Magyar Hírlap, 2005. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-07 / 31. szám
Magyar Hírlap, 2005. február 7., hétfő Lollobrigida, a szobrász A szombat esti Operabál díszvendégeként érkezett Budapestre az ötvenes-hatvanas évek legnépszerűbb európai színésznője és első számú szexszimbóluma, Gina Lollobrigida, és a bál előtt a Magyar Hírlap kérdéseire is válaszolt. Lollobrigida pályája ma már filmtörténelem. Vittorio de Sica a Kenyér, szerelem trilógiájában osztott rá főszerepet, Gérard Philippe partnere volt a Királylány a feleségem, valamint Az éjszaka szépei című alkotásokban. A hollywoodi álomstúdiókban Humphrey Bogart oldalán domborított az Afrika kincsében. Alberto Moravia A római lány című regényének filmváltozatában ő volt a címszereplő. A hetvenes évek végéig világszerte körülrajongott sztár - sikerei csúcsán - határozottan lezárta filmszínészi karrierjét. Most higgadt távolságtartással emlékszik erre a korra, mintha nem is saját magáról szólna. „A film világában nehezen tudtam önmagamat megvalósítani, mert az mindig csapatmunka. De azért örülök, hogy részesévé válhattam az ötvenes-hatvanas évek olasz filmhullámának, olyan világhírű rendezők oldalán, mint De Sica, Fellini vagy Antonioni. Sajnos ez most már a múlté, és szerintem nincs is többé olyan pezsgő filmkultúra, mint amilyen akkor volt.” A filmezés után sokáig a fényképezés volt Lollobrigida szenvedélye. Jó érzés volt a gép másik oldalára átállni: nagyon fárasztó, ha az ember folyton a figyelem középpontjában él. Fényképezőgépemmel bejártam a Földet, és nemcsak olyan hírességeket örökítettem meg, mint Anthony Quinn vagy Salvador Dali, hanem a harmadik világ éhező gyermekeit is. Tizennégy évig dolgoztam fotóalbumomon, és büszke vagyok rá, de azóta ez a periódus is lezárult az életemben.” Gina Lollobrigida egy ideje visszatért első nagy szerelméhez, a szobrászkodáshoz. „Mindig ez volt életem álma - meséli a hetvenhét esztendős díva -, ebből is szereztem diplomát Rómában, a Képzőművészeti Akadémián. 2003-as moszkvai plasztikai tárlatomon hétköznap háromezer ember fordult meg, hétvégeken pedig ennek duplája. Boldoggá tesz ez a nagy érdeklődés.’ Wagner István jászus 3 -DE oo Véglények a sörfesztiválon Pokolian lejtős a Kasimir és Karoline színpada, mintha azt az iszonyú lecsúszást is jelképezné, amit az embereknek a harmincas évek elején, a nagy gazdasági világválság idején el kellett szenvedniük. És mintha szörnyen kordában is lennének tartva, padok sorakoznak egymáshoz kínosan közel, ezek között kell szoronganiuk a szereplőknek. Az intim szféra megteremtésére lényegében nincs mód, mindenki a másik képébe bámul, néznivalóvá, produkcióvá válnak a közeledési kísérletek, a szerelemfoszlányok is. Rideg ez a tér, Volker Thiele díszlete olyan dermesztő, mintha porosz osztálytermet ábrázolna, ahol garantáltan kormost osztogatnak. Néhány éve Bocsárdi László, a remek sepsiszentgyörgyi Kasimir és Karoline-előadásban impulzív közegben, cirkuszi sátorban játszatta a produkciót, és ezzel a felszínesen csillogó látszatvilággal került ellentétbe az elszegényedés, a lelki elsivárosodás, az előmenetelért árult álszerelem. Ezekből a hacacárékból vizuálisan nem sok marad a Krétakör előadásának kietlen színpadán, mintha már a híres sörfesztivál, az Oktoberfest mutatványai sem léteznének a valóságban, azokat is a mind lejjebb taszított kispolgárok sóvárognák maguknak rózsaszínre hazudott álmaikban. De az elhangzó mondatok, a kényszeredetten erőszakolt dáridózások abszurdan mulatságos ellentétbe kerülnek a valósággal. Ha valaki szépeket mond, valószínűleg érdekből teszi, és gesztusai, suta mimikája leleplezi. De ezt inkább csak mi, nézők érzékeljük, mert ebben az önkéntelen hazugságáradatban a sörfesztiválozók már nem fogják fel, mi történik körülöttük. Kiszolgáltatott, simulékony véglényekként remek táptalajt nyújtanak a rohamosan közeledő fasizmusnak. Wulf Twiehaus kétségbeesett őrületrevüt állított színpadra, melynek veszélye, hogy virtuozitásával, szédült hevületével elsöpri az egyéni tragédiákat. Olyan, mint a lezúduló vulkán, nem ismer se istent, se embert. Ödön von Horváth darabjában is van hideg kiszámítottság, de a produkció még inkább felerősíti ezt. Bámulom a társulat briliáns technikáját, remek összmunkáját, és kicsit kívül maradok az eseményeken. Amikor Ascher Tamás Kaposvárott rendezte a művet, megmutatta, hogy sok emberi vonás hogyan vész el a társadalmi tébolyban. Ha már nem is létezik humánum, akkor a tét is lényegesen kisebb. Most Láng Annamária számítóan zavarodott Karoline, Katona László apátiába zuhant Kasimir, Mucsi Zoltán önelégülten üres pénzeszsák, Rába Roland a simulékony kispolgár prototípusa, Nagy Zsolt tolvaj-ficsúr, Csákányi Eszter Ernaként számításból törleszkedő. A produkció érdekes, lenyűgöz, de nem rendít meg. Bóta Gábor Kasimir és Karoline A Krétakör Színház előadása a Vidám Színpadon Rendező: Wulf Twiehaus Láng Annamária, Terhes Sándor, Mucsi Zoltán és Rába Roland a legújabb Krétakör-produkcióban Csak egy szög az öngyilkos fejében FILMSZEMLE Meglepett, hogy egy hetvenoldalas kisregény - Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című műve - nem fér el egy másfél órás játékfilmben. Furcsa, de nem ez a baj a filmmel; a könyvből néhány dolog anélkül is kimaradhatott volna, hogy a vetítés után és közben is hiányérzetünk legyen. Nem így történt. A szöveg és a befogadó fölépített egy világot, és persze nem tud mit tenni a néző, azt akarja viszontlátni a vásznon. Az ő világát. Ez lehet, hogy igazságtalan, de igaz. Nagyon vártam a filmet, és megpróbáltam a lehető legkisebbre csökkenteni a saját Hajnóczy-világom utáni vágyat. Sikerült is, nem az én készülékemben volt a hiba. Fair voltam a rendezővel, dr. Horváth Putyival, hiszen akceptálható az a vélemény, hogy nem a szöveget kell másolni, a filmben akár jelentős változtatásokat is tehetnek az alkotók a szöveghez képest. Sőt üdvös - ha indokolt. Hát ez az: kisebb baj például, hogy a kőműves az alapműben két százas szöget ver a saját fejébe, a Putyi-filmben ezt redukálják egyre. Miért nem lehetett azt a két szöget meghagyni szegény öngyilkos fejében, ha már egyszer azt írták? Súlyosan érinti a mű vázát viszont az, hogy a film megtöri a szöveg időrendjét. Nyilvánvaló, hogy a gondolati ív nem feltétlenül esik egybe az időrenddel, de itt indokolatlan, sőt rohadtul, rosszulesően káros ez a törés. A filmben ugyanis előbb látjuk a kórházi és vendéglős jelenetet, amelyekben a fiú váratlanul szabad, erős és határozott lesz, lázad (cigarettázik, iszik a lány előtt), és csak azután a strandot. Krisztina nem tűri ezeket a szenvedélyeket, a fiú ellóg mellőle a strandon néhány korsó sörért és cigarettáért. Ez talán a legemlékezetesebb része az írásnak: a sör elnyomja a cigaretta illatát, a cigaretta a sörét, süt a nap, a fiú lopva iszik és szív. A filmen mindezt a lázadás után látjuk, így abból nem érzékelhetünk szinte semmit, nem kap hangsúlyt a szabad ivás, szabad szívás. Nincs súlya, mert nem lehet kontrasztban Krisztina és anyja terrorjával, hisz azt később látjuk csak. Merénylet a szöveg és a néző ellen. Ezzel együtt Schneider Zoltán most is tökéletes választás, jó Verebes Linda Krisztinaként, tetszett az anya, Takáts Kati, és a Melis László alakította alkoholista író is nézhető. A filmből hiányzó motívumok, látomások közül néhányért kár volt, nem hiányzott viszont az író felesége. Helyenként felpöröghetett volna a cselekmény, akkor befér több Hajnóczy, de a meglévő részekből is jó film állhatott volna össze. Fáj a kedves nyersanyag eltékozlását látni, olyan kévésen múlott a siker. Kovács Gergely gust 15 Muzsikusok a szökőár áldozataiért Jótékonysági koncert lesz február 12-én, szombaton este nyolc órakor a Nemzeti Hangversenyteremben (Bp. IX., Komor Marcell u. 1.). A fellépők honoráriumát és a jegyek értékesítéséből származó teljes bevételt - az UNICEF-en keresztül - a délkelet-ázsiai szökőár következtében árván, fedél nélkül maradt gyermekek kapják. Fellép a Danubia Szimfonikus Zenekar (vezényel: Héja Domonkos), Bogányi Gergely és Nagy Péter zongoraművész, Fenyő László és Mérei Tamás csellóművész, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművész, valamint az Ewald Rézfúvós Kvintett. Jegyek 1200, 2200 és 3000 forintos áron kaphatók. (mh) Határon túli kulturális adatbázis A szomszédos országok magyar kulturális intézményeit felsoroló adatbázist és címtárat készített a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete. Az adatbázis célja, hogy átfogó képet nyújtson a Kárpát-medencei magyar kulturális intézményekről, szervezetekről, azok szakmai tevékenységéről és gazdálkodásáról. Az anyag napokon belül elérhető lesz a www.mtaki.hu internetes oldalon. A folyamatosan frissíteni kívánt adatbázisban jelenleg mintegy kétezer intézmény, szervezet szerepel. (mti) ■CV MONDATBAN Lőry Andrea ének- és Sándor Szabolcs zongoraművész ad koncertet ma este hat órától a Magyar Rádió Márványtermében (Bp. Vili., Pollack Mihály tér); a programban Caccini, Händel, Pergolesi, Bach, Lully, Gluck és Puccini művei szerepelnek. (mh) A Csokonai Művelődési Házban (Bp. XV., Eötvös u. 64-66.) ma nyílik és február 28-ig látogatható a Csokonai Vitéz Mihály halálának kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás. (mh)