Magyar Hírlap, 1988. június (21. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

1988. június 1., szerda Egyértelműen szét kell választani a párt- és az állami szervek tevékenységét Nem vált be a jugoszláv vezetők egyéves megbízatása (MTI) A JKSZ Belgrádban ta­nácskozó országos konferenciája kedden három munkacsoportban folytatta a vitát az országban végrehajtandó gazdasági reform­ról, a politikai intézményrend­szer korszerűsítéséről és a párt megújításáról. A válságért nemcsak a JKSZ Központi Bizottsága a felelős — mondotta a zágrábi Dragutin Di­­mitrovics —, a reformok elhúzó­dásáért elsősorban a jugoszláv parlamentet és a szövetségi kor­mányt kell felelősségre vonni. A párt a hibás azért, hogy mindent magára vállal. „A rendkívüli pártkongresszus összehívása mel­lett vagyok, de utána nyomban új parlamenti választásokat kell tar­tani, és új kormányt kell válasz­tani” — jelentette ki Milos Alek­­szics horvátországi delegátus. A vita során úgy éreztem, hogy a szerbiai küldöttek mérgesek. A problémákat élesen vetették fel, változást akarnak — mutatott rá a maribori Avguszt Majerics. Olyan szemrehányásokat hallani, hogy a szlovéniai kommunisták az ellenforradalommal kacérkod­nak. Kifejezetten föderalizáló irányzattal vádolnak bennünket. Szlovénia az ország lakosságá­nak 8 százalékát, társadalmi, ter­mékének viszont 20 százalékát adja. Így képtelenség az az állí­tás, miszerint a szövetségi parla­mentben a szlovén képviselőcso­port akadályozta meg a kormányt abban, hogy a piacorientáltság vonalán haladjon. A Banja Luka-i Nebojsa Rad­­manovics leszögezte, hogy a vál­ságból való kilábalás alapvető feltételének a pártegység megte­remtését, a szocialista demokrá­cia kiszélesítését tartja. Sürget­te a párt vezető testületeinek megfiatalítását. Andjelko Kova­­csevics, a KB tagja, kifejtette, hogy a vezetők egyéves mandátu­mának bevezetése nem vált be, csökkentette az egyéni felelőssé­get Vinko Zgajner szlovéniai kül­dött megjegyezte, megengedhe­tetlen az, hogy a konzervatív többség túlharsogja a haladó ki­sebbséget. A JKSZ élén nekünk nem nem­zeti, hanem osztályalapokon álló vezetőségre van szükségünk — hangoztatta a titográdi Danilo Vukaszinovics. Vaszil Tupor­­kovszki, a KB Elnökségének tag­ja kifejtette, véleménye szerint a KB Elnöksége felelős azért, hogy nem akadályozta meg a Kommu­nista Szövetség föderalizálását, és eltűrte — főként Koszovón — a nacionalizmus erősödését. A munkacsoportok tanácskozá­sát követő plenáris ülésen Ivan Brigics, a KB elnökség tagja rá­mutatott, hogy a küldöttek egy­öntetűen elutasították a több­pártrendszer bevezetését, és el­ítélték a jugoszláv néphadsereg ellen az utóbbi időben gyakori támadásokat. Ezt követően az Ivan Brigics által ismertetett ál­lásfoglaláshoz még mintegy 20 delegátus fűzött megjegyzést, ki­egészítést, javaslatot. Egyebek között azt, hogy csökkentsék a párttagsági díjakat, a központi bi­zottság mérlegelje a rendkívüli kongresszus összehívását, a párt alakítson ki világos elvi álláspon­tot a sztrájkokról, hozzon döntést a párt és az állami szervek tevé­kenységének egyértelmű szétvá­lasztásáról. Az értekezlet késő este befejez­te munkáját. Francia választási hadjárat A szocialisták továbbra is keresik az együttműködést a centrummal (MTI) Franciaországban a nem­zetgyűlési választási hadjárat utolsó napjaiban a közvélemény­kutatások tükrében Mitterrand elnök Szocialista Pártjának biz­tos győzelméhez és leendő abszo­lút parlamenti többségéhez amy­­nyira nem férhet kétség, hogy a jobboldali pártok csak a vereség arányainak mérsékléséért küzde­nek. A legutóbbi felmérések szerint a Szocialista Párt és szövetsége­sei 2­3,3 százalékponttal több szavazatot kapnak, mint a közös listán induló chiracista RPR és a centrista pártokat tömörítő UDF. Ezek a számok az egyéni választókerületi rendszer torzító prizmáján át azt jelenthetik, hogy a szocialisták és szövetsé­geseik 325—384, vagy akár még több mandátumot szerezhetnek az 577 tagú nemzetgyűlésben. Az aránytalan választási rendszer összesen egy tucat képviselőre zsugoríthatja ugyanakkor az FKP és a szélsőjobboldali Nemzeti Front képviseletét. A Szocialista Párt hadjáratá­nak vezetőjeként Michel Rocard miniszterelnök minden gyűlésen azt hangoztatja, hogy a leendő kormány türelmesen fogja keres­ni a nyitást és a tartós együtt­működést a polgári centrummal. Ehhez Jean Poperen, a parlament­tel való kapcsolatok minisztere azt tette hozzá, hogy a Szocialis­ta Párt olyan nagy kormány­­többség kikovácsolásán fáradozik, aminek lenne egy centrista és egy kommunista szárnya. A vá­lasztás előtt mindkét célba vett politikai erő elutasította a szo­cialisták ajánlatát az együttmű­ködésre. Chirac volt miniszterelnök gre­­noble-i választási gyűlésén azt mondotta, hogy Rocard kormánya nem nyitást, hanem bezárkózást képvisel, a Szocialista Pártot re­­vansvágy fűti, és ha többséget szerez a nemzetgyűlésben, visz­­szahozza a „szocialista párti ál­lamot”. Alain Carignon, gre­­noble-i polgármester és Chirac kormányának volt környezetvé­delmi minisztere viszont a Nem­zeti Frontban látta a nagyobb ve­szélyt. VILÁGHÍRADÓ New York: rendkívüli leszerelési ülésszak (Reuter) Kedden New Yorkban megkezdődött az ENSZ közgyű­lésének rendkívüli leszerelési ülésszaka. A megnyitón Pérez de Cuéllar főtitkár mondott beszé­det. (Reuter) Nakesita Noboru japán kormányfő 10 napos körutazásá­nak első állomására hétfőn New Yorkba érkezett Takesita ma felszólal az ENSZ leszerelési kon­ferenciáján. Azerbajdzsán: kizárások (MTI) Magas beosztású volt pártvezetőket zártak ki az SZKP- ból az Azerbajdzsáni Kommunis­ta Párt kedden Bakuban befeje­ződött központi bizottsági ülésén. A KB-ülésen megállapították, hogy Borisz Kevorkovot, a Kara­­bah-hegyvidéki Autonóm Terület volt első titkárát személyes fe­lelősség terheli a februárban és márciusban kiéleződött nemzeti­ségi ellentétek nyomán lezajlott véres zavargásokért. A központi bizottság ugyancsak kizárta a szovjet párt soraiból D. Muszlim­ Zadét, a Baku melletti Szumgajt városi pártbizottságának volt el­ső titkárát is, mert mulasztása miatt a városban tragikus esemé­nyek zajlottak le. Szovjet légtérsértés (Reuter, AP) Kétszer is meg­sértette a Szovjetunió légterét a múlt hét végén egy nyugatnémet felségjelű repülőgép — adta hí­rül kedden az Aftenposten című norvég lap. Az újság Lasse Seim norvég külügyi szóvivőt idézte, aki szerint a Cessna 150 típusú gép szombaton az észak-finnor­szági Ivolából a norvég Kirke­­nesbe tartott, amikor a pilóta a Szovjetunió légterét megsértve, mélyen szovjet területek fölé re­pült. A pilóta, aki jelenleg Finn­országban tartózkodik, cselekede­tét vasárnap megismételte. Schlüter kormányalakítási megbízatása (MTI, Reuter) Margit dán ki­rálynő Poul Schlüter konzervatív politikust, a jelenlegi ügyvezető miniszterelnököt bízta meg ked­den kormányalakítással. A patt­helyzetet eredményező május 10-i parlamenti választások óta töb­ben tettek sikertelen kísérletet kormányképes koalíció összeho­zására. A Nemzetközi Vöröskereszt kubai szemleútja (MTI) Keddtől négy héten át 15 börtönt keres fel Kubában a Nemzetközi Vöröskereszt kül­döttsége. Ezt hétfőn Havannában közölte a delegáció vezetője, Ro­land Desmeules, a szervezetnek közép-amerikai térséggel foglal­kozó megbízottja. A Vöröskereszt öttagú küldöttsége — melyben egy orvos is helyet kapott — ta­lálkozni kíván valamennyi fo­gollyal, akiket állambiztonság el­leni bűncselekmény címén ítéltek el. Indiai—pakisztáni külügyi tárgyalások (AP) Kétnapos hivatalos láto­gatásra kedden Új-Delhibe érke­zett Abdul Szattar, a pakisztáni külügyminiszter első helyettese. Abdul Szattar a kétoldalú kap­csolatok helyzetéről, illetve azok javításáról fog tárgyalni mától K. P. S. Menen Indiai külügyi ál­lamtitkárral. NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Gorbacsov tájékoztatta Reagant a Szovjetunióban történő átalakításról (Folytatás az I. oldalról) még a csúcs idején megállapod­janak a szárazföldi telepítésű, mozgatható indítóál­lású hadá­szati rakéták helyváltoztatásá­nak mértékéről, illetve a repü­lőgép-fedélzeti robotrepülőgé­pek ellenőrzéséről, ellenőrizhe­tőségéről. Az akadémikus értesülései szerint továbbra sincs haladás a tengeralattjáró-fedélzeti robot­repülőgépek ügyében. Itt is az ellenőrzés a kulcskérdés. A Ja­­zov—Carlucci tárgyalások hom­lokterében ezek a problémák állottak. Már hétfőn is elhangzott, hogy nincs kizárva egy meg­állapodás a nukleáris rakéták­kal folytatott kísérletekről tör­ténő kölcsönös, előzetes tájé­koztatásról Adatcsere, ellenőrzés Ugyancsak tegnap délután Georgij Arbatov akadémikus felhívta a figyelmet a hagyo­mányos fegyverzetekkel és fegyveres erőkkel kapcsolatos szovjet javaslat új elemére. E szerint a két katonai tömb nem csak adatokat cserélne sa­ját európai fegyveres erőiről, de ezek helyességét kölcsönö­sen ellenőrizhetnék­­ a hely­színen. Georgij Arbatov kitért Borisz Jelcinnek, a ta­valy ősszel­­menesztett moszk­vai pártvezetőnek egy, a BBC- nek adott interjújára. (Jelcin bírálta Jegor Ligacsovot, a Po­litikai Bizottság tagját, a pe­resztrojka akadályozójának tün­tetve fel őt, s általában elégedet­lennek mutatkozott a pereszt­rojka megvalósulását illetően.) Arbatov szerint Jelcin „nem volt korrekt”. Arbatovnak arra a megjegy­zésére, hogy a tengeri telepíté­sű rakéták és a stratégiai vé­delmi kezdeményezés témájá­ban az amerikai elnök „nem sok mindent hozott poggyászá­ban”, Fitzwater amerikai szó­vivő az esti sajtóértekezleten kijelentette: az USA „nyitott” a tengeri telepítésű rakéták problémájának megvitatása előtt, továbbra sem tekinti azonban alku tárgyának az SDI-t. Arra a kérdésre, létre­jöhet-e a hadászati fegyverze­tek felezéséről szóló megállapo­dás a belátható időben, Gera­­szimov megerősítette: mindkét vezető úgy véli, s kedden újság­íróknak is arról nyilatkozott, hogy az áttörés még a Reagan­­adminisztráció idején lehetsé­­ges. Kérdések hangzottak el a saj­tótájékoztatón Reagan és a­ szovjet „disszidensek” hétfői ta­lálkozójával kapcsolatban is, mivel szovjet újságírók felfe­dezték, s az Izvesztyija meg is írta, hogy a szovjet társadalom „válogatott” képviselőinek egyi­ke, bizonyos Rozsko, policáj­­ként szolgált a német megszál­lás idején. Egyezmények A negyedik Gorbacsov—Rea­gan találkozó leggyümölcsö­zőbb napjának bizonyult a teg­napi, abból ítélve is, hogy a fő­titkár és az elnök munkatár­sai kedden több mint fél tucat különféle együttműködési meg­állapodást írtak alá. Közülük kiemelkedő fontosságúnak tű­nik az 1989—91-re szóló kultu­rális együttműködési és csere­­egyezmény, melyet Vlagyimir Zaharov szovjet kulturális mi­niszter és Charles Wick, az Amerikai Információs Hivatal (USIA) igazgatója látott el kéz­jegyével. Az egyezmény alap­­ján egyebek között tízszeresé­re bővítik a középiskolai diá­kok cseréjét, így évente ezer­­ezerötszáz középiskolás diák utazhat a Szovjetunióba, illet­ve az Egyesült Államokba. A két külügyminiszter írta alá a hajótöröttek felkutatásá­ra és mentésére létrejött egyez­ményt, mely tisztázza azt is, milyen körülmények között ha­józhatnak be a másik fél fel­ségvizeire a mentőhajók, ren­delkezik a két ország mentőesz­közei közötti kap­csolattartás­­ról és közös mentési gyakorla­tok megtartásáról. Egy másik szovjet—amerikai megállapodás közös rádió-navi­gációs rendszer kidolgozását helyezi kilátásba. A külügyminisztériumban két jegyzőkönyvet írtak alá a vi­lágűr békés felhasználásában történő együttműködés, illetve az atomenergia békés haszno­sítására korábban megkezdett kooperáció bővítéséről. Aláír­tak egy megállapodást a közle­kedéstudomány, s egy másikat a halgazdaság tárgykörében. Látogatás az írószövetségben kedden Reagan hosszabb sétát tett a Kremlben és a Vörös téren, ahol járókelőkkel, moszkvai gyerekekkel is szót váltott. Egy kisgyerek meg­kérte Reagant és az őt kísérő Gorbacsovot, hogy közös fény­kép készülhessen róluk. Kora délután az elnök a Szovjet írószövetség székházá­ba látogatott el, ahol a kul­turális és művészeti élet ne­ves személyiségeivel töltött egy órát, igen jó hangulatban. Az amerikai vendéget Vlagyi­mir Karpov, az írószövetség vezetője üdvözölte, biztosítva az elnököt arról, hogy a szov­jet írók és művészek szívből támogatják a két ország köze­ledését. Reagan is rövid beszédet mondott, melyben hangsúlyo­zott elismeréssel szólt az orosz és a szovjet kultúra nagyjai­ról, a világ kulturális fejlődé­sében betöltött szerepéről. Kandi­iszkij, Sztravinszkij, Sztanyiszlavszkij és Doszto­jevszkij nevét említette a vi­lág művészetének és irodal­mának nagy megújítói között. Ezt a fórumot is felhasznál­ta Reagan az amerikai demok­rácia vélt vagy valóságos elő­nyeinek ecsetelésére. Beszélt a művészek szabadságának jelen­tőségéről, s utalt arra, hogy ez a szabadság az utóbbi esz­tendőkben a Szovjetunióban mennyire kiszélesedett. Példa­ként említette a Paszternak­­múzeum megnyitásáról szóló írószövetségi döntést, s a vi­lághírű színházi rendező, Ju­rj Ljubimov legutóbbi haza­­látogatását. Ezúttal sem állta meg, hogy tanácsokat adjon a szovjet művészetpolitikának: kifejezte reményét, hogy az Amerikában élő Barisnyikov, Rosztropovics és más emigráns szovjet művészek is felléphet­nek majd hazájukban, s Szol­­zsenyicin művei is nyilvános­ságot kaphatnak. Az elnök beszéde a Lomonoszov Egyetemen Délután • Reagan a Lomono­szov Egyetemre látogatott. Az egyetemen, amelynek falai kö­zött oly sok neves orosz és szovjet tudós, művész, irodal­már és politikus végezte ta­nulmányait — köztük Gorba­csov főtitkár is —, az elnök diákok és tanárok előtt elő­adást tartott a két nagyhata­lom kapcsolatairól. Reagan hangsúlyozta a világ­ban végbemenő technológiai forradalom jelentőségét, rámu­tatva arra, milyen fontos a fejlődés és a továbbhaladás szempontjából a tudomány és a gazdaság szabadsága. Pár esztendővel ezelőtt — mondotta — kevesen gondol­ták volna még, hogy az ame­rikai és a szovjet nép közö­sen olyan kimagasló eredmé­nyeket ér el, mint az INF- egyezmény, az afganisztáni ki­vonásról szóló genfi megálla­podás. Reményét fejezte ki, hogy hasonló sikerrel oldja meg a két fél a napirenden szereplő regionális konfliktu­sokat, a Közel-Kelet, a Perzsa (Arab)-öböl, Dél-Afrika, Etió­pia, Kambodzsa és Közép- Amerika problémáit is. Az ex­panziós törekvések helyett ki kell használni a technológiai forradalom adta lehetőségeket a békés fejlődésre — állapí­totta meg, hozzátéve: a béke tartós cél, nem pedig taktikai manőver egy elhúzódó konf­liktus kellős közepén. Az is­mert szovjet dal nyomán le­szögezte: nemcsak az oroszok. Gorbacsov pohárköszöntőjében rámutatott: Reagannel Genfben tartott első találkozója óta a két ország viszonya túljutott a szem­benállás hosszú, elnyújtott sza­kaszán, és elérte azt az elfogad­ható lépcsőfokot, amelyről már könnyebben lehet tovább haladni. Az SZKP KB főtitkára a leg­főbb eredménynek a most rati­fikált szovjet—amerikai leszere­lési szerződést, a közepes hatótá­volságú nukleáris eszközök fel­számolását tartotta. Hangsúlyozta: a feladat most az, hogy előrejus­sanak a hadászati fegyverek 50 százalékos csökentését előirányzó tervek megvalósításában. Részle­tesen kitért a szovjet—amerikai kapcsolatok történetére. Megálla­pította: ennek a történetnek van­nak jó és rossz oldalai egyaránt. Melegen szólt a két ország máso­dik világháborús együttműködé­séről, és utalt rá: minden szov­jet embert elszomorított az, hogy ezt a dicsőséges oldalt a hideg­háború oldalai követték.­­ Bár a két ország együttmű­ködését, kölcsönös bizalmukat minden megkövetelné, még min­dig vannak előítéletek, vannak általánosítások, folytatódik a ver­sengés, mindenekelőtt katonai té­ren.­­ Hangsúlyozta, hogy az ilyen verseny értelmetlen és ka­tasztrofális következményekkel fenyeget, de az elmúlt időszakban már sikerült közelebb kerülni a kölcsönös megértéshez még a ka­tonai verseny területén is. Pohárköszöntőjének túlnyomó részét a fejlődő világ kérdéseinek szentelve, Gorbacsov aláhúzta: ezek a problémák a két országot: a Szovjetuniót és az Egyesült Al­áb amerikaiak sem akarnak háborút. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok történeté­ben több véres háború for­dult elő, de az amerikaiak egykori ellenségeikkel min­dig igyekeztek jó kapcsolatot kiépíteni. Ez történt Nagy- Britannia, Japán és a nyugati német állam esetében. Az elnök szerint a jelenlé­vő diákok a szovjet történe­lem izgalmas, reményt keltő időszakát élik, s az Egyesült Államokban is szeretnék hin­ni, hogy a reformokat siker­re viszik, s a nyitás politiká­ja az egész világon elősegíti a megbékülést, a baráti viszony kiépítését. A Lomonoszov-egyetem sok száz diákja nagy tapssal kö­szöntötte a beszédét, majd még vagy fél órán keresztül kérdé­sekkel halmozta el az Egyesült Államok elnökét. Reagan egyetértett az egyik kérdező­vel, hogy az USA-nak még so­kat kell tennie az Afganisztán­ban foglyul ejtett 310 szov­jet katona hazatérése ügyé­ben. Reagan kellemetlenebb kér­déseket is kapott, például az amerikai indiánok helyzetéről, meg arról, miért hívtak meg egy náci kollaboránst az ame­rikai nagyköveti rezidencián rendezett hétfői összejövetelre. Ezekre — ha nem is mindig meggyőzően — de „kitűnő formában” válaszolt, így a ta­lálkozó az egész moszkvai lá­togatásra jellemző jó hangulat­ban ért véget. Moszkva, 1988. május 31. lapokat is érintik. „Úgy hisszük, hogy ha a nemzetközi közösség és mindenekelőtt a nagyhatalmak segíteni akarnak, a kiindulópont annak felismerése, hogy tisztelet­ben kell tartani a népek szabad választását.” Aláhúzta: a Szovjet­unió ragaszkodik ennek a gondo­latnak érvényesítéséhez. A kétoldalú kapcsolatokról szól­va kijelentette, hogy ezeknek ala­kulását a világ fejlődése szem­pontjából is elemezni kell. — Bárhogy fejlődjék az Egye­sült Államokkal folytatott párbe­szédünk, a Szovjetunió képvise­lői minden körülmények között érvényre kívánják juttatni a szovjet állam érdekeit — hangsú­lyozta Gorbacsov, utalva arra, hogy az amerikai fél is hasonló­képpen jár el. Meg kell tanul­nunk azt a nehéz művészetet, hogy ne csupán egymás mellett éljünk, hanem kiépítsük a köl­csönösen előnyös együttműködés hídjait is — hangoztatta a fő­titkár. — A szovjet és az ame­rikai nép békében akar élni, minden területen fejleszteni akar­ja a kölcsönös érdekeken alapu­ló kapcsolatokat. Elmondotta, a kétoldalú kap­csolatnak olyan jövőjét látja, amikor a két ország nem for­mál magának előjogokat a világ­ban, s mindig figyelembe veszi az egyenjogú népek közösségé­ben rájuk háruló kölcsönös, kü­lönleges felelősséget. Az ilyen jövő felé nem vezet könnyű, vagy rövid út, de most egyedülállóan érdekes történelmi korszak küszöbén állunk — je­lentette ki az SZKP főtitkára. Gorbacsov: történelmi korszak küszöbén állunk Az amerikai és a szovjet külügyminiszter kézfogása a dokumentumok aláírása után MTI Külföldi Képszerkesztőség Reagan: Most már jobban értjük egymást (MTI) Ronald Reagan és fele­sége a moszkvai látogatás idején szálláshelyéül szolgáló reziden­cián tegnap díszvacsorát adott Mihail Gorbacsov és felesége tisz­teletére. A vacsorán az amerikai elnök és az SZKP KB főtitkára beszédet mondott . A vacsorán szovjet részről jelen voltak And­rej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és felesége, Nyikolaj Rizskov és felesége, to­vábbá Lev Zajkov, Jegor Liga­­csov, Eduard Sevardnadze, Alek­­szandr Jakovlev, Jurij Maszlju­­kov, Georgij Razumovszkij, Dmit­­rij Jazov, Anatolij Dobrinyin és több más személyiség. Először Ronald Reagan mondott beszédet. Mihail Gorbacsovot üdvözölve megtiszteltetésnek nevezte azt, hogy a Szpaszo-házban láthatja vendégül. Kitért feleségének leningrádi látogatására. Elismeréssel méltat­ta a szovjet emberek második vi­­láháborús helytállását, a város védelmét. Irodalmi idézetet hasz­nált Moszkva szépségének mél­tatására, s kitért arra, hogy a Szpaszo-ház, a nagyköveti — és most elnöki — rezidencia ugyan­csak gyönyörű épület, amelyben a két ország diplomáciai történe­tének sok eseménye játszódott le; fő színhelye volt a két ország kö­zötti eszmecseréknek, a hivata­los és nem hivatalos találkozók­nak.­­ Voltak azonban túlságosan nyugodt időszakok is az épület történetében, amikor hiányoztak a látogatók, s egyesek szerint e csöndben még a metró hangja is felhallatszott a föld alól — mond­ta Reagan elnök, majd hangsú­lyozta: tudjuk, hogy számos kér­désben eltérőek maradnak állás­pontjaink. Mégis, negyedszer ta­lálkozunk egymással, többször ta­lálkoztunk, mint előttünk bár­mely elnök is főtitkár. Habár megbeszéléseink néha élesek és feszültek voltak, most már job­ban értjük egymást, egymás or­szágát. — Sikerült haladást elérnünk, s a legfontosabb az, hogy tovább dolgozzunk együtt, folytassuk az eszmecserét — mondta az elnök. Kijelentette, hogy mindkét ve­zető ezzel szolgálja népeinek ér­dekeit, a béke ügyét. Borisz Pasz­ternákot idézve, az amerikai el­nök ezt mondta: a kardokat a hüvelyeikben kell tartani. Poha­rát arra ürítette, hogy mind gya­koribb legyen a vendégjárás a Szpaszo-házban.

Next