Magyar Hírlap, 1979. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

2 1979. AUGUSZTUS 1. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap K­ÜL­FÖL­DI LAPOKBÓ­L_______ COMMAS POCOM A Szovjetunió és a többi szocialista állam a nyugati partnerekkel való teljes egyenjogúság alapján kész ha­ladást elérni az európai katonai eny­hülés területén — mutat rá D. Prok­­tor, a történelemtudományok doktora a Szovjetszkaja Rosszija keddi szá­mában az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségét méltató cikkében, a ta­nácskozás negyedik évfordulóján. A szovjet külpolitika az euró­pai katonai enyhülésnek elsőren­dű jelentőséget tulajdonít. Száz százalékig ki kell használni a ki­alakult kedvező feltételeket, a politikai enyhülést katonai eny­hüléssel kell megerősíteni — hangsúlyozza. A cikk kiemeli, hogy a Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bizott­sága ez év májusában politikai szintű konferencia összehívását kezdeményezte az európai bizton­sági konferencián részt vett álla­mok közötti bizalmatlanság csök­kentésére, az európai katonai­­politikai tömbök kibővítésének megakadályozására, a hadgyakor­latok szintjének csökkentésére, bizalomerősítő intézkedések meg­hozatalára a Földközi-tenger tér­ségében. Helsinki, Belgrád, Madrid — csupán a kezdeti szakaszai an­nak a hosszú folyamatnak, amely azt célozza, hogy az európai po­litikai kapcsolatokat valóban bé­kés alapokra építsék fel. At Wmh A párizsi polgári lap egyik munka­társa nemrégen egy népes külföldi újságírócsoporttal Tibetben járt. Húsz évvel az 1959-i tibeti lá­zadás után Kínia Lhasszából mára már olyan kínai várost csinált, amelyben sokkal több a han (kínai) nemzetséghez tarto­zó lakos, mint a tibeti. Peking emellett, folytatja Tibet erőteljes gyarmatosítását, anélkül azon­ban, hogy elérte volna a terület integrálását. A Tibetben élő kínaiak hang­súlyozottan teljesen elkülönült réteget alkotnak, és a térségre teljes egészében Peking „jótevő” politikáját kényszerítik rá. Ami­kor azonban Peking elhozza ide a „civilizációt”, az iskolákat, a kórházakat, a mezőgazdaságot és az ipart, Tibetre­­kényszeríti sa­ját rendszerét, és néha brutáli­san váltja fel a buddhista val­lást Mao Ce-tung eszméivel. Lhasszában szerzett különféle ér­tesülések szerint a hanokat Ti­betben mint kivételezett helyzet­ben levő külföldieket tartják számon. „Életszínvonaluk sokkal jobb, mint a miénk, róluk sok­kal jobban gondoskodnak, mint rólunk, és könnyebben hozzájut­nak olyan fogyasztási cikkekhez, mint például a kerékpár” — mondta az újságíróknak az egyik tibeti. Az amerikai kormányátalakítás kárvallottjai: Hé, nézzétek! Ő rakott ki bennünket a csónakba! THE OBSERVER Veszélyes amerikai tervekés a­­ Lokátorháború ? KÜLÖNÖS HÁBORÚ VÍZIÓ­JÁT festette meg nemrégiben az U. S. News and World Report című amerikai hetilap. Különös, hiszen a főszereplő szinte hang­talanul, de mindenképpen lövé­sek nélkül készíti elő a hadmű­veletet. De furcsa a kép azért is, mert az amerikai hadügymi­nisztériumhoz közel álló lap ez­'­úttal — szokásától eltérően — nem egy szovjet támadás rémké­pével riogatja az olvasóit, ha­nem a NATO-erők kezdik az at­takot a Varsói Szerződés orszá­gai ellen. Az elképzelt frontvonalak kö­zelében, a saját terület fölött cir­kálnak az EF—111 típusú, külön­leges berendezéssel felszerelt, amerikai repülőgépek — írja a U. S. News and World Report. Mindössze négy ilyen gép elegen­dő arra, hogy az „ellenséges” rá­diólokátor-rendszer megzavará­sával a Balti-tengertől az Adriáig terjedő hatalmas elektronikus kupola boruljon a kontinensre. Ennek fedezetével készülhetnek föl a „szövetségesek" a támadás­ra, amelynek megindulásakor is­mét csak a C­EF—111-esek repül­nek elöl. A fedélzetükön elhelye­zett számítógépek pontosan ész­lelik a másik fél radar­rendsze­reit, s olyan zavaró jeleket kül­denek feléjük, amelyek az „elekt­ronikus füleket” megsüketítve, tétlenségre kárhoztatják a meg­támadottat. Az EF—111-es típusú gépek nyomán azután biztonság­ban végezheti el „feladatát” a bombázó egység és a többi had­erőnem. Az amerikai lap szerint a rádióelektronikus háború esz­közei döntő szerepet játszhatnak egy eljövendő katonai konfliktus­ban. A jóslatra könnyedén legyint­­hetnénk, a futurológia birodal­mába utalva mindazt, amiről a Pentagon szócsöve ír. Ám konk­rét­ tények bizonyítják, hogy az említett veszélyes tervek megva­lósítása, lényegében küszöbön áll. Az amerikai hadügyminiszté­rium máris célprogramok sokasá­gát dolgozta ki a rádióelektroni­kus hadviselés előkészítésére. Ezek értelmében az F—15-ös va­dászgépeket és a harci helikopte­rek egy részét szerelnék föl kü­lönleges elektronikus berende­zéssel. A hosszabb távra szóló programok között szerepel, hogy olyan tüzérségi lövedékeket gyártanának, amelyeket, ugyan­csak képessé tennének rádió­­elektronikus zavaró hullámok kibocsátására. Végül van olyan elképzelés is, hogy az elektroni­kus hadviselés feladataival meg­bízott különleges alegységeket hoznak létre. AZ ÚJ ESZKÖZÖK KIFEJ­LESZTÉSÉHEZ­­szükséges összeg máris a Pentagon rendelkezésére áll. Az 1980-as pénzügyi évre szóló költségvetés tervezetében a kormányzat kétmilliárd dollárt irányzott elő a rádióelektronikus háborúhoz szükséges berendezé­sek kidolgozására. Indoklásként is esiét csak a „szovjet veszélyre” hivatkoznak Washingtonban, csakúgy, mint a fegyverkezési verseny eddigi minden újabb állomása előtt. Az amerikai hetilap is azzal ijeszt­geti olvasóit: képzeljék el, mi­lyen beláthatatlan következmé­nyekkel járna, ha a Szovjetunió fejlesztené ki elsőnek a rádió­elektronikus háború eszközeit, s így az Egyesült Államok, szövet­ségeseivel együtt, védtelen ma­radna egy megsemmisítő csapás­sal szemben. Az U. S. News and World Report szerkesz­tőit és a mögöttük álló ka­tonai-politikai köröket cseppet sem zavarja az a körülmény, hogy a Szovjetunió egyáltalán nem készül támadásra, hanem éppen ellenkezőleg, számos lépést tett a fegyverzetek csökkentése, a nemzetközi biztonság érdekében, s ez jövendő politikájának is sarkköve. AZ AMERIKAI TERVEKRE reagálva a Szovjetunió Honvé­delmi Minisztériumának lapja, a Krasznaja Zvezda joggal állapítot­ta meg: nem lehet véletlen, hogy a rádióelektronikus háború rém­képét éppen most festették meg Washingtonban, amikor a tör­vényhozásnak a SALT—2-szer­­ződés jóváhagyásáról kell dönte­nie. Úgy látszik, a szerződés el­lenzői a közvetett módszereket sem vetik meg céljaik elérése ér­dekében. —kor— Lemondunk a B—1-es bombá­zók gyártásáról, mert ezt a rakéta­­rendszert honosítjuk meg. (A Daily World karikatúrája) Politikai terrorizmus Törökországban (Reuter) Egyre nagyobb mére­teket ölt Törökországban a poli­tikai terrorizmus. A szélsőbal­­oldali elemek által elkövetett ak­cióknak naponta átlag három ha­lálos áldozata van. Hétfőn éjjel Kirbacli faluban 20 fegyveres bekerített, majd szi­tává lőtt egy házat. A támadás következtében négyen meghaltak. A sebesültek között van az Igaz­ság Párt egyik parlamenti kép­viselője, Mehmet Celal Bucak is. Ugyancsak hétfőn éjjel ismeret­len tettesek felgyújtották a Köz­­társasági Párt balikesiri székhá­zát, nagy károkat okoztak az épületben. Denktas terve A ciprusi kormány elvetette (UPI, Reuter) Rauf Denktas, a ciprusi török közösség vezetője új tervet javasolt a ciprusi gö­rög és török közösség június 22-én kátyúba jutott tárgyalásai­nak felújítására. A terv a cipru­si törökök rádiójának ismerteté­se szerint négy bizottság felállí­tását javasolja. A bizottságok fel­adata volna a közösségközi tár­gyalások kényes pontjainak, így a területi kérdéseknek a meg­oldása. A tárgyalások folytatá­sának előfeltételeként azonban a görög cipriótáknak el kellene is­merniük a különálló török és gö­rög „zóna” létét, valamint azt, hogy a török zónának önálló jo­gai vannak a biztonsági kérdé­sekben. A ciprusi kormány elutasítot­ta Denktas javaslatát. A kor­mány szóvivője kijelentette: új tárgyalások helyett inkább arra van szükség, hogy a török fél megvalósítsa azt, amiben már megállapodás született. Rhodesia a Nemzetközösség előtt {\Q ^­V Lusaka: ata kezdődik a csúcsértekezlet (AP, UPI) A zambiai főváros­ba, Lusakába sorra érkeznek a küldöttségek, hogy részt vegye­nek a Brit Nemzetközösség ma kezdődő csúcsértekezletén. A de­legációk és a nemzetközi sajtó képviselőinek köreiben elsősor­ban azt vitatják, hogy áthidal­hatók lesznek-e a tagállamok közötti nézeteltérések Rhodesia kérdésében? A Nemzetközösség guayani fő­titkára, Shridath Ramphal ked­den úgy vélekedett, hogy önma­gában az is a csúcsértekezlet nagy sikerének számítana, ha elkerülnék az „drasztikus szaka­dást’’ a 39 tagállam között a rho­­desiai kérdés megítélésében. Kedden befejeződött Lusaká­­ban a frontállamok vezetőinek tanácskozása. Nyilatkozatot nem tettek közzé, de Zambia, Bots­wana és Tanzánia a nemzetkö­zösségi csúcsértekezlet előtt nyil­vánvalóan egyeztetni próbálta a követendő politikát az angolai és mozambiki vezetőkkel. E két utóbbi ország, mint volt portugál gyarmat ugyanis nem tagja a Nemzetközösségnek. Kardcsörtető nyilatkozatok Pentagon-tervek „rendkívüli helyzetre" (TASZSZ) M. Weisner tenger­nagy, a csendes-óceáni amerikai flotta főparancsnoka a „Dzung­­ang Ilbo” című dél-koreai lap washingtoni tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a Koreai-félszigeten kiala­kult helyzet éleződésének eseté­re a Pentagon katonai beavatko­zás terveit dolgozta ki. Weisner közölte- a tervek sze­rint rendkívüli helyzet kialaku­lása esetén amerikai tengerész­gyalogságot tennének partra a Koreai-félszigeten, és az Okina­waii és a Hawaii-szigeteken ál­lomásozó egységek kerülnének bevetésre. Ha ezek az erők ke­vésnek bizonyulnának, akkor az Egyesült Államok területéről szállítanának Dél-Koreába csa­pategységeket. Ezeknek a terveknek a létezé­sét erősítette meg hétfői, szöuli nyilatkozatában. Ro Dzsae Hjun dél-koreai hadügyminiszter is, aki kijelentette: az Egyesült Ál­lamok és Dél-Korea megállapod­tak abban, hogy a Koreai-félszi­geten bekövetkező konfliktus esetén az Egyesült Államok sokoldalú segítséget nyújt Szöul­nak. Az Egyesült Államok kö­telezettséget vállalt arra is, hogy lőszerrel és üzemanyaggal látja el a dél-koreai hadsereget, és gondoskodik ezek szállításáról — közölte a dél-koreai hadügymi­niszter. ^^ZOCIAU^!^ORSZÁGO^tumÉBŐL^^B Csehszlovákia: energiaellátás Északi szomszédunknál, Cseh­szlovákiában — az NDK-hoz hasonlóan —, az­­év elején ke­mény tél nehézségeket okozott a fűtőanyag- és­­energiaellátásban. Ennek tapasztalatai alapján Csehszlovákia párt- és állami ve­zetése a korábbiaknál is határo­zottabban foglalkozik az ország fűtőanyag- és energiaellátásának kérdéseivel, hiszen megoldása a népgazdaság továbbfejlesztésének döntő feltétele, s a népgazdaság fűtőanyag- és energiaszükségle­tének fedezése a nyocvanas évek­ben a fejlődés egyik legbonyo­lultabb problémája lesz. A párt- és állami vezetés, ab­ból kiindulva, hogy a fűtőanyag- és az energiabehozatal növelésé­nek lehetőségei korlátozottak, s a behozatal egyre költségesebb, a népgazdaság növekvő szükség­leteinek kielégítését részben a hazai széntermelés növelésével, részben az atomerőművek építé­sére vonatkozó program meg­valósításával kívánja biztosítani. A széntermelés fokozásában oroszlánrész jut az észak-cseh­országi barnaszénmedencére, ahol az előirányzat szerint már az idén is az egész országban ki­termelendő mennyiség felét, 68 millió tonna szenet kell kiter­melni. Az észak-csehországi bar­naszénmedence mintegy 80 kilo­méteres hosszúságban és 15—20 kilométer szélességben húzódik a Krusna-holy lejtői alatt. A szén­­réteg vastagsága a térségben ál­talában 15—35 méter,­ de néhány helyen meghaladja az 50 métert is. A szén különböző mélységek­ben található. A bányakörzet köz­­pontja. Most környékén itt-ott csak 3—4 méternyi földfelület eltávolítása is elegendő. A du­­chovi Klement Got­twald-bányá­­ban viszont 500 méterrel a föld felszíne alatt bányásszák a sze­net. A vidékre elsősorban a kül­színi bányák a jellemzőek, de a föld alatti szénfejtés is számot­tevő: az idén hatmillió tonna lesz. Ezt a mennyiséget Szlová­kia összes barnaszén- és lignit­bányáiban 1980-ban kell elérni. A szén kitermelése — mint a Rudé Právo szerkesztőségi cikke rámutatott —, rosszabbodó ter­mészeti viszonyok között megy végbe. Csökken a jó minőségű szénfajták részaránya, és megnö­vekedtek a kitermelési költségek. Az­ terv­időszakhoz képest a "mostani (1976-7-1980), ötéves 7.1.tervidőszak­ban egy tonna szén kitermelésé­nek a költsége 60 százalékkal nőtt. A külszíni bányákban 1978- ban egy tonna szén fejtése csak­nem 60 koronába került, míg a mélységi bányákban 116 koroná­ba. Gazdasági megfontolásokból a párt- és állami vezetés meg­különböztetett figyelmet fordít az észak-csehországi barnaszénme­dence fejlesztésére, a külszíni bá­nyákban használt gépek korsze­rűsítésére és gyártására. Az észak-csehországi barna­szénmedencében — állapította meg Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége —, számos bonyolult műszaki és beruházási problé­mát kell megoldani. A műszaki feladatok között jelentős a kül­színi fejtésben használt gépek, különösen a szénréteget takaró, földréteget eltávolító kotrógépek minőségének javítása. A pozsonyi Új Szó egyik riportjában jelez­te, hogy az óriás­i—10 ezres kotrógép — amelynek óránkénti teljesítménye tízezer köbméter föld —­, minőségével bajok van­nak, a gyakori javítások miatt a túl hosszú állásidők akadályozzák a termelést. A medence külszíni bányászai — akik megszakítás nélkül hétköznap és ünnepen — termelnek, megbízható gépeket várnak a gépipar mérnökeitől és munkásaitól. A széntermelés növelésével egy időben a párt- és állami ve­zetés szükségesnek tartja a fűtő­anyag- és energiaforrás takarékos felhasználását is. A fűtőanyaggal és energiával való takarékosság szükségessége is hozzájárult ahhoz, hogy Csehszlovákia szö­vetségi kormánya 1979. július 20- tól 50 százalékkal emelte a szén, a koksz, a fűtőgázok, villany­áram és a fűtőolajok fogyasztási árát. A csehszlovák sajtó hangsú­lyozza: a fűtőanyag- és energia­helyzet javításának egyik fontos eleme a fogyasztás ésszerűsítése, s égető fontosságú feladattá vált a fűtőanyaggal és energiával való szigorú takarékosság. —* hó 2-

Next