Magyar Hírlap, 1986. június (19. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
U 2m ■MH mellékleti Egy képzeletbeli emlékkönyv lapjai Vélemények, állásfoglalások a szovjet—magyar barátság tartalmáról, jelentőségéről Találkozóra, vendég fogadására készülve — különösen, ha az fontos — el szoktunk tűnődni... Mi volt eddig? Hogyan tovább? Ha az ismeretség családi, a barátság rokoni — felidézzük a régen hallott történeteket, a házi legendárium végkövetkeztetéseit. Belelapozunk a sárgult levelekbe, átpörgetjük a megfakult fotográfiákat. A magánélet nem különbözik annyira a közélettől, hogy államférfi látogatásának hírére ne hasonlóan cselekednénk. Csak a család barátai lesznek többen, a rokonság népesebb és az emlékezet inkább közösségi. Mondhatnánk: inkább közérdekű is. A magyar—szovjet barátság természetesen nem ma kezdődött. Egyidős az a szovjethatalom létrejöttével. Ha mégis csak négy évtizedéről szoktunk beszélni, ez azért van, mert a ’19-es — sajnos, csak rövid — időszaktól eltekintve, az állami kapcsolatok 1945-től, a felszabadítás eredményeként ölthettek új formát, nyerhettek új tartalmat, s válhattak baráti, a lét minőségét meghatározó szövetséggé. Hogyan látjuk? Mit várunk? — az elmúlt néhány év illetékes és felelősségteljes megnyilatkozásaiban benne van a válasz. A SZOVJET NÉPBEN FELSZABADÍTÓNKAT TISZTELJÜK MILLIÓK BARÁTSÁGA A Szovjetunió történelmi tapasztalatai az egész haladó emberiség figyelmen kívül nem hagyható szellemi értékeit jelentik, és azokat a szocializmus építésének útjára lépett népek országuk adottságait, történelmi fejlődésük nemzeti sajátosságait tekintetbe véve, már ma is hasznosítják. A magyar kommunisták, a szocialista eszmék magyar hívei így tekintenek a szovjet tapasztalatokra. Mi a szovjet népben a társadalmi haladás úttörőjét és felszabadítónkat tiszteljük, s ilyenként szívből gratulálunk nagy barátunknak eddigi eredményeihez, kívánunk új sikereket a kommunista építőmunkában, s kívánjuk azt is, hogy békében élvezhesse munkájának gyümölcseit. (KÁDÁR JÁNOS, beszéd a Kremlben, a Szovjetunió megalakulásának 60 évfordulóján, 1982. december) ÉRDEKEINK, CÉLJAINK KÖZÖSEK A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti kapcsolatok a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus elveire épülnek. Alapvető érdekeink, céljaink közösek, kapcsolataink a kölcsönös tisztelet és bizalom, a népeink közötti barátság jegyében fejlődnek. Pártjaink között teljes a nézetazonosság a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben. Országaink között vannak nagyságrendi különbségek, és sok tekintetben különböznek adottságaink, de azonos irányban haladunk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az eltérő adottságokból eredő bizonyos módszerbeli különbségek gazdagítják közös tapasztalatainkat. (KÁDÁR JÁNOS, pohárköszöntő a Kremlben, 1983. július) Pártjainkat és államainkat az internacionalista szolidaritás régi és erős kötelékei fűzik egymáshoz. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai évről évre mind tartalmasabbá és sokrétűbbé válnak. Nincs olyan terület, ahol ne értünk volna el pozitív eredményeket, és ahol ne tárulnának fel új, még szélesebb távlatok együttműködésünk fejlődéséhez ... Objektív szükségszerűség, hogy tovább fokozzuk országaink együttműködésének hatékonyságát, és lényegesen magasabb, úgy mondanám, minőségileg új szintre emeljük azt. (JURA ANDROPOV, pohárköszöntő a Kremlben, 1983. július) Amikor ma magyar—szovjet barátságról beszélünk, ez — szerencsére — nem öt vagy ötven ember barátságát jelenti, hanem a szó szoros értelmében milliók barátságát, népeink barátságát. (KÁDÁR JÁNOS, sajtóértekezlet, Moszkva, 1983. július) Az SZKP legutóbbi kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában Brezsnyev elvtárs szólt arról, hogy más szocialista országok tapasztalatait is érdemes és szükséges tanulmányozni. A megnevezett országok között Magyarországot is említette, s ez nekünk jólesett. Valóban az a helyzet, hogy a szocializmus történelmi útján minden országban figyelembe kell venni a közös nemzetközi törvényszerűségeket és az adott ország, az adott nép történelmi fejlődésének sajátosságait. Ez azt eredményezi, hogy minden egyes országban a szocialista építésnek bizonyos sajátosságai alakultak ki. Andropov elvtárs, akivel erről már régebben beszélgettem, a közelmúltban hangsúlyozta, hogy minden szocialista ország tapasztalata közös kincsestárunk, amelyből kölcsönösen meríthettünk. (KÁDÁR JÁNOS, sajtóértekezlet, Moszkva, 1983. július) GYARAPÍTJUK az enyhülés VÍVMÁNYAIT Mi, magyarok, teljes összhangban szovjet barátainkkal, azt tekintjük központi kérdésnek, hogy megakadályozzuk a nemzetközi helyzet további romlását, megőrizzük és tovább gyarapítsuk az enyhülés vívmányait. A magyar és a szovjet törekvések e téren is teljes mértékben egybeesnek, s ezen az alapon működünk együtt a külpolitika síkján is. (KÁDÁR JÁNOS, sajtóértekezlet, Moszkva, 1983. július) A szocialista államokkal megvalósuló szoros együttműködés keretében különleges jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak. A magyar—szovjet barátság népünk békéjének, hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legfőbb nemzetközi támasza, e barátság erősítése alapvető nemzeti érdekünk. Azonosak szocialista, kommunista elveink, közösek céljaink és érdekeink, s ezen a szilárd talajon a jövőben is együtt haladunk a Szovjetunióval. (KÁDÁR JÁNOS pohárköszöntője a kijevi Mária-palotában, 1983. július) EGYENJOGÚ ORSZÁGOK, ÖNKÉNT VÁLLALT ÖSSZEFOGÁS A Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok kapcsolataiban volt egy kezdeti időszak, amikor nem számoltunk eléggé az eltérő adottságokkal. Volt egy téves hiedelem, hogy az új társadalom építésében szerzett szovjet tapasztalatok teljes egészükben mechanikusan átültethetők Magyarország vagy más ország gyakorlatába. Ezért külön-külön és együtt is súlyos árat fizettünk. Az elkövetett hibákból levontuk a tanulságot. Természetesen ma is hasznosítjuk egymás tapasztalatait, de minden szocialista ország olyan megoldásokat keres, amelyek a legjobban megfelelnek saját adottságainak, történelmi hagyományainak. Mindez a legkevésbé sem zavarja az országaink közötti viszonyt, hiszen éppen az a közös érdekünk, hogy valamennyien sikerrel oldjuk meg feladatainkat. Úgy gondolom, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok történelmileg kialakult két- és többoldalú kapcsolatai tovább fognak erősödni, az együttműködés hatékonyabbá s az élet új követelményeinek megfelelően korszerűbbé válik. De ez semmiképp sem valamiféle „blokkfegyelem” erősödését jelenti, hanem az azonos célok felé haladó, egyenjogú országok önként vállalt összefogását annak érdekében, hogy minél eredményesebben oldják meg gazdasági és társadalmi feladataikat. Szövetségünk nem bezártságot jelent, országaink ... készek a kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatépítésre, együttműködésre a tőlük eltérő társadalmi rendszerű államokkal is. (KÁDÁR JÁNOS, interjú a Leadersnek, 1984. április) ELSŐRENDŰ NEMZETI ÉRDEKÜNK A felszabadulás utáni négy évtized s benne a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatai egyaránt azt igazolják, hogy hazánk számára meghatározó jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú, baráti és gyümölcsöző együttműködésnek. A beszámolási időszakban eredményesen fejlődtek a magyar—szovjet politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok. Ezek alakulásában kiemelkedő jelentőségűek voltak a legfelső szintű megbeszélések a két párt és kormány képviselői között, amelyek ismételten megerősítették a teljes nézetazonosságot a szocialista építés és a nemzetközi élet minden alapvető kérdésében. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. A magyar—szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása elsőrangú nemzeti érdekünk. (A Központi Bizottság beszámolója az MSZMP XIII. kongresszusán) Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar—szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. (MSZMP XIII. kongresszus, Határozat) SZÉLESÍTJÜK KAPCSOLATAINKAT Biztonságot jelent számunkra, hogy építhetünk a szocialista országokkal való együttműködésre. Fejlődésünk legfontosabb külső támasza a Szovjetunióval kialakult széles körű gazdasági együttműködés. Éppen ezért különösen örvendetesnek tartjuk, hogy pártjaink és kormányaink vezetőinek legutóbbi találkozóin ismét megerősödött a közös elhatározás: tovább szélesítjük és mélyítjük kapcsolatainkat a gazdálkodás minden területén. (KÁDÁR JÁNOS, Pravda, 1985. április 3.) Egyre fontosabb feladat, hogy átfogóan tökéletesítsük és gazdagítsuk az együttműködést, fejlesszük a sokoldalú kapcsolatokat a testvéri szocialista országokkal, biztosítsuk a kölcsönhatást a politikai, a gazdasági, az ideológiai, a védelmi és egyéb területeken, hogy gondoskodjunk e hatalmas közösség minden résztvevője nemzeti és nemzetközi érdekeinek szerves összehangolásáról. (MIHAIL GORBACSOV, előadói beszéd az SZKP KB 1985. áprilisi plénumán) A FEJLŐDÉS MEGGYORSÍTÁSA Elvi jelentőségű, hogy mindkét ország a társadalmi, gazdasági fejlődés meggyorsítását tűzte ki célul a termelés hatékonyságának átfogó növelése, a szocializmus történelmi előnyeinek, a szocialista tervgazdálkodás valamennyi lehetőségének teljesebb kihasználása, a szocialista rendszer társadalmi vívmányainak, eszmei és szellemi értékeinek érdemi kibontakoztatása révén, a közös tapasztalatok, a szocialista építés általános törvényszerűségei és a nemzeti sajátosságok figyelembe vételével. (Közlemény KÁDÁR JÁNOS és MIHAIL GORBACSOV találkozójáról, Moszkva, 1985. szeptember 25.) MEGÚJULÓBAN VANNAK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS FORMÁI A szocialista országok politikai együttműködésének lelke ezután is a kormányzó kommunista pártok együttműködése lesz. Az utóbbi év folyamán gyakorlatilag nem volt egyetlen olyan testvéri ország sem, amelynek vezetőivel ne lett volna találkozónk és beható megbeszélésünk. Megújulóban vannak az együttműködés formái is. Kialakulóban van ennek egy új, talán döntő fontosságú láncszeme: a testvéri országok vezetőinek multilaterális találkozója, mint intézmény. Ezek a találkozók lehetővé teszik, hogy operatívan, elvtársi szellemben tanácskozzunk a szocialista építés problémáinak egész komplexumáról, bel- és külpolitikai vonatkozásairól... Energia, agilitás, kezdeményezés — mindezek a tulajdonságok összhangban vannak a kor szükségleteivel, és mi arra fogunk törekedni, hogy ezek kiterjedjenek a testvérpártok kapcsolatainak egész rendszerére. (MIHAIL GORBACSOV, előadói beszéd az SZKP XXVII. kongresszusán) A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítása nemcsak a szovjet dolgozók számára lelkesítő cél, hanem örömmel tölti el a társadalmi haladás, a szocializmus minden hívét az egész világon. A kongresszuson tárgyalt témák jelentős része nemcsak a Szovjetunióban folyó építőmunkának, hanem a szocialista társadalmi rendszer általános fejlődésének is központi kérdései. Alkotó jellegű felvetésük, megválaszolásuk, és gyakorlati megoldásuk segíti általában a szocialista országokat, és a tapasztalatok gazdagítják az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom elméletének közös kincsestárát. (KÁDÁR JÁNOS, felszólalás az SZKP XXVII. kongresszusán) összeállította: Szalay Hanna A fényképeket válogatta: Szalay Zoltán KÖZÖS KINCSESTÁR Az első magyar—szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása 1948. február 18-án Kádár János és Nyikit Hruscsov Leonyid Brezsnyevvel a Kremlben Jurij Andropovval 1983 nyarán Tavaly szeptemberben Mihail Gorbacsovval