Magyar Hírlap, 2007. december (40. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-01 / 280. szám
2 A NAP TÉMÁJA HACKAR HÍRLAP | 2007. DECEMBERT, HÉTVÉGE | ______________________________________________________________KARÁCSONYI HANGULATBAN______________________________________________________________ Hetente újabb örömlángot Beköszönt holnap a négy hétig tartó advent, a várakozás és a készülődés időszaka. Ilyenkor szinte mindenki azon gondolkodik, mivel lepje meg szeretteit. Nagy szüksége van lelkünknek az ünnepekre, annak ellenére, hogy emelkedettségükön kívül egy ideje profán jelleget is öltenek. Hamarosan az utcán is megjelennek az ajándékárusok, a boltokban karácsonyi dallamok szólnak, s otthon sorban gyulladnak meg az adventi koszorúk gyertyái. Karácsony ünnepünk a legintimebb az összes közül, hiszen a szeretetről, a születésről szól. Lázas készülődésben Bokor Judit pszichológus szerint ezekben a hetekben még azok az emberek is törődnek vagy legalábbis többet gondolnak családjukra, akiknek a vér szerinti kötődés nem foglal el központi helyet az életükben. Tény, hogy manapság háttérbe szorult az ünnep szakrális jellege, ám az ünneplés köré csoportosuló rengeteg tennivaló mégis megbontja a szürke hétköznapokat, kiragadja az embert a mókuskerékből. A készülődés elsősorban a szülőké, hiszen gondoskodni kell ajándékokról, az ünnepi ételek alapanyagainak beszerzéséről. A bevásárlás, sorban állás fárasztó ugyan, de szinte mindenki boldogan teszi, mert tudja: az ünnep különös aurája ellensúlyozza majd a fáradalmakat. Lesz néhány nyugodt és örömteli nap - gondolják sokan ilyenkor. Bokor Judit szerint az is fontos, hogy vallásunktól, világlátásunktól függetlenül - az advent néhány hetében valami szépre és jóra készülünk, kellemesre várunk. Ez olyan kapaszkodó, amely legalább évente egyszer visszaadja bizakodásunkat ebben a nem túl fényes világban. Karácsonytól karácsonyig Tény, hogy ma már kevesebb ünnepet tartunk meg, ami még nagyobb jelentőséget ad a karácsonynak. A szeretet ünnepére azért is szüksége van a pszichikumnak, mert strukturálja az életünket, viszonyítási pontot adhat. Ahogy Bokor Judit fogalmaz: ma már szinte karácsonytól karácsonyig élünk. Ilyenkor megáll az ember, megnyugszik, körülnéz, kicsit számot is vet. Nagyon fontos a teljesítménycentrikus világban, hogy legalább néhány napig nem hajszoljuk magunkat. „Régen erősebbek voltak a közösségek a társadalomban, jobban összetartottak az emberek. Karácsonykor ezt újra föl lehet erősíteni, s ilyenkor közelebb kerülünk egymáshoz” - mondta a szakember. Bűnbánat és önmegtagadás Az advent várakozást és készületet jelent. Visszaemlékezünk azokra a régmúlt időkre, amikor az emberek várták a Megváltó érkezését. Spányi Antal megyés püspök elmondta: ez alatt a négy hét alatt megpróbáljuk mi magunk is átélni a lelki várakozást, ennek emlékére készítjük az adventi koszorút, fenyőgallyból. Az adventi időkre készülés összeszedettséget kíván az emberektől, aminek egyben a bűnbánatot is velejárója, ezt jelképezi a három lila gyertya. A koszorú zöldje a remény színe, a közeledő beteljesedésnek az örömét pedig az egyetlen rózsaszín gyertya hirdeti. Adventkor bűnbánatot tartunk, szent gyónást végzünk, hogy karácsonykor szent áldozáshoz is járulhassunk, s így mutassuk meg Isten iránti szeretetünket. Az emberek ilyenkor több jó cselekedetet visznek véghez vagy apró önmegtagadásokat ajánlanak föl, hogy ezzel tegyék teljessé a maguk készületét. Közösen a boldogságban A megyés püspök szerint nem lehet a karácsonyi bevásárlás pusztán bevásárlókörút, a kölcsönök felvételének és a pénz elköltésének ideje. Jó lenne, ha az adventi időben próbálnánk többet csöndben lenni, elmélkedni, elmélyülni abban a szeretetben, amely széppé teszi életünket. Ezt bárki megteheti, hiszen mindannyian szeretetre vagyunk teremtve. „Örülnék, ha advent közelebb hozná az embereket egymáshoz, az összefogás örömével várnánk a karácsony nagy-nagy boldogságát” - mondta. Az adventi idők jellegzetes hagyományához tartoznak az úgynevezett roráték. Sok hívő vesz részt ezeken a szentmiséken, hogy ezzel készüljön az eljövendő érkezésére. Sok helyütt jelenítik meg a betlehemi jászolt, amely a szeretet örömét testesíti meg. Elgondolkodtató, hogy mennyi szeretet van bennünk egy gyermek, egy kiszolgáltatott család, egy nehézségekkel küszködő másik ember iránt, s mennyi érzékenység szorult belénk, hogy megpróbáljunk azokhoz is odahajolni, akik nem kérnek tőlünk segítséget. Mindent megelőz a hír Somogyi László református vezető lelkész szerint az ember kidobta a „használati utasítást” az életéből, és csodálkozik, ha semmi sem működik igazán. Valójában meglepő a Szentírás aktualitása. Ha nyitott szívvel és előítéletek nélkül merjük lapozgatni, akkor megszólít bennünket ma is. Egyáltalán nem veszít jelentőségéből, mert bármennyire változik is a világ körülöttünk, mi nem változunk. Amivel a rómaiak küszködtek, azzal küszködik a legújabb kor is erkölcsi, szellemi szinten. Hasonlóképpen az ókorban keletkezett biztos fogódzók ma is azok. A Biblia közvetíti az egész advent üzenetét: jön valaki, akit sokan próbáltak elhallgattatni, jelentéktelenné tenni. Fizikai valóságában is eljön újra, s ez megelőz majd minden hírt. Talán az elektronikus médiának lesz ideje továbbadni: Jézus visszatért. ■ Az első nagy csodálkozás pillanata örökre bevésődik a gyermek emlékezetébe Már Egyiptomban is ünnepelték a legyőzhetetlen fényt Az ünnep elnevezése a latin adventus szóból származik, amely eljövetelt jelent, s ezzel a karácsonyt megelőző hetekben az emberek lelkét a Megváltóra próbálja irányítani. A nyugati egyház az 5. századtól, a keleti már a 2. századtól megünnepelte Jézus földi születésnapját. Az ünnep mai formáját és tartalmát VII. Gergely pápa rögzítette. Ő kötötte az advent kezdetét a Szent András ünnepéhez eső legkorábbi vasárnaphoz. Az advent december 25-én, a karácsonnyal zárul, amelyet Rómában már a 330-as évek táján megünnepeltek. Közvetlen előzményeként a legyőzhetetlen és önmagát minduntalan megújító napisten Egyiptomból kiinduló kultusza szolgált. E pogány istent a téli napfordulón ünnepelték, amelyet a keresztények - Malakiás próféta nyomán - az igazság napjává tettek. Az egyházi év szintén az adventtel kezdődik, s ez hosszú történelmi fejlődés eredménye. Az ókori Rómában ugyanis még március elsejével indult az esztendő, amely Kr. e. 153-tól, a Julius Caesar-féle naptárreform nyomán került át január elsejére. Ám mivel az új kalendárium még nem ismerte a szökőévet, az évszázadok során újra elmozdultak helyükről a napok. Magyarországon és a többi európai keresztény királyságban az év kezdetét egészen a középkor közepéig karácsonytól számították, s csak az 1582-ben bevezetett Gergely-féle naptárreformmal került át január 1-jére. Az egyházi liturgia azonban változatlan maradt, így ma is advent első vasárnapjával kezdődik a liturgikus naptár. A változó évkezdet miatt az ünnepi néphagyományok is „szétcsúsztak”, így került például január 1-jére kiskarácsony ünnepünk. ■ A gyermekek lelkét emeli az adventi muzsika Az állami oktatási intézményekben is van hagyománya az adventi várakozásnak, igaz, nem vallásos, sokkal inkább művészi és kulturális jelleggel. A budapesti Fazekas gimnáziumban többféle rendezvényt is tartanak a karácsonyt megelőző ünnepi időszakban - mondta lapunknak Hámori Veronika igazgató. Szép szokás, hogy a tanórán kívüli katolikus hitoktatásban részesülő diákok adventi koszorút készítenek és ajándékoznak a tantestületnek, amit aztán kifüggesztenek az iskola épületében. Az ünnepséget általában kulturális műsor színesíti. A programra a tanórák közötti szünetben kerítenek sort, mindenkinek önkéntes a részvétel. Az iskola melletti Horváth Mihály téri templom plébánosával is jó kapcsolat ápol az intézmény. Mint minden évben, az idén is hangversennyel szerepel a templomban a Fazekas három kórusa: karácsonyi koncertet adnak, az alsó tagozatosok a hagyománynak megfelelően betlehemes játékot mutatnak be. Az osztályok ezen túlmenően maguk is szerveznek karácsonyi programot, külön műsorral, karácsonyfa-állítással. „Az utolsó tanítási héten minden napnak ugyanazon szünetében az iskola egy folyosórészén örömzenélünk - ismerteti a további programokat Hámori Veronika. - Mindennap mások: kórusok, szólisták, kollégák adnak ízelítőt a különféle országok karácsonyi dalaiból idegen nyelveken és magyarul.” Az utolsó tanítási napon tovább tart a program, ekkor hangszeres zenét is adnak. Ez a program is ökumenikus, megjeleníti a főbb vallások zeneanyagát, a népszokásokat. Az önkéntesség ellenére - vagy talán éppen azért - nagy az érdeklődés, a lélekemelő zene vallásos meggyőződésétől függetlenül is vonzza a fiatalokat és a tanárokat. ■