Magyar Hírlap, 1979. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

KÜLFÖLDI LAPOKBÓL flPflBflfl A Délkelet-ázsiai Országok Szövet­ségének a térségben játszott szere­pével foglalkozik a moszkvai Prav­da. Az ASEAN-államok közül, leg­utóbb Ku­angszak Csamanand, thaiföldi miniszterelnök erősítet­te meg azt a nézetet, hogy a Délkelet-ázsiai Országok Szövet­sége (ASEAN) jelenleg nem kí­ván átalakulni katonai tömörü­léssé. Ezt kommentálva a Prav­da rámutat, hogy egy katonai tömörülés létrehozása Délkelet- Ázsiában jelentősen élezné a helyzetet a térségben. A politikai, légkör mérgezése a célja azoknak az államoknak, amelyek ellentéteket kívánnak szítani az ASEAN államai és in­dokínai szomszédaik között. Azok a kijelentések, amelyek az ASEAN-tagállamok semleges ál­láspontját rögzítik az indokínai eseményekkel, kapcsolatban, vá­laszolnak az imperialista és reak­ciós erők kísérleteire. Az in­dokínai országokkal történő konfrontáció elkerülésére vo­natkozó thaiföldi vélemény­nek azért van jelentősége, mert Thaiföld az egyetlen ASEAN-tagország, amelyik kö­zös határral rendelkezik az in­dokínai országokkal. WHIth, A NATO-mit: — De gondolják meg uraim, ahhoz, hogy leszerelést hajtsunk végre, előbb fel kell fegyverkezni. GIOHHIU A Kubai Kommunista Párt köz­­ponti lapjának hét végi melléklete közli azt a nyilatkozatot, amelyet Antonio Pérez Herrera, az el nem kötelezett országok szept­ember első napjaiban Havannában megrendezés­re kerülő állam- és kormányfői csúcstalálkozója kubai előkészítő bi­zottságának elnökhelyettese adott. Perez Herrera elmondta, hogy országa nagy jelentőséget tulaj­donít az értekezletnek. Még 1976- ban, amikor Colombóban hiva­talosan felkérték Kubát, hogy legyen házigazdája a hatodik ta­lálkozónak, részletes tervet dol­goztak ki a zökkenőmentes le­bonyolítás érdekeiben. Különösen fontos szerepet kaptak a kubai tömegtájékoztatási eszközök, amelyek részletesen informálják a mozgalom tagországait, épp­úgy, mint a kubaiakat az elő­készítés menetéről. Kuba azt szeretné,­­ ha a ha­vannai csúcs újabb lépést jelen­tene az el nem kötelezettek moz­galmának megerősödése, egysége felé. Tudjuk — jelentette ki An­tonio Pérez Herrera —, hogy ez nem áll a fejlett kapitalista ál­lamok érdekében. Ők a jövőben is fenn akarják tartani a szá­munkra előnytelen gazdasági kapcsolatokat. Ezért küzdünk az új világgazdasági rend kialakí­tásáért, azért, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának tagjai zavartalanul birtokolhassák saját természeti kincseiket. Fontosnak tartjuk — mondotta —, hogy ex­portjukban az eddiginél nagyobb szerepet játsszék a késztermékek kivitele. Ennek érdekében a moz­galom fellép a multinacionális vállalatok tevékenységének kor­látozásáért. A politikus hangsúlyozta, hogy a nemzeti felszabadítási mozgal­makkal való szolidaritás elveit a­­­ 1970-es tusakai találkozó óta tr'nd'm egyes csúcson elismer­ték. Kuba ebben a szellemben cselekszik. NEMZETKÖZI POLITIKA Msgysr Hiriäp 2 1979. JÚNIUS 1, PENTEK Közép-európai haderőcsökkentés ‘ ^ ^ A szocialista országok továbbra is várják a NATO hivatalos válaszát (MTI) Dr. Ingo Öser nagykö­vetnek, a­z NDK küldöttsége ve­zetőjének elnökletével csütörtö­kön megtartották Bécsben a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 205. plenáris ülé­sét. A tanácskozáson felszólalt Edwin Boland nagykövet, Nagy- Britannia küldöttségének vezető­je. A brit delegátus beszédében azt bizonygatta, hogy a NATO- orszá­giak már­ véleményezték a négy szocialista ország tavaly jú­nius 8-án beterjesztett javasla­tának legfontosabb kérdéseit, s ezenkívül 1978 decemberében módosították korábbi álláspont­jukat. Mint a csütörtöki ülést követő sajtótájékoztatón utaltak rá, a nyugati országok a tavalyi év végén ígéretet tettek arra, hogy a NATO nyugat-európai tagországai és Kanada a terve­zett megállapodás második sza­kaszában jelentősen csökkentik közép-európai fegyveres erőik letszá­­át. A javaslat újszerűsége itt csupán a „jelentős” szóban van, mivel ez jelenti a módosí­tást korábbi álláspontjukhoz ké­pest. A szocialista országok szóvivő­je a sajtótájékoztatón azonban rámutatott arra, hogy a NATO- országok csupán néhány elemét kommentálnák eddig az említett szocialista javaslatnak, és ez nem tekinthető sem hivatalos válasz­nak, sem pedig kézzelfogható el­lenjavaslatnak. Ezért­­ elvárják a NATO tagországaitól, hogy vá­laszoljanak hivatalos formában a szocialista javaslat minden lé­nyeges elemére vagy terjessze­nek elő konkrét ellenjavaslatot. A tárgyalásokat csakis egy ilyen lépés mozdíthatja ki jelenlegi helyzetükből. Meghosszabbították a Golan-fennsíkon állomásozó ENSZ-erők mandátumát (TASZSZ) Az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa szerdán további hat hónappal meghosszabbította a Golan-fennsíkon, a Szíria és Iz­rael közötti ütközőövezetben ál­lomásozó ENSZ-békefenntartó­ és megfigyelő erők mandátumát. A 15 tagú testület 14 tagja sza­­vazta meg a meghosszabbítást. Kína — szokás szerint — távol, maradt a szavazástól. A tanács elfogadta továbbá Waldheim ENSZ-főtitkár jelenté­sét, amely többek megállapítja, hogy a Golán-fennsíkon tapasz­talható nyugalom ellenére a kö­­zel-keleti helyzet egésze változat­lanul veszéllyel terhes. A testület ugyanaznap Libanon ügyében is összeült, hogy a kö­zel-keleti ország kérésére kötet­­­len formában megvitassa a Liba­non elleni fokozódó izraeli táma­dások kérdését is. E tanácskozás csütörtökön folytatódott. A libanoni küldöttség a BT elé terjesztett emlékiratában kér­te a testületet: vizsgálja felül a közel-keleti országban állomá­sozó ENSZ-erőik mandátumát és jogkörét, hogy az UNIFIL moz­gásszabadságot kapjon Dél-Liba­­nonban és biztosíthassa a teljes és feltétel nélküli izraeli kivonu­lást. Waldheim a tanács elé terjesz­tett jelentésében csütörtökön kö­zölte, hogy helyi idő szerint reg­gel nyolc órakor Dél-Li­banon­ban tűzszünet lépett életbe. Az amerikai képviselőház szer­dán elfogadta azt a törvényja­vaslatot, amely az egyiptomi—iz­raeli kü­lönbéke-szerződés anyagi feltét­eleinek, biztosí­tásé­ra össze­sen 4,8 milliárd dollárt irányoz elő a­ két közel-keleti ország szá­mára. A szenátus már korábban jó­, ráhagyta a tervezetet. A HATODIK francia—afrikai csúcsértekezletet tartották meg a múl­t héten Fekete-Afrika s kellős közepén, Kigaliban, a rwandai fővárosban. Az évente felváltva, hol Párizsban, hol valamelyik afrikai fővárosban megrendezett találkozóknak, egyre több részve­vője van, idén már 25-en­ ülték körül az asztalt. Eredetileg Fran­­ciaország és volt gyarmatai — a jó ízlés kedvéért és a lényeg elfedése céljából francia ajkúik­nak nevezett országok — közötti kapcsolatokat volt hivatott lazán, de intézményesen szabályozni ez a fajta értekezleti rendszer. Az évek folyamán azonban volt por­tugál és angol gyarmatok képvi­selői is feltűntek a részvevők kö­zött, egykor francia érdekeltségű területek küldöttei ellenben tá­vol maradtak, így mind határozottabb kör­vonalakat kezd ölteni konfe­renciák tulajdonképpeni rendel­tetése, az életre hívásuk mögött feltehetően meghúzódó eredeti párizsi szándék. Ez pedig: olyan tárgyalási fóru­m megteremtése, olyan érdekszövetség látszatának keltése, amelyben a fejlett tőkés országok gazdasági és­ katonai érdekeit képviselő Franciaország zavartalanul sugallhatja a prob­lémák tőkés megoldási változa­tait a tényleges szövetségeseik­től (Afrikai Egység­szervezet, 77-ek, el nem kötelezettek stb.) elkülönített országoknak. A francia—afrikai találkozóik afrikai részvevői túlnyomó több­ségükben úgynevezett mérsékelt vagy konzervatív politikusok, akik saját hazai hatalmuk — vagy tágabb értelemben az or­száguk számára választott kapi­talista út — biztosítását össze­tévesztik hazájuk tényleges biz­tonsági érdekeivel. Ezáltal va­lóban kialakul a szubjektív ér­dekszövetség, amely az évek fo­lyamán én törvényei szerint mű­ködve, egyre vaskosabb iratem­­mák tanulmányozását teszi szük­ségessé, állandó szervezeti kere­teket kíván, s hatókörét mind szélesebb területekre terjeszti ki. SAJÁTOSSÁGA ezeknek az értekezleteknek, hogy új ötlete­ket általában a francia államfő szokott felvetni, a nemzetközi helyzet pillanatnyi, vagy távla­tilag ígérkező szükségletei sze­rint, míg az afrikai részvevők inkább a korábbi ilyen értekez­letek határozatainak a teljesíté­sével­­ foglalkoznak, a rájuk ugyancsak korábban kiosztott szerepek alapján. .4 francia találékonyság afri­kai kivitelezés munkamegosztása valójában azt a tényt próbálja takargatni, hogy ennek az együttműködési rendszernek a neokolonialista érdekek­et kell ki­szolgálnia, így például tavaly­előtt, az első shabai háború után merült fel, majd tavaly, a má­sodik után konkretizálódott az afrikaközi intervenciós erő gon­dolata. . Miután az Afrikai Egy­ségszervezet tavalyi csúcsértekez­lete úgy foglalt állást, hogy egy afrikai fegyveres erőnek csak egyetlen feladata lehet: részvétel a fajgyűlölő rendszerek felszá­molásában — a francia—afrikai csúcs hivatalos napirendjéről le­került a téma. Az intervenciós erőnek ugyanis a fejlett tőkés országok nyersanyag-utánpótlá­­sát kellett volna biztosítania, s ebbe a feladatkörbe sehogy sem tartozik bele a pretoriai vagy a salisbi­r­y rezsim megbuktatása.. Árulkodó jel egyébként, hogy Afrika legégetőbb problémájáról, a déli részek felszabadító har­cairól a francia—afrikai értekez­leteken sohasem esik szó. Nem hivatalosan a mostani értekezle­ten Senghor szenegáli elnök tag­lalta az intervenciós erő kérdé­sét. Szükségesnek mondva azt, és első lépésként „nyugat—afrikai v­édelmi rendszer­’ létrehozását javasolta „külső agresszió közös elhárítása” céljából. HIVATALOSAN az értekezlet Biscard d’Estaing francia elnök javaslatára most gazdasági kér­déseket foglalkozott. Mottója , te­hetett volna az a tanulmány, amelyet a londoni Stratégiai Ta­nulmányok­ Nemzetközi Intézete adott ki, s amely leszögezi: ..A harmadik világ növekvő insta­bilitása biztonsági problémákat okoz a Nyugatnak .. . Az ipari országoknak biztosítaniuk kell redszeres nyersanyagellátásukat, mert­ ettől függ gazdasági jólé­­tük, belső stabilitásuk és politi­kai helyzetük.” Giscard ennek szellemében af­rikai—arab—európai párbeszéd támogatásét és szorgalmazását kérte­­és kapta­ a kiga­li értekezlet részvevőitől, előmozdítván az iz­raeli—egyiptomi különalku hall­gatólagos nyugati támogatása miatt várható káros következmé­nyek semlegesítését is. Cserébe a partnerek, gazdasági érdekeinek fokozott képviseletét ígérte a Kö­zös Piacnál, tekintettel a készülő „második leméi” megállapodásra. A hármas párbeszéd, a d­ialó­­gus gondolatát a francia államfő először február 15-i sajtóértekez­­letén vetette fel, azt fejtegetve, hogy a nyugat-európai tőke és feldolgozó ipar, az arab kőolaj és az afrikai egyéb nyersanya­gok­ olyan nagy kiterjedésű és homogén gazdasági szerkezet lét­rehozását tennék lehetővé, amel­y eredményesen kelhetne verseny­re más nagy térszerkezetű gazda­ságokkal. A belső meghasonlottságaival elfoglalt arab világ eddig gyar­korlatilag nem reagált Giscard javaslatára, és a nyugat-európai partnerek is viszonylag hűvösen fogadták — sok anyagi terhet sejtenek benne, bizonytalan ma­teriális ellentétellel, hiszen, ami­re szükségük van, ahhoz egy­elő­re ilyen szerkezet kialakítása nélkül is hozzájutnak, habár a jövőt tekintve Giscard ötlete nincs híján az önbiztosító előre­látásnak. Afrikai részről, leg­alábbis ami a kigali értekezlet részvevőit illeti — tetszéssel ta­lálkozott az elgondolás. Kétséges azonban, hogy meg tudják-e nyerni hozzá a többi — és főként a haladó — afrikai országokat, amelyek a második felszabadu­lásért, a gazdasági függetlensé­gért harcolnak, mint ami tényle­gesen szavatolhatja nemzeti biz­tonságukat. Ezzel pedig aligha egyeztethető össze, hogy­ még szorosabbra fűzzék azokat a múltból örökölt kényszerű kap­csolatokat amelyek a volt anya­­országokhoz kötik őket. A kigali értekezlet mindenesetre — a ta­lálkozó neo-kolonialista ihleté­sé­­n­ek megfelelően — megtette a kezdeti lépést ebbe az irányba. A SZERVEZETI KERET el­ső konkrét formájára is hatá­rozatot hoztak Kigaliban. Esze­rint tanulmány­ozzák egy admi­nisztratív titkárság felállítását, s amíg ez létre nem jön, addig a biztonság kedvéért a francia külügyminiszter látja el a tit­kári teendőket. Szala­y Hanna Franciaország és Afrika A biztonság értelmezései Kambodzsa Országos értekezlet a teendőkről (TASZSZ) Phnom Pennhben, a Kambodzsai­­ Népi Forradalmi Tanács kezdeményezésére orszá­gos konferenciára hívták össze a tartományok vezető kádereit — adta hírül az SPK hírügynökség. A tanácskozás középpontjában az őszi termés betakarításának elő­készületeivel kapcsolatos kérdé­sek álltak. Szó volt ezenkívül a káderképzésről, valamint a for­radalmi éberség fokozásáról is. A konferencia valamennyi részvevője hangsúlyozta, hogy most a legfontosabb feladat a forradalmi éberség fokozása. Rá­mutattak, hogy az ellenforradal­­márok előszeretettel tüntetik fel mag­ukat „hazafiaknak” és „a nemzeti érdekek híveinek”, noha valójában — Peking lakájaiként — a polpotista bandákkal mű­köd­nek együtt. Csütörtökön megérkezett Co­lom­bóba a Kambodzsai Népköz­társaság delegációjának első cso­portja, hogy részt vegyen az el nem kötelezett országok koordi­nációs irodájának jövő héten kezdődő ülésén. A népi Kambodzsa delegációja érkezésének napján a Sri Lan­­ka-i fővárosban kínai útlevéllel megjelent Jeng Sary, a Pol Pot­­rezsim volt miniszterelnöke is. Japán támogatást nyújt a megbuktatott kambodzsai diktá­tor, Pol Pot rendszere marad­ványainak. Ezt jelentette be csü­törtökön Szonoda Szunao japán külügyminiszter, hozzátéve, hogy „a japán kormány Pol Pot egyik nemrégiben Tokióban járt kül­döttének kérésére a jövőben ki­szélesíti a Kambodzsainak nyúj­tott segítséget”. ­avis's" Hadgyakorlat Japán északi részén Az USA a katonai együttműködés elmélyítését kívánja Élesek István, az MTI tokiói tudósítója jelenti. A szigetország északi terüle­tein megtartották a japán had­sereg fegyvernemeinek első kö­zös hadgyakorlatát, 15 ezer kato­na részvételével. A manővere­ken, amelyek­­egy amerikai—ja­pán összf­egy­ver nemi gyakorlat előkészületeit sz­olgálták, bevetet­ték az úgynevezett önvédelmi fegyveres erők Mokkaidéin, vala­mint az észak-konsui Aomori megyében állomásozó­ szárazföldi, légi és haditengerészeti egységeit. A japán hadvezetés abból a fel­­tételezésből indult ki, hogy „egy képzeletbeli ellenség északról meg­kísérli Japán előzö ü­lését, s ezért a kormányfő mozgósítási-hadmű­veleti parancsot adott ki’’. A gya­korlat sot'iája: többek között ki­próbálták.­. a­­r tengerszorosok vé­delmét is.- • ■-• ■•t ■ • A manőverekkel egy időben Jamasita Qamri, a japán nem­zetvédelmi hivatal vezérigazgató­ja (hadügyminiszter) tárgyaláso­kat folytatott Hayward tenger­naggyal, az Egyesült­ Államok ha­d­i tengeré®­setének h­adm­­ű­veleti főnökével. Az amerikai katonai vendég ismét azzal az ürüggyel szorgalmazta az amerikai—japán általános katonai együttműködés elmélyítését, hogy ellensúlyozni kell a távol-keleti szovjet flotta állítólagos erősödését. Tokióban kiváltképp feltűnést kel­tettek a washingtoni admirá­lisnak azok a kijelentései, ame­lyekből kiderült, hogy a Penta­gon Ausztrália és Új-Zéland be­vonását tervezi az amerikai— japán csendes-óceáni katonai együttműködésbe. Japán vezérka­ri tisztek egyébként idén már tárgyaltak Ausztráliában és Új­­Z­elandon a katonai érintkezés felvételéről. Hayward azzal , in­dokolta, a Japán katonai készülő­dés fokozásának fontosságát, hogy az amerikai hetedik (csen­des-óceáni) hadiflotta egy részét áthelyezik közép-keleti vizekre.

Next