Magyar Hírlap, 1981. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
41981. DECEMBER 6. VASÁRNAP TUDÓSÍTÁSOK Mogyb* Hírbi* A magyar vezetők távirata a finn nemzeti ünnepen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratában üdvözölte Xirho Kekkonent, a Finn Köztársaság elnökét és Mauno Koivisto ügyvezető elnököt Finnország nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Eino Uusitalo ügyvezető miniszterelnökhöz, Apró Antal, az országgyűlés elnöke Johannes Virolainen parlamenti elnökhöz intézett üdvözlő táviratot Nemzeti ünnepét üli ma a finn nép: hatvannégy esztendővel ezelőtt nyerte el önállóságát és függetlenségét a Finn Köztársaság. Történelmileg a Nagy Október vívmánya volt ez, hiszen Lenin eszméinek kellett győzedelmeskedniük ahhoz, hogy a volt orosz birodalom népei maguk választhassák meg nemzeti boldogulásuk útjait. Több mint hat évtizedes út áll az önálló Finn Köztársaság mögött. A társadalomnak a belső és külső megrázkódtatások sorával kellett megküzdenie, míg eljutott fejlődésének abba a kiegyensúlyozott korszakába, amelyet a Szovjetunióval kötött barátsági szerződés és két kiemelkedő finn államférfi — Juho Paasikivi és Urho Kekkonen — neve fémjelez. A Paasikivi— Kekkonen-politika voltaképpen a ma már világszerte elfogadott békés egymás mellett élés politikájának előfutára volt, s alapja annak a megalapozott nemzetközi tekintélynek, amelyet Finnország ma élvez. Bennünket a rokonság szálai mindig is kötöttek a finnekhez. S a legutóbbi évtizedek vívmánya, kapcsolataink szerteágazó hálója, s az az ésszerű politikai törekvés, hogy ezt az adottságot népeink és földrészünk javára kamatoztassuk. A rokoni és baráti finn népnek nemzeti ünnepén őszinte szívvel gratulálunk, s ünnepi jókívánságainkat bizonyára akkor fogalmazzuk meg a legjobban, ha azt mondjuk: töretlen barátságunkat és együttműködésünket változatlanul békés Európában folytathatjuk, egy olyan Európában, amely a kölcsönös bizalom elvére építkezik. Céhünnep" . Szolid, céhen belüli ünnep a miénk, az újságíróké. Miért is lenne más? Kevesen vagyunk. Háromezer riporter, publicista, kommentátor — elenyészően kis szám az esztergályosok, a postások, a tanárok vagy az agronómusok táborához viszonyítva. Elképesztően nagy szám viszont azoké, akik naponta annyiféle módon nyilvánítanak véleményt erről a háromezerről. Országnyi méretű érzelem és indulat kíséri a sajtó minden megnyilvánulását. Furcsa aránytalanság, még furcsább arányosság. Némi gőggel azt mondhatni, tízmilliót képvisel ez a kicsinyke csapat. Iszonyú felelősség. Kérdések százainak súlya rajta. Jól képviseljük-e tízmillióságunk múltját, jelenét, jövőjét? Szándékainkat? Lehetőségeinket? Hibáinkat? Szóban és írásban megfogalmazott mondataink tükrözik-e kilencvenháromezer négyzetkilométernyi létünk gondjait, s gondokból kilábolni akaró törekvéseinket? A mi kezünkben a toll, miénkben a mikrofon, a kamera. Ez adja pályánk súlyát, s ez gyakorta érezhető ellensúlyát. Úgy mondják, a berepülő pilóták után az újságírók következnek a korai örökkévalóság megpályázói között az élen. Gyanítható: a súlyok és ellensúlyok rángatásának következményeként. A felelősség naponta érzett — tízmillióban számolható — számonkérésének változó szemöldökállása miatt. A sok „miért” és a még több „miért nem” okán. Holnap, december 7-én, e gondolatok valamelyike bizonnyal végigszalad háromezrünk majd’ mindegyikén. Csendes ünnepünkön, melyet nem hirdet plakát, nem lobogtat zászlóerdő, némelyikünknek talán eszébe jut Samuel Langhorne Clemens is. Aki írói nevét oly bölcsen választotta meg: Mark Twain. Azt jelenti: „Jelezz kettőt”. Ez a mi gondunk is, újságíróké. Jelezni elébb, hogy vagyunk s valamit akarunk, aztán jelezni másodjára, hogy ez a létezés, ez az akarás tízmillióból árad háromezer tollba és mikrofonba. Erre gondolunk holnap — és holnapután is. V. A. S. • Sajtónapi megemlékezések A magyar sajtó napja alkalmából tegnap ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya a MÚOSZ székházában. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés részvevőit, majd Komját Irén, a szövetség alelnöke mondott beszédet. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség aranytollbizottságának elnöke átadta az arany emléktollakat, amelyekkel a MUOSZ választmánya a szocialista újságírásban kifejtett több évtizedes tevékenységet ismeri el. Az idén tizenhárom újságíró kapott aranytollat: Benamy Sándor, a Magyar Rádió nyugdíjasa, hat évtizedes újságírói munkásságáért; Bencze Mihály, a Hajdú-Bihari Napló nyugdíjas munkatársa, 59 éves újságírói tevékenységéért; Bereisz Ferenc, az MTI nyugdíjas fotóriportere, fél évszázados munkásságáért; Cserei Pál, a Békés megyei Népújság nyugdíjasa, főszerkesztői tevékenységéért; Ránki Józsefné Farkas Klára, a Magyar Nemzet nyugdíjasa, fél évszázados újságírói munkásságáért; Fehér Gyula, az agrárújságírás területén végzett három évtizedes tevékenységéért; Földi Dezső, a Szövetkezeti Hírlap nyugdíjas főszerkesztője, több évtizedes munkásságáért; Grandpierre Lajos, a Hajdú-Bihari Napló nyugdíjasa, három évtizedes újságírói tevékenységéért; Hegedűs B. Dániel, az MTI nyugdíjasa, három évtizeden át végzett újságírói tevékenységéért; Hevesi Endre nyugdíjas, a magyar sajtó területén végzett több évtizedes tevékenységéért; Pető Béla, négy évtizedes sportújságírói tevékenységéért; Török Sándor, a Család és Iskola nyugdíjas felelős szerkesztője, fél évszázados újságírói munkásságáért; Saád Béla, az Új Ember nyugdíjasa, fél évszázados újságírói tevékenységéért. Ezután az újságíró-szövetség székházának Rózsa Ferenc-termében megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság márvány emléktábláját. Az ünnepség után a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége fogadást adott az ünnepség részvevőinek. A fogadáson részt vett Győri Imre, az MSZMP KB osztályvezetője és Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, valamint a sajtószervek, a szerkesztőségek vezető munkatársai. * A magyar sajtó napja alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek Kaposvárott, a kommunista író, újságíró Gábor Andor mellszobránál. /Tanácskozik a KIOSZ küldöttgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) Megbüntetik — jogosan. Azonban ugyanennek a személynek, ha már nem kisiparosként, hanem kontárként végzi ugyanezt — elnézik neki. Az ilyen államigazgatási magatartásnak, büntetésnek nincs elrettentő hatása. Legyen egyenlő az elbírálás! — Sokan tartanak most attól, hogy a kisiparos-létszám növekedésével „felhígul” táborunk. Eddig is voltak olyanok, akik a gyors meggazdagodás reményében szabad rablóterületnek tekintették a kisipart. Tudjuk, hogy egyegy felháborító magatartású kisiparos képes aláásni a kivívott jó hírnevünket. Fontos, hogy a jövőben még jobban odafigyeljünk a szerencselovagokra, s fegyelmi eljárást indítsunk az ilyen emberekkel szemben, ha kell, zárjuk ki őket sorainkból. De a létszámnövekedésnek egyéb következményei is vannak. Sokan jönnek olyanok, akik magasabb szakmai képzettséggel, az újabb technika ismeretével rendelkeznek. Ez a mozgás majd hasznos és eredményhez vezető versenyhelyzetet alakít ki a kisiparban is. A szóbeli kiegészítést széles körű vita követte. Karakó Imréné, az országos ellenőrző bizottság elnöke, beszámolt arról, hogy a két küldöttgyűlés közötti időszakban nőtt a tagság aktivitása, erősödött a szervezeti demokratizmus. Tovább kell emelni a társadalmi vezetés színvonalát. Előfordult ugyanis, hogy olyan rendelkezések, utasítások alapján dolgoztak, amelyek elavultak. Ma már rendszeresen tájékozódhatnak a KIOSZ- értesítőből, így nemcsak az állami intézkedésekkel, hanem az elnöki határozatokkal is időben megismerkedhetnek. Megfelelő felkészültségű munkatársakra van szükség, akik saját hatáskörükön belül a legkényesebb kérdésekben is képesek dönteni. Tőzsér Ernő hozzászólalásában kiemelte, hogy javult az érdekképviselet, a területi elv alapján bővült az alap- és középszintű szervezetek hatásköre. Farkas Gyula, a jelölő bizottsági munka során tapasztalta, hogy az új rendeleteknek köszönhetően a kisiparosok bizakodóak. Példaként említette, hogy egy idős vidéki cipész most épít műhelyt, hiszen a megtakarított pénzét nem kell tartogatnia — kap majd nyugdíjat. Molnár Károly, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke, bejelentette, hogy a meghívott küldöttek 97 százaléka megjelent — a küldöttgyűlés határozatképes. Majd Haász Zoltánt, a legidősebb kisiparost Molnár Györgyné, a legfiatalabb kisiparos — virágcsokorral köszöntötte. Waldhauser Pál — aki negyedszázada maszek cipész — elmondta: a legmozgalmasabb időszakot napjainkban éli a szervezet. A kedvező társadalmi megítélés következtében nőtt a vállalkozási kedv, egyre többen váltják ki az iparengedélyt, a társadalmi adóztatás jól bevált. Hautzinger József hangsúlyozta: fontos, hogy fegyelmi jogkörrel rendelkezzenek az alapszervezetek, ott döntsenek, ott tegyenek rendet, ahol a legjobban ismerik a konkrét helyzetet. Bár Baranya megyében is 27 százalékkal emelkedett a kisiparosok létszáma, a kis községekben mégsem kielégítő a javítószolgáltató tevékenység — összegezte a helyi tapasztalatokat Keszthelyi Gábor. Sebestyén Gyula szerint megnyugtató, hogy nem kell a kisiparosoknak aggódniuk, ha megbetegszenek, ha megöregszenek, táppénzt, nyugdíjat kapnak. Az egységes társadalmi biztosítás — ha anyagi terhekkel is jár — nagy előrelépés. Szeitl Mária, a nőbizottság fokozódó szerepéről szólt, Szabó Tibor javasolta, hogy az egyes munkákhoz adott óraszámot töröljék el, vagy adják meg a túlteljesítés lehetőségét. Háry László azt a történetet mesélte el, hogyan is készítette el dr. Tari Gábor, a szentesi kórház főorvosának az útmutatásai alapján a kézműtőasztalt, amelynek világsikere lett, a gyártó cég — a Metripond Mérleggyár — jelentős exportra számíthat Bakos László az ország hajdan legszegényebb vidékéről, Kunszentmártonról jött, s arról beszélt, milyen fellendülés következett be a 33 ezer lakosú járásban, ahol ma több mint kétszáz kisiparos tevékenykedik. Fodor Zoltán a kisipari brigádmozgalom emberformáló tevékenységét dicsérte. Szabó László szerint az egységárgyűjtemény megkönnyíti a kisiparosok munkáját, de az építőiparban a budapesti többletköltségek elszámolására nem ad lehetőséget, s ez hiba. Pusoma Jenő arról beszélt derűsen, hogyan Méhes Lajos az párt és a kormány nevében köszöntötte a kisiparosok küldöttgyűlését, majd a következőket mondotta. A kisipart érintő intézkedések nyomán a jövőben jobban és hatékonyabban tudjuk és kell kielégíteni a lakossági igényeket. A döntések több mint 100 ezer kisiparosra vonatkoznak, de a velük együtt dolgozó és élő családtagjaikkal együtt ma már több mint negyedmillió állampolgárt érintenek. A magánkisiparosok munkájának hatása még ennél is szélesebb körű, kihat az ország lakosságának egészére. Ebből a felismerésből származnak a kisipar szükségességére, gazdasági és politikai támogatására vonatkozó állásfoglalások, amelyek a párt XII. kongresszusának határozataiban is kifejezésre jutottak. A küldöttgyűlés felszólalásai alapján úgy vélem, a kisiparosok értik, miről van szó, keresik és megtalálják helyüket, betöltik azt a szerepkört, amit a társadalom vár tőlük, kezdeményezően és készségesen járulnak hozzá a lakosság szükségleteinek mind teljesebb kielégítéséhez. A szolgáltatásokban és a kisárutermelésben nagy a magánkisipar jelentősége. Társadalmi hasznosságát korántsem csak a termelési értékkel, vagy az összipari termeléshez viszonyított arányával mérjük. Kifejezik ezt a kisipart érintő állami intézkedések, amelyek erősítik a kisiparosok létbiztonságát, a társadalom számára hasznos tevékenységre ösztönöznek, s ezzel összhangba hozzák az állammal szembeni kötelezettségeiket is. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a lehetőségek szélesítésével párhuzamosan erősítettük és erősítjük az adózási fegyelmet is. Azzal számolunk, hogy az eddig megtett és hamarosan hatályba lépő intézkedések jobb kisipari munkafeltételeket teremtenek, és elősegítik, hogy az eddig kontárként dolgozók legálisan folytassanak ipari és szolgáltató tevékenységet. A kontárkodással, a jogosulatlan iparűzéssel szemben a jövőben határozottabban fellépünk. Ezzel növelhető a végzett munkáért való felelősség is. Hazánkban, mint más fejlődő gazdaságban, a lakosság fogyasztásának és jövedelmének egyre nagyobb hányadát fordítja szolgáltatásra. Bizonyosak vagyunk abban, hogy társadalmunk ilyen irányú igényeinek fokozottabb kielégítésére fel kell készülni azért is, mert az életszínvonal minőségét nemcsak az dönti el, hogy milyen magas az átlagjövedelem, milyen az árukínálat és aválaszték, hanem az is, hogy milyen a szociális, kulturális ellátottság, a szolgáltatások színvonala. A következőkben röviden utalni szeretnék az új vállalkozási formákra. A társadalmilag hasznos és szabályozott keretek között folytatott kiegészítő tevékenység — amelynek egyik fő célja a szolgáltatási igények kielégítése — jelentős anyagi, szellemi és munkaerő-tartalékokat mozgósít. A párt XII. kongresszusa is feladatul határozta meg, az életkörülmények javítása érdekében a szolgáltatási igények jobb kielégítését. Rugalmasabb szervezeti formákkal is elő lehet mozdítani egyebek között a hatékony kisüzemi termelést és a kisipari munka bővítését. A kiegészítő gazdaságot társadalmi, gazdasági realitásként kezeljük — ez társadalmi tortatalálta meg számításait maszek kőművesként, bár korábban vándormadár volt. Igaz, ebben közrejátszott, hogy mint cigány, éppen elég előítélettel találkozott. Gergely Imre szerint sürgető feladat a műhelyek korszerűsítése, de legfontosabb tennivalónak a kifogástalan munkavégzést jelölte meg — mint mondta —, meg kell szolgálni a társadalmi bizalmat. Méhes Lajos ipari miniszter délután szólalt fel— népünk is —, és szabályozott módon kívánjuk az ott dolgozók munkáját, többek között a közhasznú magántevékenységet javaink gyarapításának szolgálatába állítani. Úgy kívánjuk mindezt megvalósítani, hogy e tevékenység jogi, irányítási, ellenőrzési, adózási és közgazdasági feltételei összhangban legyenek a társadalmi érdekkel, s kapcsolódjanak jobban a szocialista üzemekhez. Ily módon pártunk úgy tekint a magánkisiparosokra, hogy ők nemcsak gazdaságpolitikánk, hanem életszínvonal-politikánk megvalósításának is fontos segítői. A gazdaság meghatározó súlyát azonban változatlanul a nagyvállalatok és az élvonalbeli ágazatok sora adja, jelentőségük nem csökken. A kis- és nagyüzemeket szembeállítani nem szabad. önkritikusan el kell akokban ismernünk, hogy az elmúlt évtizedekben az iparban túlzott koncentrációt hajtottunk végre, amit most — saját jövőnk érdekében — módosítanunk kell Gazdasági munkánkban egyre fokozódik a minőség szerepe. A világpiacon bekövetkezett változások, az értékesítési nehézségek, az energiahordozók árának nagymértékű emelkedése népgazdaságunknak számottevő veszteséget okoz. Ennek kivédésére hazai gazdasági munkánk hatékonysága a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban javul. Most és a legközelebbi években előtérbe kerül az anyaggal, az energiával és az emberi munkaerővel való takarékosság. Meg vagyunk győződve arról, hogy a hatékonyabb, jobban szervezett munkának részesei lesznek a leleményes és vállalkozó magánkisiparosok is. Kívánom, hogy tevékenységük — e gondolatok és feladatok körében — fejlődjék, s legyen mindinkább összhangban társa-' dalmunk egészének törekvéseivel. Ez biztosítéka annak, hogy munkájuk fejlődésével arányosan növekszik irántuk a társadalom bizalma és megbecsülése — hangsúlyozta befejezésül Méhes Lajos. A vitában felszólaló küldöttek kifejezték elismerésüket a kisipar közelmúltban történt közgazdasági és jogi szabályozásáról, amely kedvezőbb feltételeket teremtett az ipar gyakorlásához. Szóltak a szolgáltató tevékenységet elősegítő adózási rendszer, a hitel és a vámfeltételek megváltoztatásának kedvező hatásairól, valamint a segítő családtagok helyzetének rendezéséről, a bedolgozók jogszabályi elismeréséről. Ugyanakkor szóvá tették, hogy még most is sok nehézséget okoz a kisiparosoknak az anyag- és alkatrészbeszerzés, s javasolták: részesüljenek az állami és a szövetkezeti iparral azonos elbírálásban, ne kelljen munkaidejük egyharmad részét erre fordítani. Többen hangsúlyozták, hogy a megnövekedett kisipari szolgáltató és háttéripari feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges a műszaki, technikai felszereltség javítása, a fokozottabb gépesítés. Foglalkoztak a szakmai képzés kérdéseivel is, többen rámutattak, hogy a jövőben az eddigieknél is nagyobb gondot kell fordítani a hiányszakmák, a kihaló és míves mesterségek folytatóinak pótlására. A KIOSZ VIII. küldöttgyűlése ma az országos választmány beszámolója feletti vitával folytatódik. [/Méhes Lajos beszéde