Magyar Hírlap, 1986. június (19. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

U 2m ■MH mellékleti Egy képzeletbeli emlékkönyv lapjai Vélemények, állásfoglalások a szovjet—magyar barátság tartalmáról, jelentőségéről Találkozóra, vendég fogadására készülve — különösen, ha az fontos — el szoktunk tűnődni... Mi volt eddig? Hogyan tovább? Ha az ismeretség családi, a barátság rokoni — felidézzük a régen hallott történeteket, a házi legendárium végkövetkeztetéseit. Belelapozunk a sárgult levelekbe, átpörgetjük a megfakult fotográfiákat. A magánélet nem különbözik annyira a közélettől, hogy állam­férfi látogatásának hírére ne hasonlóan cselekednénk. Csak a család barátai lesznek többen, a rokonság népesebb és az emlékezet inkább közösségi. Mond­hatnánk: inkább közérdekű is. A magyar—szovjet barátság természetesen nem ma kezdődött. Egyidős az a szovjethatalom létrejöttével. Ha mégis csak négy évtizedéről szoktunk beszélni, ez azért van, mert a ’19-es — sajnos, csak rövid — időszaktól eltekintve, az állami kapcsolatok 1945-től, a felszabadítás eredmé­nyeként ölthettek új formát, nyerhettek új tartalmat, s válhattak baráti, a lét minőségét meghatározó szövetséggé. Hogyan látjuk? Mit várunk? — az elmúlt néhány év illetékes és felelősségteljes megnyilatkozásaiban benne van a válasz. A SZOVJET NÉPBEN FELSZABADÍTÓNKAT TISZTELJÜK MILLIÓK BARÁTSÁGA A Szovjetunió történelmi tapasztalatai az egész haladó emberi­ség figyelmen kívül nem hagyható szellemi értékeit jelentik, és azokat a szocializmus építésének útjára lépett népek országuk adottságait, történelmi fejlődésük nemzeti sajátosságait tekintetbe véve, már ma is hasznosítják. A magyar kommunisták, a szocia­lista eszmék magyar hívei így tekintenek a szovjet tapasztalatok­ra. Mi a szovjet népben a társadalmi haladás úttörőjét és felsza­badítónkat tiszteljük, s ilyenként szívből gratulálunk nagy bará­tunknak eddigi eredményeihez, kívánunk új sikereket a kommu­nista építőmunkában, s kívánjuk azt is, hogy békében élvezhesse munkájának gyümölcseit. (KÁDÁR JÁNOS, beszéd a Kremlben, a Szovjetunió megalakulásának 60 évfordulóján, 1982. december) ÉRDEKEINK, CÉLJAINK KÖZÖSEK A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti kap­csolatok a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus elveire épülnek. Alapvető érdekeink, céljaink közösek, kapcsolataink a kölcsönös tisztelet és bizalom, a népeink közötti barátság jegyében fejlődnek. Pártjaink között teljes a nézetazonosság a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben. Országaink között vannak nagy­ságrendi különbségek, és sok tekintetben különböznek adottsá­gaink, de azonos irányban haladunk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az eltérő adottságokból eredő bizonyos módszerbeli különb­ségek gazdagítják közös tapasztalatainkat. (KÁDÁR JÁNOS, pohárköszöntő a Kremlben, 1983. július) Pártjainkat és államainkat az internacionalista szolidaritás régi és erős kötelékei fűzik egymáshoz. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai évről évre mind tartalmasabbá és sokrétűbbé válnak. Nincs olyan terü­let, ahol ne értünk volna el pozitív eredményeket, és ahol ne tá­rulnának fel új, még szélesebb távlatok együttműködésünk fejlő­déséhez ... Objektív szükségszerűség, hogy tovább fokozzuk orszá­gaink együttműködésének hatékonyságát, és lényegesen maga­sabb, úgy mondanám, minőségileg új szintre emeljük azt. (JURA ANDROPOV, pohárköszöntő a Kremlben, 1983. július) Amikor ma magyar—szovjet barátságról beszélünk, ez — sze­rencsére — nem öt vagy ötven ember barátságát jelenti, hanem a szó szoros értelmében milliók barátságát, népeink barátságát. (KÁDÁR JÁNOS, sajtóértekezlet, Moszkva, 1983. július) Az SZKP legutóbbi kongresszusán a Központi Bizottság beszá­molójában Brezsnyev elvtárs szólt arról, hogy más szocialista or­szágok tapasztalatait is érdemes és szükséges tanulmányozni. A megnevezett országok között Magyarországot is említette, s ez ne­künk jólesett. Valóban az a helyzet, hogy a szocializmus történel­mi útján minden országban figyelembe kell venni a közös nemzet­közi törvényszerűségeket és az adott ország, az adott nép történel­mi fejlődésének sajátosságait. Ez azt eredményezi, hogy minden egyes országban a szocialista építésnek bizonyos sajátosságai ala­kultak ki. Andropov elvtárs, akivel erről már régebben beszélget­tem, a közelmúltban hangsúlyozta, hogy minden szocialista ország tapasztalata közös kincsestárunk, amelyből kölcsönösen meríthet­tünk. (KÁDÁR JÁNOS, sajtóértekezlet, Moszkva, 1983. július) GYARAPÍTJUK az enyhülés VÍVMÁNYAIT Mi, magyarok, teljes összhangban szovjet barátainkkal, azt te­kintjük központi kérdésnek, hogy megakadályozzuk a nemzetközi helyzet további romlását, megőrizzük és tovább gyarapítsuk az enyhülés vívmányait. A magyar és a szovjet törekvések e téren is teljes mértékben egybeesnek, s ezen az alapon működünk együtt a külpolitika síkján is. (KÁDÁR JÁNOS, sajtóértekezlet, Moszkva, 1983. július) A szocialista államokkal megvalósuló szoros együttműködés ke­retében különleges jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak. A magyar—szovjet barátság népünk bé­kéjének, hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legfőbb nemzetközi támasza, e barátság erősítése alapvető nemzeti érdekünk. Azonosak szocialista, kommunista elveink, közösek cél­jaink és érdekeink, s ezen a szilárd talajon a jövőben is együtt ha­ladunk a Szovjetunióval. (KÁDÁR JÁNOS pohárköszöntője a kijevi Mária-palotában, 1983. július) EGYENJOGÚ ORSZÁGOK, ÖNKÉNT VÁLLALT ÖSSZEFOGÁS A Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok kapcsola­taiban volt egy kezdeti időszak, amikor nem számoltunk eléggé az eltérő adottságokkal. Volt egy téves hiedelem, hogy az új társada­lom építésében szerzett szovjet tapasztalatok teljes egészükben mechanikusan átültethetők Magyarország vagy más ország gya­korlatába. Ezért külön-külön és együtt is súlyos árat fizettünk. Az elkövetett hibákból levontuk a tanulságot. Természetesen ma is hasznosítjuk egymás tapasztalatait, de minden szocialista ország olyan megoldásokat keres, amelyek a legjobban megfelelnek saját adottságainak, történelmi hagyományainak. Mindez a legkevésbé sem zavarja az országaink közötti viszonyt, hiszen éppen az a kö­zös érdekünk, hogy valamennyien sikerrel oldjuk meg feladatain­kat. Úgy gondolom, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok történelmileg kialakult két- és többoldalú kapcsolatai to­vább fognak erősödni, az együttműködés hatékonyabbá s az élet új követelményeinek megfelelően korszerűbbé válik. De ez semmi­képp sem valamiféle „blokkfegyelem” erősödését jelenti, hanem az azonos célok felé haladó, egyenjogú országok önként vállalt­ összefogását annak érdekében, hogy minél eredményesebben old­ják meg gazdasági és társadalmi feladataikat. Szövetségünk nem bezártságot jelent, országaink ... készek a kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatépítésre, együttműködésre a tőlük eltérő társadalmi rendszerű államokkal is. (KÁDÁR JÁNOS, interjú a Leadersnek, 1984. április) ELSŐRENDŰ NEMZETI ÉRDEKÜNK A felszabadulás utáni négy évtized s benne a legutóbbi kong­resszus óta eltelt időszak tapasztalatai egyaránt azt igazolják, hogy hazánk számára meghatározó jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú, baráti és gyümölcsöző együttműködésnek. A beszámolási időszakban eredményesen fejlődtek a magyar—szov­jet politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcso­latok. Ezek alakulásában kiemelkedő jelentőségűek voltak a leg­felső szintű megbeszélések a két párt és kormány képviselői kö­zött, amelyek ismételten megerősítették a teljes nézetazonosságot a szocialista építés és a nemzetközi élet minden alapvető kérdésé­ben. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építő­munkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. A magyar—szov­jet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttmű­ködésének gazdagítása elsőrangú nemzeti érdekünk. (A Központi Bizottság beszámolója az MSZMP XIII. kongresszusán) Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar—szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagí­tása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építő­munkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. (MSZMP XIII. kongresszus, Határozat) SZÉLESÍTJÜK KAPCSOLATAINKAT Biztonságot jelent számunkra, hogy építhetünk a szocialista or­szágokkal való együttműködésre. Fejlődésünk legfontosabb külső támasza a Szovjetunióval kialakult széles körű gazdasági együtt­működés. Éppen ezért különösen örvendetesnek tartjuk, hogy pártjaink és kormányaink vezetőinek legutóbbi találkozóin ismét megerősödött a közös elhatározás: tovább szélesítjük és mélyítjük kapcsolatainkat a gazdálkodás minden területén. (KÁDÁR JÁNOS, Pravda, 1985. április 3.) Egyre fontosabb feladat, hogy átfogóan tökéletesítsük és gazda­gítsuk az együttműködést, fejlesszük a sokoldalú kapcsolatokat a testvéri szocialista országokkal, biztosítsuk a kölcsönhatást a po­litikai, a gazdasági, az ideológiai, a védelmi és egyéb területeken, hogy gondoskodjunk e hatalmas közösség minden résztvevője nemzeti és nemzetközi érdekeinek szerves összehangolásáról. (MIHAIL GORBACSOV, előadói beszéd az SZKP KB 1985. áprilisi plénumán) A FEJLŐDÉS MEGGYORSÍTÁSA Elvi jelentőségű, hogy mindkét ország a társadalmi, gazdasági fejlődés meggyorsítását tűzte ki célul a termelés hatékonyságának átfogó növelése, a szocializmus történelmi előnyeinek, a szocialista tervgazdálkodás valamennyi lehetőségének teljesebb kihasználása, a szocialista rendszer társadalmi vívmányainak, eszmei és szelle­mi értékeinek érdemi kibontakoztatása révén, a közös tapasztala­tok, a szocialista építés általános törvényszerűségei és a nemzeti sajátosságok figyelembe vételével. (Közlemény KÁDÁR JÁNOS és MIHAIL GORBACSOV találkozójáról, Moszkva, 1985. szeptember 25.) MEGÚJULÓBAN VANNAK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS FORMÁI A szocialista országok politikai együttműködésének lelke ezután is a kormányzó kommunista pártok együttműködése lesz. Az utób­bi év folyamán gyakorlatilag nem volt egyetlen olyan testvéri or­szág sem, amelynek vezetőivel ne lett volna találkozónk és beható megbeszélésünk. Megújulóban vannak az együttműködés formái is. Kialakulóban van ennek egy új, talán döntő fontosságú lánc­szeme: a testvéri országok vezetőinek multilaterális találkozója, mint intézmény. Ezek a találkozók lehetővé teszik, hogy operatí­van, elvtársi szellemben tanácskozzunk a szocialista építés prob­lémáinak egész komplexumáról, bel- és külpolitikai vonatkozásai­ról... Energia, agilitás, kezdeményezés — mindezek a tulajdonságok összhangban vannak a kor szükségleteivel, és mi arra fogunk tö­rekedni, hogy ezek kiterjedjenek a testvérpártok kapcsolatainak egész rendszerére. (MIHAIL GORBACSOV, előadói beszéd az SZKP XXVII. kongresszusán) A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsí­tása nemcsak a szovjet dolgozók számára lelkesítő cél, hanem örömmel tölti el a társadalmi haladás, a szocializmus minden hívét az egész világon. A kongresszuson tárgyalt témák jelentős része nemcsak a Szovjetunióban folyó építőmunkának, hanem a szo­cialista társadalmi rendszer általános fejlődésének is központi kérdései. Alkotó jellegű felvetésük, megválaszolásuk, és gyakor­lati megoldásuk segíti általában a szocialista országokat, és a ta­pasztalatok gazdagítják az egész nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom elméletének közös kincsestárát. (KÁDÁR JÁNOS, felszólalás az SZKP XXVII. kongresszusán) összeállította: Szalay Hanna A fényképeket válogatta: Szalay Zoltán KÖZÖS KINCSESTÁR Az első magyar—szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása 1948. február 18-án Kádár János és Nyikit Hruscsov Leonyid Brezsnyevvel a Kremlben Jurij Andropovval 1983 nyarán Tavaly szeptemberben Mihail Gorbacsovval

Next