Magyar Hírlap, 1980. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Magyar Hírlap ■ '1/ HX (FR^SSWSW) 80 1980. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK 23 13.30: A zene titka 14.00: Zenés délután Közben 15.30: Könyvről — könyvért 17.00: Vendégünk Sirius kapitány 17.40: Ötödik sebesség — Telefonszám 130—020 18.33: Kovács Apollónia estje 19.23: Táncdalok 19.55: Johann Strauss-operettekből 20.33: Nemeskürty István: Noé galambja 21.54: Népdalok 22.30: Kellemes pihenést! 3. MŰSOR 7.00: Szerb-horvát nyelvű nemzetiségi műsor 7.30: Német nyelvű nemzetiségi adás 8.08: Monteverdi-madrigálok 8.35: Népdalok 9.00: Két arckép a sport világából — Ivánka és Verőci 10.03: Két világsláger 11.05: Vezényel Herbert von Karajan 12.30: Raffael Carrá énekel 13.07: A háborúnak vége — Beszélgetés Benjamin Lászlóval 13.36: Jacqueline du Pré gordonkázik, Daniel Barenboim zongorázik 14.35: Nagy László: Kísérlet a bánat ellen — Könyvszemle 14.45: Puccini: A Nyugat lánya — Részletek 15.45: A drezdai nemzetközi dixielandfesztivál műsora 16.34: Somlyó György versei 16.39: Zene korabeli hangszereken Közben 17.44: Konzilium egy kórház fölött — Riport 19.05: Kórusmuzsika 19.35: Beszélő székek — Tudományos Akadémia 20.27: Rossini: Különös félreértés 21.39: Kovács Loránd fuvolázik 22.24: Híd-avatás — Arany János balladája TELEVÍZIÓ BUDAPEST, 1. műsor 8.25: Torna 8.30: Kuckó 9.00: Kisfilm-összeállítás 11.00: Életet az éveknek 12.00: Egészségünkért 16.00: Ajánlóműsor gyerekeknek 16.25: Sakkműsor 16.45: Pannón krónika — A pécsi stúdió műsora 17.25: Képes Sport Kupa , teremlabdarúgó-torna — Videoton—Debreceni MVSC, Zalagerszeg—Magyar válogatott 19.10: Torna — Mese 19.30: Híradó 20.00: Cat Ballou legendája — Amerikai westernparódia 21.30: Nemzetközi stúdió 22.20: Delta — Tudományos híradó 23.00: Híradó POZSONY. 10.00: Barátom, az elefánt — II. 11.10: Természetfilm. 12.00 : Híradó. 12.30: Hangverseny. 13.30: Groteszkek. 14.20: Műsorajánlat. 14.40: Csehszlovák spartakiád. 18.50: Arabella — IV. 19.30: Híradó. 20.05: A legöregebb. — Tévéfilm. 21.25: Híradó. 21.40: Csehszlovákia . 1980. Belpolitikai eseményösszefoglaló. BELGRÁD. 1. műsor: 9.00: Magyar nyelvű faluműsor. 10.00: Gyermekműsorok. 16.00: Vasárnap délután. 19.39: Híradó. 20.00: Nagy helység. — Drámasorozat. 21.45: Híradó. 22.05: Sport. 2. műsor: 16.00: Kézilabda-bajnokság. 17.30: Balkán női kosárlabdabajnokság. 19.00: Rövidfilm. 19.30: Híradó. 20.00: Szicília — Olaszoszág. — Dokumentumműsor. SZÍNHÁZAK Erkel Színház: Traviata (7). Nemzeti Színház: Troilus és Cressida (7). Játékszín: A siketfajd fészke (3). Madách Színház: Mégis, kinek az élete (7). Jövőre veled, ugyanitt (Gyermekszínház — 7). Vígszínház: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (7). Pesti Színház: Equus (7). József Attila Színház: A koronatanú (Heltai bérlet — 7). Thália Színház: Csak semmi szenzáció! (7). Népszínház — Várszínház: Don Juan (7). Népszínház — Józsefvárosi Színház: Veszélyes forduló (7). Radnóti Miklós Színpad: A közvádló (7). Mikroszkóp Színpad: Hogyan? Tovább! (19). Vidám Színpad: Maszlag (7). Kis Színpad: Örök randevú — Gyurkovics Zsuzsa sanzonestje (18). Gyermekszínház: Miénk a színpad! (3). Egyetemi Színpad: A Hobo Blues Band hangversenye (7). Nagycirkusz: Jubileumi gálaműsor (10, 14, 18). ORI — Kecskemét, Megyei Művelődési Központ: Párizsi szerelmesek — Kertész Lilla előadóestje (6). Békéscsabai Jókai Színház: Akkor szép az élet, ha zajlik (klubelőadás — 7). Nebáncsvirág (Tótkomlós — 7). Debreceni Csokonai Színház: Jolanta — Carmen (Művelődési Központ — 7). Hungária Kamaraszínház: Cukorváros (7), villámfénynél (a Nagyváradi Állami Színházban délután és este). Győri Kisfaludy Színház: Az igazság pillanata (7). Kaposvári Csiky Gergely Színház: Az eltört korsó (Nagyatád — 7). Miskolci Nemzeti Színház: Csárdáskirálynő (7). Egri Gárdonyi Géza Színház: Pygr mállón (7). Pécsi Nemzeti Színház: Tájfun (7). Pécsi Kamaraszínház: Karácsonyi koncert (3). Tíz kicsi néger (7). Szegedi Nemzeti Színház: Bob herceg (7). Szegedi Kisszínház: A holló és a sajt (7). Székesfehérvári Vörösmarty Színház: Nebáncsvirág (7). Veszprémi Petőfi Színház: Vízkereszt (6). Papírvirágok (Veszprémi Játékszín — 18). HANGVERSENY Zeneakadémia: Új bécsi iskola (18). Rövid tartalom és szereposztás, valamint részletes moziműsor a Pesti Műsorban. MESEMONDÓ Budai István mond mesét. Hívható a 171—888-as telefonszámon, délután 8 órától este 10 óráig. Megújuló népszokások ( 2)^1 Csángó betlehemesek Hidason A Mecsek hegyei között fekvő Hidason felelevenítették a régi székely betlehemes játékot a Bukovinából Baranyába települt csángók. Az andrásfalvai székelyek misztériumjátékának eredete a középkorig nyúlik vissza, s egyaránt őriz egyházi és világi elemeket. A negyvenes évek végén még rendszeresen végigjárták a családokat a hidasi betlehemesek, de azóta is hűen őrzik a verseket és a dallamokat, s most újra elkészítették a szereplők pompás ruháit és különös maszkjait. A tucatnyi személlyel játszott betlehemezés sok olyan jellegzetességet tartalmaz, amelyeket Baranyában nem ismernek. Életre keltése néprajztudományi szempontból is érdekes. (X) A kempingezők figyelmébe! A Magyar Camping és Caravanning Club a hazai kempingezők társadalmi és érdekvédelmi szervezete. Tagjai részére minden évben változatos belföldi és külföldi túrákat szervez. A szervezett kempingezők kedvezményeket élveznek a hazai és külföldi kempingekben. Levélbeni kérésre a klub titkársága tájékoztatót küld az MCCC-tagság megszerzéséről és megküldi a KARAVÁN című lap számait, amelyek a jövő évi belföldi és külföldi túrákat, üdülési lehetőségeket ismertetik. Levélcím: Magyar Camping és Caravanning Club, Budapest VIII., Múzeum utca 11., 1088. (X) A VÍGSZÍNHÁZ 1981. január havi bérleti előadásai: 2-án, este: Hegedűs Gyula bérlet, 1. előadás; 3-án: Bárdy Ödön bérlet, 1. előadás; 8-án: Latinovits Zoltán bérlet, 1. előadás; 9-én: Gárdonyi Lajos bérlet, 1. előadás; 11-én, vasárnap este: Góth Sándor bérlet, 2. előadás; 13-án: Molnár Ferenc bérlet, 2. előadás; 18-án, vasárnap este: Tanay Frigyes bérlet, 2. előadás; 19-én: Gombaszögi Frida bérlet, 2. előadás; 25-én, vasárnap délután: Darvas Lili bérlet, 2. előadás; 30-án: Upor Tibor bérlet, 2. előadás; 31-én: Szerémi Zoltán bérlet, 2. előadás. (X) A PESTI SZÍNHÁZ 1981. január havi bérleti előadásai: 2-án, este: V. bérlet, 2. előadás; 3-án: XIV. bérlet, 1. előadás; 7-én: III. bérlet, 2. előadás; 9-én: XIII. bérlet, 2. előadás; 11-én, vasárnap este: XV., bérlet, 2. előadás; 19-én: IX. bérlet, 1. előadás; 27-én: II. bérlet, 2. előadás. Jelöltjeink az ügetőversenyekre : Concurrent Will (7) — Első rendű (2) — Emancipált (8) — Útonálló (1). 2. Gebei (1) — Gebines (1) — Gárdony (5). 3. Digitális (1) — Akrobata (12) — Ékesszóló (11) — Erba (2). 4. Barcelona (10) — Adler (11) — Vulkán (12) — Félős (1). 8. Fórum (5) -I Finálé (7) — Énekszó (9) — Dolmány (11). 8. Várad (10) — Bari (5) — Coron (7) — Borostyán (6). 7. Virtus (8) — Samesz (7) — Énekszóló (1) — Botond (11). 8. Elitélt (10) — Dúdoló (1) — Egyenlítő (8) — Ürge (1). 9. Csabi (1) — Basilio (2) — Diána (6) — Zegzug (9), 10. Datura (4) — Fatime (7) — Béni (8) — Arnold (2). A versenyeket 14 órakor kezdik. (X) köszönetnyilvánítás. Köszönetet mondunk a rokonoknak, barátoknak, munkatársaknak, ismerősöknek, kollégáknak, intézményeknek, a színháznak, a Rádiónak, a Televíziónak és a sajtónak, köszönjük mindazt, amivel segíteni igyekeztek megdöbbentő tragédiánkban. Várady György családja. Karriertörténet Magad, uram... — Balogh úr! Hogyan mutathatom be, mint feltalálót, vagy mint kisiparost? — Feltaláló vagyok, de csak mint kisiparos valósíthattam meg a találmányaimat, amiket nem papíron akartam látni, hanem az életben, használható formában. Know-howként kívántam továbbadni őket az állami vállalatoknak, hogy ezzel is segítsem világszínvonalú termékek gyártását és exportját. Ezt néhány cikkemmel sikerült is elérnem. — Mikor határozta el, hogy végleg kisiparos, maszek lesz? — Még 1957-ben? — Addig hol dolgozott? — Csepelen töltöttem huszonhárom évet. Utoljára a kohászati főosztály műszaki-fejlesztési osztályát vezettem. * — Felsőipari iskolát végeztem 1933-ban. A végzettségem szerint elektrotechnikus vagyok, de mindig igyekeztem továbbképezni magam. Különösen a villamosság izgatott, de úgy alakult az életem, hogy a műszaki pálya soksok mellékutcáját is bejártam. Apám akarata szerint nyugdíjas állásra pályáztam, egy éven át a József Telefonközpontban voltam távirdamunkás. Rutinmunkát, távkábelek fektetési rajzait csináltam, nem voltam vele elégedett. Afféle amerikai módra, körlevelet küldtem szét nagynevű cégeknek, a Weiss Manfrédnak, a Ganz Villanynak, a Siemensnek. A Weiss Manfréd válaszolt, megüresedett egy hely a műszaki irodán, amit aztán egy vizsga után, huszonhat jelentkező közül én kaptam meg, így kerültem Csepelre, 1935. május hetedikén. — Mi volt a munkája? — Akkoriban egy mindent gyártó kreislerer volt a gyár; a termékekhez mi adtuk a gyártási utasítást. Nem hiszem, hogy ma is létezik ilyen munkakör; mi feleltünk a cikkeinkért, a megrendelő kívánságainak följegyzésétől egészen a kész gyártmányig. — Ma ezt talán termékigazgatónak mondják. Milyen képzettségű emberek dolgoztak az irodán? — Mérnökök, technikusok, de fölkerült ide kiváló tehetségű lakatos is. Nem a papír számított, hanem az, hogy ki mit tud. Én mindig többet akartam nyújtani, mint amennyit a munkám megkövetelt, kezdeményeztem, kerestem a jobb megoldást. Csinálja, Balogh úr! — mondták. Nem fizettek érte külön, de kettesével vettem a fizetési kategóriákat. 1945-ben már a legmagasabba, a 21-esbe tartoztam. ★ — Aztán a pénz ugrott egy időre, egyébként jól startoltam, majdnem minden termék az én nevemet viselte. Korábban kezdtem gondolkodni a békecikkeken, mint a többiek. Az államosítás után megkezdődött a profiltisztítás, az átcsoportosítás. 1950-ben a kohászati főosztályra kerültem, a folyékony technológiák fejlesztésén dolgoztam. Közben élve a lehetőséggel, 1947-ben — másodállásban — kiváltottam az ipart. Ekkor már volt néhány találmányom, amiket meg akartam csinálni, nem szólva róla; a pénz is jól jött az akkor már hattagú családnak. Sok kiállításon nyertem oklevelet a termékeimmel; a ma is használatos postai bélyegzőpárna lett a legsikeresebb. Ebből tudtam egy házat venni Pesterzsébeten és egy nyaralót Akarattyán. Aztán egyre-másra jöttek a kérdőívekkel: hány gyárkéményem van? — végül is 1949. december 31-én visszaadtam az ipart. — A gyárban milyen újításai, találmányai voltak? Egyáltalán: milyen volt az újítómozgalom akkoriban? — Ez idő tájt alakultak ki a mozgalom mai keretei, az újítási irodákkal, újítási felelősökkel. Külön színfoltok voltak az ötletnapok — egyszer 35 javaslattal jelentkeztem, ennél többet nem lehetett —, s ha jónak találták az ötletet, 25—30 forintokat kapott érte az ember. De már ekkor is érződött, és ezt mind a mai napig tapasztalom: nehezen hajlandók megvalósítani mások újításait, találmányait azok, akiknek ez lenne ugyan a hivatali kötelességük, de csak az íróasztalukat érzik magukénak, nem pedig a gyárat, a társadalmi tulajdont. Nem végzik tisztességgel a dolgukat — korábban ezért elbocsátották volna őket. Nekem 120 újításom, találmányom gyűlt össze, 87-et igazoltak, mikor 1957-ben kiléptem, s ebből 11 valósult meg. Azok, amelyek bevezetésénél a hatáskörömnél fogva magam is közreműködhettem. A legjelentősebb szabadalmaztatott találmányom egy rézvisszanyerési eljárás volt, ami 32 millió forintos megtakarítást hozott a gyárnak, de a többi munkám is milliós nagyságrendű volt. Néhány találmányomat a kilépésem után használták föl, ezekből már egy fillért sem láttam. sk — Végül is miért pont 1957-ben jött el Csepelről? — Felnőtt a négy fiam, valamennyien kitűnő tanulók voltak, azt akartam, hogy egyetemre kerüljenek. Mikor a legidősebb fiú felvételi kérelmével bementem a személyzetishez, azt mondta: — Balogh elvtársi Maga tartalékos tiszt volt a Horthy-rezsimben, jobboldali beállítottságot tanúsít, mit akar még? Törődjön bele: a fiai nem lesznek egyetemisták! Nem értettem. Tartalékos tiszt ugyan voltam, de az vagyok a néphadseregben is. A háborúban nem vettem részt, fölmentést kaptam Csepelről. Aztán: azért lennék jobboldali, mert soha nem voltam tagja egyetlen pártnak sem? S a sztahanovistaoklevelem, a kongresszusi versenyben elért első helyezésem, a munkám, a találmányaim nem számítanak? Na, gondoltam, ha már nem támogatják a gyerekeimet, akkor ne is akadályozzák őket... Kaptam háromhavi végkielégítést, adtak 75 ezer forintot a találmányaimért, más munkáimból bejött még 14 ezer, fölvettem OTP-t, berendezkedtem, építettem egy kis öntőműhelyt, és megint belekezdtem. Csakhogy ekkor meg „kapitalista maradvány” lettem, s ez volt a baj. De azért lassan-lassan, sok-sok visszautasítás után mind a négy fiú bekerült az egyetemre, s azóta hárman kutató, fejlesztő mérnökként bizonyítják tehetségüket. A legidősebb fiam 1964-ben disszidált, ami akkor nagyon megrázott engem. De helytállt a messzi idegenben is: Amerikában elvégezte a jogi egyetemet, s ma ügyvédi irodája van Los Angelesben. * — Mi adta az önbizalmat, hogy a korábbi rossz tapasztalatok után újra kisiparos legyen? — Bíztam magamban, a találmányaimban és a fiaimban. Én mérnöknek neveltem őket, kiskoruktól tanítgattam nekik a fogásokat, mellettem nőttek föl a műhelyben. Az volt az elvem, hogy csak abból lehet igazi mérnök, aki meg is tudja csinálni a terveit. A rajztábla sokat elbír ... Úgy képzeltem: miután elvégzik az egyetemet, egyfajta családi vállakozásban dolgozunk tovább. Sajnos, ez csak részben valósult meg, ők más utat jártak. De még ma is besegítenek, a pénz az mindenkor elkel. Kezdetben csak a saját konstrukcióimat gyártottam: mosógépeket, villanyradiátorokat, bojlerekhez biztonsági szelepeket, meg hőkapcsolókat, hőmérőket. Mindig megrendelésre dolgoztam, s csak olyan termékeken törtem a fejem, amikről tudtam, hogy el is lehet adni őket. Csupán egy rövid időszakban történt, hogy idegen cikkek gyártására is rákényszerültem. — Nem ment az üzlet? — Sok nehézségem volt, aztán egy találmányomra nagyon ráfizettem, egy ház árát elvitte. Még az ötvenes évek végén a Transelektro vezérigazgatója megkért: dolgozzak ki egy elektromos kávépörkölő készüléket. Megcsináltam a prototípust, a találmányra szabadalmat is kaptam, de ezzel elment két év, közben a vezérigazgatót Párizsba küldték, az újnak meg nem kellett a készülék. Tizenhárom évig fizettem még a szabadalmi díjat, de aztán föladtam, pedig ma is állítom: a terméknek lenne piaca. — Érték más csalódások is? — Van egy találmányom, amit a Ferunion megrendelésére készítettem: az univerzális esztergakéstartó. 1963-ban jelentettem be a Találmányi Hivatalnál, de háromszori kísérlet után sem szabadalmaztatták. Pedig azóta szabadalmat kaptam rá az NSZK- ban, Svédországban és Angliában, sőt az angolok a know-howt is megvásárolták. * — Az új gazdasági mechanizmus bevezetése után javult a helyzetünk, ez meglátszott a megrendelésekben, az anyag- és alkatrészellátásban, s az adófeltételek is kedvezőbbé váltak, bár ezekkel én még ma sem tudok egyetérteni. Nem fejleszthetek, mert ráfizetek, mint ahogy nem éri meg az sem, hogy az éves jövedelmem meghaladja a bűvös 100 ezer forintos határt, ami után már 90 százalékot vesznek el tőlem, s a maradék még a forgótőkekamatot sem fedezi. — Ebben az időszakban mivel foglalkozott? — Tizenhat éve gyártok stúdiólámpákat a televíziónak és a MAFILM-nek, jelenleg is ez köti le munkám 75 százalékát. Ezek saját konstrukciójú termékek, nem rajtam múlik, hogy ez idő alatt egyetlen vállalat sem akadt, amely nagy szériában gyártaná és exportálná őket. Négy éve Amerikában jártam a fiamnál, magammal vittem egy mintadarabot, amit megmutattam a Michelle kameragyártó cég egyik vezetőjének. Kipróbálták, és igencsak elcsodálkoztak. Tárgyalást kezdeményeztek a Transelektróval, ahol később a szemem előtt bányászták ki a levelet egy fiók fenekéről... * — És a maradék huszonöt százalék? — Ezek saját művészeti alkotásaim, amiket azért gyártok, hogy évközben is pénzhez juthassak. De megvalósíthatom velük művészi ambícióimat is, megjegyzem: termékeim formatervét mindig magam készítettem. Már korábban konstruáltam bimetál — vagy ahogy többen ismerik, mágneses — autóhőmérőt, ami igen népszerű lett itthon és külföldön. A művészet az én fölfogásom szerint használati tárgyak díszítésével kezdődött. Ezt csinálom én is a hőmérőimmel. Művészi kidolgozású, nemes anyagból — bronzból — öntött dísztárgyakba ágyazom őket. Ezenkívül készítek művészi díszítésű bronz sörnyitókat és dugóhúzókat is. Alkotásaim az Iparművészeti Vállalat által zsűrizett termékek, eredetileg exportra szántam őket. Ez azonban nem köti le a teljes kapacitásomat, ezért házalni kényszerülök velük. Időnként sorra járom a trafikokat a 25 kilós táskámmal, bemutatkozom: Balogh Ferenc feltaláló vagyok, parancsolnak-e dísztárgyakat, hőmérőket, sörnyitókat, dugóhúzókat? BANKI ANDRÁS