Magyar Hírlap, 2002. július (35. évfolyam, 166-177. szám)
2002-07-30 / 176. szám
10 Magyar Hírlap 2002. július 30., kedd KULTÚRA - MH-POSTA Operaslágerek az emír palotájában Félszáz kilométerre a libanoni fővárostól, ezer méter magasan uralja a tájat a néhai nagy Basír emír beiteddini palotája. Felső udvara ma is a köztársasági elnök pihenőrezidenciája, alsó, nagyobb részében nyaranta fesztiválokat rendeznek. A MÁV Szimfonikus Zenekar a napokban tért haza ottani vendégszerepléséről: José Carréras koncertjén vettek részt. Az együttest kedvelik Libanonban, Pavarottival egy bejrúti arénában, Domingóval, Kiri Te Kanawával és most Carrérasszal a varázslatos és jellegzetes közel-keleti beiteddini építmény udvarán szerepeltek. Hogy rendszeresen visszahívják őket, s hogy a szervezők szinte dédelgetik a zenekart, azt teljesítményüknek köszönhetik, a sztárok mellett pedig nem könnyű dolgozni. A műsort - legyen az könnyebb vagy fajsúlyosabb - hibátlanul tudni kell, az énekesek által választott karmesterre a helyszíni próbákon már csak az utolsó egyeztetések maradnak. Teljesíteni kell a speciális kívánságokat, ritmus és hangerő tekintetében, de ügyesen és érzékenyen föl lehet mutatni saját karakterüket is, ami ezúttal nem volt egyszerű, mert csupán két zenekari számot játszottak, Johann Strauss művét, A denevér nyitányát és egy lendületes katalán szerzeményt Jimeneztől. Az esten egyébként javarészt népszerű dallamok hangzottak el néhány operarészlet között. Carreras programjában Tosti, Cardillo, Gastaldon és Verdi között Lehár is megszólalt, az Ajk az ajkon kezdetű kettőst Rima Tawil libanoni születésű énekesnővel adta elő, és nem maradhatott el a Traviata pezsgő Brindisije sem. A közönség addig természetesen nem engedte le a pódiumról a tenoristát, amíg az olyan slágerszámokat, mint a Sorrentói emléket, a Santa Luciát, a Marchiarét, végezetül pedig a Granadát el nem énekelte. A Budapesten jól ismert művész, aki az utóbbi években kevés fellépést vállal, útjait mindig összeköti valamilyen jótékonysági akcióval, még akkor is, ha oly kevés időt tölt egy helyen, mint most Libanonban. Leszállt a repülőről, és útja először a rákbeteg gyermekeket ápoló kórházba vezetett, az ott hagyott adomány mértékét nem tette nyilvánossá. A magyar, de talán a nemzetközi operabarátok közül is még kevesen ismerhetik a dekoratív fiatal libanoni szopránt, Rima Tawilt. Pedig a bejrúti születésű énekesnő a párizsi École Normale de Musique-en fejezte be tanulmányait, majd a Milánói Scalában képezte magát többek között Giulietta Simionattónál, Luciano Silvestrinél. Eredményesen, hiszen megnyerte a Scala egyik nemzetközi énekversenyét, sőt a Piccolo Teatro stúdiójában egy Britten-szólamban (Noé bárkája) debütálhatott. A Pillangókisasszony címszerepe, a Turandot Liuja, a Mozart-szerepek közül Pamina, Fiordiligi, Donna Anna található gazdag repertoárjában. Verdi-művekben, például Alice Ford, Desdemona, Leonóra, Amália szerepében is hallhatta őt a párizsi, bonni, illetve londoni közönség. Vonzódik a különlegességekhez, Schubert, Auber és Ignaz Pleyel operáinak egyegy szólamát is megtanulta, de oratorikus kompozíciókban is gyakran lép pódiumra. A koncert karmesterével, David Gimenezzel akár találkozhattunk volna Budapesten is, mert Bécsben, Österreicher professzornál diplomázott. Különben ő is katalán, Barcelonában született, mint Carreras, és szinte a Gran Teatre Liceuban nőtt föl. Ez a szezon sok érdekes feladatot hozott számára, bemutatkozott a Carnegie Hallban, a Washingtoni Operával pedig Japánban vendégszerepelt. Vezényelte már a két nagy londoni zenekart, a Szimfonikusokat és a Királyi Filharmonikusokat, a birminghami zenekart, járt Rotterdamban, Hamburgban, Seattle-ben, Szentpétervárott - vagyis a világ jelentős zenei központjaiban. Ha arra kíváncsi az olvasó, hogy milyen volt az idei fesztivál, az a válasz, hogy nemzetközi, mint korábban, de a hazai művészek részaránya kissé magasabb volt. A Macskák című musicallel nyitottak július elején, azután Zad Moultaka kvartettje lépett föl. A festő-komponista-zongorista Moultaka a térség szimbolikus figurája. A polgárháború kitörésekor még gyermek volt, külföldön, francia iskolákban nevelkedett, majd visszatért a libanoni kulturális életbe. Jelkép Fairouz is, a térség talán legnépszerűbb énekesnője, ahogy szokás, az ő koncertje zárja majd augusztus 10-én a fesztivált, amelyen Carréras és a MÁV Szimfonikusok estje után a német Uta Lemper Weimartól Párizsig című song- és sanzonműsorát adták. A fesztivál műsorában az indiai tablazenétől a szenegáli dallamokig sokféle zenei szín gazdagítja a beiteddini nyarak hagyományát. Albert Mária Libanon - Beiteddin „Az indiai tablazenétől a szenegáli dallamokig sokféle zenei szín gazdagítja a beiteddini nyarak hagyományát” José Carreras évek óta énekel magyar muzsikusokkal Fotó: Habik Csaba HALLÓ! Dr. Czeizel Endre nem bűnöző Mélységes szomorúsággal vettem tudomásul a hírt, hogy a bíróság első fokon bűnösnek találta dr. Czeizel Endrét. Az elmúlt több mint négy év során számtalan rosszindulatú írást olvastam az üggyel kapcsolatban, voltak akik még azt is „emberkereskedelmi" bizonyítékként emlegették, ha dr. Czeizel irodája szolgáltatásaikért költségtérítést fogadott el azoktól a hálás személyektől, akiknek segített problémáik megoldásában. Nem vagyok jogász, felháborít azonban az, hogy miközben hazudozók, sikkasztó csirkefogók, köztörvényes, de elnöki amnesztiában részesített bűnözők parlamenti honatyákként élősködtek a pénzünkön, addig egy ember, aki az egész világ tiszteletét érdemelte ki tudományos alkotómunkájával, aki eddigi pályafutása során szakadatlanul életünk jobbításán, egészségünk javításán munkálkodott, ilyen méltatlan bánásmódban részesült. Remélem, a fellebbezések után a jogerős ítélet helyére teszi a dolgokat, és kinyilvánítja azt, amit mindannyian tudunk, akik valamennyire is ismerjük sok évtizedes pályafutását: dr. Czeizel Endre jóhiszeműsége és tisztessége megkérdőjelezhetetlen. Schedel Andor Budapest (MH-Posta, júl. 24.) A vezető hír A Kossuth Rádió hírszerkesztési gyakorlatát kritizálja Méhes Medárd rádióhallgató és egyben Magyar Hírlap-olvasó, s von le messzemenő következtetéseket egyetlen Déli Krónika hírsorrendje kapcsán. Szíve joga. Azt nehezményezi a kedves rádióhallgató és Magyar Hírlapban levelező úr, hogy nem első, vezető hír volt ezen a napon, ebben a félórában két hír, amely szerinte pedig az élre kívánkozott volna (bár azt nem döntötte el ő sem, melyiket favorizálta volna). Valóban szörnyű szerkesztői melléfogás nem az országgyűlési választások szavazólapjainak törvényes megsemmisítésével és a hárommillió magyarnak aznap átutalt 19 ezer forint nyugdíjjal kezdeni a hétfői déli hírblokkot. Fogjuk is fejünket. Hiszen köztudott, a magyar embernek füle van ilyesmire! Nem elég egy hírt elmondani több tucatszor, lényegében minden órában a lehetséges hírműsorokban (szóljon az a Kossuth, Petőfi vagy Bartók Rádión) már egy nappal korábbtól kezdve. (A Krónika Online-ról kinyomtatott hírekből faxon a szerkesztőségnek eljuttattunk jó párat, ennek alátámasztására megj. M. K.) Nem elég, hogy nem csupán a jó hírt mondtuk sokszor, de interjú is elhangzott! Igaz, az is a vasárnapi Krónikában. Azt gondoltuk, a lakosságot a részletek is érdeklik - minél hamarabb, minél gyorsabban! Nem elég, hogy a Kossuth Rádió hétfői hírműsorai adáskezdéstől, 4 óra 30 perctől kezdve újra és újra ismételték a hírt, természetesen a hétfői, kritikával illetett Déli Krónikában is! Mindez úgy tűnik nem elég! Ez a hír akkor lett volna - Méhes Medárd szerint - a helyén kezelve, ha még sokadik elhangzásakor is: nyitó hír. Köszönjük a véleményét, de, engedelmével, nem értünk vele egyet. Morvai Katalin irodavezető Magyar Rádió Rt. Kommunikációs Iroda És ha a célszemély is beépített volt? A besúgás az illetékes rendszer vétke, de az egyénnek, a közvetítő áldozatnak sem dicsősége. Hacsak nem valami ellenszolgáltatás elérésének a vágya, jogos vagy jogtalan félelmeitől szabadulási igyekezete hajlította meg a derekát. Még azt is megértem, ha egy ügynök nem merte megosztani terhes feladatát például a meghatározott „célszeméllyel”, mert nem tudhatta, hogy a„célszemély” hozzá hasonlóan nem beépített ember-e. Nincs bennem együttérzés, mégis sajnálom ezeket az embereket az érthető neheztelés mellett. A besúgó tevékenységével családok, barátságok, szerelmek boldogságát, harmóniáját rontotta meg, karrierek el sem indultak vagy derékba törtek jelentéseik nyomán, hogy súlyosabb lehetőségek következményeit ne is említsük. Felértékelődtek önmaguk előtt is, mert tudván tudták, hogy aljasságot művelnek, elárulják embertársaikat. A Történeti Hivatal felállása után az elsők közé tartozom, akiket hajtott az igazságra törekvés, a kíváncsiság, hogy utána nézzek milyen jelentéseket írtak rólam, s bevallom az is érdekelt, hogy kik. Több száz oldalt tesz ki, ami eddig a korántsem teljesen feldolgozott anyagból a kezembe került. Az anonimizálás ellenére vagy tucatnyi besúgómat beazonosítottam barátaim, munkatársaim, szomszédaim közül, de maradt egy másik tucatnyi (legalább) rejtőzködő vagy azonosíthatóságában kételyeket keltő személy. S innen kezdve már én vagyok a bűnös. Mélyen igazságtalannak érezném, ha a célszemély-ügynök szerencsétlen „viszonylatának” jelenleg készülő mérlege az egyiken örök terhet hagyna, a másikat legfeljebb tevékenysége során megkopott lelkifurdalásában hagyná meg rejtőzni. Nincs addig társadalmi béke, amíg a vétkes nem nézhet szembe a nyilvánosság előtt önmagával. Az elmúlt tizenkét év alatt egyetlen besúgóm sem jelentkezett nálam, hogy vezekeljen. Elengedhetetlen a tisztító tűz azért is, hogy az elkövetkező nemzedékek lássák a múlt században elburjánzott kerülendő példákat. Szinte mindenkivel szemben elvesztettem a bizalmamat, barátságomat, szeretetemet, mert gyanakszom. Életkor, helyszín szerint, akikkel életemben találkoztam, mindenkire rávetül a gyanú, hogy ezt vagy azt a jelentést ő küldhette be rólam. Megszűnt a korábbi nyitottságom, tudom, én vagyok a rossz, begubóztam. Sunyi módon lapulnak, taktikáznak körülöttem, akkor is, ha mindez eszük ágában sincs, mert én így látom. Szeretném, ha régi ismerőseim, régi és új ismeretlenek, mindenki nyíltan, barátsággal, őszinte emberi közeledési szándékkal nézne egyenesen a szemembe, s az ilyen érdeklődő pillantásokat közeledésehez hasonló módon viszonozhatnám, de addig nem tehetem, amíg a vétlenekről nem vehetem le a gyanú árnyékát, amíg nem tudok megbocsátani azoknak, akikről tudom, hogy besúgóim voltak, de ők még nem tudják, hogy én tudom, mit tettek ellenem, mindnyájunk ellen, az emberséges, jó közösségi hangulat ellen. Ez csak úgy lehetséges, ha minden ügynök neve kódszámmal, fedőnévvel (nevekkel) nyilvánosságra kerül, nem lesznek zsarolhatók, nem kell félni tovább leleplezéstől. Nekik is könnyebb lesz, az ártatlanul gyanúba vettek megszabadulnak a fagyasztó árnyéktól, őszintébb lesz a világ, és jobban is szeretjük majd egymást. Kertész Dezső Zamárdi-Felső Ha egyszer nem úriember... (Kövér: az MSZP az ösztönökre épített, MH, júl. 26.) Tusnádfürdőn mondott beszédében Kövér László kijelentette, hogy a 2002. évi magyarországi választásokon a „proli irigység” győzött. A Fidesz-politikus kijelentése eszembe juttatja néhai nagyapám véleményét, amit egyébként nemcsak Kövér László, hanem Csurka István figyelmébe is ajánlok. Úriember nem prolizik, tisztességes ember nem zsidózik! Dr. Del Medico Imre Budapest nem élt olyan jól, mint azokban az időkben, és ezt a lehetőségekhez képest meg kellett védeni. Ezt a célt szolgálta Medgyessy Péter szt-tevékenysége is. Amihez viszont nem kell magyarázat: „A haza védelme a haza minden polgárának szent kötelessége.” Erre esküdött fel közkatonától tábornokig mindenki, uram bocsá’ még jelenlegi miniszterelnökünk is. Javaslat: amennyiben Medgyessy társadalmi békét akar, és megszüntetni az egyre jobban durvuló támadásokat, akkor az árkok betemetését kezdje el azokkal az ügyekkel és iratokkal, amelyek az elmúlt négy év alatt elkövetett visszaéléseket, az állami vagyon elherdálását és egyesek gyors meggazdagodását hivatottak kivizsgálni. A siker garantált. Öszterreicher Gyula Budapest Szombat és vasárnap kivételével 11-től 14 óráig várja hívásukat a rovat szerkesztője, Zayzon Márta. Telefonszámunk: 470-1311. Ha kéri, visszahívjuk. Viszonthallásra! Ma este megnyílnak a Sziget kapui Ma este hét órától tizedik alkalommal nyitja meg kapuit a Szigetfesztivál a fiatalok előtt, bár a programok csak holnap kezdődnek. Az idei fesztivál minden eddiginél nagyobb sztárfelhozatalt ígér, a rendezvény szervezői azonban a programkínálat mellett nagy figyelmet fordítanak a szolgáltatások minőségére és a fesztiválrajongók biztonságára is: a hivatásos rendőrök és tűzoltók mellett egy 1200 fős civil ruhás stáb ügyel majd a fiatalokra. Már előreláthatóan mától kígyózó sorok állnak a Hajógyári-sziget bejáratánál, pedig a fesztivál, melyre összesen 350 ezer fiatalt várnak a szervezők, csak holnap veszi kezdetét. A lelkesebb szigetlakók azonban - akik el szeretnék kerülni a holnapi csúcsforgalmat a jegypénztáraknál - már a nulladik nap estéjén felverhetik sátrukat. A szervezők szerint a Nagyszínpad előtti tér megnövelésével, a műanyag padozat lerakásával és a nézőtér kordonokkal történő megosztásával a Sziget-fesztivál Nagyszínpada ma már az európai fesztiválok sorában az egyik legnagyobb, legtöbb nézőt befogadó és legbiztonságosabb szabadtéri koncerthelyszínné vált. A fesztivál területén állandó rendőrőrs működik majd, a biztonságos szórakozásról, huszonkét egyenruhás és több civil rendőr gondoskodik. A szigetlakók biztonságára egy 1200 fős stáb is ügyel majd váltott szolgálatban, akik idén nem csak a lopásokra figyelnek elsősorban, hanem a politikai nézetkülönbségekből adódó esetleges konfliktusokra is. Bár a szervezők bíznak abban, hogy a politika idén sem teszi be a lábát a fesztiválra, mégis az elmúlt évekhez képest olyan új helyszínek is várják a látogatókat, melyek körül előfordulhatnak esetleges politikai inzultusok. Ilyen például a holokausztsátor, melynek kapcsán a szervezők máris zsebre tehettek néhány kritikus megjegyzést, nevezetesen azt, hogy miért nem lesz a Szigeten ’56-os sátor is. Gerendai Károly ezzel kapcsolatban elmondta, mindennek csupán az a magyarázata, hogy a holokausztsátor pályázott a Szigeten való részvételért, az ’56-osok pedig nem. Idén mindemellett új helyszínként és változatos programok otthonaként ismerhetjük meg a Rádió C Roma sátrat, ahol esténként a sokszínű roma kultúra mutatkozik be külföldi és hazai roma előadók tolmácsolásában. A Petőfi Csarnok Folkszínpad és Petőfi Csárda egy alföldi csárdát hoz majd a szigetre, mely az igazi hazai mulatságnak, a magyar és mulatós cigányzenéknek, népszínműveknek, kézműves foglalkozásoknak helyszíne lesz, bemutatva környező országok saját és nemzetiségi népzenéit is. Szintén az idei év újítása az Afro-Latin Színpad, mely a különböző latin-amerikai és afrikai országok kultúráját varázsolja a Szigetre, kitérve a tradíciók apróbb részleteire is, valamint a Viva+Talentum Színpad, ami pedig az ifjú tehetségek otthona lesz. Ezen a helyszínen ugyanis 35 zenekar tud bemutatkozni egyetlen hét leforgása alatt. A programkínálatot színesíti a szintén idén debütáló Luminárium is. A Luminárium alapját képező ötlet lényege, hogy olyan fény- és színélményt nyújtson a látogatóknak, amelynek a szépségét értékelik. E monumentális levegőkatedrális hasonlatos egy nagyméretű utcai színházhoz, amely kifejti hatását a mindennapi városi környezetre. A szerkezetet naponta felfújják, majd leeresztik. Szokatlanul merész formája és nagy tere vizuális izgalmat és fesztiválhangulatot teremt a helyszínen. S mindezt holnap reggeltől élvezhetik a szigetlakók. DE A Medgyessy-ügy megoldása Minden idők egyik legbriliánsabb elméjű politikusa, Talleyrand mondotta volt: „a hazaárulás csak dátum kérdése.” Az a katona, aki békekötés előtt egy nappal megsemmisíti az ellenséget, hősi cselekedetet hajt végre, ezzel szemben utána egy nappal már gyilkos. A példából világosan következik, hogy a dolgokat abból a helyzetből kell megítélni, amely időben keletkeztek. Akárhogy fáj egyeseknek, a Kádár-rendszer alkotmányra épülő és a nyugati politikai vezetők számára is elfogadható módon működött. Ennek egyik következményeként egy politikailag laza, de gazdasági téren kiterjedt kapcsolatrendszer alakult ki. Amikor a Mezei György által vezetett labdarúgó válogatott legyőzte Svájc válogatottját, akkor a nyugati lapok ezt úgy kommentálták, hogy a keleti Svájc megverte a nyugati Svájcot. A magyar munkás és földművelő az életben De nem a csúcson! (Az alpesi jegek tavakká változnak, MH, júl. 23.) Nem nagyon örülnének Svájcban, de főleg Wallisban, ha olvasnák az írást. A Monte Rosa ugyanis nem Olaszországban van, és nem hegy. A Monte Rosa egy hegyvonulat, de inkább gerincvonulat Svájc és Olaszország határán, de inkább Svájc területére esik. Legmagasabb pontja a Dufourspitze, 4638 méter. A csúcson nehezen képződhet tó. Lejjebb, valamelyik katlanban, úgy, ahogy a cikkben írják, 2200 méter magasban, elképzelhető. A Monte Rosa csúcsait általában a Svájcban, a csoport alatt lévő Monta Rosa turistaházból szokás megmászni. Tátrai Rupert Budapest Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magának a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratokat nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. ~ Magyar Hírap 1145 Budapest, Szugló utca 14. Fax: 470-1296 ________ E-mail cím: levelek@mhirlap.hu