Magyar Hírlap, 1983. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám
121983. OKTÓBER 27. CSÜTÖRTÖK Inkább az angoloknak segített válogatottunk Magyarország-Dánia 1-0 (0-0) Nem hiszem, hogy az eső ijesztette volna el a nézőket, a szerda esti Magyarország—Dánia labdarúgó EB-selejtezőtől, mégcsak nem is a hűvös (hideg) október végi este, sajnos, az ürességtől kongó stadionnak egészen prózai oka lehet, válogatottunk eddigi gyenge teljesítménye, főként pedig az angolok elleni kiábrándítóan rossz játék. Jó, ha négyezren lehettek a lelátón (a legenda szerint ilyen kevesen még sosem voltak válogatott találkozón), és az előzetes hangpárbajról arra lehetett következtetni: a dán szurkolók vannak tőben. Hiába — ezt is megértük! — a vendégcsapat volt a találkozó favoritja, az összecsapásnak már csak az ő szempontjukból volt jelentősége. (Azt már csak csendben merem megjegyezni, hogy a kint levő magyar néz,ők is csak a dánoknak szurkoltak, nem a Mezey-legénységgel, inkább az angolokkal szembeni ellenszenv okán.) Mire a két csapat fölsorakozott a himnuszokhoz, az eső elállt, s így a pálya talaja sem hagyott kívánnivalót maga után. A spanyol Muro játékvezető irányítása mellett a két együttes a következő összeállításban kezdte a mérkőzést: MAGYARORSZÁG: Kovács A. — Csuhay, Kőhalmi, Róth, Vernega, Hannich, Kardos, Csongrádi, Kiss L., Törőcsik, Pölöskei. DÁNIA: Kjaer — J. Nielsen, Busk, M. Olsen, Lauridsen, Derby Bertelen, J. Olsen, Simonsen, Laudrup, Berggreen. Már az első támadás kis híján vendéggólt hozott: egy, a 16-osra ívelt labdára Kovács Attila kijött ugyan, de lyukat rúgott, a labda Simonsen elé került, ám ő nem lőtt egyből, hanem középre játszott, és így sikerült felszabadítani. Egy perc sem telt el, amikor Törőcsik a saját térfelünk közepén hagyta el a labdát, ekkor is némi szerencse kellett, hogy megússzuk az esetet gól nélkül. Az első értékelhető magyar akció a nyolcadik percben futott a pályán, ekkor Hannich indította Kisst, és a szélső éles szögből leadott lövését a dán kapus hárította. Öt perccel később magasba lendültek a vendégcsapat játékosainak karjai, a bíró középre mutatott, látványos akció végén gólt szereztek. Végül bosszankodniuk kellett, mert a partjelző lest intett... Kérdés, az volt-e valóban? A meglehetősen szabadon mozgó Simonsen sziporkázott, épp csak a befejezést rontotta el a 15. percben. Kiugrott a védők közül, amikor már csak Kovác- csal állt szemben, a jobb kapufa mellé gurított. A következő, mintegy tíz perc mezőnyjátékkal telt, többnyire a magyar csapat térfelén pattogott a labda. A dánok lényegesen kultúráltabban és átgondoltabban futballoztak, a mieink rengeteget szabálytalankodtak, főként az elkésett szerelések miatt. Mégis ezen időszak alatt (a 20. és 30. percben) Pölöskei előtt nyílt meg az út, előbb Törőcsik labdáját fölé emelte, utóbb pedig jobb lábbal (ez a rosszabbik) jóval kapu mellé lőtt. A 34. perc hozta a magyar válogatott legnagyobb helyzetét. Törőcsiknek az ötösről a rövid sarokba küldött lövését a dán kapus bravúrral hárította. A félidő hátralevő részében a dánok adtak leckét a magyar fiúknak korszerű labdarúgásból. Simonsen a 37., a 43., és a 44. percben is megkeverte védőinket, jószerivel azt sem tudták, hol a labda, mindhárom alkalommal az egykori aranylabdás középcsatáron múlott, hogy nem lett gól a dologból. Illetve a 44. percben a játékvezető, ekkor ugyanis Simonsent lerántották az ötösön, a bíró azonban — aki mellesleg egészen közel állt az esethez — furcsamód továbbot intett 11-es helyett. A második félidő elején újra nagy dán helyzet adódott, ezt Laudrup hagyta ki. Állandósult vendégfölény mellett az 55. percben váratlanul a magyarcsapat szerzett vezetést. Törőcsik indította a jobb szélen Kisst, a szélső néhány lépés után éles szögből a jobb alsó sarokba lőtt (1—0). Egyenlíthettek volna a dánok az 58. percben, de Berggreen a kapu mellé lőtt. A magyar vezetés kissé megzavarta az ellenfelet, mert bár mezőnyfölényben volt, egyre szétesőbben, egyre több hibával játszott. A helyzeteket túlkombinálták vagy elhibázták. Most már nyugodtabban és körültekintőbben védekezhetett a magyar csapat, és volt idő a közbelépésekre, majd az előretörésekre is, így is persze. Dánia volt mezőnyfölényben, olykor bizony, csak szabálytalanság árán sikerült megállítani támadásaikat. A 60. percben mindkét együttes cserélt. A magyar válogatottban Kardos helyét Nagy Antal foglalta el, míg a dánoknál Lauridsen helyett Elkjaer játszott. A 65. percben Kovács, nagy bravúrral hárított: Nielsen lövését lábbal tolta ki, két perccel később Törőcsik kapott szabálytalanságért sárga lapot, majd újabb hét perc elteltével Mezeylehívta az újpesti játékost, , és Dajkát küldte be. A hajrában a dánok mindent egy lapra téve rohamoztak, egyre elkeseredettebben és természetesen egyre több hibával. Védelmük teljesen föllazult, többször is egyedül ugorhatott ki valamelyik magyar csatár. Hogy ezekből az esetekből nem lett gól, az elsősorban bátortalanságukon múlott, no meg, olykor önzőségükön is; cselt csináltak ahelyett, hogy a jobb helyzetben levő társhoz továbbítottak volna, így aztán maradt az 1—0-ás eredmény, vagyis a magyar győzelem, amelynek elsősorban az angolok tapsolhatnak. Ez az összecsapás egyébként jól mutatta, milyen jelentős szerepet játszik labdarúgásban a szerencse is. Szerdán este a Népstadionban egy tetszetősen, szépen futballozó dán válogatottat ismerhettünk meg, olyan csapatot, amelynek képzettek játékosai, s méltán állnak harcban az EB legjobb nyolc csapata közé jutásért. A vendégek feltétlenül jobb teljesítményt nyújtottak, mint a mi válogatottunk, mégis vesztesen kellett távozniuk. Egyszerű lenne persze csak a szerencse, illetve a balszerencsére f mi vereségüket, hiszen számos lehetőség adódott rá, hogy bebiztosítsák továbbjutásukat, hogy győztesen távozzanak a Népstadionból. Ezúttal azonban a látványos mezőnymunka és a helyzetek kialakítása kevésnek bizonyult, mert a kapu előtt már elvesztették biztonságukat, határozottságukat. A magyar vezetés után pedig már a hitüket is, szétesőbbé, kapkodóbbá váltak. Megfeledkeztek a csapatjátékról, egyéni megoldásokkal, cselekkel próbálkoztak — remény nélkül, így végeredményben, ha balszerencsével is, de vesztettek, a magyar válogatott pedig javított eddigi gyászos mérlegén, s legyőzte az esélyesebb dán válogatottat, amelynek most már Görögországban kell győznie ahhoz, hogy kiharcolja a továbbjutást. Németh Péter a csoport Állása 1. Dánia 7 5 1 1 10- 5 11 2. Anglia 7 4 2 1 19- 3 10 3. Magyarország 7 3 - 4 16-15 6 4. Görögország 5 2 1 2 5- 6 5 5. Luxemburg 6 - - 6 5-31 0 Munkatársunk telefonjelentése Moszkvából Újabb világcsúcsok és bolgár aranyérem Talán jót tett a súlyemelősportnak Kunz keddi győzelme. Szertefoszlatott egy hiedelmet, mégpedig azt, hogy ezen a súlyemelő-világ- és Európa-bajnokságon csak szovjet vagy bolgár sportoló nyerhet aranyérmet az öszetettben. Nem sokon múlt, hogy Ruszev révén a bolgárok nyerjék a 67,5 kilós súlycsoport versenyét is. Kunz utolsó kísérletére csak nagy nehézségek árán tudta megfogni a súlyt, másodpercekig gyalogolt vele, egészen a dobogó széléig. Amikor este megnéztük a szovjet televízió összefoglalóját, láthattuk, hogy tízet lépett vele, amíg uralni tudta. Tulajdonképpen hárman vívtak külön küzdelmet, az említett duóhoz egy másik NDK-beli, Behm csatlakozott. Ők hárman 22,5 kilóval húztak el a mezőnytől. Ennek a csoportnak a közepén foglaltak helyet a magyarok, és mi tagadás, teljesen eltűntek a szürkeségben. Hiába javították meg mindketten az országos rekordot, ezt legfeljebb a hazai edzők és az itt levő magyar újságírók jegyezték föl elégedetten, a nézőknek ez az eredmény semmit sem mondott. De hát hogyan is várhatnánk el, hogy Kerek és Baranyai 307,5 kilója az érdeklődés középpontjába kerüljön, amikor egy nappal korábban — 7,5 kilóval kisebb testsúllyal — Szarkiszján és Topurov 312,5 kilót emelt? Fogadjuk el, amit a szakemberek mondanak: ez néhány éve üres súlycsoport, kevés kiemelkedő klasszissal. De ebben az „üres súlycsoportban” is öten kezdték magasabban a lökést a fogásnem magyar csúcsánál. A félreértést elkerülendő, nem Kerek és Baranyai kritikája ez, csupán fénykép a hazai súlyemelés jelenlegi helyzetéről. És sajnos beleillett ebbe a képbe 75 kilós versenyzőnk Csereperi Kálmán is. Sokan azt várták tőle, hogy megjavítja a 332,5 kilós országos csúcsát. Rá is fért volna a rekordra, még Stark András állította fel jó öt évvel ezelőtt. A csúcsjavításból aztán semmi sem lett, mert Csengeri a szakításban kiesett. A 147,5 kiló kétszer nem ment, harmadszorra 150-et kért, ezzel sem bírt. — Technikai problémái voltak, emiatt nem sikerült a szakítás — vélte Stark András, a válogatott edzője, az említett rekord gazdája. — Biztos, hogy az ereje megvan hozzá, hiszen mindháromszor a feje fölött volt már a súly. Szerepet játszott a kudarcban rutintalansága is, ez volt élete első világversenye. A lökésben már nem volt ennyire megilletődött. A szerdai versenyben egyébként a szovjet Kuznyecovnak két bolgár ellenfél is jutott, Varbanov és Sztoicskov. A szakításban Kuznyecov 7,5 kilós előnyt szerzett, második fogásával 167,5 kilóra javította a világrekordot. A lökésben Kuznyecovnak csak egy jó kísérlete volt a 202,5 kilón, ezzel összetettben 370 kilóra javította a Világrekordot. Varbanovnak volt 200 kilón egy biztosító fogása, aztán várt, hogy Kuzenyecov befejezze. Tudta, hogy mennyi kell a győzelemhez, így 210 kilót (új világcsúcs) kért. Ezzel előszörre megbirkózott, utolérte Kuznyecovot és könynyebb testsúlyával világbajnoki címet szerzett. A 75 kilóban világbajnok: Varganov (bolgár) 370 kg (160, 210), 2. Kuznyecov 370 kg (167,5, 202,5, 3. Sztoicskov (bolgár) 362,5 kg (155, 197,5). Csütörtökön a 82,5 kilósok lépnek porondra, köztük Barsi és Király is. Persze, lényegesen nagyobb érdeklődéssel várják Vardanyan és Zlatev összecsapását. Lépesfalvi Zoltán SPORT Tornász-világbajnokság, Budapest Kínáé az első aranyérem Elérkezett az első arany osztásának napja. Egynapos pihenő után ismét a férfitornászok csillogtatták tudásukat a XXII. tornászvilágbajnokságon, a Budapest Sportcsarnokban. Jöhettek a hármas szaltók, vetődések, a káprázatos visszafogások, nem kellett ragaszkodni a korábban mások által összeállított gyakorlathoz, mindenki képességeinek megfelelően, szabadon választotta meg tornabemutatóját. Az egyes csoportok összeállítása a szerdai program alkalmával már mutatta, hogyan sikerült a kötelező gyakorlatok előadása. A legjobbak — köztük a magyarok — ugyanis az utolsó, a késő esti hatos csoportban léptek dobogóra az ekkor már szép számú nézőközönség előtt. Szerdán a női szereplők tartották egynapos pihenőjüket a csütörtöki szabadon választott gyakorlatok bemutatása előtt. Kellemes meglepetésre a kötelező gyakorlatok jó bemutatása után a magyar női válogatott a kilencedik helyről várja a folytatást. Így minden reménye megvan rá, ha csak valami égbekiáltó nagy hiba nem történik, hogy a világbajnokság első 12 csapata közé kerüljön, és ezzel teljesítse az olimpiai kiküldetéshez szükséges helyezést. Természetesen a csapat háza táján bizakodó a hangulat. Most, a világbajnokságon nagy lesz a vetélkedés a csapatbajnoki dobogóért. A Szovjetunió 0,65 pontos előnye a román tornászlányok előtt egyáltalán nem látszik behozhatatlannak, és mögöttük ott találjuk az NDK tornászait, mindössze 0,90 pontos hátránnyal a szovjet tornásznőktől elmaradva. De még a Kínai NK tornásznői is dobogóra kerülhetnek, mert hátrányuk a harmadik helyen álló NDK-val szemben csak 1,25 pont. A nők csapatversenye csütörtökön dől el, reggel 8 órától nyolc csoportban mutatják be gyakorlataidat a tornásznők, a legjobbak 20.15 órakor, a magyarok 17.05-kor lépnek a szerekhez. De térjünk vissza a férfiak versenyére ! Pompásan előkészítették az esti csapatbajnoki döntőre a versenyhelyeket, gondosan porszívóztak, elsimították a legapróbb ráncot is, nehogy valami malőr legyen a sportszerek miatt. Malőr úgyis előfordult, hiszen a legjobbak is hibázhatnak, amint erre volt is példa az est folyamán. A magyar csapat a nyújtón kezdett, és meglehetősen jól szerepelt. A legmagasabb pontszámot Borkai Zsolt érte el, 9,90-et, Guczoghy gyakorlata is jól sikerült, de a földetérésnél, sajnos, letette a kezét (9,75). A kínaiak és a szovjet tornászok között megkezdődött a versenyfutás az aranyéremért. Talajon a kínai gumiemberek csak úgy „szórták” a 9,90-eket, Tong Fei pedig 9,95-öt ért el. A lólengésen Akopjan és Pogorelov gyakorlata keltett általános elismerést, ők is 9,90-et kaptak. Fordulás után a magyarok talajgyakorlatukat mutatták be, ez volt a leggyengébb produkciónk a kötelezők során. Most sem remekeltünk. Guczoghy volt a legjobbunk 9,85-tel, Donáth gyakorlata nem sikerült, a zárószabtóna kiesett, vonalon kívülre (9,20). A lelkes közönség nagyszer gyakorlatokat láthatott, a japánok és a kínaiak „gumiemberei” szédületes elemeket mutattak be, de nem maradtak el mögöttük a szovjet tornászok sem hihetetlen precizitással, nagy anyagerejű gyakorlatokkal tartották a lépést ellenfeleikkel. A közönség azonban elégedetlen volt, szeretett volna már a pontozóktól tízes gyakorlatot látni. Először Li Ning kapott 10-es pontszámot, gyűrűgyakorlatára. Őt követte a japán Morisue nyújtógyakrlatával, majd két korlátgyakorlatot értékeltek 10—10 ponttal, a szovjet Artyenov és a kínai Lu Jun bemutatója után. Az utolsó szercserénél a kínai tornászok 0.15 ponttal vezettek a Szovjetunió előtt. A kínaiak nyújtón, a szovjet tornászok talajon zárták a versenynapot. Az utolsó előtti kínai tornász, Li Ning egy repülő visszafogásnál leesett és így csak 9.45 pontot kapott, őt követte azután Tong Fei, aki káprázatos biztonsággal mutatta be rendkívül nehéz gyakorlatát, és ezzel a kínai tornászok megőrizték előnyüket és világbajnokok lettek. A csapat-világbajnokság végeredménye: 1. Kína 591,45 p., 2. Szovjetunió 591,30, 3. Japán 588,85, 4. Egyesült Államok 585,65, 5. NDK 584,95, 6. Magyarország 581,50. Az egyéni összetett verseny pénteki küzdelmeit a kínai Tong Fei 118,70 ponttal kezdheti, előnye a szovjet Bilozercsev előtt 0,05 pont. Guczoghy 117,60 ponttal 9., Donáth 116,40 ponttal 17. Paprika 115,50 ponttal 25. Ami a szerenkénti döntőket illeti, két magyart láthatunk vasárnap délelőtt: lólengésben Guczoghy a 3. helyről, Donáth gyűrűn ötös holtversenyben a negyedik helyről folytathatja a küzdelmet. Toldy Ferenc Magyar Hírlap Magyar Hírlap _ POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: DARVASI ISTVÁN Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója @ Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás , Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj egy évre 408 Ft, félévre 204 Ft, negyedévre 102 Ft, egy hónapra 34 Ft. INDEX: 25007 HU ISSN 0133-1906 EREDMÉNYEK , ESEMÉNYEK A TFSE női kosárlabdacsapata a Ronchetti Kupa-mérkőzésen, Budapesten 67:45 arányú vereséget szenvedett a párizsi Racing Club csapatától. A visszavágót egy hét múlva Párizsban játsszák. DR. KUTASSI LÁSZLÓ elnök vezetésével megtartotta első plenáris ülését a Magyar Tudományos Akadémia sporttörténeti társasága. A társaság hét munkacsoportot alakított ki, amelyekben ezentúl szakcsoportonként dolgoznak. A BVSC VÍZILABDACSAPATÁNAK ellenfele a KEK elődöntőjében az olasz bajnokság második helyezettje, a Savona San Remo lesz. Az első találkozót november 6-án a Komjádi uszodában bonyolítják le, a visszavágóra november 12-én, Genovában kerül sor. NEMZETKÖZI MARATONI FUTÓVERSENYT rendeznek vasárnap délelőtt 11 órától a Népligetben. A rendezők a mintegy 200 magyar atlétán kívül 100 külföldi futó indulására is számítanak. A maratoni verseny előtt reggel 9 órakor a kocogóknak rendezik meg a tíz kilométeres „Békefutást”. AZ UTOLSÓ FORDULÓ ELŐTT a világbajnok szovjet Karpov 6,5 ponttal áll a tillburgi nemzetközi sakkverseny mezőnyének élén. A világbajnokot Portisch és a jugoszláv Ljubojevics 6,6 ponttal követi. Portisch ellenfele az utolsó fordulóban a holland Sosonko lesz, míg Karpov Ljubojeviccsel mérkőzik. TEMESVÁRI ANDREA kétórás küzdelemben 6:3, 5:7, 6:0 arányban győzött az osztrák Petra Huber ellen Filderstadtban, a nemzetközi női teniszverseny első fordulójában. HÁROM HÓNAPRA ELTILTOTTÁK a mérkőzésvezetéstől az egyik legnevesebb svájci játékvezetőt, Gallert. A bíró egy alsóbb osztályú mérkőzésen nem szüntette be a találkozót, amikor a helyi csapat egyik játékosa bántalmazta őt.