Magyar Hírlap, 2001. december (34. évfolyam, 280-292. szám)

2001-12-01 / 280. szám

2 Magyar Hírlap A NAP TÉMÁJA - AIDS-VILÁGNAP 2001. december 1., szombat Küzdelem a kórral és a korral A teljes összeomlás órái után, amikor valaki megtudja, hogy HIV-pozitív, rövid megkönnyebbülés következik, az orvosok közük vele, hogy rendszeres felügyelet és gyógyszerszedés mellett betegsége kontrollálható. Ekkor a HIV- pozitívnak még sejtelme sincs arról, hogy a legkeményebb meccseket nem a testében lévő vírussal, hanem környe­zetével és a társadalommal kell megvívnia. „Kiderült. Végigbőgtem az éjszakát, nem mentem haza, hogy ne aludjak egy szobá­ban a húgommal. Apám azóta nem beszél velem. Korábban nagy hangú vezéregyé­niség voltam, most csendben vagyok, ne­hogy véletlenül elszóljam magam. Ször­nyű belegondolni, hány lányt fertőzhet­tem meg” - mondja Gábor. Pedig a jelenlegi gyógyszerkészítmé­nyek lehetővé teszik számára, hogy úgy él­jen, mint a negatívok: fáradékony ugyan, és megérzi az időjárást, de napi kilenc órát dolgozik, és hamarosan megnősül. „Attól rettegek, mit mondok a munkahelyemen, ha egyszer összeesek a kassza mögött. Ti­zenkilenc évesen kimerültem?” Gábor apjával átélt tapasztalata miatt úgy véli: csak kevesekkel szabad megosz­tania betegségét. A nála harmincöt évvel idősebb Andrea épp ellenkezőleg, ahol te­heti, felvilágosít. Férje vérátömlesztés so­rán fertőződött meg: az egészségügynek 17 hónapra volt szüksége, hogy felkeresse a férfit, akinek akkor már csak hónapjai voltak hátra. „Még otthon volt, amikor egyszer rosszul lett. A kiérkező mentős DISZKRIMINÁCIÓ Egy HIV-pozitív élete ma már nem a halál­­várásról szól: Magyarországon és a világ gazdagabb országaiban évről évre keve­sebben halnak meg AIDS-ben. Szabó Zsu­zsa, a HIV-pozitív és AIDS-betegeknek pszi­chológiai, jogi és anyagi segítséget nyújtó PLÜSS Egyesület pszichológusa szerint míg 15 éve nem tudtak érdemben segíte­ni a fertőzöttnek, ma már hosszú, jó minő­ségű élet áll előttük. A pszichológus min­denkinek azt javasolja, dolgozzon tovább, már ha munkahelye nem próbál megsza­badulni a HIV-fertőzöttől. Az ilyen jellegű diszkriminációt nehéz bizonyítani, hiszen a munkáltatók soha nem a betegséggel in­dokolják az elbocsátást. A Mások című magazin decemberi számában Juhász Gé­za, a Habeas Corpus Munkacsoport veze­tője, a HIV-pozitív melegekkel kapcsolatos ügyeik közül említi annak a villamosveze­tőnek az esetét, akit munkaadója, miután betegsége kiderült, zárt fülkéjű villamosfül­kében dolgoztatta volna, olyan pályán, amely „nem kereszteződik közúttal”. A munkáltató azután adta fel ötletét, hogy a HCM perrel fenyegette meg. Perre viszi vél­hetően a PLÜSS Egyesület egyik tagja az egyik fővárosi kórházzal kapcsolatos ese­tét is: a HIV-pozitív személy fájdalmas fity­­maszűkületét a László Kórház nem tudta ellátni, az illető kórház egyik orvosa viszont nem volt hajlandó megműteni a férfit, szkafandert viselt burával, gumicsizmát és kesztyűt húzott. Burán át beszélgetve győztük meg, hogy eltúlozza a dolgot. Mi­re a kórházba értünk, már levetkőzött.” András, miután megtudta, hogy fertő­zött, ügyvédhez ment, hogy végrendelkez­zen. A neves ügyvéd gumikesztyűért sza­­lajtotta titkárnőjét, és abban lapozgatta András iratait. „Megkérdeztem a végén, attól nem tart, hogy a pénzem AIDS-es?” Éva nemrégiben e-maileket küldött több tucat fogorvosi rendelőnek, vállal­nák-e a kezelését. Egy választ kapott csak: a rendelőnek nincs pénze sem védőfelsze­relésre, sem utólagos fertőtlenítésre, és nehezen találnának olyan időpontot, ami­kor nincs más beteg a váróban. Az ötven­éves asszony két éve nem bízik az egész­ségügyben, azóta elhunyt férjéről ekkor derült ki, hogy tizenegy éve fertőződött meg. „Már kilencedik hete lázas volt, csontsovány, tele fertőzésekkel és gombá­val a nyelőcsövétől kezdve a száján át min­dene, de nem jöttek rá, hogy az AIDS vég­ső stádiumában van.” Éva két-három éve fertőződött csak meg párjától, egy időre szükség volt, míg kialakította magában a „HIV-pozitív tu­datosságot”, de alapvetően szerencsésnek mondja magát. „Az iskolaigazgatóm min­denben támogat, a kollégáim és sok volt tanítványom is tudja, hogy beteg vagyok, azóta sokkal intenzívebb a kapcsolatunk.” Az általunk megkérdezett HFV-pozi­­tívok és AIDS-betegek túlnyomó többsé­ge családjával és szűkebb baráti körével megosztotta betegségét. Aki eltitkolja környezete elől, nem a kórt szégyelli, ha­nem környezete reakciójától tart: vidéken él, ahol miatta családját is megbélyegez­nék, homo- vagy biszexuális, de ezt senki sem tudja róla. Ha rosszabb állapotban van (különösen az AIDS-stádiumban), néha eltűnik egy időre a fővárosi László kórházban, de alapvetően együtt élhet a ti­tokkal: zsebkendőbe gyűri 12-15 szem gyógyszerét, és óramű pontossággal szalad a vécére bevenni őket. Ha ismerősei so­ványságán vagy a zsíroldó hatású gyógy-MÍTOSZOK ÉS A VALÓSÁG A mosdóban kezét megvágó, véres kézzel a kilincset összefogdosó AIDS-es figurája, vagy a 7-es buszon az emberre rátüsszentő HIV-fertőzött csak az AIDS-szel kapcsolatos előítéletes közgondolkodás részei. Nem fer­tőződhetünk meg csókolódzástól, öleléstől, közös fürdőkád-, csésze-, evőeszköz- és tö­rülközőhasználattól sem, sőt, a vírus kutya, macska vagy szúnyogcsípés útján sem ter­jed. Négyféle módon kaphatunk HIV-vírust: védekezés nélküli anális vagy vaginális szex útján (kondomhasználat nélkül az orális szex is veszélyes lehet), vér- és vérkészítmé­nyek révén, illetve fertőzött tű vagy fecsken­dő használatától. Átörökítheti a vírust gyer­mekére az édesanya szülés előtt, alatt, vagy szoptatás közben. Habár a HIV a fertőzést követő egy hónap múlva már kimutatható, a fertőzés teljes biztonsággal csak a fertőző­dés szempontjából kockázatos esemény után három hónappal zárható ki. szerektől beesett arcán sajnálkoznak, ruti­nosan jegyzi meg, hogy nagyon megviselte a férje halála, a főnöke hülyeségei, az élet. A fertőzöttel egy háztartásban élők gyorsan hozzászoknak ahhoz, hogy az élet csak picit válik bonyolultabbá. „Nem azért mondtam meg a gyerekeimnek, hogy halálra rémítsem őket, hanem mert előbb vagy utóbb rá leszek utalva a segít­ségükre. Meg kell érteniük, hogy ez nem az anyjuk elvesztésének folyamatáról szól, csak óvatosabb életre ösztönöz” - mondja Éva. Ugyanakkor a leghétköznapibb dolgok rettegéssel töltik el a HIV-pozitívokat. A nőket hónapról hónapra traumatikusan érinti menstruációjuk. „Mindig belebor­­zongok abba, hogy ez az, ami fertőz” - mondja Andrea. PÉNZ ÉS POLITIKA Egy 1988-as rendelet szerint a bőr- és nemibeteg-gondozónak bizonyos csoporto­kat kötelezően meg kell szűrnie HIV-re. Ha valaki pozitív, következik a kapcsolatkuta­tás: összeírják jelenlegi és volt partnereit, berendelik őket vizsgálatra. „Téves és idejét múlt a tradicionális jár­ványügyi eljárás, miszerint azonosítom, megszűröm, majd megvédem tőle a közös­séget. A modern közegészségügyi szemlé­let a megelőzésre és a probléma tudatosí­tására helyezi a hangsúlyt" - mondta a Tár­saság a Szabadságjogokért (TASZ) jogá­sza. Fridli Judit szerint hiányzik a nemzeti AIDS-politika, az egészségügyi miniszter programjában két sort szán a témára, míg a dohányzással vagy a droggal külön feje­zetek foglalkoznak. Mikola István hivatalba lépése után azonnal megszüntette a Nem­zeti AIDS Bizottságot, az idei évre előirány­zott 40 millió forintot pedig átcsoportosítot­ta az Országos Vérellátóhoz és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat­hoz. Kormánypárti forrásaink szerint a bi­zottság megszüntetésének semmilyen ra­cionális indoka nem volt, az összeg egysze­rűen felolvadt a nagy intézményekben. A neve elhallgatását kérő PLUSS Egye­sület elnöke, aki maga is HIV-pozitív, ag­gódik: az AIDS-szel foglalkozó szervezetek jelenleg nem tudnak hová pályázni, a PLUSS-nak nincs pénze tagjai gyógyszer­­költségeinek kiegészítésére, és preventív tevékenységet sem tudnak folytatni. „Arra pedig várhatunk, hogy osztályfőnöki óra keretében világosítsák fel a gyereket.” Az oldalt írta: Varró Szilvia Ha két éve küldték volna, most vidáman szedné a gyógyszert, így csak a haldoklását tudjuk megkönnyíteni - mondja a HIV-pozitívokkal foglalkozó orvos Fotó: MH-archív Év elején az egész­ségügyi miniszter megszüntette a Nemzeti AIDS Bizottságot. Az e célra előirányzott ez évi negyvenmillió forint felolvadt más intézmények költségvetésében Fotó: Pélyi Nóra NEGYVEN SZÁZALÉK NŐ A Szovjetunió utódállamaiban és Kelet-Európában nő a leggyorsab­ban a HIV-fertőzöttek aránya - áll egy legfrissebb ENSZ-jelentésben. Világszerte jelenleg 40 millió ember fertőzött, körülbelül egyharma­­duk 15 és 24 év közti fiatal, többségük nem tud fertőzöttségükről. Kelet-Európában jelenleg másfél millió fertőzöttet tartanak számon, Magyarországon 3000 HIV-fertőzöttről tudunk, ami a térség orszá­gaihoz viszonyítva feltűnően alacsony szám. A László Kórház huszonkettes pavilonjába 1986-ban került be az első beteg. Bánhegyi doktor akkor még legfeljebb a szövődménye­ket tudta kezelni, 1989-ben azonban megjelent a HIV-vírus szaporo­dását gátló első gyógyszer, amelyet 1995-ben követett az a több komponensű készítmény, amely hasonló áttörést hozott a HIV- pozitívok kezelésében, mint az inzulin a cukorbetegekében. Koráb­ban a HIV-fertőzéstől számított tíz éven belül jutott el a beteg az AIDS stádiumába, ekkor átlagosan kettő, ha szerencséje volt, maximum három-négy évet élhetett még, ám egyre több fájdalommal, renge­teg mellékhatás és szövődmény mellett. A gyógyszeres kezeléssel a betegek többsége nem jut el ebbe a szakaszba, vagy aki már elju­tott, annál vissza lehet fordítani a folyamatot. A beteget meggyógyí­tani persze nem lehet, és sok mellékhatással sem tudnak mit kez­deni az orvosok, így továbbra is magas a nyirokcsomó-daganatok aránya, előfordul a vakság, előrehaladott stádiumban pedig tüdő­­gyulladás és fulladással járó elváltozások jelentkeznek. A főorvos szerint az elmúlt években Magyarországon már nem azonos nemű kapcsolatot létesítők fertőződnek meg leggyakrabban HIV-vel: idén a frissen regisztrált fertőzöttek negyven százaléka nő volt. Az újonnan regisztrált betegek idén 58-an voltak, ami Bánhegyi doktor szerint túl alacsony szám ahhoz, hogy tendenciákra követ­keztethessünk belőle. Az elmúlt két évben a László Kórházba érke­ző betegek kétharmada már az AIDS-stádiumban volt, vagyis az or­vosok gyakran nem ismerik fel a fertőzést. „Ha két éve küldték vol­na, most vidáman szedné a gyógyszert, így azonban csak a haldok­lását tudjuk megkönnyíteni.”

Next