Magyar Hírlap, 1986. június (19. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
Az iroda falán függ a gyönyörűen kikinkalmazott, viaszpecséttel illően ellátott kancelláriai alapítólevél másolata, amelyből kiderül, hogy Mária Terézia rendelete nyomán idestova kétszáztíz esztendeje létrejött a „Budai Rajzoló Oskola”. Ez pedig nem más, mint a mostani Képző, és Iparművészeti Szakközépiskola őse, így ez hazánk legrégebbi szakiskolája. Féltve őrzik ezt a hagyományt. Régi hagyomány az is immár, hogy a tanév végén munkakiállítást rendeznek a termekben. Ez a néhány napos rögtönzött tárlat a kívülálló érdeklődőknek is bizonyíthatja, hol tart jelenleg a patinás épület falai között a szakma mesterfogásainak elsajátítása. Van itt leendő alkalmazott grafikus és játékkészítő, akad majdani bőrműves és könyvtervező, akárcsak keramikus vagy üveges, bútorműves, dekoratív szobrász és festő, mintakészítő ötvös és textiltechnikai rajzó,ló... Még felsorolni is sok! Pedig valami szándékosan kimaradt. Utoljára hagytuk ugyanis a fotóillusztrátor szakot, amelynek szorgos tagjai — hogy stílusosak legyünk és az olvasóknak is kellő vizuális információt nyújthassunk — saját maguk készítették el ennek az év végi beszámolónak a fényképanyagát. Fogadják szeretettel az összeállítást — jelenlegi palánták, leendő művészeti iparosok és művészek ellesett pillanatfelvételeit — saját munkájukról és diáktársaikról. (A tárlatot június 7—10-ig tekinthetik meg az érdeklődők Budapesten, a IX. kerületi Török Pál utca 1. szám alatt, a szakközépiskola épületében.) (n. i.) 00^, ittő^ SZEMÉREMMEL Mi magyarok szemérmesek vagyunk-e vagy netán túl szókimondók? Mitől szaporodtak el filmjeinkben az ugyancsak erotikus jelenetek? Popsi nélkül hovatovább címlapfotó sincs. Hol húzódik a határ a pornográfia és az erotikus irodalom között? Mi az, ami normális és mi az, ami aberrált? A magyar fejlődésben sok minden megkésett. Talán a szexhullám is? Amit a „művelt nyugaton” az AIDS-pánik feledtet, nálunk előtérbe kerül? Mennyit bír ki a nyomdafesték? Hogyan forgatják a szexjeleneteket? Milyen míves tárgyat koboznak el a határon, s hogyan lesz szexből bűncselekmény? Ezekről a kérdésekről szól összeállításunk, s minderről csak röviden. Csak csipetnyi szexet, magyarok vagyunk ... Klasszikus ki ne-mondja? Szepes Erikához, a Szépirodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjéhez régi barátság fűz. Most, amikor az erotikus irodalom hazai helyzetéről beszélgetünk, talán megbocsátható, ha a saját időszámításunkat követjük. — Huszonöt éve ismerjük egymást. Emlékszel, mitől óvtak minket akkoriban? — Persze. 1961-ben a Radnóti Gimnázium hangosbemondóján felzendült az igazgató égi szózata: tilos az Új Írás legfrissebb számát olvasni! Mi mindentől tiltottak el minket? Weöres Sándor Antik ekloga című versét tette „indexre” az igazgatói szigor. Azóta vagyunk rendületlen hívei Weöres Sándornak. S olvassuk a folyóiratokat, hátha lelünk bennük valami hasonló jót. — Akkoriban nemigen lettünk. Viszont mi is élveztük, ha mást nem, a botrányt. — Hirét vettem, hogy Devecseri Gábor epigrammával válaszolt Weöresnek. Nem nyugodtam addig, míg meg nem szereztem szövegét. Úgy tudom, ma sem ismert eléggé, ezért idézném az elejét és a végét: „Hallom, hogy gyönyörű verseden Prüdéria prüszköl, / Nem baj, jól van ez így, végre nem unja magát I...] és sanyarú szót sosem ejt Sanyiról, / róla, kinek kapuján sok kislány zörget ezentúl nappal is, éjszaka is: Múzsafi, adj nekem is!” Hát ha nem is zörgettem, a vers meghatározó élményem. — Húsz évvel később az „Erosz a folklórban” címmel rendezett konferencia — ahol az elmélet és a gyakorlat bizony különvált — meggyőzött engem arról, hogy érdemes tudományosan is foglalkozni az erotikával . Nemcsak lehet, de kell is. Az Antik ekloga megjelenése óta sok idő telt el. Újra kiadták a régi kultúrák erotikus irodalmát: a Káma-szutrát, Az illatos kertet, Pálóczi Horváth Ádám ötödfélszáz énekest, sőt századunk húszas éveinek hírhedt, pornogáfiának minősített regényét, a Lady Chatterley szeretőjét is, méghozzá óriási sikerrel, több kiadásban. Persze, jó lenne tisztázni, mi a különbség az erotika és a pornográfia között. Ez nemcsak elméleti kérdés, hiszen a könyvkiadóknak dönteniük kell, mi adható ki és mi nem. Az említett konferencia anyaga alapján két kötet áll megjelenés előtt: az Erosz a folklórban és A sz?prplom serfiáhozt _■— Az utóbbi a magas művészet alkotásaiban próbálja meghúzni a határt erotika és pornográfia között. — Én úgy gondolom, hogy általánosságban a szexualitás öncélú túlhangsúlyozása az, amit a pornográfia körébe kell utalnunk. Ennek eldöntése azonban koronként változott, s történtetlen volna, ha ezt nem vennék figyelembe. Pl. eleve nem öncélú a primitív népek kollektív szexuális tevékenységét elbeszélő költészet, hiszen — a többi mágikus művészethez hasonlóan — a természet megújuló képességét, a törzs termékenységét akarták segíteni, befolyásolni vele, általa. Tehát nem öncélúaik a magyar népköltészet mégoly részletező, szókimondó, sőt, egyenesen trágár szerelmi leírásai sem, mivel a szexualitást és a gyermekáldást a földdel együtt élő emberek ugyanúgy a természet részeként, adottságaként fogták fel, mint az ókori agrárnépek. — Ezek szerint a pornográfia modern jelenség? — Azt hiszem, igen. Szokás siránkozni azon, hogy mennyire eldurvult az irodalmi nyelv, elburjánzottak a trágár kifejezések. A 19. századi almanachirodalomhoz képest (s ennek eszménye még napjainkban is eleven) föltétlenül. Ami engem illet, szívesebben olvasom a mai valóságot — a trágárságával együtt — híven ábrázoló irodalmat, mint az „oh’-okat és a fehér kis kacsokat. S gondoljuk meg: Villon vagy Janus Pannonius kendőzetlen szókimondását, Catullus, Horatius, s általában az ókori görög és római komédiák vaskos fordulatait még ma sem merik szó szerint visszaadni a fordítások. — Ha már a görögöket említetted, tudom, hogy átdolgoztad a Lüszisztraté fordítását. — Úgy éreztem, a kor igényli ezt. Arisztophanész is megérdemli, hogy ne csak kipontozott szövegét kapják kézbe a színészek, hiszen pontokat nem lehet eljátszani. Fordításomat kifejezetten színpadra szántam, az obszcén célzások érthető átültetésével. A görög szexuális szimbolikát a ma létező magyar megfelelőjével kellett helyettesíteni. Mit mondjak, nem volt szűkös a választék ... Az eredetiben a felajzott katonák földet akarnak szántani, ez a görög szimbolika ismeretében egyértelműen szexuális tevékenység. Magyarban, hogy ne nyílt durvasággal éljek ott, ahol az eredeti szöveg kétértelmű, ugyanakkor megmaradjon a földművelés is, meg az erotika is, az én harcosaim a szűzföldre akarnak betörni és ott dugványozni. VBE (Folytatása a 6. oldalon) .