Magyar Hírlap, 1979. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

Magyar Hírlap ír v . .NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM in. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK J^ jjog-np—.■ ■!.«——————————————! Vietnam mindaddig nem tárgyal, amin kínai csapatok vannak területén (Folytatás az 1. oldalról) laoszi felforgató tevékenységet, ügynökei segítségével megpróbál nyugtalanságot kelteni a szom­szédos országban. (TASZSZ) A Vietnami Szocia­lista Köztársaság ideiglenes pe­kingi ügyvivője Chan Chung, külföldi újságírók előtt kijelen­tette, hogy Kína Vietnam elleni agressziója súlyosan veszélyezte­ti a térség békéjét és biztonságát, és előre nem látható következ­ményekkel járhat. Az úgyneve­zett „korlátozott háború” — hangsúlyozta az ügyvivő — a jövőben nagyméretű háborúvá szélesedhet ki. Csapatainak meg­erősítése után a kínai agresszor nagyszabású támadást tervez. Jelenleg már 25 kínai hadosz­tály vesz részt a harcokban. Chan Chung elmondotta, hogy a Szovjetunió támogatja és se­gíti Vietnamot, és mindkét fél teljesíti a kétoldalú megállapo­dásban foglalt rendelkezéseket. A VSZK képviselője kijelentette, hogy a háború időtartama tel­jes mértékben a kínai vezetéstől függ. A vietnami hazafiak mind­addig harcolni fognak, amíg egyetlen egy ellenséges katona is Vietnam földjén tartózkodik. BT’vita a délkelet-ázsiai helyzetről (AFP, Reuter, AP) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este újabb ülésen foglalkozott a dél­kelet-ázsiai helyzettel. Az esti ülésen Ha Van Lau, Vietnam ál­landó ENSZ-s képviselője újból felszólította a Biztonsági Taná­csot, hogy szigorúan ítélje el Kína Vietnam elleni invázióját, követelje az agresszió azonnali beszüntetését, a Vietnam terüle­tére behatolt csapatok teljes és feltétel nélküli kivonását és Vietnam szuverenitásának, terü­leti integrációjának Kína általi maradéktalan elismerését. Oleg Trojanovszkij, a Szovjet­unió állandó ENSZ-kép­viselője ismét leszögezte, hogy elutasít minden olyan tervezetet, amely egyenlőség jeleit próbál tenni a Vietnam elleni kínai agresszió és a Kambodzsának nyújtott viet­nami támogatás közé. Az ENSZ BT keddi vitájában egyebek között az Angolai Népi Köztársaság, Csehszlovákia és a Laoszi NDK állandó ENSZ-kép­­viselője is felszólalt. Bounkeuth Sangsomsak, a Laoszi NDK állandó ENSZ-kép­­viselője rámutatott, hogy a pe­kingi agresszió Délkelet-Ázsia valamennyi országának biztonsá­gát fenyegeti, és ellentmond a kínai nép igazi érdekeinek is. A laoszi diplomata végül követelte, a kínai csapatoknak Vietnamból való azonnali kivonását. (AP) Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elhalasztotta az eredetileg szerdán­ este tíz órára tervezett „indokínai vitáját”. A BT közép­­európai idő szerint leghamarabb éjfélkor kezdi meg újabb ülését. A Nhan Dán kommentárja (MTI) Vietnam nem tárgyal mindaddig, amíg kínai csapatok vannak az ország területén — foglalható össze a Nhan Dán­nak, a Vietnami Kommunista Párt központi lapjának kommen­tárja, amely a Biztonsági Tanács ülését, s a kínai és nyugati pro­pagandakampányt elemzi. „Az egyetlen probléma, amely­­lyel a Biztonsági Tanács­nak szembe kell néznie, a reakciós pekingi hatóságok Vietnam elle­ni, bűnös agressziója. A Bizton­sági Tanácsnak nagy felelőssége van a béke és a nemzetközi biz­tonság megőrzésében, s ezért nem szabad kudarcot vallania a kínai agresszió elítélésében, an­nak követelésében, hogy Kína feltétel nélkül, haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnam terü­letéről”. Tiltakozások külföldön... (TASZSZ) Cus Hall, az Egye­sült Államok Kommunista Párt­jának főtitkára New York-i be­szédében hangsúlyozta, hogy Kí­nának a szocialista Vietnam el­leni durva támadása egyenes kö­vetkezménye a kínai vezetés op­portunista, bomlasztó tevékeny­ségének. Morardzsi Deszai indiai mi­niszterelnök televíziós beszédében elítélte Kína vietnami behato­lását. Amit Peking tesz a Viet­nami Szocialista Köztársaságban, az agresszió. A dolgokat nevü­kön kell neveznünk — mondotta az indiai kormányfő. A Csehszlovák Szocialista Szö­vetségi Köztársaság parlamentje két háza külügyi bizottságainak együttes ülésén hozott tiltakozó határozat hangsúlyozza, hogy a Vietnamot ért kínai támadás durva megsértését jelenti az ál­lamok közötti kapcsolatok alap­vető normáinak, az ENSZ alap­okmányának, és az egész világ békéjét veszélyezteti. ...és Magyarországon (MTI) országszerte újabb de­monstrációk és állásfoglalások bizonyítják, hogy a szocializmust építő Vietnam ellen indított kí­nai támadás, a pekingi vezetés ellenforradalmi politikája, mély­séges döbbenetet és hatalmas fel­háborodást keltett hazánk egész népében. Az Útépítő Tröszt 14 vállala­tának több mint 15 ezer dolgo­zója röpgyűléseken ítélte el a pekingi vezetők politikáját, a Vietnam elleni durva agressziót. A fővárosi, a zalaegerszegi, a kaposvári, a győri, az­ egri és egyebek között a debreceni út­építő munkáskollektívák a kínai nagykövetségre címzett távira­tokban fejezték ki felháborodá­sukat. Számos munkásgyűlésen juttatták kifejezésre a hő® viet­nami néppel való szolidaritásu­kat az Üvegipari Művek 12 gyár­egységének dolgozói, valamint a Kismotor- és Gépgyár munkás­­kollektívái. Békegyűlést tartottak a Veszp­rém megyei katolikus, reformá­tus és evangélikus papok is. Az Országos Béketanácshoz továbbí­tott táviratukban egyebek között rámutattak: „A népellenes, so­viniszta politikát folytató kínai vezetők reakciós mesterkedései nemcsak Ázsia, hanem az egész emberiség békéjét, biztonságát veszélyeztetik”. -----------­-------------- isi­­ Khomeini ma elhagyja a fővárost Hétfőtől felújítják az iráni olajexportot Pietsch Lajos, az MTI Tehe­ránba kiküldött tudósítója jelenti: Khomeini, az iráni forradalom vezetője szerdán a teheráni rá­dióban megtartotta „búcsúbeszé­dét”. Az ajatollah ugyanis csü­törtökön a síiták szent városába, Qumba utazik, s ott kíván lete­lepedni. Valószínűnek tűnik, hogy az iráni politikai és vallási ve­zető a jövőben nem foglalkozik majd közvetlenül a gyakorlati irányítással, hanem figyelmét a legfontosabb társadalmi kérdé­seknek szenteli. Közölte, hogy Te­heránban szerepét Taleghani aja­tollah veszi át. Khomeini össze­fogásra és éberségre szólította fel az ország lakosságát, mert — mint hangoztatta — „még jelen­tősek a forradalomra leselkedő veszélyek”. — Irán március 5-én, hétfőn felújítja az olajexportot — jelen­tette ki szerdai sajtóértekezletén Hasszán Nazih, az Iráni Nem­zeti Olajtársaság igazgatója. Ezen a napon — az olajipart 1951-ben államosító, egykori miniszterel­nök, Mohamed Moszadik halálá­nak évfordulóján —, elindul az első olajszállító hajó Karg-szige­­téről. Nazih hangsúlyozta: a jö­vőben valamennyi eddigi vásárló kap olajat, kivéve Izraelt és Dél- Afrikát Mihail Szuszlov választási beszéde (TASZSZ) Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára szerdán Le­­ningrádban találkozott válasz­tóival, akik őt a Legfelsőbb Ta­nács képviselőjévé jelölték. Szuszlov a találkozón elhang­zott beszédében a többi között ki­jelentette: a szovjet nép teljes rokonszenvéről biztosítja a kínai hódítók ellen hősiesen harcoló testvéri vietnami népet. Rámuta­tott: „A szovjet kormány erélye­sen követelte az agresszió be­szüntetését, s a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnam területéről. Azt is kijelentette, hogy a Szovjetunió teljesíti a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződésből fa­kadó kötelezettségeit. Vietnamot a szocialista közösség népein kívül a világ összes haladó és békesze­rető erői is támogatják. A pe­kingi militaristák és hegemonis­­ták agressziója kudarca van ítélve.” Az SZKP a jövőben is lanka­datlan figyelemmel kíséri a szo­cialista országok politikai, gazda­sági és más természetű együtt­működésének további fejlődését, internacionalista összeforrottságuk sokoldalú szilárdítását. Mihail Szuszlov beszédében nagy teret szentelt a Szovjetunió társadalmi­ és gazdasági fejlesz­tésével kapcsolatos kérdéseknek is. VI­LÁG­H­Í­RADÓ Háromhatalmi megbeszélés (TASZSZ) A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia küldöttsége szerdán Genfben megbeszélést folytatott a nukleáris fegyverkí­sérletek teljes és általános be­tiltásáról rendelkező szerződés kidolgozásáról. A két Jemen konfliktusa az Arab Liga előtt (AP, AFP, API) Az Arab Liga vasárnap Kuvaitban külügymi­niszteri találkozón vitatja meg a két Jemen konfliktusát­­, je­lentette be Mahmud Riad, a li­ga főtitkára. A tanácskozást élénk arabközi diplomáciai te­vékenység előzi meg. Szaúd-Ará­­bia fővárosában szerdán találko­zót tartott a szaúdi, a kuvaiti és a bahrei­ni külügyminiszter, va­lamint az ománi külügyminisz­térium egy magas rangú tiszt­viselője. Jobboldali provokáció Libanonban (AFP) Szerdára virradóra a jobboldali pártokat tömörítő „Libanoni Front” fegyveres ala­kulatai megtámadták a Bejrút déli részén állomásozó arabközi békefenntartó erők állásait. A halálos áldozatokat követelő ösz­­szetűzésekbe tüzérséget, páncé­losokat és aknavetőket is beve­tettek. Kambodzsai nyilatkozat (ADN) A Kambodzsai Népköz­­társaság külügyminisztérium­a erélyesen visszautasítja a kínai felforgatási kísérleteket. A kam­bodzsai hírügynökség által nyil­vánosság­ra hozott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a reakciós pekingi vezetők makacsul foly­tatják ellenséges politikájukat Kambodzsa ellen. Kína — egy thaiföldi szigetről — utánpótlás­sal látja el a megvert Pol Pot­­rezsim maradványait, s ehhez az akciójához thaiföldi halászhajó­kat is igénybe vesz. Berlinguer és La Maifa találkozója (MT) Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára, La Maifa ki­jelölt miniszterelnökkel megtar­tott szerdai, második hivatalos konzultációja után újabb javas­lattal élt a kormányválság meg­oldására, a rendkívüli választás kiírásának elkerülésére. Berlin­guer „széles demokratikus bá­zisra” támaszkodó kormányt ja­vasolt és felszólította a keresz­ténydemokratákat, hogy, érdem­ben foglalkozzanak az OEP újabb indítványával. B 1000000 irányára ismerősnek tűnik az alábbi adatok néme­lyike az olvasó előtt, még­sem árt, ha elismételjük őket. Társadalmi fejlődésünk egyik legjellemzőbb, s talán legsúlyo­sabb ellentmondására vetünk, fényt velük. Tehát: Magyaror­szág lakosságának ma 51 száza­léka él városokban, több mint 20 százaléka pedig Budapesten. Dol­gozó népünk egyötöde — kere­ken egymillió fő — túlnyomó­­részt falvakban élő, szakképzet­­len ipari munkás — nem azon a településen dolgozik, ahol lakik, hanem naponta vagy hetente­­kéthetente bejár a közeli vagy távolabbi városba, mivel lakóhe­lyén egyáltalán nem talál mun­kát, va­gy nem olyat, amely jö­vedelmi igényeit kielégítené. A bejárók negyedrésze — 250 ezer ember — munkásszálláson él, családjával a legjobb esetben is csak szombat-vasárnap találko­zik. A fennmaradó 750 ezer munkás naponta minimum egy­másfél millió órát tölt vonaton, buszon, helyiérdekűn, amely reg­gel a munkahelyére viszi, dél­után vagy este pedig hazaszál­lítja. Az ingázók gondjaival az utób­­bi tíz-tizenöt évben meglehető­sen sokat foglalkozott a sajtó. Szociográfiák és szociológiai vizsgálatok készültek róluk. Fel­tárták, mi az oka a falusi lakos­ság városi munkahelyre özönlé­­sének, a városkörnyéki települé­sek hirtelen felduzzadásának. Megállapították, hogy a fejlődő nagyüzemi mezőgazdaság ma egyszerűen képtelen annyi mun­kaerőt foglalkoztatni, mint ahá­­nyan, mondjuk, húsz éve dolgoz­tak földművelőként, ugyanak­kor bebizonyították, hogy az ipar extenzív fejlesztése szükségsze­rűen együtt járt a vidéki dolgozók „beszippa­násával”. Minderről elég szó esett, csak épp arról beszéltünk keveset, mi a jövője az ingázásnak. Igaz, elhangzott egy-két indokolatlanul optimista prognózis, mely szerint ha ipart telepítenek falura, csökken majd a falu és város különbsége, s ez­zel együtt nem fognak százezrek állandóan utazgatni. E jóslat, ké­szítői azonban nem vették fi­gyelembe kellően a gazdasági struktúra és a foglalkoztatási igények jelenlegi helyzetét és várható alakulását. Ezt szem előtt tartva ugyanis egyáltalán nem állíthatjuk, hogy az ingázás belátható időn belül megszűnik. Err­e mutat rá a Társadalomtudományi Közlemé­nyek legújabb számában megje­lent tanulmány is (Böhm Antal és Pál László munkája). A jelen­legi tendenciákból kiolvasható például, hogy a mezőgazdasági népesség tovább csökken, s a ki­lencvenes években várhatóan mindössze 10 százalékot tesz ki. S hol foglalkoztatják majd a fennmaradó több százezer em­bert ha nem az iparban, meg a szolgáltatásban? Igen, a szolgál­tatásban, hiszen ez az ágazat is rohamosan fejlődik; a távlati tervek szerint 1985-ben a dol­gozók 38 százalékát fogja lekötni. Itt az ideje tehát hogy — Marx szavaival — szétszaggassuk az optimizmus rózsaszín ködfáty­­lát és felkészüljünk a bejárás­sal kapcsolatos sürgős társadal­mi tennivalókra. Hely hiányában itt csak jelezni lehet néhányat de talán ezek a jelzések is érzé­keltetik: egyáltalán nem kis horderejű feladatokról van szó. Az egyik legfontosabb tennivaló a munkásszállók korszerűsítése, új, minden igényt kielégítő gyá­ri szállodák építése. A másik a tömegközlekedés fejlesztése. Talán van némi igazságuk azoknak, akik szerint az lenne az ideális, ha a bejárók a saját gépkocsijukkal közlekedhetné­nek, amint ez több fejlett nyugati országban gyakorlattá vált. De hát ez mégis csak eléggé felleg­­járó nézet A mai átlagkeresetek mellett a bejáró munkások több­ségének ugyanis nincs esélye arra, hogy belátható időn belül autóhoz jusson, s még ráadásul üzemeltesse is. Épp elég nekik saját erőből telket vásárolni, há­zat építeni. S tegyük hozzá, a gépkocsivezetés igen kimerítő foglalatosság, főleg az egyre nö­vekvő forgalomban. A korán ke­lő munkás tehát már eleve fá­radtan érne munkahelyére, s még fáradtabban érkezne haza, tehát mind az úton, mind a gyárban jóval több balesetve­szélynek tenné ki magát A meg­oldás így az állami erőforrások­ra, magyarán: a tömegközleke­dés fejlesztésére hárul. Ha már lakásépítésükhöz csak minimáli­san járul hozzá a társadalom, legalább ebben segítse hatéko­nyabban őket . Nem elhanyagolható feladat az agglomerációs övezetek fejlesz­tése. Erre már történtek kísér­letek Budapesten és a vidéki váro­sokban is. Nem sok eredmény­nyel Az idézett tanulmány szer­zői utalnak egy folyóirat-vitára, amelyben több szakember rá­mutatott arra, hogy a kormány elé terjesztett főváros környéki koncepció korántsem volt ala­pos, nem tartalmazta például a „gyűrű” területfelhasználási ter­vét, és hogy az említett tárgy­körben született két miniszter­tanácsi határozatot nem követ­ték az illetékes minisztérium és tanácsok tettei. Mindennek következménye­ként várható — szögezi le a ta­nulmány —, hogy „a ma még zömmel magá­knak élő, elvonult és passzívnak ítélt bejárók egy­re nyilvánvalóbban fogják érde­keiket és igényeiket megfogal­mazni, és helyzetük társadalmi megoldását hathatósabban szor­galmazni minden erre alkalmas fórumon.” De erre bizonyára nem holnap kerül sor, hiszen egyelőre fórum sincs, ahol az ingázók gondjaikat elpanaszol­hatnák. Másrészt se idejük, se kedvük hozzá. A demokrácia le­hetőségeivel még nem élnek kel­lőképpen, talán azt sem tudják, hogy rajtuk kívül másra is tar­tozik az ő ezernyi gondjuk-ba­­juk. Pedig tartozik: mindany­nyiunkra. BÁLINT B. ANDRÁS Carter elnök sajtóértekezlete Meghiúsulhat a Camp David-i különbéke Heltai András, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Carter elnök kedden szokatlan körülmények és keretek között tartotta sajtóértekezletét. Beve­zető nyilatkozatában látható ke­serűséggel ismerte be, hogy Be­gin izraeli kormányfő nem fo­gadta el a washingtoni hármas csúcstalálkozóra szóló meghívást és hogy ezúttal jelentősen eltér­nek az amerikai és az izraeli né­zetek. Az újabb Camp David-i ame­rikai—izraeli—egyiptomi tanács­kozások után Carter vasárnap bejelentette: ismét csúcstalálko­zóra hívja Begin izraeli kor­mányfőt és Szadat egyiptomi el­nököt (illetve Khalil miniszter­­elnököt), hogy befejezhessék a különmegállapodásról tavaly szeptember óta húzódó tárgyalá­sokat Az izraeli kormány azon­ban elutasította a meghívást, jóllehet arról Begint már előze­tesen tájékoztatták. A váratlan kudarc után Carter kedden dél­után telefonon tárgyalt az iz­raeli vezetővel és csak annyit ért el, hogy Begin­ ma Washingtonba érkezik ugyan, de csak a Carterrel folytatandó, kétoldalú tárgyalá­sokra. „A különmegállapodás lehető­sége elhalványul vagy eltűnik, a jövő a legjobb esetben is kiszá­míthatatlan”, ha most elszalaszt­ják a lehetőséget — mondotta az amerikai elnök. Carter (nevek említése nélkül) nyíltan cáfolta az izraeli nézeteket, hogy a most Camp Davidben előterjesztett amerikai kompromisszumos ja­vaslatok ellentétben állnának a tavalyi tárgyalásokkal.

Next