Magyar Hírlap, 1989. április (22. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-01 / 77. szám

NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Interjú az uruguayi külügyminiszterrel Tanulságosak a gazdaságpolitikai megoldások (Folytatás az 1. oldalról) másokat. A meglátogatott országok nem egyformák, azokban eltérő megközelítések érvényesülnek. Világos azonban, hogy Magyaror­szágon igen gyorsan hajtják vég­re a gazdasági és politikai refor­mokat — állapította meg. Urug­uay egyrészt azért érdek­lődik a földrajzilag távol eső európai szocialista országok iránt, mert gazdasági-kereskedelmi szempontból már most fontosnak tartja ezt a régiót, és még na­gyobb reményeket táplál a jö­vőt illetően. Másrészt arról van szó — fejtette ki a miniszter —, hogy 1985 óta az uruguayi külpo­­tika jellemzője a pluralitás, és ennek jegyében Montevideóban hangsúlyt helyeznek a kapcsola­tok fejlesztésére a világ minden országával. A béke, a leszerelés kérdéseit illetően Uruguayi ugyanaz az érzékenység jellemzi, mint a szocialista országokat — hangoztatta Luis Barrios Tassano. Magyarországgal egy­­ébként 1870 óta áll fenn diplomáciai kapcso­latunk — tette hozzá, és ennek alapján „a legrégebbi barátnak” nevezte hazánkat. A miniszter elmondta: mosta­ni utazásának elsődleges célja az, hogy megteremtsék az elvi lehe­tőségeket a kapcsolatok fejlesz­tésére. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a gazdasági együttmű­ködés bővítéséhez türelemre van szükség. Konkrét eredményeket is hozott azonban már a körút, annyiban, hogy a megbeszélések során — bizonyos határidők kitű­zésével — sikerült „katalizátor­ként” közreműködni az üzleti megállapodások létrejöttéhez. Az adósságválság leküzdésének lehetőségeiről szólva az uruguayi külügyminiszter hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy az adósságszolgálatot össze kell egyeztetni az adós országok tár­sadalmi-gazdasági realitásaival. Kifejtette, hogy az úgynevezett „nyolcak csoportjának” — nyolc latin-amerikai országnak — a gazdasági miniszterei négy fő pontban látják a hitelezőkkel va­ló békés megegyezés lehetőségét. Ezek: az adósságszint csökkenté­se; az adósságszolgálat ésszerűsí­tése; a gazdasági növekedés fi­nanszírozásának — újabb hitelek nyújtásának — a megvitatása; valamint a nyitás a protekcioniz­mustól mentes kereskedelem irá­nyába. Németh Miklós miniszterelnök az Országházban fogadta Luis Barríos Tassano uruguayi külügy­minisztert. A találkozón a felek kölcsönösen ismertették országuk gazdasági helyzetét, és azzal kap­csolatos elképzeléseiket, hogy mi­lyen választ kell adni a világgaz­dasági kihívásra. Ezzel összefüg­gésben szóba került a politikai reformok megvalósítása, illetve a politikai intézményrendszer át­alakítása is. A rendkívül élénk eszmecsere során megvitatták a társadalmi­gazdasági átalakulás kedvező, il­letve kedvezőtlen következmé­nyeit és a problémák megoldásá­nak alternatíváit. A felek arra a következtetésre jutottak, hogy Magyarországon és Uruguay­ban hasonló gondok érzékelhetők a világgazdasági kihívás következ­tében, és a megoldást is több vo­natkozásban hasonló módon kere­sik. A mindkét fél által hasznosnak ítélt megbeszélésen megállapítot­ták: a kétoldalú viszony fejlesz­téséhez szilárd alapot nyújthat a gazdasági együttműködés bővíté­se. Megvan a szándék és a lehe­tőség arra, hogy emeljük a keres­kedelmi kapcsolatok szintjét, mégpedig oly módon, hogy vi­szonylagos kiegyensúlyozottságra törekedjünk. A tízmillió lakosú Magyarország jelenleg évente mintegy tízmillió dollár értékű árut vásárol Uruguayitól, míg a hárommillió lakosú Uruguay csak egymillió dollár értékű magyar terméket importál. Világos tehát, hogy elsősorban a magyar kivitelt kell növelni. A külügyminiszter felhívta Németh Miklós figyelmét arra, hogy Uruguay szorosan kap­csolódik Argentínához, Brazíliá­hoz és a többi dél-amerikai or­szághoz. Ez lehetőséget nyújt arr­­ra, hogy — esetleges közös vállal­kozások révén — a viszonylag ki­csiny uruguayi piacnál nagyobb régióban váljanak értékesíthetővé a magyar árucikkek. A nap folyamán Straub F. Brú­nó, az Elnöki Tanács elnöke hi­vatalában fogadta Luis Barrios Tassanót. Az uruguayi külügyminiszter és kísérete a délutáni órákban eluta­zott Budapestről. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter magyar külügyminiszter, valamint Juan Oddone, Uruguay budapesti nagykövete búcsúztat­ta. (MTI) Csütörtökön a késő esti órákban ismeretlen személy hatalmába kerítette az Aeroflot szovjet légitár­saság Voronyezs—Asztrahany—Baku útvonalon közlekedő TU—134-es gépét. A géprabló 500 ezer font sterlinget követelt a szovjet hatóságoktól, valamint azt, hogy a pénz kézhezvétele után a gép vigye őt Pakisztánba, ellenkező esetben a repülőgép felrobbantását helyezte kilátásba. A KGB különleges ala­kulata a gép fedélzetén ártalmatlanná tette a géprablót és kiszabadította az utasokat MTI Külföldi Képszerkesztőség Interjú Gennagyij Geraszimovval Diplomata vagy újságíró? A moszkvai tudósítók átlag hetenként három-négy óra hosszat szívnak egy levegőt Gennagyij Geraszimovval, a szovjet kül­ügyminisztérium szóvivőjével. Sajtókonferenciái kemény mun­kára késztetik az úságírókat: figyelni kell, mert minden szem­­villanásnak, mosolynak, elhallgatásnak és félszónak jelentősége lehet. A Geraszimov vezette tájékoztatók egyszersmind politikai pengeváltás. Az igazi tudósítók ugyanis, akikről Sevardnadze külügyminiszter nemrég nagy rokonszenvvel nyilatkozott, agresz­­szíven kérdeznek, igyekeznek megtalálni a hivatalos állásfogla­lások ellentmondásait és tájékoztatási réseit, a nyilatkozatot szembesítik a szovjet sajtó információival, s újabban nemcsak ők tesznek így, hanem Geraszimov honfitársai is. Geraszimov többnyire egykedvűen, néha rejtett iróniával, oly­kor diszkrét mosollyal válaszol. Hangját ritkán emeli föl, úgy tűnik, gyűlöli a szószátyárságot, és igyekszik tőmondatokban fogalmazni, s csak néha bújik elő angolos humora. Újságíróként egészen más embernek mutatkozik, ülnek szellemes irodalmi hasonlatai és nyelvi fordulatai, politikai ismeretanyaga óriási, de nem nyomasztó. — A szóvivők többsége vi­lágszerte rablóból lett pandúr, majdnem mind újságíró, ön minek érzi magát inkább: dip­lomatának vagy tollforgató­­nak? — Előbb, s életem nagyobb részében voltam újságíró, s csak három éve gyakorlom a szóvivő mesterségét. Állandó rovatom van a Szovjetszkaja Kultúrában, és időnként cikk­írásra kér föl régi lapom, a Moszkovszkije Novosztyi. Mű­sort vezetek a televízióban. Két kalapot hordok. — Melyiket szívesebben? — Sajátos tudathasadásban szenvedek, lelkem szerint pub­licista lennék, munkám a dip­lomáciához köt. Ahogy telnek az évek és én egyre inkább ki­száradok, és minél unalmasabb leszek, annál inkább átvedlek diplomatává. __ Van-e ellentmondás a két hivatás természete között? __ Elvileg nincs. Összefüggés van. Én annak idején azért vál­laltam el egyebek között a szó­vivői munkát, mert reméltem, hogy így olyan információhoz juthatok, amire különben nem tehetnék szert, s így sok min­dent elraktározhatok magam­nak. Arra nem számítottam, mennyire terheli meg majd agyféltekéimet e kettős raktá­rozás. Tudnillik az egyik félte­kén a bizalmas adatokat, a má­sikon a közönséges információt tárolom. A kettő között áthatol­hatatlan fal húzódik, és egyelő­re semmi reményem, hogy ez a fal eltűnjék. — ... bizalmas információ . . . a külpolitikai újságírásban is a nyilvánosság növekedéséről be­szélünk . .. — Elvileg a diplomáciának korlátlanul nyíltnak kell lennie. De működik egy időtényező, amelynek korlátozó szerepe van. A tárgyalások anyagának bizalmas jellege időleges ... De hogyan folytathatnának tár­gyalásokat kényes kérdésekről, melyeknek megítélését közelí­teni akarják, ha közben a saj­tó elé állanának? Abból csak tűzpárbaj lenne a tárgyalóasz­tal mellett, nem pedig meg­egyezés. Viszont volt szeren­csém Kenneth Galbraith-szal, a jeles közgazdásszal ismeretsé­get kötni. Akkor Galbraith az Egyesült Államok indiai nagy­követe volt. Ő azt vallotta, hogy nem kell titkolózni a dip­lomáciában, legföljebb a rész­letkérdéseket érdemes háttér­ben tartani. — Ez azonban egy amerikai diplomata véleménye ... — Tejesen elfogadható ren­dezőelv a részünkre is: a pe­resztrojka diplomáciájának nyíltnak kell lennie. Nem vál­hatnak el a szavak a tettektől. — Hónapok óta figyelem önt, amikor tájékoztat. Ritkán lehet kizökkenteni önt nyugalmából. Akkor veszti el a türelmét, ha provokálják? — Szó sincs róla. Akkor jö­vök ki nagy ritkán a sodrom­ból, ha történetesen, ugyanazt a kérdést, amelyet már egyszer megválaszoltam, újból és újból más és más formában fölteszik. Tizenkétszer nyugodtan felelek, a tizenharmadik válasz már in­gerült. — Tetszett nekem, amit ön utóhangként írt Bush elnök oroszul megjelent életrajzához. Ott ön azt fejtegeti, hogy az igazi politikus: személyiség. Ha viszont személyiség, akkor az újságírónak írnia kell róla, meg kell ismernie. Hogyan látja ön a politikus személyiségének nyilvánosságát a Szovjetunió­ban? — Nálunk ennek egyszerűen nincs hagyománya. Olvasta ugye, mit mondott Gorbacsov a választás alkalmából az új­ságírókkal beszélgetve? Egy le­vélíró szerette volna családjá­val együtt látni Gorbacsovot. Erre ő azt válaszolta, hogy ez nálunk nem szokás. A politiku­sokat általában munka közben mutatják a képernyőn. Szerin­tem ott sem eléggé. Titok volt az egészségi állapota egy poli­tikusnak. Ebből anomáliák ke­letkeztek. Brezsnyev halálakor az orvosi jelentésből kiderült, hogy az ország első embere rég­óta beteg volt. Alig tudott jár­ni, nemhogy országot vezetni. — Ahogy megfigyeltem, ön olyan, személyiség, aki nem sze­ret érzelmeket mutatni. Köte­lező a diplomata faarca? — Épp ellenkezőleg. Tilos a mai diplomáciában, figyeljen jobban, én nem szoktam rejte­getni az iróniát, és időnként kö­telező mosolyogni... De hát ugye nagyon különböző világ­nézetű, származású, különböző földrészekre való emberek fog­lalnak helyet önnel együtt a te­remben. Egyszerre tájékozta­tom az arab és a magyar, az amerikai és a szovjet újságíró­kat. Mindenki mást vár el tő­lem. Nem tetszhet mindenki­nek, amit mondok és ahogy vi­selkedem. Ezért ■ célszerű egy­fajta távolság­tartás. N. Sándor László Fotó: Szalay Zoltán Mark Palmer tanulmánya Brzezinski szerint Kelet-Európának nagyszabású segélyt kell nyújtani (MTI) Zbigniew Brzezinski szerint az európai biztonságnak továbbra is a két szövetségen kell alapulnia, de a Nyugatnak­­ párhuzamosan a demokrácia és a szabadságjogok kelet-európai kibontakozásával — nagyszabá­sú gazdasági, pénzügyi segítséget kell nyújtania a stabilitás fenntartá­sához. Nincs szükség a Varsói Szerződés feloszlatására. Egy szociáldemokrata Magyarország, vagy egy kereszténydemokra­ta Lengyelország, amely a VSZ tagja marad, nem változtatja meg a Nyugat javára az európai hatalmi egyensúlyt — mondotta. A neves tudós, Carter ameri­kai elnök egykori nemzetbizton­sági tanácsadója pénteken este,­­ Brüsszelben, a Stratégiai Tudo­mányok washingtoni intézetének nemzetközi konferenciáján mon­dott megnyitó beszédet. Előadá­sát az amerikai fővárosban hoz­ták nyilvánosságra. Brzezinski, akinek nézetei lé­nyegében egybevágnak az új amerikai kormányéval, rámuta­tott: a jelenlegi washingtoni kül­politikai vezetés talán a legjobb az ötvenes évek óta, ezért is kö­telessége, hogy a késlekedés után átfogó, igényes programmal lép­jen a világ elé arról, hogyan akarja lezárni a hidegháborút. Brzezinski szerint a szocialis­ta országok politikai-gazdasági válságára a Nyugatnak a válto­zásokat építően segítő politikával kell válaszolnia. Jelentős nyuga­ti segítség nélkül a változás fo­lyamata Magyarországon, Len­gyelországban és talán hamaro­san Csehszlovákiában megtorpa­násokhoz, kitörésekhez, elnyomó intézkedésekhez, még szovjet be­avatkozáshoz is vezethet. „A Nyugatnak ezért félreérthetetle­nül le kell szögeznie, hogy sen­kinek nem állnak érdekében erő­szakos változások Kelet-Európá­­ban.” A fejlődés folyamatában a hi­degháború akkor érhet maradék­talanul véget, ha legalábbis ki­jelölik a berlini fal lebontásának idejét, s ha egyes (bár nem va­lamennyi) kelet-európai ország­ban kitűzik a szabad választáso­kat. E fejlődés megkönnyítené, hogy kivonják Közép-Európában mind e­z amerikai, mind a szov­jet csapatok jelentős részét. Ugyanakkor fel kell gyorsítani a Start-tárgyalásokat. A Nyugatnak, beleértve Japánt, átfogó gazdasági és technológiai segélyprogramot kellene szervez­nie, hogy elősegítse a békés vál­tozást a kommunista világban. A Keletnek nagy és hosszú távú hitelekre is szüksége van, nem­különben arra, hogy az amerikai kormány által Latin-Amerikában tervezett módon (azaz az adóssá­gok egy részének elengedésével, más részének kötvényekre való átváltásával) támogassák. Az európai biztonság érdekében a Varsói Szerződést ideológiailag tisztán geopolitikai szövetséggé kellene átalakítani, amelynek az a feladata, hogy fenntartsa az európai status quót — hangoztat­ta a befolyásos amerikai szakér­tő. Kelet és Nyugat között annyi hidat kell építenünk, hogy a vas­függöny elveszítse jelentőségét — jelentette ki Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagy­követe a Newsweek című ameri­kai hetilapnak. A hírmagazin leg­újabb számában abból az alka­lomból közölt interjút Palmerrel, hogy a diplomatának hamarosan megjelenik „Közép- és Kelet- Európa: szétnyílik a függöny" című könyve. Az Egyesült Államoknak min­den területen robbanásszerű gyor­sasággal kell fejlesztenie a kap­csolatokat e térség országaival — hangsúlyozta az amerikai nagy­követ. Ugyanakkor elutasította, hogy egy új „Marshall-terv" ke­retében, vagy bankkölcsönökkel hatalmas összegeket pumpáljanak a közép-kelet-európai szocialista országokba. Az így juttatott ösz­­szegeket inkább politikai, mint gazdasági szempontok szerint használnák föl — véli Palmer, ezért azt szorgalmazza, hogy ön­maguk megreformálásában segít­sék ezeket az országokat és csak bizonyos célkitűzésekhez, megha­tározott feltételek mellett kapja­nak hiteleket. Véleménye szerint a Nyugat működjön közre ezen országok piacgazdaságának kialakításában, de „a gazdasági megjutalmazást tegye függővé a politikai válto­zásoktól". „Ha Magyarország és Lengyelország tovább halad a je­lenlegi úton, az Egyesült Álla­moknak fontolóra kell vennie, hogy garanciát vállaljon az itt beruházó amerikai cégek befekte­téseire” — jelentette ki Palmer. Segíthetünk a kelet-európai or­szágoknak, hogy önmaguktól megváltoztassák gazdasági kon­cepciójukat — mondta és példa­ként említette a Budapesten lét­rehozott menedzserképző iskolát, ahol „az amerikai tanárok arra fogják oktatni a mintegy 800 ma­gyar kommunistát, hogy miként váljanak kapitalistává”. A Nyugat segítse a magyar és lengyel ellenzéki csoportokat a politizálás megtanulásában, mert az új pártoknak alig van tapasz­talatuk és nagyon kevés a nem­zetközi kapcsolatuk Az amerikai Demokrata Párt hamarosan Bu­dapestre utazó küldöttsége pél­dául átadja tapasztalatait a poli­tikai kampányok szervezéséről — közölte. Egy kérdésre, hogy vajon „ha­lott-e a hagyományos kommuniz­mus Kelet-Európában”, Palmer azt felelte: „mint intézmény nem, de mint ideológia visszaszoruló­ban van. A kommunista pártok még erősek”. Kelet-Európában jelenleg radi­kális reformokra van szükség az élet minden területén, mert a to­­vábbi stagnálás robbanáshoz fog vezetni. Ezt mi is legalább any­­nyira szeretnénk elkerülni, mint a szovjetek — jelentette ki a Newsweeknek a budapesti ame­rikai nagykövet. Az amerikai katonák maradnak Európában (MTI) Nem időszerű amerikai csapatok kivonása sem Európából, sem Dél-Koreából, sem Japánból — jelentette ki Richard Cheney. Az új védelmi miniszter csütör­tökön adott nyilatkozatában egy­úttal igen pozitívan méltatta a cserelá­toga­tásokat az amerikai és a szovjet védelmi miniszter kö­zött. Rendkívüli élménynek mon­dotta azt, hogy a napokban Jurij Dubinyin washingtoni szovjet nagykövettel együtt követték a szovjet választások eredményeit, és hallhatta, hogy milyen válto­zásokat hoznak azok a Szovjet­unióban. Az MSZMP KB-ülés nyugati visszhangja (MTI) Az MSZMP KB ülésének csütörtökön a világ nagy hírügy­nökségei megkülönböztetett fi­gyelmet tulajdonítottak. Több hírügynökség adott hírt Nagy Im­re hamvainak exhumálásáról és politikai rehabilitációjának meg­kezdéséről is. A nyugatnémet DPA „Magyar­­ország újabb lépést tesz a demok­ratizálás felé" címmel tudósított a KB-ülésről. Az AFP francia hír­­ügynökség a KB-ülésen elhang­zottak közül kiemelte Grósz Ká­­rolynak azt a megfogalmazását, hogy a pártnak nem szabad is­mét felszámolnia azokat az erő­ket, amelyek nem sorakoznak fel mögé. A nyugati napilapok csütörtö­kön kommentálták a KB-ülés el­ső napi eseményeit. Azt emelték ki elsősorban, hogy Mihail Gor­bacsov — amint erről a KB-plé­­numon Grósz beszámolt — meg­erősítette a Brezsnyev-doktrína eltemetését, vagyis megígérte, hogy a Szovjetunió semmiképpen nem avatkozik be Magyarország és más szocialista ország belügyei­­be. Az ITV brit kereskedelmi te­levízió harmadik csatornájának csütörtöki heti összefoglalóját tel­jes egészében a most zajló „ma­gyarországi forradalomnak” szen­telte. A műsorban Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet ki­jelentette: „a szavak tekintetében itt mindenki nagyon forradalmi, a tettek tekintetében azonban még hosszú utat kell megtenniük, mire azt mondom, hogy ez igazi forradalom. Még bizonytalan a dolog kimenetele, nem tenném rá minden pénzemet a sikerére. Más­felől a szocialista országok közül itt van a legjobb esély a sikerre, jobb, mint Lengyelországban vagy Jugoszláváiban, és mindenképpen jobb, mint Kínában vagy a Szov­jetunióban”. Emlékmise a Mátyás-templomban Ma temetik Zita exkirálynét Bécsben Társadalmi bizottság alakult a március 14-én, 97 éves korá­ban elhunyt Zita excsászárné és­­királyné temetésének előkészí­tésére és lebonyolítására. A bizottság magyar felelőse dr. Tiva­dar Mikes, a bécsi Egyetem-patika tulajdonosa. Munkatársunk vele beszélt tegnap telefonon.­­ Csütörtökön este főleg fiatalokból álló fáklyás menet fogad­ta a Burg bejáratánál azt a gépkocsit, amelyik Kloster-Neu­­burgból Bécsbe hozta IV. Károly király özvegyének hamvait. A koporsót a Stephansdomban ravatalozták föl, és azóta osztrákok, magyarok ezrei vonulnak el előtte, hogy kifejezzék végső tiszte­letüket. Ezekben az órákban magyar cserkészek állnak díszőrsé­get a ravatalnál. — Hogyan zajlik le a mai temetés? — Délben lezárják a dómot. A gyászszertartás, a rekviem délután háromkor kezdődik. Bent a templomban nyolcszáz helyet tart fenn az osztrák és magyar nemzeti színű karszalagos rende­zőgárda azoknak, akik a Habsburg család értesítésére jelezték a részvételüket a temetésen. Körülbelül öt óra tájban indul meg a feltételezhetően sok tízezres gyászmenet a Grabenen, Kohl­­markton, Michaelerplatzon át a Neue Marktra, a kapucinusok kriptájához, a Habsburgok ősi temetkezési helyéhez. Zita király­né koporsóját az a hatlovas gyászhintó viszi, amely legutóbb Fe­renc József hamvait szállította a kriptáig 1916-ban. — Milyen prominens személyiségek jelezték részvételüket Európa utolsó császárnéjának temetésén? — Bár családi temetésről, és nem állami gyászünnepségről van szó, jelen lesz Waldheim köztársasági elnök, Mock alkan­­cellár, Zilíc bécsi polgármester, valamint a többi között a liech­tensteini, a luxemburgi, a belga, a marokkói, a jordániai trón­örökös, Barcelona grófja, Westminster polgármestere.... Re­méljük, hogy minden részvevő tiszteletben tartja a gyá­szoló család és az elhunyt híveinek érzéseit. A gépkocsival, busszal érkező magyarokat arra kérjük, hogy járműveiket hagy­ják a főváros határában kijelölt parkolókban, és onnan az ingyen használható villamosokkal, városi buszokkal jöjjenek a bécsi belvárosba. (Kulcsár) * Zita királyné emlékére hétfőn, április 3-án délelőtt tíz órakor a budai Mátyás-templomban mond misét Paskai László bíboros, esztergomi érsek.

Next