Magyar Hírlap, 1986. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

21986. április 1., kedd Úja­bb javadat az atomrobbantások moratóriumára Gorbacsov kész találkozni Reagannel (Folyta az oldalról) tiltásáról bel­etve az ellenőrzés kérdéseit. A S­zovjetunió számára elfogadható b. Amilyen variáns: ké -Hal-'- szovje­et—amerikai tár­gyalások., -„.­.­n.oldalú tárgyalá­sok Anglia részvételével, sokol­dalú tárgyalások a genfi lesze­relési konferencia keretében. Arra a következtetésre jutot­tunk, hogy a helyzet halasztha­tatlan cselekvést követel. Kész vagyok már a közeljövő­ben találkozni Reagan elnökkel Londonban, vagy Rómában, bár­mely más európai fővárosban, ahol hajlandóak fogadni bennün­ket, hogy megállapodjunk erről a kérdésről. Nem látok leküzd­hetetlen akadályt — sem politi­kait, sem technikait, sem mást — e tekintetben. Megfelelő poli­tikai akaratra és közös felelőssé­günk megértésére van szükség. Javasoljuk, hogy találkozzunk, cseréljünk véleményt erről a lét­­fontosságú problémáról, és ad­junk megbízást megfelelő meg­állapodás előkészítésére. Az idő nem vár. A szovjet nép nevében felhívjuk az amerikai népet és kormányát, minden or­szág népét és kormányát, hogy aktívan, gyakorlati tettekkel já­ruljanak hozzá ahhoz, hogy a nukleáris robbantások tilalma tény legyen, az államközi kap­csolatok normájává váljon. Gorbacsov fogadta Samora Machelt (MTI) Elégedetten nyilatkozott a szovjet—mozambiki kapcsola­tok jelenlegi szintjéről és fejlő­désének üteméről tegnap, a Moszkvában tartott tárgyalásain Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, és Samo­ra Machel, a Mozambiki FRELI­­MO párt elnöke, a Mozambiki Népi Köztársaság alelnöke, aki vasárnap érkezett a Szovjetunió­ba. Az SZKP Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége és a szovjet kormány tegnap Moszkvában vacsorát adott Samora Machel tiszteletére. A vacsorán Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitká­ra és Samara Machel mondott pohárköszöntőt. Az SZKP KB főtitkára a többi között emlékeztetett rá: a Szov­jetunió külpolitikájának egyik alapvető elve, hogy a gyarmati elnyomásból felszabadult orszá­goknak maguknak kell dönteniük sorsukról. Gorbacsov külön is kitért az Afrika déli részén ki­alakult helyzetre, kifejtve, hogy annak rendezése érdekében,­­ Afrika déli részén is tiszte­letben kell tartani az ott élő né­pek törvényes érdekeit, s a tér­ségben kialakult konfliktust sen­kinek sem szabad felhasználnia a szuverén afrikai államok bel­­ügyeibe való beavatkozásra. A Szovjetunió mindazokkal, akik nemcsak szavakban, hanem tet­tekben is támogatják Afrika déli részének szabadságát és békéjét, kész haladéktalanul hozzálátni az ezt szolgáló intézkedések kidol­gozásához. Az USA máris elutasította a javaslatot Reagan amerikai elnök még szombaton elutasította Gorbacsov új javaslatát a nukleáris fegy­verkísérletek felfüggesztésére és egy — az atomkísérletek teljes eltiltásával foglalkozó — csúcs­­találkozóra. A kaliforniai birto­kán tartózkodó elnök nevében sajtóirodája terjedelmes nyilat­kozatot adott közzé, amelyben kijelenti: az Egyesült Államok álláspontja nem változott meg a nukleáris kísérletek moratóriu­máról és szükségesnek tartja sa­ját kísérletei folytatását. A Fehér Ház által kiadott nyi­latkozat azt mondja, hogy az Egyesült Államok „többször is kifejezésre juttatott álláspontja szerint a nukleáris fegyverkísér­letek korlátozása terén most a kölcsönös bizalmat növelő gya­korlati intézkedésekre van szük­ség, amelyek megnövelik a felek képességét a fennálló egyezmé­nyek megtartásának ellenőrzésé­re”. A nyilatkozat megismétli, hogy az Egyesült Államok jelenleg csu­pán két, korábban megkötött egyezmény ratifikálására lenne hajlandó, a kísérleti robbantá­sok felső határáról, illetve a bé­kés célokat szolgáló nukleáris robbantások eltiltásáról ,­s erre is csupán abban az esetben, ha megállapodás jönne létre a tila­lom ellenőrzésének új módszerei­ről. A csúcstalálkozó gondolatát az elnöki nyilatkozat azzal utasítja el, hogy „bármilyen fontos is a nukleáris kísérletek kérdése, ez csak egy kérdés, aminek meg­oldása ráadásul szorosan össze­függ más kérdésekkel, mindenek­előtt a fennálló nukleáris fegy­verkészletek szintjének csökken­tésével és a hatékony ellenőrzési eljárás megteremtésével. Reagan ismételten azt hangoz­tatta egyébként, hogy bármiféle csúcstalálkozónak az Egyesült Államokban kell sorra kerülnie. Nyilatkozott a kérdésről Hans- Dietrich Genscher külügyminisz­ter is, aki lényegében kijelen­tette: Bonn lehetőséget lát a megállapodásra a nukleáris kí­sérletek korlátozásáról, és a ké­sőbbiekben esetleg a teljes betil­tásáról. Genscher azt mondta: kormánya reméli, hogy a genfi szovjet—amerikai fegyverzetkor­látozási tárgyalások eredményre vezetnek az atomkísérletek álta­lános és átfogó betiltására irá­nyuló próbálkozásokban is. Andreasz Papandreu görög kormányfő vasárnap a kísérleti atomrobbantások betiltására szó­lította fel Reagan elnököt. IRÁN HŐSI TAVASZAKÉNT vonult be az ország történelmé­be az 1979-es év eleje, s az ak­kor sebtiben emelt két eszmei vi­­lágítótoron­y azóta is besugároz­za a 37 millió lakosú nép politi­kai életét Február 11-én a gyű­lölt császári rendszer romjain győzedelmeskedett az iszlám for­radalom, ennek logikus folyomá­­nya lett az Iráni Iszlám Köztársa­ság 1979. április 1-jén bekövet­kezett kikiáltása. Ez utóbbit ha­talmas részvételű és 99 százalék „igen” szavazattal zárult népsza­vazás előzte meg. A később elfo­gadott új alkotmánnyal az iszlám forradalom elnyerte intézménye­sített formáját. Reza Pahlavi császár politiká­ja, kötődése az Egyesült Államok imperialista érdekeihez, valamint az ország nyugati mintájú gyor­sított kapitalista fejlesztése a la­kosság széles rétegeiben azt a reakciót váltotta ki, hogy a füg­getlenségi törekvések és a ha­gyományos kulturális-szellemi értékekhez fordultak. Ez utób­biak között pedig mindig fontos szerepet játszott az iszlám vallás, s ezért nem véletlen, hogy éppen az vált a forradalom harci lobo­gójává. Hangsúlyozni kell, hogy a sah udvarához szorósan kötődő föld­­birtokos arisztokrácia és a nagy­burzsoázia kivételével a monar­chia- és antiimperialista forradal­mi mozgalom Iránban gyakorla­tilag a társadalom valamennyi rétegét átfogta. A forradalmi egy­ségfrontban váll-váll mellett küz­döttek a síita papok irányította falusi és városi nincstelenek, a munkások, a diákok és más ér­telmiségiek, a kispolgárság és a kereskedőréteg — a bazár — je­lentékeny része is. AZ ELKERÜLHETETLEN PO­LARIZÁCIÓ során egyre inkább érvényesült a vallásos ideológia túlsúlya, hiszen az tudhatta ma­ga mögött a legnagyobb tömege­ket. Ez utóbbiak ösztönös törek­vése az „iszlám köztársaság” és az „egyetemes iszlám igazságos­ság” jelszavában talált kifeje­zést. A nép nemzeti demokratikus törekvéseit a síita papság é­s itt a száműzetésből hazatért Ruhol­­lah Khomeini nagy-ajatollah sze­repe volt, maradt a meghatározó — természetesen saját testületi érdekeinek a prizmáján megtör­ve tükrözte. Az egyház saját csatornáin át — valamint „világi szárnya”, az Iszlám Köztársasági Párt révén — felkorbácsolta a nyugatellenes izolacionista érzelmeket és gyö­keresen szakított a sah külpoliti­kájával. Eltávolította az ország­ból az amerikai katonai támasz­pontokat és tanácsadókat s dek­larálta, hogy a korábban a „tér­ség csendőre” szerepét betöltő Irán csatlakozik az el nem köte­lezett országok mozgalmához. E tekintetben élvezte odahaza a baloldali mozgalom maradéktalan támogatását s élt is vele, amíg — a túszügyben Washingtonnal tá­madt konfrontációja alatt — szüksége volt rá. Később, az isz­lám hatalom igyekezett megsza­badulni az „útitársaktól” és ke­mény kézzel elnyomta az ellenzé­ket. Miután az ország irányítása osztatlanul az iszlám mozgalom képviselőinek a kezébe került, az új hatalmi szervek gazdasági, kulturális és szociális reformokat és a dolgozók életfeltételeinek a javítását ígérték. Az 1979. de­cember elején megtartott népsza­vazás jóváhagyta az iszlám al­kotmányt, amely az országban a teokratikus rendszer megterem­tését irányozta elő. A középkor óta első ízben történt kísérlet ar­ra, hogy a Mohamed prófétára és a „síiták szellemi atyjára”, Ali imámra visszamenő vallási­­egyenlősítő eszményeket valósít­sanak meg. Egy sor patriarkális, jótékonysági intézkedést léptettek életbe s ezeknek köszönhető, hogy a legszegényebb rétegek helyzete a korábbihoz képest va­lamennyire javult. AZ IRAKKAL FOLYÓ HÁ­­BORÚ — 1979 szeptembere óta — erősítette a nemzeti egységet, de a harci cselekmények elhúzódása nagy terheket ró az országra és fékezi fejlődését. Ennek ellenére a mezőgazdaságban eredménye­ket mutattak fel. Vezetékes ivó­vizet 5360, villanyáramot mint­­egy 10 ezer falu kapott az új rendtől. Több mint 30 ezer hek­tár parlagon heverő földet vet­tek művelés alá, s 30 362 kilomé­ter hosszúságú új öntözőcsatorna táplálja a földeket. Vontatottan halad azonban a földreform ügye. A kőolajtermelés kivételével, nem sikerült számottevően felemelni az ipari kapacitás kihasználtsági szintjét sem. Az iszlám köztársaság megala­kulása óta számos megpróbálta­táson ment keresztül. Meg kel­lett birkóznia az amerikai inter­venció veszélyével és a monar­chia restaurálására tett kísérle­tekkel. Úrrá kellett lennie az or­szág népes kisebbségeinek — kurdok, azerbajdzsánok — moz­golódásain — baloldali és a pol­gári-liberális ellenzék erői — egyebek között megosztottságuk miatt is — nem bizonyultak ver­senytársnak az iszlám forrada­lommal szemben, melynek folya­matosságát hivatalosan érvényes­nek tekintik Iránban. Végül, de nem utolsósorban, az iszlám köz­társaság sikeresen állja az Irak­kal vívott háborút: területeiről visszavetette a háború kezdetén oda benyomult iraki csapatokat s az utóbbi években magához ragadta a kezdeményezést. Ez év elején az iráni hadsereg már nyolcadik offenzíváját indította el a nagyjából az államhatárral megegyező frontvonal déli és északi szakaszán. A kezdeti sike­rek után azonban a támadás megtorpant, sokadszor bizonyítva azt, hogy ez — a szerintünk tel­jesen értelmetlen — háború „át­ütő katonai győzelemmel” nem érhet véget, nem oldhat meg semmit és nem hozhatja meg a békét. Az Iráni Iszlám Köztársaság és hazánk kapcsolatai mindkét fél véleménye szerint a koráb­biakhoz képest kibővültek és ki­látásaik is kedvezőek. Szemléle­tesen példázzák, hogy kölcsönös jóakarat esetén a társadalmi be­rendezkedések különbözősége nem lehet akadálya az együttmű­ködés fejlesztésének. Pálfi Viktor A köztársaság hetedik évfordulója Az iszlám iráni kísérlete A pápa elleni merénylet pere Felmentették a bolgár vádlottakat (MTI) Szombaton Rómában az esküdtszék bizonyítékok hiányá­ban felmentette a pápa elleni merénylet megszervezésével gya­núsított személyek perének há­rom bolgár vádlottját: Szergej Antonovot, Zselju Vaszilevet és Todor Ajvazovot. Ugyanezzel a jogi formulával mentették fel az ügy két török vádlottját, Hasza Szerdar Celebit és az ismeretlen helyen tartózkodó Oral Celiket. Egy harmadik török személyre, Omer Bagcira a bíróság három évig és két hónapig terjedő sza­badságvesztést szabott ki, Ali Agcát (akit ebben a perben azért vontak felelősségre, mert illegá­lis úton fegyvert csempészett be Olaszországba), egy évi börtön­­büntetésre ítélték. A huzavona azonban még nem ért véget Antonov számára. A hét végén ugyan szabadon bo­csátották, ám az olasz hatóságok egyelőre nem adták meg neki a kiutazási engedélyt. Szergej Antonov, a per három bolgár vádlottjának egyike, akit a római esküdtszék felmentett. Antonov azonban még mindig nem hagyhatja el Itáliát MTI Külfeleti Képszerkesztőség NEMZETKÖZI POLITIKA VK­AfiHÍRADÓ A római szovjet nagykövetség nyilatkozata SDI-ügyben (TASZSZ) A Szovjetunió római nagykövetsége nyilatkozatot jut­tatott el az olasz külügyminiszté­riumhoz az olasz kormánynak az­zal a döntésével kapcsolatban, amely lehetővé teszi itáliai vál­lalatok részvételéit a „hadászati védelmi kezdeményezés” prog­ramjában. A döntés ellentétes az olasz kormány kijelentéseivel, hogy kész elősegíteni az atom- és űr­fegyverzetről Genfben folyó szov­jet—amerikai tárgyalások ered­ményes befejezését. A szovjet nagykövetség doku­mentuma annak a reménynek ad hangot, hogy az olasz kormány megértéssel fogadja ezt a nyilat­kozatot, s olyan következtetése­ket von le belőle, amelyek Olasz­országnak a nukleáris fegyverzet korlátozásának és csökkentésének folyamata, valamint a világűr mi­­liitarizálásának megakadályozása iránti elkötelezettségét tükrözik. A Fülöp-szigetek elnöke fogadta Új-Zéland kormányfőjét (AFP) Corazon Aquinó, a Fü­löp-szigetek elnöke Manilában fo­gadta David Lange új-zélandi kormányfőt, aki Kínából hazatér­ve szakította meg rövid időre út­ját a Fülöp-szigetek fővárosában. Aquino asszony elnöki beiktatá­sa óta első ízben látott vendégül ilyen magas rangú külföldi poli­tikust. Eközben nyilatkozatot tett köz­zé honolului szállásán a megbuk­tatott korábbi államfő, Ferdinand Marcos, mondván: továbbra is sa­ját magát tekinti a Fülöp-szige­­tek elnökének, Aquino asszony kormánya pedig „nem más, mint diktatúra”. Fegyveres incidens Aszjutban (MTI) A felső-egyiptomi Aszjut városban titkosrendőrök rálőttek muzulmán diákok egy csoportjá­ra. Az eseményről az állami MENA hírügynökség tájékozta­tott. A városban, ahol Szadat meg­gyilkolása után, 1981-ben, kor­mányellenes zendülés robbant ki, ezúttal azért csaptak össze rend­őrök és diákok, mivel a kereske­delmi akadémia hallgatói hirde­téseket ragasztottak ki és ezekben iszlám „vitaestre” toboroztak résztvevőket. A hallgatók — a MENA jelentése szerint — „bru­­talizálták” a rendőröket, akik vé­gül is kénytelenek voltak fegyve­rüket használni. Egy diák — Saaban Abdel-Rahman nevezetű — fej­lövést kapott. Húszévi börtönre ítélték a volt szudáni alelnököt (MTI) Húszévi szabadságvesz­tésre ítélte egy kartúmi bíróság vasárnap Omar El-Tajebet, Ni­meri egykori első helyettesét. A volt alelnököt hivatali hatalom­mal való visszaéléssel vádolták, és bűnösnek mondták ki köztu­lajdon eltulajdonításának, zsaro­lásnak és korrupciónak a vádjá­ban is. Az El-Tajeb-féle per ez­zel még nem zárult le véglege­sen. Az ügyészség szerint a bu­kott tisztségviselő pénzt vett fel az amerikai CIA-tól azért, hogy a magát zsidó vallásénak valló, etiópiai falasa etnikum törzseit Szudánból Izraelbe csempészhet­ték. Ha ebben elmarasztalják, ha­lálra ítélhetik. Magyar Hírlap Húsvéti megemlékezések világszerte (Folytatás az 1. oldalról) templomban, amely a Jézus ke­resztre feszítésének és a vallás szerint feltámadásának feltétele­zett helyén épü­lt. A misén mint­egy ezer zarándok vett részt, a szokatlanul zord idő miatt keve­sebb mint máskor. A jeruzsálemi ünnepségekre egyébként is a kö­zel-keleti feszültség nyomta rá bélyegét: az esetleges merényle­tektől való félelem miatt jóval kisebb számban érkeztek zarán­dokok a városba, mint más évek­ben, s feszültté tette a légkört az arab kereskedők sztrájkja is, akik ezt a számukra egyébként jöve­delmező napot használtak ki az izraeli megszállás elleni tiltako­zásra. Ünnepi miséket tartottak Pe­king katolikus templomaiban is, több ezer hívő részvételével. Az ott élő külföldiek egy része kü­lönleges helyszínre, a fővárostól másfél órányi autóútra levő Nagy Falhoz utazott, hogy annak tete­jén rendezze meg a húsvéti ün­nepi szertartást. A kínai katoli­kus egyház több millió követőt mond a magáénak. Megemlékeztek a húsvétról a Szovjetunió katolikus hagyomá­nyokat őrző területein is. Lettor­szág templomaiban felolvasták a püspökök ünnepi üzenetét, amely­ben az egyházi vezetők a béke, az emberek közötti együttműkö­dés szükségességéről szóltak. A hagyományos húsvéti béke­menetek majna-frankfurti köz­ponti szervező és információs iro­dája vasárnap közölte, hogy NSZK-szerte mintegy 80 ezren kapcsolódtak be 150 helyszínen a megmozdulásokba. Vasárnap a legnagyobb szabású rendezvé­nyek Duisburgban, Oberhausen­­ben, Brémában és Bielefeldben voltak. Az idei békemegmozdulá­sok részvevői elsősorban az ame­rikai űrhadviselés, a nyugatné­met—amerikai SDI-szerződés, a közép-európai rakétatelepítés és a nukleáris kísérletek ellen emel­ték fel szavukat. A nukleáris fegyverkezés el­lenzői a közép-angliai Marvem­ben és a walesi Carmarthenben is tüntettek. Az utóbbiban mint­egy négyezer ember alkotott élő láncot a helyi elöljáróság atom­biztos óvóhelye körül, tiltakozva a nukleáris fegyverek ellen. A New York-i háborúellenes, vallási és egyetemi szervezetek által szervezett békemenetben több mint háromezren vonultak. Ahhoz a tudományos intézethez mentek, amely elsőként csatlako­zott az SDI-terv kidolgozásához, hogy ,nemet’ mondjanak a világ­űr militarizálására. Az atomfegyver-kísérletek és a más országok belügyeibe való be­avatkozás beszüntetését követel­ték a Chicago egyik főterén ösz­­szegyűlt tüntetők. 17 amerikai bé­keszervezet vezetői által aláírt nyilatkozatot tettek közzé, amely hatékony megállapodást sürget a Szovjetunióval a kísérleti atom­robbantások betiltásáról. A béke­­gyűlés szónokai elítélték a leg­utóbbi nevadai robbantást és fel­szólították az amerikai kor­mányt, hogy kövesse a Szovjet­unió példáját. Loginov külügyminiszter-helyettes tájékoztatója A Varsói Szerződés budapesti ülése tovább gazdagítja az együttműködést Moszkvai tudósítóink telex­jelentése. Mihail Gorbacsov a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legközelebbi, Buda­pesten tartandó ülése alkalmá­ból Magyarországra látogat — közölte Vagyim Loginov szovjet külügyminiszter-helyettes, aki hazánk felszabadulásának közelgő 41. évfordulója alkalmából fo­gadta a Moszkvába akkreditált magyar újságírókat. Bevezetőjében­ Loginov elisme­­­ réssel szólt a Magyar Népköztár­saság bel- és külpolitikai ered­ményeiről. Emlékeztetett arra, hogy az SZKP XXVII. kongresz­­szusa állást foglalt a szocialista országokkal fenntartott sokoldalú kapcsolatok elmélyítése mellett. Az SZKP gondosan tanulmányoz­za más országoknak a szocializ­mus építésében szerzett tapasz­talatait. A szocializmus sokszínű jelenség, amelynek építésében általános törvényszerűségek ér­vényesülnek, de sajátos nemzeti keretek között valósul meg — mondotta Loginov, hozzátéve: nincs univerzális modell, s a Szovjetunió célszerűnek tartja átvenni más országok tapasztala­taiból a sajátos körülményeknek megfelelő elemeket. Hivatalos válasz még nem ér­kezett Washingtonból Mihail Gorbacsovnak arra a szombati javaslatára, hogy tartsanak rend­kívüli szovjet—amerikai csúcs­­találkozót — mondotta Loginov, — aki­ a Fehér Ház első nyilvá­nos reagálását negatívnak érté­kelte. Továbbra sincs egyeztetett idő­pont Mihail Gorbacsov idei, ter­vezett washingtoni látogatására. A szovjet—kínai viszonyról szólva kijelentette: továbbra sem nevezhető jószomszédinak. A Szovjetunió sokat tesz a viszony javulásáért, de elvi kérdésnek tekinti, hogy ez nem jöhet létre harmadik országok rovására. Elé­gedetten szólt Loginov a gazda­sági kapcsolatok bővüléséről, s elismeréssel nyugtázta, hogy Kína pozitívan reagált a január 15-i Gorbacsov-tervre. A Szovjetunió és Egyiptom kap­csolatainak légköre javulóban van — válaszolta egy kérdésre Logi­nov. Nemrég helyreállt a diplo­máciai kapcsolatok nagyköveti szintje. A napokban Egyiptomban járt szovjet parlamenti küldött­séget fogadta Mubarak elnök is, aki a két nép közötti örök ba­rátság szimbólumának nevezte az asszuáni gátat. Jelenleg Moszkvában tárgyal az egyiptomi gazdasági miniszter — tette hozzá. Vagyim Loginov hangot adott annak a reménynek, hogy a Varsói Szerződés budapesti ülés­szaka új részletekkel gazdagítja a január 15-i Gorbacsov-tervet, amely a tagállamok egymás kö­zötti konzultációinak folyamatá­ban alakult ki. A budapesti ülés­szakon a szovjet delegációt Mihail Gorbacsov vezeti. Szalay Hanna, Szaniszló Ferenc Kadhafi ezredes a Szidra-öböl feletti líbiai felségjogok megvédését ígéri (AFP) A Szidra-öböl feletti lí­biai felségjogok megvédését ígér­te Moamer El-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője pénteken. A brit katonák Líbiából való kivo­násának 16. évfordulóján mondott beszédében, a Szidra-öbölbeli amerikai támadást követő első nyilvános beszédében, a politikus tagadta, hogy az amerikai légi­támadások bármilyen kárt okoz­tak volna a líbiai légvédelemben. Kadhafi éles figyelmeztetést in­tézett az arab országok, elsősor­ban Egyiptom címére, felszólítva őket az Egyesült Államokkal való bármiféle kapcsolat és együttmű­ködés felmondására. Kadhafi Spanyolországot és Olaszországot is figyelmeztette arra, hogy a há­ború esetén Líbia a nevezett or­szágok területén levő amerikai támaszpontokat hadműveleti cél­pontnak fogja tekinteni. Fernandez Ordonez, spanyol külügyminiszter szombaton „elfo­gadhatatlannak” nevezte a líbiai bejelentést. A külügyminiszter a madridi rádiónak nyilatkozva kö­zölte: országa szuverenitását sér­­tené egy, az amerikai támaszpon­tok ellen irányuló líbiai támadás, majd hozzátette, Madrid osztja az Európai Közösség azon álláspont­ját, hogy Tripoli jogtalanul tekin­ti felségvizeinek a Szidra-öblöt. A líbiai főváros egyetlen napi­lapja tegnap olyan jelentést tett közzé, amely szerint „világszerte megkezdődtek a „bosszúakciók” az amerikai célpontok ellen. A lap tudni véli, hogy Olaszország­ban több akciót hajtottak volna végre amerikai katonatisztek és követségi gépkocsik ellen, helyi diplomáciai források azonban ha­tározottan cáfolták bármiféle tá­madás tényét. (AP) Az USA a jövőben is foly­tathat haditengerészeti manőve­reket a Líbia partjai mentén hú­zódó Szidra-öbölben — ezt helyez­te kilátásba Richard Murphy, Reagan elnök­helyettes nemzet­­biztonsági főtanácsadója legutób­bi tv-nyilatkozatában. Murhhy kijelentette: ha Kad­hafi líbiai államfő továbbra is or­szága területi vizeinek tekinti az öblöt, az „Egyesült Államok is­mét gyakorolni fogja jogait” a térségben. A politikus állítása sze­rint viszont Washington még nem dolgozta ki a következő akció végleges forgatókönyvét. Líbia „a legutóbbinál is kemé­nyebb választ ad” az amerikai flottának, ha az visszatér a Szid­­ra-öbölbe — közölte a forradalmi vezetés egy tagja. Hamidi őrnagy, aki Trifoi korábbi líbiai külügy­miniszter társaságában Abu Dza­­biban tartózkodik, megismételte, hogy az amerikai haditengerészet nemzetközi vizeken, a Szidra­­öböl bejáratától északra támadta meg a líbiai őrhajókat. Fenyegető hangvételű tv-nyi­­latkozatot adott Michael Arma­­cost amerikai külügyminiszter­helyettes is, arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok a líbiai államfő eltávolítására készül-e, közölte, „meg kell találnunk an­nak módját, hogy miként kezel­jük Kadhafit”. Hozzátette: az Egyesült Államoknak máris „si­került megszereznie egyéb orszá­gok támogatását ez ügyben”.

Next