Magyar Hírlap, 1988. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

2 1988. január 11., hétfő KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Helytelen egyeetlőné« Jelet tenni • Siovietnnlobuui (oly* *un»klUe é. ai ittg-l „prijtti uvaat" között, a nyu­gati sejtő ezzel kepasoletoi állásat eleptelenek - hangsúlyozza a CORETCKA9 POCCES minapi számában, a Csehszlovákia ellen a múlt időszakban kibontako­zott sajtókampányt elemezve. A szovjet lap emlékeztet arra, hogy az utóbbi hetekben sorozat­ban jelentek meg a nyugati la­pokban Csehszlovákiával kapcso­latos írások. Első pillantásra ez a figyelem érthető is, hiszen a CSKP decemberi plénumán elfo­gadták a gazdasági mechanizmus átalakításának és a társadalom demokratizálásának programját, Miles Jakest választották a CSKP KB új főtitkárává. Ugyanakkor a nyugati sajtótalálgatásokhoz kedvező alkalmat biztosítanak a különböző 1988-i csehszlovák év­fordulók is. Különösen vonzó eb­ből a szempontból az 1968-i ese­mények évfordulója: ennek kez­detét általában a pontosan 20 esztendővel ezelőtt megtartott kb- üléstől számolják, amelyen Ale­xander Dub­ceket választották meg a testület élére. Az évfordulókat Nyugaton most sokkal kifinomultabb módszerek­kel próbálják kihasználni, mint a­­múlt években, amikor is egysze­rűen az egekig magasztalták a „prágai tavaszt”. Mind gyakrab­ban ismétlődik az elképzelés, hogy a szovjet átalakítás és nyi­tottság megegyezik a „prágai ta­vasz” számos vonásával, és a CSKP akkori vezetése 20 évvel előzte meg az SZKP vezetését a reformok és a demokrácia meg­valósításában. Ebből már adód­na az a következtetés is, hogy a CSKP jelenlegi vezetésének felül kellene vizsgálnia a „prágai ta­vasz" vezéregyéniségeinek szere­pét, és szabad teret kellene en­gednie az ellenzék tevékenységé­nek. Vagyis ugyanazt végigcsi­nálnia, ami 1986 januárját követte. Valóban, a „demokratizálás”, a „megújhodás” és a januári ki­­ülést követően megjelenő más jelszavak sok mindenben hason­lítanak azokhoz, amelyeket most a Szovjetunióban emlegetnek — írja a lap, de teljesen nyilván­valóak a tartalmi különbségek. A szovjet lap megállapítja: egyértelmű, hogy erősödött az SZKP vezető szerepe, nemzetkö­zileg is elismerték a szovjet párt újszerű erőfeszítéseit az elmélet és a gyakorlat terén. A húsz év­vel ezelőtti Csehszlovákiában a januári kb-ülés döntései — ame­lyek szükségszerűek voltak az or­szág fejlődése szempontjából, s teljes támogatásra találtak a kommunisták között — gyakorla­tilag papíron maradtak, mivel a CSKP akkori, jobboldali oppor­tunista vezetése nem tudott reá­lis akcióprogramot kidolgozni a gazdaságban, a társadalmi kér­désekben, a kultúra területén. Mi több, politikájával nemcsak hogy gyengítette a párt szerepét, ha­nem megingatta a szocializmus alapjait is az országban. Egyes források szerint a Szovjet­unió árnyékgazd­ásja 20 millió em­bert foglalkoztat: a kutatóintézetek adatai szerint csak a szolgáltatótok terén 14 k 10 milliárd rubel forgalmat bonyolít le ez a szektor (több mint harmada az egész állam­i forgalom­nak! — írja a HOBOE EPEMIT legújabb számában. E fekete gazdaságban jól meg­férnek egymás mellett az illegá­lis mágnások, akik milliókat for­gatnak meg, és a „kopejkás szarkák”, a gazdasági eredmé­nyek leleményes meghamisítói, a lakossági ellátás kiskirályai. Az ágazatnak komoly súlya van: a lakásfelújítások és cipőjavítások felét, az autójavítások 40 száza­lékát végzik „kontárok” s az „ár- , nyékegészségügyiek" — a masze­kok és kuruzslók is — 2—3 mil­liárd rubelt forgalmaznak évente (az állami egészségügy költségve­tésének hetede). A magánórákat adó tanárok, korrepetitorok adó­zatlan keresete is eléri az évi két­milliárd rubelt. Ezek a számok a szovjet gaz­daság fájó pontjait jelzik: az ál­landó áruhiányt, az állami szol­gáltatási ágazat durva tévedéseit, az egészségügy, az oktatás nega­tív tényezőit. A lakosság fizető­képes kereslete és a kínálat kö­zött még mindig óriási a szaka­dék, a korszerű termékek aránya továbbra is elenyésző. A Novoje Vremja szemleírója szerint naivitás lenne azt várni, hogy az árnyékgazdaság működ­tetői kéz a kézben majd csak be­lépnek a civilizált, szövetkezetiek soraiba. A feketepiac kereskedői tovább folytatják adómentes te­vékenységüket, a működési és iparengedélyeket kiváltó emberek pedig egészen más körökből ke­rülnek ki: olyanok, akik lelkesek és újoncok még az üzleti világ­ban. A társadalom idült bajait tükröző árnyékgazdaság felszá­molása csak az okok kizárásával lehetséges, nem pedig tilalmak­kal: a radikális gazdasági reform megvalósításával, élénk verseny­nyel, a hiánycikk eltüntetésével — írja a Novoje Vremja. Mihail Gorbacsov a kelet-nyugati viszonyról és a Szovjetunióban folyó átalakításról (Folytatás az 1. oldalról) nézzük a helyzetet, akkor meg kell mondani, hogy csak az első téglákat sikerült lerakni a való­ban biztonságos világ építése köz­ben. Ezen az úton még számos akadályt kell legyőzni. Közülük a legfontosabbak: a régi gondol­kodásmód sablonjai, amelyek sze­rint az ország ereje fegyvereiben rejlik; a befolyási övezetekre osz­tott világról alkotott elképzelés, amely figyelmen kívül hagyja a „gazdag" Nyugat és a „szegény” Dél közötti növekvő szakadékot. Ehhez kapcsolódnak a regionális viszályok bárhol is, a Szovjetunió politikai rendezéséért, legyenek e viszályok bárhol is, a Szovjetunió síkraszáll. Természetesen számítunk a Kí­nai Népköztársasággal való együttműködésre, hiszen a Kínai Népköztársaság politikájától nagymértékben függenek a világ ügyei. — Véleménye szerint milyen távlatok figyelhetők meg a kelet —nyugati kapcsolatok alakulásá­ban? — A mai korban fontos — és ez az új gondolkodásmód egyik sar­kalatos tétele —, hogy a meglevő különbségeket és ellentmondáso­kat ne változtassák a konfrontá­ció ürügyévé és igazolásává. Kü­lönösen így van ez ma, amikor a megújhodás, a demokratizáló­dás folyamatai, a szocializmus vi­lágában tapasztalható nyitottság olyan tendenciákat hoznak létre, amelyek kedvező hatást gyako­rolnak a Kelet és a Nyugat or­szágainak kapcsolataira, s lehető­vé teszik elvileg új fejezet nyitá­sát kölcsönös kapcsolataikban. A Szovjetuniót és az Egyesült Államokat néha szuperhatalmak­nak nevezik, olyan értelemben használva ezt a kifejezést, ami­lyennel nem lehet egyetérteni. Mi persze tudjuk, hogy milyen nem­zetközi felelősség hárul ránk, de távolról sem gondoljuk azt, hogy a világon minden — beleértve a kelet—nyugati kapcsolatokat — csak Moszkvától és Washington­tól függene. Az új politikai gon­dolkodásmód, amely minket ve­zérel, elveti azt a régi buta sza­bályt, hogy ha valakivel jó kap­csolatokat tartunk fenn, akkor ez feltétlenül csak valaki másnak a kárára lehetséges. — Milyen főbb sikereket értek el önöknél az átalakításban? Mi­lyen problémákkal találták ma­gukat szemben? — Elmondhatjuk, hogy fontos határhoz érkeztünk. Kidolgoztuk az átalakítás elméletét és politi­kai programját. Fő irányai: a de­mokratizálás és a radikális gaz­dasági reform. Természetes, hogy voltak ne­hézségek, és még lesznek is. Ezek egy része a peresztrojka kezdeti, átmeneti szakaszának ellentmon­dásaiból fakad. Érezhető volt a te­hetetlenségi erő is, a megszokás, a régi gondolkodásmódhoz és munkamódszerhez való ragaszko­dás, de akadtak olyanok is, akik nem kívántak lépést tartani a korral, akik féltek, hogy elveszí­tik kiváltságaikat. Voltak aztán balos, avantgardista hangulatok is, egyesek szerettek volna min­dent egy csapásra megvalósítani, s ha valami nem sikerült, rögtön pánikba estek. Nagyon sok fog múlni a pár­ton. A pártnak is komoly mér­tékben át kell alakulnia. Meg kell szüntetni azt, hogy a párt helyettesítse az állami és a gaz­dasági szerveket, meg kell változ­tatni a munkaformákat. Ezekről a kérdésekről a jövő nyári orszá­gos pártértekezlet fog dönteni. Kína a szomszédunk, és elége­dettek vagyunk azzal, hogy egy­re nagyobb az együttműködés or­szágaink között a gazdaság, a kul­túra, a tudomány, az oktatás és a sport terén. Sikeresen elkezdőd­tek a szovjet—kínai határtárgya­lások, kialakult a politikai pár­beszéd. Szerintünk ennek logikus folytatása lehetne egy szovjet— kínai csúcstalálkozó. Mindent fi­gyelembe véve, mindkét fél ré­széről érezni, hogy a csúcstalál­kozóra objektív szükség van. Meggyőződésünk szerint kölcsö­nös akarat esetén meg lehet ta­lálni a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. Választási kampány a Fülöp-szigeteken Corazón Aquino, a Fülöp-szigetek elnöke tegnap személyesen mutatta be kormányának jelöltjeit Paranaque város polgármesteri, illetve alpolgármesteri hivatalára. Ezzel az elnök asszony azt kívánta de­monstrálni, mekkora jelentőséget tulajdonít a január 18-ra tervezett helyhatósági választásoknak mti Külföldi Képszerkesztőség Erich Honecker berlini látogatásra hívta meg Mitterrand fancia elnököt (MTI) Pénteken befejeződtek Erich Honecker hivatalos tárgya­lásai Párizsban. A záró megbeszélésen Mitter­rand francia államfő és Honecker megállapította, hogy a diplomáciai viszony felvétele óta eltelt 15 év alatt folyamatosan fejlődtek a két ország politikai, kulturális és gaz­dasági kapcsolatai. Ez az első leg­magasabb szintű látogatás pedig új lendületet adhat e kapcsolatok szélesítéséhez. Mitterrand szerint addig is, amíg politikai téren gyorsabb előrehaladásra lesz ki­látás, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése látszik cél­szerűnek. Fejleszteni kell a kap­csolatokat a KGST és az EGK között, mondotta a francia elnök, mert az EGK-nak nem az a hiva­tása, hogy magába zárkózzék, ha­nem az, hogy jobban nyisson a külvilágra. Honecker berlini látogatásra hívta meg Mitterrand elnököt. Erich Honecker és kísérete szombaton hazarepült Berlinbe. Kenguruk és koalamackók, 160 ezer őslakos és 16 millió fe­hér állampolgár földrésznyi ha­zája, a 7,6 millió négyzetkilo­méter területen fekvő Ausztrá­lia az idén 200 éves. Csupán 200? Igen, de persze csak újkori története eny­­nyi, amely a brit telepesek ér­kezésével 1788-ban kezdődött. A múlt század elején a telepesek még alig hatvanezren voltak, a 300 ezer őslakos nomád törzsei pedig gyűjtögető-vadászó élet­módot folytattak a kies szavan­nákon és erdőkben. Mára az arány jócskán megfordult, jó­részt a bevándorlásának, a távo­li földrész „menedékhely”, mi­voltának köszönhetően. Az ősla­kosokat másfél évszázadon át kegyetlenül irtották, hogy meg­szerezzék a területeiken nyit­ható bányákat, földjeikből pe­dig legelőket hasítsanak ki az ausztrál gyapjút „növesztő" ju­hoknak. A „terra australis incognitát”, magyarul az „ismeretlen déli földet" egyes följegyzések sze­rint már a kínaiak is ismerték a VI. században. Fölkeresték szinte minden európai gyarma­tosító nemzet hajósai is a XVII —XVIII. században, de túl messzinek találták. Végül Nagy-Britanniáé lett. A nyers­anyagok és a távol-keleti ke­reskedelem szempontjából azon­ban London is csak azután tar­totta igazán jelentősnek, hogy a­­ brit korona — az Egyesült Államok megalakulásával — el­veszítette­­amerikai gyarmatai­nak nagy részét. Ausztráliát a brit admiralitás megbízásából James Cook ha­jóskapitány 1770 és 1779 között fedezte fel. Rögtön birtokba is Egy kontinens kétszáz éve vette Anglia számára, s megala­pította az első tartományt, Új Dél-Walest. Az első európai te­lepesek angol fegyencek, bűnö­zök voltak. Utódaik és a későb­bi bevándorlók népesítették be a földrészt. 1901-ben létrehoz­ták az Ausztráliai Brit Gyar­matok Államszövetségét, amely a domínium jogállását kapta. A függetlenséget fokról fokra nyerte el. A folyamat 1986-ban azzal fejeződött be, hogy a par­lamentben elfogadott törvény kimondta az Egyesült Ki­rálysággal még fennálló alkot­mányos kapcsolatok teljes fel­számolását. A fő frontoktól távol eső Ausztrália a XX. században már „bekapcsolódott” a világ­­történelembe: katonái harcol­tak az első és a második világ­háború európai és távol-keleti hadszínterein az Antant, illetve az angolszász szövetségesek kö­telékében. 1952-ben az akkori hidegháborús légkörben a szom­szédos Új-Zélanddal együtt csatlakozott az ANZUS-hoz, az Egyesült Államok vezette kato­nai tömbhöz, 1954-ben pedig az ugyancsak amerikai vezetésű délkelet-ázsiai katonai szerve­zetnek, a SEATO-nak is tagja lett A SEATO már régebben megszűnt. Az ANZUS a közel­múltban, 1984-ben, amikor Új- Zéland megtagadta, hogy kikö­tőiben atomfegyverrel felsze­relt amerikai hadihajókat fo­gadjon. Az ausztrál kormány előbb habozott, de 1986-ban már kiállt Új-Zéland mellett, és önálló védelmi stratégia kidol­gozását is elhatározta. Ausztrália ásványkincsekben hihetetlenül gazdag, s e kincs ma jórészt még feltáratlan. Az ország gazdaságilag nagy jövő előtt áll szakértők szerint, no­ha ma sem szegény már. Kivi­telét ma jelentős mértékben me­zőgazdasági termékek adják, ezért erősen sújtja a nyugat­európai közösség és­­az ameri­kaiak exportversengése, főként a gabonapiacon. Ez is nehezíti újabban az ausztráliai—ameri­kai viszonyt. Ausztrália — Ma­gyarországgal együtt — tagja annak a 14 országot tömörítő csoportnak, amely a mostani GATT-fordulón a nemzetközi mezőgazdasági kereskedelem ár­támogatásának megszüntetését, a piac felszabadítását követeli. Az ausztrálokat a jubileumi év elején négyórás egyenes té­véadásban köszöntötték. Rea­gan amerikai elnök köszönetet mondott nekik a jó barátságért, Nagy-Britannia részéről I I. Er­zsébet királynő és Thatcher miniszterelnök „boldog szüle­tésnapot” kívánt, a Mir szovjet, űrállomás lakói pedig elmond­ták, hogy milyen szép Ausztrá­lia 320 kilométeres magasság­ból. Dole Hateke kormányfő így kö­­­­szöntötte honfitársait: „Új bizalommal kell tekintenünk a jövőbe, és a hibákat ki kell ja­vítanunk". Hogy ez utóbbiak melyek — s egyáltalán kijavít­­hatók-e —, arra az őslakosok utaltak. „Kétszáz év gyilkosság” — „A fehér Ausztrália fekete története" — ilyen feliratú táb­lákkal tüntettek Sidneyben. (MTI — Panoráma) . NEMZETKÖZI POLITIKUM­ Hírlap Izrael csapaterősítést küld Gazesa Hírügynökségi jelentésekből. Izrael elhatározta, hogy csapat­­erősítéseket küld a Gáza-övezetbe az újult erővel fellángolt palesztin tüntetések elfojtására. Eközben a világszervezet megbízottja meg­kezdte szemleútját a megszállt te­rületeken kialakult helyzet tanul­mányozására. Palesztin források arról adtak hírt, hogy izraeli katonák szom­baton a Khán Junisz palesztin tá­bor közelében agyonlőttek egy arab tüntetőt és három palesztint súlyosan megsebesítettek. Ezzel 29-r­e emelkedett a megszállás el­leni tüntetéseken megölt palesz­tinok száma. Izraeli katonák szombaton meg­akadályozták, hogy tudósítók utaz­zanak a Gáza-övezetbe. Az intéz­kedést azzal indokolták, hogy a térséget újságírók számára zárt övezetté nyilvánították. A Jordán folyó nyugati part­ján, Ciszjordániában a hatóságok szombaton lezárták a Bir Zeit egyetemet, amely mindig is a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet egyik helyi bástyájának számított. A katonaság ezzel az intézkedés­sel kívánja elejét venni, hogy az egyetemen újabb palesztin tünte­tések robbanjanak ki. Izraelben tartózkodó amerikai szenátorok előtt Jichak Samir iz­raeli miniszterelnök pénteken ki­jelentette, hogy ha sikerül „hely­reállítani a rendet", az izraeli kor­mány hajlandó felújítani a tár­gyalásokat, ezúttal a palesztinok­kal, a megszállt területek önkor­mányzatáról. Laosz felfüggeszti katonai tevékenységét a Thaifölddel vitatott terület határán (MTI) Laosz és Thaiföld újabb jegyzékváltással próbálta tisztáz­ni a határkonfliktus rendezésének feltételeit. Közben folytatódnak a két ország között a fegyveres ösz­­szecsapások. Thaiföld a nagykövete által át­adott jegyzékében ismét azt a fel­tételt támasztotta, hogy a laoszi csapatok vonuljanak ki a vitatott területekről. Ezt követően minisz­teri és szakértői szintű tárgyalá­sok kezdődhetnének a laoszi fő­városban és egy thaiföldi megye­­székhelyen, Udonban. Bangkok azt is igényli hogy Laosz hagy­jon fel az ellene irányuló propa­gandával. Laoszi részről ismét elutasítot­ták a követeléseket, hangsúlyoz­va: az egyenlőség alapján, vala­melyikük fővárosában és előfelté­telek nélkül kell — a lehető leg­hamarabb — tárgyalásokat kezde­ni. A laoszi fél kész bármilyen kérdést napirendre tűzni. Laosz azonban nem fogadhatja el azt a követelést, hogy vonul­jon ki a vitatott területekről. 1907, a francia isziámi egyezmény óta e területek nemzetközi jogilag és történelmileg Laoszhoz tartoznak. Laosz a Thaifölddel való tárgya­lások előmozdítása érdekében, jó­akarata jeleként felfüggeszti a ka­tonai tevékenységet a négy hete tartó határkonfliktus övezetében — vált ismeretessé szombaton Hanoiban Egyidejűleg a laoszi fél felszólította Thaiföldet: tegyen ha­sonló lépést és vonja ki egységeit az általa fenyegetett laoszi terü­letek közeléből. A­z elnökjelöltek kölcsönös vádjai A Republikánus Párt nyilvános vitája Iowában (MTI) Nem hozott új politikai ötleteket, személyeskedő megjegy­zésekkel viszont bőven szolgált a Republikánus Párt hat elnökje­löltjének pénteken este Iowa ál­lamban megtartott nyilvános vi­tája A megjegyzések fő célpont­ja George Bush alelnök volt, akit elsősorban Alexander Haig volt tábornok és külügyminiszter tá­madott. Haig régóta hangoztatja, hogy az alelnök sokkal többet tu­dott a titkos iráni fegyverszállí­tásokról, mint amit bevallott. Ezt az időközben napvilágra került dokumentumok is bizonyítják. A vita alaphangját jószerével kettő­jük összecsapása adta meg. Bush a vádakra válaszolva azt mondotta, hogy „sohasem titkolta el, támogatja Reagan elnök állás­­foglalását" az iráni­ kontra ügy­­ben Kijelentette, semmiféle tör­vénybe ütköző döntésnek nem volt résztvevője. Azzal igyekezett Haiget lehetetlenné tenni, hogy felemlegette: az egykori tábor­nok volt Nixon elnök fehér házi apparátusának vezetője a neveze­tes Watergate-botrány végső sza­kaszában. A vita haszonélvezője elsősor­ban Bush legfőbb versenytársa, Robert Dole, a szenátus republi­kánus pártcsoportjának vezetője volt, aki különben is a népsze­rűségi statisztika listavezetője Iowa államban. A nemzetközi politikai kérdések meglehetősen háttérbe szorultak a vitában — csupán a szovjet­amerikai leszerelési megállapodá­sokról volt valamivel bővebben szó. Mind Bush, mind Dole tá­mogatásáról biztosította a köze­pes hatótávolságú nukleáris esz­közök eltávolítását, a milliomos nagyiparos-elnökjelölt, volt dela­ware-i kormányzó. Pete du Pont viszont azt mondotta, hogy az ,,meggyengíti a Nyugat védelmét”. Iowa államban egy hónap múl­va tartják meg a küldöttválasztó párttanácskozásokat. Ez számít az elnökválasztási hadjárat félhiva­talos nyitányának és a jó szerep­lés Iowában minden jelöltet segít­het a kampány további szakaszá­ban. Bush­ szórakoztatja a közönséget MTI Külföldi Kép62erkeszt6s£* VILÁGHÍRADÓ Lengyelországba érkezett a nyugatnémet külügyminiszter (DPR) Tegnap háromnapos hi­vatalos lengyelországi látogatásra Varsóba érkezett Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügymi­niszter. Tárgyalásain elsősorban az évek óta feszült lengyel—nyu­gatnémet kapcsolatok rendezésé­ről lesz szó. Genschert lengyel kol­légája, Marian Orzechowski hívta meg. A nyugatnémet diplomácia vezetője a tervek szerint találko­zik Wojciech Jaruzelskivel, az államtanács elnökével, a LEMP KB első titkárával, más politikai vezető személyiségekkel, továbbá Józef Glemp bíborossal, Lengyel­­ország prímásával. Tárgyalni szándékozik az ellenzék vezetői­vel is. Husák Lenin-rendet kapott (MTI) Lenin-renddel tüntették ki Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnököt. A Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége a két ország népei közöt­ti testvéri barátság és együttmű­ködés fejlesztésében, a béke és a szocializmus megszilárdításában szerzett személyes érdemeiért. 75. születésnapja alkalmából részesí­tette e magas elismerésben a csehszlovák politikust, aki 1987 decemberéig a CSKP KB főtit­kárának tisztét is betöltötte. Dél-Korea elnöke találkozót javasol az ellenzék vezetőinek (AP) Cson Tu Hvan dél-koreai elnök a „nemzeti megbékélés ér­dekében” találkozót javasolt az ellenzék három vezetőjének. Mint szombati sajtóértekezletén az el­nöki szóvivő közölte, a múlt évi választások után még február 25-ig hatalmon lévő Csen Tu Hvan arra akarja kérni a vele szemben álló politikusokat, hogy a nemzeti megbékélés érdekében harmonikus politikai kapcsolato­kat tartsanak fenn a kormányzó párttal. Az államfő titkárságának ve­zetője szerint Csen Tu Hvan kü­­lön-külön akar találkozni az el­lenzék vezéralakjaival. Kim De Dzsung, Kim Jung Szam és Kim­ Csong Pil elfogadta az ajánlatot. Elmaradt Bravo érsek és a kontrák találkozója (UPI) Miguel Obando y Bravo managuai érsek, aki a nicaraguai kormány és az ellenforradalmárok tárgyalásain közvetít, lemondta újabb találkozóját az ellenforra­dalmárokkal. Erre a megbeszélésre Guatemalavárosban került volna sor pénteken, s a főpap az utolsó pillanatban állt el tőle. Az érsek és az ellenforradalmárok első két tárgyalása sikertelenül végződött A főpap egy rádióinterjúban el­mondta, hogy a találkozó elha­lasztására a nicaraguai és a gua­­temalai elnök kérte őt mivel el­lentmondana a közép-amerikai béketervnek, ha a kontrákkal va­ló tárgyalásra Guatemalában ke­rülne sor. A béketervet aláíró országok — köztük Guatemala — ugyanis vállalták, hogy semmi­lyen módon nem nyújtanak tá­mogatást olyan erőknek, amelyek törvényes kormányok ellen lép­nek fel.

Next