Magyar Hírlap, 2001. október (34. évfolyam, 229-241. szám)

2001-10-01 / 229. szám

2 Magyar Hírlap 2001. október 1., hétfő A NAP TÉMÁJA Faxkészülék, kölni és jó modor - ezek az iszlám terroristák legfontosabb fegyverei, legalábbis a bevetés előtti hónapokban. De hogyan lesz valakiből szakállas fanatikus, majd jól ápolt alvó ügynök, hogy aztán gyilkolhasson? Egy Bin Laden helyett jön száz. Ezer meggyilkolt tálib helyére tízezer fog állni - nyilatkozta lapunknak Husszein al-Khalidij szaúdi sejk. Hogyan készül a terrorista? A­z algériai Ahmed Reszam rendőr akart lenni, de nem vették fel. Anyja elmondása szerint órákig ült a tévé előtt és amerikai akciófilmeket nézett. Néhány évvel ké­sőbb - tavalyelőtt decemberben - Ah­med Reszam kocsiját éber határőrök ál­lították meg az amerikai-kanadai hatá­ron: az autó tele volt pakolva robbanó­anyaggal: a 34 éves terrorista Oszama bin Laden megbízásából a Los Angeles-i re­pülőteret akarta felrobbantani az ünne­pek alatti forgatagban. A kiválasztás Reszamot sok más társával együtt egy gá­zai palesztin férfi, bizonyos Abu Zubaida szervezte be. Zubaida - aki már az oro­szok ellen is harcolt Afganisztánban, és az egyik ütközetben fél szemére megvakult - Bin Laden egyik toborzóembere. Az ő feladata, hogy megtalálja azokat, akik se­gíthetik a szervezet propagandamunká­ját, pénzeket mozgathatnak az egyes ter­roristasejtek között, okmányokat hami­síthatnak, és végül azokat is, akik akár sa­ját életük árán is készek gyilkolni. Zubaidának nem nagyon kell keres­gélnie: a jelentkezők tolonganak. A mé­diában naponta láthatóak olyan képek, amelyek a palesztinok megaláztatásáról, a muzulmánok és az Egyesült Államok által támogatott zsidók összecsapásairól szólnak. A mecsetekben pedig ott van­nak azok az emberek, akik szívesen elma­gyarázzák az érdeklődőknek, hogy igenis lehet mit tenni „a zsidók és a keresztesek ellen”. A későbbi szent harcosokat vi­deókkal és más propagandaanyagokkal is ellátják. A nyugati és a gazdag arab orszá­gokban működő különböző pénzgyűjtő szervezetek jóvoltából az igazán komoly jelentkezők ezután kapnak egy repülője­gyet Pakisztánba. Az afgán határ közelében fekvő Peshavar városában találkozhatnak Zu­­baidával, aki kiválasztja közülük az al­kalmasakat. Kapnak afgán ruhákat és egy vezetőt, aki átviszi őket a határon túlra, immár egy kiképzőtáborba. A kiképzés Reszam első kiképzése 1998-ban hat hó­napig tartott, a tábor létszáma ezalatt öt­ven és száz között változott. Az embere­ket aszerint csoportosították kisebb egy­ségekbe, hogy melyik országból jöttek. Megtanultak bánni a táliboktól kapott fegyverekkel, megtudták, hogyan kell robbantani és elmagyarázták nekik a leg­fontosabb célpontokat is: erőművek, re­pülőterek, irodaházak és hotelek, ahol fontos konferenciákat tartanak. Az „A hitetlenek testének cafatjai szálltak, mint a porszemek Elégedett lettél volna, ha a saját szemeddel láthatod ! És a szívedet eltöltötte volna az öröm.” (Oszama bin Laden verse, amelyet a Cole hadihajó felrobbantására írt) Amerikában 130 év börtönre ítélt Re­szam a bíróság előtt beszámolt arról is, hogy végignézték, amint az egyik oktató házi készítésű ciángázzal megölt egy ku­tyát, majd elmagyarázta, hogy a gázt a na­gyobb pusztítás érdekében hogyan kell elhelyezni a nagy épületek szellőzőrend­szereinél. A fanatizáló, harckészséget nö­velő rengeteg lelki felkészítés mellett el­sajátítják azt is, hogyan válasszanak ki ők maguk célpontokat. A létrejövő hálózat erejét ugyanis növeli, hogy az egyes sej­tek adott esetben önállóan is képesek ak­cióba lépni. Persze, az összehangolt csa­pásoknál szükség van egy koordinátorra, aki külön-külön értesíti az egymással kapcsolatban nem álló csoportokat. A féléves alapfokú tréning végén az algériai csoportot még kisebb, öt-hat fős sejtekre bontották, Reszam társaival együtt egy másik táborba került, ahol még specializáltabb kiképzést kapott a robbanóanyagok használatáról. Ezenkí­vül megtanulták a legfontosabbat: beol­vadni a kiválasztott országba. Ez Reszam és sejtje esetében Kanada lett, a szüksé­ges hamis papírokat egy algériai szárma­zású kanadai üzletember, Fateh Kamel szerezte be. A beilleszkedés Az alvó ügynökök álcázásáról Bin Laden szervezetének, az Alapnak egy 180 olda­las kézikönyve van. Eszerint az ügynök ne viseljen szakállt, használjon illatszert, költözzön olyan új lakónegyedekbe, ahol az emberek még nem nagyon ismerik egymást. Pontosan így tett az a londoni sejt, amelynek kulcsszerepe volt az 1998-as, több mint kétszáz halálos áldozattal já­ró, kelet-afrikai amerikai nagykövetsé­gek elleni bombamerényletekben, és amelynek működését a brit rendőrség tárta fel. A vezető Khalid al Favvaz a csendes elővárost, Kilburnt szemelte ki támaszpontnak. A tökéletes álcázás kedvéért feleségével együtt költözött be egy ikerház egyik felébe. Két társa - Adel Abdel Bari és Ibrahim Eidarusz - szintén a közelben bérelt lakást, sőt az utóbbi feleségén kívül öt gyermekét is magával vitte Londonba. Őt egyébként egyik szomszédja később a rendőröknek udvarias férfiként jellemezte, akinek a tej megalszik a szájában. A kapcsolattartás Favvaz 1994-es angliai letelepedése előtt az egyik afganisztáni kiképzőtábort ve­zette. Ő volt az, aki Nairobiban - a ké­sőbbi nagykövetrobbantás helyszínén - létrehozta az Alap kenyai sejtjét. Favvaz londoni feladatai közé tarto­zott a szent háború propagandaanyagá­nak és Bin Laden felhívásainak terjeszté­se mellett az is, hogy szerezzen egy mű­holdas telefont a főnökének. Bin Laden annyira hálás volt, hogy Favvaz volt az el­ső, akit felhívott új készülékén. A műhol­dakról bemérhető telefont azonban Bin Laden csak kivételesen használta: a leg­fontosabb kapcsolattartási mód a futárok­kal Afganisztánból kijuttatott, majd fa­xon vagy a számítógépes világhálón to­vábbított üzenetek voltak. Ehhez nagy se­gítséget jelentett a Favvaz londoni lakása közelében lévő, a környéken lakó beván­dorlók által használt kis magánkézben lévő telefon-, fax- és internetközpont, ahol névtelenül lehetett hívásokat, faxo­kat és e-maileket fogadni, illetve küldeni. Ez az intézmény volt az is, ahová Fawaz­­nak elfaxolták a nagykövetség-robbantá­sokért felelősséget vállaló közleményt - órákkal a merényletek bekövetkezése előtt. De a rendőrség Favvaz lakásának átkutatásakor rengeteg más faxot is talált, amelyek mind a Bin Ladennel vagy alve­­zéreivel fenntartott kapcsolatról tanús­kodtak. Rábukkantak ezenkívül útleve­lekre és repülőjegyekre is. Bin Laden sza­bályai szerint ugyanis a merénylőnek - már ha nem öngyilkos támadásról van szó - az akció után a lehető leggyorsabban el kell hagynia az országot. A három Lon­donban élő arabnak ez nem sikerült, a brit rendőrség elfogta őket, és most arra vár­nak, vajon kiadják-e őket az Egyesült Ál­lamoknak. A brit rendőrök azonban biz­tosak abban, hogy valaki már átvette a le­­bukottak helyét. Egy öngyilkos merénylő emlékei : A libanoni Husszein Mikdadot a Hez­­i­bollah síita szervezet választotta ki ön­­■ gyilkos merénylőnek. 1996 áprilisában,­­ a tett előtti éjszakán azonban a pokol­­i gép magától működésbe lépett. Mikdad­­ a robbanás következtében megvakult, s elvesztette mindkét lábát és egyik ke­­­­zét. Senki más nem sebesült meg. A fér­­­­fi a német Spiegelnek két évvel később elmondta: azért vállalkozott a merény­­­­letre, mert harcolni akart Libanon fel­­­­szabadításáért, a háború egyébként is­­ minden libanoni életének részévé vált.­­ A legnehezebb az volt, amikor elbúcsú­­­­zott feleségétől és gyerekeitől, akiknek­­ azt mondta, hogy üzleti útra megy. Ar­­­­ra a kérdésre, hogyan érzi magát a me­­­­rénylet után ennyi idővel, csak annyit­­ válaszolt: „nagyon fáradt vagyok, és azt­­ kívánom, bárcsak haltam volna meg.­­ Látják, nagy árat fizettem.” Az oldalt készítette: Sztankóczy András és Kunstár Csaba Fotó: Reuters „NINCS MÁS ÚT” Interjú Husszein al-Khalidij sejkkel, szaúdi muzulmán vallási vezetővel­­ Oszama bin Laden nemrégiben dzsihádra, szent háborúra szólította föl a muzulmánokat.­­ Az iszlám országok vezetői hivatottak abban dönteni, hogy dzsihádot hir­detnek-e meg Amerikával, illetve a támadókkal szemben, vagy sem. Ezt nem Bin Laden dönti el. - Milyen esetekben szólíthatják föl a vezetők a híveket „szent háborúra”? - Amikor például egy hitetlen ország támadást intéz egy iszlám ország el­len. Akkor fegyvert kell ragadni a támadók megfékezésére. - Mint például Afganisztánban. - Pontosan. Ott a „szent háborúra" készülődnek. - Elképzelhetőnek tartja, hogy más ország is csatlakozik az afgánok har­cához? - Mivel jelenleg egyik iszlám országot sem vallási törvények uralják, ezért erre egyelőre nincs esély. A legtöbben a politikai rendezés útját választják. De egyetértek Mubarak egyiptomi elnök kijelentésével, hogy az Afganisz­tán elleni támadás nem fogja megszüntetni a terrorizmust, sőt egy új ge­nerációt fog szülni.­­ Itt arra gondol, hogy a még többségben lévő békepárti muzulmánok egyre inkább a háború pártjára állnak? - Ahogy mondja. A hadjárat miatt Szaúd-Arábiában és más iszlám országok­ban is csak nő a lakosság ellenszenve a szövetségesekkel szemben. Egy olyan ország ellen indulnak hadba, melynek semmije sincs? Kétmillió dollá­ros rakétákat lőnek majd ki tíz dollárt érő sátrakra? Jó lenne, ha a nyugati em­berek észrevennék azt, hogy az elmúlt évtizedekben nem hatezer, hanem több százezer ártatlan ember halt meg a Közel-Keleten. Ők is a terror áldozatai. - És ezért különféle kamikazeakciókkal hívják föl a figyelmet erre az igaz­ságtalanságra? - A vallásunk tilt minden öngyilkossági formát. Ezek az emberek, akik föl­robbantják magukat, gondolatilag már elérték azt a szintet, hogy nincs más út az ellenség megfékezésére, csak a mártíromság ezen formája. - Mártíromság? - A nyomás eredménye a robbanás. Ez egy fizikai törvény. - De ebben az esetben milyen elnyomásra gondol? - A legtöbb iszlám országot az amerikaiak szinte megszállták. Nem föltét­lenül katonailag, elég ha a gazdaságot irányítják. Az amerikai kongresszus­ban olyan törvénytervezeteket vitatnak, amelyek az iszlám országok belső ügyeire vonatkoznak. Például, hogy a kuvaiti nők részt vehetnek-e a parla­menti választásokon. A közel-keleti feszültségek megoldására az ENSZ ha­tározatokat hozott (felszólította Izraelt, hogy vonuljon ki a megszállt terüle­tekről - a szerk.), senki nem vette figyelembe, itt voltak a világkonferenciák, semmi eredményük. Az ötvenes évektől az iszlám mint egy szabadító erő kezdett nőni. Hiába ölik meg Bin Ladent és végeznek a tálibokkal. Bin La­den helyett jön száz, és ezer meggyilkolt tálib helyére tízezer fog állni.­­ Tehát egyre többek szerint a terror megoldás. Az önök hite szerint a „mártírok” a paradicsomba kerülnek?­­ Ezt csak Allah tudja. Nagyon fontos a motívum, az indíték, hogy az illető miért vállalja a mártírhalált. Mert ha Allahért teszi..., nos, csak ő láthatja az emberek lelkét.

Next