Magyar Hírlap, 1981. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
KÜLFÖLDI LAPOKBÓL mamffurter Allgrmmtit Ronald Reagan elnöki működésének első száz napjáról készített mérleget csütörtöki vezércikkében a konzervatív nyugatnémet lap. Sommás ítélete: az amerikai külpolitika körvonalai változatlanul bizonytalanok. Az amerikai külpolitika általános iránya felismerhető — írja a lap —, de tisztázatlan azonban, milyen módszerekkel gyakorolják azt; a kül- és biztonsági politikáért felelős minisztériumok között tart a kötélhúzás. A frankfurti lap megalapozatlannak minősíti Reagan legutóbbi döntéseit, amelyek a Szovjetunióval szembeni gabonaembargóra és a Szaúd-Arábiának szánt AWACS-gépek exportjára vonatkoznak. Végül pedig hiányoznak a politikai irányvonalak a két nagyhatalom közti leszerelési megbeszélések kérdésében is. Itt is a negatívumok uralkodnak: a SALT-szerződést elfogadhatatlannak tartják, miközben a rakétaelhárító fegyverek korlátozásáról kötött megállapodás megújításának időpontja közeleg. Washingtonban ennek ellenére nem döntöttek még, hogy merre tovább. Senki sem vállalhatja át Amerikától hogy megszabja világhatalmi politikájának irányát. E politika alakulása azonban barátot és ellenséget egyaránt érint. Sok amerikai évek óta kételkedik benne, vajon országa megengedheti-e magának azt a luxust, hogy négyévenként elölről kezdje kül- és biztonságpolitikája alakítását. Irány: Salvador — útjelző tábla amerikai módra LA STAMPA Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter az olasz lapban megjelent nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok végre akarja hajtani a NATO „eurorakéta”programját, de „igazán érdekelt” a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokban »is — a „szükséges előkészítés és ténymegállapítás után”. A torinói lap NATO-szakértőjének adott interjújában Weinberger azt mondta, hogy közte és Haig külügyminiszter között nincs semmiféle ellentét a Moszkvával folytatandó tárgyalással kapcsolatban. „Életbevágóan fontos az eurórakéták telepítése és a tárgyalás elkezdése” mondotta. Hozzáfűzte: „elérkezett a kedvező pillanat a tárgyalás elkezdéséhez”. Ugyanakkor elvetette Leonyid Brezsnyevnek a moratóriummal kapcsolatos javaslatát. Az amerikai hadügyminiszter interjújában elismerte, hogy a Columbia űrrepülőn folytatott kutatások egyik fő célja katonai jellegű volt. Weinberger az általa elmondottakat a nemzetközi katonai erőviszonyok alakulásával indokolta. Azt állította, hogy az Egyesült Államok elhanyagolta a múltban fegyveres erőinek fejlesztését és lemaradt hadászati területen is, ezért kellő megtorló képességgel kell rendelkeznie. „Sem az egyenlő erőviszonyok, sem a fölény nem érdekelnek bennünket, erősek akarunk lenni, hogy bárkit elrettentsünk” — mondotta Weinberger. A /) r-f \ \ - iV\ 2 1981. MÁJUS 1. PÉNTEKMagyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA o mvUj Közéleti személyiségek brüsszeli sajtóértekezlete Biztonsági övezet terve Európában (MTI, TASZSZ) Az európai népeknek nem elég felismerniük a földrészen kirobbanó nukleáris konfliktus veszélyét, hanem konkrét lépéseket kell tenniük a bizalom és az enyhülés légkörének helyreállítása érdekében — jelentette ki Albert de Smael ismert belga közéleti személyiség azon a brüsszeli sajtókonferencián, amelyen belga, magyar, olasz, holland és lengyel közéleti személyiségek, parlamenti képviselők vettek részt. A sajtókonferencián ismertették egy európai biztonsági övezet kialakításának tervét. A terv szerint az övezet 30 állam területére terjedne ki, ezeknek összlakossága meghaladja a 400 milliót. A kezdeményezés — mutatott rá de Smael — a keleti és nyugati államok között az elmúlt másfél évben létrejött kapcsolatfelvételek és tárgyalások eredménye. Ezek a konzultációk megmutatták, hogy minden érdekelt fél tisztában van a nukleáris katasztrófa veszélyével, amely Európában a lehetséges „katonai tevékenység” színteréül szolgáló államokat fenyegeti. Tervünknek az a célja, hogy „a katonai tevékenység területét” biztonsági övezetté változtassa, lépésről lépésre elérjük a külföldi nukleáris és hagyományos fegyverek kivonását Európából — mondotta de Smael. ,A magyar küldöttség részéről dr. Bognár Gyula, a „Külpolitika” című folyóirat főszerkesztője, valamint Nagy Gyula, az evangélikus teológiai akadémia tanára, az európai egyházak konferenciája tanulmányi osztályának vezetője szólalt fel. A finn külügyminiszter nyilatkozata Leonyid Brezsnyev javaslatairól (TASZSZ) „Az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid Brezsnyev egy sor fontos külpolitikai kezdeményezéssel fordult a vezető nyugati hatalmakhoz. A jelenlegi helyzetben feltétlenül szükség van a nagyhatalmak közötti tárgyalásokra, elsősorban a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében” — jelentette ki Paavo Väyrynen finn külügyminiszter, a Centrum Párt elnöke, a párt vezetőségének ülésén elhangzott felszólalásában. A madridi találkozóról szólva Väyrynen rámutatott, hogy a tanácskozás munkájára pozitívan hatott a Leonyid Brezsnyev által az SZKP kongresszusán beterjesztett, a bizalomerősítő intézkedések alkalmazási övezetének kibővítésére vonatkozó javaslat. A kezdeményezés nagy jelentőségű, mivel a madridi tanácskozáson központi helyet foglal el a katonai enyhüléssel és a leszereléssel foglalkozó konferencia előkészítése. E konferencia első szakaszában éppen a bizalomerősítő intézkedéseket vitatnák meg. A vietnami választások eredménye (MTI) Hanoiban a vietnami nemzetgyűlés állandó bizottsága csütörtökön áttekintette a múlt vasárnap tartott országos nemzetgyűlési képviselő-, és a helyi, tartományi népi tanácsválasztások eredményeit. A választási eredmények szerint Ho Si Minh-városban 35 képviselőt választottak meg a 47 jelölt közül. A szavazásra jogosultak 97,7 százaléka járult az urnákhoz. A megválasztott nemzetgyűlési képviselők között van Nguyen Huu Tho megbízott államelnök, Pham Hung miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter, a VKP KB Politikai Bizottságának a tagja, Ngo Ba Thanh asszony, a Vietnami Hazafias Front Központi Bizottságának a tagja, Thich Ninh Chau főbonc, Huyn Cong Minh főtisztelendő atya, Du Hue Lien, a város kínai származású lakosságának sok eseményeit. Hanoiban a 38 indulóból 31- et választottak képviselővé, a többi között Le Duant, a VKP főtitkárát, Pham Van Dong miniszterelnököt, Truong Chinhot, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnökét és Vak Tien Dung nemzetvédelmi minisztert. A főváros mind a hét választókerületébenigen nagyarányú volt a részvétel. Hanoiban csütörtökön nagygyűlésen emlékeztek meg a kettős ünnepről, a vietnami népnek az amerikaiak és a dél-vietnami rendszer felett aratottgyőzelme hatodik évfordulójáról, valamint május 1-ről, a munka ünnepéről. Az elnökségben foglaltak helyet a VSZK párt- és állami vezetői, Le Duan, a VKP főtitkára, Truong Chinh, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnöke, Pham Van Dong miniszterelnök. Elsőként Pham Van Dong üdvözölte a megjelenteket, majd Nguyen Duc Thuan, a vietnami szakszervezetek főtitkára mondott beszédet, amely nemzetközi és belső kérdésekkel egyaránt foglalkozott. A főtitkár megismételte az indokínai külügyminiszterek idén januárjában tett javaslatát a délkelet-ázsiai térség országainak konferenciájára. „Az indokínai országok készek meg nem támadási szerződést aláírni a Kínai Népköztársasággal” — mondotta. A JKSZ KB Elnökségének ülése (MTI) A JKSZ KB Elnöksége Lazar Mojszov elnökletével megtartott ülésén megvizsgálta a legutóbbi koszovói események okait és kialakította álláspontját a tartományban létrejött helyzet leküzdése érdekében foganatosítandó intézkedésekről, a politikai tevékenység további irányairól. Az elnökség május 7-re összehívta a központi bizottság ülését, amely az ellenforradalmi elemek tevékenysége következtében Koszovó autonóm tartományban létrejött politikai helyzetet tárgyalja majd meg. (MTI) A csütörtöki belgrádi napilapok ismertették a jugoszláv államelnökség és az alkotmányos rend védelmével megbízott Szövetségi Tanács együttes üléséről kiadott közleményt. Az ülésen Lazar Kolisevszki, az államelnökség tagja tartott beszámolót. Beszédében Kolisevszki megállapította, hogy az ellenforradalmi erők Koszovó autonóm tartományi eszkalációját határozott akciókkal megállították, a hozott intézkedések azonban önmagukban nem képesek tartósan stabilizálni a helyzetet. Mint mondotta: „ezt a célt csak átfogó társadalmi-politikai intézkedésekkel és intenzív, átgondolt, folyamatos és hosszú távú eszmei-politikai tevékenységgel lehet elérni. Különös figyelmet kell szentelnünk egy jelenségnek és irányzatnak, éspedig annak, amit gazdasági nacionalizmusnak nevezhetnénk”. Ez — mint mondotta — a többi között „az utóbbi években a köztársaságok mind kifejezettebb gazdasági bezárkózása képében” jelentkezik. EGYETEMES DRÁMÁNAK minősítette a munkanélküliséget Michel Castaing, az egyik francia polgári lap, a Le Monde munkatársa, aki az egyre nagyobb méretűvé váló munkanélküliséget elemző írását a minap így kezdte: „A munkához való jogot jószerivel a világ összes érvényesítése napjainkban sok helyütt luxusnak számít.” A munkához való jog nem érvényesítése az egykoron jóléti társadalmakként emlegetett fejlett tőkés országok jellemzője, s a munkához való jog nem érvényesítésében éppen azok a NATO-hoz tartozó országok járnak az élen, amelyeknek vezetői konfrontációs szándékkal, a leghevesebben támadják a munkához való jogot maradéktalanul érvényesítő szocialista országokat, az emberi jogok megsértése címén. Eljárásuk, a munkanélküliek helyzetének és sorsának ismeretében, enyhén szólva viszszatetsző, hiszen a munkanélküliség egyetemes drámája minden egyes munkanélküli személyes drámája, olykor — mint Anne- Monique esete is tanúsítja — halálát előidéző tragédiája. A katolikus neveltetésű, 23 éves, béziers-i Anne-Monique Lehaire tragédiáját a Le Nouvel Observateur megrázó riportban tárta a világ elé. Anne-Monique, aki már 18 hónapja volt munka nélkül, kilátástalan sorsa miatti elkeseredésében március 23- án a homlokába eresztett pisztolygolyóval vetett véget életének. Tettét egyesek azzal magyarázták, hogy Anne-Monique zaklatott lelki életű teremtés volt. Barátai másként vélekednek. „Anne-Monique — mondták a tragédiát feltáró riporternek — érzékeny lelkületével személyes és társadalmi drámának fogta fel a munkanélküliséget.” Ezt a JOC (Keresztény Munkás Ifjúság) szervezet tagjai mondták, akikkel Anne-Monique sokáig szervezetten harcolt a munkanélküliség ellen. Erről egyik levelében barátainak így írt: „Azért léptem be a JOC-ba, hogy megpróbáljak tenni valamit. Rájöttem, hogy egyedül semmit sem lehet tenni. Harcolni csakmásokkal együtt lehet. Kezdetben nem zavart a munkanélküliség, elviseltem. Októberben elhatároztam, hogy küzdök a munkanélkülisors ellen. Azt gondoltam, hogy sikerül. Most kezdek mindentől félni, mint a halálra ítélt beteget, elhagyott a remény is. Kezd siralmasan hatalmába keríteni a munkanélküliség szindrómája. Ha nem alakítottuk volna meg a JOC munkanélküliek bizottságát, már megkíséreltem volna az öngyilkosságot. De nem tudom, hogy mit tudunk elérni. Keresem azt, aki még életben tudna tartani.” A MUNKANÉLKÜLISÉG SZINDRÓMÁJA — amely hoszszú lelki tusakodás után Anne- Monique-t az öngyilkosságba taszította — napjainkban a fejlett tőkés országokat tömörítő OECD- országokban (az OECD a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet angol nevének rövidítése) 1981 elején 24 millió ember volt munkanélküli, vagyis az aktív lakosság 6,5 százaléka. Ez az átlag azonban meglehetősen nagy különbségeket takar. A munkanélküliség különösen magas az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, az Európai Gazdasági Közösség országaiban. Az Egyesült Államokban hivatalosan 7 millió 800 ezer a munkanélküliek száma, az aktív lakosság 8 százaléka. Nyugat-Európában, az Európai Gazdasági Közösség országaiban (Görögország nélkül) 1981 február végén 8,5 millió munkanélkülit tartottak számon. Az állástalanok számának rekordját Nagy-Britannia tartja 2,5 millióval, azt követi Olaszország 1 millió 800 ezerrel, Franciaország 1 millió 600 ezerrel, és az NSZK 1 millió 300 ezerrel. Az EGK-országokban az állástalanok aránya az aktív lakosság viszonylatában a következő: Az állástalanok táborában szembeötlően nagy a fiatalok, a 19—25 év közöttiek száma. Az OECD-kiadvány közlése szerint a 24 millió munkanélküliből csaknem 12 millió a fiatal. A Le Monde-ból már idézett Michel Castaing kifejtette, hogy a munkanélküliség sújtotta országok nagy részének szembe kell néznie a fiatalok munkanélküliségével, ami társadalmi feszültségeket is okozhat. Az OECD-államokban a 25 évnél fiatalabbak 10,4 százaléka keresett munkát 1976-ban, három esztendővel ;később ez az arány már 11,3 százalékra emelkedett, s 1980-ban a munkanélküliek seregének csaknem a felét (47 százalékát) a fiatalok alkották. „Ezt a jelenséget — írta Michel Castaing — több ok magyarázza: részben az úgynevezett születések forradalma, részben a lassúbb gazdasági körforgás, harmadjára a fiatalok új, megnövekedett igényei a munkahelyek iránt, s mindehhez járulnak még a kereslet és a kínálat ellentmondásai.A nyugat-európa ifjúságának nyugtalanságát, ami az utóbbi hónapokban a legkülönbözőbb megmozdulásokban nyilvánult meg — a polgári lapok kommentátorai is a munkanélküliséggel magyarázzák. A francia elnökválasztás első fordulóját megelőzően a Le Monde éles hangú cikksorozatban mutatott rá a munkanélküliség feszítő erejére, s az állástalanokat a társadalom „halottainak” nevezte A Newsweek című amerikai hetilap Nyugat-Európa nyugtalan ifjúsága című cikkében elismerte, hogy az ifjúság nyugtalanságának elsődleges kiváltója a munkanélküliség. „A munkanélküliség Nyugat-Európa egészét fertőzi — közölte —, de az EGK-országokban az állástalanok 40 százaléka a 25 éven aluli fiatal.” A szerző nyomatékként Horst Eberhard Richte nyugatnémet szociológust idézte: „Ma az ifjúság fejezi ki — mondta — a bizonytalan jövő miatti reménytelenség érzését.” Bőgős László A X /I Nyugat-Európa egészét fertőzik !MDUA társadalom halottal Belgium Dánia Franciaország Hollandia Írország Luxemburg Nagy-Britannia NSZK Olaszország 10,6 százalék 9,5 százalék 7,4 százalék 6,8 százalék 10,5 százalék 1,0 százalék 10,1 százalék 5 százalék 8,8 százalék ■—ran—:-------Argentína lezárta chilei határát (Reuter, DPA) Argentína lezárta határát Chile felé, és csapatokat irányított a határ menti térségbe. Az intézkedésre az után került sor, hogy Chilében szombaton letartóztattak két argentin tisztet. A chilei tájékoztatási minisztérium közleménye az argentin tiszteket azzal vádolta, hogy chilei területen fontos katonai objektumokat fényképeztek. Az argentin kormány közlése szerint a tisztek szabadságukat töltötték az Andokban húzódó határ chilei oldalán. Buenos Aires visszautasította a chilei vádakat, és a letartóztatást provokációnak minősítette.