Magyar Hírlap, 1982. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
A Pajzs—82 csütörtöki napja (MTI) Csütörtökön Bulgáriában befejeződtek a Pajzs—82 hadgyakorlat harci cselekményei, több testvéri hadsereg különböző haderőnemekhez és fegyvernemekhez tartozó csapategységeinek szoros együttműködésével. A gyakorlat egyik fontos mozzanatának végrehajtása előtt különböző fegyvernemek tűzeszközeivel nagy hatású, összehangolt tüzérségi és légi előkészítésre került sor. Ez lehetővé tette a gépesített lövész és harckocsi csapatok előretörését az ellenség megerősített védelmének mélységébe. Imponáló volt a Bolgár Néphadsereg különlegesen kiképzett alegységei által végrehajtott magashegyi harc megvívása. A korszerű szovjet vadászrepülők nagy pontosságú, kötelékben végrehajtott, összpontosított megsemmisítő rakéta- és bombacsapást mértek az ellenséges védelem objektumaira, szoros együttműködésben a bolgár néphadsereg harci helikoptereivel. Ezt követte a szovjet helikopteres légideszant-kötelék bevetése. Csütörtökön került sor a nagy létszámú ejtőernyős légideszant bevetésére, majd a szovjet és a bolgár fekete-tengeri flotta erői tengeri deszantcsapatokkal partraszállást hajtottak végre. A Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter vezette magyar katonai küldöttség a tagállamok katonai delegációival együtt megtekintette a gyakorlat csütörtöki mozzanatait. -----------------------------------------------Y~t ^ 1 .4------ USA-tervek Japán militarizálására (MTI) A japán sajtó csütörtökön felháborodással fogadta azt az amerikai követelést — és annak elfogadását Tokió által —, hogy az országban korszerű, F—16-os vadászbombázókat állomásoztathassanak, amelyek telepítési helyükről támadhatják a Szovjetuniót. Nagy tehát a veszélye, hogy szovjet részről jogos aggodalommal reagálnak majd Tokió lépésére — állapítják meg japán hírmagyarázók. Japán északi részén, a misawai légitámaszponton legkevesebb ötven F—16-os vadászbombázót állomásoztatnának. Ezek föld—levegő és levegő—levegő rakéták, valamint bombák hordozására alkalmasak, és nukleáris hadviselés esetén is bevethetők. ---------------------------------------------------------------------—-—---------------------------Amerikai honatyák a szankciók ellen (MTI, Reuter, AP, UPI) Az amerikai képviselőház szerdán olyan módosítással fogadta el a kormányzat szankciós politikája ellen beterjesztett törvénytervezetet, hogy az gyakorlatilag továbbra is lehetővé teszi Reagan számára büntetőintézkedések alkalmazását a Szovjetunió és a szovjet—nyugat-európai földgázvezeték építésében részt vevő nyugat-európai cégek ellen. A szankciók képviselőházi ellenzői eredetileg olyan tervezetet nyújtottak be, amely felszólítja Reagan elnököt, hogy 90 napon belül oldja fel a büntetőintézkedéseket. Robert Michel illinoisi republikánus képviselő szerint a szankciók nem okoztak kárt a Szovjetuniónak, viszont például a Caterpillar Tractor Co., amiért nem szállíthatott a Szovjetuniónak, kénytelen volt elbocsátani több ezer dolgozót. Jonathan Bingham demokrata képviselő szerint Reagan szankciói nagyobb károkat okoztak az amerikai(nyugat-)európai kapcsolatoknak, mint a második világháború óta bármi más. (TASZSZ) A Reagan-kormányzat évi tíz százalékkal növelni akarja a katonai célú kozmikus kísérletekre fordított kiadásokat, és 1987-re 11 milliárd dollárra emeli ezek összegét — jelentette az AP amerikai hírügynökség. ........................—— ---------------------------- ■' --— Szavazás Bonnban Vihar — szünetjel nélkül A XII. SZÁZADI német eposzban, a Nibelung-énekben, Brunhilda burgund királynő felbujtására a bosszúéhes Hagen orvuly támad a vízparton Siegfriedre. Gyilkos lándzsája a hős egyetlen sebezhető pontján, a válla alatt Siegfried testébe hatol. A konzervatív Die Welt karikatúráján a térdelő Schmidt kancellár középkori lovagi öltözetben friss forrás vizéből merít. Hátulról egy vaskesztyűs vitéz (Genscher arcvonásaival) vállán lebegő fekete palásttal a kancellár lapockája alá lándzsát döf. A rajz felirata: a Nibelung-ének SPD-változata, 1932-ben. Az elmúlt egy-két évben a liberálisok sok meglepetést okoztak nemcsak a szociáldemokratáknak, hanem a nyugatnémet belpolitikában jártas elemzőknek is. Előbb csak kacérkodtak a kereszténydemokratákkal, majd nem rejtették véka alá, hogy az eddigi ellenféllel partneri viszonyra vágynak. Az utóbbi hónapokban már senki sem kételkedett benne, hogy haldoklik a koalíció. Beavatottak már többször is feladták a bonni kormányszövetségnek az utolsó kenetet. Mondták: itt a kedvező alkalom, a szabaddemokraták bizonyára meg is ragadják. De a koalíciós ragasztóanyag a vártnál erősebben kötött. Aztán többé-kevésbé váratlanul érte az SPD-t Genscherék ,,tőrdöfése”. Schmidt kancellár felgyorsította a folyamatot. A feloldhatatlan koalíciós ellentétek láttán nyílt erőpróbát —■ idő előtti választásokat javasolt. Ekkor engedett el végleg a kötőanyag: a szabaddemokrata miniszterek, élükön Genscher alkancellárral kivonultak a kabinetből. Persze minden többpárti kormányzat törvényszerűen csak a partnerek alkalmazkodása árán maradhat fenn. A szociáldemokrata—liberális torzsalkodások végigkísérték a közös kormányzást, de csak a kedvezőtlen világpolitikai és gazdasági feltételek hatására mérgesedtek el, és feszítették szét a koalíció kereteit. A TIZENHÁROM esztendeje hatalomra jutott SPD—FDP koalíció úgynevezett keleti politikájával új korszakot nyitott az európai történelemben. Willy Brandt és Walter Scheel vezetésével a kabinet először vett hivatalosan is tudomást arról, hogy két német állam létezik. Szerződést kötött a Szovjetunióval, dokumentumban ismerte el a háború után kialakult Odera— Neisse határt. Majd tíz éve bekövetkezett az áttörés az NDK— NSZK viszonyban is: a két állam képviselői aláírták a kapcsolataikat szabályozó alapszerződést. Az adenaueri erőpolitikát a szocialista országokkal való viszony rendezése, a békepolitika igénye váltotta fel. Bővülő kereskedelmi kapcsolatok is jelezték az olvadást. Az NSZK a szocialista országok első számú tőkés partnere lett. A világgazdasági helyzet romlását az erős nyugatnémet gazdaság is megérezte. A munkanélküliség növekedése megterhelte az államháztartást, a felszökő olajárak, értékesítési nehézségek felborították a költségvetési egyensúlyt Halmozódott az államadósság, az évi 3,6 százalékos társadalmi össztermék-gyarapodáshoz szokott gazdaság növekedése megállt, sőt valamelyest hanyatlott is a termelés. A GAZDASÁGI visszaeséssel egyidejűleg a hetvenes évek végén a tengerentúli hűvösebb légáramlat, az amerikai politikai nyomás az európai kontinenst is elérte. A lakosság érzékenyebben reagált az erőltetett ütemű fegyverkezésre, az amerikai rakéták tervezett telepítésére. A polgárok tartományi és helyi szinten elégedetlenségüket jelezték, amikor a zöldeket rakétaellenes és környezetvédő programjukkal öt tartományi parlamentbe is bejuttatták. Kevesebben szavaztak a szociáldemokratákra, a liberálisokra. Ez utóbbiak maguk is érezték pártjuk helyzetének romlását. Élesebb lett a partnerek közötti választóvonal, az azonosságok alig, a különbségek annál inkább hangsúlyt kaptak. Abban egyetértettek a koalíciós partnerek, hogy a fogyasztói kiadásokat csökkenteni kell. A gazdaság talpraállításának módszereit illetően viszont már eltért a véleményük. A szociáldemokraták a lakosság arányos teherviselését próbálták megvalósítani. A liberálisok más kiutat kerestek. A 2 milliós határhoz közeledő munkanélküliség megoldását a vállalkozói kedv élénkítésétől, a beruházások ösztönzésétől remélték. Az újkonzervatívok ,,gazdaságmentő” javaslataihoz hasonlóan egyoldalúan a tehetősebbeket részesítették volna előnyben. Lambsdorff gazdasági miniszter javasolta, hogy csökkentsék a vagyon és jövedelemadókat, szüntessék meg a termelési adót. Sürgette, hogy faragjanak le a szociális kiadásokból, nyúljanak hozzá az anyasági segélyhez, az ösztöndíjakhoz, a táppénzhez, a munkanélküliek támogatásához. Ezzel betelt a pohár. A szociáldemokraták sok mindenben engedtek partnerüknek, de most programjuk alapelveit látták megkérdőjelezve. Mivel ezt megelőzően is többször szorgalmazták a liberálisok a fordulatot, az új többséget, a kancellárnak lépnie kellett. Az FDP-sek úgy látták, hogy az SPD oldalán lassú elhalásra ítéltettek, tehát elveiket és bőrüket mentették, amikor átgyalogoltak az ellentáborba. A nagytőke lapja, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint állandó ideológiai nyomás alatt „szocialista eszmék itatták át a társadalmat”. Most újra meg kell nyerni a „félrevezetett elméket” az ész, a mértékletesség, a középút politikájának. A koalíció tetemét el kell hántolni. A társadalom csak így gyógyulhat meg — állítja a lap. A SZEMLÉLŐ, ha csak az ellenzékre figyelne, azt hihetné, a nyugatnémet gazdaság siralmas állapotban van. Pedig csak ottani mértékkel mérve adódhat ok a panaszokra. A koalíciónak nem rossz a bizonyítványa, néhány nyugat-európai kormány szívesörömest elfogadná. A 13 esztendő alatt az aktív foglalkoztatottak jövedelme átlag 30 százalékkal nőtt. Az infláció éves szinten 5,1 százalékos, szemben az olaszok 15, a franciák 13, a belgák 10 százalékával. A 7,4 százalékos munkanélküliség — bár a csaknem teljes foglalkoztatottság egykori idilljéhez képest igen magas — a tőkés világban korántsem a legsúlyosabb. Schmidt kancellár a koalíció megrendült helyzete ellenére sem kívánt önszántából távozni. Molt a nemzet helyzetéről tartott éves elemzésében kifejtette, egy arculat nélküli új többségre nem bízhatja rá az országot. Márperdig az ellenzék konkrét alternatív programot nem tud kínálni. A kancellár már akkor, szeptember első hetében felajánlotta a bundestagbeli vitában az ellenzéknek: nyújtson be konstruktív bizalmatlansági indítványt és bizonyítsa programjának életképességét. Hiszen az államnak és polgárainak joguk van a politikai tisztánlátásra. A CDU ÉS A CSU ezt akkor nem merte vállalni. Azóta, a szabaddemokraták, pálfordulásuk után, megállapodtak az ellenzékkel az új kormányprogramban. Keddi próbaszavazásukkal megnyugtatták a közös kancellárjelöltet: várhatóan magkapja a mai voksoláson a megválasztásához szükséges 23 liberális szavazatot is. A konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal az ellenzék és újdonsült szövetségese csak akkor ér célt, ha rögtön meg tudja választatni Schmidt utódját. Ha ez az előrejelzések ellenére mégsem sikerülne, Schmidt minden bizonnyal keresztülviszi az idei választásokat. A kancellár egyébként a mai szavazás előtt rendkívüli nyilatkozatra készül. A kereszténydemokraták vérik a liberálisokat a CSU- val szemben, és csak jövőre akarják a választópolgárok jóváhagyását kérni. Az FDP abban reménykedik, hogy akkor a koalíció bomlasztásáért már nem fogják büntetni a választók — mint Hessenben — és bekerül a bonni parlamentbe. Straussék viszont tiszta uniókormányt akarnak. Éppen ezért kérdéses, hogy a CDU szolidaritása az FDP-vel tartós lesz-e. Kohl mindenesetre már megfogalmazta a liberálisok iránti bizalmatlanságát. Ha az új koalíció jut hatalomra, megindul a harc a tárcák felosztása, a partnerek súlya közti. Európát azonban sokkal inkább a változás minősége, hatása izgatja. Hiszen a bertni változás nem csupán nyugatnémet belngv. Karcagi Katalin amdtr (tr) 2 1982. októberi, péntek___________________nemzetiNozipo 11Tika_______________________MAGYAR Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Miau Dán Vietnamban a minisztertanács a főkabátosan bevezetendő korszerűsített gazdaságirányítási rendszert finomító rendelkezéseket léptetett életbe azzal a céllal, hogy az időközben bekövetkezett aránytalanságokat, az egyensúlyzavarokat megszüntessék — írja a VKP lapja. Az 1979-ben megindult korszerűsítési folyamat 1961-ben a vállalatoknak nagyobb pénzügyi, gazdálkodási, döntési szabadságot adó rendelettel „tetőzött”, ám a gyakorlatban kiderült:egyes ágazatokban az egyéni és a vállalati érdekeket az államiak rovására érvényesítették, és növelték a meglevő gondokat. Emiatt váltak szükségessé új rendeletek, amelyek három területtel foglalkoznak: 1. A vállalati tervezési rendszert korszerűsítik, mégpedig úgy, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan a termékek az állami szektoron, a kereskedelmi hálózaton át jussanak rendeltetési helyükre, ily módon megerősödjék az állami kereskedelmi hálózat. 2. Módosítják az alap- és nyersanyagellátás rendszerét, a vállalatok árképzését. 3. Az új rendelkezések a vállalatoknál képződött egyenlőtlen nagyságú jövedelmeket igyekeznek majd nivellálni, elvonva a kiugróan magas nyereséget. Brit szakemberek vitatják, napjainkban, hogyan tehetnék vidámabbá a BBC hírközlő műsorait A Pravda afganisztáni riportja A föld azé, aki megműveli Helyreállítás és harc az (MTI) „Megérkezésem első perceiben tapasztalhattam, hogy több helyütt megváltozott a kabuli városkép, amelyet két évvel ezelőtt láttam utoljára. Számomra újak az emeletes panelházak éppúgy, mint a nemrégiben épített mecset rézkupolája, vagy az Aszmani hegy csúcsán látható televíziós reléállomás. A bazárban a már meglevő és nagy forgalmat lebonyolító üzletek mellett új bódék épülnek. A piacon óriási dinnyehegyek, gúlába rakott retek, rizseszsákok ... A hús megdrágult, a kenyér, a rizs és az étolaj ára viszont változatlan” — így kezdődik az a riportsorozat, amelyben Timur Gajdar, a moszkvai Pravda különtudósítója számolt be afganisztáni élményeiről. A neves szovjet publicista elkísérte az afgán hadsereg egyik alakulatát, amely a Pandzsser hasadékban meghúzódó fegyveres bandák felszámolását kapta feladatul. Az ellenforradalmárok vezére, Ahmed sah, az országban jólismert nagybirtokos 32 éves fia nagy létszámú csoportot gyűjtött maga köré. A Pakisztánból érkezett fegyveresek megtörték a helyi paraszti önvédelmi osztagok ellenállását,szétszórták a milícia alakulatait, és egyre szélesítették akcióik körét. Idén áprilisban Ahmed sah azt állította, hogy a reguláris hadsereg immár elszalasztotta a támadás lehetőségét, és a hágókon át út nyílt a Pakisztánból érkező utánpótlás folyamatos biztosítására. Az ellenforradalmárok rádióadója reggelenként nyolc és kilenc óra között sugározta műsorát dari és pastu nyelven. Röplapokon értesítették a lakosságot: az Iszlám Tanács (az ellenforradalmárok szervezete) a kabuli rádió műsorainak hallgatását bűnnek tekinti. Aki ezt elköveti, a fejével játszik, vagy tízezer afgáni pénzbüntetést kockáztat. Májusban a fegyveres bandák a déli és az északi országrész közötti út forgalmát próbálták megakadályozni. Ez az országút köti össze Afganisztánt a Szovjetunióval, ellenforradalmárok ellen Az ellenforradalmárok elleni harc előkészítése a legnagyobb titokban történt, ám valami mégis kiszivároghatott, mert az afgán hadsereg katonáit összpontosított és nagyerejű tűz fogadta — írja Gajdar. Heves harc bontakozott ki, a hadsereg helikopterei ejtőernyősöket szállítottak a helyszínre, a küzdelemben gépesített alakulatok és gyalogsági erők is részt vettek. Gajdar tudósítása szerint az írástudatlan ellenforradalmárokat színes ábrák segítségével képezik ki a helikopterek elleni harcra. Gajdar felidézi két évvel ezelőtti első látogatásának napjait, amikor szovjet építő-utász alakulatoknál járt, és tanúja lehetett annak, amint a szovjet katonák állandó harci készültségben hidakat építettek Afganisztánban. Valentyin Kelps hadmérnök utász-építő alakulatával felrobbantott hidakat állított helyre Afganisztánban Kisimtől Faizabádig. A legveszélyesebb feladatot az elaknásított utak megtisztítása jelentette. Az aknakutató műszerre bízni a dolgot lehetetlen, mert a Föld mélye sok helyen vasércet rejt, és a műszer azt is jelzi. Maguk gyártotta horgos tapogatós rúddal szúrkálták a földet, s a horog hangja alapján találták meg az olasz és angol gyártmányú aknákat. A banditáktól megtisztított vidéken az élet lassan visszatér a rendes kerékvágásba — fejezi be Gajdar afganisztáni riportsorozatát. A parasztság itt is és másutt is érezheti a forradalom által eredményezett változásokat. Több mint 300 ezer parasztcsalád között osztottak szét 700 ezer hektár földet. Az agrárreformra ezt mondja a Koránra hivatkozó ellenforradalmi propaganda: „Ne nyúlj a máséhoz!" A forradalom is a Koránt idézve válaszol erre: „A föld azé, aki megműveli". Ebben a vitában az afgán parasztság mindinkább a forradalom oldalára áll — írja tudósításában Timur Gajdar.