Magyar Hírlap, 1983. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

121983. OKTÓBER 27. CSÜTÖRTÖK Inkább az angoloknak seg­ített válogatottunk Magyarország-Dánia 1-0 (0-0) Nem hiszem, hogy az eső ijesz­tet­te volna el a nézőket, a szer­da esti Magyarország—Dánia labdarúgó­ EB-selejtezőtől, még­­csak nem is a hűvös (hideg) ok­­tóber végi este, sajnos, az üres­ségtől kongó stadionnak egészen prózai oka­ lehet, válogatottunk eddigi gyenge teljesítménye, fő­ként pedig az angolok elleni ki­ábrándítóan rossz játék. Jó, ha négyezren lehettek a lelátón (a legenda szerint ilyen kevesen még sosem voltak válogatott ta­lálkozón), és az előzetes hang­párbajról arra lehetett következ­tetni: a dán szurkolók vannak tőben. Hiába — ezt is megér­tük! — a vendégcsapat volt a találkozó favoritja, az összecsa­pásnak már csak az ő szempont­jukból volt jelentősége. (Azt már csak csendben merem megjegyez­ni, hogy a kint levő magyar né­­z,ők is csak a dánoknak szurkol­tak, nem a Mezey-legénységgel, inkább az angolokkal szembeni ellenszenv okán.) Mire a két csa­pat fölsorakozott a himnuszok­hoz, az eső elállt, s így a pálya ta­laja sem hagyott kívánnivalót maga után. A spanyol Muro já­tékvezető irányítása mellett a két együttes a következő össze­állításban kezdte a mérkőzést: MAGYARORSZÁG: Kovács A. — Csuhay, Kőhalmi, Róth, Vern­­ega, Hannich, Kardos, Csongrádi, Kiss L., Törőcsik, Pölöskei. DÁNIA: Kjaer — J. Nielsen, Busk, M. Olsen, Lauridsen, Derby Bertelen, J. Olsen, Simonsen, Laudrup, Berggreen. Már az első támadás kis híján vendéggólt hozott: egy, a 16-osra ívelt labdára Kovács Attila ki­jött ugyan, de lyukat rúgott, a labda Simonsen elé került, ám ő nem lőtt egyből, hanem középre játszott, és így sikerült felszaba­dítani. Egy perc sem telt el, ami­kor Törőcsik a saját térfelünk közepén hagyta el a labdát, ek­kor is némi szerencse kellett, hogy megússzuk az esetet gól nélkül. Az első értékelhető ma­gyar akció a nyolcadik percben futott a pályán, ekkor Hannich indította Kisst, és a szélső éles szögből leadott lövését a dán ka­pus hárította. Öt perccel később magasba lendültek a vendégcsa­pat játékosainak karjai, a bíró középre mutatott, látványos ak­ció végén gólt szereztek. Végül bosszankodniuk kellett, mert a partjelző lest intett... Kérdés, az volt-e valóban? A meglehetősen szabadon moz­gó Simonsen sziporkázott, épp csak a befejezést rontotta el a 15. percben. Kiugrott a védők közül, amikor már csak Kovác­-­ csal állt szemben, a jobb kapufa mellé gurított. A következő, mintegy tíz perc mezőnyjátékkal telt, többnyire a magyar csapat térfelén pattogott a labda. A dá­nok lényegesen kultúráltabban és átgondoltabban futballoztak, a mieink rengeteget szabálytalan­kodtak, főként az elkésett szere­lések miatt. Mégis ezen időszak alatt (a 20. és 30. percben) Pö­löskei előtt nyílt meg az út, előbb Törőcsik labdáját fölé emelte, utóbb pedig jobb lábbal (ez a rosszabbik) jóval kapu mellé lőtt. A 34. perc hozta a magyar válogatott legnagyobb helyzetét. Törőcsiknek az ötösről a rövid sarokba küldött lövését a dán kapus bravúrral hárította. A félidő hátralevő részében a dánok adtak leckét a magyar fiúknak korszerű labdarúgásból. Simonsen a 37., a 43., és a 44. percben is megkeverte védőinket, jószerivel azt sem tudták, hol a labda, mindhárom alkalommal az egykori aranylabdás közép­csatáron múlott, hogy nem lett gól a dologból. Illetve a 44. perc­ben a játékvezető, ekkor ugyanis Simonsent lerántották az ötösön, a bíró azonban — aki mellesleg egészen közel állt az esethez — furcsamód továbbot intett 11-es helyett. A második félidő elején újra nagy dán helyzet adódott, ezt Laudrup hagyta ki. Állandósult vendégfölény mellett az 55. perc­ben váratlanul a magyar­­csapat szerzett vezetést. Törőcsik indí­totta a jobb szélen Kisst, a szél­ső néhány lépés után éles szögből a jobb alsó sarokba lőtt (1—0). Egyenlíthettek volna a dánok az 58. percben, de Berggreen a kapu mellé lőtt. A magyar vezetés kissé megza­varta az ellenfelet, mert bár mezőnyfölényben volt, egyre szétesőbben, egyre több hibával játszott. A helyzeteket túlkombi­nálták vagy elhibázták. Most már nyugodtabban és körültekintőb­ben védekezhetett a magyar csa­pat, és volt idő a közbelépésekre, majd az előretörésekre is, így is persze. Dánia volt mezőnyfölény­ben, olykor bizony, csak szabály­talanság árán sikerült megállí­tani támadásaikat. A 60. percben mindkét együttes cserélt. A magyar válogatottban Kardos helyét Nagy Antal fog­lalta el, míg a dánoknál Laurid­sen helyett Elkjaer játszott. A 65. percben Kovács, nagy bravúrral hárított: Nielsen lövését lábbal tolta ki, két perccel később Tö­rőcsik kapott szabálytalanságért sárga lapot, majd újabb hét perc elteltével Mezey­­lehívta az újpes­ti játékost, , és Dajkát küldte be. A hajrában a dánok mindent egy lapra téve rohamoztak, egy­re elkeseredettebben és termé­szetesen egyre több hibával. Vé­delmük teljesen föllazult, több­ször is egyedül ugorhatott ki va­lamelyik magyar csatár. Hogy ezekből az esetekből nem lett gól, az elsősorban bátortalanságukon múlott, no meg, olykor önzősé­­gükön is; cselt csináltak ahelyett, hogy a jobb helyzetben levő társ­hoz továbbítottak volna, így aztán maradt az 1—0-ás ered­mény, vagyis a magyar győze­lem, amelynek elsősorban az an­golok tapsolhatnak. Ez az összecsapás egyébként jól mutatta, milyen jelentős sze­repet játszik labdarúgásban a szerencse is. Szerdán este a Népstadionban egy tetszetősen, szépen futballozó dán válogatot­tat ismerhettünk meg, olyan csa­patot, amelynek képzettek játé­kosai, s méltán állnak harcban az EB legjobb nyolc csapata közé jutásért. A vendégek feltétlenül­ jobb teljesítményt nyújtottak, mint a mi válogatottunk, mégis vesztesen kellett távozniuk. Egy­­szerű lenne persze csak a szeren­­c­se, illetve a balszerencsére f mi vereségüket, hiszen számos lehetőség adódott rá, hogy bebiz­tosítsák továbbjutásukat, hogy győztesen távozzanak a Népsta­dionból. Ezúttal azonban a lát­ványos mezőnymunka és a hely­zetek kialakítása kevésnek bizo­nyult, mert a kapu előtt már el­vesztették biztonságukat, határo­zottságukat. A magyar vezetés után pedig már a hitüket is, szét­­esőbbé, kapkodóbbá váltak. Meg­feledkeztek a csapatjátékról, egyéni megoldásokkal, cselekkel próbálkoztak — remény­ nélkül, így végeredményben, ha balsze­rencsével is, de vesztettek, a magyar válogatott pedig javított eddigi gyászos mérlegén, s le­győzte az esélyesebb dán váloga­­tottat, amelynek most már Gö­rögországban kell győznie ahhoz, hogy kiharcolja a továbbjutást. Németh Péter a csoport Állása 1. Dánia 7 5 1 1 10- 5 11 2. Anglia 7 4 2 1 19- 3 10 3. Magyarország 7 3 - 4 16-15 6 4. Görögország 5 2 1 2 5- 6 5 5. Luxemburg 6 - - 6 5-31 0 Munkatársunk telefonjelentése Moszkvából Újabb világcsúcsok és bolgár aranyérem Talán jót tett a súlyemelősport­nak Kunz keddi győzelme. Szerte­­foszlatott egy hiedelmet, mégpedig azt, hogy ezen a súlyemelő-világ- és Európa-bajnokságon csak szov­jet vagy bolgár sportoló nyerhet aranyérmet az öszetettben. Nem sokon múlt, hogy Ruszev révén a bolgárok nyerjék a 67,5 kilós súlycsoport versenyét is. Kunz utolsó kísérletére csak nagy ne­hézségek árán tudta megfogni a súlyt, másodpercekig gyalogolt vele, egészen a dobogó széléig. Amikor este megnéztük a szovjet televízió összefoglalóját, láthat­tuk, hogy tízet lépett vele, amíg uralni tudta. Tulajdonképpen hárman vívtak külön küzdelmet, az említett duóhoz egy másik NDK-beli, Behm csatlakozott. Ők hárman 22,5 kilóval húztak el a mezőny­től. Ennek a csoportnak a köze­pén foglaltak helyet a magyarok, és mi tagadás, teljesen eltűntek a szürkeségben. Hiába javították meg mindketten az országos re­kordot, ezt legfeljebb a hazai ed­zők és az itt levő magyar újság­írók jegyezték föl elégedetten, a nézőknek ez az eredmény sem­mit sem mondott. De hát hogyan is várhatnánk el, hogy Kerek és Baranyai 307,5 kilója az érdeklő­dés középpontjába kerüljön, ami­kor egy nappal korábban — 7,5 kilóval kisebb testsúllyal — Szarkiszján és Topurov 312,5 ki­lót emelt? Fogadjuk el, amit a szakem­berek mondanak: ez néhány éve üres súlycsoport, kevés kiemelke­dő klasszissal. De ebben az „üres súlycsoportban” is öten kezdték magasabban a lökést a fogásnem magyar csúcsánál. A félreértést elkerülendő, nem Kerek és Ba­ranyai kritikája ez, csupán fény­kép a hazai súlyemelés jelenlegi helyzetéről. És sajnos beleillett ebbe a képbe 75 kilós versenyzőnk Csere­­peri Kálmán is. Sokan azt várták tőle, hogy megjavítja a 332,5 ki­lós országos csúcsát. Rá is fért volna a rekordra, még Stark András állította fel jó öt évvel ezelőtt. A csúcsjavításból aztán semmi sem lett, mert Csengeri a szakításban kiesett. A 147,5 kiló kétszer nem ment, harmadszorra 150-et kért, ezzel sem bírt. — Technikai problémái voltak, emiatt nem sikerült a szakítás — vélte Stark András, a váloga­tott edzője, az említett rekord gazdája. — Biztos, hogy az ereje megvan hozzá, hiszen mindhá­­romszor a feje fölött volt már a súly. Szerepet játszott a kudarc­ban rutintalansága is, ez volt élete első világversenye. A lökés­ben már nem volt ennyire meg­­illetődött. A szerdai versenyben egyéb­ként a szovjet Kuznyecovnak két bolgár ellenfél is jutott, Varba­­nov és Sztoicskov. A szakításban Kuznyecov 7,5 kilós előnyt szer­zett, második fogásával 167,5 ki­lóra javította a világrekordot. A lökésben Kuznyecovnak csak egy jó kísérlete volt a 202,5 ki­lón, ezzel összetettben 370 kilóra javította a Világrekordot. Varba­­novnak volt 200 kilón egy biz­tosító fogása, aztán várt, hogy Kuzenyecov befejezze. Tudta, hogy mennyi kell a győzelemhez, így 210 kilót (új világcsúcs) kért. Ezzel előszörre megbirkózott, utolérte Kuznyecovot és köny­­nyebb testsúlyával világbajnoki címet szerzett. A 75 kilóban világbajnok: Var­ganov (bolgár) 370 kg (160, 210), 2. Kuznyecov 370 kg (167,5, 202,5, 3. Sztoicskov (bolgár) 362,5 kg (155, 197,5). Csütörtökön a 82,5 kilósok lép­nek porondra, köztük Barsi és Király is. Persze, lényegesen na­gyobb érdeklődéssel várják Var­danyan és Zlatev összecsapását. Lépesfalvi Zoltán SPORT Tornász-vil­ágbajnokság, Budapest Kínáé az első aranyérem Elérkezett az el­ső arany osztá­sának napja. Egynapos pihenő után ismét a­ fér­fitornászok csil­logtatták­­ tudá­sukat a XXII. tornászvilágbaj­­nokságon, a Bu­dapest Sportcsarnokban. Jöhet­tek a hármas szaltók, vetődések, a káprázatos visszafogások, nem kellett ragaszkodni a korábban mások által összeállított gyakor­lathoz, mindenki képességeinek megfelelően, szabadon választot­ta meg tornabemutatóját. Az egyes csoportok összeállítá­sa a szerdai program alkalmával már mutatta, hogyan sikerült a kötelező gyakorlatok előadása. A legjobbak — köztük a magyarok — ugyanis az utolsó, a késő esti hatos csoportban léptek dobogó­ra az ekkor már szép számú néző­­közönség előtt. Szerdán a női szereplők tartot­ták egynapos pihenőjüket a csü­törtöki szabadon választott gya­korlatok bemutatása előtt. Kel­lemes meglepetésre a kötelező gyakorlatok jó bemutatása után a magyar női válogatott a ki­lencedik helyről várja a folyta­tást. Így minden reménye meg­van rá, ha csak valami égbe­kiáltó nagy hiba nem történik, hogy a világbajnokság első 12 csapata közé kerüljön, és ezzel teljesítse az olimpiai kiküldetés­hez szükséges helyezést. Termé­szetesen a csapat háza táján bi­zakodó a hangulat. Most, a világbajnokságon nagy lesz a vetélkedés a csapatbajnoki dobogóért. A Szovjetunió 0,65 pontos előnye a román tornász­lányok előtt egyáltalán nem lát­szik behozhatatlannak, és mögöt­tük ott találjuk az NDK torná­szait, mindössze 0,90 pontos hát­ránnyal a szovjet tornásznőktől elmaradva. De még a Kínai NK tornásznői is dobogóra kerülhet­nek, mert hátrányuk a harma­dik helyen álló NDK-val szem­ben csak 1,25 pont. A nők csapatversenye csütörtö­kön dől el, reggel 8 órától nyolc csoportban mutatják be gyakor­lataidat a tornásznők, a legjob­bak 20.15 órakor, a magyarok 17.05-kor lépnek a szerekhez. De térjünk vissza a­ férfiak ver­senyére ! Pompásan előkészítették az­ esti csapatbajnoki döntőre a verseny­helyeket, gondosan porszívóztak, elsimították a legapróbb ráncot is, nehogy valami malőr legyen a sportszerek miatt. Malőr úgyis előfordult, hiszen a legjobbak is hibázhatnak, amint erre volt is példa az est folyamán. A magyar csapat a nyújtón kezdett, és meg­lehetősen jól szerepelt. A legma­gasabb pontszámot Borkai Zsolt érte el, 9,90-et, Guczoghy gyakor­lata is jól sikerült, de a földet­­érésnél,­ sajnos, letette a kezét (9,75). A kínaiak és a szovjet tor­nászok között megkezdődött a versenyfutás az aranyéremért. Talajon a kínai gumiemberek csak úgy „szórták” a 9,90-eket, Tong Fei pedig 9,95-öt ért el. A lólengésen Akopjan és Pogorelov gyakorlata keltett általános elis­merést, ők is 9,90-et kaptak. For­dulás után a magyarok talajgya­­korlatukat mutatták be, ez volt a leggyengébb produkciónk a kö­telezők során. Most sem reme­keltünk. Guczoghy volt a leg­­jobbunk 9,85-tel, Donáth gyakor­lata nem sikerült, a zárószabtóna kiesett, vonalon kívülre (9,20). A lelkes közönség nagyszer gyakorlatokat láthatott, a japá­nok és a kínaiak „gumiemberei” szédületes elemeket mutattak be, de nem maradtak el mögöttük a szovjet tornászok sem hihetetlen precizitással, nagy anyagerejű gyakorlatokkal tartották a lépést ellenfeleikkel. A közönség azon­ban elégedetlen volt, szeretett volna már a pontozóktól tízes gyakorlatot látni. Először Li Ning kapott 10-es pontszámot, gyűrű­gyakorlatára. Őt követte a japán Morisue nyújtógyakrlatával, majd két korlátgyakorlatot értékeltek 10—10 ponttal, a szovjet Artye­­nov és a kínai Lu Jun bemutató­ja után. Az utolsó szercserénél a kínai tornászok 0.15 ponttal ve­zettek a Szovjetunió előtt. A kí­naiak nyújtón, a szovjet torná­szok talajon zárták a versenyna­pot. Az utolsó előtti kínai tornász, Li Ning egy repülő visszafogásnál leesett és így csak 9.45 pontot kapott, őt követte azután Tong Fei, aki káprázatos biztonsággal mutatta be rendkívül nehéz gya­korlatát, és ezzel a kínai torná­szok megőrizték előnyüket és vi­lágbajnokok lettek. A csapat-világbajnokság vég­eredménye: 1. Kína 591,45 p., 2. Szovjetunió 591,30, 3. Japán 588,85, 4. Egyesült Államok 585,65, 5. NDK 584,95, 6. Magyarország 581,50. Az egyéni összetett verseny pénteki küzdelmeit a kínai Tong Fei 118,70 ponttal kezdheti, elő­nye a szovjet Bilozercsev előtt 0,05 pont. Guczoghy 117,60 pont­tal 9., Donáth 116,40 ponttal 17. Paprika 115,50 ponttal 25. Ami a szerenkénti döntőket il­leti, két magyart láthatunk va­sárnap délelőtt: lólengésben Gu­czoghy a 3. helyről, Donáth gyű­rűn ötös holtversenyben a negye­dik helyről folytathatja a küz­delmet. Toldy Ferenc Magyar Hírlap Magyar Hírlap _ POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: DARVASI ISTVÁN Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója @ Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás , Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj egy évre 408 Ft, félévre 204 Ft, negyedévre 102 Ft, egy hónapra 34 Ft. INDEX: 25007 HU ISSN 0133-1906 EREDMÉNYEK , ESEMÉNYEK A TFSE női kosárlabdacsapata a Ronchetti Kupa-mérkőzésen, Budapes­ten 67:45 arányú vereséget szenvedett a párizsi Racing Club csapatától. A visszavágót egy hét múlva Párizsban játsszák. DR. KUTASSI LÁSZLÓ elnök veze­tésével megtartotta első plenáris ülé­sét a Magyar Tudomány­os Akadé­mia sporttörténeti társasága. A tár­saság hét munkacsoportot alakított ki, amelyekben ezentúl szakcsopor­tonként dolgoznak. A BVSC VÍZILABDACSAPATÁNAK ellenfele a KEK elődöntőjében az olasz bajnokság második helyezettje, a Savona San Remo lesz. Az első ta­lálkozót november 6-án a Komjádi uszodában bonyolítják le, a visszavá­góra november 12-én, Genovában ke­rül sor. NEMZETKÖZI MARATONI FUTÓ­VERSENYT rendeznek vasárnap dél­előtt 11 órától a Népligetben. A ren­dezők a mintegy 200 magyar atlétán kívül 100 külföldi futó indulására is számítanak. A maratoni verseny előtt reggel 9 órakor a kocogóknak rendezik meg a tíz kilométeres „Bé­­kefutást”. AZ UTOLSÓ FORDULÓ ELŐTT a világbajnok szovjet Karpov 6,5 pont­tal áll a tillburgi nemzetközi sakk­verseny mezőnyének élén. A világ­bajnokot Portisch és a jugoszláv Lju­­bojevics 6,6 ponttal követi. Portisch ellenfele az utolsó fordulóban a hol­land Sosonko lesz, míg Karpov Lju­­bojeviccsel mérkőzik. TEMESVÁRI ANDREA kétórás küz­delemben 6:3, 5:7, 6:0 arányban győ­zött az osztrák Petra Huber ellen Filderstadtban, a nemzetközi női te­niszverseny első fordulójában. HÁROM HÓNAPRA ELTILTOTTÁK a mérkőzésvezetéstől az egyik legne­vesebb svájci játékvezetőt, Gallert. A bíró egy alsóbb osztályú mérkőzésen nem szüntette be a találkozót, amikor a helyi csapat egyik játékosa bántal­mazta őt.

Next