Magyar Hírlap, 1988. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

. Rangsor A társadalombiztosítás új szabályai (3. oldal)Mimi Húr Ne az irattárnak Aligha vitatható, hogy a tele­pülésfejlesztésben meghatározó szerepe van a tervezésnek. Nyil­vánvaló azonban: csak új szem­lélettel, időt álló, rugalmas, a hagyományokra és az adottsá­gokra épülő tervezéssel lehet megalapozni a jövő település­­fejlesztését. Ezt felismerve, nap­jainkban jelentős változások bontakoznak ki e téren is. A kormány néhány éve hatá­rozott a területrendezési terve­zés korszerűsítéséről. Az új ren­delkezések egyebek közt átfo­góan szabályozzák a tervkészí­tés teljes folyamatát, továbbá előírják a tervek tartalmának ki­bővítését, elsősorban ökológiai, tájrendezési és környezetvédel­mi szempontokkal. Egy ehhez kapcsolódó másik kormányhatá­rozat pedig arról rendelkezett, hogy mihamarabb új, illetőleg korszerűsített rendezési terve le­gyen az ország valamennyi vá­rosának és kiemelt üdülőterület­tel rendelkező településének. Nem mindegy azonban, hogy az ebbe a körbe nem tartozó településeknek van-e olyan ren­dezési tervük, amely megfelelő eligazítást adhat a mindenna­pok fejlesztési döntéseinél. Más­részt, e tervek sokba kerülnek. Ezért az sem mindegy, hogy a tanácsok használni tudják-e azo­kat, avagy íróasztalnokokban, irattárakban porosodnak. Meg­gondolandó az is, hogy utóbbi esetben a tervezők értékes alko­tói. -K.kásb­b a település pénze is, amit a tervre kiadott, és ami egyre kevesebb, hiábavaló, ér­telmetlen dologra pazarolódott. Sokszor előfordul az is, hogy noha a településnek szakmailag felfogástalan rendezési terve van, az mégsem használható a gya­korlatban. Hol azért, mert ir­reális elképzeléseket tartalmaz, amelyeknek a megvalósítására sem pénz, sem lehetőség nincs, hol pedig azért, mert elavult. Több helyütt - jól bevált kísér­letként - bevezették a település­­rendezési tervezési művezetést, a tervek karbantartására, meg­valósításuk folyamatos figyelem­mel kísérésére. Ez azt jelenti, hogy a tervező részt vesz a vég­rehajtásban is, tanácsaival se­gíti azt, és ha szükséges, menet közben javasolja, illetőleg elvég­zi a terv módosítását. A tapasz­talatok szerint ez a módszer - számos más előnye mellett - je­lentős költségmegtakarítást is hozott. Azért, mert elkerülhető volt így néhány rögtönzött, drá­ga megoldás. Örvendetes, hogy a kormány­­határozat szellemében mind több helyen a mindennapi élet­hez kívánják igazítani a telepü­léstervezést. Úgy, hogy a prog­ramok is elérjék céljukat, s a szellemi teljesítmények és a ki­adott pénzek se vesszenek kár­ba. Juhász Erzsébet Amerikai szakértők Szemipalatyinszkban (MTI) Amerikai szakértői kül­döttség érkezett a Szovjetunióba, hogy — a washingtoni szovjet­­amerikai csúcstalálkozón elért megállapodásnak megfelelően — a helyszínen ellenőrizze a szemi­­palatyinszki nukleáris robbantási kísérleti telepet A delegációt Ro­bert Barker, amerikai hadügyi államtitkár vezeti. Barkert szom­baton a külügyminisztériumban fogadta Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes. Petrovszkij emlékeztette az ame­rikai küldöttségvezetőt arra, hogy a Szovjetunió javaslata értelmé­ben a kérdéskörben folytatandó tárgyalások idejére a két fél szü­neteltetné kísérleteit. 21. évfolyam, 8. szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1988. január 11., hétfő fáradt kereskedők, megértő vevők Kisebb a kereslet, mint a kínálat? Úgy tűnik kezd magához térni az élelmiszer áremelés okozta traumából az ország. Bár a boltok forgalma egyelőre elmarad a szokásostól — és ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen hónapo­kon keresztül óriási volt a felvásárlás — a polcokon mind telje­sebb a kínálat. A kereskedők az év végi hajrá, az éjszakákba nyúló átárazás, leltározás után fáradtak, de most a viszonylag gyér kereslet megkönnyíti a munkájukat. Budapesten legalábbis ezt tapasztaltuk. — Úgy látszik, itt minden rendben. A gondolák nem üre­sek, az alapvető cikkekből a választék is megfelelő — álla­pítja meg Tóth Istvánné osz­tályvezető-helyettes és Sági Lászlóné, főmunkatárs, a keres­kedelmi felügyelőség dolgozói. — A kenyérnél gyűjtőárat al­kalmaztak, ám ez is helyes, hi­szen minden egyes címkét nem lehet átjavítani, jobb ha ezt az amúgy is kényes élelmiszert le­hetőleg minél kevesebben fog­­dossák. Siba Mihályné, az üzletveze­tő halvány mosollyal nyugtázza a dicséretet. Budapesten, a Ho­rizont Afész József körúti bolt­jában most is áru érkezik, a főnökasszonyt onnan kell el­simítani a néhány perces be­szélgetésre. — Szerencséseknek mondhat­juk magunkat: az utolsó pilla­natig ki tudtuk szolgálni a ve­vőket, még virslink is maradt — idézi fel december 31-ét Si­ba Mihályné. — Nálunk sok a fiatal, ezért csak elsején tíz óra­kor láttunk hozzá a leltárhoz és az átárazáshoz, viszont har­­madikán este hatra még így is elkészültünk. Közben persze előfordult, hogy még az éjjel két óra is ott ért néhányunkat, mások viszont, a kisgyermeke­sek, már négy órakor haza me­hettek, mert az óvoda és a böl­csőde most is hatkor zárt. Sári Istvánné eladó a két gyermekét a nagymamára bíz­ta, így számára nem jelentett gondot a hosszabb műszak. — Már jó előre készültünk erre a nem mindennapi feladat­ra. Brigádgyűlésen eldöntöt­tük, kinek mi lesz a dolga. Vé­gül is ilyen még nem volt az életünkben, reméljük, egyha­mar nem is lesz, tehát mind­annyian úgy voltunk vele, ha akarjuk, ha nem, ezen akkor is túl kell esni. Akkor inkább akartuk, és így egészen jól ha­ladtunk. Az eladó természetesen több­nyire a polcok között tartóz­kodik, akaratlanul is hallja a vevők megjegyzéseit: — Általában a tej, tejtermé­kek, sajtok árát sokallják a vá­sárlók. De hozzánk megértőek, mert tudják, hogy erről mi te­hetünk a legkevésbé. A legnagyobb teher ezekben a hetekben a pénztárosokra há­rul. Náluk szörnyülködik a vá­sárló a korábbinál jóval bor­sosabb számla láttán, és nekik kell bogarászni az új ár után, ha az átragasztott címke vala­miért eltűnt a termékről. — Most igazán nem lehet okom panaszra, szinte alig akad hisztériás vevő — nyugtat meg Parádi Györgyné, a Skála Bu­dapest Nagyáruház hipermar­­ketjének pénztárosa. — Megle­het azért, mert az újságok is arra kértek mindenkit: legye­(Folytatása • 3. oldalon) Lassan élénkül a forgalom az élelmiszerboltokban. Az átárazás után mindenhol feltöltik a készleteket, hogy semmiből ne legyen hiány foló: G­rnak László Mihail Gorbacsov: szükség van a szovjet-kínai csúcstalálkozóra (TASZSZ) A Li­aovong kínai hetilap 1987 decemberében kér­désekkel fordult Mihail Gorba­­csovhoz, az SZKP KB főtitkárá­hoz. A kérdésekre adott válaszo­kat az újév előestéjén továbbí­tották a szerkesztőséghez. Kérdés: Áttekintve az 1987-es év nemzetközi helyzetét, észlel-e valamiféle örvendetes elmozdu­lást? Az ön véleménye szerint milyen nyugtalanító kérdések lé­teznek továbbra is? Válasz: Atomfizikusok egyszer a mai világ helyzetét óraszámlap formájában érzékeltették, ahol a mutatóknak a 12-es számhoz való közelsége jelezte, hogy mennyire közel jutott az emberiség a vég­zetes órához. Az így ábrázolt kép baljós, de egyben tükrözi a nö­vekvő nyugtalanság érzését is. Nos, ha az óesztendőt e prizmán át szemléljük, akkor szerintem elmondható: az óramutató vész­terhes zónájából sikerült vala­mennyire elmozdulni, ámbár még korai volna egy elvileg új idő­számlálás kezdetéről beszélni. Itt mindenekelőtt a Washingtonban tartott szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó eredményeire gondolok. összegzésképpen elmondható, hogy az általános politikai légkör megváltozása jelenti a távozó esz­tendő legfontosabb vonását. Természetesen, ha reálisan ele­(Folytatása a 2. oldalon) Junior vívó Világ Kupa Szerény eredmények Szombaton a Nemzeti Sport­­csarnokban folytatódott a junior vívók Világ Kupa-versenysoroza­­ta. A párbajtőrözők versenyében a magyar fiatalok nem sok örö­möt okoztak a szakvezetőknek: bár a legjobb 32 közé öten is be­jutottak, közülük egyiknek sem sikerült a döntőbe verekednie magát. Búcsút mondott Kotrács írón, Pálmai Krisztián, Hanzék­ Ákos és Balás Gábor, csak a me­zőny legfiatalabbja a mindössze 15 esztendős Totola Gábor sze­replése váltott ki elismerést (23. lett), de ő sem jutott tovább, így a férfi tőr és a kard után ebben a fegyvernemben sem sikerült a helytállás. A győzelmet a szovjet Pavel Kolobkov szerezte meg, mi­után a döntő csörtében 10:4-re verte honfitársát, Skorobogatovot. Vasárnap befejeződött a Világ Kupa-versenysorozata. Tizenöt or­szág 140 női tőrözője lépett pást­ra, köztük a világranglista éllo­vasai és természetesen a hazai re­ménységek teljes számban. Az eredmények jól alakultak, a leg­jobb 32 közé hét magyar vívó ke­rült Később ugyan fogyott a számuk, de végül Mincza Ildikó­nak (MTK-VM) és Nagy Tímeá­nak (Vasas) sikerült bejutnia a döntőbe. Az elsőségért még há­rom szovjet, egy-egy olasz, nyu­gatnémet és francia sportoló ver­senyezhetett. A három szovjet lány közül Jelene Grisin a híres sportolói családból származik: édesapja az olimpiai bajnok vízi­labdázó Grisin, édesanyja pedig az egykori női tőröző világbajnok Rasztvorova. Mielőtt elkezdődött a döntő, Szandaváry György, a magyar ju­nior válogatottak szövetségi kapi­tánya elégedetten mondta: " Azzal, hogy ketten döntőbe jutottak, megvalósult a tervünk, elértük a célunkat. Rendkívül erős volt a mezőny, néhány biztató je­lenséget tapasztalhattunk fiatalja­ink vívásában. Jó, hogy egy hét múlva közülük többen újból ver­senyezhetnek a felnőttek mező­nyében. A negyeddöntő felemás magyar szereplést hozott. Mincza biztosan győzött. Nagynak viszont nem volt sok esélye szovjet ellenfelével szemben. Az elődöntőben Mincza 7:5-re vezetett Docmeier ellen, már csak egyetlen találatot kel­lett volna elérnie a győzelemhez Ellenfele előbb egyenlített, aztán egy vitatható találattal 8:7-re ve­zetett, és a mindent eldöntő kilen­cediket is bevitte, s ezzel ő ke­rült döntőbe. Minczának végül a harmadik helyért kellett verse­nyeznie, ebben az asszóban Min­cza 1:2-es állásnál sérülés miatt visszalépett, s így negyedik lett. A döntőt Bianchedi fölényesen nyerte, s ezzel ő lett a verseny győztese. A kékestetői szanatórium sorsa (3. oldal) Az átalánydíj nem érezte a meleget (5. oldal) Tartalomhoz a forma? (8. oldal) Berecz János felszólalása Orosházán A munkásőrség közéleti fórum is Egységgyűlést tartott a Jamb­­rik József munkásőrség szomba­ton Orosházán, a Petőfi Művelő­dési Központban. Az orosházi mu­nkásőröknek az elmúlt évben végzett politikai, gazdasági és ki­képzési tevékenységét értékelő, s az új esztendő feladatait megha­tározó gyűlésén részt vett Be­recz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az egységgyű­lésen ott voltak Békés megye és a város politikai, állami és társa­dalmi életének vezető képviselői, köztük Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Gyu­lavári Pál megyei tanácselnök, a fegyveres testületek, s az üzemek képviselői, valamint a munkás­őrök hozzátartozói is. Az orosházi munkásőrök tevé­kenységéről Malya Jenő egység­­parancsnok számolt be. Az egy­ség munkásőrei közül munkahe­lyeiken 132-en kiváló dolgozók, 138-an párt-, állami és társadal­mi szervek tisztségviselői. Az egységnek kitűnő kapcsolata van a környék üzemeivel, közülük most a Pusztaföldvári Lenin Tsz díszoklevelet, s kitüntető plaket­tet kapott. Az elmúlt évi tevé­kenység alapján az orosháziak el­nyerték — immár hetedik alka­lommal — a megye élenjáró egy­sége címet, s az ezzel járó serle­get. A tartósan kiemelkedő tevé­kenységet a Munkásőrség orszá­gos parancsnoka serleggel jutal­mazta, az elismerést Dósa István, az országos parancsnok első he­lyettese adta át. A beszámolót, a kitüntetéseket és köszöntéseket követően Berecz János emelkedett szólásra. Beve­zetőjében hangsúlyozta: az elkö­vetkező hetekben, hónapokban sűrűsödnek a politikai, társadal­mi élet eseményei. A közéletben pedig egyre több a vita. Felve­tődik a kérdés, nem sok-e ez már egy kicsit? A válasz erre az: igen, sok, de az élet, a jelenlegi hely­zet ezt kívánja. A feladatokkal együtt jelentkeznek a gondok, ezek azonban összekötnek ben­nünket, s a társadalmi intézmé­nyeket is közelebb hozzák egy­máshoz. — A közelmúltban egyházpoli­tikai vezetőkkel beszélgettem, és most egy munkásőregység gyűlé­sén veszek részt — folytatta Be­recz János. — Én ezt összeegyez­­tethetőnek, sőt egyazon politika részének tartom. Ugyanis egy nemzet, egy nép különböző intéz­ményekben szervezi saját mun­káját, tevékenységét, fejezi ki ér­zelmeit és ad hangot hitének is. A nemzetnek azonban valamilyen módon egységesnek kell lennie ahhoz, hogy alkotni, boldogulni tudjon. Ha különféle módon gon­dolkodunk is, de egységesek va­gyunk abban, hogy tenni és al­kotni akarunk a szocialista Ma­gyarország felépítéséért. Ez az egység valóságos és előrevivő.­­ Ha visszatekintünk arra a több mint négy évtizedre, amit megtettünk, akkor az jut az eszünkbe, hogy milyen mélyről kellett indulnunk egy megtiport, meggyötört, és gazdaságilag le­rombolt országban. Nem szoktak ma feltétlenül elismerően szólni erről az időszakról. De az igaz­(Folytatás a 7. oldalon) Rijadban Mubarak találk­ozott az amerikai hadügyminiszterrel Hírügynökségi jelentésekből. Rijadban találkozott tegnap a szaúdi főváros két magas rangú vendége. Hoszni Mubarak és Frank Carlucci találkozóján az amerikai hadügyminiszter átnyúj­totta Ronald Reagan üzenetét az egyiptomi államfőnek. Az üzenet tartalmáról egyiptomi források csak annyit hoztak nyilvánosság­ra, hogy az öbölbeli feszültséggel és az arab—izraeli konfliktus ren­dezésével kapcsolatos nemzetközi értekezlettel foglalkozik. Megfi­gyelők emlékeztetnek rá, hogy Mubarak ez év január 28-án tesz hivatalos látogatást Washington­ban. A hadügyminiszter Öböl menti körútja titkos politikai célokat is szolgálhat — mutat rá vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A lap nem zárja ki,­­ hogy az amerikai kormányzat szándékosan ad tápot olyan szóbeszédeknek, amelyek szerint csökkenthetik a Perzsa-öbölben az amerikai ka­tonai jelenlétet, mégpedig azzal a céllal, hogy „jelzést adjon'' a part menti országoknak, elsősor­ban Iránnak. Ez a jelzés azt mu­tatná, hogy az Egyesült Államok­nak kész bizonyos fokig módosíta­ni a térségben alkalmazott takti­káját, hajlandó bizonyos fokig közeledni az ottani fegyveres konfliktus résztvevőinek egyiké­hez. Rijadi tárgyalásai befejeztével Carlucci elutazott a szaúdi fővá­rosból. Az öbölbeli feszültségek enyhí­tése érdekében utazott vasárnap Teheránba az Egyesült Arab Emírségek küldöttsége. ­ Átadták az Év Sportolója díjakat Szombaton délután a Budapest Sportcsarnokban megrendezett ünnepség keretében adták át 1987 legjobb sportolóinak díjait. A sportújságírók szavazatai alapján — mint ismeretes — a nőknél Engrich Mariann, a csapatok között az öttusa-válogatott bizonyult a legjobbnak. A férfiaknál a képünkön látható Darnyi Tamás, az edzők között pedig az ugyancsak a képen szereplő Széchy Tamás lett az első. (A gáláról készült jegyzetünk lapunk 8. oldalán olvasható.) MTI Fotó: Németh­ Ferenc

Next