Magyar Hírlap, 1986. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

Magyar Hírlap Nehezen született vízi paradicsom Mozgássérült uszoda A tervezgetését még a jelenlegi igazgató elődje kezdte el, az 1970-es évek elején. A tanárok visszaemlékezése szerint akkor még kétszintes épületről álmodoztak. Mégis csak tizenöt évvel később adták át a fővárosi mozgásjavító általános iskola területén , az ország első egyszintes, gyógyító célokat szolgáló hidroterápiás uszodáját Hosszú éveken át a Mexikói úton csak a remény pislákolt, miközben nőtt a gaz. Vagy nyolc éve ugyan felvonult egy szövetkezet és kiásta, majd lebetonozta az udvar közepén az alapokat, de aztán Isten hírével elmentek, csak a nyomuk — a feldúlt porta — maradt utánuk. A sportra, levegőzésre alkalmas udvart le kellett zárni. 1981- ben, a rokkantak nemzetközi évében ismét lendült a gödörbe süppedt ügy, újabb tervek készültek. Akkor 1982-re ígérték az átadást. Ennek reményében fákat vágattak ki, kerítést bontottak, lakóházat szanáltak. Aztán elmúlt az „odafigyelés” éve. Az állami kivitelező közölte: míg nincsenek alvállalkozók, addig a munkát nem tudják folytatni. Oldódó izmok 1983 végéig említésre méltó esemény nélkül maradt az akkor már csaknem 10 esztendeje reménykedő iskola. A gyerekek a tanítás végén ott sóvárogtak az ablakban, se uszoda, se kert. Akkor már mindenki tudta, hogy hiába íródnak levelek, emlékeztetők, attól még nem változik a helyzet, és az eredetilegbetervezett pénz sem lesz elegendő. A Fővárosi Tanács V. B. beruházási főosztályán tehetetlen és elkeseredett feljegyzés készült: „Valóban a legnagyobb gondot a kivitelezési kapacitás biztosítása okozta az elmúlt években”. A Magyar Hírlap 1983-ban a következőképpen számolt be az akkori helyzetről: „Az utcán is csupán egyetlen kupac betongerenda utal arra, hogy a kerítésen belül évek óta építkeznek, vagy legalábbis ahhoz’ké-szülődnek”. Végre, az utóbbi hónapokban észlelt mozgolódás már nemcsak időtöltésnek tűnt. Egy mérnökvégzettségű kisiparos elvállalta az uszodát. S amit vállalt — mivel ebből él — nem egészen másfél év alatt tető alá is hozta. — Az eleve mozgásfogyatékos gyerek a víz könnyítő hatására nagyon jól érzi magát. Nem annyira nehézkes a test, s ha már megtanul úszni, nem szorul semmiféle segítségre. Ettől nemcsak a feszültsége, az izmai is feloldódnak. Könnyebben nyújthatók a zsugorodott végtagok, javul a mozgásállapot. — Alpár György igazgató úgy sorolja az előnyöket, mintha csak olvasná. Bizonyára a sok kivitelezői tárgyalásnak köszönhetően már kívülről tudja. Az iskola építését 1905-ben még I. Ferenc József uralkodása alatt kezdték el. Négy évvel később vakok, majd siketek laktak azóta műemlékké nyilvánított falai között. Az ország első mozgásjavító általános iskolája és nevelőotthona — az egykori nyomorék gyerekek otthonának jogutóda — 1955- ben költözött ide. Az oktatásra sok tekintetben alkalmatlan épületet alig pár méter hosszú folyosó köti össze az új uszodával. A falakon gyerekrajzok, egy hónap elteltével minden másodikon ott a vízzel teli medence is. A folyosóból jobbra a tanári szoba, a mozgásterem, balra az öltözők nyílnak. A svéd gyártmányú fotocellás ajtók mögött pedig a medence. Medence lejtővel, egy méter 20 centis mélységgel, lépcsők nélkül. Ez 181 gyerek legkedvesebb karácsonyi ajándéka. Közülük 150-en bentlakók, a többieket naponta hozzák-viszik a szülők. Sajnos, tizenheten egyáltalán nem mehetnek a vízbe. . . Szemben a medence — Négy orvos dönt arról, melyik gyerek használhatja a medencét — mondja az igazgató. — A gerincsérültek nem fürödhetnek, mert megfertőzhetik a vizet, de őket is fertőzheti a víz. Délelőtt az órarend szerint folyik az úszásoktatás, délután pedig azok jöhetnek, akiknek az orvos előírja, és akik ráérnek. . Egy óra a vízben valójában csak 30—35 percig tart, a maradék időt elveszi az öltözködés. Harmadikosok jönnek, egy csoportban 6—7, legfeljebb 10 gyerek. A gyermekfelügyelők segédkeznek. Lekapcsolják a műlábakat, felsegítik a fürdőnadrágot, megnyitják a zuhanyt. A legtöbb gyereket vezetni kell, mert az öltöző és a zuhanyozó alját is fali csempével burkolták, melynek egyik hátránya, hogy — főként vizesen — nagyon csúszik. Aztán a zuhanytálcákba sem tud mindenki magától belépni, őket emelgetik. A kapaszkodókból viszont több is van, mint kellene, mert némelyiket rossz helyre szerelték. Eleinte a fotocellás ajtók sem győzték „türelemmel”, s néhányszor a nehézkesen mozgó gyerekekre csukódtak. Most lassítottak a záródásukon. Belépve jobbról és balról egy-egy kapcsolókkal, csövekkel felszerelt, hatalmas kád. Mindkettő speciális gyógyító szerkezet. A tangentorban állítható erősségű vízsugaras kezelést, míg az örvényfürdőben vízmasszázst kapnak a gyerekek. ... És szemben, a medence! Fölötte a falon porcelán lapokra fényképezett babaszemek merednek a lubickolókra. S ahány szempár, annyi babafej. Mind egyforma, kaucsukból készült. S a kaucsuk babák fejéhez ott a testük is, a falra fényképezve. Az egyiknek hiányzik a keze, a másiknak a lába, a harmadiknak a derekán fásli. Akadt gyerek, aki ennek a művészi kompozíciónak a láttán sírva fakadt. Miért gúnyolnak bennünket ? — szipogta. ■*** Ide nem ilyen témájú kép kellett volna — mondja az egyik fiatal gyerekfelügyelő. — Ha én rendelek egy barna csíkos öltönyt, és helyette egy szürke kockásat kapok, akkor tartsa meg magának, aki csinálta. Állítólag a művész is mást zsűriztetett le, végül ezt alkotta — mutat a „gúnyfalra”. A három medence közül az egyik üres, mert nincsen túlfolyónyílása, így viszont — legalábbis egyelőre — semmire nem használható. A fenntartás költségei — Nagyon kicsi a vízfelület — mondja a gyógytornász, Szathmári Edit. — A legjobban annak örülünk, hogy senki nem látja a gyermekeket, itt csak ők vannak .. . így az oktatás, a gyógyítás is eredményesebb. Az uszoda hosszú vajúdás ellenére és meglévő hibáival együtt is a „mozgásjavítós” gyerekek paradicsoma. Igaz, „primőr” ára volt, és a fenntartása is sokba került. Tíz köbméter vizet és 5—6 ezer forint értékű energiát fogyaszt naponta. Ráadásul az iskola személyzetének a létszámát is emelni kellett 15 fővel, elsősorban technikai dolgozóval. Elhelyezkednek a gyerekek a medencében. A gyógytornász az úszás elemeit magyarázza, aztán biztatja őket: — Mindenki csapkodjon nagyokat a kezével! Egyikük csak két karcsonkjával kavarja a vizet. A bemelegítést követően bal lábával megvakarja az orrát, köhögve, prüszkölve nevet. Ivott egy kicsit. (Képriportunk a mellékletben). Franka Tibor J Városavató ünnepségVasváron ésBácsalmáson Pénteken ünnepi tanácsülést rendeztek Vasváron, a patinás település várossá nyilvánítása alkalmából. A művelődési ház nagytermében megtartott ünnepséget , amelyen ott voltak a megye párt-, tanácsi, tömegszervezeti vezetői, a megye városainak és környékbeli helységeinek képviselői is — Papp Lajos, az új városi tanács elnöke nyitotta meg. Ezt követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke köszöntötte az új város lakóit és átadta a várossá nyilvánító oklevelet a tanácselnöknek. Az ötezerhétszáz lakosú Vasvár a Vas megyei hegyháti tájegység központja. Már a rómaiak is lakták, a birodalom fontos hadi és kereskedelmi útvonalainak találkozásában fejlődött a település. Fontosságát vaskohója is erősítette, innen származtatják elnevezését: Castrum Ferreum. A középkorban is nagy volt a jelentősége. A Domonkos rendi szerzetesek itteni letelepedésének idején, 1279- ben városi rangra emelkedik és három évszázadon keresztül megyeszékhely. Kiemelt szerepét a káptalan Szombathelyre költözésével veszíti el. 1969-ig járási székhely volt, s azóta a várossá avatásig nagyközség, amely 1984. januárjában városi jogot kapott, s az elmúlt időszakban környező községeivel együtt sokat fejlődött. Az új városban és környékén működő termelő üzemek termelési értéke az elmúlt tervidőszakban több mint 50 százalékkal nőtt, a gazdasági egységekben több mint 440 millió forint értékű beruházás valósult meg. Több jelentős üzem — a Sabaria Cipőgyár gyáregysége, a Styl Ruházati Vállalat üzeme — termékeinek 85—90 százaléka kerül exportra. Az Auras gyárában készült autóalkatrészek, szervizberendezések is keresett termékek. A városban és körzetében kilenc termelőszövetkezet és egy állami gazdaság működik elismerésre méltóan. A szövetkezetek az elmúlt öt évben 191 millió forintot fordítottak beruházásra. Az elmúlt időszakban a településfejlesztés fontos részét képezte a lakásépítés és a hozzá kapcsolódó közműfejlesztés. Felépült 280 korszerű lakás, s folytatódott a városközpont kialakítása. Intézmények felújítására 16 millió forintot költöttek, tovább fejlődött az egészségügyi, a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat, s a közműves vízellátás. Az új tervidőszak legfontosabb feladataként megkezdik egy tizenhat tantermes iskola és egy tornacsarnok, valamint egy új szakorvosi rendelőintézet építését, s tervezik a meglévő termálvíz felhasználásával egy melegvízű strand létesítését is. Bács-Kiskun megye nyolcadik városa lett a több nemzetiség lakta Bácsalmás, ahol szintén pénteken tartották az avató ünnepséget. A művelődési házban megrendezett ünnepi tanácsülésen Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára adta át a várossá nyilvánításról szóló oklevelet Bednárné Kiss Ildikó tanácselnöknek. Az ünnepségen jelen voltak a megye párt és tanácsvezetői, Bács-Kiskun városainak küldöttei, a Bácsalmás vonzáskörzetébe tartozó községek képviselői. Bácsalmás neve az 1300-as évektől szerepel a dokumentumokban. A többször szétdúlt, elnéptelenedett település újraépülésének az idén lesz a 275. évfordulója. Mezővárossá, válása II. József uralkodása idején, a német és a délszláv telepesek bevándorlásával kezdődött. Később jelentősége csökkent, 1962- ben mint járási székhely is megszűnt. A 8500 lakosú településen ma minden feltétel adott a városiasodáshoz. Közigazgatási központjául szolgálhat a vonzáskörzetébe tartozó Bácsszőlős, Csikéria, Katymár, Kunbaja, Madaras, Mátételke és Tataháza községeknek. Az új város lakosságának megélhetését főként az agrárgazdaság adja, de újabban megtelepedett az ipar is. A Szegedi Ruhagyárnak és a Bajai Finomposztó Vállalatnak működik helyben üzemegysége. A bácsalmásiak társadalmi munkával is segítik városuk gyarapodását; az idén folytatják városuk közműhálózatának kiépítését, a földes utak kövezését. (MTI) TUDÓSÍTÁSOK - FÓRUM 1986. január 18., szombat. Nemzetiségi szövetségek tanácskozásai Pénteken Gyulán a Park Szálló tanácskozótermében ülésezett a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének országos választmánya. A román szövetség elmúlt évi tevékenységét értékelő, s az idei feladatokat meghatározó ülésen részt vett Garamvölgyi József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint a románok által is lakott határ menti megyék párt-, állami és társadalmi szerveinek több vezetője. Az ülésen Márk György, a román nemzetiségi szövetség főtitkára beszámolójában hangsúlyozta: a békési, bihari és Csanádi tájon élő mintegy húszezres hazai románság érdekképviseleti szerve, a nemzetiségi szövetség az új évben folytatja a magyar nemzetiségi politika által nyújtott lehetőségek hasznosítását. A tiszántúli románság, amely mindig a magyarsággal egy közösségben élt, jól érzi magát hazájában, Magyarországon. Örömei és gondjai hasonlóak a velük együtt élő magyarságéval. A magyar nép és a román nemzetiség közös érdekeit szolgálva, a szövetség a jövőben fokozni kívánja a hazai románság mozgósítását az ország gazdasági és társadalmi céljainak megvalósítására. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének Országos Választmánya is pénteken tartotta idei első ülését Mohácson; a tanácskozás munkájában részt vett Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes is. A választmányi üléshez kapcsolódóan ünnepi megemlékezésre került sor a hazai délszlávok I. országos konferenciájának 40. évfordulója alkalmából, a felszabadulást követően ugyanis a Duna-parti városban gyűltek össze első ízben a magyarországi délszlávok antifasiszta frontjának küldöttei, s fogalmazták meg azokat az elveket, célokat éstörekvéseket, amelyek megvalósításán dolgozik ma a Délszláv Nemzetiségi Szövetség. (MTI) A EGYEZMÉNYEK 7 évtized közepének határvonalát átlépve, időben úgyszólván karnyújtásnyi közelségbe került az ezredforduló. A nemzetgazdaságok szakértői világszerte terveket, programokat készítenek, azt mérlegelve, annak feltételeit vizsgálva, milyen pozíciókat foglalhatnak majd el a 21. század küszöbén. Természetesen korántsem az idősornak ez a misztikus évszáma — sokkal inkább a tudományos-technikai forradalom sodrása ösztönzi a felkészülést, határozza meg a versenyt. A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság most zárult budapesti ülésszaka olyan meghatározó jelentőségű dokumentumok egész sorát dolgozta ki, amelyek nagymértékben erősítik a két népgazdaság együttműködését a 2000-ig szóló idősávban, az ezredfordulóhoz közelítő világ nemzetközi versenyében. Az aláírt dokumentumok száma is sokatmondó — az ülésszakon 28 különféle egyezményt láttak el kézjegyükkel a két ország képviselői —, de természetesen nem a számszerűség, hanem a tartalom a meghatározó. S a tartalmat önmagában az a tény is minősíti, hogy a legfontosabb három dokumentumról — a mikroelektronika, az agráripari komplexum és az ipari fogyasztási cikkek gyorsított ütemű, összehangolt gyártásáról intézkedő kormányközi egyezményekről — három esztendeje felsőszintű találkozón hoztak döntést. Az ülésszak korszakos hatását akkor érthetjük meg, ha közelebbről megismerkedünk mindenekelőtt ezzel a három egyezménnyel. A mikroelektronika gazdasági és társadalmi hatásait aligha szükséges különösebben indokolni. Ami a magyar népgazdaságot illeti, a VII. ötéves terv keretében központi elektronikai programot hagytak jóvá, olyan finanszírozási erőösszpontosítással, hogy központi és vállalati forrásokból összesen mintegy 100 milliárd forintot fordítunk ilyen célokra a következő öt esztendőben. Ám nem szükséges elektronikai szakértőnek lenni annak felismeréséhez, hogy az eszközeiben, forrásaiban korlátozott lehetőségekkel rendelkező kis ország bármily nagy erőösszpontosítással sem lenne képes önmagában a tudományos-technikai forradalom e roppant hatású eszközét kedvező hatásfokkal előállítani és társadalmi méretekben optimálisan alkalmazni. A magyar—szovjet kormányközi egyezmény — a két ország igényeit mérlegelve és lehetőségeire alapozva — olyan kölcsönös előnyöket kínál, amelyek a mi számunkra az elektronikai program teljesítésének további garanciáit adják. Az agráripari komplexum összehangolt fejlesztéséről intézkedő kormányközi dokumentum a két ország agrárgazdaságát nemcsak az árucsere bővítésével kapcsolja össze, hanem azzal, ami a végtermékek cseréjénél is sokkal fontosabb: a mezőgazdasági termelés műszaki-technikai fejlesztésével, a legkorszerűbb tudományág a biotechnológia széleskörű alkalmazásával erősödik a magyar—szovjet agrárgazdálkodás kapcsolatrendszere. A magyar mezőgazdaság sok hasznos tapasztalatot kínálhat — a mi számunkra pedig előnyös, hogy szélesebb, biztosabb alapra helyezhető a mezőgazdaság gépesítése. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a hazai agrárszféra gépi berendezéseinek cseréjére éppen a VII. ötéves terv időszakában kerül a korábbiaknál nagyobb ütemben sor, akkor az előnyök kölcsönössége még egyértelműbb. Ami a harmadik kormányegyezményt, az ipari fogyasztási cikkek gyártását fejlesztő dokumentumot illeti, erről szólva fontos megjegyeznünk, kétségkívül kölcsönös érdek az is, hogy a legkorszerűbb igényeket kielégítő termékeket szállítsunk egymásnak, hogy tehát a kétoldalú szállítások ne a termékstruktúrát konzerváló, hanem ellenkezőleg, a fejlesztést folyamatosan stimuláló módon hassanak gazdaságainkra. Ezt teljesítve, az egyezmény olyan feladatokat tűz ki, mint a szórakoztató elektronikai ipar fejlesztése, illetve magyar részvétel a szovjetunióbeli könnyűipari üzemek rekonstrukciójában. Bonyolult lenne áttekinteni az úgynevezett ágazati alprogramok részleteit, összefoglalóan azonban megállapítható, hogy a most aláírt egyezmények egész sor iparágban rögzítik a kooperációs lehetőségeket, ösztönöznek a gyártásszakosításra, előírják új géptípusok kifejlesztését, a gyártókapacitások korszerűsítését. Az ágazati alapprogramok mellett szakosítási és kooperációs egyezményeket is aláírtak a budapesti ülésszakon, amelyek egyszersmind az egyezmények nyomán előállított áruk kölcsönös szállításáról is intézkednek. A bővülő magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok — egyebek között éppen a most aláírt dokumentumok hatására — végeredményben a két ország között mozgó árutömeg nagymértékű növelését is jelenti. Amíg tavaly mintegy 4,7 millió tonna áru hagyta el vasúton a Szovjetunió irányában határállomásainkat, a hozzánk érkező áru mennyisége meghaladta a 10,4 millió tonnát, s a következő években előreláthatóan a kilépő forgalom bővül erőteljesebben. Mindez indokolja, hogy a növekvő vasúti határforgalmat új vasúti egyezménnyel rendezzük, szabályozva a partnerek feladatait és jogait. A VII. ötéves terv centrumában kétségkívül a struktúrapolitika áll — nyilvánvaló, hogy a terv valamennyi prioritása összefügg a gazdaság- és termékszerkezet korszerűsítésével. Gazdasági szakértőink körében nem mai keletű a vita, amely a szerkezeti változások sorrendjét és megvalósításuk lehetőségeit kutatja. Akadnak álláspontok, amelyek a strukturális változásokat kizárólag központi döntésektől, mások pedig teljességgel a vállalati termékszerkezet elmozdulásaitól várják. Anélkül, hogy ezt a vitát most eldönthetnénk, annyi kétségkívül megállapítható, hogy a szovjet és a magyar gazdaságot összekötő új egyezmények — a termelőerők fejlesztését dokumentálisan szabályozó megállapodások — nagymértékben ösztönzik majd a szerkezeti változások gyorsítását. Ez pedig mindkét ország elsőrendű érdeke; ez segíti mindenekelőtt versenypozícióink erősítését az ezredfordulóhoz közelítő világban. TÁBORI ANDRÁS Jól képzett katonatisztek kellenek Pénteken a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában Papp Dezső vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetője a fiatalok katonai pályára irányításának időszerű kérdéseiről tájékoztatta a sajtó képviselőit. A hivatásos katonai állomány utánpótlásáról a vezérőrnagy elmondta: A Magyar Néphadsereg tiszti és tiszthelyettesi kara a szocialista építőmunka elkötelezett híveként jó színvonalon teljesíti a hivatásából fakadó feladatokat. Szólt arról, hogy az utóbbi években gondok jelentkeztek az utánpótlás biztosításában. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy csökkent a tiszti pálya vonzereje a fiatalok körében, másrészt sokan érik el ezekben az években a nyugdíjkorhatárt. A relatív létszámhiány egyik oka továbbá, hogy a tiszti főiskolákon különböző okok miatt a hallgatók mintegy 30 százaléka nem fejezi be tanulmányait. Ugyanakkor még több jól képzett tisztre lenne szükség az alakulatoknál. (MTI)