Magyar Hírlap, 2001. október (34. évfolyam, 229-241. szám)
2001-10-01 / 229. szám
2 Magyar Hírlap 2001. október 1., hétfő A NAP TÉMÁJA Faxkészülék, kölni és jó modor - ezek az iszlám terroristák legfontosabb fegyverei, legalábbis a bevetés előtti hónapokban. De hogyan lesz valakiből szakállas fanatikus, majd jól ápolt alvó ügynök, hogy aztán gyilkolhasson? Egy Bin Laden helyett jön száz. Ezer meggyilkolt tálib helyére tízezer fog állni - nyilatkozta lapunknak Husszein al-Khalidij szaúdi sejk. Hogyan készül a terrorista? Az algériai Ahmed Reszam rendőr akart lenni, de nem vették fel. Anyja elmondása szerint órákig ült a tévé előtt és amerikai akciófilmeket nézett. Néhány évvel később - tavalyelőtt decemberben - Ahmed Reszam kocsiját éber határőrök állították meg az amerikai-kanadai határon: az autó tele volt pakolva robbanóanyaggal: a 34 éves terrorista Oszama bin Laden megbízásából a Los Angeles-i repülőteret akarta felrobbantani az ünnepek alatti forgatagban. A kiválasztás Reszamot sok más társával együtt egy gázai palesztin férfi, bizonyos Abu Zubaida szervezte be. Zubaida - aki már az oroszok ellen is harcolt Afganisztánban, és az egyik ütközetben fél szemére megvakult - Bin Laden egyik toborzóembere. Az ő feladata, hogy megtalálja azokat, akik segíthetik a szervezet propagandamunkáját, pénzeket mozgathatnak az egyes terroristasejtek között, okmányokat hamisíthatnak, és végül azokat is, akik akár saját életük árán is készek gyilkolni. Zubaidának nem nagyon kell keresgélnie: a jelentkezők tolonganak. A médiában naponta láthatóak olyan képek, amelyek a palesztinok megaláztatásáról, a muzulmánok és az Egyesült Államok által támogatott zsidók összecsapásairól szólnak. A mecsetekben pedig ott vannak azok az emberek, akik szívesen elmagyarázzák az érdeklődőknek, hogy igenis lehet mit tenni „a zsidók és a keresztesek ellen”. A későbbi szent harcosokat videókkal és más propagandaanyagokkal is ellátják. A nyugati és a gazdag arab országokban működő különböző pénzgyűjtő szervezetek jóvoltából az igazán komoly jelentkezők ezután kapnak egy repülőjegyet Pakisztánba. Az afgán határ közelében fekvő Peshavar városában találkozhatnak Zubaidával, aki kiválasztja közülük az alkalmasakat. Kapnak afgán ruhákat és egy vezetőt, aki átviszi őket a határon túlra, immár egy kiképzőtáborba. A kiképzés Reszam első kiképzése 1998-ban hat hónapig tartott, a tábor létszáma ezalatt ötven és száz között változott. Az embereket aszerint csoportosították kisebb egységekbe, hogy melyik országból jöttek. Megtanultak bánni a táliboktól kapott fegyverekkel, megtudták, hogyan kell robbantani és elmagyarázták nekik a legfontosabb célpontokat is: erőművek, repülőterek, irodaházak és hotelek, ahol fontos konferenciákat tartanak. Az „A hitetlenek testének cafatjai szálltak, mint a porszemek Elégedett lettél volna, ha a saját szemeddel láthatod ! És a szívedet eltöltötte volna az öröm.” (Oszama bin Laden verse, amelyet a Cole hadihajó felrobbantására írt) Amerikában 130 év börtönre ítélt Reszam a bíróság előtt beszámolt arról is, hogy végignézték, amint az egyik oktató házi készítésű ciángázzal megölt egy kutyát, majd elmagyarázta, hogy a gázt a nagyobb pusztítás érdekében hogyan kell elhelyezni a nagy épületek szellőzőrendszereinél. A fanatizáló, harckészséget növelő rengeteg lelki felkészítés mellett elsajátítják azt is, hogyan válasszanak ki ők maguk célpontokat. A létrejövő hálózat erejét ugyanis növeli, hogy az egyes sejtek adott esetben önállóan is képesek akcióba lépni. Persze, az összehangolt csapásoknál szükség van egy koordinátorra, aki külön-külön értesíti az egymással kapcsolatban nem álló csoportokat. A féléves alapfokú tréning végén az algériai csoportot még kisebb, öt-hat fős sejtekre bontották, Reszam társaival együtt egy másik táborba került, ahol még specializáltabb kiképzést kapott a robbanóanyagok használatáról. Ezenkívül megtanulták a legfontosabbat: beolvadni a kiválasztott országba. Ez Reszam és sejtje esetében Kanada lett, a szükséges hamis papírokat egy algériai származású kanadai üzletember, Fateh Kamel szerezte be. A beilleszkedés Az alvó ügynökök álcázásáról Bin Laden szervezetének, az Alapnak egy 180 oldalas kézikönyve van. Eszerint az ügynök ne viseljen szakállt, használjon illatszert, költözzön olyan új lakónegyedekbe, ahol az emberek még nem nagyon ismerik egymást. Pontosan így tett az a londoni sejt, amelynek kulcsszerepe volt az 1998-as, több mint kétszáz halálos áldozattal járó, kelet-afrikai amerikai nagykövetségek elleni bombamerényletekben, és amelynek működését a brit rendőrség tárta fel. A vezető Khalid al Favvaz a csendes elővárost, Kilburnt szemelte ki támaszpontnak. A tökéletes álcázás kedvéért feleségével együtt költözött be egy ikerház egyik felébe. Két társa - Adel Abdel Bari és Ibrahim Eidarusz - szintén a közelben bérelt lakást, sőt az utóbbi feleségén kívül öt gyermekét is magával vitte Londonba. Őt egyébként egyik szomszédja később a rendőröknek udvarias férfiként jellemezte, akinek a tej megalszik a szájában. A kapcsolattartás Favvaz 1994-es angliai letelepedése előtt az egyik afganisztáni kiképzőtábort vezette. Ő volt az, aki Nairobiban - a későbbi nagykövetrobbantás helyszínén - létrehozta az Alap kenyai sejtjét. Favvaz londoni feladatai közé tartozott a szent háború propagandaanyagának és Bin Laden felhívásainak terjesztése mellett az is, hogy szerezzen egy műholdas telefont a főnökének. Bin Laden annyira hálás volt, hogy Favvaz volt az első, akit felhívott új készülékén. A műholdakról bemérhető telefont azonban Bin Laden csak kivételesen használta: a legfontosabb kapcsolattartási mód a futárokkal Afganisztánból kijuttatott, majd faxon vagy a számítógépes világhálón továbbított üzenetek voltak. Ehhez nagy segítséget jelentett a Favvaz londoni lakása közelében lévő, a környéken lakó bevándorlók által használt kis magánkézben lévő telefon-, fax- és internetközpont, ahol névtelenül lehetett hívásokat, faxokat és e-maileket fogadni, illetve küldeni. Ez az intézmény volt az is, ahová Fawaznak elfaxolták a nagykövetség-robbantásokért felelősséget vállaló közleményt - órákkal a merényletek bekövetkezése előtt. De a rendőrség Favvaz lakásának átkutatásakor rengeteg más faxot is talált, amelyek mind a Bin Ladennel vagy alvezéreivel fenntartott kapcsolatról tanúskodtak. Rábukkantak ezenkívül útlevelekre és repülőjegyekre is. Bin Laden szabályai szerint ugyanis a merénylőnek - már ha nem öngyilkos támadásról van szó - az akció után a lehető leggyorsabban el kell hagynia az országot. A három Londonban élő arabnak ez nem sikerült, a brit rendőrség elfogta őket, és most arra várnak, vajon kiadják-e őket az Egyesült Államoknak. A brit rendőrök azonban biztosak abban, hogy valaki már átvette a lebukottak helyét. Egy öngyilkos merénylő emlékei : A libanoni Husszein Mikdadot a Hezibollah síita szervezet választotta ki ön■ gyilkos merénylőnek. 1996 áprilisában, a tett előtti éjszakán azonban a pokoli gép magától működésbe lépett. Mikdad a robbanás következtében megvakult, s elvesztette mindkét lábát és egyik kezét. Senki más nem sebesült meg. A férfi a német Spiegelnek két évvel később elmondta: azért vállalkozott a merényletre, mert harcolni akart Libanon felszabadításáért, a háború egyébként is minden libanoni életének részévé vált. A legnehezebb az volt, amikor elbúcsúzott feleségétől és gyerekeitől, akiknek azt mondta, hogy üzleti útra megy. Arra a kérdésre, hogyan érzi magát a merénylet után ennyi idővel, csak annyit válaszolt: „nagyon fáradt vagyok, és azt kívánom, bárcsak haltam volna meg. Látják, nagy árat fizettem.” Az oldalt készítette: Sztankóczy András és Kunstár Csaba Fotó: Reuters „NINCS MÁS ÚT” Interjú Husszein al-Khalidij sejkkel, szaúdi muzulmán vallási vezetővel Oszama bin Laden nemrégiben dzsihádra, szent háborúra szólította föl a muzulmánokat. Az iszlám országok vezetői hivatottak abban dönteni, hogy dzsihádot hirdetnek-e meg Amerikával, illetve a támadókkal szemben, vagy sem. Ezt nem Bin Laden dönti el. - Milyen esetekben szólíthatják föl a vezetők a híveket „szent háborúra”? - Amikor például egy hitetlen ország támadást intéz egy iszlám ország ellen. Akkor fegyvert kell ragadni a támadók megfékezésére. - Mint például Afganisztánban. - Pontosan. Ott a „szent háborúra" készülődnek. - Elképzelhetőnek tartja, hogy más ország is csatlakozik az afgánok harcához? - Mivel jelenleg egyik iszlám országot sem vallási törvények uralják, ezért erre egyelőre nincs esély. A legtöbben a politikai rendezés útját választják. De egyetértek Mubarak egyiptomi elnök kijelentésével, hogy az Afganisztán elleni támadás nem fogja megszüntetni a terrorizmust, sőt egy új generációt fog szülni. Itt arra gondol, hogy a még többségben lévő békepárti muzulmánok egyre inkább a háború pártjára állnak? - Ahogy mondja. A hadjárat miatt Szaúd-Arábiában és más iszlám országokban is csak nő a lakosság ellenszenve a szövetségesekkel szemben. Egy olyan ország ellen indulnak hadba, melynek semmije sincs? Kétmillió dolláros rakétákat lőnek majd ki tíz dollárt érő sátrakra? Jó lenne, ha a nyugati emberek észrevennék azt, hogy az elmúlt évtizedekben nem hatezer, hanem több százezer ártatlan ember halt meg a Közel-Keleten. Ők is a terror áldozatai. - És ezért különféle kamikazeakciókkal hívják föl a figyelmet erre az igazságtalanságra? - A vallásunk tilt minden öngyilkossági formát. Ezek az emberek, akik fölrobbantják magukat, gondolatilag már elérték azt a szintet, hogy nincs más út az ellenség megfékezésére, csak a mártíromság ezen formája. - Mártíromság? - A nyomás eredménye a robbanás. Ez egy fizikai törvény. - De ebben az esetben milyen elnyomásra gondol? - A legtöbb iszlám országot az amerikaiak szinte megszállták. Nem föltétlenül katonailag, elég ha a gazdaságot irányítják. Az amerikai kongresszusban olyan törvénytervezeteket vitatnak, amelyek az iszlám országok belső ügyeire vonatkoznak. Például, hogy a kuvaiti nők részt vehetnek-e a parlamenti választásokon. A közel-keleti feszültségek megoldására az ENSZ határozatokat hozott (felszólította Izraelt, hogy vonuljon ki a megszállt területekről - a szerk.), senki nem vette figyelembe, itt voltak a világkonferenciák, semmi eredményük. Az ötvenes évektől az iszlám mint egy szabadító erő kezdett nőni. Hiába ölik meg Bin Ladent és végeznek a tálibokkal. Bin Laden helyett jön száz, és ezer meggyilkolt tálib helyére tízezer fog állni. Tehát egyre többek szerint a terror megoldás. Az önök hite szerint a „mártírok” a paradicsomba kerülnek? Ezt csak Allah tudja. Nagyon fontos a motívum, az indíték, hogy az illető miért vállalja a mártírhalált. Mert ha Allahért teszi..., nos, csak ő láthatja az emberek lelkét.