Magyar Hírlap, 1981. április (14. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

2 1981. ÁPRILIS 1. SZERDA KÜLFÖLDI LAPOKBÓL La Repubblica Vincenzo Scotti, EGK-ügyekkel fog­lalkozó olasz tárcanélküli miniszter a római lap keddi számában megjelent nyilatkozatában bírálta saját kormá­nyának legutóbbi gazdasági intézke­déseit. A miniszter a kommunisták, valamint a szakszervezetek se­gítségét kérte az infláció elleni harchoz, a gazdasági és szociális nehézségek leküzdéséhez. Szerin­te vagy egyeztetik álláspontjukat konkrét kérdésekben a kommu­nista ellenzékkel és a szakszer­vezetekkel, vagy negyed éven be­lül azt kockáztatják, hogy a lírát újból le kell értékelni. A kor­mány­­— mutatott rá Scotti — megkésve hozta a legutóbbi gaz­dasági intézkedéseket és azok önmagukban „veszélyesek”. Kifo­gásolta, hogy a kabinet tavaly, még az idén csaknem kizárólag a kormányformula kialakításával törődött és közben elhagyta az érdemi politikai kérdéseket. A La Repubblica beszámolt róla, hogy az Olasz Szocialista Párt balszárnya is bírálta a Forlani­­kormány politikáját, és azt java­solta, hogy már most foglalkoz­zanak egy „másik kormány” megalakításának gondolatával. Az Olasz Szocialista Párt köz­ponti bizottsága kedden nyilvá­nosságra hozta az április 22—26. között tartandó 42. kongresszust megelőző, párton belüli választá­si eredmények egy részét. Ezek­ből­ kitűnik, hogy Bettino Craxi főtitkár magát „reformistának” nevező áramlata mindenütt ab­szolút többségre tett szert, sok­helyütt kétharmados többséget szerzett. Süddeutsche Zeitung Közös piaci halászok NEMZETKÖZI POLITIKA Megyar Hírlap Todor Zsivkov beszámolója a BKP kongresszusán­ ak(Folytatás az 1. oldalról) töttségét, amelyet Vlagyimir Scserbickij, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, az Uk­rán Kommunista Párt KB első titkára vezet. A kongresszus vezető szervei­nek , elnökségének, titkárságá­nak, szerkesztő bizottságának és mandátumvizsgáló bizottságának­­ megválasztása után a küldöt­tek egyhangúlag jóváhagyták a szombatig tartó tanácskozás na­pirendjét és ügyrendjét. A napi­rend első pontjaként Todor Zsiv­kov előterjesztette a központi bi­zottság beszámolóját A legfőbb gazdasági és társadalmi feladatok Todor Zsivkov elmondta: A BKP Központi Bizottsága az alábbiakban határozta meg az el­következő időszak legfőbb társa­dalmi-gazdasági feladatait: Foly­tatni kell a nép növekvő anyagi­­szellemi és társadalmi igényei komplex kielégítésének irányvo­nalát. Mindezt a népgazdaság ha­tékonysága, növelésének, az új gazdaságirányítási módszerek al­kalmazásának alapján. Az országban bevezetett új gazdaságirányítási rendszerről Todor Zsivkov, kijelentette: en­nek semmi köze nincs a spontán piaci mechanizmusok koncepciói­hoz. A tervezés kérdéseiről be­szélve aláhúzta annak fontossá­gát, hogy megfelelő arányt ta­láljanak a központi irányítás és a decentralizáció között. A köz­ponti tervezésnek a fő feladata elsősorban a hosszú távú gazda­ságpolitika­ megalapozása, a fej­lődés ütemének és arányainak meghatározása, a népgazdasági egyensúly megteremtése. Kitért a munkaszervezés újon­nan alkalmazott formáira, hang­­súlyozta, hogy a dolgozók közös­ségeinek a szocialista tulajdon teljes jogú gazdáivá kell válni­uk. A jövőben mind teljeseb­ben kell alkalmazni a gazdaság­irányítás új módszereit, térjenek át az önelszámolásra, s a nye­­­reség váljék valamennyi matr­­káskol­lektíva tevékenységének kritériumává. A BKP KB első titkára kije­lentette: a jövőben is az iparé lesz majd a vezető szerep a nép­gazdaságban. Az ipari termelés teljes növekedését a munkater­melékenység növelésével kell el­érni- A mezőgazdaság fejleszté­sének fő irányait ismertetve alá­húzta: a legidőszerűbb feladat a gabonaprobléma megoldása és az állattenyésztés gyorsított üte­mű fejlesztése. A szocialis­ta demokrácia megerősítése Todor Zsivkov emlékeztetett arra, hogy a párt a társadalmi­ alapok olyan felhasználására tö­rekszik, amely teljesen megfelel az ország lehetőségeinek, és ha­tékonyan ösztönzi a lakosság munkaaktivitását. Az elmúlt tíz évben a fogyasztási alapok meg­kétszereződtek. A nyolcadik öt­éves tervben a növekedés las­sabb ütemű lesz. A szociálpolitika kérdéseiről szólva elmondotta: a következő ötéves tervben megoldják a gyermekek óvodai és bölcsődei elhelyezését. Intézkedéseket tesz­nek a nők helyzetének javításá­ra, növelik a nyugdíjak minimá­­lis összegét, ez eléri majd a leg­alacsonyabb bérek 50 százalékát. Fejlődik a lakosság egészségügyi ellátása. A nyolcadik ötéves tervben legalább 400 ezer lakást építe­nek, az elosztásnál előnyben ré­szesítik a fiatal házasokat. A beszámolási időszakban a párt fő feladatai közé tartozott a szocialista demokrácia politi­kai rendszerének megerősítése. Todor Zsivkov beszélt a gaz­dasági demokrácia további fej­lesztéséről, valamint az egyes emberek és a dolgozó kollektívák szerepének növeléséről a gazda­sági tevékenység szervezésében és irányításában. Feltétlenül szükség van arra, hogy még job­ban fokozzák az intézmények­ben működő gazdasági tanácsok és a vállalatoknál működő gaz­dasági bizottságok szerepét Növelni kell a nemzetgyűlés, « n­emzekivűlési képviselők, «­» államtanács, a minisztertanács és az egyes minisztériumok, a nép­hatalom helyi szervei szerepét politikai rendszerünk működte­tésében. Tőlük nagymértékben függ, hogy rendszerünk minél rugalmasabb és hatékonyabb le­gyen — húzta alá Todor Zsivkov. A BKP mindig nagy figyelmet és gondot fordított a bolgár szak­­szervezetek munkájára. Ezeknek fontos társadalmi feladataik van­nak, amelyeket bizonyos szem­pontból sikeresen teljesítenek — mondotta Todor Zsivkov. A szak­­szervezeteknek fejleszteni és gazdagítani kell szerepüket a munkások tevékenységének és a munka­versenynek a szervezésé­ben és irányításában, a dolgozó emberek és kollektívák védel­mében. Ezt követően Todor Zsivkov a párt helyzetéről, időszerű felada­tairól beszélt. Az ideológiai mun­ka következő feladatairól szólva hangsúlyozta,­ hogy a kongresz­­szus utáni időszakban a koráb­biaknál is összetettebb feladato­kat kell majd megoldani, és eh­hez a propaganda és az agitáció hangnemében komoly változá­sokra lesz szükség. * A BKP és Bulgária külpolitikája Áttérve a Bolgár Kommunis­ta Párt és Bulgária külpolitiká­jára, Todor Zsivkov kifejtette: összes erőfeszítéseink az enyhü­lési folyamat fejlesztésére, a vi­lágbéke megerősítésére és szo­cialista építőmunkánk kedvező nemzetközi feltételeinek megte­remtésére irányulnak. A BKP külpolitikai tevékenységében el­sőrendű fontosságot tulajdonít a szocialista országok egységének és összeforrottságának. A szocialista internacionaliz­mus elveitől vezérelve — foly­tatta Todor Zsivkov — testvéri szolidaritásunkról és támogatá­sunkról biztosítjuk a Lengyel Egyesült Munkáspártot, és vala­mennyi igaz lengyel hazafit. Meg vagyunk győződve arról, hogy a lengyel kommunisták pártja, a lengyel nép határozott választ ad a belső és külső reakciónak, ki­vezeti Lengyelországot a válság­ból, és sikeresen építi tovább a szocializmust a Lengyel Népköz­­társaságban. A beszámolási időszakban vég­zett tevékenységünk sarkköve volt a testvéri kapcsolatok min­denoldalú erősítése az SZKP-val, a szovjet állammal, a szovjet néppel — mondotta a KB első titkára. Todor Zsivkov részletesen szólt Bulgária és a balkáni országok viszonyáról. Sikeresen fejlődnek a sokoldalú kapcsolatok Romá­niával, jelentős sikert értünk el a Jugoszláviához fűződő kapcso­latainkban — mondotta —, an­nak ellenére, hogy ez még nincs azon a színvonalon, amelyen két szomszédos szocialista ország vi­szonyának lennie kell. Bulgária erőfeszítéseket tesz, hogy teljesen normalizálja kap­csolatait Albániával — jelentet­te ki Todor Zsivkov, majd meg­elégedettségét fejezte ki a Bul­gária és Görögország kapcsola­taiban elért eredmények felett, és hasonlóképpen szólt a jól fej­lődő bolgár—török kapcsolatok­ról. Todor Zsivkov szólt Bulgáriá­nak a tőkés országokkal a békés egymás mellett élés elvei alap­ján fennálló aktív kapcsolatairól, a fejlődő országokhoz fűződő vi­szonyának kedvező alakulásáról. Kifejtette: Bulgária teljes mér­tékben támogatja az afgán népet és szolidáris azzal a testvéri, in­ternacionalista segítséggel, ame­lyet a Szovjetunió nyújt Afga­nisztánnak, az afgán kormány kérésére. A kedd délutáni plenáris ülé­sen a külföldi delegációvezetők közül elsőként Vlagyimir Scser­bickij szólalt fel, aki felszólalása elején átadta Leonyid Brezsnyev üdvözletét és jókívánságait. Todor Zsivkov, kedden este fogadta a szocialista országok testvéri kommunista és munkás­pártjai küldöttségeinek vezetőit, köztük Aczél Györgyöt. A szívé­lyes, elvtársi légkörű találkozón Todor Zsir­ier, a BKP Közpon­ti Bizottsá­gának nevében köszö­netet mondott­ azért, hogy a test­­vérpárto képviseltetik magukat a BKP XII kongresszusán, és tájékoztat "­adott a bulgária fejlett sz­­cialista társadalom eredményeiről. Peresz és Dajan (p^j\ tx ^ A háromkirályok-a­kció ALIG SZÁZ NAPPAL a június 30-ára kitűzött izraeli választá­sok előtt erőltetett licitálás lég­körében zajlik a vetélkedés a par­lamenti erőpróbára benevezett iz­raeli pártok között. Simon Peresz, a hatalom bás­tyáinak bevételére készülő Mun­kapárt elnöke több fej hosszal el­húzott a mezőnytől, amikor nap­világra került a szenzációs hír: az ellenzéki vezér legutóbbi kül­földi útja során titokban két arab monarchiával vette fel a kapcso­latot, s rajtuk keresztül a harma­dik, megközelíthetetlennek vélt, koronás főhöz is üzenetet intézett És nem is akármit. Az izraeli te­levízió értesülése szerint arról tá­jékoztatta a marokkói II. Hasz­­szánt és Husszein jordániai ki­rály egyik fivérét, hogy kor­mányra kerülése esetén hajlandó lenne Szaúd-Arábiával Jeruzsá­lem helyzetének rendezését meg­vizsgálni. , Peresz érthető óvatosságból tartózkodott a részletek ismerte­tésétől, a szaúdi udvar elhárító reagálása alapján azonban sejt­hető, hogy az ellenzéki politikus ajánlata nem lépte túl a „meg­engedett” kereteket. Talán nem fölösleges emlékeztetni arra, hogy a Munkapárt politikai programja a parlament tavaly júliusi Jeru­zsálem-döntésé­vel összhangban kategorikusan foglalt állást a kérdésben: „Az izraeli szuvereni­tás alatt egyesített Jeruzsálem — Izrael fővárosa.” A botrányos tör­vény — az 1967-es háborúban el­foglalt arab Jeruzsálem nemzet­közi jogilag elfogadhatatlan an­­nektálása — egyébként a kor­mányzó jobboldali Likud-tömb­is az ellenzéki Munkapárt honatyái­nak közös szavazatával nyerte el a szükséges többséget. EGY RIJADI ILLETÉKES a szaúdi udvar tárgyalási szándé­káról izraeli lapokban megjelent híreszteléseket cáfolva arra em­lékeztette a munkapárti elnököt, hogy a jeruzsálemi probléma ren­dezéséhez a nemzetközi jog és az ENSZ vonatkozó határozatai megfelelő alapot szolgáltatnak (félő, hogy Peresz éppen ezeket kívánja megkerülni), s egyúttal a leghatározottabban jelezte azt is, hogy a szaúdi királyi ház nem óhajt részt vállalni a munkapárti elnök választási kampányában. Pedig az ellenzéki politikus ügyesen felépített és pontosan időzített háromkirály-akciója el­­sőorban rövid távú választási megfontolásokat kívánt szolgálni. Peresz, akinek a közvélemény­­kutatások ezelőtt tíz héttel még könnyű és fölényes győzelmet jó­soltak a gazdaságpolitikai kudar­caiba belerokkant Likud fölött, mostanában halványulni látja csillagát. A júniusi esélyesek so­rában ugyan továbbra is első he­lyen áll, lendületéből azonban ve­szített, s egybehangzó jelzések szerint Mose Dajan fellépése ese­tén a Munkapárt híveinek akár húsz százaléka átpártolhat a volt tábornokhoz. Mose Dajan, a hatnapos hábo­rú „nemzeti hőse”, az 1973-as fél­győzelem bűnbakja, egykori mun­kapárti hadügyminiszter, majd a Likud-kormány külügyi tárcájá­nak vezetője — korábbi visszavo­nulási szándékát feladva — a kö­zelmúltban úgy döntött, hogy ez­úttal saját zászlaja alatt új cent­rumpárt élén indul a választá­son. A politikus programjának eddig mindössze egyetlen eleme, az úgynevezett egyoldalú autonó­mia terve) ismeretes. Ennek elle­nére a felmérések szerint listája legalább 15 mandátumra számít­hat a 120 tagú knesszetben. Politikai elemzők igen veszé­lyes tendenciát vélnek felfedez­ni ebben a jelzésben, nevezete­sen azt, hogy azok" a rétegek, amelyek elfordulnak a négy há­ború problémáit felhalmozó mun­kapárti kormányok politikájától, valamint azok a választók, akik megcsömörlöttek a Likud szociá­lis demagógiájától, Dajan szemé­lyében nem politikai programra, hanem az erős kezű politikusra, magára a tekintélyre adják vok­­sukat. Egy közelmúltban publi­kált felmérés baljós következte­tései ugyancsak azt sugallják, hogy az izraeli lakosság körében növekszik az elégedetlenség a po­litikai struktúrákkal szemben, s helyettük sokan látnának szíve­sebben pártoktól és demokratikus intézményektől független vezető­ket az ország élén. DAJAN EGYOLDALÚ autonó­miaterve kétségtelenül eredeti gondolat. Ezért is ingerli látvá­nyos ellenakciókra a Munkapár­tot. A volt tábornok nem fél ki­mondani, azt ami Begin minisz­terelnök és Peresz szájából ki­mondhatatlan: Izraelnek nincs partnere az önkormányzat vég­rehajtásához. Egyiptommal hóna­pokkal ezelőtt befulladtak a tár­gyalások, Jordánia jelentkezését hiába várták, a palesztinok pe­dig a jelek szerint nem hajlan­dók törvényes nemzeti jogaikat egy kisvárosi tanács szintjére be­­szűkíte­tt önkormányzatért el­adni. Dajan a helyzetet felismer­ve múltjához méltó következte­tésre jutott s azt javasolja, hogy Izrael haladéktalanul és egyolda­lúan vonja ki csapatait Ciszjordá­­niából és Gázából, amivel a helyi palesztinokat saját önkormányza­ti rendszerük létrehozására kény­­szeríthetné (természetesen a PFSZ kizárásával). Rendbontás esetén azonban, figyelmeztet Da­jan, az izraeli hadsereg azonnal közbelép és helyreállítja a kato­nai megszállást. A politikus — akinek neve elválaszthatatlanul öszefonódott Ciszjordánia 1967-es katonai meghódításával , az arab földek fölötti izraeli ellenőr­zés újszerű megközelítésével, a cselekvés ígéretével próbál hatni a választókra. A MUNKAPÁRT SORAIBAN súlyos aggodalmat kelt Dajan in­dítványa, hisz az nemcsak Begin terméketlen önkormányzati tár­gyalásai iránt támaszt kétséget, hanem rávilágít a „jordániai op­ció” néven újonnan felmelegített munkapárti rendelkezési ajánlat ellentmondásaira is. A javaslat, amelyet Golda Meir kormánya majd tíz évvel ezelőtt Allen-terv néven próbált forgalomba hozni, feltételezi Jordánia együttműkö­dését. Az ammani uralkodó jóvá­hagyása azonban továbbra is kés­lekedik. Pereszék szívesen lemon­danának Ciszjordánia egy részé­ről, már csak azért is, hogy meg­szabaduljanak a zsidó álom de­mográfiai­­arányainak felborításá­val fenyegető palesztin lakosság­tól, a Jordán folyó völgyének bir­toklássa azonban a Munkaügyi programja szerint is „létfontossá­gú biztonsági kérdés”. Miközben Pereszék még csak a terveknél tartanak, a hatalmon le­vő Likud-kormány szavak helyett tettekkel politizál. 1977-es válasz­tási programjának egyetlen ígé­retét hajtotta végre maradéktala­nul: megháromszorozta a hábo­rúban szerzett arab földeken az izraeli kolóniák számát. Ma több mint 17 ezer telepes lakik Cisz­­jordániában és Gázában s a föld­­foglalók száma Beginék ígéretei szerint júniusig újabb néhány ezerrel növekedni fog. Begin biz­tosra akar menni, s ha a hatal­mon maradáshoz sok reménye nincs is, befejezett tényeket kí­ván maga mögött hagyni, hogy Útját állja minden olyan kísérlet­nek, amely a bibliai Salamon ki­rály ősi birtokát, „Judeát és Sza­máriát'’ leválaszthatná Izrael földjéről. A LIKUD-TÜMB más kérdé­sekben sem adta föl a har­cot. A katasztrofális gazdasági helyzet ellenére, három hónappal a választások előtt látványos ár­politikai húzásokkal próbálja visszaszerezni eljátszott népsze­rűségét. A január óta hivatalban levő új pénzügyminiszter, Joram Andor adócsökkentéseket ígért, kilátásba helyezte több alapvető fogyasztási cikk ártámogatásának visszaállítását, s hogy szavai hi­telét növelje, elrendelte néhány tartós fogyasztási cikk (színes te­levízió, gépkocsi, bútor) vételárá­nak mérséklését. A szavazatgyűj­­tő intézkedések hatására már egy keveset újra emelkedett a Li­kud ázsiója. Hilu Anna Begin a végét járja? (Die Presse)

Next