Magyar Hírlap, 1985. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

& 1985. MÁJUS 2. CSÜTÖRTÖK­­ '90 NEMZETKÖZI POLITIKA ($bup y MdGYfjH fotRUp Megkontrázott kontrák Nicaraguának cselekvő szolidaritásra van szüksége MÉG MINDIG NEM ÜLT EL Reagan elnök múlt szerdai kép­viselőházi vereségének visszhang­ja. A nemzetközi sajtó Reagan „teljes kudarcáról”, az elnök „ed­digi legnagyobb külpolitikai vere­ségéről” beszél megfigyelők az „ágyúnaszád-politika” s az ame­rikai kormányzat egész latin­amerikai politikájának elutasítá­saként értékelik a képviselőház „lázadását”. Emlékezetes, Reagan elnök tíz­hetes, igen kemény kampányt ví­vott a nicaraguai ellenforradal­mároknak szóló katonai segély felújítása érdekében. Együtt és személyes beszélgetésekben kü­­lön-külön is igyekezett meggyőzni a törvényhozókat arról, hogy a kontrák megsegítésének feladása „zöld utat adna a szovjetek által támogatott agressziónak az ame­rikai kontinensen, amy végső so­ron az Egyesült Államok bizton­ságát fenyegetné”. Reagan hivat­kozott arra, hogy a Vatikán is tá­mogatja terveit (a Szentszék kénytelen volt cáfolatot kiadni), s még azzal a mumussal is elő­állt, hogy már jelenleg szovjet katonai személyzet van Nicara­gua harcok sújtotta körzeteiben. A tét, látszólag, 14 millió dol­lár (alig több, mint egy F–16-os harci gép ára) volt. Valójában sokkal többről volt szó: az ame­rikai törvényhozóknak arról kel­lett dönteniük, törvényesítsék-e azokat az erőfeszítéseket, amelyek egy szuverén, az Egyesült Álla­mokkal diplomáciai kapcsolatban álló ország törvényesen megvá­lasztott kormányának a megbuk­tatására irányulnak. (Már az is példa nélkül áll, és a nemzetközi együttélés szabályait sérti, hogy ez a kérdés napirendre, vitára ke­rülhetett a kongresszusban.) Vár­ható volt, hogy ennek felelőssé­gét a képviselők nem fogják vál­lalni. Éppen ezért próbálták a republikánus honatyák addig for­­málgatni, finomítgatni a terveze­tet, amíg a 14 millió dollár pusz­ta humanitárius segítségnyújtás­nak minősülhetett. (Tízmilliót nemzetközi segélyszervezetek kapták volna a nicaraguai mene­kültek támogatására, négymilliót pedig a Contadora-csoport által javasolt rendezési tárgyalások megvalósítására fordítottak vol­na.) A KÉPVISELŐHÁz végül még ezt a többszörösen módosított és finomított tervet is elutasította. A nicaraguai ellenforradalmáról semmiféle formában és semmi­lyen úton nem juthatnak hozzá a 14 millió dollárhoz. Az egyik nyugati hírügynökség szerint­ súlyos érvként hatott a képviselőházi vitában az a képso­rozat, amelyet a vita napján a Newsweek című hetilap közölt: a „konzervatív megfigyelőnek” minősített Frank Wohl négy ké­pen örökítette meg, hogyan vág­ják el az ellenforradalmi terro­risták egy sandinista katona nya­kát, akivel előzőleg megásatták a saját sírját. Köztudott, hogy Reagan elnök „testvéreinknek”, „a szabadság bajnokainak”, „a de­mokrácia harcosainak” szokta ne­vezni a nicaraguai ellenforradal­márokat, sőt, az egyik beszédében az amerikai függetlenségi küzde­lem hőseihez hasonlította őket. A Newsweek képsorozata és a kontrák gyakori atrocitásai azon­ban sokkal inkább­ a náci hóhé­rokkal való hasonlatosságot idé­zik fel. Hihető, hogy az amerikai tör­vényhozók valóban nem szívesen vállalják ezt a „testvérséget”. A Reagan-terv elutasításának azon­ban más, objektívabb okai is vol­­­tak. Közülük egy csokorra való: Ronald Reagan nem tudta iga­zán meggyőzni a törvényhozókat — vagy legalábbis nem eleget kö­zülük — arról, hogy az amerikai nemzetbiztonságot valóban köz­vetlenül fenyegetné Nicaragua. A törvényhozók azt sem hagy­ták figyelmen kívül, hogy Rea­gan terve támogatásához egyet­len egy latin-amerikai kormányt, államfőt sem tudott megnyerni. A Fehér Ház úgy vélte, hogy a sandinistákat engedményekre le­het kényszeríteni, ha a kontrák katonai nyomást gyakorolnak rá­juk. A kongresszusban viszont so­kan úgy látták, ez a stratégia ép­pen ellenkezőleg, a sandinista po­litika keményedésével jár. A képviselők nem tudták meg­bocsátani a kormányzatnak, hogy­ a CI­A szerepéről a nicaraguai ki­kötők elaknásításában ők az új­ságokból voltak kénytelenek ér­tesülni. Mostani elutasító dönté­sükkel meg akarták mutatni, hogy van egy határ, amelyet a tör­vényhozás tudta és jóváhagyása nélkül nem lehet átlépni. A KONGRESSZUS AZON TAGJAI, akik jártak Nicaraguá­ban és beszéltek a sandinista vezetőkkel — mint például köz­vetlenül a szavazást megelőzően Tom Harkin és John Kerry sze­nátorok —, meggyőződhettek Ma­nagua jó szándékáról, s mérsék­­lőleg léptek fel a vitában. Nyilvánvaló, hogy ez a szimbo­likusan csekély, 14 millió dollá­ros összeg nem oldja meg a nica­raguai problémát. Precedens és előjáték lehet azonban — vélhet­te sok törvényhozó — egyre na­­­gyobb összegekre vonatkozó ké­réseknek, ami már Vietnam, az ötvenezer áldozatot követelő dél­kelet-ázsiai kudarc emlékét idézi fel. A képviselőházi kudarc után a Reagan-csoport azonnal új stra­tégia kidolgozásába kezdett.■ Az elnök utasítást adott arra, hogy a kormány illetékes szakértői dol­gozzák ki olyan gazdasági, politi­kai és diplomáciai lépések ter­veit, amelyekkel fokozni lehet a nyomást Nicaraguára akkor is, ha a katonai fenyegetés nem növel­hető. Bizonyosra vehető, hogy, Washington most következő stra­tégiájában a gazdasági térdre­­kényszerítés kerül előtérbe. NICARAGUA GAZDASÁGI HELYZETE igen rossz. Miközben a kormány a költségvetés 40 szá­zalékát a védelmi képesség meg­őrzésére, illetve fokozására kény­telen költeni, egyre nagyobb az alapvető, létfontosságú fogyaszta­­tási cikkek hiánya. Az infláció hivatalosan 60 százalékos. A ter­melés — a kontrák szabotázsak­ciói következtében — 5—6 szá­zalékkal visszaesett, az ország legfontosabb valutaforrását je­lentő kávéból tavaly 30 százalék­kal kevesebbet szüreteltek, mint az előző évben. Külföldi jelenté­sek arra hívják fel a figyelmet, hogy Nicaraguában éhínség üt­heti fel a fejét. Az Egyesült Államok kihasz­nálja ezt a helyzetet. A kontrá­kat gazdasági szabotázsakciókra ösztönzi, ugyanakkor — amint a legfrissebb jelentésekből kiderül — teljes kereskedelmi embargót léptetett életbe Nicaraguával szemben. Megfigyelők arra is számítanak, hogy Reagan elnök a vezető tőkés országok Bonnban most folyó csúcstalálkozóján part­nereit is hasonló lépésekre akar­ja rábeszélni, ám ugyanezek a megfigyelők kevéssé tartják való­színűnek, hogy Nyugat-Európa erre hajlandó lenne. JELEN HELYZETÉBEN Nica­raguának politikai és gazdasági támogatás formájában is meg­nyilvánuló szolidaritásra van szüksége. Dániel Ortega államfő a hét végén nyolc európai szo­cialista országot érintő körútra indult. Ez a körút megfelelő al­kalom arra, hogy az érintett szo­cialista országok és Nicaragua megerősítsék kapcsolataikat, ve­zetőik áttekintsék, milyen módon önthető konkrét formába a fent említett cselekvő szolidaritás. Arató Gábor Belgrádban tárgyal Daniel Ortega Reagan teljes kereskedelmi embargót rendelt el Nicaragua ellen (MTI) A kétoldalú kapcsola­tokról és az időszerű nemzet­közi kérdések sorában minde­nekelőtt a közép-amerikai tér­ség helyzetéről volt szó a jugo­szláv—nicaraguai csúcsszintű tárgyalások kedden késő dél­után megtartott első fordulójá­ban. Veszelin Cjuranovics és Dá­niel Ortega, aki kedden délben érkezett hivatalos és baráti látogatásra Moszkvából Belg­­rádba, a véleménycsere során a kétoldalú kapcsolatok áttekinté­sekor a gazdasági együttműkö­dés elmélyítésére helyezte a hangsúlyt. Ortega ismertette azo­kat az erőfeszítéseket, amelye­ket Nicaragua tesz forradalma vívmányainak megőrzésére, a felmerült, kiváltképp gazdasági nehézségek leküzdésére. A kedden este a nicaraguai elnök tiszteletére adott díszva­csorán mondott pohárköszöntő­­jében a jugoszláv államelnök­ség elnöke kijelentette, hogy országa más el nem kötelezet­tekkel karöltve erőfeszítéseket tesz a közép-amerikai válság bé­kés rendezésére. Daniel Ortega szerdán előbb Ali Sukrijával, a JKSZ KB El­nökségének elnökével folytatott megbeszéléseket, este pedig foly­tatta tárgyalásait Veszelin Gyu­­ranoviccsal. Ronald Reagan amerikai el­nök szerdán totális kereskedel­mi embargót rendelt el a haladó nicaraguai rendszer ellen. Mint Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője, szerda délutáni, bonni sajtóértekezletén közölte, a ke­reskedelmi kapcsolatok meg­szakítása mellett az amerikai kormány felmondta a két ország barátsági, kereskedelmi és köz­lekedési szerződését, valamint leállította az Egyesült Államok és Nicaragua közötti légi- és hajóközlekedést. A bejelentett szankciók élet-­­beléptetéséhez -‘Tibrd­' volt' Szükség az amerikai kongresszus jóvá­hagyására. Az embargó elrendelésével Reagan növelni akarja a sandi­nista kormányra nehezedő nyo­mást. Az Egyesült Államok eddig Nicaragua legnagyobb tőkés ke­reskedelmi partnere volt, bár a Somoza-féle rezsim megdöntése óta az amerikai cégek jelentő­sen csökkentették a forgalmat. Tavaly Nicaragua 112 millió dollár értékben vásárolt árukat az Egyesült Államoktól és 57 millió értékben adott el termé­keket amerikai vállalatoknak, főként banánt, marhahúst, ká­vét és rákot. A nicaraguai cukor behozatalát az Egyesült Álla­mokba már korábban is erőtel­jesen korlátozták. A nicaraguai külkereskedelmi miniszter szerint az Egyesült Államok tervezett kereskedelmi blokádja nehéz helyzetbe hozná ugyan Nicaraguát, de nem biz­tosítaná a Washington által várt eredményeket. Alejandro Mar­tinez Cuenca az ANN nicara­guai hírügynökségnek adott nyi­latkozatában hangsúlyozta, hogy az amerikai rendelkezések nyo­mán Nicaragua újabb megszo­rító intézkedésekre kényszerül­ne, de — mint mondta —, „nyugtalanságra, belső lázongás­ra kár számítani”. Kedden befejeződött Mana­­guában a novemberben megvá­lasztott nemzetgyűlés (parla­ment) 5. ülésszaka. A törvény­hozó testület kedden törvényt hagyott jóvá arról, hogy meg­kegyelmeznek 114 — egyebek között ellenforradalmi tevékeny­séggel vádolt­­ személynek. Visszanyeri szabadságát a D­e­­mokratikus Konzervatív Párt 48 tagja, a Nicaraguai Munkásszö­vetséghez (CTN) tartozó 7 sze­mély, és az egykori somozista Nemzeti Gárda 50 tagja is. A most szabadlábra kerülők ere­detileg 2-től 7 évig terjedő bör­tönbüntetést kaptak. A nemzet­­gyűlés döntése a forradalom politikai jóindulatának a bizo­nyítéka — jelentette ki kedden Carlos Nunez, a parlament el­nöke. Sarney elnök fogadta a Brazil KP küldöttségét (ADN) Az évtizedek óta ille­gális Brazil Kommunista Párt küldöttségét fogadta hétfőn José Sarney brazil elnök az ország fővárosában. A küldöttség biztosítékot kért az elnöktől arra, hogy a párt ezentúl szabadon működhet. Az új brazil államfő nemrég egyéb­ként kiállt amellett, hogy pár­beszédet kell folytatni kivétel nélkül minden politikai erő­vel. A megbeszélésen Larney együttműködést ajánlott a Bra­zil Kommunista Pártnak olyan társadalmi, gazdasági és politi­kai kérdésekben, amelyek meg­oldása előmozdíthatja a de­mokrácia megszilárdítását, vala­mint a békét és a stabilitást az országban. A pártküldöttség úgy nyilatkozott, hogy támogatni fogja az elnöki intézkedéseket. Az elnöki palotában lezajlott találkozó fontos lépés lehet a Brazil Kommunista Párt műkö­désének törvényes engedélyezése felé — hangsúlyozta a küldött­ség. Bolgár-szíriai barátsági szerződés (MTI, BTA) Bulgária és Szíria barátsági és együttműködési szerződést kötött egymással. A dokumentumot kedden írta alá Damaszkuszban Hafez Asszad szíriai elnök és Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságénak főtitkára, a bolgár államtanács elnöke. Ezt megelőzően Asszad elnök még egy utolsó megbeszélést tar­tott a szíriai látogatáson tartózko­dó bolgár vezetővel. Mindkét rész­ről nagyra értékelték a csúcs­találkozó eredményeit, s ezután került sor az ünnepi aktusra, a két ország első ilyen jellegű, átfogó szerződésének az aláírá­sára. Bolgár tervteljesítés• Szolidabb, de nem könnyebb EGY RENDELET értelmében — amely április 1-én lépett ha­tályba — Bulgáriában heti egy pihenőnapon is dolgoznak azok a vállalatok, amelyek nem teljesí­tették első negyedévi terveiket. A gazdálkodó szervezeteknek, mi­nisztériumoknak és hatóságoknak teljes egészében mozgósítaniuk kell erőiket a lemaradások pót­lására, a népgazdasági tervben kitűzött növekedés biztosítására — állapítja meg a bolgár népgaz­daság első negyedévi tervteljesí­téséről április 26-án kiadott je­lentés. A nyolcadik ötéves tervidőszak utolsó évébe érkező bolgár nép­gazdaság egyedülálló fejlődést tudhat maga mögött, ötéves át­lagban 4,2 százalékos gazdasági növekedésre számítanak, még úgy is, hogy idénre — bolgár megfo­galmazás szerint — valamivel szolidabb, 4,1 százalékos nemze­­tijövedelem­-emelkedést tervez­tek. Most azonban — hangsú­lyozta Sztanics Bonev miniszter­elnök-helyettes a nemzetgyűlés előtt — minden egyes százalék mögött sokkal nagyobb abszoll­t összeg áll, mint az előző években. Ez utóbbi már egy intenzív fej­lődésre átállt gazdaság problé­mája, ahol,a további növekedést csak a belső tartalékok feltárá­sával lehet biztosítani. Éppen ezért tűzte célul az 1985. évi terv a munkatermelékenység 4,3 szá­zalékos emelését. Az Állami Tervbizottság elnöke beszámolójában a Bolgár Kom­munista Párt történelmi érdeme­ként jelölte meg, hogy ,,az impe­rialista körök részéről az ország­ra nehezedő gazdasági és politi­kai nyomás és a természet sze­szélyei ellenére’* folytatni tudta a nép életszínvonala szakadatlan emelésének politikáját. Ugyanak­kor megállapította azt is, hogy az eredmények még jobbak lenné­nek, ha a terv teljesítését nem befolyásolta volna néhány szub­jektív hiba. Még mindig nem történt meg a várt fordulat a termékek és a lakossági szolgál­tatások minőségének javításában, lassan csökken a nem szabvá­nyos és a reklamációt kiváltó ter­mékek mennyisége. Sok a befe­jezetlen építkezés, nem tartják be az átadási határidőket és a terve­zett kapacitást. Torzulások for­dultak elő a munkaszervezésnél, a brigádelszámolás bevezetésénél. AZ ÉLETSZÍNVONAL emelé­se — Todor Zsivkov szavai sze­rint — „a tervezés kiindulópont­ja és végső célja”. A reáljövede­lem 3 százalékos fejlesztésével, valamint a vásárlóerő és az áru­alapok jobb összhangjának meg­teremtésével 1985-ben egy lakos­ra számítva 72 kilogramm hús, 140 kilogramm gyümölcs, tejből és tejtermékből 222 liter fogyasz­tást kívánnak biztosítani. A ha­zánkkal közel azonos lélekszámú Bulgáriában idén száz híján het­­venkilencezer lakás épül. A tervben előirányzott fogyasz­tásnövekedés — hangsúlyozzák Szófiában — mindenkitől foko­zottabb erőfeszítést követel. „A társadalmi-gazdasági fejlesztés egész frontján fel kell tárni a lehetőségeket, a tartalékokat, és aktívan fel kell használni azokat — olvasható a bolgár Központi Statisztikai Hivatal jelentésében. Annál is inkább, mert a tavalyi szárazságot rendkívül kemény tél követte. Kevés csapadék hullott az idei év elején is, és megcsap­pantak az energiatermelésre for­dítható vízkészletek. Ugyanakkor megállapították, hogy sok válla­lat nem megfelelően készült fel a kedvezőtlen körülmények miatt előállott helyzetre, később pedig nem hozták meg a kellő intézke­déseket a nehézségek leküzdésére. Komoly a lemaradás a munka termelékenységének fokozása te­rén — állapítják meg a jelentés szerzői —, bár a lemaradás nem általános. Egyes gépipari ágaza­tokban túlteljesítették a tervet, míg villamos energiából és egyes kohászati termékekből nem si­került előállítani a szükséges mennyiséget, összességében az ipar első negyedév­ tervét 97,2 százalékra teljesítette, az állatte­nyésztés eredményei pedig még az előző évitől is elmaradnak, aminek következtében csökkent a hús és a tej felvásárlása. Nem véletlen, hogy az állattenyésztés intenzívebbé tétele az egyik köz­ponti témája volt az Országos Ag­rár­ipari Szövetség március vé­gén megtartott második kong­resszusának is. Az ott elfogadott határozat értelmében a legfonto­sabb feladat a takarmány-előál­lítás fokozása. A gabonatermelés­re pedig már az 1990-es célt is megjelölték: a hozamot 25—30 százalékkal kell növelni — ter­mészetesen itt is a munka terme­lékenységének javításával. MINDEN BOLGÁR tudatában kell legyen annak — fogalmazta meg az állampolgároktól elvárt legfontosabb magatartást Georai Karaulanov, a szakszervezetek szociális ügyekért felelős titkára egy fővárosi lapnak adott inter­jújában­­, hogy életszínvonala csak akkor javul, ha munkájának minőségét javítja. a. v. g.

Next