Magyar Hírlap, 1988. március (21. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

Kátyúban egy vegyes vállalat 13. oldal) Tanácsok fóruma (4. oldal) A színház — veszélyes üzem (2.) (5. oldal) Junilnap 21. évfolyam, 51. szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1988. március 1., kedd Ez a ta­ndíj nem képletesen ér­tendő, és nem képletesen fize­tendő, hanem magyar forintban. S azokat az egyetemistákat, fő­iskolai hallgatókat érinti - vagy­is: többnyire a taníttatásukat vállaló szüleiket —, akik az átla­gosnál lezserebben veszik tan­intézetük követelményeit. Vagy­is: félévi átlaguk nem éri el a hármast. A mai egyetemista korosztály­nak a szülei is - tanúsíthatom - fizettek tandíjat, de ez a köte­lezettség nem függött össze a tanulmányi eredménnyel. Kizáró­lag a szülők keresete alapján ál­lapították meg az intézmények. S fogalmunk se volt: hol, mi célt szolgált. Ezúttal - a Művelődési Mi­nisztérium tavaly közzétett irány­elvei alapján - az egyetemek és főiskolák intézményi tanácsai dolgozták ki a maguk szabá­lyait, a hármas alatt teljesítők fizetési díjainak sávjait; a meg­szorítás annyi, hogy kétezer fo­rintnál nem lehet több. És hadd írjuk le: hármas átlag fölött nem kell tandíjat fizetni sem a nap­pali, sem az esti vagy levele­ző tagozatos hallgatóknak - amennyiben első diplomájukat szerzik, illetve kiegészítő képzés­ben részesülnek egyetemi okta­tásban. Akik viszont már rendel­keznek egy, netán több diplo­mával, egységesen 500 forint tandíjat fizetnek félévenként, il­letve - tanulmányi eredményeik szerint - kiegészítő tandíjat. A megváltozott tandíjfizetési kötelezettség idén szeptember­ben lép életbe, de a hallgatókat már most érinti, hisz mindig az előző félév eredményei alapján állapítják meg a tarifát. A mos­tani tehát már az a félév, amely ősszel számításba jön. Sőt, ez a félév azért is gon­dosabb felkészülést kíván a hall­gatóktól, mert a vizsgaismétlési díjak is változnak. Az elégtelen tanulmányi eredmény miatt év­ismétlésre kényszerülő hallgató háromezer forint ismétlési díjat kell, hogy fizessen, mentesülve természetesen a tandíj-kötelezett­ség alól. Ha egy-egy kollokvium után ítéltetik „üvé"-re - utóvizs­gára — a diá­k, akkor az első is­mételt vizsga után 50, de a to­vábbiaknál már 200 forint vizs­gadíjat köteles fizetni. Nem biztos, hogy egyértelmű lelkesedés fogadja a tandíjfize­tés módosítását, pedig a célja elfogadható: eredményesebb, színvonalas munkára kívánja ösztönözni a felsőoktatás diák­ságát. Hogy ennek egyéb össze­tevői is vannak? Valóban. Most meg kell elégedni azonban az­zal, hogy a térítések összege az intézményeknél marad, ahol szo­ciálpolitikai, ifjúságpolitika­i, a nappali tagozatos hallgatók ál­lami támogatásának kiegészíté­sére használhatják. Medve Imola Mihail Gorbacsov Jugoszláviába látogat (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság Elnökségének és a JKSZ KB Elnökségének meghívására hiva­talos baráti látogatást tesz a hó­nap közepén Jugoszláviában — jelentették be tegnap Moszkvában és Belgrádban egyidejűleg. Megalakult a Gazdasági Vezetők Tanácsa jobb teljesítményt a nehezebb helyzetben Tegnap tartotta alakuló ülését az Országos Tervhivatal mel­lett működő Gazdasági Vezetők Tanácsa, amely ezentúl negyed­évenként megvitat néhány alapvető gazdasági kérdést. Az első találkozón az 1996. évi gazdasági feladatokról, eddigi tapaszta­latokról esett szó. S mint ilyenkor lenni szokott, a hozzászólók szenvedélyesen, esetenként a vállalati érdek túlzott hangsúlyo­zásával mondták el véleményüket. Ám ezzel együtt igaz, az Or­szágos Tervhivatal így olyan eszmecsere lehetőségét teremtette meg, amely mind a gazdaságirányítóknak, mind pedig a gaz­dálkodóknak új, hasznos impulzusokat adhat a cselekvéshez. Bevezetőjében Hoós János, az OT elnöke azt hangsúlyozta, mindenkinek hasznos lehet az őszinte légkörű, nyílt eszmecse­re, amelyben a hivatal vezetői közvetlenül értesülhetnek a legfőbb vállalati gondokról, ja­vaslatokról. A megfogalmazott célokhoz ily módon esetleg új eszközök is kialakíthatók. Ez­után Kemenes Ernő államtit­kár tartott előadást arról, ho­gyan is indult 1988. Nem lesz békés, nyugodt időszak a mos­tani — fogalmazta meg rögtön az elején. Már csak azért sem, mert a gazdaságpolitikai kur­zusváltás első évét éljük, ami­kor már egyértelmű, hogy az előző időszak erőfeszítései a gazdaságpolitikai problémák rendezésére nem jártak túl sok sikerrel. Radikális lépések soro­zata következik, amikor szakí­tani kell a korábbi fokozatos alkalmazkodással, s keményeb­ben kell a belső elosztási-felhal­mozási folyamatokba beavat­kozni. Az adósságállomány nö­velése nem reális, éppenhogy az eladósodás csökkentése a járható út. A stabilizációs program meg­követelte határozott intézkedé­sek nem számíthatnak nagy népszerűségre sem a lakosság­nál, sem pedig a gazdálkodó szerveknél. A keményebb kur­zus mögé nehéz társadalmi kon­szenzust kialakítani, s az érdek­­egyeztetés sem képzelhető el a korábbi módon. Hierarchikus érdekelrendezésről lehet szó, amelyben egyértelműen az össz­társadalmi érdekek kapnak prioritást. Ugyana­kkor sokak ellenérzését válthatja ki az is, hogy a restrikciós politika ál­talános alkalmazása helyett szelektív restrikciónak kell megvalósulnia. Ez azt jelenti, hogy a veszteségeket nem terí­tik szét az egész gazdaságban, így tehermentesítve az érintet­teket, hanem ott kell szembe­nézni vele, ahol keletkezik. Így a következményeket is a gyen­gén teljesítőknek kell viselniük. Persze, azért senki se gondol­ja, hogy restrikcióval elindít­ható a gazdasági fellendülés, vagy éppen a szelektív fejlesz­tés. Ehhez új akciók, új mód­szerek szükségesek­, amelyek a távlatos jövőhöz nélkülözhetet­lenek. Időben nem választható el a stabilizáció és a kibonta­kozás. Egyes területeken visz­­sza kell lépni, ám más terüle­teken még a nehéz időszakban is elérhető a nagyobb fejlődés. A szelekciós fejlesztésnek el kell indítania a pozitív folya­matokat is. A célok világosak — hangsú­lyozta Kemenes Ernő —, ám a feltételek a vártnál nehezebbek. Úgy kell fordulópontot elérni a gazdaságban, hogy a terve­zettnél rosszabb az indulóhely­zet. Az­ elmúlt év kedvezőtle­nebbül alakult, mint amivel az idei tervnél számoltak. Úgy kell minőségileg jobb teljesítményt produkálni, hogy az erőforrá­sok meglehetősen szűkösen áll­nak rendelkezésre. A munka­erő-állomány nem nő, a belső felhasználás — ezen belül a népgazdasági beruházások és a lakossági fogyasztás — csök­ken, s a kereskedelmi mérleg­ben is csak az importtal való jelentős takarékossággal kép­zelhető el a fordulat. Nagy kér­dés tehát, vajon reális-e az az elképzelés, hogy hatékonyság­gal és minőségjavítással telje­sítménytöbblet érhető el. A kor­(Folytatása a 6. oldalon) / A SZOT elnökségének állásfoglalása a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről Ez év február 19-én ülést tar­tott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A közzétett állásfoglalás a beérkezett információk szerint széles körben alapvetően pozitív visszhangot váltott ki. Mindaz, ami az árakkal, a foglalkoztatási problémák kezelésével, érdekvé­delmi munkánk erősítésével, a szakszervezetek tevékenységének tartalmi, szervezeti megújulásával kapcsolatban megfogalmazódott, találkozik a tagság többségének helyeslésével. A tagság igényli és támogatja az ágazati szakszervezetek és a SZOT felelős álláspontját, fellé­pését a dolgozók széles rétegeinek élet- és munkakörülményeit érin­tő kérdésekben, érdekeinek hatá­rozott védelmében. Tudatában van annak, hogy a jelenlegi hely­zetben az ország társadalmi-poli­tikai tényezőinek közös erővel, együttes cselekvéssel kell hozzá­járulni társadalmi-gazdasági problémáink megoldásához. A magyar szakszervezeti moz­galom történelmi útja, tagsága tá­mogatásából származó politikai ereje bizonyítja, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom olyan társadalmi tényező, amely törté­nelmi, politikai folyamatokat for­mált és formál. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy munkáját meghatározott társadalmi-gazda­sági körülmények között végzi, ezért a realitásokkal mindenkor számolnia kell. Mindemellett ar­ról sem mondhat le, hogy műkö­désének korlátait újra és újra le­győzve munkájához új feltétele­ket teremtsen, felelősen kinyilvá­nított szándékai, törekvései meg­valósításához a tagság támogatá­sában rejlő erőre támaszkodjék. A SZOT elnöksége tudja, hogy a szakszervezeti szervek munká­(Folytatása a 7. oldalon) A magyar parlament vendége az észak-atlanti közgyűlés küldöttsége A magyar Országgyűlés vendé­geként hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezett az észak-atlanti közgyűlés — a NATO-tagálla­­mok közös parlamentje —, Ton Frinking elnök vezette 18 tagú küldöttsége. A látogatás célja, hogy a delegáció tanulmányozza hazánk politikáját, gazdasági, tár­sadalmi, kulturális életét. A küldöttség hétfőn az Ország­házban megbeszélést folytatott a magyar tárgyalócsoporttal, ame­lyet Péter János, az Országgyűlés alelnöke vezetett. A vendégek kérdéseire válaszolva az Ország­­gyűlés különböző állandó bizott­ságaiban tevékenykedő magyar képviselők ismertették hazánk főbb belpolitikai, gazdasági törek­véseit, szóltak a törvényhozás munkájáról, illetve a magyar kül­politikának a nemzetközi életben betöltött szerepéről. Az új területek felé utat törő magyar gazdasági reform tapasz­talatait összegezve szóltak arról, hogy a gazdasági átalakulás a po­litikai és a társadalmi életben egyaránt jelentős változásokkal jár együtt. Külpolitikai kérdése­ket érintve magyar részről hang­súlyozták: hazánk üdvözli a Szov­jetunió átalakítási politikáját, és az új gondolkodásról tanúskodó békekezdeményezéseket. Ezek bel­ső építőmunkánk kiteljesítéséhez is jó alapot biztosítanak — fogal­mazták meg a magyar képviselők. A megbeszélésen elhangzotta­kat összegezve a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen hangsú­lyozták annak jelentőségét, hogy első alkalommal jött létre talál­kozó a NATO-tagállamok parla­menti testülete és a Varsói Szer­ződéshez tartozó ország törvény­hozó testülete között. Ezt mind­két részről fontos hozzájárulás­ként értékelték a kelet-nyugati kapcsolatok építéséhez. A plenáris megbeszélést köve­tően a vendégek több szekcióban kötetlen eszmecserét folytattak az Országgyűlés honvédelmi, jogi, igazgatási és igazságügyi, keres­kedelmi, kulturális, valamint terv- és költségvetési bizottságának tag- --------------1 Áramvonalast a tárca Interjú Somogyi László építési miniszterrel (5. oldal) Átigazolás fegyelmivel (8. oldal) Várkonyi Pétert fogadta Venkataraaman elnök Megkezdődtek a magyar-indiai hivatalos tárgyalások (MTI) A hivatalos indiai láto­gatáson tartózkodó Várkonyi Pé­ter külügyminisztert tegnap Új- Delhiben fogadta Ramaszvami Venkataraman köztársasági elnök és Sankar Dajal Sarma alelnök. Az udvariassági látogatáson jelen volt Oláh József, Magyarország új-delhi nagykövete is. A magyar diplomácia vezetőjé­nek hétfői programja koszorúzás­sal kezdődött az indiai történelem kiemelkedő személyisége, Mahat­ma Gandhi hamvasztási emlék­helyénél. Utána megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Várkonyi Péter először négy­­szemközt találkozott Natvar Szingh külügyi államminiszterrel, majd szakértők jelenlétében foly­tatták megbeszélésüket. A tárgya­lások egyik témakörét a kétoldalú kapcsolatok képezték: a két or­szág viszonyát vitás politikai ügyek nem terhelik, a figyelem tehát az együttműködésnek köl­csönös érdekeltségen nyugvó bő­vítésére irányult. Egyetértés volt abban, hogy biztosítani kell a ma­gas szintű személyi-politikai érintkezések folyamatosságát. Mindkét fél hangsúlyozott fontos­ságot tulajdonított a gazdasági­kereskedelmi együttműködés el­mélyítésének, megelégedéssel ál­lapítva meg, hogy tavaly a ma­gyar—indiai árucsere-forgalom értéke átlépte a százmillió dollá­ros szintet. Az érintett nemzetközi és regionális témák sorában szó volt az általános biztonsági kér­désekről, a kelet—nyugati vi­szonyrendszerről, az afganisztáni és a kambodzsai rendezéssel ösz­­szefüggő fejleményekről. Közösen osztott vélemény volt, hogy a re­gionális válsággócokat — amelyek megoldásában India aktív szere­pet vállal — tárgyalások útján kell elsimítani. Az indiai fél tá­jékoztatót adott a szomszéd orszá­gokhoz fűződő kapcsolatairól. A külügyi tárgyalások után Várkonyi Péter hivatalában fel­kereste Krisna Csandra Pant hadügyminisztert. A hagyományosan baráti ma­gyar—indiai viszony hőfokát jól jelzi, hogy a helyi sajtóban élénk érdeklődés övezi a külügyminisz­teri látogatást. George Shultz ma Londonban találkozik Husszein királlyal Hírügynökségi jelentésekből: Shultz amerikai külügyminisz­ter hétfőn néhány órás lá­togatásra ismét Ammanba érke­zett. Az amerikai diplomácia ve­zetője két napon belül másodszor járt a jordániai fővárosban. A királyi palota előtt összegyűlt újságírókat a tárgyalások után úgy tájékoztatták, hogy Jordániá­ra bátorítólag hatottak az új ame­rikai elképzelések, ám hiba lenne azt várni, hogy azok azonnal eredményeket is hoznak. Jordá­nia nemzetközi konferencia össze­hívását sürgeti, amelyen a PFSZ is képviseltetné magát, mégpedig „különálló delegációval, vagy Jor­dániával közös küldöttséggel”. Az amerikai rendezési terv korláto­zott önkormányzatot adna a meg­szállt területek palesztin lakos­(Folytatása a 2. oldalon) Izraeli katona megakadályozza a Wisnews tévé operatőrét, hogy felvé­teleket készítsen a hebroni Izrael-ellenes tüntetésről ------------------------------------------------------IhiMS 7. ~ Felújította munkáját az ENSZ Közgyűlésének 42. ülésszaka (AP, TASZSZ) Az arab tagál­lamok csoportjának kérésére New Yorkban tegnap felújította mun­káját az ENSZ Közgyűlésének 42. ülésszaka. A 159 tagország képvi­selője a három napra tervezett rendkívüli tanácskozáson azt fog­ja megvitatni, hogy az USA nem­zetközi kötelezettségvállalásai el­lenére be akarja tiltani a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet ál­landó megfigyelői státussal ren­delkező ENSZ-képviseletét. Egyébként maga az amerikai külügyminisztérium is figyelmez­tette a kongresszust, hogy az újonnan alkotott terrorizmuselle­nes törvény, amely előírja a PFSZ-misszió március 22-ig tör­ténő bezárását, ellentétes az Egye­sült Államok és az ENSZ között még 1947-ben kötött székház­egyezménnyel, amely lehetővé te­szi valamennyi képviselet műkö­dését. A tanácskozás megnyitásakor elmondott beszédében Cuéllar ENSZ-főtitkár emlékeztetett arra, hogy a palesztin képviselet a köz­gyűlés döntése alapján működik New Yorkban. A világszervezet­nek otthont adó Egyesült Álla­mok köteles lehetővé tenni a kép­viselők beutazását, és tartózkodá­si engedélyt kell számukra adnia, hogy elláthassák feladataikat az ENSZ-nél. Irak—Irán: új városok háborúja? (AFP, AP) Irak légitámadást intézett tegnap délután Teherán ellen. Az iráni hírügynökség je­lentése szerint — bombázás kö­vetkeztében — lakóépületek om­lottak össze, s legalább 18 ember életét vesztette. Találat ért egy szülészetet is; a sebesültek közt a teheráni rádió szerint csecse­mők is vannak. Bagdadban egy katonai közle­mény megerősítette a támadás hírét, de rakétacsapásról szól. „A rakétatüzérség három rakétát lőtt ki az iráni fővárosra. A csapáso­kat folytatjuk" — hangzik a köz­lemény. Az iráni tüzérség messzehordó ütegei hétfőn is folytatták a front közelében lévő iraki városok ki­vetését.

Next