett ösztönzésre. A hivatalos Washington mindössze arra törekedett, hogy valamelyest gyöngítse a közvéleményben és a legtöbb ország vezető köreiben kialakult benyomást, amely szerint közvetlen kapcsolat van az agresszió és Teng Hsziao-ping a közeli múltban az Egyesült Államokban tett látogatása között Az amerikai vezetőknek a pekingi részről Vietnamhoz címzett nyái fenyegetéssel kapcsolatos, legalábbis kétértelmű állásfoglalása kétségtelenül elősegítette, hogy Peking nyíltan a háború útjára lépjen." Az Egyesült Államok kormánya, mint ismeretes, a látszat kedvéért kijelentette, hogy „nem helyesli” Peking eljárását. Ilyen formában kívánta érzékeltetni, hogy nem szeretné, ha veszélybe kerülnének a Kínához fűződő kapcsolatok rendezésének távlatai A washingtoni vezetés azt mondja, hogy „a kínai csapatok átlépték a vietnami határt”. Nem háború, nem agresszió, nem támadás, csupán a határok átlépése, „válaszként” arra, hogy „Vietnam behatolt Kambodzsába”. Még a Carter-kormány külpolitikai vonalát általában támogató amerikai tömegtájékoztatás is, megjegyzi, hogy Blumenthal amerikai pénzügyminiszter mos' tani kínai látogatása alapot ad a kínai agressziónak nyújtott ameriaki támogatás feltételezésére. A háború lángjai tovább terjedhetnek Jogos a kérdés •*— állapítja meg ■ a Pravda —, hogy mire számítanak azok, akik egyrészről kijelentik, veszélyesnek tartják helyzetet, és aggódnak a világvar-tására, az egész nemzetközi helyzet alakulására gyakorolt hatása miatt, másrészről azonban „megértést” tanúsítanak Peking iránt, egyenlőségjelet téve az agresszor és áldozata közé. Minden tárgyilagos, és elfogulatlan szemlélőnek világosan kell látnia, hogy Peking terjeszkedő politikájának vérontással járó szakaszába lépett, abba a szakaszba, amelyet nem ma, de nem is tegnap hirdettek meg, hiszen Peking nagyhatalmi igényeinek embergyűlölő, agresszív lényegéből fakad. Ugyanilyen világosan kell látni a következőket is: ha nem ér véget Peking Vietnam elleni agressziója, ha az agresszor nem vonul haladéktalanul vissza, a háború lángjai tovább terjedhetnek. És az, aki most azt reméli, hogy ebben a tűzben sütögetheti a pecsenyéjét, desén azt kockáztatja, hogy az agresszornak és kalandorpolitikájának következő áldozata lesz. A maoista Kína Vietnamban próbálja ki agresszív, egyeduralmi politikáját. A népek érdeke az, hogy elvegyék a pekingi kalandorok étvágyát, mások földjétől és mások érdekeitől. El a kezekkel Vietnamtól! „ (Szovjet plakát) Internacionalista kötelesség Ami a Szovjetuniót illeti, hűen internacionalista kötelességéhez, változatlanul oltalmazza a világ , békéjét. Eleget tesz — miként erre a szovjet kormány nyilatkozata is rámutatott — a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződésből ráháruló kötelezettségeknek. A szovjet emberek a világ minden népével együtt határozottan követelik Peking bűnös agresziójának azonnali befejezését és a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnam területéről — írja végezetül Igor Alekszandrov, a cikk szerzője.