Magyar Hírlap, 2003. október (36. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-01 / 229. szám
fotó: Kovács Katalin Budapesti trolik. Aba Botond szerint ritkábban járhatnak, ha nem kapja meg a BKV a támogatást Most még megmenthető a BKV Beindult a lobbizás a nagyvárosi tömegközlekedés normatív támogatásáért. Leginkább Budapestnek van szüksége az állami milliárdokra, hiszen a cég már csak jövőre tud hiteleket felvenni a működéséhez. Normatív támogatás híján „kemény intézkedéseket” ígér Aba Botond, a BKV vezérigazgatója. Vajta Zoltán_______________________ Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is jogosnak tartja az önkormányzatok igényét a nagyvárosi tömegközlekedés támogatására Erről a parlamenti elnök azután beszélt, hogy találkozott a támogatásért lobbizó főpolgármesterrel. Demszky Gábor a jelek szerint igen elszánt, hogy az eladósodó BKV megkaphassa az államtól a milliárdokat. A főpolgármester az Index szerint az SZDSZ frakcióülésén például arra biztatta a szabaddemokrata képviselőket, hogy ne szavazzák meg a költségvetést, ha az a normatív támogatás nélkül kerülne a parlament elé. Normatív támogatás híján ,kemény intézkedéseket” ígér Aba Botond, a BKV vezérigazgatója. A tömegközlekedés nem fog ugyan leállni Budapesten, de jelentős elbocsátás lehet a cégnél. Beruházásokat kellene leállítani, lehet, hogy nem vásárolnának új buszokat. A 4-es metró építését és a 2-es metró felújítását, illetve az új nagykörúti villamosok vételét nem érintenék az intézkedések - mondta Aba Botond. „Járhatatlan lesz a város, hiszen ha sokkal ritkábban járnak majd a buszok, mindenki előveszi az autóját, mopedjét, biciklijét, ezt azonban már nem bírja el a város úthálózata” - figyelmeztet Aba Botond. A BKV vezérigazgatója szerint még a szóban forgó nyolcmilliárd forint is kevés a budapesti tömegközlekedés szinten tartásához. Demszky Gábor főpolgármester azt mondja, hogy a következő három évben a normatívának duplájára kellene emelkednie, hogy a nagyvárosi tömegközlekedés talpon maradjon. A kormány tavaly átvállalta a BKV addig felgyülemlett 37,3 milliárd forintos adósságát, ám a normatív támogatás hiánya miatt a cég ismét az eladósodási pályára lépett. A működési veszteség januártól azonnal elkezdett újratermelődni, s az idei év végére várhatóan 27,4 milliárd forint lesz. Ha minden marad a régiben, a jövő év végére eléri a 38-40 milliárd forintot - állítja Demszky Gábor. Ez a tisztán működési veszteség nem tartalmazza a műszaki szinten tartáshoz az elszámolt amortizáción felül szükséges forrásigényt, aminek a nagysága további évi 22-25 milliárd forint. Az eszközpótló beruházások elmaradása fokozatos leépüléséhez és a szolgáltatás minőségének drasztikus romlásához vezet. Vajda Pál MSZP-s főpolgármesterhelyettes nem aggódik ennyire. Mint mondja, a helyi közlekedés mindenképp működni fog. A BKV teljesítménye nem csökkenthető tovább. Bécsben horribilis összegeket költenek arra, hogy a budapesti 60 százalékhoz hasonló szintre hozzák fel a tömegközlekedésnek az autókhoz viszonyított arányát. Vajda szerint két megoldás közül választhatnak a döntéshozók: vagy megkapja a normatív támogatást a nagyvárosi tömegközlekedés, vagy jövőre újra konszolidálni kell a BKV-t, esetleg más városi közlekedési társaságot. Az utólagos adósságátvállalás többe kerül az államnak. A BKV jövőre még hitelképes, így kölcsönből finanszírozható a működése, de azután már nem. A főváros mozgástere beszűkült, legfeljebb a megkezdett beruházások rovására szabadíthatna fel forrásokat. Ehhez azonban nemzetközi szerződéseket kellene felbontani, amit Vajda elfogadhatatlannak tart. Az ország költségvetéséhez képest kis tétel a nagyvárosi tömegközlekedés támogatása. Országosan tavaly 110 milliárd forintba került az ágazat, és 31 milliárd forint volt a veszteség. Ezt a 31 milliárd forintot kellene előteremteniük normatív támogatás formájában az államnak és az önkormányzatoknak kétharmad-egyharmad arányban, vagyis a kormányra 21 milliárd forint jut. A vidéki nagyvárosok tömegközlekedésének működését nem veszélyezteti a normatív támogatás hiánya, ám tervezett fejlesztéseik elmaradhatnak. A Szegedi Közlekedési Kft. például a jegyárbevételből, a kedvezményes bérletek utáni árkiegészítésből és az önkormányzati támogatásból fedezni tudja a működési kiadásokat, ám az évi 200- 300 millió forintos felújítás már kétséges - közölte a társaság ügyvezető igazgatója. Dózsa Gábor megjegyezte, a normatív támogatási tervezet túlságosan Budapest-központú, és háttérbe szorítja a vidéki városokat. Az önkormányzatok és az árkiegészítés Több bizottsági előadó is felemlegette tegnap a parlamentben a helyi tömegközlekedés támogatásának változását. Az adótörvénycsomag részét képezi a fogyasztói árkiegészítésről szóló javaslat, amely a helyi tömegközlekedés jelenlegi százalékos támogatási kulcsait fix összegű támogatással váltja fel. Mint az adótörvények általános vitájában elhangzott, sok önkormányzat csak azért szervezett helyi közlekedést, hogy megkaphassa a jegyárak utáni fogyasztói árkiegészítést. Például minden tíz forinthoz kilencven forintot, feltéve, hogy a miniszter engedélyezte azt. Az átlagos támogatás jelenleg 67,5 százalékos, amit a kormány 60 százalékra csökkentene, majd az így kiszámított tétel egy összegű támogatásként járna a továbbiakban. Az ellenzéki képviselők a helyi tömegközlekedés ellehetetlenülését látták a változásban, bár tény, hogy minden ilyen változás a túlélésre törekvő vállalkozásokat hatékonyabbá teszi. Ugyancsak egy meghatározott összeget kapnak az ingyenes utazások után a helyi közlekedést működtető cégek. Itt a tavalyi adatokat veszik alapul, de a tényleges utasszámmal indexálják azokat. Nyolcvanmilliós belügyi támogatás civileknek Politikai szervezetek és alapítványok nem kaptak abból a nyolcvanmillió forintos belügyi támogatásból, amelyre társadalmi szervezetek pályázhattak. Az Együtt a Belüggyel elnevezésű pályázatból összesen 219 civil szervezet szeretett volna pénzhez jutni, de csak 67-nek sikerült. Locsmándi Andrea Mintegy nyolcvanmillió forintot oszt szét az „Együtt a Belüggyel” elnevezésű pályázaton nyertes 67 társadalmi szervezet és alapítvány között a szaktárca. Az igényelhető 300 ezer és ötmillió forint közötti támogatást az emberi és kisebbségi jogok védelmére, a közigazgatás korszerűsítésére, menekültek integrációjának elősegítésére, karitatív feladatok ellátására, valamint tudományos kutatásra és oktatásra fordíthatják a támogatást elnyert szervezetek. A legnagyobb összeget, négymillió forintot az Oltalom Házát működtető Oltalom Karitatív Egyesület kapta. A nyertes pályázók között van több mint hárommillió forinttal a Jegyzők Országos Szövetsége és a Magyar Közigazgatási Kamara, 2,5 millióval a Magyar Rákellenes Liga, két-két millióval a Másság Alapítvány és a Magyar Hospice Alapítvány. A Bibó István Szakkollégiumért Alapítvány 1,25 millióval, míg a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület egymillió forinttal részesül a keretösszegből. A vissza nem térítendő támogatás programfinanszírozásra, személyi, működési kiadásokra, valamint indokolt eszközbeszerzésre is fordítható. A keretösszegre összesen 219 civil szervezet pályázott. Több jelentkezőt azért utasítottak el, mert nem illett össze a programjuk a tárca által meghatározott elképzelésekkel, vagy a tevékenysége alapján politikai szervezetnek találta a bírálóbizottság a pályázót. Az elutasított 152 szervezet között van a Levegő Munkacsoport, a Régiók Szövetsége, a Somogyért Egyesület, Isa iSSL orJ. Több pénzt az önkormányzatoknak! - szólt az MSZP egyik választási (fél)szlogenje. Jól hangzó mondat, gondolhatnánk, még ha most esetleg kissé kényelmetlen is a szocialistáknak, ha emlékeztetik rá őket. Az önkormányzatok ugyanis a jövő évi költségvetés számaiból azt vélik kiolvasni, hogy 2004-ben nekik nem több pénz jut, hanem kevesebb. Illetve több, de nem annyival több, hogy jutna a megnövekedett feladatokra (például a közalkalmazottak megugrott bérére). A legnagyobb önkormányzati szövetség SZDSZ-es, tehát kormánypárti elnöke, Dióssy László még különféle demonstrációkat is kilátásba helyezett, kikényszerítendő a nagyobb támogatást. Ez persze inkább csak a tárgyalási pozíciót erősítő fogás, a helyhatóságok aligha akarják magukra haragítani lakosságukat mondjuk irodáik részleges bezárásával. Visszatérve a szlogenre, választási jelszónak éppen egyszerűségében jó, de kormányzási filozófiának pontatlan. Annak már hiányos a mondat. Nem mindegy, hogy „Több pénzt adunk az önkormányzatoknak!” vagy „Több pénzt hagyunk meg az önkormányzatoknak!” Az önkormányzat szó maga is valami olyan intézményt jelöl, amely az adott település lakosságának szellemi és anyagi erőforrásait egyesíti a helyi célokért. Nem pedig a központi büdzsé köldökzsinórján csüngő háromezer költséghelyet. Miközben nagy érdeklődéssel várjuk az önkormányzatok költségvetési számháborújának végét, igazán arra lennénk kíváncsiak, mikor fordul meg végre a települések önállótlanításának tizenhárom éves folyamata. A helyben keletkező pénzek minél teljesebb besöprése, majd kegyes újraosztása mellett két érvet szokás felhozni. Az egyik, hogy a nagyon gyenge önkormányzatokat mindenképpen támogatni kell, mert náluk alig képződnek források. A másik, hogy egy-egy faluban, kisvárosban, kerületben nehéz észrevenni, leleplezni egy-egy korrupt vagy csak pazarló polgármestert, testületet. Ezek az érvek igazak. De éppen miattuk is kellene végre felnőttnek tekinteni a helyi közösségeket, hadd alakuljon ki immunrendszerük meg gazdálkodási képességük. 1/ 4,imMm 2003. október 1., szerda • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont Budapesti „katasztrófa” Várkonyí Tibor publicista (vartib@mhirlap.hu) M int megszokhattuk már, piti botránnyal kezdődött az új politikai hét. Füttyös jobboldali tüntetéssel a Rádió épülete előtt, ahol izgága ifjak és fölhevült matrónák fojtották bele a szót az ellenérdekű parlamenti képviselőbe, a hecchetilap elégedetten vigyorgó főszerkesztőjének és a mutatvány valószínű szervezőjének asszisztálásával. Ez csak szórakoztató lehetett már akinek -, a komolyabb azonban az ígérkező koalíciós válság, ha a valóságban nem nagyobb a füstje, mint a lángja. Budapest főpolgármestere, a kisebb kormányzó párt egyik hangadója kilátásba helyezte, hogy parlamenti frakciójuk nem szavazza meg a költségvetést, ha nem elégítik ki követelésüket a főváros tömegközlekedésének megjavítására. Érdekes lenne. Amikor a szoclib kormány részint az ellenzék könyörtelensége, részint önmaga kétbalkezessége miatt amúgy is defenzívában van, a szövetséges az, aki kabinetbuktatással fenyegetőzik. Néhány hete az SZDSZ kiharcolta az adócsökkentést, ami szerintem elhibázott volt, különösen az ország mai gazdasági helyzetében. Tagadhatatlanul jó oldala a vállalkozók terheinek enyhítése, de mert a büdzsé nem költekezhet nyakló nélkül, máshol fogjuk megfizetni az árát. Most megjött az újabb (jobb és pontosabb kifejezés nincs rá) zsarolás. Demszkynek igaza van abban, hogy a budapesti tömegközlekedés katasztrofális. Ő azt a rémképet festi elénk, hogy ha nem történik radikális intézkedés, jövőre minden összeomlik. Téved. Az összeomláshoz már most sem sok hiányzik. Ugyanígy van ez a vidéki nagyvárosok zömében is, amit kétségbevonhatatlanul jelez pártkülönbség nélkül sok polgármester ingerült zúgolódása, Demszky húzásán fölbuzdulva keményebb föllépésük kilátásba helyezése, csak ők nincsenek zsarolási helyzetben. Morfondírozni lehet rajta, hogy éppen Budapesten mi és ki a fenyegető közlekedési válság oka. Demszky könnyedén válaszolhatja, hogy az előző ciklus, a Fidesz-kormány „megbüntetni a bűnös várost” politikája, amiért a rendszerváltás óta minden jobboldali államvezetés idején az ellenzéket választotta. Kétmillió budapesti tanúsíthatja, hogy ez így volt, négy esztendőn keresztül ennek lett az áldozata a négyes metró is, mígnem Medgyessyék ígérik, hogy kinyögik az árát. Demszky tizenhárom éves főpolgármestersége után azonban ezek a fővárosiak azt is megkérdezhetnék, vajon mit cselekedett a Városháza. Nem látta előre, mi következik be, nem volt alternatív terve? Tényleg teljes tétlenségre volt kárhoztatva? Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy a tömegközlekedés mindig deficites volt, a tarifák soha meg sem közelítették az üzemben tartási költségeket. Tagadhatatlan, de mutassanak föl európai metropolist, ahol nem így van. Ennek ellenére Hágában, Párizsban, Brüsszelben korszerűek, csinosak a villamosok és a buszok, a metrók ott is zsúfoltak, még sincs ilyen mizéria. Felelhető minderre az is, hogy ott könnyű, mert a városvezetések megadóztatják a gazdag vállalkozásokat, amelyek fizetnek, mindig van miből fejleszteni. Chirac, Párizs főpolgármestereként, hozzávetőlegesen két évtizeden át szinte csodát művelt városával, bár most utólag szemére vetik apparátusának korrupt gazdálkodását. Budapest eddig majdnem mentes volt az ilyen gyanúk alól, de az előrelátása kétségbe vonható. A fővárosi közgyűlés, mintegy tükörképeként az országos politikának, rendszeresen ádáz pártharcok színhelye. És nemcsak a szoclib irányítás és jobboldali ellenzéke között. Az MSZP- és az SZDSZ-frakció is szüntelenül marakodik, ahelyett hogy közösen a súlyos gondok megoldásán törné a fejét. Most meg az ország ismert gazdasági helyzetében Demszky válaszút elé akarja állítani kormányát, amelynek a pártja is részese. Válságról beszél, még ha a végén remélhetően kiegyeznek is. Azon azonban érdemes eltöprengeni, hogy a mégoly enyhe politikai zsaroláson kívül nincs-e más módszer?