Magyar Hírlap, 1989. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Adóreform Ausztriában (2. oldal) A tűzoltó viszi a bőrét a vásárra (3. oldal) Szilveszteri szorongások (4. oldal) Megtorpanás nélkül Több mint érdekes egyezés: Mihail Gorbacsov mondta a tavalyi évet értékelvén nemrég, hogy az vízválasztó volt a világpolitikában. Talán beleértette, talán nem, mégis tény, hogy 1908 májusa óta egy másmilyen Magyarország létezik. E dátum majdhogynem tetszés szerinti választás eredménye, hiszen jelölhettünk volna helyette júniust, szeptembert, novembert, decembert is. Ennek ellenére, mindazok a folyamatok, melyek már korábban elindultak, és erjedést hoztak létre a magyar társadalomban, mégis a tavalyi, 1988-as évben értek el oda, hogy jelentős, lényeges és valószínűleg visszafordíthatatlan változásokat hozzanak. Kétség ne férjen hozzá: mindehhez kellett, szükséges volt az a világpolitikai változás, amely elsősorban a két szuperhatalom kapcsolatában követhető immár évek óta, kellett hozzá az az európai légkör, amelyben megértéssel és néha már-már rokonszenvel figyelték azokat a változásokat, amelyek a magyar gazdaságban, társadalomban és politikában végbementek (s amelyek az idei évben tovább folytatódnak). De mégis, nehéz lenne egyetlen dátumhoz, naphoz, héthez, akárcsak hónaphoz is hozzákötni. A világtörténelem élő és folyamatos példa arra, hogy a rossz felé való változások többnyire naphoz köthetők. Egy kiváló ember meggyilkolása; egy, a hazáját védő sereg végső veresége; egy országos katasztrófa napjára évezredek múltán is emlékszik az emberiség. A jóféle változások napja kevésbé határozható meg konkrétan, legfeljebb utólag neveznek ki egy napot, közmegegyezéssel ilyen határkőnek. A jóféle változások ugyanis nem robbanásszerűen szoktak bekövetkezni, hanem apródonként egymásra épülve, s minden korábbi megalapozza valamilyen módon a következőt, hiszen egyik nélkül a másik nem létezhetne: okozat az ok nélkül, emelet a földszint, az alapozás nélkül. Ahogy az élő szervezetek a környezet változásaira adott válaszaikkal, a mennyiségi változások lassú egymásutánjaival szinte észrevétlenül válnak minőségileg mássá korábbi önmagukhoz képest, akként a hasonlóképpen bonyolult szervezet, a társadalom is számtalan apró, helyi, öntevékeny változással készíti elő azt a minőségi ugrást, amelynek nyomain a megváltozott ország immár alig hasonlít valamiben korábbi önmagára, noha még mindig kétségtelenül ugyanaz, és mégis más. Kell ehhez, hogy legyenek, akik türelmetlenül óhajtják és sürgetik a változásokat, akik nem elégednek meg az elért eredményekkel, mert tudják, hogy a megállás, a megtorpanás végzetes lehet, és tudomásul kell hogy vegyük: vannak, akik egyáltalán nem óhajtanak semmiféle változást. Emezek elhalnak és kilökődnek, amazok feloldódnak és beépülnek a mégiscsak előremozduló nagy masszába, amely újra és újra kitermeli a saját előre- és visszahúzó erőit. De a folyamat, az evolúció megállíthatatlan. És amíg le tudja küzdeni a maga természetes akadályait, adúcióként működik. Kenessei András ! 22. évfolyam, 1. szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1989. január 2 . hétfő Mit vár ön 1989-től? Gazdasági sikereket, vállalkozást, önállóságot Új év, új remények — az alábbi összeállításunkban a gazdasági élet néhány ismert szereplője beszél arról, mit is vár 1989- től. S ha valakinek a felsoroltak már a múlt évről ismerősek, az nem a véletlen műve. A kívánságok egy részét ugyanis ki itt, ki ott, de már évek óta fogalmazgatja. S ha a jövő évi számadáskor csak rövidül ez a lista, már azt is jó eredménynek könyvelhetjük el... Mindent nem lehet egy év alatt megvalósítani! HOÓS JÁNOS, az Országos Tervhivatal elnöke: Számomra természetesen a legfontosabb, hogy az elmúlt fél évben a kritikus, demokratikus viták során kidolgozott 1989. évi terv gazdaságpolitikai céljai megvalósuljanak. Fontos ez azért is, mert az 1989- es év a stabilizációs program második éve. Ha az alapcéljaiban eredményesnek értékelhető 1988. év után, a jövő évi céljainkat is sikeresen teljesítjük, akkor lényegesen megerősödnek azok a feltételek, amelyek a gazdasági stabilizáció megvalósítását és a gazdasági kibontakozás felgyorsítását lehetővé teszik. Ez az életszínvonal későbbi emelésének is fontos feltétele. A terv megvalósítását a gazdálkodás mozgásterét bővítő aktív gazdaságpolitika szolgálja. Ennek főbb elemei többek között az importliberalizálás, a bérgazdálkodás, illetve az árak kötöttségeinek oldása. Az ilyen lépésekkel szükségszerűen nagyobb kockázat jár együtt. Csökkentésének fontos feltétele, hogy a kormányzat az év során a kitűzött célok érdekében, a realitásokhoz igazodva kellő időben legyen képes a szükséges döntéseket meghozni. (Folytatása az L. oldalon) Németh Mikós miniszterelnök újévi rádió- és tévéinterjúja A kormány határozott reformprogramot hajt végre Németh Miklós kormányfő az újév alkalmából rádió- és tévéinterjút adott Vitray Tamásnak. A miniszterelnök elmondta: a kormánynak az a célja, hogy megújítsa a magyar társadalmat, határozott és markáns reformprogramot hajtson végre. Kedvező feltételnek ítélte, hogy az utóbbi időben együtt halad a gazdasági és a politikai reform. Kiemelte, hogy bár 1968-ban meghirdették az új gazdasági mechanizmust, mégis nehéz helyzetbe jutott az ország, s ennek egyik oka a következetlenség. A gazdasági reformot sokáig nem követte politikai intézményrendszer megújítása. A megújulási folyamatban a magyar fejlődéstörténet örökségére kell támaszkodnunk. Csak olyan reform lehet sikeres, legyen az társadalompolitikai, intézményi vagy gazdasági reform, amely támaszkodik a megőrzendő értékekre, s ezekre figyelve reagál az új jelenségekre. Csak az a társadalom képes a külső hatásokat alkotó módon asszimilálni, amelyik a munkát rangján kezeli, a teljesítményt az értékek rangsorában előkelő helyre emeli, ahol érték a becsület, a tisztesség, s ahol követelmény a számadás és a számonkérés a mindennapokban. Ellenkező esetben — hangsúlyozta a Minisztertanács elnöke — a társadalom képtelen a megújulásra. Fontos kihasználnunk azt a külpolitikai feltételrendszert, amelyben az elmúlt években a magyar reform szempontjából is kedvező változások figyelhetők meg. Meg kell mutatni a világnak és magunknak is, hogy a magyar társadalom képes lépést tartani a fejlődéssel. A miniszterelnök elmondta, hogy a bizalmi tőke, amelyet 1956 után a vezetés megszerzett, a hetvenes évektől kezdődően csak apadt. Ennek hátterében az az illúzió állt, hogy a bizalomnak az alapja kizárólag az életszínvonal folyamatos emelése lehet. Elmúlt azonban az az idő, amikor a bizalmat kizárólag anyagi javak juttatásával lehet megalapozni. Viszsza kell adni az emberek hitét abban, hogy a vezetés belátható időn belül képes lesz ebből a nehéz helyzetből kimozdulni, egy modernebb társadalmat megteremteni. A szabadabb cselekvés mozgásterét kell megteremteni az egyéneknek és a vállalatoknak is; demokratizálni kell a társadalmat, hogy működésbe lépjenek az igazi hajtóerők, amelyek ma még hiányoznak. A reformok természetéről szólva Németh Miklós kiemelte: ha a vezetésnek nincs türelme kivárni azt a kezdeti periódust, amíg a reformfolyamatnak negatív hatásai is vannak, ha félúton megáll, akkor nem jelentkeznek ugyanennek a reformnak a fejlődést segítő hatásai. Nem hiszek abban — tette hozzá —, hogy a kormányzatnak felülről, rendeleti úton kellene kezdeményeznie a kívánatos politikai pluralizmust. A társadalomnak mindig is használ, ha az érdekek nyíltan megjelenhetnek a a politikai küzdőtéren. A különböző érdekek megjelenítése a reformfolyamat egyik lendítő ereje. A miniszterelnök ezek után kiemelte, hogy megkezdődött alaptörvényünk, az alkotmány újrafogalmazása, a hatályos alkot(Folytatása a 1. oldalon) Versenyautót is építenének Forma-1 a Szovjetunióban? A Szovjetunió Autósport Szövetsége legutóbbi ülésén egyhangúlag a Forma-1-es gyorsasági világbajnokságon való részvételre szavazott, s azt is megerősítette, hogy a közeljövőben szeretne vbfutamot rendezni az ország területén. Akadnának szponzorok is. Az egyik, meg nem nevezett európai cég illetékesei már letették javaslatukat, s a napokban várják az érdekeltek, az autósport szövetség és a Szovinterszport vezetőinek válaszát. Ha sikerülne megállapodniuk, akár már 1991-ben vagy 1992-ben megrendezhetnék az első Forma–1-es Szovjet Nagydíjat. Ugyankkor támogatnák, hogy egy szovjet pilóta bekapcsolódjon a vb pontvadászatba, s azt is, hogy szovjet versenyautót építsenek és csapatot hozzanak létre. Az év sportolói Egerszegi Krisztina átveszi az év legjobb nőt Válasszunk, szavazzunk, vagy nézzünk? (4. oldal) Játékteremben fénymásolók (5. oldal) Gorbacsov és Reagan üzenete az amerikai és a szovjet néphez Az Országgyűlés állásfoglalása a pápa békeszózatáról Hírügynökségi jelentésekből: Az új év kezdete alkalmából szombaton és vasárnap számos ország állam- és kormányfője foglalta össze hazája és a nagyvilág helyzetét és vázolta az új esztendő kilátásait. A szovjet és az amerikai vezetők egymás népéhez is intéztek üzenetet. A pápa a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását sürgette. A múlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű eseményekben — egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő az amerikai népihez intézett újévi üzenetében. A szovjet vezető emlékeztetett arra, hogy 1988-ban kedvező változások jellemezték a két nemzet, a két állam viszonyát. A kétoldalú kapcsolatok mára a korábbinál sokkal dinamikusabbá, emberibbé váltak — hangsúlyozta. Gorbacsov megállapította: a két ország közelebb került egymáshoz s mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban sokkal többet tudnak immár a másik félről. A félelem és a gyanakvás légkörét most már a bizalom, a kölcsönös rokonszenv érzése kezdi felváltani — tette hozzá. A Szovjetunió — mondotta — a kapcsolatok lehető legteljesebb kiszélesítése mellett van. Reményét fejezte ki aziránt, hogy erről az Egyesült Államokban is hasonlóképp gondolkodnak, s így derűlátóan tekint a két ország viszonyának jövőbeni alakulása elé. Ronald Reagan, az Egyesült Államok leköszönő elnöke a szovjet néphez intézett újévi üzenetében ■kijelentette, hisz abban, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább javulnak az újonnan beköszöntött esztendőben. A két állam közötti nézetkülönbségek ellenére tavaly, amikor Gorbacsoval találkozott Moszkvában, sikerült bővíteni az egyetértést a létfontosságú kérdésekben, így a fegyverzetcsökkentést, az emberi jogokat, a regionális problémákat és a kétoldalú kapcsolatokat érintő témákban. Bár sok még a tennivaló ezeken a területeken, sikerült előrelépni — mondta az amerikai elnök, utalva arra, hogy pördülékenyen halad a közepes hatótávolságú atomrakétákkal kapcsolatos megállapodás végrehajtása. a szovjet és amerikai szakértők továbbra is foglalkoznak a hadászati atomfegyverek 50 százalékos csökkentésének lehetőségével. Megemlítette Gorbacsovnak a szovjet haderő egyoldalú csökkentéséről szóló bejelentését. Reagan szerint ez a szovjet indítvány helyes irányba tett lépés az egyensúlyhiány megszüntetése felé, de — mint hozzáfűzte — ez ügyben sok tennivaló van még hátra. Az emberi jogokat illetően az elnök sürgette az egymás jobb megértéséhez szükséges szabad párbeszédet, különleges hangsúlyt helyezve a kulturális csere élénkítését nehezítő mesterséges akadályok elhárítására. II. János Pál pápa a katolikus egyház által meghirdetett 22. békevilágnapon a római Szent Péter székesegyházban a diplomáciai testületeknek tartott újévi szentmisén a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartását sürgette. „A nemzetközi béke megteremtéséhez és megerősítéséhez nélkülözhetetlen, hogy mindenütt tiszteletben tartsák e kisebbségek — az egyes személyek és népcsoportok — megmásíthatatlan jogait” — szögezte le. Nem lehet béke a világban a sokfelé ma még elnyomott, nem egy esetben létükben fenyegetett kisebbségek jogainak maradéktalan tiszteletben tartása nélkül. Ez mindenütt annak az államnak a felelőssége, amelynek területén élnek. A kisebbségek iránt tanúsított bánásmód fokmérője minden országban az állampolgári érettségnek, a civilizáció fejlettségének — hangoztatta a katolikus egyházfő, összhangban azzal az üzenettel, amelyet decemberben az idei békevilágnapra a hívőkhöz és a kormányokhoz intézett. Ezt az üzenetet kifüggesztették a világ minden katolikus templomában, és az újévi szentbeszédek mindenütt e probléma alapvető fontosságát világították meg. II. János Pál, miközben a kormányok felelősségét hangúlyozta a nemzeti és vallási kisebbségek jogainak biztosításában, elítélte az erőszakot és terrorizmust, mint eszközt az elnyomott kisebbségek jogérvényesítéséhez. Az eltérő kulturális örökséget hordozó, fajuk, nyelvük, vallásuk szerint különböző kisebbségeknek eltörölhetetlen joguk van kollektív önazonosságuk, kulturális ér (Folytatása a 2. oldalon) Mezey György újabb üldöztetései Elidegeníteni a magyar labdarúgástól? Valószínűleg nem számolt vele Mezey György, hogy lemondásával elérkezik üldöztetésének második kora. Hiába jelentette ki már az első napon, hogy fönntartja magának a jogot félévi kapitányi működésének mérlegelésére — ezt különben a szerződés rögzítette —, bejelentésével ismételten indulatokat váltott ki. A legtöbben cserbenhagyónak minősítik, mert nem ő gázolta el ugyan a magyar labdarúgást, a segítségnyújtás rá nézve is kötelező. Kiváltképp akkor, ha ennyire és ilyen sokan megbíztak benne. . . » . . — '■i.——- 'áí ■' ■ ^ Magánközlés ugyan, mégis fontosnak tartom leírni: Mezey György számomra mindig rokonszenves ember volt. Vállalnom kell ennek közlését, mivel biztos vagyok benne, hogy sokan nem értenek egyet most velem, sem az alább következő írás szándékával, sem pedig tartalmával. Elnézést tehát a szubjektív megközelítésért, én mindenesetre egy cseppet sem lepődtem meg azon, hogy Mezey hátat fordított a magyar labdarúgó-válogatottnak. Sokkal inkább meglepett a fél évvel korábbi döntése, amikor is igent mondott a hívó szóra, meglepett, mert — számomra úgy tűnt föl — a körülmények semmivel sem lettek tisztábbak, mint Mexikó után voltak, sőt... Ezzel együtt a lemondása után történtek okán azt hittem, Mezey megbánta elhatározását. Megbánta, gondoltam, mert újból céltábla lett; előjöttek ugyanazok a vádak — utólag persze —, amelyek két évvel ezelőtt is elhangzottak. — Ellenkezőleg, egyáltalán nem bántam meg — mondja, amikor beszélgetésünk elején neki is kifejtem véleményemet. — Az azóta eltelt rövid idő is igazolta a döntésemet. Máris elindult valami, leült végre tárgyalni egymással a BM, az AISH és az MLSZ, Török Péter karácsony előtt fölkereste Détárit, s először hallottam, olvastam róla, hogy a szövetség meg akarja valósítani a hosszú távú tervet és az edzőtábort. Mindezekre aktív időszakomban hiába vártam. — Lehet, hogy ez összefüggésben van önnel, ám a nyilatkozatok sokkal inkább támadják Mezey Györgyöt. Nem érzi, hogy hasonló helyzetbe került, mint Mexikó után? — Dehogynem. Azt is pontosan látom, hogy előkerült az akkori repertoár ... — Nyilván arra gondol, hogy ismét fillérre kiszámolva publikálták a keresetét, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy manipulálják a közvéleményt. Mert, ugye, aki a nehéz időkben is ilyen sokat keres, s mégis megfutamodik a feladat elől, az milyen ember lehet... ? — így igaz, magam is érzem e közlés rosszindulatát. Csak elképzelem, mi lett volna, ha háromszor kikap a válogatott talán még a gazdasági rendőrséget is rám küldik... A pénzzel kapcsolatban hadd mondjak el annyit: soha nem tagadtam, hogy anyagilag jól megbecsülnek, ennek ellenére cselekvésképtelen voltam, úgy éreztem, pusztán a pénzért nem maradhatok a helyemen. Egyszerűen azért nem, mert nem lenne tisztességes. Szerintem ha Magyarországon hasonló helyzetben mások is így gondolkodnának, vagy gondolkodtak volna, akkor nem tartana itt az ország. — Elfogadva amit mond, azt azért lássa be, hogy a pénz kikövetelése — hiszen az MLSZ vezetői szerint ön ezt tette — (Folytatása a 8. oldalon)