Magyar Hírlap, 1984. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

2 1984.februári,szerda nemzetközi politika /i Magyar Hírlap ...... ■ "" , ■ ......................................... ii­­­­­ll­a­­, ■ . , [ Li­o­n An a­o Jelentés a tavalyi évről - f | Jo A csehszlovák gazdaság eredményei (MTI) Egészében sikeres évet zárt tavaly a csehszlovák gazda­ság. Növekedett a nemzeti jöve­delem, az ipari termelés és a la­kosság életszínvonala. A tőkés or­szágokkal a tervezettnél nagyobb kereskedelmi és fizetési mérleg­­többletet sikerült elérni, igaz, az import további visszafogásával. Nem tudták viszont érvényre jut­tatni a célkitűzéseket a mezőgaz­daságban és a beruházások terén. Ez olvasható ki a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatal­nak az 1933-as népgazdasági terv teljesítéséről közzétett jelentésé­ből. A nemzeti jövedelem tavaly először mutatott — 2,2 százalé­kos — növekedést a most folyó hetedik ötéves tervidőszakban. A megelőző év 0,6 százalékos visz­­szaesése után ezzel 3,5 százalék­kal haladja meg a nemzeti jöve­delem az 1980 végén elért szin­tet. Az előző évihez képest jelentő­sen gyorsult az ipari termelés nö­vekedése. A bruttó ipari terme­lés 1983-ban 2,7 százalékkal nőtt, míg az 1982-es esztendőben alig egyszázalékos emelkedést muta­tott. A tervezett 0,7 százaléknál nagyobb, 1,3 százalékos volt az anyagmegtakarítás. A készletek forgási sebességének növekedése azonban nem érte el a tervezettet, és az előirányzott 0,7 milliárd ko­ronás csökkenés helyett csaknem 4 milliárd koronával nőtt a kész­letállomány. Akárcsak a megelőző évben, ta­valy sem sikerült a tervezett mér­tékben féken tartani a beruházá­si tevékenységet, és az építőipar visszafogása mellett megvalósíta­ni szerkezeti átalakítását.­­A 11 millió tonnát meghaladó rekord gabonatermés ellenére Csehszlovákiában a növényter­mesztés eredménye 0,8 százalékkal elmaradt az előző évitől, de az állattenyésztés 4,6 százalékos nö­vekedésével a mezőgazdaság össz­teljesítménye 2,2 százalékkal fe­lülmúlta az 1982-es szintet. A piaci húsellátás javulásában — mint a statisztikai hivatal köz­leménye rámutat — jelentős sze­repet játszott a házi disznóvágá­sok 34,2 ezer tonnás növekedése. • A csehszlovák külkereskedelem a szocialista országokkal kiegyen­súlyozottan fejlődött. A tőkés or­szágokkal Csehszlovákia a terve­zettnél nagyobb kereskedelmi és fizetési mérlegtöbbletet ért el, és folytatódott az ország szabadde­­vizában meglevő adósságának csökkenése. Az összes export és az import 8,9, illetve 9,4 százalék­kal nőtt. A gazdasági növekedés ered­ményeivel összhangban nőtt a la­kosság életszínvonala, javultak életkörülményei. A szocialista szektorban dolgozók reálbére 0,8 százalékkal nőtt a megelőző év­hez képest. A pénzjövedelmek reálértékben 1,9 százalékkal emelkedtek. Bécs: nemzetközi békekonferencia (TASZSZ) Rendezzék meg márciusban Stockholmban a po­litikai és társadalmi szervezetek­­mozgalmak képviselőinek rend­kívüli találkozóját — javasolta a békeszerető erők Bécsben tartott nemzetközi konferenciája. A k­étt­zetközi tanácskozás részt­vevői — 26 országból 38 politikai párt, szakszervezet és társadal­mi mozgalom, valamint több nemzetközi társadalmi szervezet képviselői — nyugtalanságukat fejezték ki amiatt, hogy az utób­bi hónapokban, a nyugat-európai rakétatelepítés következtében nőtt a nukleáris konfliktus veszé­lye. A telepítés aláásta a genfi tárgyalások folytatásához szük­séges alapot, válaszlépésekre kényszerítette a Szovjetuniót és szövetségeseit — hangsúlyozták. A tanácskozás végén nyilvá­nosságra hozott közlemény azt is megállapította, hogy a nukleáris konfliktus veszélyét fokozták az agresszív erők által a Közel-Ke­leten, Dél-Afrikában, Közép-­ Amerikában és más térségekben végrehajtott akciók. A nemzetközi találkozó részt­vevői felhívták a figyelmet ar­ra, hogy "újabb tények bizonyít­ják: súlyosan megsértik az ENSZ alapelveit. Az a tény, hogy az Egyesült Államok bejelentette kilépését az UNESCO-ból, csak tovább fokozza a világméretű fe­szültséget Kairó új szerepben­­ Lj 3 Perdöntő esztendő A LATIN BETŰK az Egyipto­mi Múzeum bejárata fölött vala­miféle időtlenséget hivatottak ki­fejezni, meglehet, az épület belse­jében jóval régebbi kultúrák re­likviái sorakoznak. Mégis, ha a lá­togató Memphisz, Théba és Thitri leleteit megcsodálva, Tut­anh Ámon kincseinek bűvköréből sza­badulva kilép a napfényre, maga is érezheti az európai hatást, amely talán Napóleon egyiptomi expedí­ciója óta van jelen. Szemben a Midan el Tahrir (Felszabadulás tér) magas házain a British Air­ways, a Seven-up, a Schweppes priosreklámai. A gomolygó autó­­forgalmon csak a rendőrök éles sípszava tud áthatolni. Az egye­tem felől csinos lány közeleg.­­Arca lefátyolozva, hóna alatt latin betűs könyvek. Kairó, a 8 milliós nagyváros 1984 elején, a változások esztendejében. Az előző év mérlege minden­képpen pozitív. Igaz, a gazdasági növekedés elmaradt a célkitűzés­­től, de azért mégiscsak 7,6 száza­lékos volt. A mélyen gyökerező problémák azonban ugyanolyan­­makacsok, mint régen: a népesség két és fél millióval nőtt, amióta Mubarak­­- 26 hónappal ezelőtt - átvette hivatalát. Ezenkívül a bővülő vásárlóerő is komoly nyo­mást gyakorol a mezőgazdaságra, amelynek fejlődése tavaly nem­­ érte el a két és fél százalékot.­­ Egyiptom­ még mindig napi 8 mil­lió dollárt költ arra, hogy a szük­séges élelmiszer hiányzó felét kül­földről pótolja. Ennek ellenére az élelmiszerárak messze elmarad­nak a költségektől. A kormány tehetetlensége az ártámogatások megszüntetésében 1977-re vezet­hető vissza, amikor a kenyér árá­nak emelését tüntetések és zavar­gások követték. Most, a marokkói és a tunéziai események láttán az állami dotáció — és a deficit — minden valószínűség szerint ma­rad. A folyó költségvetési évben a hiány eléri a bruttó hazai ter­mék egyötödét. A külföldi eladó­sodás mértéke 16—17 milliárd dollár, amelyből idén legalább 4 milliárdot kell törleszteni." Még­pedig a következő forrásokból: első az olajtermelés, amely már túllépte a napi 750 ezer hordót, és amelynek egyharmada külföldre megy. A második a Szuezi-csator­­na, ahol a tankhajóforgalom csök­kenése ellenére a bevétel tavaly elérte az egymilliárd dollárt. Az idegenforgalom — jóllehet, a láto­gatók számát tekintve emelkedett — 700 millió dollárnál nem hoz több valutát az országnak. A ne­gyedik, és egyben legnagyobb for­rást a külföldön dolgozó egyip­tomiak hazautalásai jelentik. Az elmúlt évben összesen 3 milliárd dollár érkezett így, miután enyhí­tettek a szigorú devizaelőíráso­kon, és a küldeményeket a cím­zettek Egyiptomban szabad árfo­lyamon válthatják át. MUBARAK elnök beszédeiben sűrűn emlékezteti honfitársait ar­ra, hogy az ország gazdasági be­tegségére csodaszer nem létezik. Az éles társadalmi konfrontáció eshetőségét mégsem tudta kiiktat­ni. Ezt bizonyította a Szadat elnök elleni merénylet után életbe lép­tetett szükségállapot egyéves meg­­hoszabbítása októberben. A par­lamentben elhangzott indoklás szerint még mindig lepleznek le a kormány megdöntésére szervez­kedő csoportokat, és fennáll az iszlám fundamentalizmus újjá­éledésének veszélye is. A korrup­ciós pereket — márciusban töb­bek között két miniszternek kel­lett távoznia —, mint az igazságos elnök lesújtó kardját, széles kör­ben publikálták. Mindazonáltal az ellenzék úgy véli, hogy a „Sza­­dat-féle társaság” kiszorítása a politikai és a gazdasági életből, abbamaradt, még mielőtt befeje­ződött volna. A tisztogatás sem elég mély, sem elég meggyőző nem volt: a főbűnösök vagy ki­menekültek az országból, vagy meglapultak, és szép lassan vis­szaszivárogtak az üzleti életbe. Kérdés, hogy az elégedetlenke­dők menyire jelentenek­­ veszélyt a­ hatalomra. Annál is inkább, mert — a legfrisebb hírek sze­rint — május 26-án tartják a tör­vényhozási választásokat, ame­lyen a kormányzó Nemzeti De­mokrata Párt mellett további öt politikai tömörülés is részt vehet, köztük az Új Vafd. Ez utóbbi az 1952-es forradalomig az ország legerősebb pártja volt, és 1978- ban, amikor Szadat elnök jóvol­tából három hónapon keresztül ismét működhetett, megmutatta erejét. Hogy ebből máig mi ma­radt, az majd tavasszal dől el. Vahed Rafaat, a párt alelnöke szerint a mandátumok 25—30 szá­zalékára számítanak. AZ 1983-AS ÉV mérlegéhez tar­tozik, hogy Mubarak elnök — ta­lán éppen a belső problémák meg­oldása érdekében — meglehető­sen sok időt töltött külföldön. Kétszer látogatott el az Egyesült Államokba, megjárta a Távol- Keletet, s márciusban részt vett az el nem kötelezett országok új-del­hi csúcsértekezletén és három hónappal később az ENSZ keres­kedelmi és fejlesztési konferenciá­ján Belgrádban. Személyesen kép­viselte országát a világszervezet közgyűlésén is. Szilveszter előtt Butrosz Gáli külügyi államminisz­ter kijelentette: „A jövő év Egyip­tom és a többi arab ország köze­ledésének éve lesz. Messzemenően fejlesztjük kapcsolatainkat azzal a tizenhét arab állammal, ame­lyekkel az államközi viszonyunk Camp David óta rendezetlen.” A különmegállapodás annak ide­jén azért is váltott ki az arab vi­lágban mélységes megütközést, mert az 50 milliós ország hadse­rege és politikai támogatása nél­kül nem képesek fölülkerekedni Izraelen. Ugyanakkor Szíria — libanoni — érdekeinek figyelmen kívül hagyásával sem jöhet létre tartós rendezés a Közel-Keleten. Erre a helyzetre mondták: Egyiptom nélkül nincs háború, Szíria nélkül nincs béke. Ennek ellenére Libanonban Egyiptom nélkül is igen komoly harci cse­lekmények folytak, és most a PFSZ—Jordánia—Egyiptom— USA—Izrael lánc kialakításával ismét kísérletet tesznek olyan megoldásra, amelyen Szíria kívül­­reked. A láncban Egyiptomnak alap­vető funkció jutott. Az Egyesült Államok és Jordánia párbeszéde — minthogy Washington nem tel­jesítette Husszeinnek tett ígéreteit — kátyúba jutott Mubarak el­nök feladata, hogy közelgő am­­mani útján az ebből keletkezett ellentéteket áthidalja. Egyiptom és Jordánia 1982-ben egyaránt el­fogadta a Raagan-tervet, amely önálló palesztin államot nem em­lít, s így a PFSZ mindig is elle­nezte. Éppen ezért ment szenzá­ciószámba, amikor tavaly év vé­gén Arafat Kairóban felkereste Mubarak elnököt. Casablancában azután az iszlám országok csúcs­­értekezletén Arafat egyike volt azoknak, akik Egyiptom visszavé­telét sürgették az Iszlám Konfe­rencia Szervezetébe. Sekou Touré guineai elnök egy iszlám küldött­ség élén a héten a csúcsértekezlet kedvező döntésével érkezett Kai­róba. A politikai megfigyelőket minden­esetre váratlanul érte, hogy végül is ebben a kérdésben elegendő volt a többségi hatá­rozat, és nem­ szükségeltetett egy­hangú döntés, mint máskor. Amennyiben ez precedensül szol­gál, úgy az Arab Ligában is ele­gendő az egyszerű többség — erre már történtek kezdeményezések — és ezt elérhetik a Szaúd-Arábia mellett álló mérsékelt, illetve konzervatív tagok. LEHET, hogy az Arab Liga el­hagyatott épülete a kairói Felsza­badulás téren még az idén újra benépesül? Norm V. György ImWirr Tokiói engedmény Washingtonnak ? (MTI, Reuter, TASZSZ) Hétfőn befejezte washingtoni tárgyalása­it .Abe Sintaro japán külügymi­niszter, Abe Sintarót fogadta Ronald Reagan, a japán politi­kus tárgyalt George Schultz kül­ügy- és Caspar Weinberger had­ügyminiszterrel. Mint a nyugati hírügynökségek jelentették, a megbeszéléseken egyebek között a japán katonai programról és a Koreai-félsziget helyzetéről cse­réltek véleményt. A TASZSZ szovjet hírügynök­ség ezzel kapcsolatban megálla­pítja: a japán diplomácia veze­tőjének tárgyalásai is arra utal­nak, hogy az Egyesült Államok a japán katonai potenciál fokozot­tabb növelésére törekszik. Célja az, hogy a szigetországot bevon­ja ázsiai és csendes-óceáni ag­resszív terveinek megvalósításá­ba. Hétfői sajtóértekezletén Abe Sintaro közölte: tárgyalásai során tájékoztatta az amerikai vezetést a „japán kormány erőfeszítései­ről, amelyeket az ország fegyve­res erőinek megszilárdítása érde­kében kifejt”, s arról, hogy To­kió „állandóan növeli katonai ki­adásait”. Abe Sintaro — nyugati hírügy­nökségi jelentések szerint — ki­jelentette: Tokió kész engedmé­nyeket tenni Washingtonnak a két ország közötti kereskedelmi vitában. Japánnak húszmilliárd dolláros többlete van az Egyesült Államokkal szemben. USA-törvényjavaslatok a terrorizmus ellen (DPA, Reuter) A nyugati or­szágok által nemzetközi terro­rizmusnak nevezett jelenség elle­ni közös harc kérdéseit vitatták meg amerikai biztonsági szakér­tők nyugatnémet, japán, kanadai, francia, angol és olasz kollégáik­kal múlt héten Washingtonban — derült ki az amerikai külügymi­nisztérium hétfői közleményéből. Közelebbi részletek említése nél­kül csak annyit jeleztek, hogy a megbeszélés résztvevőit tájékoz­tatták azokról, a témába vágó új amerikai törvényjavaslatokról, amelyeket Reagan elnök jelen­tett be az ország helyzetéről mon­dott beszédében. Ív­ó • A rádió mellett a magyar külpolitikáról E­lgondolkodtató és élveze­tes másfél órát töltöttünk a rádió mellett hétfőn este. A magyar külpolitika helyéről és szerepéről beszélt a Rádiónap­lónak dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára — a ha­gyományokhoz híven élő adás­ban. Bernet György és Vértes Éva szakavatottan tolmácsol­ta a hallgatók számtalan kér­dését, melyek nyomán kiraj­zolódott külpolitikai tevékeny­ségünk megannyi izgalmas részlete. Ismét bebizonyosodott, hogy az őszinte, elvi és elkötelezett politika számára nincsenek úgynevezett kényes kérdések. Dr. Szűrös Mátyás nem kerül­te meg a válaszadást, amikor a hallgatók a magyar külpoli­tika önállóságáról, önállósá­gunk és szövetségesi elkötele­zettségünk viszonyáról érdek­lődtek, vagy amikor a magyar­országi rakétatelepítés lehető­ségéről, a KGST csúcsértekez­letének megrendezéséről tet­tek föl kérdéseket. Szó volt e másfél órában többek között arról, hogy az amerikai lépé­sek következtében nőtt ugyan a nemzetközi feszültség, de nincs háborús helyzet, és ar­ról, hogy mi várható a stock­holmi konferenciától. A témák között szerepelt, mit tesz kül­politikánk a határainkon kívül élő magyar nemzetiségiekért és az, hogyan alakultak pél­dául a magyar—román kapcso­latok, vagy hogy miképp fej­lődik hazánk együttműködése a fejlett tőkés országokkal. A m­álaszok nyomán bepil­lanthattunk abba a tevékeny­ségbe, amelyet nemzetközi po­zícióinak további javításáért folytat hazánk szerte a világ­ban. Dr. Szűrös Mátyás ok­kal­­joggal hangsúlyozta, hogy kül­politikai aktivitásunk alapja hazai építőmunkánk, a magyar társadalmat jellemző belső sta­bilitás. És, mintegy mellesleg, a válaszokból, kikerekedett egy rokonszenves, alapos tudású, elkötelezett politikus portréja is. K. G. U­VV J­o­lTv- """ Honecker—Trudeau találkozó Berlinben (MTI) A nemzetközi feszültség csökkentése, a fegyverkezési haj­sza megállítása, a nukleáris há­ború veszélyének elhárítása volt a központi témája Erich Honecker és Pierre Elliott Trudeau keddi hivatalos tárgyalásainak. A kanadai kormányfő hétfőn este érkezett háromnapos hivata­los látogatásra Berlinbe Erich Honeckernek, az NSZEP KB fő­titkárának, az NDK Államtaná­csa elnökének a meghívására Trudeau több gyakorlati kezde­ményezést javasol a kelet-nyu­gati dialógus felújítására Ugyan­ez a törekvés vezérli a Német Demokratikus Köztársaságot is. Kedden délelőtt Honecker és Trudeau először négyszemközti megbeszélést tartott, majd meg­kezdődtek a hivatalos tárgyalá­sok, amelyek a délutáni órákban fejeződtek be. Mindkét politikus aggodalom­mal szólt a nemzetközi feszült­ség kiéleződéséről, különösen a nukleáris fegyverkezési hajsza fokozódásáról. Egyetértettek ab­ban, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a nukleáris ka­tasztrófa megakadályozására. A felek kinyilvánították készségü­ket, hogy alkotó szellemben meg­vizsgálnak minden olyan kezde­ményezést, amely hivatott csök­kenteni a világméretű feszültsé­get és a bizalom helyreállítását szolgálja. Abban is egyetértettek, hogy megállapodást kell kötni a nuk­leáris kísérletek teljes tilalmá­ról, és meg kell tiltani fegyver­­rendszerek elhelyezését a világ­űrben. Trudeau ismertette a nemzet­közi feszültség csökkentésére szolgáló elképzeléseit. Kanada híve annak — mondotta —, hogy a világ öt atomhatalma tárgyal­jon a nukleáris fegyverzetek glo­bális korlátozásáról. Erich Honecker ismertette az NDK békepolitikájának célkitű­zéseit és ebben az összefüggésben megvilágította a Varsói Szerző­dés tagállamainak prágai és moszkvai kezdeményezéseit.

Next