Magyar Hírlap, 1984. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-27 / 73. szám
/ ' : ’T • Magyar Hírlap hazai körképe 1994. március 27, kedd 5 Gondatlanul robbantottak - nyolcan meghaltak Az aknászt vádolják Ma kezdődik a tavalyi komlói bányakatasztrófa ügyének tárgyalása Tavaly június 14-én este 8 óra 30 perckor a Mecseki Szénbányák Beta üzemében egy szabálytalanul végrehajtott robbantás következtében nyolcan életüket vesztették. A halálos tömegszerencsétlenség ügyében ma kezdi meg a tárgyalást Pécsett a Megyei Bíróság. Tavaly június 14-én mint mindig, a délutános műszak két órakor kezdődött a Béta bányaüzemben. A kettes csapat Fodor Mihály vájár vezetésével látott munkához. A komplex technológiai utasítás szerint Kanizsai Vilmos aknász-robbantómester látta el a kettes fejtési és a ti■zenhármas csapat állandó felügyeletét. A kettes csapat a 16-os telep alapvágatában dolgozott, tőlük keletre pedig a tizenhármasok. Kanizsaikora délután a robbanóanyag raktárból a csapatok részére sújtólégbiztos anyagot és villamos gyutacsokat vételezett. Robbantógépet nem vihetett magával, az nem volt a készletben, csak a kilences számú gépkulcsot tette zsebre. A kora esti órákban egy sikertelen robbantást követően Sárközi István főaknász segítségével a tizenhármas csapat munkahelyén végül is sikerült a széntövesztés. Kanizsai a kettes csapatot az általa vételezett több kilogramm robbanóanyaggal este negyed kilenc körül hagyta ott a tizenhatoson. Míg ellenőrző körútját járta, Fodor Mihály a csapolónyílásban jókora darab meddő kőzetre bukkant. Úgy határozott, bár ehhez nem lett volna joga, hogy fölrobbantja. A munkájához szakszerűtlenül látott hozzá, a műveletet szabálytalanul végezte el, s társait sem figyelmeztette. Fél kilenckor történt a tragédia, a robbanás okozta nyomást fokozta az elrobbant „metántükör” és szénpor égése. Ömböli Márton 45 éves vájár. Füzesi Márton, 37 éves csillés. Szabó József 20 éves csillés. Sziebert László 48 éves vájár. Kalandos Sándor 20 éves csillés. Demján János 53 éves bányalakatos a helyszínen meghalt. A robbantó Fodor Mihály 47 éves, és Papp Zoltán 50 éves segédvájár néhány nappal később, a kórházi ágyon haltak meg. A kilences kulcs rejtélyes útja A ma délelőtt kezdődött tárgyalás vádirata szerint Kanizsai Vilmost az ügyészség halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés és jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétségével vádolja. A Béta felé vezető elágazásnál — ha néhány pillanatra is — megpillantjuk a völgyben Komlót. Keskeny betonszalag fut a hegy derekán az üzemig. Nyugodt a környék, akárcsak tavaly áprilisban lehetett: akkor kapott kitüntetést a bányaüzem a munkavédelem területén elért kimagasló eredményéért. — Minden sikerünk odalett tavaly júniusban — mondja Gergő György üzemvezető. — A robbantást követően három napra lezáratták az egész bányát... A második helyszíni szemle alkalmával is csak nagy valószínűséggel sikerült megállapítani a robbanás epicentrumát. Megtalálták a robbanóanyag ládájának veretét a rácsukott lakattal együtt, s azután később a pécsi kórházba szállított sérültek ruhái között a kilences számú robbantókulcsot ... — Hogyan kerülhetett az aknász robbantókulcsa a sérültek ruhái közé? — Erre pontos választ mi sem adhatunk — mondja Félix József főmérnökhelyettes. — Én négy nappal a robbanás előtt ellenőriztem a 16-os telepet, és ott mindent rendben találtam. A kulcs? Kétségtelen, hogy Kanizsai tetemes mennyiségű robbanóanyagot hagyott Fodoréknál, de a robbantókulcsot nem. Más kérdés, hogy a láda nyitva volt vagy sem. Egyébként a lezárt robbanóanyag őrzését nyugodtan rábízhatta a vájárra, ezt semmilyen rendelkezés nem tiltja. Sőt, a láda lakatkulcsa is Kanizsainál maradt, márpedig csak a lezárt TATO-lakatbóllehet kivenni a kulcsot. — Véleménye szerint nem a kilences számú kulccsal robbantottak? Az imént is erre voltunk kíváncsiak! — Értsék meg, ha nyitva is volt a láda, a robbantáshoz gépkulcs is kell. Kanizsai viszont az övét Sárközinek adta át, — aki másutt robbantott —, azzal, hogy Ömböli Mártonnal juttassa majd vissza neki. Mivel Ömbölit senki sem látta a tragédia túlélői közül, hogy a kulccsal az aknászt kereste volna ezért valószínű, hogy Fody nem a kilencessel robbantott. Ezt támasztja alá az is, hogy a sérültek ruhái között bukkantunk rá. — Ezek szerint Fodornál nem volt egy kilences kulcs? — A gépkulcsok számozása csak a nyilvántartás miatt szükséges, egyébként mind egyforma. Ráadásul ha valakinek kell, tíz perc alatt kettőt is reszelhet. Fodornak tehát lehetett saját kulcsa. Sietségből tragédia Annál is inkább, mert ő jogosítvánnyal rendelkező robbantómester volt évekig. 1979-ben életbelépett egy új rendelet, miszerint csak technikusi oklevéllel robbanthat valaki. Fodornak ilyen képesítése nem, de több éves gyakorlata volt. Nyolc után néhány perccel észlelte a szán útjában álló kőtömböt. Egy óra volt még hátra a műszak végéig. Ha szabálytalanul is, de gyorsan eltávolítja még a meddőt, akkor nagy mennyiségű szenet tud csapatuk a felszínre juttatni. Csábíthatta még az az egyszerű ok is, hogy a műszak végén ne kelljen visszacipelni a robbanóanyaggal teli ládát a vételezési helyre. Miután elhatározta, hogy robbant, újabb választás elé került: szakszerűen a kőzetbe fúr, és a robbanóanyagot lefojtva végzi el a műveletet (ez legalább húsz percig tart), vagy egyszerűen az akadály tetején robbant. Az utóbbit választotta. A szükséges robbanóanyagnak a többszörösét, vagyis egy egész ládával használt fel. Ráadásul a robbantással járó legszükségesebb intézkedéseket is elmulasztotta megtenni. — Fodor Mihályt — hiszen még kilenc napig élt — meglátogattam a kórházban — emlékezik vissza az üzemvezető. — Mist mi a jó istent csináltatok?! — kérdeztem tőle. Sebei miatt csak suttogni tudott. ,,Nagy marhaságot tettem” — ezt mondta. Kovács Lajos körletvezető 1983. június 14-én este fél tízkor érkezett Bétára, s értesülve a tragédiáról, többedmagával azonnal menteni indult. — Ketten botorkáltunk a tizenhatos felé, amikor apró fényt láttam. Fodor integetett a lámpájával. Ülő helyzetben találtunk rá. Hordágyra tettük, kérte, mielőtt vinnénk, keressük meg Kormos Jóskát, valahol itt kell lennie. Betiltott hagyományos robbantás Kormos József életben maradt, tavaly június óta betegállományban van. Tegnap hiába kerestük Komlós lakásán. Iskolába ment — mondta kislánya, Kanizsai Vilmos, akit ma hallgat ki a bíróság, csak az elmúlt nap éjszakáján nem jött be műszakba. Érthető. Egyébként már nem vezető beosztásban, de a tragédia óta is folyamatosan dolgozik. A szerencsétlenséget követően Bétán betiltották a hagyományos robbantást. Sőt, a nagy hatékonyságú sújtólég biztosat is. Most légnyomással tövesztik a szenet. Erre jegyezte meg az üzemvezető: — Egy repülőgépszerencsétlenség miatt azért kár lenne beszüntetni a légiközlekedést. A tárgyalás első napjáról lapunk holnapi számában tudósítunk. (franka—stépán) A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása A sajtó-helyreigazítás kérdései Hétfőn ülést tartott a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma, s az egységes bírói jogértelmezés érdekében állást foglalt a sajtóhelyreigazítással kapcsolatos több időszerű és elvi irányítást igénylő kérdésben. A sajtó-helyreigazítás jogintézménye — miként a Legfelsőbb Bíróság rámutatott — társadalmi rendeltetésének megfelelően, a személyiség védelmének fontos és hatékony eszköze. Alkalmazása során azonban a törvény rendelkezéseit nem lehet formálisan értelmezni, mert ez a véleménynyilvánítás és a bírálat szabadságának indokolatlan korlátozására vezetne. Az igény elbírálása során a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, a közlépéseket és kifejezéseket valóságos tartalmuk szerint, összefüggésükben kell értékelni. Társadalmi, politikai, tudományos, művészeti vitákban kifejtett álláspont például önmagában nem lehet helyreigazítás alapja, mertezeknek a vitáknak az eldöntése nem tartozik a sajtó-helyreigazítási eljárásra. A büntető eljárásról szóló tájékoztatás — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság — a jogerős ítélet előtt sem kizárt, de arról a tényeknek megfelelően kell tájékoztatni a közvéleményt, pontosan kell ismertetni az eljárás anyagát, különösen a vádiratot. Ha az ítélet nem jogerős, erre kifejezetten utalni kell, ha pedig az eljárás — amelyről a közvéleményt előzetesen tájékoztatták — nem vezet elmarasztalásra, az érintett kívánságára ezt is díjtalanul közölni kell. Állást foglalt a Legfelsőbb Bíróság a sajtó-helyreigazítással kapcsolatos eljárási kérdésekben, egyebek között kifejezve azt is, hogy helyreigazító nyilatkozatként a sértett fél válaszlevelének közzététele is elrendelhető.(MTI) Felejtsük el az autóversenyzést? tél'1 0 Biztonságosnak látszott koccintani készültek az IPV Kupa autós hegyi verseny szervezői vasárnap délelőtt. Úgy remélték, a siker örömével emlékezhetnek vissza a szombati napra, s tehetik meg az első lépéseket a jövő évi , a tervek szerint nemzetközivé bővülő — viadal előkészületeihez. A koccintás elmaradt, az értekezlet részvevői egy átalvatlan éjszaka jeleivel az arcukon görnyedtek az asztal fölé. Legtöbbjük versenyszabályzatot lapozgatott, pontról pontra vizsgálva: vajon elkövettek-e valami hibát. — Akárhonnan is közelítjük a dolgot, nem találunk hibát — jegyezte meg Kővári György, a pályabírók vezetője. — És mégis: bekövetkezett a tragédia ... Pont egy olyan helyen, ahol még álmainkban sem számíthattunk rá. Valóban: a pilisi autós hegyi verseny tizenkét kanyarja közül a legenyhébben, a legveszélytelenebbnek minősítettben vágódott ki a pályáról Szabolcsfi Péter Ladája. Addig voltaképpen minden a legnagyobb rendben folyt, simán lezajlottak az edzések és az első futam is, sőt a második futamon is túljutott már csaknem a mezőny fele. Szabolcsfi Péter a 11. géposztály első rajtolójaként, 46-os számmal alig valamivel két óra után indult, s kilencszáz méterrel később jobbra sodródott, majd a jobb hátsó ke-rekével az útszegélynek ütközve átvágódott az út túloldalára, az ott tartózkodó közönség soraiba. A tehetetlenül pörgő kocsi tizennégy szurkolót sodort el, köztük kettőt maga alá gyűrt, s végül az ott tartózkodó autóbusznak vágódva állt le. Ma már tudjuk: a balesetnek négy halálos áldozata volt, a többiek szerencsére túljutottak az életveszélyen. — Mindent elkövettünk a tökéletes biztonság érdekében — mondta Ferjáncz Attila, aki a Váci Autójavító Kisvállalat képviseletében a verseny szereplője, a Rally Manager és Team GMK képviseletében pedig szervezője volt. — Többszörösen túlbiztosítottunk mindent: a kötelezően előírt 19 pályabíró helyett 29-et foglalkoztattunk, nyolcvan rendőr teljesített szolgálatot, a kétszeres hírlánc helyett háromszorosát alkalmaztunk, összességében azt mondhatom, hogy lényegesen szigorúbb normák alapján rendeztük meg a versenyt, mint a nemzetközi előírások. De a tragédia mégis bekövetkezett. Ám, ha ilyen szigorú előírások voltak, hogyan fordulhatott elő? — Az elütött szurkolók, sajnos, a nézők elől elzárt területen tartózkodtak — válaszolt a kérdésre Moldován Tamás, az IPV idegenforgalmi igazgatója, sajtó- és propagandafelelős. — A verseny voltaképpen végig egy kanyonban futott, ez volt az egyetlen lapályos rész. Az út más szakaszain a hegyoldal természetes lelátót és védelmet képezett, itt pedig rendőrök, rendezők, dupla szalagkordon óvta a területet. Ezeken kívül még ölfarakást is emeltettünk. A nézők, sajnos, a többszöri figyelmeztetés ellenére is visszamentek a zárt területre Az olvasó nyilván tudja már, hogy ezen a részen parkolt Drapál János, a neves motorversenyző autóbusza is. A vélemények erősen megoszlottak: vajon hibáztatható-e Drapál és a szervező, rendező bizottság, amiért a busz itt tartózkodott. Margó György, a verseny titkára egyértelműen fogalmazott: — Ez a busz tulajdonképpen csak a védelmet fokozta, hisz, mint ahogy be is következett, megfékezte a tehetetlenül pörgő autót. Drapál engedéllyel parkírozott le itt, filmezett a busz tetejéről. Valami veszélyt mégiscsak jelenthetett, hisz — mint ahogy Moldován Tamás nyilatkozatából tudjuk — a busz tetejéről esett le az a csehszlovák fotós, aki később, a kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe ... — Sajnos, az ott tartózkodók többsége — szakzsargonnal fogalmazva — úgynevezett komálós volt. Vagyis nem az egyszerű nézők közül került ki, hanem valamilyen módon bennfentesnek számított. Az áldozatok között volt nyugdíjas versenybíró, autóversenyző és a fotós is autós specialista — mondta dr. Tandari János, a verseny egyik részvevője és szervezője. — Ön szerint mi történhetett Szabolcsfi Péterrel? — Egyelőre mi magunk sem tudjuk. Rutinos versenyzőről van szó, feltételezem, hogy műszaki hiba lehetett. A kocsi egyelőre zárolva van, amíg az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda meg nem vizsgálja. A balesetet szenvedett autóst, Szabolcsfi Pétert az Országos Idegsebészeti Intézetbe, az Amerikai útra szállították. Vasárnap délután, amikor fölkerestem, éppen aludt. Dr. Mikes György ügyeletes orvostól a következő tájékoztatást kaptam: — Szabolcsfi Péter koponyaalapi törést szenvedett. Nincs életveszélyben, a körülményekhez képest az állapota kielégítő. — Emlékszik a versenyen történtekre? — Nem, és erről nem is kérdeztük: ilyenkor az amnézia természetes állapot. Drapál János talán a leghitelesebb szemtanúk egyike. Annál is inkább, mert végig filmezte a történteket. — Az ön személye illetve autóbusza körül vita alakult ki, olyannyira, hogy közvetve önt is okolják a bekövetkezett balesetért ... — Engem ez mélyen felháborít. Engedéllyel tartózkodtam ott, ráadásul a halottak közül három nagyon jó barátom volt. — Ez csak azt a tényt erősíti meg, hogy a baráthoz kéredzkedtek oda, különben valahol a hegyoldalban lettek volna. Ráadásul a csehszlovák fotós a busz tetejéről esett le ... — Ez nem igaz. Bár ott lett volna, akkor most is élne. Sajnos, ő is, mint a többiek a zárt részre merészkedtek. Talán mert nem találták veszélyesnek. Én sem ítéltem egyébként annak, gondolhatja, ha fiamat is odaengedtem. Sőt, én magam is egy darabig onnan figyeltem a versenyt, de többször is visszazavartak a buszba, illetve annak tetejére. De tudja, milyenek az emberek, ha elküldik őket kétszer, visszamennek harmadszor is. — Ön szerint el lehetett volna kerülni a balesetet? Egyáltalán: biztonságosnak ítéli a pályát? — Biztonság? Ez csak akkor létezik, ha a nézők a pályán mindenütt legalább tizenöt méterre vannak az úttól és úgynevezett majomfogó is védi őket. Ilyen versenypálya viszont nincs Magyarországon. Mindazonáltal ez a tragédia olyan volt, mintha egy repülőgép lezuhanna, s pont a fejemre. Az abszolút véletlen... sőt, mondhatni, lehetetlen. Lehetetlen — mégis bekövetkezett. A népünnepélyre tervezett autóverseny tragédiába torkollott. Adódik a kérdés: ne rendezzünk hát autóversenyt? Úgy hiszem, hiba lenne erre a következtetésre jutni. A harmincezer érdeklődő, a majdnem száz induló fényesen bizonyítja: nagy az igény erre a sportra. A kiutat tehát nem a sportág háttérbe szorításában kell keresni. Németh Péter