Magyar Hírlap, 1986. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

2 1986. március 1., szombat (Folytatás az 1. oldalról A­zonban nem is titkolják, hogy a csillagháborús program egyik cél­ja a hadászati parancsnoki posz­tok meghódítása — jelentette ki Eduard Sevardnadze. „Az erő a legmeggyőzőbb érv ... Az erő pozícióiból tárgyalunk az oroszokkal.” Az amerikai elnök­nek ezek a szavai csak a szűk­­látókörű kispolgárokra hathatnak meggyőzően. Mi a magunk részé­ről nem engedjük meg, hogy el­ragadjanak bennünket az érzel­mek. A Szovjetunió meggyőző­­déses híve a komoly és becsü­letes párbeszédnek. Erről ponto­san, világosan zalt a kongresszu­son elhangzott politikai beszámo­ló is. Majd meglátjuk, hogyan tudnak reánk kényszeríteni bár­mit is, amire népünk nemet mond. A tárgyalásokra kölcsönös meg­állapodás értelmében, az egyen­lőség alapján került sor. Több­féleképpen is lehet azonban a megbeszéléseket folytatni. Mi ér­dekeltek vagyunk a megbeszé­lések eredményességében, ezért arra törekszünk, hogy tökélete­sítsük a tárgyalási mechaniz­must. Úgy akarunk tárgyalni, hogy érzékelhető legyen javasla­taink megalapozottsága, s mindig a gyakorlati eredmények eléré­sét tartjuk szem előtt. Az utóbbi időben egyre gyak­rabban szemünkre vetik, hogy nyilvánosságot biztosítunk kül­politikai lépéseinknek, és azzal vádolnak bennünket, hogy pro­pagandát folytatunk. Mi valóban hatalmas jelentőséget tulajdoní­tunk a nyílt diplomáciának. Mihail Gorbacsov a leghatéko­nyabban alkalmazta ezt párizsi és genfi közszereplése idején. Felmerül azonban a kérdés, hogy ki mit ért propagandán. Nyu­gaton a propaganda fogalmát a demagógiával és a szónokiasság­­gal kapcsolják össze. Számunkra a propaganda a szavak és a tet­tek egységét jelenti és azt, hogy közvetlenül fordulhatunk a vi­lágközvéleményhez — mutatott rá beszédében Eduard Sevard­nadze. Viktor Csebrikov: A nyugati titkosszolgálatok a szovjet politika lejáratásával próbálkoznak Viktor Csebrikov, az SZKP KB PB tagja, az Állambiztonsági Bi­zottság elnöke szólt arról, hogy a Szovjetunió mélyen elkötelezte magát a béke ügye mellett. Saj­nos a vezető imperialista hatal­mak nem adják jelét annak, hogy készek lennének a fegyverkezési hajsza megállítására. Továbbra is erőpolitikát folytatnak, ami nyílt szovjetellenességben, a Szovjet­unió fölötti katonai fölény meg­szerzésére irányuló lépésekben nyilvánul meg. Ennek az irányvonalnak a meg­valósításában önálló szerepet töl­tenek be a különleges szolgálatok. Az Egyesült Államok és más NA­­TO-országok titkosszolgálatai ki­tartóan próbálkoznak a Szovjet­unió kül- és belpolitikájának le­járatásával. Igyekeznek megsze­rezni az ország politikai, katonai, gazdasági és tudományos-műszaki titkait, megpróbálnak beépülni az állami intézményekbe, fontos ka­tonai objektumokra, tudományos kutatóintézetekbe. Viktor Csebrikov beszámolt ar­ról is, hogy az utóbbi időszakban több szovjet minisztériumban és országos hatáskörű irányítószerv­ben imperialista titkosszolgálatok ügynökeit leplezték le. Olyan áru­lókat, akik fontos szolgálati tit­kokat szolgáltattak ki külföldi szervezeteknek. Ezek az emberek a törvény által előírt, szigorú, de megérdemelt büntetésben része­sültek. Az imperializmus a szocializmus ellen vívott harcban fontos sze­repet szán az ideológiai diverzió­­nak — mutatott rá az Államvé­delmi Bizottság elnöke. — Fegy­verként használja fel a hazugsá­got, a rágalmakat, a szovjet nép által választott társadalmi rend elleni harcra vonatkozó felszólí­tásokat. Ezek terjesztésében nem elhanyagolható szerepük van a nyugati titkosszolgálatok által fenntartott különböző ellenséges rádióadóknak. Mindez összességé­ben már nem ideológiai harc, ha­nem ideológiai diverzió, a Szovjet­unió belügyeibe való nyílt be­avatkozás, ami durván sérti a nemzetközi jog elveit és a szov­jet törvényeket. Az ilyen ellensé­ges tevékenység elleni harcban határozottan alkalmazzák, s a jö­vőben is alkalmazni fogják a szov­jet törvényhozás által előirányzott intézkedéseket. Csebrikov emlékeztetett rá, hogy az utóbbi időben egyes nyu­gati körök nagyon sokat beszél­nek a politikai és emberi jogok, emberi szabadságok Szovjetunió­beli állítólagos megsértéséről, s ezek kapcsán megalapozatlan kö­vetelésekkel, igényekkel állnak elő. Így akarják támogatni a szov­jet állampolgárok között is elő­forduló árulók társadalomellenes tevékenységét, ösztönözni ezeket az embereket arra, hogy nyíltan ellenséges tevékenységet folytas­sanak. Nyugaton hősnek kiáltják ki mindazokat, akik fellépnek a szocializmus ellen és sokszor meg­rögzött bűnözőket vesznek pártfo­gásba. Nyugati védelmezőik­­ki akar­ják vívni e személyek számára azt a jogot, hogy büntetlenül meg­sértsék a szocialista állam törvé­nyeit. Ilyen jogot azonban mi so­ha senkinek nem adunk — szö­gezte le a szónok. A Szovjetunióban létrejött és működik a szervezeti-politikai, jo­gi, nevelési és egyéb intézkedé­seknek az az átfogó rendszere, amely biztosítja a szovjet állam és a szovjet társadalom bizton­ságának megvédését az imperia­lizmus felforgató tevékenységével szemben. Ebben a rendszerben fontos helyet töltenek be az Ál­lambiztonsági Bizottság szervei, amelyek az SZKP, annak Közpon­ti Bizottsága irányítása alatt mű­ködnek. Állandó harcot vívnak az imperialista titkosszolgálatok ma­nőverei ellen, s mindent megtesz­nek azért, hogy szavatolják az ország biztonságát — hangsúlyozta felszólalásában Viktor Csebrikov. Mengisztu Hailé Mariam: A szocialista rendszer megdönthetetlen erővé vált szerte a világon Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtit­kára, az Ideiglenes Katonai Kor­mányzó Tanács elnöke felszóla­lásában rámutatott, hogy a szo­cialista rendszer megdönthetetlen erővé vált a világban. Mengisztu megállapította, hogy az imperializmus feszülséget szít Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiban, igyekszik meggátol­ni a forradalmi folyamatokat, megakadályozni a marxista-le­ninista ideológia elterjedését a világban. Egyre erőteljesebb az imperialista beavatkozás azoknak a fejlődő országoknak a belügyei­be, amelyek a fejlődés szocialis­ta útját választották. Az imperia­lizmus célja az, hogy aláássa az ott kibontakozó forradalmi folya­matokat, megtörje a társadalmi igazság elvein alapuló társadalom építéséért folytatott harcot. Mengisztu Hailé Mariam kö­szönetét fejezte ki azért a segít­ségért, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok nyújta­nak az etióp népnek. Babrak Karmai: Az afgán nép sohasem felejti el a Szovjetuniótól kapott segítséget Babrak Karmai, az Afganisztá­ni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Forradalmi Tanács elnöke felszólalásának be­vezető részében méltatta az SZKP kongresszusának jelentőségét. A továbbiakban elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt az áprilisi for­radalom meghozta a szabadságot az afgán népnek. Ez alatt az idő alatt a népi hatalom az Afgán Demokratikus Köztársaságban kénytelen volt elkeseredett osz­tályharcot és igazságos háborút folytatni. „A példátlanul nehéz körülmények ellenére az afgán nép élcsapatának, az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártnak veze­tése alatt és a Szovjetunió sokol­dalú segítségnyújtásának köszön­hetően több évszázados elmara­dottságot küzdött le, és nagy si­kereket ért el” — mondotta Kar­mai. Az afganisztáni néphatalom eredményeiről szólva hangsúlyoz­ta, hogy sikereik nagyobbak let­tek volna, ha külső erők nem aka­dályoznák az afgán népet az új élet építésében. „A világ meggyő­ződött arról, hogy az amerikai im­perializmus baljós összeesküvése nem pusztán az Afgán Demokra­tikus Köztársaság ellen, hanem a vele szomszédos népek ellen is irányul.” Az afgán vezető rámutatott, hogy az Afganisztán körüli hely­zetet csak politikai tárgyalások útján lehet normalizálni, s e tár­gyalások eredménye egyben meg­oldja a korlátozott szovjet katonai kontingens kivonásának kérdését is. Ezután a Szovjetunióhoz fűző­dő viszonyról kijelentette: „Hős elődeink meghagyták: a szabadság és a függetlenség meg­őrzése végett tartsatok mindig Oroszországgal. És íme, ma elér­ AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSA keztünk az Afganisztán és a Szov­­jet-Oroszország által megkötött barátsági szerződés 65. évforduló­jához. Barátságunk, amelyet be­ragyog a Nagy Október és Lenin géniusza, nekünk afgánoknak úgy fénylik, mint a szabadság napja. Az afgán forradalom után barát­ságunk igaz testvériséggé fejlő­dött. A szovjet történelem a nemzeti felszabadítás harcosainak nyújtott internacionalista, őszinte, végtele­nül önzetlen és testvéri segítség­­nyújtás története. Népünk soha­sem felejti el azt a hatalmas és semmihez nem hasonlítható segít­séget, amelyet a Szovjetuniótól kapott. Csak Lenin hazája képes ilyen kapcsolatok megteremtésé­re egy fejlődő országgal. Ennyire önzetlenül segíteni az új társada­lom építésében, a külső agresszió elhárításában csak egy igaz barát és testvér tud.” Gaston Passonien Van lehetőség az egyetemes béke megteremtésére Mindaz, ami az SZKP XXVII. kongresszusának emelvényéről el­hangzik, újabb példája annak az éles különbségnek, amely a szo­cializmus humánus céljai és ama mély válság között van, amelyben a tőkés országok népei élnek — jelentette, aki pénteken az SZKP XXVII. kongresszusán Gaston Plissonier, a Francia Kommunis­ta Párt FB tagja, a KB titkára. A kapitalizmus a tudomány és a technika eredményeit a profit­­szerzés érdekében használja ki, semmibe veszi az emberi szemé­lyiség érdekeit! Munkanélküliség­re kárhoztatja a dolgozók és az ifjúság milliós tömegeit. A Szovjetunió — mutatott rá Plissonier — egészen más utat választott. . Jelentősen szerepet tulajdonítva a nép önrendelkezé­sének, az SZKP feltárja a szocia­lizmus demokratikus természetét, lehetővé téve ezzel az új ember megformálását. Ez előtt az új em­ber előtt nyitva áll a tudás, a tár­sadalmi-politikai tevékenység és a személyiség teljes kibontakozta­tásához szükséges döntések útja. Az utóbbi időkben a nemzet­közi események menete azt mu­tatja, hogy van lehetőség az egye­temes béke megőrzésére Teljes­séggel nyilvánvaló viszont az is, hogy az imperializmus nem mon­dott le céljairól. Plissonnier nagyra értékelte Mihail Gorbacsov Párizsban és Genf­ben előterjesztett javaslatait és különösen január 15-i indítvá­nyát, továbbá elítélte a fegyverke­zési versenyt, valamint az ame­rikai kormányzat „csillagháborús” programját. A Francia Kommunista Párt — mondotta végezetül — elégedett az SZKP-val fenntartott kapcso­latainak gyümölcsöző jellegével. Herbert Mies: A békés egymás mellett élés politikája jelentheti az NSZK jövőjét A Német Kommunista Párt (NSZK) tagjainak üdvözletét tol­mácsolta felszólalásában Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke. A felszólaló véleménye szerint az NSZK már a nukleáris fegy­verek teljes felszámolását célzó program megvalósításának első szakaszában az amerikai „csil­lagháborús’­ elképzelésekben ter­vezett részvételről való lemon­dással és a szovjet javaslatok támogatásával ismét olyan or­szág lehetne, ahol nincsenek nuk­leáris rakéták. Az NSZK békés jövője nem a fegyverkezési hajsza, nem az amerikai érdekeknek való tel­jes alávetettség, nem a revan­­sizmus. Az NSZK békés jövő­jét csak az olyan aktív politi­kával lehet biztosítani, amely nem teszi lehetővé, hogy újabb háború induljon ki német föld­ről. Az NSZK jövőjét a békés egymás mellett élés, a Szovjet­unióval, az NDK-val és a többi szocialista országgal való együtt­működés politikája jelentheti — mondta Herbert Mies. Gus Hall. Az SZKP kongresszusát üdvö­zölve, Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjának főtitkára kiemelte, milyen nagy jelentőségűek az emberiség békés jövője szempontjából a Szovjet­unió békekezdeményezései. Beszámolt róla, hogy az Egye­sült Államokon belüli széles kö­rű háborúellenes mozgalomban a hidegháborús időszak tévedései és hamis mítoszai után most egy­re erőteljesebben hangzik fel a jelszó: „A Szovjetunó moratóriu­mot hirdetett. Miért nem cselek­szik így az Egyesült Államok is?” A szónok megbélyegezte a Pen­tagon csillagháborús terveit, s felhívta a figyelmet, hogy a tudó­sok, köztük az amerikai tudósok többsége is veszélyes illúziónak tartja a „kozmikus pajzs” létre­hozásának gondolatát. Az erre vonatkozó kijelentésekkel csak leplezni akarják az űrbéli tele­pítésre szánt legbonyolultabb nukleáris fegyverzetek kifejlesz­tését. Az amerikai tudósok többsége elítéli az űrfegyverkezést Jegyzet E­zen a kongresszuson nem­csak az előadói beszéd s a vezető szovjet politikusok felszólalásai méltók a nem­zetközi sajtó figyelmére: bi­zonyos, hogy V. Aljenscsikov­­nak, a leningrádi Kirov gyár brigádvezetőjének kongresz­­szusi hozzászólását is gyak­ran fogják idézni, mint új hangot, az „alulról" jövő bí­rálat jellegzetes példáját. A csiszoló brigádvezető felszóla­lásának stílusa, hangvétele is arra vall, hogy saját szemé­lyes véleményét mondja. Lássuk mit tesz szóvá ez a sokféle érdemrenddel kitün­tetett fiatal üzemi munkás. Először is munkástársai ne­vében „teljes felelősséggel er­ről a pódiumról" kijelenti: helyesli, hogy a főtitkári be­számoló őszintén, kendőzetlen nyíltsággal szól a népgazda­ság fogyatékosságairól és fel­adatairól. Egyetért abban, hogy egyszerűen elengedhetet­len a fegyelem és a szerve­zettség erősítése. Ezután a szónok rátér arra, mit tapasztal odahaza a Ki­rov gyárban. Ott új világ van. A gyár vezetősége és a párt­­szervezet keményen számon­­kéri a különböző szintű ve­zetőkön a hibákat és felelős­­ségrevonásokat kezdeményez, a beosztásra való tekintet nél­kül, amennyiben rendetlen­séget, fegyelmezetlenséget ta­pasztal. A felelősségrevonás leváltással is járhat. A felszólaló — sok-sok munkaverseny győztese — bírálja a munkaverseny-moz­­galmat. Fontos és hasznos a verseny — jegyzi meg —, de annak nem a tervtúlteljesí­tésre kell ösztönöznie, füg­getlenül attól, hogy milye­nek a feltételek és mi a túl­teljesítés ára, hanem arra, hogy a reális és komoly ter­vet teljesítsék, ne végezze­nek fölösleges munkát, ne vesztegessék a munkaidőt s termeljenek mindenekelőtt minőségi árut. A felszólalás legérdekesebb része éppen a minőséget érin­ti. Idézem szó szerint: „A mi­nőségileg kifogásolható, kon­­kurrencia­képtelen, nem kere­sett termék a népgazdaság anyagi és emberi erőforrá­sainak herdálása. Ilyen ter­méket előállítva, a nemzet­közi piacon az ország presz­tízsét veszélyeztetjük ... min­den rossz gép, silányul meg­varrt ruha a szovjet rendet diszkreditálja s erre aligha van jogunk." Végül saját termékeiket, nevezetes Kirov kombájnokat éri a munkás részéről kri­tika. A szónok elmondja, hogy igyekeznek jóvátenni a hibát. A jelenleg kísérleti ter­melésben lévő Kirovecek már 12 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak a korábbiaknál, s kényelmesebb vezetést tesznek lehetővé a kombájnos számára, ők, a Kirov gyár dolgozói, most erre képesek. N. S. L. A munkás bírál Kétoldalú találkozók (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, pénteken ta­lálkozott Todor Zsivkovval, a Bol­gár KP KB főtitkárával, a Bolgár Államtanács elnökével, aki a bol­gár küldöttséget vezeti az SZKP XXVII. kongresszusán. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ugyancsak találkozott Nicolae Ceausescuval, az RKP fő­titkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével, aki az RKP delegációjának élén részt vesz az SZKP XXVII. kongresz­­szusán. Georgij Beregovoj űrhajós a küldöttek gyűrűjében Személyre szóló kritikák Hozzászólások Mint emlékezetes, az SZKP KB politikai beszámolójában kemény bírálat hangzott el a közép-ázsiai Kirgizia pártvezetése címére. Ab­­szamat Maszalijev, a Kirgiz KP KB első titkára péntek délelőtti felszólalásában teljesen jogosnak ismerte el a kritikát. Rámutatott, hogy a­­köztársasági párt közpon­ti bizottságának hibájából mini­málisra zsugorodott a helyi párt­szervek szerepe, hibákat követ­tek el a káderpolitikában, meg­sértették, a kollektív vezetés el­veit. Az SZKP Központi Bizott­ságának kellett beavatkoznia, hogy ismét rend legyen. Az elkö­vetett hibákból levontuk a meg­felelő tanulságokat — mondta Ab­­szamat Maszalijev. Az uráli Udmurtijában van az IZS márkájú gépkocsikat gyártó hatalmas termelési egyesülés, amelynek párttitkára, Jurij Lobov elsősorban új típusok gyártása szükségességének szentelte fel­szólalását. Az üzem rekonstruk­ciójával kapcsolatos huzavonát ugyanúgy bírálattal illette, mint az egyik új típus céljára kidolgo­zott motort, amely „nem tartozik a legjobbak közé”. Bírálta a koo­perációs hibákat, amelyek lassít­ják az új típusokra való áttérést. Szibériával, ennek a zord ég­hajlatú, de természeti erőforrá­sokban hallatlanul gazdag vidék­nek a problémáit tárta a kong­resszus elé Szergej Mamjakin, az omszki területi pártbizottság első titkára. Rámutatott a Szibéria „hasznosítása” és „élettel való megtöltése” közötti különbségre, arra, hogy az utóbbi feladatot kell, mégpedig nagyon ésszerűen és­­kö­rültekintően megoldani. Szibéria „megfiatalodásával” egyébként sajátos tennivalók is jelentkeznek. Omszk lakosságának átlagéletkora jelenleg 31 év. Név szerinti bírálatot kapott a péntek délelőtti ülésen a közleke­désügyi miniszter első helyettese. „Milyen felelősség ez az önre bí­zott ügyért, Berzenko elvtárs?” — kérdezte a vitában felszólaló Alek­­szandr Szaharov, az egyik moszk­vai metróépítő brigád vezetője, felidézve, hogy miközben az új ötéves tervidőszakban 40 száza­lékkal több munkát kell elvégez­niük a szovjet főváros metróépí­tőinek, a programok egyharma­­dához még mindig hiányzanak a tervek és a költségvetések. Szovjet Örményország virágzá­sáról, a köztársaságok közötti együttműködés üdvös hatásá­ról beszélt felszólalásában Karen Gyemircsjan, az önkény KP Köz­ponti Bizottságának első titkára, őt Viktor Misin, a Komszomol Központi Bizottságának első tit­kára követte a szónoki emelvé­nyen. Rámutatott, hogy a szovjet fiatalok méltó módon kiveszik részüket az ország társadalmi és gazdasági fejlesztéséből, a vezető iparágak fellendítéséből, a tech­nikai felújításból, de a Komszomol munkastílusán javítani kell. Emellett sok a nevelési gond, az ifjúsági szabadidejének ésszerű és hasznos eltöltésével kapcsolatos probléma. Az élesen bíráló hangvétel foly­tatódott a szovjet kulturális mi­niszter felszólalásában. Pjotr Gye­­micsev, aki egyben póttagja, az SZKP KB Politikai Bizottságának, kifakadt azok ellen a pénzügyi és tervező szervek ellen, amelyek a legutóbbi időkig a gazdaságra nehezedő nem jövedelmező terhet láttak a kulturális építő munká­ban. Magatartásuk következtében az elmúlt öt évben visszaesett a kulturális beruházások üteme. Gyemicsev miniszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 622 színház működik, ez kevesebb a háború előtti számnál. A miniszter ugyanakkor jelez­te, hogy az országban immár meg­lehetősen sok olyan művészeti al­kotás születik, amelyek az új típu­sú kezdeményező szellemet mutat­ják be, segítik az előrehaladást fé­kező tényezők felszámolását. Szemjon Grosszu, a Moldáviai KP KB első titkára a köztársaság öt­éves tervének teljesítését elemez­ve szóvá tette, hogy a részleges elmaradás egyes pártszervezetek formális munkastílusára, a dön­tési bátorság hiányára vezethető vissza, ami különösen az intenzív gazdálkodásra való áttérésben okoz következetlenséget. Egy üzbegisztáni bentlakásos is­kola igazgatónője, Marjam Jaku­­bova szólalt fel ezután. Ez a hat­­gyermekes idős asszony, aki há­rom és fél évtizede dolgozik a pedagógus pályán, visszatért a po­litikai beszámolónak arra a részé­re, amelyben a pártszervezetek szerepének és felelősségének foko­zásáról volt szó egy olyan fontos területen, mint a jó erkölcsi-han­gulati légkör fenntartása a csa­ládban, az iskolában, a munka­helyen. Jakubova asszony bírálta a tankönyvkiadást és az iskolák ellátását. A délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója a volgográdi területi pártbizottság első titkára volt. Vlagyimir Kalasnyikov ipari si­kerekről számolt be. Közölte, hogy elkezdődött egy új traktortípus, a „Volgar” gyártása, s e gép tel­jesítménye kétszer akkora, mint elődjéé. Kalasnyikov bíráló hang­nemben szólt a területi építőipar szervezési gyengeségeiről. A bányászlakás-építés fény- és árnyoldalait tárta a kongresszus elé egy Donyec-medencei bá­nyász, Jurij Satalov, beszámolva egyfelől arról, hogy az elmúlt év­ben itt 15 ezer bányászcsalád ju­tott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányász-lakótelepeken nem épülnek sport- és kulturális létesítmények. A Kongresszusi Palotát ezután a különböző köztársaságok isko­lái, komszomolistái népesítették be. Üdvözölték a kongresszus kül­dötteit és vendégeit, s átnyújtot­ták az elnökségnek a lenini Kom­szomol szimbolikus jelentését a fiatalok eredményeiről. Dmitrij Gagarov, a szovjet Tá­vol-Keleten fekvő primorjei ha­tárterület pártbizottságának első titkára rámutatott, hogy évszáza­dunk végére itt lesz a Szovjet­unión belül a legdinamikusabb az energia-, a fűrészáru- és a színes­fémtermelés növekedése. Ugyan­akkor a közelmúltban visszaesés mutatkozott ezekben az ágazatok­ban. Gagarov bírálattal illette az Állami Tervbizottságot, amely egy évtizede halogatja egy bá­nya- és kohóipari komplexum lét­rehozását szovjet Távol-Keleten, helyi nyersanyagbázisra építve. A kerületi párttitkárok hétköz­napjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova, a voronyezsi területről, majd Szapar Nyijazov, a Türkmén KP KB első titkára emelkedett szólásra. Az SZKP KB politikai beszámolója ismeretes módon e köztársaság pártveze­tését is elmarasztalta. Nyijazov elismerte a bírálat jogosságát, és ígéretet tett a köztársaságban elég hosszú ideje megfigyelhető gazdasági pangás felszámo­lásá­­ra. Lev Kulidzsanov, a szovjet Filmművész Szövetség vezetősé­gének első titkára az emberi té­nyező szerepéről, a film nevelési feladatairól beszélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bí­rálják a szovejt filmgyártást: a filmek egy része tartalmatlan, a forgatókönyvek gyatrák, kevés mű szól a munkásokról, nem elég a gyermekfilm. Magyar Hírlap

Next