Magyar Hírlap, 2002. szeptember (35. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-02 / 204. szám
2 Mach»Himur-------------------------------A NAP TÉMÁJA: FORDULATOS ÜGYNÖKÜGY _______ _____2002. szeptember 2. hétfő A parlamenti határozat érintetté teszi a nem együttműködőket Követel-e áldozatokat Mécs listája? Felgyorsultak az események az állambiztonsági múltat vizsgáló bizottság háza táján: Mécs Imre elnök váratlanul nyilvánosságra hozta az érintettek listáját, amely nem azonos egy „ügynöklistával” és a testület jelentésével sem, nem az együttműködők, hanem az érintettek neveit tartalmazza. Hogy is van ez? A politikai szándékok különbözősége vagy a fogalmi zavar teszi átláthatatlanná a helyzetet? Fotó: Czagány Balázs Mécs Imre meglepte az ellenzéki képviselőket, hogy nem oszlatta fel a bizottságot, miután ők kivonultak a testület munkájából. Távozásuk nehezítette az érintettek meghallgatását, de a nevek közlésével megteremtette ennek lehetőségét is A MÉCS-BIZOTTSÁG ellenzéki és kormánypárti tagjai együtt szavazták meg, hogy a testület elnöke levelet ajon a BM-nek, a Történeti Hivatalnak, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek és a honvédelmi miniszternek, ebben kérjen tájékoztatást arról, hogy a rendszerváltás utáni kormányok tagjai közül kik szerepeltek az egykori állambiztonsági szervezet nyilvántartásaiban. A hivatalos szervek 24 nevet tartalmazó dokumentációt küldtek meg. A bizottság első körben a lehetséges érintettek közül kizárt 8 személyt. Ők csak az ügynökök kartonjain szerepeltek mint célszemélyek. Ilyen volt például Antall József (MDF), az első demokratikusan választott kormány miniszterelnöke. A megmaradt 16 személy esetében a dokumentumok arra utaltak, hogy ők nem célszemélyek voltak, hanem kapcsolatban álltak az állambiztonsággal. Ebből 6 volt kormánytag esetét úgy ítélték meg, hogy az iratok mennyisége nem tartalmaz elég bizonyítékot az érintettség megállapításához. Végül tízen maradtak, ezt az adatot hivatalosan be is jelentette a testület elnöke. A második körben kizártak között szerepelt Járai Zsigmond, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, akiről nem volt elég olyan irat, amely együttműködésre utalt. Ugyanakkor Járai Zsigmond a Magyar Nemzetnek azt mondta: többszöri nyomásra aláírt egy nyilatkozatot, hogy a külföldi útjairól szóló beszámolót megküldi a BM-nek. Ennek alapján a testület több tagja szerint érintettnek tekinthető. Kádár Béla és Nógrádi László viszont az érintett 10 kormánytag között szerepelt, mert hálózati regisztrációs számot kaptak, egyiküknél fedőnév is szerepelt, és mégsem működtek együtt az állambiztonsággal. Ez a velük történt egyeztetés során derült ki. A két kategória megkülönböztetésének az lett volna a módja, ha a testület ellenzéki és kormánypárti tagjai meghallgatják az érintetteket, és szembesítik őket a róluk szóló iratokkal. Mécs Imre erről a szándékáról kezdettől fogva beszélt, és azt ígérte az érintetteknek, hogy korrekt eljárásban lesz részük. Az „érintett” (nyilvántartott) személyek ugyanis nem azonosak az „együttműködőkkel” (akik aláírtak és jelentéseket adtak). Ám az ellenzék felfüggesztette a tevékenységét, emiatt nem tudták az érintettnek talált egykori kormánytagokat hivatalos formában meghallgatni. A „Mécs-lista” nem változott Az Országgyűlés határozata szerint a Mécs-bizottságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a rendszerváltás után (1990. május 2- át követően) miniszterelnöki, miniszteri, politikai államtitkári feladatot ellátó személyek hivatásos (nyílt vagy szigorúan titkos) tisztként teljesítettek-e szolgálatot a BM III. főcsoportfőnökségénél (és jogelődjeinél), a BM állambiztonsági szerveinél, a katonai elhárításnál stb. Azokat kellett érintettnek tekinteni, akik: 1. szerepelnek a fenti szervek hálózati nyilvántartásában, 2. vagy aláírták a hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, 3. vagy adtak jelentést, 4. vagy e szervezetektől illetményt, prémiumot vagy egyéb kedvezményt kaptak. Eszerint nem azok az érintettek, akiknek esetében a feltételek mindegyike (vagy közülük több is) fennáll. Az országgyűlési határozat szerint „érintettek” azok, akiknél e feltételek bármelyike (akár csak az egyik is) létezik. Tehát nem „ügynöklistát” állít össze, hanem a nyilvántartásban szereplőket gyűjti össze és teszi közzé a testület. Kádár Béla és Nógrádi László azért lett érintett, mert szerepelt a hálózati nyilvántartásban (lásd: 1. pont). Kiderült róluk, hogy nem írtak alá (2. pont), nem adtak jelentést (3. pont), és nem kaptak ellenszolgáltatást (4. pont), de ettől még (az 1. pont miatt) érintettek. Normális esetben csak azok szerepelhetnének a nyilvántartásban, akik ez utóbbi három pont valamelyikében is érintettek. A hálózati nyilvántartásnak a másik három tevékenységet kellene dokumentálni. De arra senki nem számított, hogy ez nem így van. Mivel sok dokumentum eltűnt - nincsenek meg az aláírások, a jelentések, az illetményekről szóló iratok -, ésszerűnek tűnt, hogy a hiteles hálózati nyilvántartás ezeket pótolni képes. Ezért szavazták meg így a parlamenti határozatot az ellenzéki és a kormánypártok együtt. E tekintetben közös a felelősségük. Annál is inkább, mert ettől eltérni - Kádár és Nógrádi esete után sem - nem lehet. Parlamenti határozatot az abban foglaltak szerint kell végrehajtani. Ez az oka annak, hogy Nógrádi és Kádár dokumentációját is bekérte Mécs Imre az adatközlőktől, pedig róluk már kiderült: nem működtek együtt az állambiztonsággal. A bizottság elnöke elmondta, hogy a jelentésben elkülönítve szerepelnek majd azok, akik a parlamenti határozat alapján „érintettek” (szerepelnek a nyilvántartásban), de nem voltak „együttműködők”. A Mécs-bizottságban erről heves viták dúltak már a kezdet kezdetén. Az ellenzék szerint az érintettnek talált személy esetében vizsgálni kell a körülményeket, és értékelni kell azokat. A kormánypártiak erre azt mondták, hogy a testület nem rendelkezik kellő hozzáértéssel, és ami fontosabb: nincs felhatalmazása arra, hogy ezt megtegye. Mécs Imre azzal igyekezett az ellentmondást áthidalni, hogy javasolta az érintettnek talált személyek meghallgatását. Ezzel végrehajtották volna a parlamenti határozatot is, és lehetőséget adnak arra, hogy az érintettek tisztázzák magukat. Az elképzelés az volt, hogy az érintettségre és az együttműködésre vonatkozó adat is bekerül a jelentésbe. Ezért nem került le Nógrádi László és Kádár Béla a Mécs-bizottság listájáról (hiszen a parlamenti határozat alapján „érintettek”), de kikerültek az „együttműködők” köréből (mivel nincs adat arra, hogy aláírtak, jelentettek vagy ellenszolgáltatást kaptak). Úgy mentek, hogy maradtak Az ellenzék nem azért távozott, mert a parlamenti határozat (amelyet ők is megszavaztak) gyanúba keverhet olyanokat, akik nem voltak ügynökök. Mécs Imre szerint az ellenzék kezdettől arra törekedett, hogy obstrukcióval megakadályozza a bizottság munkáját. Ők azt mondták, a törvénytelen eljárásban nem kívánnak részt venni. De ez nem a Nógrádi típusú esetekre vonatkozott, hanem az adatvédelmi szempontokra. A kormánypárti képviselők szerint Nógrádi László és Kádár Béla azért került kellemetlen helyzetbe, mert az ellenzék nem vett részt a bizottság munkájában. Ha ők nem távoznak, a titok alóli feloldás előtt meghallgathatták volna az érintetteket. Miután az adatok titkos minősítése megszűnt, a sajtó közölte a neveket. Ez volt az oka annak, hogy a két volt miniszter nem a parlament előtti beszámolóban találkozott a nevével először. A Mécs-bizottság ugyanis határozatképtelenné vált, így nem tudták az érintetteket meghívni. Ha az ellenzék kilépett volna a testületből, a grémium szavazatképes marad. De ők úgy mentek el, hogy közben maradtak, ezzel megbénították a bizottságot. Az adatvédelmi biztos napirend előtti meghallgatása után kiderült, hogy a bizottság létrehozása törvényes volt, az adatok pedig közérdekűek. Az adatkezelésről Péterfalvi Attila - megfigyelők szerint - nem nyilatkozott egyértelműen. Nem derült ki, hogy a bizottság pontosan mivel sért törvényt. A kialakult helyzetben - miután a Fidesz élesen támadta a testületet - Mécs Imre bekérte az adatközlőktől azokat az iratokat, melyeket a kormánypárti tagok előzőleg a helyszínen tanulmányoztak. Ezeket - a Nógrádi-, Kádár-eset alapján - újra átnézik, megmutatják az érintetteknek, és „anonimizált” formában közzéteszik. AKI MEGY, AKI NEM A bizottság előtt eddig megjelent: Nógrádi László, Kádár Béla, Sárossy László. Mások nevei nem ismertek. Martonyi Jánosról tudható, hogy még nem találkozott a testülettel. Bogár László és Medgyessy Péter úgy nyilatkozott, hogy nem él a felkínált lehetőséggel, nem jelenik meg a grémium előtt. Mécs Imre úgy nyilatkozott: minden érintettet hívnak, eddig Nógrádi László és Kádár Béla esetében tisztázódott, hogy nem együttműködők. MIT MONDANAK A PÁRTOK? Az SZDSZ országos tanácsa támogatásáról biztosította a Mécs-bizottságot. Szerintük fontos, hogy az állampolgárok értesüljenek a közszereplők múltjáról, ugyanakkor az is, hogy ellenőrzöttek legyenek az adatok. Az ellenzék felelőssége, hogy „fogyatékosan" működött a bizottság - szögezte le Kuncze Gábor pártelnök. A Fidesz szerint Mécs Imre politikai ámokfutásának mélypontjára jutott, amikor közölte az érintettek neveit. A volt kormánytagok nevét úgy tette közzé, hogy arra sem felhatalmazása, sem meggyőző bizonyítéka nincs. Szerintük az elnököt az a cél vezérli, hogy tisztára mossa Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját. „Az MSZP álláspontja az, hogy a közéleti szereplők állambiztonsági múltja közérdekű adat, ezért nyilvánosságpártiak vagyunk - közölte Lendvai Ildikó frakcióvezető. - Azt szeretnénk, ha az ellenzék visszatérne a bizottságba, így számukra is megnyugtató formában folynának a meghallgatások, és közösen elfogadott jelentés születne." MIT MONDANAK A JOGÁSZOK? Kolláth György alkotmányjogász a Magyar Hírlapnak azt mondta: ebben az ügyben már csak védőügyvédként kíván megnyilatkozni. „Egyértelmű a jogi helyzet, Mécs Imre még az országgyűlési határozat szerint sem tehette volna meg, hogy ebben a formában nyilvánosságra hozza a neveket. Ez köztörvényes emberáldozat" - tette hozzá. Halmai Gábor alkotmányjogász szerint a volt kormánytagok személyes adatai védelménél erősebb az a közérdek, amely az adatok nyilvánosságra hozatala mellett szól. „És ez teszi az ügynök miniszterek titkainak védelmét alkotmányosan indokolatlanná, a publikálást pedig alkotmányossá.” Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevő személyek arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban ilyen tevékenységet folytatott, az alkotmány 61 paragrafusa szerinti közérdekű adatok. SZÓTÁR Érintett: akiről a nyilvántartásokban hálózati munkára utaló adatot találtak. Együttműködő érintett: az érintettek azon köre, akikről bizonyítható az állambiztonsággal való munkakapcsolat. Nem együttműködő érintett: az érintettek azon köre, akikről a nyilvántartásokban hálózati munkára utaló adatot találtak, de nincs bizonyíték arra, hogy az állambiztonsággal munkakapcsolatban álltak. Ügynöklista: ilyet a Mécs-bizottság nem ismer. Mécs-bizottság listája: az érintettek névsora, akikről hálózati munkára utaló adatokat találtak. Az együttműködő és nem együttműködő érintetteket is tartalmazza. Mécs-bizottság jelentése: a parlamenti határozat szerint az érintettnek talált volt kormánytagok listája, elkülönítve egymástól az együttműködő és nem együttműködő személyeket. Az oldalt írta és szerkesztette: Bartus László e-mail: naptemaja@mhirlap.hu