Magyar Hírlap, 2002. szeptember (35. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-02 / 204. szám

2 Mach»Himur-------------------------------­­A NAP TÉMÁJA: FORDULATOS ÜGYNÖKÜGY _______ _____2002. szeptember 2. hétfő A parlamenti határozat érintetté teszi a nem együttműködőket Követel-e áldozatokat Mécs listája? Felgyorsultak az ese­mények az állambiz­tonsági múltat vizsgáló bizottság háza táján: Mécs Imre elnök váratlanul nyilvános­ságra hozta az érintettek listáját, amely nem azonos egy „ügynöklistával” és a testület jelentésével sem, nem az együtt­működők, hanem az érintettek neveit tartalmazza. Hogy is van ez? A politikai szándékok különbözősége vagy a fogalmi zavar teszi átláthatatlanná a helyzetet? Fotó: Czagány Balázs Mécs Imre meglepte az ellenzéki képviselőket, hogy nem oszlatta fel a bizottságot, miután ők kivonultak a testület munkájából. Távozásuk nehezítette az érintettek meghallgatását, de a nevek közlésével megteremtette ennek lehetőségét is A MÉCS-BIZOTTSÁG ellenzéki és kormánypárti tagjai együtt szavazták meg, hogy a testület elnöke levelet ajon a BM-nek, a Történeti Hivatalnak, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő mi­niszternek és a honvédelmi miniszter­nek, ebben kérjen tájékoztatást arról, hogy a rendszerváltás utáni kormányok tagjai közül kik szerepeltek az egykori állambiztonsági szervezet nyilvántartá­saiban. A hivatalos szervek 24 nevet tartalma­zó dokumentációt küldtek meg. A bi­zottság első körben a lehetséges érintet­tek közül kizárt 8 személyt. Ők csak az ügynökök kartonjain szerepeltek mint célszemélyek. Ilyen volt például Antall József (MDF), az első demokratikusan választott kormány miniszterelnöke. A megmaradt 16 személy esetében a do­kumentumok arra utaltak, hogy ők nem célszemélyek voltak, hanem kapcsolat­ban álltak az állambiztonsággal. Ebből 6 volt kormánytag esetét úgy ítélték meg, hogy az iratok mennyisége nem tartal­maz elég bizonyítékot az érintettség megállapításához. Végül tízen maradtak, ezt az adatot hivatalosan be is jelentette a testület elnöke. A második körben kizártak között szerepelt Járai Zsigmond, az Orbán-kor­mány pénzügyminisztere, akiről nem volt elég olyan irat, amely együttműkö­désre utalt. Ugyanakkor Járai Zsigmond a Magyar Nemzetnek azt mondta: több­szöri nyomásra aláírt egy nyilatkozatot, hogy a külföldi útjairól szóló beszámolót megküldi a BM-nek. Ennek alapján a testület több tagja szerint érintettnek te­kinthető. Kádár Béla és Nógrádi László viszont az érintett 10 kormánytag között szerepelt, mert hálózati regisztrációs szá­mot kaptak, egyiküknél fedőnév is szere­pelt, és mégsem működtek együtt az ál­lambiztonsággal. Ez a velük történt egyeztetés során derült ki. A két kategória megkülönböztetésé­nek az lett volna a módja, ha a testület ellenzéki és kormánypárti tagjai meg­hallgatják az érintetteket, és szembesí­tik őket a róluk szóló iratokkal. Mécs Imre erről a szándékáról kezdettől fog­va beszélt, és azt ígérte az érintetteknek, hogy korrekt eljárásban lesz részük. Az „érintett” (nyilvántartott) személyek ugyanis nem azonosak az „együttműkö­dőkkel” (akik aláírtak és jelentéseket adtak). Ám az ellenzék felfüggesztette a tevé­kenységét, emiatt nem tudták az érintett­nek talált egykori kormánytagokat hiva­talos formában meghallgatni. A „Mécs-lista” nem változott Az Országgyűlés határozata szerint a Mécs-bizottságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a rendszerváltás után (1990. május 2- át követően) miniszterelnöki, miniszteri, politikai államtitkári feladatot ellátó sze­mélyek hivatásos (nyílt vagy szigorúan tit­kos) tisztként teljesítettek-e szolgálatot a BM III. főcsoportfőnökségénél (és jog­elődjeinél), a BM állambiztonsági szer­veinél, a katonai elhárításnál stb. Azokat kellett érintettnek tekinteni, akik: 1. szerepelnek a fenti szervek hálózati nyilvántartásában, 2. vagy aláírták a hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, 3. vagy adtak jelentést, 4. vagy e szervezetektől illetményt, prémiumot vagy egyéb kedvezményt kaptak. Eszerint nem azok az érintettek, akik­nek esetében a feltételek mindegyike (vagy közülük több is) fennáll. Az or­szággyűlési határozat szerint „érintet­tek” azok, akiknél e feltételek bármelyi­ke (akár csak az egyik is) létezik. Tehát nem „ügynöklistát” állít össze, hanem a nyilvántartásban szereplőket gyűjti össze és teszi közzé a testület. Kádár Béla és Nógrádi László azért lett érintett, mert szerepelt a hálózati nyilván­tartásban (lásd: 1. pont). Kiderült róluk, hogy nem írtak alá (2. pont), nem adtak jelentést (3. pont), és nem kaptak ellen­szolgáltatást (4. pont), de ettől még (az 1. pont miatt) érintettek. Normális esetben csak azok szerepelhetnének a nyilvántar­tásban, akik ez utóbbi három pont vala­melyikében is érintettek. A hálózati nyil­vántartásnak a másik három tevékenysé­get kellene dokumentálni. De arra senki nem számított, hogy ez nem így van. Mivel sok dokumentum eltűnt - nin­csenek meg az aláírások, a jelentések, az illetményekről szóló iratok -, ésszerűnek tűnt, hogy a hiteles hálózati nyilvántartás ezeket pótolni képes. Ezért szavazták meg így a parlamenti határozatot az el­lenzéki és a kormánypártok együtt. E te­kintetben közös a felelősségük. Annál is inkább, mert ettől eltérni - Kádár és Nógrádi esete után sem - nem lehet. Parlamenti határozatot az abban foglaltak szerint kell végrehajtani. Ez az oka annak, hogy Nógrádi és Kádár doku­mentációját is bekérte Mécs Imre az adatközlőktől, pedig róluk már kiderült: nem működtek együtt az állambiztonság­gal. A bizottság elnöke elmondta, hogy a jelentésben elkülönítve szerepelnek majd azok, akik a parlamenti határozat alapján „érintettek” (szerepelnek a nyil­vántartásban), de nem voltak „együttmű­ködők”. A Mécs-bizottságban erről heves viták dúltak már a kezdet kezdetén. Az ellen­zék szerint az érintettnek talált személy esetében vizsgálni kell a körülményeket, és értékelni kell azokat. A kormánypár­tiak erre azt mondták, hogy a testület nem rendelkezik kellő hozzáértéssel, és ami fontosabb: nincs felhatalmazása arra, hogy ezt megtegye. Mécs Imre azzal igye­kezett az ellentmondást áthidalni, hogy javasolta az érintettnek talált személyek meghallgatását. Ezzel végrehajtották volna a parla­menti határozatot is, és lehetőséget ad­nak arra, hogy az érintettek tisztázzák magukat. Az elképzelés az volt, hogy az érintettségre és az együttműködésre vo­natkozó adat is bekerül a jelentésbe. Ezért nem került le Nógrádi László és Kádár Béla a Mécs-bizottság listájáról (hiszen a parlamenti határozat alapján „érintettek”), de kikerültek az „együtt­működők” köréből (mivel nincs adat ar­ra, hogy aláírtak, jelentettek vagy ellen­szolgáltatást kaptak). Úgy mentek, hogy maradtak Az ellenzék nem azért távozott, mert a parlamenti határozat (amelyet ők is megszavaztak) gyanúba keverhet olya­nokat, akik nem voltak ügynökök. Mécs Imre szerint az ellenzék kezdettől arra törekedett, hogy obstrukcióval megaka­dályozza a bizottság munkáját. Ők azt mondták, a törvénytelen eljárásban nem kívánnak részt venni. De ez nem a Nóg­rádi típusú esetekre vonatkozott, hanem az adatvédelmi szempontokra. A kormánypárti képviselők szerint Nógrádi László és Kádár Béla azért került kellemetlen helyzetbe, mert az ellenzék nem vett részt a bizottság munkájában. Ha ők nem távoznak, a titok alóli feloldás előtt meghallgathatták volna az érintette­ket. Miután az adatok titkos minősítése megszűnt, a sajtó közölte a neveket. Ez volt az oka annak, hogy a két volt minisz­ter nem a parlament előtti beszámolóban találkozott a nevével először. A Mécs-bi­zottság ugyanis határozatképtelenné vált, így nem tudták az érintetteket meghívni. Ha az ellenzék kilépett volna a testület­ből, a grémium szavazatképes marad. De ők úgy mentek el, hogy közben maradtak, ezzel megbénították a bizottságot. Az adatvédelmi biztos napirend előtti meghallgatása után kiderült, hogy a bi­zottság létrehozása törvényes volt, az adatok pedig közérdekűek. Az adatkeze­lésről Péterfalvi Attila - megfigyelők sze­rint - nem nyilatkozott egyértelműen. Nem derült ki, hogy a bizottság pontosan mivel sért törvényt. A kialakult helyzet­ben - miután a Fidesz élesen támadta a testületet - Mécs Imre bekérte az adat­közlőktől azokat az iratokat, melyeket a kormánypárti tagok előzőleg a helyszí­nen tanulmányoztak. Ezeket - a Nógrá­di-, Kádár-eset alapján - újra átnézik, megmutatják az érintetteknek, és „ano­­nimizált” formában közzéteszik. AKI MEGY, AKI NEM A bizottság előtt eddig megjelent: Nógrádi László, Kádár Béla, Sárossy László. Mások nevei nem ismertek. Martonyi Jánosról tud­ható, hogy még nem találkozott a testület­tel. Bogár László és Medgyessy Péter úgy nyilatkozott, hogy nem él a felkínált lehető­séggel, nem jelenik meg a grémium előtt. Mécs Imre úgy nyilatkozott: minden érintet­tet hívnak, eddig Nógrádi László és Kádár Béla esetében tisztázódott, hogy nem együttműködők. MIT MONDANAK A PÁRTOK? Az SZDSZ országos tanácsa támogatásá­ról biztosította a Mécs-bizottságot. Szerin­tük fontos, hogy az állampolgárok értesül­jenek a közszereplők múltjáról, ugyanak­kor az is, hogy ellenőrzöttek legyenek az adatok. Az ellenzék felelőssége, hogy „fo­gyatékosan" működött a bizottság - szö­gezte le Kuncze Gábor pártelnök. A Fidesz szerint Mécs Imre politikai ámokfutásának mélypontjára jutott, ami­kor közölte az érintettek neveit. A volt kor­mánytagok nevét úgy tette közzé, hogy ar­ra sem felhatalmazása, sem meggyőző bizonyítéka nincs. Szerintük az elnököt az a cél vezérli, hogy tisztára mossa Med­­gyessy Péter titkosszolgálati múltját. „Az MSZP álláspontja az, hogy a közéleti szereplők állambiztonsági múlt­ja közérdekű adat, ezért nyilvánosság­pártiak vagyunk - közölte Lendvai Ildikó frakcióvezető. - Azt szeretnénk, ha az el­lenzék visszatérne a bizottságba, így számukra is megnyugtató formában folynának a meghallgatások, és közö­sen elfogadott jelentés születne." MIT MONDANAK A JOGÁSZOK? Kolláth György alkotmányjogász a Magyar Hírlapnak azt mondta: ebben az ügyben már csak védőügyvédként kíván megnyi­latkozni. „Egyértelmű a jogi helyzet, Mécs Imre még az országgyűlési határozat sze­rint sem tehette volna meg, hogy ebben a formában nyilvánosságra hozza a neve­ket. Ez köztörvényes emberáldozat" - tet­te hozzá. Halmai Gábor alkotmányjogász szerint a volt kormánytagok személyes adatai védel­ménél erősebb az a közérdek, amely az ada­tok nyilvánosságra hozatala mellett szól. „És ez teszi az ügynök­ miniszterek titkainak védelmét alkotmányosan indokolatlanná, a publikálást pedig alkotmányossá.” Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a jogállamban közhatalmat gyakor­ló vagy a politikai közéletben részt vevő személyek arra vonatkozó adatai, hogy ko­rábban a jogállamisággal ellentétes tevé­kenységet folytattak, vagy olyan szerv tag­jai voltak, amely korábban ilyen tevékeny­séget folytatott, az alkotmány 61 paragra­fusa szerinti közérdekű adatok. SZÓTÁR Érintett: akiről a nyilvántartásokban há­lózati munkára utaló adatot találtak. Együttműködő érintett: az érintettek azon köre, akikről bizonyítható az ál­lambiztonsággal való munkakap­csolat. Nem együttműködő érintett: az érintet­tek azon köre, akikről a nyilvántartá­sokban hálózati munkára utaló ada­tot találtak, de nincs bizonyíték ar­ra, hogy az­ állambiztonsággal mun­kakapcsolatban álltak. Ügynöklista: ilyet a Mécs-bizottság nem ismer. Mécs-bizottság listája: az érintettek névsora, akikről hálózati munkára utaló adatokat találtak. Az együtt­működő és nem együttműködő érin­tetteket is tartalmazza. Mécs-bizottság jelentése: a parlamen­ti határozat szerint az érintettnek ta­lált volt kormánytagok listája, elkü­lönítve egymástól az együttműködő és nem együttműködő személyeket. Az oldalt írta és szerkesztette: Bartus László e-mail: naptemaja@mhirlap.hu

Next