Magyar Hírlap, 1988. június (21. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
1988. június 1., szerda Egyértelműen szét kell választani a párt- és az állami szervek tevékenységét Nem vált be a jugoszláv vezetők egyéves megbízatása (MTI) A JKSZ Belgrádban tanácskozó országos konferenciája kedden három munkacsoportban folytatta a vitát az országban végrehajtandó gazdasági reformról, a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről és a párt megújításáról. A válságért nemcsak a JKSZ Központi Bizottsága a felelős — mondotta a zágrábi Dragutin Dimitrovics —, a reformok elhúzódásáért elsősorban a jugoszláv parlamentet és a szövetségi kormányt kell felelősségre vonni. A párt a hibás azért, hogy mindent magára vállal. „A rendkívüli pártkongresszus összehívása mellett vagyok, de utána nyomban új parlamenti választásokat kell tartani, és új kormányt kell választani” — jelentette ki Milos Alekszics horvátországi delegátus. A vita során úgy éreztem, hogy a szerbiai küldöttek mérgesek. A problémákat élesen vetették fel, változást akarnak — mutatott rá a maribori Avguszt Majerics. Olyan szemrehányásokat hallani, hogy a szlovéniai kommunisták az ellenforradalommal kacérkodnak. Kifejezetten föderalizáló irányzattal vádolnak bennünket. Szlovénia az ország lakosságának 8 százalékát, társadalmi, termékének viszont 20 százalékát adja. Így képtelenség az az állítás, miszerint a szövetségi parlamentben a szlovén képviselőcsoport akadályozta meg a kormányt abban, hogy a piacorientáltság vonalán haladjon. A Banja Luka-i Nebojsa Radmanovics leszögezte, hogy a válságból való kilábalás alapvető feltételének a pártegység megteremtését, a szocialista demokrácia kiszélesítését tartja. Sürgette a párt vezető testületeinek megfiatalítását. Andjelko Kovacsevics, a KB tagja, kifejtette, hogy a vezetők egyéves mandátumának bevezetése nem vált be, csökkentette az egyéni felelősséget Vinko Zgajner szlovéniai küldött megjegyezte, megengedhetetlen az, hogy a konzervatív többség túlharsogja a haladó kisebbséget. A JKSZ élén nekünk nem nemzeti, hanem osztályalapokon álló vezetőségre van szükségünk — hangoztatta a titográdi Danilo Vukaszinovics. Vaszil Tuporkovszki, a KB Elnökségének tagja kifejtette, véleménye szerint a KB Elnöksége felelős azért, hogy nem akadályozta meg a Kommunista Szövetség föderalizálását, és eltűrte — főként Koszovón — a nacionalizmus erősödését. A munkacsoportok tanácskozását követő plenáris ülésen Ivan Brigics, a KB elnökség tagja rámutatott, hogy a küldöttek egyöntetűen elutasították a többpártrendszer bevezetését, és elítélték a jugoszláv néphadsereg ellen az utóbbi időben gyakori támadásokat. Ezt követően az Ivan Brigics által ismertetett állásfoglaláshoz még mintegy 20 delegátus fűzött megjegyzést, kiegészítést, javaslatot. Egyebek között azt, hogy csökkentsék a párttagsági díjakat, a központi bizottság mérlegelje a rendkívüli kongresszus összehívását, a párt alakítson ki világos elvi álláspontot a sztrájkokról, hozzon döntést a párt és az állami szervek tevékenységének egyértelmű szétválasztásáról. Az értekezlet késő este befejezte munkáját. Francia választási hadjárat A szocialisták továbbra is keresik az együttműködést a centrummal (MTI) Franciaországban a nemzetgyűlési választási hadjárat utolsó napjaiban a közvéleménykutatások tükrében Mitterrand elnök Szocialista Pártjának biztos győzelméhez és leendő abszolút parlamenti többségéhez amynyira nem férhet kétség, hogy a jobboldali pártok csak a vereség arányainak mérsékléséért küzdenek. A legutóbbi felmérések szerint a Szocialista Párt és szövetségesei 23,3 százalékponttal több szavazatot kapnak, mint a közös listán induló chiracista RPR és a centrista pártokat tömörítő UDF. Ezek a számok az egyéni választókerületi rendszer torzító prizmáján át azt jelenthetik, hogy a szocialisták és szövetségeseik 325—384, vagy akár még több mandátumot szerezhetnek az 577 tagú nemzetgyűlésben. Az aránytalan választási rendszer összesen egy tucat képviselőre zsugoríthatja ugyanakkor az FKP és a szélsőjobboldali Nemzeti Front képviseletét. A Szocialista Párt hadjáratának vezetőjeként Michel Rocard miniszterelnök minden gyűlésen azt hangoztatja, hogy a leendő kormány türelmesen fogja keresni a nyitást és a tartós együttműködést a polgári centrummal. Ehhez Jean Poperen, a parlamenttel való kapcsolatok minisztere azt tette hozzá, hogy a Szocialista Párt olyan nagy kormánytöbbség kikovácsolásán fáradozik, aminek lenne egy centrista és egy kommunista szárnya. A választás előtt mindkét célba vett politikai erő elutasította a szocialisták ajánlatát az együttműködésre. Chirac volt miniszterelnök grenoble-i választási gyűlésén azt mondotta, hogy Rocard kormánya nem nyitást, hanem bezárkózást képvisel, a Szocialista Pártot revansvágy fűti, és ha többséget szerez a nemzetgyűlésben, viszszahozza a „szocialista párti államot”. Alain Carignon, grenoble-i polgármester és Chirac kormányának volt környezetvédelmi minisztere viszont a Nemzeti Frontban látta a nagyobb veszélyt. VILÁGHÍRADÓ New York: rendkívüli leszerelési ülésszak (Reuter) Kedden New Yorkban megkezdődött az ENSZ közgyűlésének rendkívüli leszerelési ülésszaka. A megnyitón Pérez de Cuéllar főtitkár mondott beszédet. (Reuter) Nakesita Noboru japán kormányfő 10 napos körutazásának első állomására hétfőn New Yorkba érkezett Takesita ma felszólal az ENSZ leszerelési konferenciáján. Azerbajdzsán: kizárások (MTI) Magas beosztású volt pártvezetőket zártak ki az SZKP- ból az Azerbajdzsáni Kommunista Párt kedden Bakuban befejeződött központi bizottsági ülésén. A KB-ülésen megállapították, hogy Borisz Kevorkovot, a Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület volt első titkárát személyes felelősség terheli a februárban és márciusban kiéleződött nemzetiségi ellentétek nyomán lezajlott véres zavargásokért. A központi bizottság ugyancsak kizárta a szovjet párt soraiból D. Muszlim Zadét, a Baku melletti Szumgajt városi pártbizottságának volt első titkárát is, mert mulasztása miatt a városban tragikus események zajlottak le. Szovjet légtérsértés (Reuter, AP) Kétszer is megsértette a Szovjetunió légterét a múlt hét végén egy nyugatnémet felségjelű repülőgép — adta hírül kedden az Aftenposten című norvég lap. Az újság Lasse Seim norvég külügyi szóvivőt idézte, aki szerint a Cessna 150 típusú gép szombaton az észak-finnországi Ivolából a norvég Kirkenesbe tartott, amikor a pilóta a Szovjetunió légterét megsértve, mélyen szovjet területek fölé repült. A pilóta, aki jelenleg Finnországban tartózkodik, cselekedetét vasárnap megismételte. Schlüter kormányalakítási megbízatása (MTI, Reuter) Margit dán királynő Poul Schlüter konzervatív politikust, a jelenlegi ügyvezető miniszterelnököt bízta meg kedden kormányalakítással. A patthelyzetet eredményező május 10-i parlamenti választások óta többen tettek sikertelen kísérletet kormányképes koalíció összehozására. A Nemzetközi Vöröskereszt kubai szemleútja (MTI) Keddtől négy héten át 15 börtönt keres fel Kubában a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttsége. Ezt hétfőn Havannában közölte a delegáció vezetője, Roland Desmeules, a szervezetnek közép-amerikai térséggel foglalkozó megbízottja. A Vöröskereszt öttagú küldöttsége — melyben egy orvos is helyet kapott — találkozni kíván valamennyi fogollyal, akiket állambiztonság elleni bűncselekmény címén ítéltek el. Indiai—pakisztáni külügyi tárgyalások (AP) Kétnapos hivatalos látogatásra kedden Új-Delhibe érkezett Abdul Szattar, a pakisztáni külügyminiszter első helyettese. Abdul Szattar a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről, illetve azok javításáról fog tárgyalni mától K. P. S. Menen Indiai külügyi államtitkárral. NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Gorbacsov tájékoztatta Reagant a Szovjetunióban történő átalakításról (Folytatás az I. oldalról) még a csúcs idején megállapodjanak a szárazföldi telepítésű, mozgatható indítóállású hadászati rakéták helyváltoztatásának mértékéről, illetve a repülőgép-fedélzeti robotrepülőgépek ellenőrzéséről, ellenőrizhetőségéről. Az akadémikus értesülései szerint továbbra sincs haladás a tengeralattjáró-fedélzeti robotrepülőgépek ügyében. Itt is az ellenőrzés a kulcskérdés. A Jazov—Carlucci tárgyalások homlokterében ezek a problémák állottak. Már hétfőn is elhangzott, hogy nincs kizárva egy megállapodás a nukleáris rakétákkal folytatott kísérletekről történő kölcsönös, előzetes tájékoztatásról Adatcsere, ellenőrzés Ugyancsak tegnap délután Georgij Arbatov akadémikus felhívta a figyelmet a hagyományos fegyverzetekkel és fegyveres erőkkel kapcsolatos szovjet javaslat új elemére. E szerint a két katonai tömb nem csak adatokat cserélne saját európai fegyveres erőiről, de ezek helyességét kölcsönösen ellenőrizhetnék a helyszínen. Georgij Arbatov kitért Borisz Jelcinnek, a tavaly ősszelmenesztett moszkvai pártvezetőnek egy, a BBC- nek adott interjújára. (Jelcin bírálta Jegor Ligacsovot, a Politikai Bizottság tagját, a peresztrojka akadályozójának tüntetve fel őt, s általában elégedetlennek mutatkozott a peresztrojka megvalósulását illetően.) Arbatov szerint Jelcin „nem volt korrekt”. Arbatovnak arra a megjegyzésére, hogy a tengeri telepítésű rakéták és a stratégiai védelmi kezdeményezés témájában az amerikai elnök „nem sok mindent hozott poggyászában”, Fitzwater amerikai szóvivő az esti sajtóértekezleten kijelentette: az USA „nyitott” a tengeri telepítésű rakéták problémájának megvitatása előtt, továbbra sem tekinti azonban alku tárgyának az SDI-t. Arra a kérdésre, létrejöhet-e a hadászati fegyverzetek felezéséről szóló megállapodás a belátható időben, Geraszimov megerősítette: mindkét vezető úgy véli, s kedden újságíróknak is arról nyilatkozott, hogy az áttörés még a Reaganadminisztráció idején lehetséges. Kérdések hangzottak el a sajtótájékoztatón Reagan és a szovjet „disszidensek” hétfői találkozójával kapcsolatban is, mivel szovjet újságírók felfedezték, s az Izvesztyija meg is írta, hogy a szovjet társadalom „válogatott” képviselőinek egyike, bizonyos Rozsko, policájként szolgált a német megszállás idején. Egyezmények A negyedik Gorbacsov—Reagan találkozó leggyümölcsözőbb napjának bizonyult a tegnapi, abból ítélve is, hogy a főtitkár és az elnök munkatársai kedden több mint fél tucat különféle együttműködési megállapodást írtak alá. Közülük kiemelkedő fontosságúnak tűnik az 1989—91-re szóló kulturális együttműködési és csereegyezmény, melyet Vlagyimir Zaharov szovjet kulturális miniszter és Charles Wick, az Amerikai Információs Hivatal (USIA) igazgatója látott el kézjegyével. Az egyezmény alapján egyebek között tízszeresére bővítik a középiskolai diákok cseréjét, így évente ezerezerötszáz középiskolás diák utazhat a Szovjetunióba, illetve az Egyesült Államokba. A két külügyminiszter írta alá a hajótöröttek felkutatására és mentésére létrejött egyezményt, mely tisztázza azt is, milyen körülmények között hajózhatnak be a másik fél felségvizeire a mentőhajók, rendelkezik a két ország mentőeszközei közötti kapcsolattartásról és közös mentési gyakorlatok megtartásáról. Egy másik szovjet—amerikai megállapodás közös rádió-navigációs rendszer kidolgozását helyezi kilátásba. A külügyminisztériumban két jegyzőkönyvet írtak alá a világűr békés felhasználásában történő együttműködés, illetve az atomenergia békés hasznosítására korábban megkezdett kooperáció bővítéséről. Aláírtak egy megállapodást a közlekedéstudomány, s egy másikat a halgazdaság tárgykörében. Látogatás az írószövetségben kedden Reagan hosszabb sétát tett a Kremlben és a Vörös téren, ahol járókelőkkel, moszkvai gyerekekkel is szót váltott. Egy kisgyerek megkérte Reagant és az őt kísérő Gorbacsovot, hogy közös fénykép készülhessen róluk. Kora délután az elnök a Szovjet írószövetség székházába látogatott el, ahol a kulturális és művészeti élet neves személyiségeivel töltött egy órát, igen jó hangulatban. Az amerikai vendéget Vlagyimir Karpov, az írószövetség vezetője üdvözölte, biztosítva az elnököt arról, hogy a szovjet írók és művészek szívből támogatják a két ország közeledését. Reagan is rövid beszédet mondott, melyben hangsúlyozott elismeréssel szólt az orosz és a szovjet kultúra nagyjairól, a világ kulturális fejlődésében betöltött szerepéről. Kandiiszkij, Sztravinszkij, Sztanyiszlavszkij és Dosztojevszkij nevét említette a világ művészetének és irodalmának nagy megújítói között. Ezt a fórumot is felhasználta Reagan az amerikai demokrácia vélt vagy valóságos előnyeinek ecsetelésére. Beszélt a művészek szabadságának jelentőségéről, s utalt arra, hogy ez a szabadság az utóbbi esztendőkben a Szovjetunióban mennyire kiszélesedett. Példaként említette a Paszternakmúzeum megnyitásáról szóló írószövetségi döntést, s a világhírű színházi rendező, Jurj Ljubimov legutóbbi hazalátogatását. Ezúttal sem állta meg, hogy tanácsokat adjon a szovjet művészetpolitikának: kifejezte reményét, hogy az Amerikában élő Barisnyikov, Rosztropovics és más emigráns szovjet művészek is felléphetnek majd hazájukban, s Szolzsenyicin művei is nyilvánosságot kaphatnak. Az elnök beszéde a Lomonoszov Egyetemen Délután • Reagan a Lomonoszov Egyetemre látogatott. Az egyetemen, amelynek falai között oly sok neves orosz és szovjet tudós, művész, irodalmár és politikus végezte tanulmányait — köztük Gorbacsov főtitkár is —, az elnök diákok és tanárok előtt előadást tartott a két nagyhatalom kapcsolatairól. Reagan hangsúlyozta a világban végbemenő technológiai forradalom jelentőségét, rámutatva arra, milyen fontos a fejlődés és a továbbhaladás szempontjából a tudomány és a gazdaság szabadsága. Pár esztendővel ezelőtt — mondotta — kevesen gondolták volna még, hogy az amerikai és a szovjet nép közösen olyan kimagasló eredményeket ér el, mint az INF- egyezmény, az afganisztáni kivonásról szóló genfi megállapodás. Reményét fejezte ki, hogy hasonló sikerrel oldja meg a két fél a napirenden szereplő regionális konfliktusokat, a Közel-Kelet, a Perzsa (Arab)-öböl, Dél-Afrika, Etiópia, Kambodzsa és Közép- Amerika problémáit is. Az expanziós törekvések helyett ki kell használni a technológiai forradalom adta lehetőségeket a békés fejlődésre — állapította meg, hozzátéve: a béke tartós cél, nem pedig taktikai manőver egy elhúzódó konfliktus kellős közepén. Az ismert szovjet dal nyomán leszögezte: nemcsak az oroszok. Gorbacsov pohárköszöntőjében rámutatott: Reagannel Genfben tartott első találkozója óta a két ország viszonya túljutott a szembenállás hosszú, elnyújtott szakaszán, és elérte azt az elfogadható lépcsőfokot, amelyről már könnyebben lehet tovább haladni. Az SZKP KB főtitkára a legfőbb eredménynek a most ratifikált szovjet—amerikai leszerelési szerződést, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolását tartotta. Hangsúlyozta: a feladat most az, hogy előrejussanak a hadászati fegyverek 50 százalékos csökentését előirányzó tervek megvalósításában. Részletesen kitért a szovjet—amerikai kapcsolatok történetére. Megállapította: ennek a történetnek vannak jó és rossz oldalai egyaránt. Melegen szólt a két ország második világháborús együttműködéséről, és utalt rá: minden szovjet embert elszomorított az, hogy ezt a dicsőséges oldalt a hidegháború oldalai követték. Bár a két ország együttműködését, kölcsönös bizalmukat minden megkövetelné, még mindig vannak előítéletek, vannak általánosítások, folytatódik a versengés, mindenekelőtt katonai téren. Hangsúlyozta, hogy az ilyen verseny értelmetlen és katasztrofális következményekkel fenyeget, de az elmúlt időszakban már sikerült közelebb kerülni a kölcsönös megértéshez még a katonai verseny területén is. Pohárköszöntőjének túlnyomó részét a fejlődő világ kérdéseinek szentelve, Gorbacsov aláhúzta: ezek a problémák a két országot: a Szovjetuniót és az Egyesült Aláb amerikaiak sem akarnak háborút. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok történetében több véres háború fordult elő, de az amerikaiak egykori ellenségeikkel mindig igyekeztek jó kapcsolatot kiépíteni. Ez történt Nagy- Britannia, Japán és a nyugati német állam esetében. Az elnök szerint a jelenlévő diákok a szovjet történelem izgalmas, reményt keltő időszakát élik, s az Egyesült Államokban is szeretnék hinni, hogy a reformokat sikerre viszik, s a nyitás politikája az egész világon elősegíti a megbékülést, a baráti viszony kiépítését. A Lomonoszov-egyetem sok száz diákja nagy tapssal köszöntötte a beszédét, majd még vagy fél órán keresztül kérdésekkel halmozta el az Egyesült Államok elnökét. Reagan egyetértett az egyik kérdezővel, hogy az USA-nak még sokat kell tennie az Afganisztánban foglyul ejtett 310 szovjet katona hazatérése ügyében. Reagan kellemetlenebb kérdéseket is kapott, például az amerikai indiánok helyzetéről, meg arról, miért hívtak meg egy náci kollaboránst az amerikai nagyköveti rezidencián rendezett hétfői összejövetelre. Ezekre — ha nem is mindig meggyőzően — de „kitűnő formában” válaszolt, így a találkozó az egész moszkvai látogatásra jellemző jó hangulatban ért véget. Moszkva, 1988. május 31. lapokat is érintik. „Úgy hisszük, hogy ha a nemzetközi közösség és mindenekelőtt a nagyhatalmak segíteni akarnak, a kiindulópont annak felismerése, hogy tiszteletben kell tartani a népek szabad választását.” Aláhúzta: a Szovjetunió ragaszkodik ennek a gondolatnak érvényesítéséhez. A kétoldalú kapcsolatokról szólva kijelentette, hogy ezeknek alakulását a világ fejlődése szempontjából is elemezni kell. — Bárhogy fejlődjék az Egyesült Államokkal folytatott párbeszédünk, a Szovjetunió képviselői minden körülmények között érvényre kívánják juttatni a szovjet állam érdekeit — hangsúlyozta Gorbacsov, utalva arra, hogy az amerikai fél is hasonlóképpen jár el. Meg kell tanulnunk azt a nehéz művészetet, hogy ne csupán egymás mellett éljünk, hanem kiépítsük a kölcsönösen előnyös együttműködés hídjait is — hangoztatta a főtitkár. — A szovjet és az amerikai nép békében akar élni, minden területen fejleszteni akarja a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatokat. Elmondotta, a kétoldalú kapcsolatnak olyan jövőjét látja, amikor a két ország nem formál magának előjogokat a világban, s mindig figyelembe veszi az egyenjogú népek közösségében rájuk háruló kölcsönös, különleges felelősséget. Az ilyen jövő felé nem vezet könnyű, vagy rövid út, de most egyedülállóan érdekes történelmi korszak küszöbén állunk — jelentette ki az SZKP főtitkára. Gorbacsov: történelmi korszak küszöbén állunk Az amerikai és a szovjet külügyminiszter kézfogása a dokumentumok aláírása után MTI Külföldi Képszerkesztőség Reagan: Most már jobban értjük egymást (MTI) Ronald Reagan és felesége a moszkvai látogatás idején szálláshelyéül szolgáló rezidencián tegnap díszvacsorát adott Mihail Gorbacsov és felesége tiszteletére. A vacsorán az amerikai elnök és az SZKP KB főtitkára beszédet mondott . A vacsorán szovjet részről jelen voltak Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és felesége, Nyikolaj Rizskov és felesége, továbbá Lev Zajkov, Jegor Ligacsov, Eduard Sevardnadze, Alekszandr Jakovlev, Jurij Maszljukov, Georgij Razumovszkij, Dmitrij Jazov, Anatolij Dobrinyin és több más személyiség. Először Ronald Reagan mondott beszédet. Mihail Gorbacsovot üdvözölve megtiszteltetésnek nevezte azt, hogy a Szpaszo-házban láthatja vendégül. Kitért feleségének leningrádi látogatására. Elismeréssel méltatta a szovjet emberek második viláháborús helytállását, a város védelmét. Irodalmi idézetet használt Moszkva szépségének méltatására, s kitért arra, hogy a Szpaszo-ház, a nagyköveti — és most elnöki — rezidencia ugyancsak gyönyörű épület, amelyben a két ország diplomáciai történetének sok eseménye játszódott le; fő színhelye volt a két ország közötti eszmecseréknek, a hivatalos és nem hivatalos találkozóknak. Voltak azonban túlságosan nyugodt időszakok is az épület történetében, amikor hiányoztak a látogatók, s egyesek szerint e csöndben még a metró hangja is felhallatszott a föld alól — mondta Reagan elnök, majd hangsúlyozta: tudjuk, hogy számos kérdésben eltérőek maradnak álláspontjaink. Mégis, negyedszer találkozunk egymással, többször találkoztunk, mint előttünk bármely elnök is főtitkár. Habár megbeszéléseink néha élesek és feszültek voltak, most már jobban értjük egymást, egymás országát. — Sikerült haladást elérnünk, s a legfontosabb az, hogy tovább dolgozzunk együtt, folytassuk az eszmecserét — mondta az elnök. Kijelentette, hogy mindkét vezető ezzel szolgálja népeinek érdekeit, a béke ügyét. Borisz Paszternákot idézve, az amerikai elnök ezt mondta: a kardokat a hüvelyeikben kell tartani. Poharát arra ürítette, hogy mind gyakoribb legyen a vendégjárás a Szpaszo-házban.