Magyar Hírlap, 2003. október (36. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-01 / 229. szám

fotó: Kovács Katalin Budapesti trolik. Aba Botond szerint ritkábban járhatnak, ha nem kapja meg a BKV a támogatást Most még megmenthető a BKV Beindult a lobbizás a nagyvárosi tömeg­­közlekedés normatív támogatásáért. Leginkább Budapestnek van szüksége az állami milliárdokra, hiszen a cég már csak jövőre tud hiteleket felvenni a mű­ködéséhez. Normatív támogatás híján „kemény intézkedéseket” ígér Aba Bo­­tond, a BKV vezérigazgatója. Vajta Zoltán_______________________ Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is jogosnak tartja az önkormányzatok igé­nyét a nagyvárosi tömegközlekedés tá­mogatására Erről a parlamenti elnök azután beszélt, hogy találkozott a támo­gatásért lobbizó főpolgármesterrel. Demszky Gábor a jelek szerint igen el­szánt, hogy az eladósodó BKV megkap­hassa az államtól a milliárdokat. A fő­polgármester az Index szerint az SZDSZ frakcióülésén például arra biz­tatta a szabaddemokrata képviselőket, hogy ne szavazzák meg a költségvetést, ha az a normatív támogatás nélkül ke­rülne a parlament elé. Normatív támogatás híján ,kemény intézkedéseket” ígér Aba Botond, a BKV vezérigazgatója. A tömegközleke­dés nem fog ugyan leállni Budapesten, de jelentős elbocsátás lehet a cégnél. Beruházásokat kellene leállítani, lehet, hogy nem vásárolnának új buszokat. A 4-es metró építését és a 2-es metró felújítását, illetve az új nagykörúti villa­mosok vételét nem érintenék az intéz­kedések - mondta Aba Botond. „Járhatatlan lesz a város, hiszen ha sokkal ritkábban járnak majd a buszok, mindenki előveszi az autóját, mopedjét, biciklijét, ezt azonban már nem bírja el a város úthálózata” - figyelmeztet Aba Botond. A BKV vezérigazgatója szerint még a szóban forgó nyolcmilliárd forint is kevés a budapesti tömegközlekedés szinten tartásához. Demszky Gábor főpolgármester azt mondja, hogy a következő három évben a normatívának duplájára kellene emelkednie, hogy a nagyvárosi tömeg­­közlekedés talpon maradjon. A kormány tavaly átvállalta a BKV addig felgyülemlett 37,3 milliárd forin­tos adósságát, ám a normatív támogatás hiánya miatt a cég ismét az eladósodási pályára lépett. A működési veszteség januártól azonnal elkezdett újraterme­lődni, s az idei év végére várhatóan 27,4 milliárd forint lesz. Ha minden marad a régiben, a jövő év végére eléri a 38-40 milliárd forintot - állítja Demszky Gá­bor. Ez a tisztán működési veszteség nem tartalmazza a műszaki szinten tar­táshoz az elszámolt amortizáción felül szükséges forrásigényt, aminek a nagy­sága további évi 22-25 milliárd forint. Az eszközpótló beruházások elmaradá­sa fokozatos leépüléséhez és a szolgálta­tás minőségének drasztikus romlásá­hoz vezet. Vajda Pál MSZP-s főpolgármester­helyettes nem aggódik ennyire. Mint mondja, a helyi közlekedés minden­képp működni fog. A BKV teljesítmé­nye nem csökkenthető tovább. Bécsben horribilis összegeket költenek arra, hogy a budapesti 60 százalékhoz hason­ló szintre hozzák fel a tömegközlekedés­nek az autókhoz viszonyított arányát. Vajda szerint két megoldás közül vá­laszthatnak a döntéshozók: vagy meg­kapja a normatív támogatást a nagyvá­rosi tömegközlekedés, vagy jövőre újra konszolidálni kell a BKV-t, esetleg más városi közlekedési társaságot. Az utóla­gos adósságátvállalás többe kerül az ál­lamnak. A BKV jövőre még hitelképes, így kölcsönből finanszírozható a mű­ködése, de azután már nem. A főváros mozgástere beszűkült, legfeljebb a meg­kezdett beruházások rovására szabadít­hatna fel forrásokat. Ehhez azonban nemzetközi szerződéseket kellene fel­bontani, amit Vajda elfogadhatatlan­nak tart. Az ország költségvetéséhez képest kis tétel a nagyvárosi tömegközlekedés tá­mogatása. Országosan tavaly 110 mil­liárd forintba került az ágazat, és 31 mil­liárd forint volt a veszteség. Ezt a 31 mil­liárd forintot kellene előteremteniük normatív támogatás formájában az ál­lamnak és az önkormányzatoknak két­­harmad-egyharmad arányban, vagyis a kormányra 21 milliárd forint jut. A vidéki nagyvárosok tömegközleke­désének működését nem veszélyezteti a normatív támogatás hiánya, ám terve­zett fejlesztéseik elmaradhatnak. A Sze­gedi Közlekedési Kft. például a jegy­árbevételből, a kedvezményes bérletek utáni árkiegészítésből és az önkor­mányzati támogatásból fedezni tudja a működési kiadásokat, ám az évi 200- 300 millió forintos felújítás már kétsé­ges - közölte a társaság ügyvezető igaz­gatója. Dózsa Gábor megjegyezte, a normatív támogatási tervezet túlságo­san Budapest-központú, és háttérbe szorítja a vidéki városokat. Az önkormányzatok és az árkiegészítés Több bizottsági előadó is felemleget­te tegnap a parlamentben a helyi tö­megközlekedés támogatásának vál­tozását. Az adótörvénycsomag részét képezi a fogyasztói árkiegészítésről szóló javaslat, amely a helyi tömeg­közlekedés jelenlegi százalékos tá­mogatási kulcsait fix összegű támo­gatással váltja fel. Mint az adótörvé­nyek általános vitájában elhangzott, sok önkormányzat csak azért szerve­zett helyi közlekedést, hogy megkap­hassa a jegyárak utáni fogyasztói ár­kiegészítést. Például minden tíz fo­rinthoz kilencven forintot, feltéve, hogy a miniszter engedélyezte azt. Az átlagos támogatás jelenleg 67,5 százalékos, amit a kormány 60 szá­zalékra csökkentene, majd az így ki­számított tétel egy összegű támoga­tásként járna a továbbiakban. Az el­lenzéki képviselők a helyi tömegköz­lekedés ellehetetlenülését látták a változásban, bár tény, hogy min­den ilyen változás a túlélésre törekvő vállalkozásokat hatékonyabbá teszi. Ugyancsak egy meghatározott össze­get kapnak az ingyenes utazások után a helyi közlekedést működtető cégek. Itt a tavalyi adatokat veszik alapul, de a tényleges utasszámmal indexálják azokat. Nyolcvanmilliós belügyi támogatás civileknek Politikai szervezetek és alapítványok nem kaptak abból a nyolcvanmillió fo­rintos belügyi támogatásból, amelyre társadalmi szervezetek pályázhattak. Az Együtt a Belüggyel elnevezésű pá­lyázatból összesen 219 civil szervezet szeretett volna pénzhez jutni, de csak 67-nek sikerült. Locsmándi Andrea Mintegy nyolcvanmillió forintot oszt szét az „Együtt a Belüggyel” elnevezésű pályázaton nyertes 67 társadalmi szer­vezet és alapítvány között a szaktárca. Az igényelhető 300 ezer és ötmillió fo­rint közötti támogatást az emberi és ki­sebbségi jogok védelmére, a közigaz­gatás korszerűsítésére, menekültek in­tegrációjának elősegítésére, karitatív feladatok ellátására, valamint tudo­mányos kutatásra és oktatásra fordít­hatják a támogatást elnyert szerveze­tek. A legnagyobb összeget, négymillió forintot az Oltalom Házát működtető Oltalom Karitatív Egyesület kapta. A nyertes pályázók között van több mint hárommillió forinttal a Jegyzők Országos Szövetsége és a Magyar Köz­­igazgatási Kamara, 2,5 millióval a Ma­gyar Rákellenes Liga, két-két millióval a Másság Alapítvány és a Magyar Hos­pice Alapítvány. A Bibó István Szak­­kollégiumért Alapítvány 1,25 millió­val, míg a Nők a Nőkért Együtt az Erő­szak Ellen (NANE) Egyesület egymil­lió forinttal részesül a keretösszegből. A vissza nem térítendő támogatás programfinanszírozásra, személyi, mű­ködési kiadásokra, valamint indokolt eszközbeszerzésre is fordítható. A ke­retösszegre összesen 219 civil szervezet pályázott. Több jelentkezőt azért uta­sítottak el, mert nem illett össze a programjuk a tárca által meghatáro­zott elképzelésekkel, vagy a tevékeny­sége alapján politikai szervezetnek ta­lálta a bírálóbizottság a pályázót. Az elutasított 152 szervezet között van a Levegő Munkacsoport, a Régiók Szö­vetsége, a Somogyért Egyesület, Isa iSSL or­J. Több pénzt az önkormányzatoknak! - szólt az MSZP egyik választási (fél)szlogenje. Jól hangzó mondat, gon­dolhatnánk, még ha most esetleg kissé kényelmetlen is a szocialistáknak, ha emlékeztetik rá őket. Az önkor­mányzatok ugyanis a jövő évi költségvetés számaiból azt vélik kiolvasni, hogy 2004-ben nekik nem több pénz jut, hanem kevesebb. Illetve több, de nem annyival több, hogy jutna a megnövekedett feladatokra (például a köz­­alkalmazottak megugrott bérére). A legnagyobb önkormányzati szövetség SZDSZ-es, tehát kormánypárti elnöke, Dióssy László még külön­féle demonstrációkat is kilátásba helyezett, kikényszerí­tendő a nagyobb támogatást. Ez persze inkább csak a tárgyalási pozíciót erősítő fogás, a helyhatóságok aligha akarják magukra haragítani lakosságukat mondjuk iro­dáik részleges bezárásával. Visszatérve a szlogenre, választási jelszónak éppen egyszerűségében jó, de kormányzási filozófiának pon­tatlan. Annak már hiányos a mondat. Nem mindegy, hogy „Több pénzt adunk az önkormányzatoknak!” vagy „Több pénzt hagyunk meg az önkormányzatoknak!” Az önkormányzat szó maga is valami olyan intézményt jelöl, amely az adott település lakosságának szellemi és anyagi erőforrásait egyesíti a helyi célokért. Nem pedig a központi büdzsé köldökzsinórján csüngő háromezer költséghelyet. Miközben nagy érdeklődéssel várjuk az önkormányzatok költségvetési számháborújának végét, igazán arra lennénk kíváncsiak, mikor fordul meg vég­re a települések önállótlanításának tizenhárom éves folyamata. A helyben keletkező pénzek minél teljesebb besöpré­­se, majd kegyes újraosztása mellett két érvet szokás fel­hozni. Az egyik, hogy a nagyon gyenge önkormányzato­kat mindenképpen támogatni kell, mert náluk alig kép­ződnek források. A másik, hogy egy-egy faluban, kisvá­rosban, kerületben nehéz észrevenni, leleplezni egy-egy korrupt vagy csak pazarló polgármestert, testületet. Ezek az érvek igazak. De éppen miattuk is kellene végre fel­nőttnek tekinteni a helyi közösségeket, hadd alakuljon ki immunrendszerük meg gazdálkodási képességük. 1/­ 4,i­mMm 2003. október 1., szerda • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont Budapesti „katasztrófa” Várkonyí Tibor publicista (vartib@mhirlap.hu) M int megszokhattuk már, piti botránnyal kezdődött az új politikai hét. Füttyös jobboldali tüntetéssel a Rádió épü­lete előtt, ahol izgága ifjak és fölhevült matrónák fojtották bele a szót az ellenérdekű parlamenti képviselőbe, a hecc­hetilap elégedetten vigyorgó főszerkesztőjének és a mutatvány valószí­nű szervezőjének asszisztálásával. Ez csak szórakoztató lehetett­­ már akinek -, a komolyabb azonban az ígérkező koalíciós válság, ha a valóságban nem nagyobb a füstj­e, mint a lángja. Budapest főpolgármestere, a kisebb kormányzó párt egyik hangadója kilátásba helyezte, hogy parlamenti frakciójuk nem szavazza meg a költségvetést, ha nem elégítik ki követelésüket a főváros tömeg­­közlekedésének megjavítására. Érdekes lenne. Amikor a szoclib kor­mány részint az ellenzék könyörtelensége, részint önmaga kétbalkezes­­sége miatt amúgy is defenzívában van, a szövetséges az, aki kabinet­buktatással fenyegetőzik. Néhány hete az SZDSZ kiharcolta az adócsökkentést, ami szerintem elhibázott volt, különösen az ország mai gazdasági helyzetében. Tagad­hatatlanul jó oldala a vállalkozók terheinek enyhítése, de mert a büdzsé nem költekezhet nyakló nélkül, máshol fogjuk megfizetni az árát. Most megjött az újabb (jobb és pontosabb kifejezés nincs rá) zsarolás. Demsz­­kynek igaza van abban, hogy a budapesti tömegközlekedés katasztrofá­lis. Ő azt a rémképet festi elénk, hogy ha nem történik radikális intézke­dés, jövőre minden összeomlik. Téved. Az összeomláshoz már most sem sok hiányzik. Ugyanígy van ez a vidéki nagyvárosok zömében is, amit kétségbevonhatatlanul jelez pártkülönbség nélkül sok polgármester in­gerült zúgolódása, Demszky húzásán fölbuzdulva keményebb föllépé­sük kilátásba helyezése, csak ők nincsenek zsarolási helyzetben. Morfondírozni lehet rajta, hogy éppen Budapesten mi és ki a fenye­gető közlekedési válság oka. Demszky könnyedén válaszolhatja, hogy az előző ciklus, a Fidesz-kormány „megbüntetni a bűnös várost” politikája, amiért a rendszerváltás óta minden jobboldali államvezetés idején az el­lenzéket választotta. Kétmillió budapesti tanúsíthatja, hogy ez így volt, négy esztendőn keresztül ennek lett az áldozata a négyes metró is, míg­nem Medgyessyék ígérik, hogy kinyögik az árát. Demszky tizenhárom éves főpolgármestersége után azonban ezek a fővárosiak azt is megkér­dezhetnék, vajon mit cselekedett a Városháza. Nem látta előre, mi kö­vetkezik be, nem volt alternatív terve? Tényleg teljes tétlenségre volt kár­hoztatva? Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy a tömegközlekedés min­dig deficites volt, a tarifák soha meg sem közelítették az üzemben tartá­si költségeket. Tagadhatatlan, de mutassanak föl európai metropolist, ahol nem így van. Ennek ellenére Hágában, Párizsban, Brüsszelben kor­szerűek, csinosak a villamosok és a buszok, a metrók ott is zsúfoltak, még sincs ilyen mizéria. Felelhető minderre az is, hogy ott könnyű, mert a városvezetések megadóztatják a gazdag vállalkozásokat, amelyek fizetnek, mindig van miből fejleszteni. Chirac, Párizs főpolgármestereként, hozzávetőlegesen két évtizeden át szinte csodát művelt városával, bár most utólag szemére vetik apparátusának korrupt gazdálkodását. Budapest eddig majdnem mentes volt az ilyen gyanúk alól, de az előrelátása kétségbe vonható. A fővárosi közgyűlés, mintegy tükörképeként az országos politikának, rendszeresen ádáz pártharcok színhelye. És nemcsak a szoclib irányítás és jobboldali ellenzéke között. Az MSZP- és az SZDSZ-frakció is szün­telenül marakodik, ahelyett hogy közösen a súlyos gondok megoldásán törné a fejét. Most meg az ország ismert gazdasági helyzetében Demsz­ky válaszút elé akarja állítani kormányát, amelynek a pártja is részese. Válságról beszél, még ha a végén remélhetően kiegyeznek is. Azon azon­ban érdemes eltöprengeni, hogy a mégoly enyhe politikai zsaroláson kívül nincs-e más módszer?

Next