Magyar Hírlap, 2005. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-07 / 31. szám

Magyar Hírlap, 2005. február 7., hétfő Lollobrigida, a szobrász A szombat esti Operabál díszvendégeként érkezett Budapestre az ötvenes-hat­vanas évek legnépszerűbb európai színésznője és első számú szexszimbóluma, Gi­na Lollobrigida, és a bál előtt a Magyar Hírlap kérdéseire is válaszolt. Lollobrigida pályája ma már filmtörténelem. Vittorio de Sica a Kenyér, szerelem triló­giájában osztott rá főszerepet, Gérard Philippe partnere volt a Királylány a feleségem, vala­mint Az éjszaka szépei című alkotásokban. A hollywoodi álomstúdiókban Humphrey Bogart oldalán domborított az Afrika kincsében. Alberto Moravia A római lány című regényének filmváltozatában ő volt a címszereplő. A hetve­nes évek végéig világszerte körülrajongott sztár - sikerei csúcsán - határozottan lezárta filmszínészi karrierjét. Most higgadt távolságtartással em­lékszik erre a korra, mintha nem is saját magáról szólna. „A film világában nehezen tudtam önmagamat megvaló­sítani, mert az mindig csapat­munka. De azért örülök, hogy részesévé válhattam az ötvenes-hatvanas évek olasz filmhullámának, olyan világ­hírű rendezők oldalán, mint De Sica, Fellini vagy Antonio­ni. Sajnos ez most már a múl­té, és szerintem nincs is többé olyan pezsgő filmkultúra, mint amilyen akkor volt.” A filmezés után sokáig a fényképezés volt Lollobrigida szenvedélye. Jó érzés volt a gép másik oldalára átállni: na­gyon fárasztó, ha az ember folyton a figyelem közép­pontjában él. Fényképezőgé­pemmel bejártam a Földet, és nemcsak olyan hírességeket örökítettem meg, mint An­thony Quinn vagy Salvador Dali, hanem a harmadik világ éhező gyermekeit is. Tizen­négy évig dolgoztam fotóal­bumomon, és büszke vagyok rá, de azóta ez a periódus is lezárult az életemben.” Gina Lollobrigida egy ideje vissza­tért első nagy szerelméhez, a szobrászkodáshoz. „Mindig ez volt életem álma - meséli a hetvenhét esztendős díva -, ebből is szereztem diplomát Rómában, a Képzőművészeti Akadémián. 2003-as moszk­vai plasztikai tárlatomon hét­köznap háromezer ember for­dult meg, hétvégeken pedig ennek duplája. Boldoggá tesz ez a nagy érdeklődés.’ Wagner István já­szus 3 -DE oo Véglények a sörfesztiválon Pokolian lejtős a Kasimir és Ka­­roline színpada, mintha azt az iszonyú lecsúszást is jelképezné, amit az embereknek a harmincas évek elején, a nagy gazdasági vi­lágválság idején el kellett szen­vedniük. És mintha szörnyen kordában is lennének tartva, pa­dok sorakoznak egymáshoz kí­nosan közel, ezek között kell szoronganiuk a szereplőknek. Az intim szféra megteremtésére lényegében nincs mód, minden­ki a másik képébe bámul, nézni­valóvá, produkcióvá válnak a közeledési kísérletek, a szere­lemfoszlányok is. Rideg ez a tér, Volker Thiele díszlete olyan der­mesztő, mintha porosz osztály­­termet ábrázolna, ahol garantál­tan kormost osztogatnak. Né­hány éve Bocsárdi László, a re­mek sepsiszentgyörgyi Kasimir és Karoline-előadásban impulzív közegben, cirkuszi sátorban ját­szatta a produkciót, és ezzel a felszínesen csillogó látszatvilág­gal került ellentétbe az elszegé­nyedés, a lelki elsivárosodás, az előmenetelért árult álszerelem. Ezekből a hacacárékból vizuá­lisan nem sok marad a Krétakör előadásának kietlen színpadán, mintha már a híres sörfesztivál, az Oktoberfest mutatványai sem léteznének a valóságban, azokat is a mind lejjebb taszított kispol­gárok sóvárognák maguknak ró­zsaszínre hazudott álmaikban. De az elhangzó mondatok, a kényszeredetten erőszakolt dári­­dózások abszurdan mulatságos ellentétbe kerülnek a valósággal. Ha valaki szépeket mond, való­színűleg érdekből teszi, és gesz­tusai, suta mimikája leleplezi. De ezt inkább csak mi, nézők érzé­keljük, mert ebben az önkénte­len hazugságáradatban a sörfesz­­tiválozók már nem fogják fel, mi történik körülöttük. Kiszolgálta­tott, simulékony véglényekként remek táptalajt nyújtanak a roha­mosan közeledő fasizmusnak. Wulf Twiehaus kétségbeesett őrületrevüt állított színpadra, melynek veszélye, hogy virtuo­zitásával, szédült hevületével el­söpri az egyéni tragédiákat. Olyan, mint a lezúduló vulkán, nem ismer se istent, se embert. Ödön von Horváth darabjában is van hideg kiszámítottság, de a produkció még inkább felerősíti ezt. Bámulom a társulat briliáns technikáját, remek összmunká­ját, és kicsit kívül maradok az eseményeken. Amikor Ascher Tamás Kaposvárott rendezte a művet, megmutatta, hogy sok emberi vonás hogyan vész el a társadalmi tébolyban. Ha már nem is létezik humánum, akkor a tét is lényegesen kisebb. Most Láng Annamária számítóan zava­rodott Karoline, Katona László apátiába zuhant Kasimir, Mucsi Zoltán önelégülten üres pénzes­zsák, Rába Roland a simulékony kispolgár prototípusa, Nagy Zsolt tolvaj-ficsúr, Csákányi Esz­ter Ernaként számításból törlesz­­kedő. A produkció érdekes, le­nyűgöz, de nem rendít meg. Bóta Gábor Kasimir és Karoline A Krétakör Színház előadása a Vidám Színpadon Rendező: Wulf Twiehaus Láng Annamária, Terhes Sándor, Mucsi Zoltán és Rába Roland a legújabb Krétakör-produkcióban Csak egy szög az öngyilkos fejében FILMSZEMLE Meglepett, hogy egy hetvenol­­dalas kisregény - Hajnóczy Pé­ter A halál kilovagolt Perzsiából című műve - nem fér el egy más­fél órás játékfilmben. Furcsa, de nem ez a baj a filmmel; a könyv­ből néhány dolog anélkül is ki­maradhatott volna, hogy a vetí­tés után és közben is hiányérze­tünk legyen. Nem így történt. A szöveg és a befogadó fölépí­tett egy világot, és persze nem tud mit tenni a néző, azt akarja viszontlátni a vásznon. Az ő vilá­gát. Ez lehet, hogy igazságtalan, de igaz. Nagyon vártam a filmet, és megpróbáltam a lehető legki­sebbre csökkenteni a saját Haj­­nóczy-világom utáni vágyat. Si­került is, nem az én készülékem­ben volt a hiba. Fair voltam a ren­dezővel, dr. Horváth Putyival, hiszen akceptálható az a véle­mény, hogy nem a szöveget kell másolni, a filmben akár jelentős változtatásokat is tehetnek az al­kotók a szöveghez képest. Sőt üdvös - ha indokolt. Hát ez az: kisebb baj például, hogy a kőműves az alapműben két százas szöget ver a saját fejé­be, a Putyi-filmben ezt redukál­ják egyre. Miért nem lehetett azt a két szöget meghagyni szegény öngyilkos fejében, ha már egy­szer azt írták? Súlyosan érinti a mű vázát viszont az, hogy a film megtöri a szöveg időrendjét. Nyilvánvaló, hogy a gondolati ív nem feltétlenül esik egybe az időrenddel, de itt indokolatlan, sőt rohadtul, rosszulesően káros ez a törés. A filmben ugyanis előbb látjuk a kórházi és vendég­lős jelenetet, amelyekben a fiú váratlanul szabad, erős és hatá­rozott lesz, lázad (cigarettázik, iszik a lány előtt), és csak azután a strandot. Krisztina nem tűri ezeket a szenvedélyeket, a fiú el­lóg mellőle a strandon néhány korsó sörért és cigarettáért. Ez talán a legemlékezetesebb része az írásnak: a sör elnyomja a ciga­retta illatát, a cigaretta a sörét, süt a nap, a fiú lopva iszik és szív. A filmen mindezt a lázadás után látjuk, így abból nem érzékelhe­tünk szinte semmit, nem kap hangsúlyt a szabad ivás, szabad szívás. Nincs súlya, mert nem le­het kontrasztban Krisztina és anyja terrorjával, hisz azt később látjuk csak. Merénylet a szöveg és a néző ellen. Ezzel együtt Schneider Zol­tán most is tökéletes választás, jó Verebes Linda Krisztinaként, tet­szett az anya, Takáts Kati, és a Melis László alakította alkoholis­ta író is nézhető. A filmből hiányzó motívumok, látomások közül néhányért kár volt, nem hiányzott viszont az író felesége. Helyenként felpöröghetett vol­na a cselekmény, akkor befér több Hajnóczy, de a meglévő ré­szekből is jó film állhatott volna össze. Fáj a kedves nyersanyag eltékozlását látni, olyan kévésen múlott a siker. Kovács Gergely gust 15 Muzsikusok a szökőár áldozataiért Jótékonysági koncert lesz feb­ruár 12-én, szombaton este nyolc órakor a Nemzeti Hang­­versenyteremben (Bp. IX., Ko­mor Marcell u. 1.). A fellépők honoráriumát és a jegyek érté­kesítéséből származó teljes be­vételt - az UNICEF-en keresz­tül - a délkelet-ázsiai szökőár következtében árván, fedél nélkül maradt gyermekek kap­ják. Fellép a Danubia Szimfo­nikus Zenekar (vezényel: Héja Domonkos), Bogányi Gergely és Nagy Péter zongoraművész, Fenyő László és Mérei Tamás csellóművész, Kelemen Barna­bás és Kokas Katalin hegedű­­művész, valamint az Ewald Rézfúvós Kvintett. Jegyek 1200, 2200 és 3000 forintos áron kaphatók. (mh) Határon túli kulturális adatbázis A szomszédos országok ma­gyar kulturális intézményeit felsoroló adatbázist és címtárat készített a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Etnikai-Nem­zeti Kisebbségkutató Intézete. Az adatbázis célja, hogy átfogó képet nyújtson a Kárpát-me­dencei magyar kulturális intéz­ményekről, szervezetekről, azok szakmai tevékenységéről és gazdálkodásáról. Az anyag napokon belül elérhető lesz a www.mtaki.hu internetes ol­dalon. A folyamatosan frissíte­ni kívánt adatbázisban jelenleg mintegy kétezer intézmény, szervezet szerepel. (mti) ■CV MONDATBAN Lőry Andrea ének- és Sán­dor Szabolcs zongoraművész ad koncertet ma este hat órá­tól a Magyar Rádió Márvány­­termében (Bp. Vili., Pollack Mi­hály tér); a programban Cacci­­ni, Händel, Pergolesi, Bach, Lully, Gluck és Puccini művei szerepelnek. (mh) A Csokonai Művelődési Házban (Bp. XV., Eötvös u. 64-66.) ma nyílik és február 28-ig látogatható a Csokonai Vitéz Mihály halálának kétszá­­zadik évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás. (mh)

Next