Magyar Hírlap, 1979. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
KÜLFÖLDI LAPOKBÓL flPflBflfl A Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének a térségben játszott szerepével foglalkozik a moszkvai Pravda. Az ASEAN-államok közül, legutóbb Kuangszak Csamanand, thaiföldi miniszterelnök erősítette meg azt a nézetet, hogy a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) jelenleg nem kíván átalakulni katonai tömörüléssé. Ezt kommentálva a Pravda rámutat, hogy egy katonai tömörülés létrehozása Délkelet- Ázsiában jelentősen élezné a helyzetet a térségben. A politikai, légkör mérgezése a célja azoknak az államoknak, amelyek ellentéteket kívánnak szítani az ASEAN államai és indokínai szomszédaik között. Azok a kijelentések, amelyek az ASEAN-tagállamok semleges álláspontját rögzítik az indokínai eseményekkel, kapcsolatban, válaszolnak az imperialista és reakciós erők kísérleteire. Az indokínai országokkal történő konfrontáció elkerülésére vonatkozó thaiföldi véleménynek azért van jelentősége, mert Thaiföld az egyetlen ASEAN-tagország, amelyik közös határral rendelkezik az indokínai országokkal. WHIth, A NATO-mit: — De gondolják meg uraim, ahhoz, hogy leszerelést hajtsunk végre, előbb fel kell fegyverkezni. GIOHHIU A Kubai Kommunista Párt központi lapjának hét végi melléklete közli azt a nyilatkozatot, amelyet Antonio Pérez Herrera, az el nem kötelezett országok szeptember első napjaiban Havannában megrendezésre kerülő állam- és kormányfői csúcstalálkozója kubai előkészítő bizottságának elnökhelyettese adott. Perez Herrera elmondta, hogy országa nagy jelentőséget tulajdonít az értekezletnek. Még 1976- ban, amikor Colombóban hivatalosan felkérték Kubát, hogy legyen házigazdája a hatodik találkozónak, részletes tervet dolgoztak ki a zökkenőmentes lebonyolítás érdekeiben. Különösen fontos szerepet kaptak a kubai tömegtájékoztatási eszközök, amelyek részletesen informálják a mozgalom tagországait, éppúgy, mint a kubaiakat az előkészítés menetéről. Kuba azt szeretné, ha a havannai csúcs újabb lépést jelentene az el nem kötelezettek mozgalmának megerősödése, egysége felé. Tudjuk — jelentette ki Antonio Pérez Herrera —, hogy ez nem áll a fejlett kapitalista államok érdekében. Ők a jövőben is fenn akarják tartani a számunkra előnytelen gazdasági kapcsolatokat. Ezért küzdünk az új világgazdasági rend kialakításáért, azért, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának tagjai zavartalanul birtokolhassák saját természeti kincseiket. Fontosnak tartjuk — mondotta —, hogy exportjukban az eddiginél nagyobb szerepet játsszék a késztermékek kivitele. Ennek érdekében a mozgalom fellép a multinacionális vállalatok tevékenységének korlátozásáért. A politikus hangsúlyozta, hogy a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal való szolidaritás elveit a 1970-es tusakai találkozó óta tr'nd'm egyes csúcson elismerték. Kuba ebben a szellemben cselekszik. NEMZETKÖZI POLITIKA Msgysr Hiriäp 2 1979. JÚNIUS 1, PENTEK Közép-európai haderőcsökkentés ‘ ^ ^ A szocialista országok továbbra is várják a NATO hivatalos válaszát (MTI) Dr. Ingo Öser nagykövetnek, az NDK küldöttsége vezetőjének elnökletével csütörtökön megtartották Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 205. plenáris ülését. A tanácskozáson felszólalt Edwin Boland nagykövet, Nagy- Britannia küldöttségének vezetője. A brit delegátus beszédében azt bizonygatta, hogy a NATO- országiak már véleményezték a négy szocialista ország tavaly június 8-án beterjesztett javaslatának legfontosabb kérdéseit, s ezenkívül 1978 decemberében módosították korábbi álláspontjukat. Mint a csütörtöki ülést követő sajtótájékoztatón utaltak rá, a nyugati országok a tavalyi év végén ígéretet tettek arra, hogy a NATO nyugat-európai tagországai és Kanada a tervezett megállapodás második szakaszában jelentősen csökkentik közép-európai fegyveres erőik letszáát. A javaslat újszerűsége itt csupán a „jelentős” szóban van, mivel ez jelenti a módosítást korábbi álláspontjukhoz képest. A szocialista országok szóvivője a sajtótájékoztatón azonban rámutatott arra, hogy a NATO- országok csupán néhány elemét kommentálnák eddig az említett szocialista javaslatnak, és ez nem tekinthető sem hivatalos válasznak, sem pedig kézzelfogható ellenjavaslatnak. Ezért elvárják a NATO tagországaitól, hogy válaszoljanak hivatalos formában a szocialista javaslat minden lényeges elemére vagy terjesszenek elő konkrét ellenjavaslatot. A tárgyalásokat csakis egy ilyen lépés mozdíthatja ki jelenlegi helyzetükből. Meghosszabbították a Golan-fennsíkon állomásozó ENSZ-erők mandátumát (TASZSZ) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán további hat hónappal meghosszabbította a Golan-fennsíkon, a Szíria és Izrael közötti ütközőövezetben állomásozó ENSZ-békefenntartó és megfigyelő erők mandátumát. A 15 tagú testület 14 tagja szavazta meg a meghosszabbítást. Kína — szokás szerint — távol, maradt a szavazástól. A tanács elfogadta továbbá Waldheim ENSZ-főtitkár jelentését, amely többek megállapítja, hogy a Golán-fennsíkon tapasztalható nyugalom ellenére a közel-keleti helyzet egésze változatlanul veszéllyel terhes. A testület ugyanaznap Libanon ügyében is összeült, hogy a közel-keleti ország kérésére kötetlen formában megvitassa a Libanon elleni fokozódó izraeli támadások kérdését is. E tanácskozás csütörtökön folytatódott. A libanoni küldöttség a BT elé terjesztett emlékiratában kérte a testületet: vizsgálja felül a közel-keleti országban állomásozó ENSZ-erőik mandátumát és jogkörét, hogy az UNIFIL mozgásszabadságot kapjon Dél-Libanonban és biztosíthassa a teljes és feltétel nélküli izraeli kivonulást. Waldheim a tanács elé terjesztett jelentésében csütörtökön közölte, hogy helyi idő szerint reggel nyolc órakor Dél-Libanonban tűzszünet lépett életbe. Az amerikai képviselőház szerdán elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely az egyiptomi—izraeli különbéke-szerződés anyagi feltételeinek, biztosításéra összesen 4,8 milliárd dollárt irányoz elő a két közel-keleti ország számára. A szenátus már korábban jó, ráhagyta a tervezetet. A HATODIK francia—afrikai csúcsértekezletet tartották meg a múlt héten Fekete-Afrika s kellős közepén, Kigaliban, a rwandai fővárosban. Az évente felváltva, hol Párizsban, hol valamelyik afrikai fővárosban megrendezett találkozóknak, egyre több részvevője van, idén már 25-en ülték körül az asztalt. Eredetileg Franciaország és volt gyarmatai — a jó ízlés kedvéért és a lényeg elfedése céljából francia ajkúiknak nevezett országok — közötti kapcsolatokat volt hivatott lazán, de intézményesen szabályozni ez a fajta értekezleti rendszer. Az évek folyamán azonban volt portugál és angol gyarmatok képviselői is feltűntek a részvevők között, egykor francia érdekeltségű területek küldöttei ellenben távol maradtak, így mind határozottabb körvonalakat kezd ölteni konferenciák tulajdonképpeni rendeltetése, az életre hívásuk mögött feltehetően meghúzódó eredeti párizsi szándék. Ez pedig: olyan tárgyalási fórum megteremtése, olyan érdekszövetség látszatának keltése, amelyben a fejlett tőkés országok gazdasági és katonai érdekeit képviselő Franciaország zavartalanul sugallhatja a problémák tőkés megoldási változatait a tényleges szövetségeseiktől (Afrikai Egységszervezet, 77-ek, el nem kötelezettek stb.) elkülönített országoknak. A francia—afrikai találkozóik afrikai részvevői túlnyomó többségükben úgynevezett mérsékelt vagy konzervatív politikusok, akik saját hazai hatalmuk — vagy tágabb értelemben az országuk számára választott kapitalista út — biztosítását összetévesztik hazájuk tényleges biztonsági érdekeivel. Ezáltal valóban kialakul a szubjektív érdekszövetség, amely az évek folyamán én törvényei szerint működve, egyre vaskosabb iratemmák tanulmányozását teszi szükségessé, állandó szervezeti kereteket kíván, s hatókörét mind szélesebb területekre terjeszti ki. SAJÁTOSSÁGA ezeknek az értekezleteknek, hogy új ötleteket általában a francia államfő szokott felvetni, a nemzetközi helyzet pillanatnyi, vagy távlatilag ígérkező szükségletei szerint, míg az afrikai részvevők inkább a korábbi ilyen értekezletek határozatainak a teljesítésével foglalkoznak, a rájuk ugyancsak korábban kiosztott szerepek alapján. .4 francia találékonyság afrikai kivitelezés munkamegosztása valójában azt a tényt próbálja takargatni, hogy ennek az együttműködési rendszernek a neokolonialista érdekeket kell kiszolgálnia, így például tavalyelőtt, az első shabai háború után merült fel, majd tavaly, a második után konkretizálódott az afrikaközi intervenciós erő gondolata. . Miután az Afrikai Egységszervezet tavalyi csúcsértekezlete úgy foglalt állást, hogy egy afrikai fegyveres erőnek csak egyetlen feladata lehet: részvétel a fajgyűlölő rendszerek felszámolásában — a francia—afrikai csúcs hivatalos napirendjéről lekerült a téma. Az intervenciós erőnek ugyanis a fejlett tőkés országok nyersanyag-utánpótlását kellett volna biztosítania, s ebbe a feladatkörbe sehogy sem tartozik bele a pretoriai vagy a salisbiry rezsim megbuktatása.. Árulkodó jel egyébként, hogy Afrika legégetőbb problémájáról, a déli részek felszabadító harcairól a francia—afrikai értekezleteken sohasem esik szó. Nem hivatalosan a mostani értekezleten Senghor szenegáli elnök taglalta az intervenciós erő kérdését. Szükségesnek mondva azt, és első lépésként „nyugat—afrikai védelmi rendszer’ létrehozását javasolta „külső agresszió közös elhárítása” céljából. HIVATALOSAN az értekezlet Biscard d’Estaing francia elnök javaslatára most gazdasági kérdéseket foglalkozott. Mottója , tehetett volna az a tanulmány, amelyet a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete adott ki, s amely leszögezi: ..A harmadik világ növekvő instabilitása biztonsági problémákat okoz a Nyugatnak .. . Az ipari országoknak biztosítaniuk kell redszeres nyersanyagellátásukat, mert ettől függ gazdasági jólétük, belső stabilitásuk és politikai helyzetük.” Giscard ennek szellemében afrikai—arab—európai párbeszéd támogatásét és szorgalmazását kérteés kapta a kigali értekezlet részvevőitől, előmozdítván az izraeli—egyiptomi különalku hallgatólagos nyugati támogatása miatt várható káros következmények semlegesítését is. Cserébe a partnerek, gazdasági érdekeinek fokozott képviseletét ígérte a Közös Piacnál, tekintettel a készülő „második leméi” megállapodásra. A hármas párbeszéd, a dialógus gondolatát a francia államfő először február 15-i sajtóértekezletén vetette fel, azt fejtegetve, hogy a nyugat-európai tőke és feldolgozó ipar, az arab kőolaj és az afrikai egyéb nyersanyagok olyan nagy kiterjedésű és homogén gazdasági szerkezet létrehozását tennék lehetővé, amely eredményesen kelhetne versenyre más nagy térszerkezetű gazdaságokkal. A belső meghasonlottságaival elfoglalt arab világ eddig gyarkorlatilag nem reagált Giscard javaslatára, és a nyugat-európai partnerek is viszonylag hűvösen fogadták — sok anyagi terhet sejtenek benne, bizonytalan materiális ellentétellel, hiszen, amire szükségük van, ahhoz egyelőre ilyen szerkezet kialakítása nélkül is hozzájutnak, habár a jövőt tekintve Giscard ötlete nincs híján az önbiztosító előrelátásnak. Afrikai részről, legalábbis ami a kigali értekezlet részvevőit illeti — tetszéssel találkozott az elgondolás. Kétséges azonban, hogy meg tudják-e nyerni hozzá a többi — és főként a haladó — afrikai országokat, amelyek a második felszabadulásért, a gazdasági függetlenségért harcolnak, mint ami ténylegesen szavatolhatja nemzeti biztonságukat. Ezzel pedig aligha egyeztethető össze, hogy még szorosabbra fűzzék azokat a múltból örökölt kényszerű kapcsolatokat amelyek a volt anyaországokhoz kötik őket. A kigali értekezlet mindenesetre — a találkozó neo-kolonialista ihletésének megfelelően — megtette a kezdeti lépést ebbe az irányba. A SZERVEZETI KERET első konkrét formájára is határozatot hoztak Kigaliban. Eszerint tanulmányozzák egy adminisztratív titkárság felállítását, s amíg ez létre nem jön, addig a biztonság kedvéért a francia külügyminiszter látja el a titkári teendőket. Szalay Hanna Franciaország és Afrika A biztonság értelmezései Kambodzsa Országos értekezlet a teendőkről (TASZSZ) Phnom Pennhben, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács kezdeményezésére országos konferenciára hívták össze a tartományok vezető kádereit — adta hírül az SPK hírügynökség. A tanácskozás középpontjában az őszi termés betakarításának előkészületeivel kapcsolatos kérdések álltak. Szó volt ezenkívül a káderképzésről, valamint a forradalmi éberség fokozásáról is. A konferencia valamennyi részvevője hangsúlyozta, hogy most a legfontosabb feladat a forradalmi éberség fokozása. Rámutattak, hogy az ellenforradalmárok előszeretettel tüntetik fel magukat „hazafiaknak” és „a nemzeti érdekek híveinek”, noha valójában — Peking lakájaiként — a polpotista bandákkal működnek együtt. Csütörtökön megérkezett Colombóba a Kambodzsai Népköztársaság delegációjának első csoportja, hogy részt vegyen az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának jövő héten kezdődő ülésén. A népi Kambodzsa delegációja érkezésének napján a Sri Lanka-i fővárosban kínai útlevéllel megjelent Jeng Sary, a Pol Potrezsim volt miniszterelnöke is. Japán támogatást nyújt a megbuktatott kambodzsai diktátor, Pol Pot rendszere maradványainak. Ezt jelentette be csütörtökön Szonoda Szunao japán külügyminiszter, hozzátéve, hogy „a japán kormány Pol Pot egyik nemrégiben Tokióban járt küldöttének kérésére a jövőben kiszélesíti a Kambodzsainak nyújtott segítséget”. avis's" Hadgyakorlat Japán északi részén Az USA a katonai együttműködés elmélyítését kívánja Élesek István, az MTI tokiói tudósítója jelenti. A szigetország északi területein megtartották a japán hadsereg fegyvernemeinek első közös hadgyakorlatát, 15 ezer katona részvételével. A manővereken, amelyekegy amerikai—japán összfegyver nemi gyakorlat előkészületeit szolgálták, bevetették az úgynevezett önvédelmi fegyveres erők Mokkaidéin, valamint az észak-konsui Aomori megyében állomásozó szárazföldi, légi és haditengerészeti egységeit. A japán hadvezetés abból a feltételezésből indult ki, hogy „egy képzeletbeli ellenség északról megkísérli Japán előzö ülését, s ezért a kormányfő mozgósítási-hadműveleti parancsot adott ki’’. A gyakorlat sot'iája: többek között kipróbálták.. ar tengerszorosok védelmét is.- • ■-• ■•t ■ • A manőverekkel egy időben Jamasita Qamri, a japán nemzetvédelmi hivatal vezérigazgatója (hadügyminiszter) tárgyalásokat folytatott Hayward tengernaggyal, az Egyesült Államok hadi tengeré®setének hadműveleti főnökével. Az amerikai katonai vendég ismét azzal az ürüggyel szorgalmazta az amerikai—japán általános katonai együttműködés elmélyítését, hogy ellensúlyozni kell a távol-keleti szovjet flotta állítólagos erősödését. Tokióban kiváltképp feltűnést keltettek a washingtoni admirálisnak azok a kijelentései, amelyekből kiderült, hogy a Pentagon Ausztrália és Új-Zéland bevonását tervezi az amerikai— japán csendes-óceáni katonai együttműködésbe. Japán vezérkari tisztek egyébként idén már tárgyaltak Ausztráliában és ÚjZelandon a katonai érintkezés felvételéről. Hayward azzal , indokolta, a Japán katonai készülődés fokozásának fontosságát, hogy az amerikai hetedik (csendes-óceáni) hadiflotta egy részét áthelyezik közép-keleti vizekre.