Magyar Hírlap, 2002. július (35. évfolyam, 166-177. szám)

2002-07-30 / 176. szám

10 Magyar Hírlap 2002. július 30., kedd KULTÚRA - MH-POSTA Operaslágerek az emír palotájában Félszáz kilométerre a libanoni fővárostól, ezer méter magasan uralja a tájat a néhai nagy Basír emír beiteddini palotája. Felső udvara ma is a köztársasági el­nök pihenőrezidenciája, alsó, na­gyobb részében nyaranta feszti­válokat rendeznek. A MÁV Szimfonikus Zenekar a napok­ban tért haza ottani vendégsze­repléséről: José Carréras kon­certjén vettek részt. Az együttest kedvelik Liba­nonban, Pavarottival egy bejrúti arénában, Domingóval, Kiri Te Kanawával és most Carrérasszal a varázslatos és jellegzetes kö­zel-keleti beiteddini építmény udvarán szerepeltek. Hogy rendszeresen visszahívják őket, s hogy a szervezők szinte dédel­getik a zenekart, azt teljesítmé­nyüknek köszönhetik, a sztárok mellett pedig nem könnyű dol­gozni. A műsort - legyen az könnyebb vagy fajsúlyosabb - hibátlanul tudni kell, az éneke­sek által választott karmesterre a helyszíni próbákon már csak az utolsó egyeztetések marad­nak. Teljesíteni kell a speciális kívánságokat, ritmus és hang­erő tekinteté­ben, de ügyesen és érzékenyen föl lehet mutat­ni saját karakte­rüket is, ami ezúttal nem volt egyszerű, mert csupán két ze­nekari számot játszottak, Jo­hann Strauss művét, A denevér nyitányát és egy lendületes kata­lán szerzeményt Jimeneztől. Az esten egyébként javarészt népszerű dallamok hangzottak el néhány operarészlet között. Carreras programjában Tosti, Cardillo, Gastaldon és Verdi kö­zött Lehár is megszólalt, az Ajk az ajkon kezdetű kettőst Rima Tawil libanoni születésű éne­kesnővel adta elő, és nem ma­radhatott el a Traviata pezsgő Brindisije sem. A közönség ad­dig természetesen nem engedte le a pódiumról a tenoristát, amíg az olyan slágerszámokat, mint a Sorrentói emléket, a Santa Lu­ciát, a Marchiarét, végezetül pe­dig a Granadát el nem énekelte. A Budapesten jól ismert mű­vész, aki az utóbbi években ke­vés fellépést vállal, útjait mindig összeköti valamilyen jótékony­­sági akcióval, még akkor is, ha oly kevés időt tölt egy helyen, mint most Libanonban. Leszállt a repülőről, és útja először a rák­beteg gyermekeket ápoló kór­házba vezetett, az ott hagyott adomány mértékét nem tette nyilvánossá. A magyar, de talán a nemzet­közi operabarátok közül is még kevesen ismerhetik a dekoratív fiatal libanoni szopránt, Rima Tawilt. Pedig a bejrúti születésű énekesnő a párizsi École Norma­le de Musique-en fejezte be ta­nulmányait, majd a Milánói Scalában képez­te magát többek között Giulietta Simionattónál, Luciano Silvest­­rinél. Eredmé­nyesen, hiszen megnyerte a Scala egyik nem­zetközi énekver­senyét, sőt a Pic­­colo Teatro stúdiójában egy Brit­­ten-szólamban (Noé bárkája) debütálhatott. A Pillangókis­asszony címszerepe, a Turandot Liuja, a Mozart-szerepek közül Pamina, Fiordiligi, Donna Anna található gazdag repertoárjában. Verdi-művekben, például Alice Ford, Desdemona, Leonóra, Amália szerepében is hallhatta őt a párizsi, bonni, illetve londo­ni közönség. Vonzódik a külön­legességekhez, Schubert, Auber és Ignaz Pleyel operáinak egy­­egy szólamát is megtanulta, de oratorikus kompozíciókban is gyakran lép pódiumra. A koncert karmesterével, David Gimenezzel akár talál­kozhattunk volna Budapesten is, mert Bécsben, Österreicher pro­fesszornál diplomázott. Külön­ben ő is katalán, Barcelo­nában született, mint Car­reras, és szinte a Gran Te­­atre Liceuban nőtt föl. Ez a szezon sok érdekes felada­tot hozott számára, bemu­tatkozott a Carnegie Hall­ban, a Washingtoni Operá­val pedig Japánban ven­dégszerepelt. Vezényelte már a két nagy londoni ze­nekart, a Szimfonikusokat és a Királyi Filharmoniku­sokat, a birminghami zene­kart, járt Rotterdamban, Hamburgban, Seattle-ben, Szentpétervárott - vagyis a világ jelentős zenei köz­pontjaiban. Ha arra kíváncsi az olva­só, hogy milyen volt az idei fesztivál, az a válasz, hogy nemzetközi, mint koráb­ban, de a hazai művészek részaránya kissé magasabb volt. A Macskák című mu­sicallel nyitottak július ele­jén, azután Zad Moulta­­ka kvartettje lépett föl. A festő-komponista-zon­­gorista Moultaka a térség szimbolikus figurája. A polgárháború kitörésekor még gyermek volt, külföl­dön, francia iskolákban ne­velkedett, majd visszatért a libanoni kulturális életbe. Jelkép Fairouz is, a térség talán legnépszerűbb énekesnője, ahogy szokás, az ő koncertje zár­ja majd augusztus 10-én a feszti­vált, amelyen Carréras és a MÁV Szimfonikusok estje után a német Uta Lemper Weimartól Párizsig című song- és sanzon­műsorát adták. A fesztivál mű­sorában az indiai tablazenétől a szenegáli dallamokig sokféle ze­nei szín gazdagítja a beiteddini nyarak hagyományát. Albert Mária Libanon - Beiteddin „Az indiai tablazenétől a szenegáli dallamokig sokféle zenei szín gazdagítja a beiteddini nyarak hagyományát” José Carreras évek óta énekel magyar muzsikusokkal Fotó: Habik Csaba HALLÓ! Dr. Czeizel Endre nem bűnöző Mélységes szomorúsággal vettem tudomásul a hírt, hogy a bíróság első fokon bűnösnek találta dr. Czeizel Endrét. Az elmúlt több mint négy év során számtalan rosszin­dulatú írást olvastam az üggyel kapcsolatban, voltak akik még azt is „emberkeres­kedelmi" bizonyítékként em­legették, ha dr. Czeizel irodá­ja szolgáltatásaikért költség­­térítést fogadott el azoktól a hálás személyektől, akiknek segített problémáik megoldá­sában. Nem vagyok jogász, felhá­borít azonban az, hogy mi­közben hazudozók, sikkasz­tó csirkefogók, köztörvényes, de elnöki amnesztiában ré­szesített bűnözők parlamenti honatyákként élősködtek a pénzünkön, addig egy ember, aki az egész világ tiszteletét érdemelte ki tudományos al­kotómunkájával, aki eddigi pályafutása során szakadatla­nul életünk jobbításán, egész­ségünk javításán munkálko­dott, ilyen méltatlan bánás­módban részesült. Remélem, a fellebbezések után a jogerős ítélet helyére teszi a dolgokat, és kinyilvá­nítja azt, amit mindannyian tudunk, akik valamennyire is ismerjük sok évtizedes pálya­futását: dr. Czeizel Endre jóhiszeműsége és tisztessége megkérdőjelezhetetlen. Schedel Andor Budapest (MH-Posta, júl. 24.) A vezető hír A Kossuth Rádió hírszerkesztési gyakorlatát kritizálja Méhes Me­­dárd rádióhallgató és egyben Magyar Hírlap-olvasó, s von le messzemenő következtetéseket egyetlen Déli Krónika hírsor­rendje kapcsán. Szíve joga. Azt nehezményezi a kedves rádióhallgató és Magyar Hírlap­ban levelező úr, hogy nem első, vezető hír volt ezen a napon, eb­ben a félórában két hír, amely szerinte pedig az élre kívánkozott volna (bár azt nem döntötte el ő sem, melyiket favorizálta volna). Valóban szörnyű szerkesztői melléfogás nem az országgyűlési választások szavazólapjainak tör­vényes megsemmisítésével és a hárommillió magyarnak aznap átutalt 19 ezer forint nyugdíjjal kezdeni a hétfői déli hírblokkot. Fogjuk is fejünket. Hiszen köztu­dott, a magyar embernek füle van ilyesmire! Nem elég egy hírt el­mondani több tucatszor, lényegé­ben minden órában a lehetséges hírműsorokban (szóljon az a Kos­suth, Petőfi vagy Bartók Rádión) már egy nappal korábbtól kezdve. (A Krónika Online-ról kinyomta­tott hírekből faxon a szerkesztő­ségnek eljuttattunk jó párat, ennek alátámasztására­­ megj. M. K.) Nem elég, hogy nem csupán a jó hírt mondtuk sokszor, de inter­jú is elhangzott! Igaz, az is a va­sárnapi Krónikában. Azt gondol­tuk, a lakosságot a részletek is ér­deklik - minél hamarabb, minél gyorsabban! Nem elég, hogy a Kossuth Rádió hétfői hírműsorai adáskezdéstől, 4 óra 30 perctől kezdve újra és újra ismételték a hírt, természetesen a hétfői, kriti­kával illetett Déli Krónikában is! Mindez úgy tűnik nem elég! Ez a hír akkor lett volna - Méhes Me­­dárd szerint - a helyén kezelve, ha még sokadik elhangzásakor is: nyitó hír. Köszönjük a vélemé­nyét, de, engedelmével, nem ér­tünk vele egyet. Morvai Katalin irodavezető Magyar Rádió Rt. Kommunikációs Iroda És ha a célszemély is beépített volt? A besúgás az illetékes rendszer vétke, de az egyénnek, a közvetí­tő áldozatnak sem dicsősége. Ha­csak nem valami ellenszolgáltatás elérésének a vágya, jogos vagy jogtalan félelmeitől szabadulási igyekezete hajlította meg a dere­kát. Még azt is megértem, ha egy ügynök nem merte megosztani terhes feladatát például a megha­tározott „célszeméllyel”, mert nem tudhatta, hogy a„célsze­­mély” hozzá hasonlóan nem beépített ember-e. Nincs bennem együttérzés, mégis sajnálom eze­ket az embereket az érthető ne­heztelés mellett. A besúgó tevé­kenységével családok, barátsá­gok, szerelmek boldogságát, har­móniáját rontotta meg, karrierek el sem indultak vagy derékba tör­tek jelentéseik nyomán, hogy sú­lyosabb lehetőségek következmé­nyeit ne is említsük. Felértékelőd­tek önmaguk előtt is, mert tudván tudták, hogy aljasságot művelnek, elárulják embertársaikat. A Történeti Hivatal felállása után az elsők közé tartozom, aki­ket hajtott az igazságra törekvés, a kíváncsiság, hogy utána nézzek milyen jelentéseket írtak rólam, s bevallom az is érdekelt, hogy kik. Több száz oldalt tesz ki, ami ed­dig a korántsem teljesen feldol­gozott anyagból a kezembe ke­­rült. Az anonimizálás ellenére vagy tucatnyi besúgómat beazo­nosítottam barátaim, munkatár­saim, szomszédaim közül, de ma­radt egy másik tucatnyi (leg­alább) rejtőzködő vagy azono­síthatóságában kételyeket keltő személy. S innen kezdve már én vagyok a bűnös. Mélyen igazságtalannak érez­­ném, ha a célszemély-ügynök sze­rencsétlen „viszonylatának” je­lenleg készülő mérlege az egyiken örök terhet hagyna, a másikat leg­feljebb tevékenysége során meg­kopott lelkifurdalásában hagyná meg rejtőzni. Nincs addig társa­dalmi béke, amíg a vétkes nem nézhet szembe a nyilvánosság előtt önmagával. Az elmúlt tizen­két év alatt egyetlen besúgóm sem jelentkezett nálam, hogy vezekel­jen. Elengedhetetlen a tisztító tűz azért is, hogy az elkövetkező nem­zedékek lássák a múlt században elburjánzott kerülendő példákat. Szinte mindenkivel szemben el­vesztettem a bizalmamat, barátsá­gomat, szeretetemet, mert gya­nakszom. Életkor, helyszín sze­rint, akikkel életemben találkoz­tam, mindenkire rávetül a gyanú, hogy ezt vagy azt a jelentést ő küldhette be rólam. Megszűnt a korábbi nyitottságom, tudom, én vagyok a rossz, begubóztam. Su­nyi módon lapulnak, taktikáznak körülöttem, akkor is, ha mindez eszük ágában sincs, mert én így lá­tom. Szeretném, ha régi ismerő­seim, régi és új ismeretlenek, min­denki nyíltan, barátsággal, őszinte emberi közeledési szándékkal nézne egyenesen a szemembe, s az ilyen érdeklődő pillantásokat kö­zeledésehez hasonló módon viszo­nozhatnám, de addig nem tehe­tem, amíg a vétlenekről nem vehe­tem le a gyanú árnyékát, amíg nem tudok megbocsátani azok­nak, akikről tudom, hogy besú­góim voltak, de ők még nem tud­ják, hogy én tudom, mit tettek el­lenem, mindnyájunk ellen, az em­berséges, jó közösségi hangulat el­len. Ez csak úgy lehetséges, ha minden ügynök neve kódszám­mal, fedőnévvel (nevekkel) nyil­vánosságra kerül, nem lesznek zsarolhatók, nem kell félni tovább leleplezéstől. Nekik is könnyebb lesz, az ártatlanul gyanúba vettek megszabadulnak a fagyasztó ár­nyéktól, őszintébb lesz a világ, és jobban is szeretjük majd egymást. Kertész Dezső Zamárdi-Felső Ha egyszer nem úriember... (Kövér: az MSZP az ösztönökre épített, MH, júl. 26.) Tusnádfürdőn mondott beszé­dében Kövér László kijelentette, hogy a 2002. évi magyarországi választásokon a „proli irigység” győzött. A Fidesz-politikus kijelentése eszembe juttatja néhai nagy­apám véleményét, amit egyéb­ként nemcsak Kövér László, ha­nem Csurka István figyelmébe is ajánlok. Úriember nem prolizik, tisztességes ember nem zsidózik! Dr. Del Medico Imre Budapest nem élt olyan jól, mint azokban az időkben, és ezt a lehetőségekhez képest meg kellett védeni. Ezt a célt szolgálta Medgyessy Péter szt-tevékenysége is. Amihez vi­szont nem kell magyarázat: „A haza védelme a haza minden polgárának szent kötelessége.” Erre esküdött fel közkatonától tábornokig mindenki, uram bo­­csá’ még jelenlegi miniszterelnö­künk is. Javaslat: amennyiben Med­gyessy társadalmi békét akar, és megszüntetni az egyre jobban durvuló támadásokat, akkor az árkok betemetését kezdje el azokkal az ügyekkel és iratok­kal, amelyek az elmúlt négy év alatt elkövetett visszaéléseket, az állami vagyon elherdálását és egyesek gyors meggazdagodását hivatottak kivizsgálni. A siker garantált. Öszterreicher Gyula Budapest Szombat és vasárnap kivételével 11-től 14 óráig várja hívásukat a rovat szerkesztője, Zayzon Márta. Telefonszámunk: 470-1311. Ha kéri, visszahívjuk. Viszonthallásra! Ma este megnyílnak a Sziget kapui Ma este hét órától tizedik alkalom­mal nyitja meg kapuit a Sziget­fesztivál a fiatalok előtt, bár a programok csak holnap kezdőd­nek. Az idei fesztivál minden eddi­ginél nagyobb sztárfelhozatalt ígér, a rendezvény szervezői azon­ban a programkínálat mellett nagy figyelmet fordítanak a szolgáltatá­sok minőségére és a fesztiválra­jongók biztonságára is: a hivatásos rendőrök és tűzoltók mellett egy 1200 fős civil ruhás stáb ügyel majd a fiatalokra. Már előreláthatóan mától kí­gyózó sorok állnak a Hajógyári-szi­get bejáratánál, pedig a fesztivál, melyre összesen 350 ezer fiatalt várnak a szervezők, csak holnap veszi kezdetét. A lelkesebb sziget­lakók azonban - akik el szeretnék kerülni a holnapi csúcsforgalmat a jegypénztáraknál - már a nulladik nap estéjén felverhetik sátrukat. A szervezők szerint a Nagy­színpad előtti tér megnövelésével, a műanyag padozat lerakásával és a nézőtér kordonokkal történő megosztásával a Sziget-fesztivál Nagyszínpada ma már az európai fesztiválok sorában az egyik legna­gyobb, legtöbb nézőt befogadó és legbiztonságosabb szabadtéri kon­certhelyszínné vált. A fesztivál területén állandó rendőrőrs működik majd, a biz­tonságos szórakozásról, huszonkét egyenruhás és több civil rendőr gondoskodik. A szigetlakók biz­tonságára egy 1200 fős stáb is ügyel majd váltott szolgálatban, akik idén nem csak a lopásokra figyel­nek elsősorban, hanem a politikai nézetkülönbségekből adódó eset­leges konfliktusokra is. Bár a szervezők bíznak abban, hogy a politika idén sem teszi be a lábát a fesztiválra, mégis az elmúlt évekhez képest olyan új helyszí­nek is várják a látogatókat, melyek körül előfordulhatnak esetleges politikai inzultusok. Ilyen például a holokausztsátor, melynek kap­csán a szervezők máris zsebre te­hettek néhány kritikus megjegy­zést, nevezetesen azt, hogy miért nem lesz a Szigeten ’56-os sátor is. Gerendai Károly ezzel kapcsolat­ban elmondta, mindennek csupán az a magyarázata, hogy a holo­kausztsátor pályázott a Szigeten való részvételért, az ’56-osok pe­dig nem. Idén mindemellett új helyszín­ként és változatos programok ott­honaként ismerhetjük meg a Rá­­dió C Roma sátrat, ahol esténként a sokszínű roma kultúra mutatko­zik be külföldi és hazai roma előadók tolmácsolásában. A Pető­fi Csarnok Folkszínpad és Petőfi Csárda egy alföldi csárdát hoz majd a szigetre, mely az igazi hazai mulatságnak, a magyar és mulatós cigányzenéknek, népszínművek­nek, kézműves foglalkozásoknak helyszíne lesz, bemutatva környe­ző országok saját és nemzetiségi népzenéit is. Szintén az idei év újítása az Af­ro-Latin Színpad, mely a különbö­ző latin-amerikai és afrikai orszá­gok kultúráját varázsolja a Sziget­re, kitérve a tradíciók apróbb rész­leteire is, valamint a Viva+Talen­­tum Színpad, ami pedig az ifjú te­hetségek otthona lesz. Ezen a hely­színen ugyanis 35 zenekar tud be­mutatkozni egyetlen hét leforgása alatt. A programkínálatot színesíti a szintén idén debütáló Luminá­­rium is. A Luminárium alapját ké­pező ötlet lényege, hogy olyan fény- és színélményt nyújtson a lá­togatóknak, amelynek a szépségét értékelik. E monumentális levegő­­katedrális hasonlatos egy nagymé­retű utcai színházhoz, amely kifej­ti hatását a mindennapi városi kör­nyezetre. A szerkezetet naponta felfújják, majd leeresztik. Szokat­lanul merész formája és nagy tere vizuális izgalmat és fesztiválhan­gulatot teremt a helyszínen. S mindezt holnap reggeltől élvez­hetik a szigetlakók. DE A Medgyessy-ügy megoldása Minden idők egyik legbriliánsabb elméjű politikusa, Talleyrand mondotta volt: „a hazaárulás csak dátum kérdése.” Az a katona, aki békekötés előtt egy nappal megsemmisíti az ellenséget, hősi cselekedetet hajt végre, ezzel szemben utána egy nappal már gyilkos. A példából világosan következik, hogy a dol­gokat abból a helyzetből kell megítélni, amely időben keletkez­tek. Akárhogy fáj egyeseknek, a Kádár-rendszer alkotmányra épülő és a nyugati politikai veze­tők számára is elfogadható mó­don működött. Ennek egyik kö­vetkezményeként egy politikailag laza, de gazdasági téren kiterjedt kapcsolatrendszer alakult ki. Amikor a Mezei György által ve­zetett labdarúgó válogatott le­győzte Svájc válogatottját, akkor a nyugati lapok ezt úgy kommen­tálták, hogy a keleti Svájc meg­verte a nyugati Svájcot. A magyar munkás és földművelő az életben De nem a csúcson! (Az alpesi jegek tavakká változ­nak, MH, júl. 23.) Nem nagyon örülnének Svájc­ban, de főleg Wallisban, ha olvas­nák az írást. A Monte Rosa ugyanis nem Olaszországban van, és nem hegy. A Monte Rosa egy hegyvonulat, de inkább gerincvo­nulat Svájc és Olaszország hatá­rán, de inkább Svájc területére esik. Legmagasabb pontja a Du­­fourspitze, 4638 méter. A csúcson nehezen képződhet tó. Lejjebb, valamelyik katlanban, úgy, ahogy a cikkben írják, 2200 méter magas­ban, elképzelhető. A Monte Rosa csúcsait általában a Svájcban, a csoport alatt lévő Monta Rosa tu­ristaházból szokás megmászni. Tátrai Rupert Budapest Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magá­nak a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leve­leket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesz­tett vagy rövidített formában közölje. Kéziratokat nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. ~­­ Magyar Hírap 1145 Budapest,­­ Szugló utca 14. Fax: 470-1296 ________ E-mail cím: levelek@mhirlap.hu

Next