Magyar Hírlap, 1985. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

A helyiséggazdálkodási jogszabály módosítása (3. oldal) Csapdába csalt energia (5. oldal) X­G­­T­. 1 k 1 Könyvvásár Ez az írás megjelenhetett volna egy héttel ezelőtt is, és megje­lenhetne öt nap múlva is. A téli könyvvásárnak ugyanis nincs kötött ideje: akkor kezdődik, amikor az első vásárló a kará­csonyi ajándékozásra gondol, és akkor fejződik be, amikor a ke­resettebb könyvek utolsó példá­nyait a gyűjtők kivadászták. (Te­gyük mindjárt hozzá, hogy ez a karácsonyi vásár ez idén is ma­gában foglalja a gyermekkönyv­hetet: ennek eseménysorozata a jövő héten zajlik.) Ahhoz képest, hogy szokás mostanság a könyvkiadás vál­ságáról beszélni, a választék mégis igen bőséges. Mintha a kiadók máris megfogadták volna a több felől elhangzott tanácso­kat, és jobban figyelembe vet­ték volna a vásárlók igényeit. Ami annál is fontosabb, mert a könyvásárlási tendencia nem emelkedik, hanem stagnál. Ám mivel a könyvárak emelkedtek, ugyanezért a pénzért keve­sebb könyvet tudunk vásárolni. Ugyanakkor csökken az olvasás­ra fordított idő is; egyre több az olyan kötet, amelybe az ol­vasó csupán belelapoz vagy a számára fontos fejezeteket, szó­cikkeket nézi át. Ehhez alkal­mazkodik a vásár kínálatának az a jelentős része, amely kézi­könyveket, gyűjteményeket, lexi­konokat és monográfiákat foglal magában­­ az otthoni kézi­­könytár számára. Még mindig jól érzékelhető a történelmi tájékozódás igénye, és ezt is jól követik a kiadvá­nyok; igen sok a néprajzi, kul­­túrhistóriai, m­ű­vé­szettö­rté­n­eti anyag, éspedig szép kiállítás­ban. A Helikon példája arra ösz­tönözte a többi kiadót, hogy megkeresse a módját, miként le­hetne lényeges költségtöbblet nélkül ugyanazt a könyvet csino­sabb külsőben megjelentetni. Valamelyest csökkent a kíhárlat­­ban az „önismétlés”, magyarán az életmű sorozatok nehezebben eladható kötetei. Növekedett viszont az úgyne­vezett praktikus kiadványok szá­ma. A barkácsmű­helyekben, a háztartásban felhasználható kö­teteké . Ha a kiadókat egyenként vesszük, kiegyenlítetten gazdag kínálatot találunk, amely már ősz óta folyamatosan ezt a téli akciót célozza meg. Mégis kü­lön kell szólnunk a Móra Könyv­kiadó figyelmes és színes válasz­tékáról; gyermekkori újkia­dó­n­k megújult kiadáspolitikája mos­tanra mutatta fel első gyümöl­cseit. S ez annál is örvendete­­sebb, mert a karácsony mégis­csak a gyermekek ünnepe első­sorban. Lukácsy András Vízilabda-kupadöntők A Vasas: igen, a BVSC: majdnem Két vízila­bdacsapatunk ját­szott szombaton kupadöntő visz­­szavágókat. A Kupagyőztesek Európa Kupájában szereplő Va­sas próbálkozását­ kísérte siker, az angyalföldi együttes egygólos előnnyel érkezett Pitestibe, és ezt meg is tudta tartani. A visszavá­gó eredménye: Vasas—Dinamo Bukarest 10:10 (3:3, 2:2, 3:3, 2:2). A Vasas a következő összeállí­tásban játszott: Nemes — Földi (1) , Kenéz (2), Budavári (1), Kuncz (2), Méhes (1), Mészáros (2) . Csere: Jacsó (1). A Vasas 22:21-es összesített gólkülönbséggel lett a KEK győz­tese. Munkatársunk telefonjelentése Nyugat-Berlinből. Marseille, Veendaal, Dubrov­nik, Budapest, Nyugat-Berlin. Ebben az öt városban szerepelt a BVSC vízilabdacsapata a BEK idei küzdelmei során. A leját­szott tíz mérkőzésből kilenchez szép emlékek fűződnek, az utol­sót viszont jó volna feledni. A vasutas gárda kétgólos előnnyel érkezett a Spandau 04 elleni fi­nálé visszavágójára, az otthoni 9:7-es győzelem azonban kevés­nek bizonyult. A vendéglátók szombaton 7:4 (2:1, 0:1, 3:1, 2:1) arányban győztek és ezzel — im­már második alkalommal — el­hódították a legrangosabb euró­pai trófeát. Nehéz leírni, hogy micsoda ün­neplés volt a schönebergi uszo­dában. A Spandau 04 játékosait, akik egyébként az NSZK válo­gatottjának gerincét alkotják, uj­jongva éltette a közönség, Alfred Balent, a mesterüket pedig szin­te szétszedték az újságírók. A szakvezető, aki 1967 óta irányítja a nyugat-berlini pólósokat, azt tervezte: sikerük esetén hangot ad annak, hogy a Spandaunak miért nincs saját uszodája, önál­ló klubháza, de végül is az öröm pillanatai feledtették a gondokat, és elmaradt a panaszáradat. Az edző in­kább a siker titkáról be­szélt. A BVSC játékosai eközben el­tűntek a medence partjáról. Mol­nár Endre vezető edzővel az élen elvonultak az öltözőbe, és ott búslakodtak. Volt miért. Ha a csapat csak megközelítette volna azt a teljesítményt, amit egy hete a Spandau ellen nyújtott, akkor biztosan hazavihette volna a ku­pát, de szombaton mélyen a tu­dása alatt játszott. Negyedenként mindössze egy gólt szerzett az együttes, ami rendkívül kevés. Ha a Spandau 04 igazán jó for­mában lett volna , mert tárgyi­lagosan meg kell állapítani, hogy a vendéglátó többet tud —, akkor kiütéses vereség következik be. Mivel a Spandau 04—BVSC összecsapás óta már eltelt egy nap, volt idő részletesen elmenni, vajon mivel magyarázható a ma­gyar csapat gyenge játéka. Mint (Folytatás a 8. oldalon) 1985. december 2. hétfő POLITIKAI NAPILAP 18. évfolyam 282. szám Szakszervezeti kongresszusok Napirenden a bányászat és az egészségügy­­ Megyei küldöttértekezletek Két szakmai szakszervezeti kongresszus tanácskozott szom­baton és vasárnap. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének 23. kongresszusa a tatabányai Népházban, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének 9. kongresszusa pedig az MSZMP bu­dapesti, XIII. kerületi bizottságának székházában tanácskozott. Szombaton hat megyében tartották meg a szakszervezetek kül­döttválasztó értekezletét. Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára A bányászok biztosították a lakosságnak szükséges szenet Szombaton a tatabányai Nép­házban megkezdődött a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek 23. kongresszusa. A 350 kül­dött és a 150 meghívott tanács­kozásán részt vett Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Baranyai Tibor, a SZOT főtitká­ra és Kapolyi László ipari mi­niszter is. Kovács László, a szakszerve­zet főtitkára beszámolt a legutób­bi kongresszus óta végzett mun­káról. Egyebek között hangsú­lyozta, hogy az előző kongresz­­szus határozatában megfogalma­zott tervek többsége megvalósult. Ha kisebb elmaradásokkal is, de tervszerűen folynak az új szénbányászati beruházások, a szénhidrogén-bányászatban az alapkutatások bővítése mellett felerősödött a másodlagos és har­­madlagos termelés szervezése, az érc- és ásványbányászatban a termékszerkezetváltásban értek el számottevő eredményt. Jó né­hány területen sikerült az igé­nyek és a lehetőségek összhang­ját megteremteni. A kedvező változásokkal egy­idejűleg azonban újabb feszült­ségforrások is keletkeztek, ame­lyek megszüntetését sürgeti az egész bányásztársadalom. Az el­múlt években csökkent a bá­nyászszakma anyagi megbecsülé­se, pedig a bányászok nem kér­nek többet, mint amennyit a ne­héz föld alatti munka megérde­mel. A bányásznyugdíjak és a társadalmi juttatások egy részé­nek reálértéke mérséklődött, így a bányászok egy rétegének élet­­színvonala csökkent. Ma már nem eléggé vonzó a bányászlakás-épí­­tési akció sem. A bányaipar gondjainak enyhí­tésére kidolgozott javaslatait a szakszervezet úgynevezett „cso­magtervben” eljuttatta a politi­kai és a kormányszerveknek. Eb­­ben pontosan meghatározták, hogy reálisan milyen feltétel­­rendszer biztosításával növelhető a széntermelés. A kormány elis­meri a bányászok áldozatos mun­káját és arra törekszik, hogy a hetedik ötéves tervben visszaállít­sa a bányászat társadalmi rang­ját. Készülőben van olyan pénz­ügyi szabályozás, amely a szén­bányászat egészében mostaninál jobb feltételeket teremt. A követ­kező tervidőszakban 8000 bá­nyászlakás megépítésére lesz le­hetőség, az eddigi 100 000 forint­ról 200 000 forintra emelik a bá­nyászoknak adható lakásépítési­­vásárlási támogatás összegét. A főtitkár azt is bejelentette, hogy 1986-ban a szénbányászatban je­lentős adómentes bérfejlesztést valósítanak meg, s ebből a bér­­fejlesztésből kizárólag a föld alatti termelő munkahelyeken dolgozók, az őket kiszolgálók és a közvetlen termelésirányítók része­sülhetnek. A vitában szót kért Havasi Fe­renc is. Hangsúlyozta, hogy a ha­zai szénbányászatban pillanat­­natnyilag kialakult nehéz helyzet semmiképp sem a föld alatt dol­gozók hibája. Nem ők az okai a sokakat érintő szénellátási nehéz­ségeknek. Köztudott, hogy­ már jó néhány esztendővel ezelőtt, ko­rábban kellett volna megkezde­ni az új bányák építését, a régiek korszerűsítését, bővítését, a tech­nológia fejlesztését. A több évig tartó tétovázás következménye a napjainkra kialakult helyzet. Az új bányák természetszerűleg még nem dolgozhatnak azzal a kapa­citással, amely a népgazdaság szempontjából felszámolhatná a gondokat, a régi, a kimerülés ha­tárán levő termelőhelyek pedig nem tudnak elegendő szenet ad­ni. A bírálat azokat illetheti, akik sorozatosan hibákat követtek el annak idején a szénszükségletek mennyiségi felmérésében, a szén­bányászat jövőjének megtervezé­sében. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, minthogy a régi tervek sze­rint hazánkban most évi 17 mil­lió tonna szenet kellene kiter­melni, a gyakorlat viszont azt iga­zolja, hogy a 24—25 millió tonna is kevésnek bizonyul, nem ele­gendő az ipar és a lakosság ener­giaigényeinek kielégítésére. A la­kosság ellátására eredetileg szánt szénmennyiségből korábban éven­te 4 millió tonnát terveztek, ám a napjainkban felszínre hozott több mint 5 millió tonna szén is kevés, s ezért sajnos importra szorulunk. Visszatérve a beszámolóban hallottakra — mondotta Havasi Ferenc —, egyetértünk azzal, hogy mértéktelen túlóráztatással nem lehet felzárkózni a kívánt mennyiségi követelményekhez. Helyes, hogy a szakszervezet, mint az egyik legjelentősebb ér­dekvédelmi szerv, továbbra is szí­vén viseli a bányásztársadalom fizikai és lelki állapotát, fellép az egészséget károsító túlterhelés mindennemű formája ellen A gondok ellenére örömmel tölt el valamennyiünket, hogy a nehéz próbatétel időszakában bányászaink erőfeszítéseinek eredményeként sikerült az idén a lakosság számára szükséges 5,2 millió tonna szenet felszínre hoz­ni. Összegezésként úgy foglalt ál­lást Havasi Ferenc, hogy a szak­­szervezeti munkának a korábbi törekvések jegyében fel kell zár­kóznia az újszerű követelmé­nyekhez, ehhez kell igazítania munkamódszereit. Ne csak a ter­melés, az életszínvonallal kap­csolatos problémakör álljon a fel­adatok homlokterében, hanem a szakszervezet az új típusú ember megformálásából, a közösség tár­sadalmi tudatának fejlesztéséből is vállaljon az eddiginél nagyobb részt. A jövőt illetően a koráb­biakhoz hasonló határozott kiál­lásra és tartalmas érdekvédelmi tevékenységre ösztönözte Havasi Ferenc a bányaipari dolgozók szakszervezetének vezetőit. Hozzászólásának befejezéseként a KB titkára tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárá­nak jókívánságait a kongresszus résztvevői számára. Ugyancsak a vita felszólalói kö­zött volt Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. Vasárnap reggel az elmúlt öt év szakszervezeti munkáját ösz­­szefoglaló beszámoló feletti vita­(Folytatása a 3. oldalon) Havasi Ferenc felszólal MTI Fotó: Soós Lajos felvétele Mi történt La Vallettában? Szaporodnak a kérdőjelek a túszdráma ügyében (MTI) Az Athénból Máltára té­rített egyiptomi utasszállító repü­lőgép parancsnokának legújabb állítása szerint nem egy, hanem két géprabló vészelte át az egy héttel ezelőtt bekövetkezett La Valletta-i katasztrófát. De a mál­tai hatóságok ezt nem erősítették meg, s egy hétvégi parlamenti expozéjában az egyiptomi kor­mányfő, dr. Ali Lutfi, még min­dig azt mondta, hogy Kairó egy légikalóz kiadatását kérte Mál­táról. „A főpilótát, Hani Gáláit, va­sárnapra virradóra a kairói tele­vízió interjúvolta meg. A gép pa­rancsnoka — aki aznap érkezett haza La Vallettából — kijelentet­te: a máltai közlésektől eltérően múlt szombaton nem négy, ha­nem öt támadó térítette el az Egyptair Boeingjét; közülük hár­man meghaltak, amikor egy hét­tel ezelőtt egy egyiptomi kom­mandó az utasszállítót megostro­molta. Egy további gerillát mál­tai kórházban ápolnak, az ötödik pedig — Galai szerint — a rob­banások, a tűzváltás zűrzavará­ban megszökött. Ám — legalább­is ezt állítja a gép parancsnoka — ez az ötödik is kórházba került végül, mert nem bírta idegekkel a megpróbáltatásokat. Galal pilóta nyilatkozatai egy­­re-másra ütköznek egyéb véle­ményekkel, és a mintegy hatvan ember halálával végződött tragé­dia igaz története mindinkább ho­mályba vész. Galal például elő­ször azt állította, hogy a gépet a kalózok — Egyiptom szerint Lí­bia oltalmát élvező palesztin szakadárok — egyenesen Máltá­ra vezényelték. A másodpilóta azonban másként vallott. Neveze­tesen, hogy a gépeltérítők célja Líbia vagy Tunézia lett volna, s hogy a személyzet megtévesztette őket azzal az állítással, hogy a Boeing—737-es üzemanyaga csak La Vallettáig elég. (Folytatása a 2. oldalon) Szerelés a világűrben Tizenöt méter magas, 126 me­revítő elemből álló rácsos váz­szerkezetet raktak össze az At­lantis űrhajó személyzetének tag­jai, hogy első alkalommal pró­bálják meg, hogyan lehet a vi­lágűrben ilyen munkát végezni. A rácsszerkezet hasonlít ahhoz, amit a későbbiekben a Föld kö­rül keringő amerikai állandó űr­állomás szerkezeti elemeihez ter­veztek. Az összeszerelés közben Jerry Ross és Sherwood Spring űrhajósoknak csavarozniuk nem kellett, mert a tartóelemek egy­másba illeszkednek. A munka gyorsabban haladt, mint azt elő­re tervezték. A két űrhajósnak szét is kellett szednie a szerke­zetet, hogy azt más módon rak­ják össze. Először szabadon mo­zogtak a világűrben, s csak egy rögzítő kötéllel biztosították, ne­hogy egy erőteljes mozdulatnál eltávolodjanak az űrrepülőtől. Egy másik változatban rögzített helyzetben — egyiküknek a ra­kodótérben, másikuknak a ma­nipulátorkarhoz erősítve — kell folytatniuk az „építkezést”. A két űrhajós egy másik szer­kezetet is összerakott. A fordí­tott prar­mis alakú váz alumí­nium rudakból áll, a négyméteres rudak mindegyike a Földön har­minc kilogrammot nyomna a mérlegen. A kísérlet célja nem­csak a szerelés volt, hanem an­nak vizsgálata is, hogyan birkóz­nak meg az űrhajósok a súlyta­lanság körülménye között ilyen teherrel. Az Atlantis rakodóteréből ko­rábban már három hírközlő mes­terséges holdat állítottak siker­rel pályára: egyet Mexikó, egyet Kanada számára. A harmadik hold az amerikai RCA vállalat tulajdonában van. (MTI) Forma—1-es világbajnok Budapesten­­ Több ezer érdeklődő várta a Budapest Sportcsarnok előtt Keke Ros­­berget (balról), a Forma—1 világbajnokát, aki szombaton a verseny­autó-kiállítás alkalmából volt fővárosunk vendége. (Cikkünk a 8. oldalon) Fotó: Sárközy György A tél kezdete a világűrből Olyan meteorológiai helyzet­képet láthatnak olvasóink la­punk 7. oldalán, amelyet a Föld körül 36 ezer kilométer­re keringő meteorológiai mű­hold készített. Ennek alapján számolunk be időjárásunk alakulásáról. Luxemburg­ba kezdődik az EGK-csúcs (MTI) Szombaton Luxemburg­ban tanácskozásra ültek össze a Közös Piac tagországainak kül­ügyminiszterei, hogy — az előző hetek eredménytelen tárgyalásai után — megpróbáljanak egyez­ségre jutni a közösség továbbfej­lesztésében (gazdasági és pénz­ügyi integráció, szorosabb politi­kai együttműködés, az intézmé­nyek reformja, az Európai Parla­ment és Bizottság jogkörének bő­vítése és a döntéshozatal mód­szerének egyszerűsítése), és egy­séges javaslatokat terjesszenek a hétfőn-kedden tanácskozó csúcs­értekezlet elé. A tanácskozás komoly, előzmé­nyek után kezdődött meg. Szom­baton kora délután terroristák a felrobbantották az elektromos távvezeték tartóoszlopát (egy év alatt ez volt a tizennegyedik sza­botázsakció a nagyhercegségben. (Folytatása a 2. oldalon)

Next