Magyar Hírlap, 1979. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
Magyar Hírlap ír v . .NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM in. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK J^ jjog-np—.■ ■!.«——————————————! Vietnam mindaddig nem tárgyal, amin kínai csapatok vannak területén (Folytatás az 1. oldalról) laoszi felforgató tevékenységet, ügynökei segítségével megpróbál nyugtalanságot kelteni a szomszédos országban. (TASZSZ) A Vietnami Szocialista Köztársaság ideiglenes pekingi ügyvivője Chan Chung, külföldi újságírók előtt kijelentette, hogy Kína Vietnam elleni agressziója súlyosan veszélyezteti a térség békéjét és biztonságát, és előre nem látható következményekkel járhat. Az úgynevezett „korlátozott háború” — hangsúlyozta az ügyvivő — a jövőben nagyméretű háborúvá szélesedhet ki. Csapatainak megerősítése után a kínai agresszor nagyszabású támadást tervez. Jelenleg már 25 kínai hadosztály vesz részt a harcokban. Chan Chung elmondotta, hogy a Szovjetunió támogatja és segíti Vietnamot, és mindkét fél teljesíti a kétoldalú megállapodásban foglalt rendelkezéseket. A VSZK képviselője kijelentette, hogy a háború időtartama teljes mértékben a kínai vezetéstől függ. A vietnami hazafiak mindaddig harcolni fognak, amíg egyetlen egy ellenséges katona is Vietnam földjén tartózkodik. BT’vita a délkelet-ázsiai helyzetről (AFP, Reuter, AP) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este újabb ülésen foglalkozott a délkelet-ázsiai helyzettel. Az esti ülésen Ha Van Lau, Vietnam állandó ENSZ-s képviselője újból felszólította a Biztonsági Tanácsot, hogy szigorúan ítélje el Kína Vietnam elleni invázióját, követelje az agresszió azonnali beszüntetését, a Vietnam területére behatolt csapatok teljes és feltétel nélküli kivonását és Vietnam szuverenitásának, területi integrációjának Kína általi maradéktalan elismerését. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője ismét leszögezte, hogy elutasít minden olyan tervezetet, amely egyenlőség jeleit próbál tenni a Vietnam elleni kínai agresszió és a Kambodzsának nyújtott vietnami támogatás közé. Az ENSZ BT keddi vitájában egyebek között az Angolai Népi Köztársaság, Csehszlovákia és a Laoszi NDK állandó ENSZ-képviselője is felszólalt. Bounkeuth Sangsomsak, a Laoszi NDK állandó ENSZ-képviselője rámutatott, hogy a pekingi agresszió Délkelet-Ázsia valamennyi országának biztonságát fenyegeti, és ellentmond a kínai nép igazi érdekeinek is. A laoszi diplomata végül követelte, a kínai csapatoknak Vietnamból való azonnali kivonását. (AP) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elhalasztotta az eredetileg szerdán este tíz órára tervezett „indokínai vitáját”. A BT középeurópai idő szerint leghamarabb éjfélkor kezdi meg újabb ülését. A Nhan Dán kommentárja (MTI) Vietnam nem tárgyal mindaddig, amíg kínai csapatok vannak az ország területén — foglalható össze a Nhan Dánnak, a Vietnami Kommunista Párt központi lapjának kommentárja, amely a Biztonsági Tanács ülését, s a kínai és nyugati propagandakampányt elemzi. „Az egyetlen probléma, amelylyel a Biztonsági Tanácsnak szembe kell néznie, a reakciós pekingi hatóságok Vietnam elleni, bűnös agressziója. A Biztonsági Tanácsnak nagy felelőssége van a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésében, s ezért nem szabad kudarcot vallania a kínai agresszió elítélésében, annak követelésében, hogy Kína feltétel nélkül, haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnam területéről”. Tiltakozások külföldön... (TASZSZ) Cus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára New York-i beszédében hangsúlyozta, hogy Kínának a szocialista Vietnam elleni durva támadása egyenes következménye a kínai vezetés opportunista, bomlasztó tevékenységének. Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök televíziós beszédében elítélte Kína vietnami behatolását. Amit Peking tesz a Vietnami Szocialista Köztársaságban, az agresszió. A dolgokat nevükön kell neveznünk — mondotta az indiai kormányfő. A Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság parlamentje két háza külügyi bizottságainak együttes ülésén hozott tiltakozó határozat hangsúlyozza, hogy a Vietnamot ért kínai támadás durva megsértését jelenti az államok közötti kapcsolatok alapvető normáinak, az ENSZ alapokmányának, és az egész világ békéjét veszélyezteti. ...és Magyarországon (MTI) országszerte újabb demonstrációk és állásfoglalások bizonyítják, hogy a szocializmust építő Vietnam ellen indított kínai támadás, a pekingi vezetés ellenforradalmi politikája, mélységes döbbenetet és hatalmas felháborodást keltett hazánk egész népében. Az Útépítő Tröszt 14 vállalatának több mint 15 ezer dolgozója röpgyűléseken ítélte el a pekingi vezetők politikáját, a Vietnam elleni durva agressziót. A fővárosi, a zalaegerszegi, a kaposvári, a győri, az egri és egyebek között a debreceni útépítő munkáskollektívák a kínai nagykövetségre címzett táviratokban fejezték ki felháborodásukat. Számos munkásgyűlésen juttatták kifejezésre a hő® vietnami néppel való szolidaritásukat az Üvegipari Művek 12 gyáregységének dolgozói, valamint a Kismotor- és Gépgyár munkáskollektívái. Békegyűlést tartottak a Veszprém megyei katolikus, református és evangélikus papok is. Az Országos Béketanácshoz továbbított táviratukban egyebek között rámutattak: „A népellenes, soviniszta politikát folytató kínai vezetők reakciós mesterkedései nemcsak Ázsia, hanem az egész emberiség békéjét, biztonságát veszélyeztetik”. ------------------------- isi Khomeini ma elhagyja a fővárost Hétfőtől felújítják az iráni olajexportot Pietsch Lajos, az MTI Teheránba kiküldött tudósítója jelenti: Khomeini, az iráni forradalom vezetője szerdán a teheráni rádióban megtartotta „búcsúbeszédét”. Az ajatollah ugyanis csütörtökön a síiták szent városába, Qumba utazik, s ott kíván letelepedni. Valószínűnek tűnik, hogy az iráni politikai és vallási vezető a jövőben nem foglalkozik majd közvetlenül a gyakorlati irányítással, hanem figyelmét a legfontosabb társadalmi kérdéseknek szenteli. Közölte, hogy Teheránban szerepét Taleghani ajatollah veszi át. Khomeini összefogásra és éberségre szólította fel az ország lakosságát, mert — mint hangoztatta — „még jelentősek a forradalomra leselkedő veszélyek”. — Irán március 5-én, hétfőn felújítja az olajexportot — jelentette ki szerdai sajtóértekezletén Hasszán Nazih, az Iráni Nemzeti Olajtársaság igazgatója. Ezen a napon — az olajipart 1951-ben államosító, egykori miniszterelnök, Mohamed Moszadik halálának évfordulóján —, elindul az első olajszállító hajó Karg-szigetéről. Nazih hangsúlyozta: a jövőben valamennyi eddigi vásárló kap olajat, kivéve Izraelt és Dél- Afrikát Mihail Szuszlov választási beszéde (TASZSZ) Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára szerdán Leningrádban találkozott választóival, akik őt a Legfelsőbb Tanács képviselőjévé jelölték. Szuszlov a találkozón elhangzott beszédében a többi között kijelentette: a szovjet nép teljes rokonszenvéről biztosítja a kínai hódítók ellen hősiesen harcoló testvéri vietnami népet. Rámutatott: „A szovjet kormány erélyesen követelte az agresszió beszüntetését, s a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnam területéről. Azt is kijelentette, hogy a Szovjetunió teljesíti a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződésből fakadó kötelezettségeit. Vietnamot a szocialista közösség népein kívül a világ összes haladó és békeszerető erői is támogatják. A pekingi militaristák és hegemonisták agressziója kudarca van ítélve.” Az SZKP a jövőben is lankadatlan figyelemmel kíséri a szocialista országok politikai, gazdasági és más természetű együttműködésének további fejlődését, internacionalista összeforrottságuk sokoldalú szilárdítását. Mihail Szuszlov beszédében nagy teret szentelt a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésével kapcsolatos kérdéseknek is. VILÁGHÍRADÓ Háromhatalmi megbeszélés (TASZSZ) A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia küldöttsége szerdán Genfben megbeszélést folytatott a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról rendelkező szerződés kidolgozásáról. A két Jemen konfliktusa az Arab Liga előtt (AP, AFP, API) Az Arab Liga vasárnap Kuvaitban külügyminiszteri találkozón vitatja meg a két Jemen konfliktusát, jelentette be Mahmud Riad, a liga főtitkára. A tanácskozást élénk arabközi diplomáciai tevékenység előzi meg. Szaúd-Arábia fővárosában szerdán találkozót tartott a szaúdi, a kuvaiti és a bahreini külügyminiszter, valamint az ománi külügyminisztérium egy magas rangú tisztviselője. Jobboldali provokáció Libanonban (AFP) Szerdára virradóra a jobboldali pártokat tömörítő „Libanoni Front” fegyveres alakulatai megtámadták a Bejrút déli részén állomásozó arabközi békefenntartó erők állásait. A halálos áldozatokat követelő öszszetűzésekbe tüzérséget, páncélosokat és aknavetőket is bevetettek. Kambodzsai nyilatkozat (ADN) A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériuma erélyesen visszautasítja a kínai felforgatási kísérleteket. A kambodzsai hírügynökség által nyilvánosságra hozott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a reakciós pekingi vezetők makacsul folytatják ellenséges politikájukat Kambodzsa ellen. Kína — egy thaiföldi szigetről — utánpótlással látja el a megvert Pol Potrezsim maradványait, s ehhez az akciójához thaiföldi halászhajókat is igénybe vesz. Berlinguer és La Maifa találkozója (MT) Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára, La Maifa kijelölt miniszterelnökkel megtartott szerdai, második hivatalos konzultációja után újabb javaslattal élt a kormányválság megoldására, a rendkívüli választás kiírásának elkerülésére. Berlinguer „széles demokratikus bázisra” támaszkodó kormányt javasolt és felszólította a kereszténydemokratákat, hogy, érdemben foglalkozzanak az OEP újabb indítványával. B 1000000 irányára ismerősnek tűnik az alábbi adatok némelyike az olvasó előtt, mégsem árt, ha elismételjük őket. Társadalmi fejlődésünk egyik legjellemzőbb, s talán legsúlyosabb ellentmondására vetünk, fényt velük. Tehát: Magyarország lakosságának ma 51 százaléka él városokban, több mint 20 százaléka pedig Budapesten. Dolgozó népünk egyötöde — kereken egymillió fő — túlnyomórészt falvakban élő, szakképzetlen ipari munkás — nem azon a településen dolgozik, ahol lakik, hanem naponta vagy hetentekéthetente bejár a közeli vagy távolabbi városba, mivel lakóhelyén egyáltalán nem talál munkát, vagy nem olyat, amely jövedelmi igényeit kielégítené. A bejárók negyedrésze — 250 ezer ember — munkásszálláson él, családjával a legjobb esetben is csak szombat-vasárnap találkozik. A fennmaradó 750 ezer munkás naponta minimum egymásfél millió órát tölt vonaton, buszon, helyiérdekűn, amely reggel a munkahelyére viszi, délután vagy este pedig hazaszállítja. Az ingázók gondjaival az utóbbi tíz-tizenöt évben meglehetősen sokat foglalkozott a sajtó. Szociográfiák és szociológiai vizsgálatok készültek róluk. Feltárták, mi az oka a falusi lakosság városi munkahelyre özönlésének, a városkörnyéki települések hirtelen felduzzadásának. Megállapították, hogy a fejlődő nagyüzemi mezőgazdaság ma egyszerűen képtelen annyi munkaerőt foglalkoztatni, mint ahányan, mondjuk, húsz éve dolgoztak földművelőként, ugyanakkor bebizonyították, hogy az ipar extenzív fejlesztése szükségszerűen együtt járt a vidéki dolgozók „beszippanásával”. Minderről elég szó esett, csak épp arról beszéltünk keveset, mi a jövője az ingázásnak. Igaz, elhangzott egy-két indokolatlanul optimista prognózis, mely szerint ha ipart telepítenek falura, csökken majd a falu és város különbsége, s ezzel együtt nem fognak százezrek állandóan utazgatni. E jóslat, készítői azonban nem vették figyelembe kellően a gazdasági struktúra és a foglalkoztatási igények jelenlegi helyzetét és várható alakulását. Ezt szem előtt tartva ugyanis egyáltalán nem állíthatjuk, hogy az ingázás belátható időn belül megszűnik. Erre mutat rá a Társadalomtudományi Közlemények legújabb számában megjelent tanulmány is (Böhm Antal és Pál László munkája). A jelenlegi tendenciákból kiolvasható például, hogy a mezőgazdasági népesség tovább csökken, s a kilencvenes években várhatóan mindössze 10 százalékot tesz ki. S hol foglalkoztatják majd a fennmaradó több százezer embert ha nem az iparban, meg a szolgáltatásban? Igen, a szolgáltatásban, hiszen ez az ágazat is rohamosan fejlődik; a távlati tervek szerint 1985-ben a dolgozók 38 százalékát fogja lekötni. Itt az ideje tehát hogy — Marx szavaival — szétszaggassuk az optimizmus rózsaszín ködfátylát és felkészüljünk a bejárással kapcsolatos sürgős társadalmi tennivalókra. Hely hiányában itt csak jelezni lehet néhányat de talán ezek a jelzések is érzékeltetik: egyáltalán nem kis horderejű feladatokról van szó. Az egyik legfontosabb tennivaló a munkásszállók korszerűsítése, új, minden igényt kielégítő gyári szállodák építése. A másik a tömegközlekedés fejlesztése. Talán van némi igazságuk azoknak, akik szerint az lenne az ideális, ha a bejárók a saját gépkocsijukkal közlekedhetnének, amint ez több fejlett nyugati országban gyakorlattá vált. De hát ez mégis csak eléggé fellegjáró nézet A mai átlagkeresetek mellett a bejáró munkások többségének ugyanis nincs esélye arra, hogy belátható időn belül autóhoz jusson, s még ráadásul üzemeltesse is. Épp elég nekik saját erőből telket vásárolni, házat építeni. S tegyük hozzá, a gépkocsivezetés igen kimerítő foglalatosság, főleg az egyre növekvő forgalomban. A korán kelő munkás tehát már eleve fáradtan érne munkahelyére, s még fáradtabban érkezne haza, tehát mind az úton, mind a gyárban jóval több balesetveszélynek tenné ki magát A megoldás így az állami erőforrásokra, magyarán: a tömegközlekedés fejlesztésére hárul. Ha már lakásépítésükhöz csak minimálisan járul hozzá a társadalom, legalább ebben segítse hatékonyabban őket . Nem elhanyagolható feladat az agglomerációs övezetek fejlesztése. Erre már történtek kísérletek Budapesten és a vidéki városokban is. Nem sok eredménynyel Az idézett tanulmány szerzői utalnak egy folyóirat-vitára, amelyben több szakember rámutatott arra, hogy a kormány elé terjesztett főváros környéki koncepció korántsem volt alapos, nem tartalmazta például a „gyűrű” területfelhasználási tervét, és hogy az említett tárgykörben született két minisztertanácsi határozatot nem követték az illetékes minisztérium és tanácsok tettei. Mindennek következményeként várható — szögezi le a tanulmány —, hogy „a ma még zömmel magáknak élő, elvonult és passzívnak ítélt bejárók egyre nyilvánvalóbban fogják érdekeiket és igényeiket megfogalmazni, és helyzetük társadalmi megoldását hathatósabban szorgalmazni minden erre alkalmas fórumon.” De erre bizonyára nem holnap kerül sor, hiszen egyelőre fórum sincs, ahol az ingázók gondjaikat elpanaszolhatnák. Másrészt se idejük, se kedvük hozzá. A demokrácia lehetőségeivel még nem élnek kellőképpen, talán azt sem tudják, hogy rajtuk kívül másra is tartozik az ő ezernyi gondjuk-bajuk. Pedig tartozik: mindanynyiunkra. BÁLINT B. ANDRÁS Carter elnök sajtóértekezlete Meghiúsulhat a Camp David-i különbéke Heltai András, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Carter elnök kedden szokatlan körülmények és keretek között tartotta sajtóértekezletét. Bevezető nyilatkozatában látható keserűséggel ismerte be, hogy Begin izraeli kormányfő nem fogadta el a washingtoni hármas csúcstalálkozóra szóló meghívást és hogy ezúttal jelentősen eltérnek az amerikai és az izraeli nézetek. Az újabb Camp David-i amerikai—izraeli—egyiptomi tanácskozások után Carter vasárnap bejelentette: ismét csúcstalálkozóra hívja Begin izraeli kormányfőt és Szadat egyiptomi elnököt (illetve Khalil miniszterelnököt), hogy befejezhessék a különmegállapodásról tavaly szeptember óta húzódó tárgyalásokat Az izraeli kormány azonban elutasította a meghívást, jóllehet arról Begint már előzetesen tájékoztatták. A váratlan kudarc után Carter kedden délután telefonon tárgyalt az izraeli vezetővel és csak annyit ért el, hogy Begin ma Washingtonba érkezik ugyan, de csak a Carterrel folytatandó, kétoldalú tárgyalásokra. „A különmegállapodás lehetősége elhalványul vagy eltűnik, a jövő a legjobb esetben is kiszámíthatatlan”, ha most elszalasztják a lehetőséget — mondotta az amerikai elnök. Carter (nevek említése nélkül) nyíltan cáfolta az izraeli nézeteket, hogy a most Camp Davidben előterjesztett amerikai kompromisszumos javaslatok ellentétben állnának a tavalyi tárgyalásokkal.