Magyar Hírlap, 1985. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

2 1985. október 1. kedd Kádár János baráti munkalátogatása Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára Gus­­tav Hutáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság elnökének meghívására 1985. szeptember 30-án ba­ráti munkalátogatást tett a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­ban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélések során a két párt vezetője kölcsönösen tájékoztatta egymást az országaikban folyó szocialista építőmunkáról. Kádár János áttekintést adott az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. Gustáv Husák is­mertette a CSKP XVII. kongresz­­szusa előkészítésének menetét. Megvitatták a két marxista-le­ninista párt és baráti ország együttműködésének helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit. Véle­ménycserét folytattak a nemzet­közi helyzet, valamint a nemzet­közi kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseiről. Kádár János és Gustáv Husák megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar—csehszlovák kap­csolatok magas szintűek és tar­talmasak, a marxizmus—leniniz­­mus és a szocialista internaciona­lizmus elvei alapján sokoldalúan gazdagodnak és kedvezően járul­nak hozzá a két ország szocialista fejlődéséhez Megerősítették, hogy a két párt szilárd törekvése a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyítése az élet vala­mennyi területén. Nagy jelentősé­get tulajdonítanak annak, hogy mindkét ország a gazdasági fej­lődés gyorsítására, a népgazdaság tervszerűségének és a termelés hatékonyságának növelésére, a szocializmus társadalmi vívmá­nyainak, eszmei és szellemi érté­keinek kibontakoztatására törek­szik a közös tapasztalatok, a szo­cialista építés általános törvény­­szerűségei és a nemzeti sajátossá­gok figyelembevételével. Megbeszéléseik során megkü­lönböztetett figyelmet fordítottak a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közötti gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működésre. Kedvezően értékelték az 1986—1990. közötti évekre szóló népgazdasági tervek eredményes egyeztetését, ami az árucsere to­vábbi dinamikus növelését teszi lehetővé. Kölcsönösen hangsú­lyozták, hogy érdekeltek a két or­szág közötti gazdasági együttmű­ködés korszerű formáinak továb­bi feltárásában és bővítésében, a kooperáció és a szakosítás fejlesz­tésében. Támogatták a KGST- tagországok 1984. júniusi felső szintű értekezletén elfogadott program következetes megvalósí­tását. Halaszthatatlan feladatnak tekintik, hogy a szocialista közös­ség országainak műszaki-tudomá­nyos haladását átfogó intézkedé­sekkel meggyorsítsák. Pozitívan értékelték a kétolda­lú kulturális, oktatási és tudomá­nyos kapcsolatokat, a megyék, to­vábbá a termelő vállalatok kö­zötti közvetlen együttműködés fejlődését és állást foglaltak azok további előmozdítása mellett. Hangsúlyozták, hogy a lenini nemzetiségi politika következetes megvalósulása a két szomszédos országban elősegíti Magyarország és Csehszlovákia népes testvéri szövetségének megszilárdítását. A nemzetközi helyzet értékelése során Kádár János és Gustáv Hu­sák egyetértett abban, hogy a vi­lágban kialakult jelenlegi feszült­ségekért elsősorban az amerikai imperializmus, a NATO szélsősé­ges körei viselik a felelősséget: a katonai-hadászati egyensúly megbontására, az erőfölény meg­szerzésére törekszenek és a fegy­verkezési verseny fokozását eről­tetik a népekre. Napjaink meg­határozó igényeként jelölték meg a világűr militarizálásának meg­akadályozását. Az MSZMP és a CSKP KB fő­titkára határozott támogatásáról biztosította a Szovjetunió nagy jelentőségű békekezdeményezé­seit. Nagyra értékelték a Szovjet­uniónak­­ valamennyi atomfegy­ver-kísérlet egyoldalú morató­riumára hozott döntését és a koz­mikus térség békés célú haszno­sítására vonatkozó együttműkö­dési javaslatát. Kifejezték remé­nyüket, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelső veze­tőinek tervbe vett találkozója hozzájárul a nemzetközi helyzet általános javulásához, a világbé­ke megőrzéséhez. Hangsúlyozták eltökéltségüket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság a Varsói Szerződés tagálla­maiként tevékenyen kiveszik ré­szüket a szocialista országoknak a nemzetközi feszültség csökken­tését, a nemzetközi biztonság erő­sítését, az enyhülés politikájának európai és világméretű érvénye­sítését célzó közös erőfeszítései­ből. Aláhúzták, hogy a célok el­érése szempontjából alapvető je­lentősége van a szocialista közös­ség országai egységének és össze­­forrottságának. Szolidaritásukat fejezték ki Ázsiának, Afrikának és Latin- Amerikának az imperializmus, a neokolonializmust, a faji megkü­lönböztetés ellen, a politikai és gazdasági függetlenség megszilár­dításáért küzdő népeivel. Kádár János és Gustáv Husák találkozója szívélyes, elvtársi lég­körben zajlott le. Megerősítette a kétoldalú kapcsolatok helyzetének értékeléséről és távlati fejleszté­séről, valamint a békéért és tár­sadalmi haladásért folytatott harc feladatairól vallott nézetek teljes egységét. Hozzájárult az MSZMP és a CSKP, a Magyar Népköz­­társaság és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság közötti hagyo­mányos barátság és együttműkö­dés megszilárdításához. Kádár János baráti látogatásra hívta meg Gustáv Husákot, aki azt köszönettel elfogadta. Heves csatározások Tripoliban (MTI) A fővárosban, Bejrútban vasárnapra némileg helyreállt a nyugalom, s a viszonyok lehető­vé tették a nemzetközi repülőtér újbóli megnyitását, a forgalom felújítását is. Előző nap igen sú­lyos, s csak az augusztusi „há­romnapos háború” hevességéhez mérhető ágyúpárbajt vívtak a muzulmán hazafias erők a hadse­reg jobboldali vezetésű alakulatai­val. A hétórás kölcsönös bombá­zás során meszehordó ágyúk lö­vedékeinek tucatjai, aknák, raké­ták százai érték a sűrűn lakott városnegyedeket. Az észak-libanoni Tripoli bir­toklásáért immár 15 napja folyik a küzdelem. Miután a közvetítési ksérletek kudarcba fulladtak a hét végén, s az iszlám funda­mentalisták elutasítottak minden kompromisszumot, a nehézfegy­verekkel vívott harc újult erővel lángolt fel. Helyszíni jelentések szerint a csaták hevessége és az okozott rombolások messze felül­múlták az 1983 őszén a kikötő­várost sújtó palesztin belhábo­­rúét. A két fő szemben álló erő, az Iszlám Egyesítési Mozgalom és az Arab Demokratikus Párt vasárnap is offenzívák és ellen­támadások sorát indították, s eb­ben az utóbbi fegyveresei kisebb területeket hódítottak meg. A közvetlen konfrontációban mint­egy 8—10 ezer ember vett részt. Tájkép puccs után Tábornokok alkonya VIHAR EGY TEÁSKANNÁ­BAN — összegezte véleményét a thaiföldi főváros egyik angol nyelvű lapja a közelmúltban lezajlott államcsínykísérletről. Némiképp hasonlóan értékelt a brit Economist is, amely a kö­vetkező rímet adta a bangkoki eseményekről beszámoló cikké­nek: „A thai pilecsókat befeje­ző puccs”. A lap a zendülés gyors és látványos kudarcából azt az optimista következtetést vonta le, hogy Thaiföldön el­múltak már azok a napok, ami­kor a kormányzattal elégedet­len tábornokok, egyszerűen az utcákra vezényeltek néhány tankot sérelmeik orvoslására. Valóban stabilizálódott volna hát a polgári kormányzás a dél­kelet-ázsiai országban? Az el­múlt fél évszázad tapasztalatai­nak fényében — az abszolút monarchia megdöntése. 1932 óta 15 államcsíny zajlott le — indokolatlannak tűnik a túlzott optimizmus ... Tény mindenesetre, hogy a szeptember 9-i zendülés elfojtá­sa nem okozott különösebb gon­dot a hatalom birtokosainak. A már idézett Economist szerint egy thaiföldi államcsíny sikeré­hez három feltétel szükséges, s a puccsisták most ezek egyiké­vel sem rendelkeztek. A király nem támogatta akciójukat, a hadsereg nagyobbik részét nem tudták a maguk oldalára állí­tani és végül, de nem utolsó­sorban, a lakosság elégedetlen­sége sem ért el olyan fokot, hogy bárki is fegyvert fogott volna mellettük. Pedig jól idő­zítették fellépésüket: Prem mi­niszterelnök Indonéziában, Arb­­hi­ tábornok, a fegyveres erők főparancsnoka pedig nyugat­európai körúton tartózkodott. Az összeesküvésbe bizonyára jó néhány főtisztet is bevontak, különben ugyanis aligha kép­zelhető el, hogy Manoon ezre­des, a felkelők vezetője, aki mindössze három nappal koráb­ban érkezett haza az Egyesült Államokból, el merte volna in­dítani az akciót. (Annál is való­színűbb e feltevés, mert ő már saját tapasztalatokkal is rendel­kezett e téren: kiemelkedő sze­repet játszott a legutóbbi, 1981 tavaszán lezajlott , és hasonló sorsra jutott — puccskísérlet­ben is. Az ezredest kizárták a fegyveres erők kötelékéből, de azért megőrizte jó kapcsolata­it egykori kollégáival és be­osztottjaival ...) ELEINTE úgy tűnt, hogy minden megy, mint a karika­­csapás. Hajnalban Manoon hí­vei gyorsan elfoglalták az ál­lami rádiót, s ezen keresztül közölték a lakossággal, hogy „a romló gazdasági helyzetre való tekintettel” az általuk szerve­zett „Forradalmi Párt” vette át a hatalmat. Rövidesen azonban csalódniuk kellett: ismételt fel­hívásaik ellenére mindössze 22 tank és 500 katona csatlakozott hozzájuk. Ez aztán meg is pe­csételte a sorsukat; 12 óránál tovább nem tudták magukat tartani. A puccs véráldozat nélkül végződött­­volna (a thai­földi hagyományoknak megfe­lelően), ha a felkelők nem pró­bálják meg mindenáron elhall­gattatni a hadsereg rádióját, amely fegyverletételre sürgette őket. Négy tank azonban hirte­len tüzet nyitott az adó épüle­tére, amelynek oltalmából az NBC tudósítója filmezte az eseményeket. Kamerája csak 50 másodpercig működhetett. Egy sorozat a helyszínen kiol­totta a tapasztalt újságíró éle­tét, munkatársa és két katona pedig a kórházban halt meg. A nyilvánvaló kudarc után a felkelők elhagyták tankjaikat, amelyeket a gyerekek vettek azonnal birtokukba. Manoon ezredes, akinek a legutóbb megkegyelmeztek, Szingapúrba menekült, állítólag egy repülő­tiszt elengedése fejében hagy­ták futni. Mindezek után joggal felme­rül a kérdés: miben bíztak az államcsíny szervezői? Remé­nyeiket kudarcuk ellenére sem lehet teljesen alaptalannak ne­vezni. A hadseregben felhábo­rodást keltett, hogy legutóbb kizárólag a Prem-kormány iránt maradéktalanul lojális tiszteket léptettek elő és az is éles vissz­hangot váltott ki, hogy a ható­ságok a nyilvánosság elé tártak egy pénzügyi panamát, melybe tábornokok is belekeveredtek. Tulajdonképpen azonban azóta suttognak a fegyveres erők re­­vansáról, hogy módosították az alkotmányt: az új paragrafus megfosztotta az ország irányítá­sában hagyományosan kulcssze­repet játszó főtiszteket attól a joguktól, hogy kormányzati tisztségeket töltsenek be. A JELEK SZERINT azonban a tábornoki kar maga is erősen megoszlik abban a kérdésben, hogy érdemes-e határozottab­ban fellépnie a jelenlegi admi­nisztráció ellen. Az elégedetle­nek terveinek meghiúsulásában fontos szerepet tölt be Prem miniszterelnök személye; nálá­nál tekintélyesebb jelöltet az „ifjútörökök” sem tudnak állí­tani. Prem kétségkívül szeren­csés helyzetben van: mivel va­laha maga is tábornok volt, szo­ros szálak fűzik a hadsereghez, de a polgári politikusok több­sége is elfogadja őt. Tekintélyét növeli, hogy az uralkodó töké­letes bizalommal van iránta: tavaly novemberben, amikor a thai pénznem, a baht 15 szá­zalékos leértékelése kisebb po­litikai vihart kavart, a király látványos gesztusként meghívta rezidenciájába. Bangkoki politikai körökben most leginkább azért panasz­kodnak, hogy a puccskísérlet újabb csorbát ejtett a demok­ratizálódást hangsúlyozó Prem­­kormány nemzetközi tekinté­lyén. A közvélemény viszont azt várja, hogy újabb intézke­désekkel szűkítsék a hadsereg potenciális szerepét. „A fegy­veres erők túlságosan sokáig­­folytatták játékaikat, most már eljött a leszámolás ideje” — fo­galmazta meg sokak vélemé­nyét egy magas rangú kor­mánytisztviselő a Newsweek tudósítójának. A realitások azonban azt sugallják, hogy a generálisok tartogatnak még néhány meglepetést a tarso­lyukban ... Egedy Gergely NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Gorbacsov üdvözlete az SZVSZ ülésszakához (MTI) A Szakszervezeti Világ­­szövetség Főtanácsának üléssza­kához intézett üdvözletében Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára nagyra értékeli a 206 mil­lió dolgozót tömörítő szervezetet, s hangsúlyozza: a szocialista or­szágokban a szakszervezetek egy­re jelentősebb szerepet játszanak a társadalmi-politikai életben, aktívan közreműködnek az új tár­sadalom építésében és fejleszté­sében, sokirányú tevékenységet fejtenek ki, a dolgozók érdekei­nek megfelelően. Reagan javaslata tőkés csúcsra (MTI) Ronald Reagan amerikai elnök javasolta, hogy hat másik fejlett tőkés ország vezetőivel együtt „október végén” New Yorkban tartsanak találkozót. A cél a novemberi genfi szovjet— amerikai csúcstalálkozó előkészí­tése — közölte hétfőn Washing­tonban a Fehér Ház szóvivője, Edward Djerejian. A találkozón az Egyesült Államokon kívül Nagy-Britannia, Kanada, Francia­­ország, Olaszország, a Német Szö­vetségi Köztársaság és Japán ve­zetői vennének részt. A szóvivő szerint a „munkajellegű találko­zóra” szóló meghívást még „nem minden vezető fogadta el”. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság ünnepén A Kínai Népköztársaság meg­alakulásának 36. évfordulója al­kalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György. „ Harminchat évvel ezelőtt Föl­dünk legnépesebb országával gya­rapodott a szocialista világrend­szer. Ezen a napon, 1949. október 1-én kiáltották ki a Kínai Nép­­köztársaságot. A több ezer éves történelemmel rendelkező egyko­ri birodalomban a meglévő szét­húzó erőket fel kellett számolni, a hatalmas országot egységes egésszé kellett kovácsolni, oly mó­don, hogy közben a gazdaságot fejlesztve leküzdjék a több évszá­zados elmaradást. Az új társadal­mi rendszer építése, a szocializ­mus alapjainak lerakása rendkí­vül bonyolult körülmények között ment végbe. Kína új vezetése fél­feudális viszonyokat, a második világháború alatt lerombolt gaz­daságot örökölt. A hatalmas ország sajátságos helyzetét figyelembe véve igye­kezett a szocializmus alapelveit a Távol-Kelet adottságaira alkal­mazni. A kezdeti nagy lendület és a szocialista országok segítsége történelmi jelentőségű eredménye­ket hozott. Az alapvető iparágak­ban — 1949-hez viszonyítva — három év alatt megduplázódott a termelés, javultak a lakosság életkörülményei. Állami tulaj­donba vették a bankokat, a vas­a Minisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Li Hszien-Nien ál­lamelnököt és Csao Ce-jangot, az Államtanács elnökét, úti közlekedést, a nehézipari vál­lalatok nagy részét, a kereskedel­mi hálózatot. Később azonban a túlzottan ambiciózus, voluntarista tervek — amelyek a gazdaság erőltetett ütemű fejlesztésével akartak bá­zist teremteni Kína sajátos poli­tikai irányvonalához — kudarcot vallottak, súlyos károkat okozva a kínai népgazdaságnak. A siker­telenségek ellentéteket okoztak az ország vezető politikusai között, melynek során azok az erők kerül­tek felül, amelyek önkényesen ki­szakították Kínát a szocialista or­szágok közösségéből. Ez megosz­totta a világ kommunista és mun­kásmozgalmát, egyúttal súlyos ká­rokat okozva a Kínai Népköztár­saság társadalmi fejlődésének is. A hetvenes évek végére meg­erősödött a kínai vezetésnek az a szárnya, amely reálisan mérte föl az ország gazdasági lehetőségeit, és ennek alapján jelölte ki a fej­lődés további útját. Nemzeti ün­nepén sok sikert kívánunk a kí­nai népnek a szocialista építés te­rületén. Bízunk benne, hogy or­szágaink kapcsolatai a proletár nemzetköziség elvei alapján to­vább fejlődnek. Amerikai:Jordan eszmecsere a közel-keleti válság megoldásáról (MTI) Reagan és Husszein hét­fői megbeszélésén a jelek szerint nem sikerült teljesen egyeztetni az álláspontokat a Washington ál­tal kezdeményezett közel-keleti tárgyalásokkal kapcsolatban. Bár a két államfő a tárgyalást követő­en csak igen röviden nyilatkozott erről, mindketten utaltak arra, hogy Jordánia „meghatározott körülmények között” hajlandó a közvetlen béketárgyalásra Izrael­lel. Husszein ezt úgy értelmezi, hogy széles körű nemzetközi kon­ferenciát kell összehívni minden érdekelt fél, így a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet és a közel­­keleti kérdésben érdekelt Szov­jetunió részvételével, s ennek ke­retében lehetne megtartani a köz­vetlen tárgyalást Izrael és egy jordániai—palesztinai tárgyaló küldöttség között. Washington és Tel Aviv mereven ellenzi a PFSZ részvételét s nem akarják megen­gedni azt sem, hogy a Szovjetunió bekapcsolódjék a rendezésbe. EGK-viták Párizs feltételekhez köti a spanyol és a portugál belépést (Reuter) Franciaország addig nem hajlandó ratifikálni Portu­gáliának és Spanyolországnak az EGK-hoz való csatlakozását, amíg a jelenleg 10 tagország nem fo­gad el egy külön gazdasági segít­ségnyújtási tervet a mediterrán országok számára. Ezt több tag­ország diplomatája a hét végén közölte Brüsszelben. Franciaor­szág — amelynek álláspontját az európai közösségek bizottsága is támogatja — úgy véli, hogy a portugál és spanyol csatlakozás olyan súlyos hatásokkal járhat néhány ország, így például Ma­rokkó és Tunézia gazdaságára, hogy az politikai zavargásokkal is fenyegethet. A francia kormány ezért a tagországokkal tartott nem hivatalos megbeszéléseken azon aggodalmának adott hangot, hogy nem lesz képes elfogadtat­ni a törvényhozással az ibériai országok csatlakozására vonatko­zó szerződést, hacsak az EGK nem járul hozzá a mediterrán or­szágok különleges elbírálásához — mondották a diplomaták. Gyakorlatilag a Földközi-tenger partján fekvő valamennyi ország­nak — így Tunéziának, Marok­kónak, Izraelnek, Ciprusnak, Li­banonnak, Egyiptomnak — olyan megállapodása van az EGK-val, amelynek értelmében számos ag­rártermék, mint például a bor, citrusfélék, olívaolaj, burgonya, paradicsom közös piaci exportjá­nál kedvezményt élveznek. Heves összecsapások Tüntetéshullám az NSZK-ban (ADN) Antifasiszta tüntetők és­ rendőrök csaptak össze vasárnap az NSZK több városában, miután szombaton egy rendőrautó halál­ra gázolt egy náciellenes felvo­nulót. Vasárnap — a rendőrter­ror elleni tiltakozás jegyében — újabb tüntetést tartottak Frank­furt belvárosában, s ez ismét he­ves összecsapásokhoz vezetett. Két felvonuló megsebesült. Günter Sare halála miatt Hamburg Alto­na negyedében, Münchenben, Freiburgban és Nyugat-Berlin belvárosában is tüntetésekre ke­rült sor. VT­I Eltérő benyomások Washingtonban a várható új szovjet javaslatokról (MTI) Az amerikai kormányzat jó előre igyekszik csökkenteni azoknak az új javaslatoknak jelentő­ségét, amelyeket a Szovjetunió terjeszt elő e héten a két ország között Genfben folytatódó leszerelési tanácskozáson. Kenneth Adelman, a Fegyverzetel­lenőrzési és Leszerelési Hivatal elnöke az NBC te­levíziónak adott hétfői nyilatkozatában azt mon­dotta, hogy ezek a javaslatok várhatóan „egyolda­lúak” lesznek, „meg akarják őrizni a szovjet fö­lényt” a hadászati fegyverek terén és ugyanakkor meg akarják gátolni az Egyesült Államokat a „Ha­dászati Védelmi Kezdeményezés" — az űrfegyver­kezési program — végrehajtásában. Adelman, épp­úgy mint vasárnap Schultz külügyminiszter és Perle hadügyminiszter-helyettes, azt hangoztatta, hogy Washington nem hajlandó feladni az űrfegyverke­zés „kutatási” szakaszát, azt azonban nem fejtette ki világosan, hogy ebbe a szakaszba belefoglalják-e a fegyverek kipróbálását. Robert Mcfarlane, Reagan elnök nemzetbizton­sági tanácsadója egy ugyancsak hétfő reggeli te­levíziós nyilatkozatában, amelyet a CBS televíziós hálózat sugárzott, már valamivel óvatosabban szólt a szovjet javaslatokról, bár ő is azt mondotta, meg kell vizsgálni, hogy azok nem törekszenek-e „egy­oldalú szovjet fölény” megtartására a szárazföldi telepítésű hadászati interkontinentális rakéták terén és nem korlátozzák-e egyoldalúan az Egyesült Ál­lamokat az új fegyverek kifejlesztésben. McFarlane utalt Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának küszöbön álló franciaországi láto­gatására és azt mondotta, hogy „meg kell őrizni a nyugati szolidaritást” az űrfegyverkezés kérdésé­ben. Mint ismeretes, a francia kormány, ahogy az legutóbb Rea­d Dumas külügyminiszternek az ENSZ-közgyű. ülésszakán elmondott beszédéből is kiderül, nem ért egyet Washington űrfegyverkezési terveivel és azt hangoztatja, hogy meg kell aka­dályozni a veszélyes új űrfegyverkezési versenyt. Washingtdonban attól tartanak, hogy Gorbacsov lá­togatásé­­ozt álmából Párizs formálisan is támogat­ni fogja a­ *-S)vjetunió erre vonatkozó javaslatait. A banditatámadás visszhangja Belgiumban (MTI) Belgium közvéleményét változatlanul mélységesen nyugta­lanítja a péntek este egy félórán belül elkövetett két banditatáma­­dás. Brüsszeltől nem messze, a Delhaize üzlethálózathoz tartozó, egymástól negyedórás autóútra fekvő két ABC-áruház pénztárát a 20 és 21 óra közti csúcsforga­lomban álarcos fegyveres bandi­ták kirabolták, és túszokkal fe­dezve magukat nyomtalanul el­tűntek. Helikopterek támogatásával Malaysia­ támadás a Fülöp-szigetek ellen? (AP) Egy Fülöp-szigeteki kato­nai közlemény szerint négy ma­­laysiai naszád helikopterek tá­mogatásával támadást intézett egy, Manilától 650 kilométerre délre fekvő sziget muzulmán te­lepülése ellen. A Zamboangában hétfőn kiadott jelentés azt állítot­ta, hogy „a malaysiai katonák 53 polgári személyt megöltek, vagy túszként magukkal vittek” a csü­törtöki támadás során. Az AP hírügynökség jelentése az akciót egy rablótámadással hozza össze­függésbe, amelyet egy héttel ez­előtt követtek el Fülöp-szigeteki kalózok malaysiai felségterületen.

Next