Magyar Hírlap, 1984. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

2 1984.­MÁRCIUSI, CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Leo Tin­de­mans állásfoglalása Belgium fokozottan keresi a párbeszéd lehetőségét a szocialista országokkal (MTI) Leo Tindemans belga külügyminiszter annak a remé­nyének adott hangot, hogy a stockholmi értekezlet alkalmat nyújt a kelet-nyugati kapcsola­tok lassú javítására. „Minden résztvevő tárgyszerűen, igyekszik megközelíteni a kérdéseket a ta­nácskozáson” — hangoztatta a képviselőház­ külügyi bizottságá­nak tagjai előtt mondott beszé­dében. Tindemans elmondta,, hogy a belga diplomácia — a NATO-ban született megállapodás alapján — fokozottan keresi a párbeszéd le­hetőségét a szocialista országok­kal, és utalt ennek keretében tett budapesti­­ látogatására. Közölte: hamarosan Belgrádba és Buka­restbe utazik. Több képviselő felvetette a vi­tában a belgiumi rakétatelepítés ügyét, rámutatva, hogy a kor­mány tudatosan homályba bur­kolja érdemi állásfoglalását. Tindemans válaszában kijelen­tette: a belga kormány folytatja a telepítés­­előkészületeit. Ebben már csak az hozhat változást, ha megegyezés jönne létre a Szovjet­unió és az USA között. Szovjet—jugoszláv megbeszélések (MTI) Andrej Cromsko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter, teg­nap a Kremlben találkozott Vi­­doje Zsarkoviccsal, a Jugoszláviai Szocialista Szövetségi Köztársa­ság kollektív államfői testületének alelnökével, Lazar Mojszov kül­ügyminiszterrel és Jan Szrbovah­­nal, a szövetségi végrehajtó ta­nács tagjával. A megbeszélésen Zsarkovics megelégedéssel szólt a Konsztan­­tyin Csernyenkóval, az SZKP KB főtitkárával létrejött találkozójá­ról. Gromiko utalt Cserny­enkónak, az SZKP KB februári rendkívüli plénumán elhangzott beszédére, amelyben az SZKP KB főtitkára megerősítette a Szovjetunió bé­­keszerető külpolitikai irányvona­lának folyamatosságát, valamint azt, hogy a Szovjetunió kész min­den vitás nemzetközi kérdést ko­moly, egyenrangú és konstruktív tárgyalások útján rendezni. Vido­­je Zsarkovics rámutatott, hogy a nemzetközi problémák megoldá­sának ilyen megközelítése szá­míthat, a jugoszláv­ fél megérté­sére és támogatására. A tárgyalás résztvevői megerő­sítették, hogy mindkét ország nagy jelentőséget tulajdonít a stockholmi konferenciának. A gazdasági reform jogi alapja még nem elég szilárd Lengyelországban (MTI) Lengyelországban még nem elég szilárd az 1982-ben be­vezetett gazdasági reform jogi alapja — erre a következtetésre jutott a gazdasági reformbizott­ság. A­ testületeinetesége, titkár­­­sága és egyik munkacsoportja Wladyslaw Baka reformügyi kor­mánybiztos vezetésével tanácsko­zott a kérdésről kedden. A Rzeczpospolitának, a kor­mány napilapjának tegnapi be­számolója szerint a tanácskozá­son azt emelték ki, hogy sok ér­vényes törvény ellentétben van a reformmal, más reformtörvénye­ket pedig a gyakorlatban nem valósítanak meg vagy megsérte­nek, ismét más területeken pedig a szejm még nem dolgozott ki olyan törvényeket, amelyekre szükség volna a reform érdeké­­ben. Sok törv­ény esetében a külön­böző szinteken eltérő az értelme­zés, a munkahelyeken a dolgozók általában nem ismerik kellően a reformelőírásokat, a bíróságok pedig nem szállnak kellő eréllyel szembe a reformtörvényeket sér­tő rendelkezésekkel — állapítot­ták meg a keddi tanácskozáson. A bizottság aláhúzta, hogy a re­formtörvények megsértése, illet­ve a szükséges törvények késle­kedése „fékezi a társadalmi és gazdasági megújulást, aláássa az állami vezetők iránti bizalmat”. Felemás búcsú Bejrúttól A KUDARC akkor is kudarc marad, ha a Fehér Ház hivata­los szóhasználata „átcsoportosí­tásnak” kereszteli el. Washington ugyanis az amerikai tengerész­­gyalogosok kivonását Bejrútból mindenáron valakaiféle sikernek és bölcs politkai lépésnek próbál­ja feltüntetni. Valójában pedig ez libanoni politikájának átgon­dolatlanságát és ebből adódó lát­ványos csődjét példázza. A 17 hó­napja Libanonba­n menesztett mintegy 1600 amerikai tengerész­gyalogos 264 halottal és 134 se­besülttel és — ami a leglényege­sebb — dolga bégezettenül távo­zott a polgárháború és az izraeli agresszió dúlta közel-ke­leti or­szágból. Annak idején a tengerészgya­logos különítmény feladatkörét — nemkülönben a velük együtt Bej­rútba vezényelt francia, olasz és brit csapategységekét, is — ame­lyeket most ugyancsak kivonják —, Washington a következőkben határozta meg: a Gemajet-kor­­mány hatalmának a kiterjesztése egész Libanonra, a libanoni had­sereg talpraállítása és a külföldi fegyveres erők távozásának az elősegítése az országból. Be nem vallot­tan ugyan, de a tengerész­­gyalogosok egyben az Amerikai katonai jelenlét szálláscsinálói is lettek volna az érzékeny térség­ben.­. Mint tudjuk, mindebből semmi sem valósult meg. Gemajel ha­talma az elnöki palotára, Kelet­néjrútra , és néhány, járásnyi nagyságú területre terjed ki. Pil­lanatnyilag — Safik Al-Vazzan miniszterelnök lemondása után — még kormánya sincs az ország­nak, s Gemajel elnök pozíciója ingatagabb, mint valaha. Az ame­rikai fegyverszállítmányokkal és katonai segéllyel újjáélesztett li­banoni hadsereg pedig belebu­kott első nagyobb erőpróbájába. Miután több egysége harc nélkül átállt az ellenzéki hazafias erők oldalára, a kormányhadsereg ki­vonult Nyugat-Bejrútból, amely azóta újból­­a libanoni baloldal ellenőrzése alat­t áll. Ez egyben katonailag tarthatatlanná is tette a bejrúti repülőtér mellett beren­dezett amerikai támaszpontot, s meggyorsította a tengerészgyalo­gosok kivonását, amely már jó ideje napirendre került. A TENGERÉSZGYALOGOSOK kivonásában nagy­­szerepet ját­szott az amerikai'' közvélemény­nek a Heagan-kormányzatra gya­korolt ez irányú nyomása. Egyre többen­ mutattak rá az egész misszió értelmetlenségére, külö­­nösképen azóta, hogy a tengerész­gyalogosok — eredeti feladatuk­kal teljes ellentétben — a liba­noni polgárháború egyik részve­vőjévé váltak. Névleg a törvé­nyes hatalmat képivselői Gemajel oldalán, valójában pedig a liba­noni jobboldal segédcsapataként. Ez, valamint a tengerészgyalogo­sok növekvő ember vertes­égei egyre több amerikaiban azt az érzést­­ keltették, hogy „új Viet­namba” sodródik az országuk. Hiszen ott is, néhány száz ame­rikai katonai tanácsadó jelenlété­vel kezdődött az egész . .. ■ A bírálatokat sokáig visszauta­sító Reagan-kormányzat azzal ér­velt, hogy a tengerészgyalogosok bejrúti jelenlétén múlik az Egye­sült Államok „presztízse és sza­vahihetősége” az egész közel-ke­leti térségben. Idővel azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ennek a presztízsnek a fenntartá­sa túl sokba kerülne. Az „ülő ka­csák” módjára lapuló tengerész­gyalogosok biztonságát a Liba­non partjai mentén állomásozó hatodik flotta ágyúi és repülőgé­pei önmagukban nem tudták sza­vatolni. Csak további, nagyobb létszámú csapategységek partra­­szállításával lett volna tartható a bejrúti hídfőállás. Ez viszont nemcsak­ a konfliktus eszkaláció­jával — például a Szíriával való közvetlen összeütközés — fenye­getett, hanem — az elnökválasz­tás évéről lévén szó — amerikai belpolitikai meggondolások is el­lene szóltak. A KÍNOS DILEMMÁBÓL a ki­utat Washinton egy felemás meg­oldásban vélte felfedezni. Elren­delte a tengerészgyalogosok át­szállítását a hatodik flotta hajói­ra, azzal a nyitva hagyott lehe­­tőséggel,­ hogy „szükség esetén” ismét partra festik őket. Ha erre valóban sor kerülne, akkor erő­sen valószínűnek látszik, hogy az eddiginél jóval nagyobb szabású amerikai hadművelettel kell szá­molni. Máskülönben egyébként a behajózott tengerészgyalogosoát biztonsága sem tekinthető száz­­százalékosnak. .Amerikai katonai szakírók joggal mutatnak­ rá, hogy a ha­óihajók sem sebezhe­­tetlenek. A robbanóanyaggal megrakott kamikáze-teherautók mintájára kialakított repülőgépek bármikor meglephetik a hajókon üdülő „bőrnyakúakat” ... A kudarc ellensúlyozása céljá­ból a Pentagon utasította a ha­todik flotta hajóit, hogy­­ az erősen demoralizálódott libanoni hadsereg és a falangista milícia támogatása céljából — fokozot­tabb mértékben ágyúzzák a szí­­riaiak és a drúzok állásait. A New Jersey csatahajó százával lövi ki egytonnás lövedékeit. „Ez­zel azt adjuk az érdekeltek (Szí­ria és a libanoni baloldal — A szerk.) tudtára — nyilatkozta a State Department egy magas ran­gú illetékese —, hogy az Egye­sült Államok nem mondott le li­banoni céljai megvalósításáról." E célok tisztázása azonban to­vábbra is várat magára. „Tulaj­donképpen, ki rendezi az itteni előadást?” — tette fel a szónoki kérdést a Bejrútból távozó tenge­részgyalogosok egyik őrnagya a Time című amerikai hírmagazin helyi tudósítójának. „A baj nem ott van, hogy az őrnagy vagy ott nem tudtunk erre válaszolni. Az igazi baj az, hogy ezt a Washing­­toni politikacsinálók sem­ tudják” — vonta le a következtetést az újságíró. A FALHOZ SZORÍTOTT GE­MAJEL kétségbeesett erőfeszíté­seket tesz, hogy kiegyezzen el­lenzékével és a libanoni aduk jó részét kezében tartó Szíriával. Ennek oltárán hajlik már felál­dozni — Washington hallgatóla­gos beleegyezésével! — az ameri­kai segédlettel tavaly májusban kötött libanoni—izraeli egyez­ményt is. A bejrúti lapok hírül adták, hogy Gemajel elnökhöz 4 pontból álló szíriai rendezési ter­vet juttattak el. Ez a következő­ket tartalmazza: 1. általános tűz­szünet elrendelése, és a libanoni —izraeli egyezmény felmondása; 2. nyilvános különbségtétel a li­banoni, szír jelenlét és az izraeli megszállók státusa között; 3. a szír katonai jelenlét jövője szigo­rúan az Arab Liga hatáskörébe tartozó kérdésnek minősül; 4. a­­libanoni politikai vezetők közötti­­békéltető tárgyalások felújítása, valamint egy széles körű nemzeti koalíciós kormány létrehozása. Nem tudni még — bár ez egy­általán nem mellékes! —, mikép­pen fog reagálni Izrael arra, hogy megfosztják Libanon elleni ag­ressziója egyetlen becses emléké­től, a libanoni—izraeli „béke­­megállapodástól”? Egyelőre csak a szíriai és a drúz állások ellen intézett légitámadásokkal adta tudtára az érdekelteknek, hogy továbbra is aktív szereplője a li­banoni drámának. A legvalószí­nűbb, hogy megelégszik Dél-Li­­banon tartósabb megszállásával, esetleg egy báb milliállam létre­hozásával. Hosszabb távon azok­­ban ez ugyanolyan rövidlátó po­litikának bizonyul majd, mint Reagan-kormányzaté. Pálfi Viktor . A sandinista kormány nem tárgyal Pastoráékkal (AFP) A sandinista kormány nem tárgyal az ellenforradalmá­rokkal — erősítette meg kedden Managuában Hugo Torres, a san­dinista népi hadsereg politikai fő­nökségének parancsnoka. A san­dinista kormányzat ezzel elutasí­totta az Eden Pastora által veze­tett ellenforradalmi szervezet, a Demokratikus Forradalmi Szö­vetség (ARDE) hétfői javaslatát. Eszerint az ARDE kész beszüntet­ni katonai akcióit, amennyiben számukra megfelelően módosítják a nicaraguai választások lebonyo­lítását. (AP) Kedden este Panamavá­rosban befejezték kétnapos ta­nácskozásukat az úgynevezett Contadora-csoporthoz tartozó or­szágok — Mexikó, Panama, Ko­lumbia és Venezuela — külügy­miniszterei. A külügyminiszterek a talál­kozóról kiadott záróközlemény­ben megelégedésüket fejezték ki, hogy hamarosan több közép-ame­rikai államban választásokat tar­tanak. Kifejezték azt a reményü­ket, hogy a választások elősegítik a nemzeti megbékélést és a fe­szültség csökkenését a közép­amerikai térségben. Sam Nujoma nyilatkozata (TASZSZ) A széles körben rek­lámozott dél-angolai „csapatszét­­választással” a pretoriai kormány csupán színleli, hogy kivonja csa­patait Angolából — jelentette ki Sam Nujomo, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke a Diario de Mocambique című lapnak adott nyilatkozatában. Pretória a­„csapatszétválasztás” trükkjével próbálja hátráltatni Namíbia függetlenné válását. Az állítólagos kivonás ürügyén a dél­afrikai­­ kormány valójában az úgynevezett belső megoldást akarja kierőszakolni a megszállt namíbiai területen, hogy bábkor­mányt juttasson hatalomra.­ Nujoma ismételten kifejtette: a SWAPO valódi fegyversküdétét és az ENSZ ellenőrzése alatt meg­tartandó választásokat követel Namíbiában. (ADN) Az UNITA ellenforra­dalmi szervezet fegyveresei tá­madást intéztek egy gyémántbá­nya dolgozói ellen Angolában. Három embert megöltek, hatvan­kettőt erőszakkal magukkal hur­coltak. A fegyveresek brit, portu­gál és Fülöp-szigeteki szakembe­reket vittek magukkal. Mihail Gorbacsov választási beszéde (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára teg­nap a Sztavropoli határterületen levő Ipatovóban mondott beszé­det választói előtt. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy Jurij Andropovnak, az SZKP és a szovjet állam kimagasló sze­mélyiségének emléke örökké fennmarad a szovjet emberek emlékezetében. Azokban a na­pokban, amikor az ország Jurij Andropovot gyászolta, különös erővel mutatkozott meg a párt és a nép egysége és összeforrott­­sága. Az SZKP Központi Bizottságá­nak februári rendkívüli plénuma hangsúlyozta a párt politikai irányvonalának folyamatosságát, s azt, hogy ez a politika a fej­lett szocializmus tökéletesítésére, a világbéke megszilárdítására, valamint arra irányul, hogy tö­retlenül megvalósuljanak a párt XXVI. kongresszusának határo­zatai. A szovjet emberek egyhangú helyesléssel fogadták, hogy Konsztantyin Csernyenkót vá­lasztották meg az SZKP KB fő­titkárává. Csernyenko tapasztalt, leninista vezető, aki kimagasló politikai és szervezői képességek­kel, valamint nagy élettapaszta­lattal rendelkezik. Csernyenkónak a februári KB- plénumon mondott beszéde meg­határozta a munkának azon leg­főbb irányvonalait, amelyekre most a kommunisták és az egész nép erőfeszítéseit összpontosítani kell — mondotta Mihail Gorba­csov. Politikai téren — folytatta Gor­bacsov — ez annyit jelent, hogy : meg kell szilárdítani a párt és a tömegek kapcsolatait; támogatni kell a­ munka gyakorlati eredmé­nyeire irányuló vállalkozó szelle­met; tökéletesíteni kell a párt­vezetés, valamint az egész állami és gazdasági apparátus tevékeny­ségének stílusát azzal a céllal, hogy az, irányítás, minden szin­ten kezdeményezőkész legyen, pontosan ismerje és teljesítse kö­telességeit. Gazdasági téren ez azt jelenti, hogy: gyorsítani kell a népgaz­daság fejlődését, és növelni kell hatékonyságát; energikusan meg kell valósítani azokat az intézke­déseket, amelyek célja a gazda­ság hatékonyabbá tétele, a tudo­mányos-műszaki eredmények gyakorlati alkalmazása, a gazda­sági mechanizmus és az irányí­tás tökéletesítése. Szociális téren arról van szó, hogy­ töretlenül fejleszteni kell, és meg kell szilárdítani a szov­jet életformát; minden körülmé­nyek között tiszteletben kell tar­tani a társadalmi igazságosság szocialista elveit; folytatni kell a rendcsinálást, tovább kell növel­­ni a követelményeket, a szerve­zettséget és a fegyelmet­, megal­kuvás nélküli harcot kell foly­tatni a negatív jelenségekkel, amelyek ellentétben állnak erköl­csünkkel, szocialista törvényessé­günkkel. Nemzetközi téren — mondotta a továbbiakban Gorbacsov — ez azt jelenti, hogy­ meg kell terem­teni a szovjet nép alkotó munká­jának garantáltan békés körül­ményeit, erősíteni kell a Szovjet­unió védelmi képességét; tovább kell szilárdítani a szocialista kö­zösséget; következetes harcot kell folytatni az emberiség legna­gyobb feladatának megoldása, a béke védelme érdekében, és el kell hárítani a nukeláris kataszt­rófa veszélyét. A továbbiakban Mihail Gorba­csov szólt az előző választások óta eltélt öt év gazdasági ered­ményeiről. A meglevő gazdasági potenciál hatékonyabb kihasználásáról szólva Gorbacsov rámutatott: számítások szerint egyedül az iparban a rendelkezésre álló ala­pok termelésének egyszázalékos növelése nyolcmilliárd rubel ér­tékű plusz termék kibocsátását eredményezi. Jogosnak nevezte azokat a bíráló észrevételeket, amelyek néhány termék minősé­gére vonatkoznak. Az elmúlt esztendő volt az élel­­miszerprogram­ gyakorlati megva­lósításának első éve — mutatott rá Gorbacsov. Az eredmények már ma is észrevehetőek: a me­zőgazdasági termelés volumene öt százalékkal emelkedett, a­ koráb­biakhoz képest több gabonát, bur­gonyát, cukorépát takarítottak be. Javultak az állattenyésztési ágazat mutatói is az ország egész­­ területén. A további sikerek egyik legfon­­­tosabb zálogát a munkastílus és­ munkamódszerek javításában, a káderállomány politikai és szak­mai felkészültségének javításá­ban látja a párt. Olyan vezető­ket kell találni, akik képesek kor­szerűen gondolkodni és dolgozni. A lenini stílus egyik legfontosabb jellemzője a munkához való hoz­záállás — nemcsak hangzatos sza­vakban, hanem tettekben is — hangsúlyozta a többi között Mi­hail Gorbacsov.

Next